Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-22 / 302. szám, kedd
Hasé a béke és a haladás szolgälataban Beszélgetés Otakar Holannal, a CSSZK kulturális miniszterhelyettesével 1983 áprilisában az egész haladó világ megünnepli Jaroslav Hašek, az Író, az újságíró és a „vörös komisszár“ születésének 100. évfordulóját. A jelentős eseményt az UNESCO is nyilvántartja. Az ünnepségek fölött Idehaza Ľubomír Štrougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi miniszterelnöke vállalt védnökséget. Előkészítéséről az alkotó szövetségek, tudományos intézmények, kiadóvállalatok, a tömegtájékoztatási eszközök és más intézmények képviselőiből álló különbizottság gondoskodik. Felkértük e bizottság elnökét, Otakar Holan elvtársat, a CSSZK kulturális miniszterhelyettesét, hogy tájékoztasson bennünket az előkészületekről. £ Jaroslav Hašek életműve mind a cseh, mind a világirodalomban jelentős helyet foglal el. Milyen méretű és tartalmú ünnepségekre számíthatnak Hašek olvasói a centenárium alkalmából? — Hašek művészete a háborúellenes alapállással összekötött szatirikus és humorista tehetsége az egész világon elismerést és népszerűséget vívott ki számára. A Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című regényét ez idáig több mint *40 nyelvre fordították le, s általában a külföldön leggyakrabban kiadott cseh könyvek közé tartozik. Ezért nem véletlenül sorolta be az UNESCO Hašek centenáriumát a legjelentősebb évfordulók közé, s természetesen az sem véletlen, hogy azokban az országokban, ahol Hašek nem mindennapi népszerűségre tett szert és ahol életművével és egyéniségével a kutatók és népszerűsítők egész sora foglalkozik, nagy előkészületek folynak az évforduló megünneplésére. Főként a Szovjetunióban, a Jaroslav Hašek Baráti Társaság aktivitásának jóvoltából számos jelentős könyvkiadói tettre és egyéb akciókra készülnek, amelyek Csehszlovákia határain kívül is méltó keretet adnak az ünnepségeknek. Nálunk, Csehszlovákiában Hašek életművének népszerűsítése érdekében sokat tettünk az utóbbi években. Mindezek ellenére szeretnénk, ha az 1983-as év az irodalomban és egyéb művészeti ágakban a humor és a szatíra műfajának új impulzust adna, hogy — mondjuk ki nyíltan — Haše- kot ne csak márványból és gránitból faragjuk ki, hanem széles körben érvényt szerezzünk gondolatainak, melyek ma is élőek, és aktuálisak. ^ Milyen kiadványokra és műsorokra hívná fel elsősorban a közvélemény figyelmét?. — Mindenekelőtt a könyvkiadói előkészületekre. Az olvasók számos új monográfiát kapnak kézhez a Hašek-cente- nárium alkalmából, megjelenik majd egy, a Švejknek szentelt monográfia, mely alapvető elemző munka lesz, s demonstrálja majd e háborúellenes remekmű kiemelkedő jelentőségét és a világ szépirodalmára gyakorolt hatását, egy további mű pedig Hašek szovjet-oroszországi tevékenységével foglalkozik majd. Az 1982. és 1983. évi kiadói tervekben több mint húsz eredeti humoros és szatirikus mű szerepel, a könyvesboltok polcaira kerülnek majd azok a könyvek, amelyek az írószövetség és a Cseh Irodalmi Alap által meghirdetett pályázat eredményeként születnek majd. A Matica slovenská többek között Hašek és Szlovákia címmel tervez egy publikációt. Jelentékeny irodalomtudományi esemény lesz a Hašek életművének s általában a humornak és a szatírának szentelt nemzetközi szimpozion is. Ogy számítunk, hogy több külföldi Hašek-szakember is részt vesz majd rajta. Azonfelül kiállítást tervezünk Jaroslav Hašek 1883—1983 címmel, mely bemutatja a nagy író életét és életművét. A sajtó már hírt adott róla, hogy a centenáriumra a posta emlékbélyeget bocsát ki, és ezüst emlékérem is megjelenik. A Hašek centenárium ünnepségeinek gazdag programjához természetesen nagy mértékben hozzájárul majd a televízió, a rádió és a színház Is. Itt most persze nem sorolhatunk fel mindent, ezért is inkább csak annyit mondok el, hogy az ünnepségek eseményterve számol az egész kulturális front, az illetékes tudományos központok, a tömegtájékoztatási eszközök és mindazok bevonásával, akik szeretik és tisztelik Hašekot. ^ Az egyes nyugati országokból származó hírek azt jelzik, hogy az elkövetkező jubileummal kapcsolatosan olyan tendenciákra is számítani kell, amelyek megpróbálkoznak torz képet adni Hašek életművéről, egyéniségéről és nézeteiről. — Az igazat megvallva ez semmi újat sem jelent a nap alatt. Hašek már a kezdetektől fogva mint szerző és humanista gondolkodó az ideológiai csatározások középpontjában állt. Nagyon jellemző, hogy az író és forradalmár megítélése tekintetében milyen egyértelműen elkülönültek a frontok, hogy Hašek irodalmi hagyatékának értelmezése mennyire politikai lakmusszá vált. És ez a harc máig sem ült el, ami egyebek mellett azt is tanúsítja, mennyire eleven és aktuális Hašek napjainkban is. Különféle nyugati irodalom-teoretikusok megpróbálkoznak beléje oltani különféle elméleteket az irodalmi elidegenedésről, az ún. abszolút szabadságról, az életabszurditásokról és hasonlókról. Ám ha csak visz- szatekintünk a burzsoá Csehszlovákia fennálásának éveire és a tényekből megállapítjuk, milyen kelletlenséggel fogadta akkor a kapitalizmus a Švejket, hogyan bántak Hašek életművével egyáltalán, nyomban megértjük, miért cselekedtek így, és az is világos lesz előttünk, miért éppen ma, amikor Jaroslav Hašekot az egész világ ismeri, hol mindenhol szeretnék gondolatait le- párlasztani, vagy sajátos módon értelmezni. Hašek egész alkotói lényével igen közel áll a népiséghez. Éppen ezért any- nyira háborúellenes, ezért internacionalista, ezért áll a proletariátus oldalán, a béke, a békés élet és a nemzetek kö- zöttt barátság oldalán. Egész életével és életművével. És éppen irodalmi hagyatéka oly időszerű és hozzánk oly közel álló krédónak kínálkozik számunkra, hogy előjelezzük vele a Hašek-centenáriumra való felkészülést, és éppen ez a krédó tölt el bennünket lelkesedéssel, miközben a nagy író jubileumának méltó megünneplésére készülődünk. LUBOR KAZDA Mélységei as emberi c rzésnék JEGYZETEK STEFAN ZWEIGRŐL Az ember viselkedését, magatartását, cselekvését meghatározó indítékok forrását kutatta. S megtalálta: az emberi bensőben, az érzelmi és szellemi szférában, valamint az életbe belejátszó, az életet kialakult medréből kizökkentő körülményekben és történelmi helyzetekben. A forrás feltárása során vezérelve a kérlelhetetlen őszinteség, mert tudja, hogy különben a felszínen maradna. Hol ő maga hatol hőse bensőjébe, hol hősét készteti önelemző és nem ritkán önmarcangoló vallomásra, mint például híres novellájának, az Érzések zűrzavarának szenvedő profesz- szorát, akivel kapcsolatban egy helyütt ezt írja le: „Darabonként szaggatta ki ez az ember életét önnön melléből, s én, a gyermek, először döbbenhettem rá, milyen el gondolhat at- lan mélységei vannak az emberi érzésnek.“ E mélységek nyomozója-író- ja a száz évvel ezelőtt született Stefan Zweig. A felmenő vagy éppen őrületbe kergető, tragikus végbe sodró szenvedélyeké. Szellemi-lelki tulajdonságoké. És mindez úgy izgatja Zweiget, hogy miként nyilvánulnak meg egy bizonyos helyzetben egy bizonyos idő alatt. Tehát nem hosszú távon. „Mert az átélt sorsban a külső és belső idő nem mérhető egy mértékkel. Az élet mértékét egyes egyedül az élménnyel való teliség adja meg; másképp számlálja a lélek az órák múlását, mint a hideg kalendárium. Érzéstől mámorosán, boldogan elernyedve és sorstól terhessen, a lélek végtelen teljességet élhet át a legrövidebb idő alatt, míg a szenvedélytől szabadulton az évek hosszú sorát üresnek érezheti, tovatűnő árnyéknak, süket semminek" — írja egyik életrajzi regényének, a Stuart Máriának bevezetésében, melyben még arra is fölhívja az olvasó figyelmét, hogy ne találjon benne ellentmondást, ha a könyvben a királynő életének első huszonhárom éve és későbbi fogságának majdnem két évtizede nem foglal el több helyet, „mint szenvedélyes tragédiájának két éve“. Tehát egy- egy emberpróbáló időszak vagy esemény az, amelyben vizsgálja, ábrázolja az embert. És csodálja. És megértéssel közeledik hozzá. Gorkij mondotta róla: „Azt hiszem, kevés íróban élt olyan mérhetetlen részvét az emberek iránt, mint Stefan Zweigben“. Amit elítél és ami ellen küzd, az a háború, melynek borzalmaira személyesen is volt alkalma rádöbbenni. Aztán a hit- lerizmus, mely elől emigrációba kényszerül, de nem adva fül ellene a harcot haláláig, vagyis 1942-ig, amikor is hosszú bolyongások után Brazíliában ön- gyilkosságot követ el feleségével együtt, ö maga tehát nem talált kiutat a bújdosásra kényszerülő „sötét hatalom", a kegyetlen kora által kiváltott érzések zűrzavarából. Az ő életébe is beleszólt a történelem, akárcsak a Könyves Mendelébe vagy a felejthetetlen Sakknovella hősébe. Ogy végezte ő is, mint az Epizód a Genfi-tónál című remekében az a szegény orosz parasztember, akit ezernyi társával egy napon vagonba raktak és vitték Szibérián, Vlagyivosztokon át a francia frontra. Megsebesült ez az ember, majd amikor fölgyógyult, „megkérdezte az ápolóktól, merre van Oroszország. Megmutatták neJci az irányt, ő pedig a nap és a csillagok állásából megjegyezte magának az útvonalat. A Genfi-tóig jutott, ahol megtudta, hogy nincs már cár, „letették a trónról“, de haza, haza az asszonyához, gyermekeihez mégsem mehet, „Nincs út, Borisz. Maradj itt, majd kerítünk neked munkát“. „Nem bírok itt élni" — válaszolja. „Az emberek itt nem értenek meg engem, és én sem értem meg őket." És lehajtott fejjel elindul lefelé a lépcsőkön, a téhoz ... Haza nem mehetett, ott meg nem bírt élni. íme a háború, íme egy kemény ítélet, igaz író tett — ellene. Stefan Zweignek, a novellistának, a regény- és drámaírónak, a költőnek sok nagy kortársa és sorstársa volt tisztelője, barátja Thomas Manntől Bartók Béláig. Könyveit, köztük történelmi-életrajzi regényeit, továbbá Balzacról, Dosztojevszkijről, Romáin Rollandról, Casanováról,, Stendhalról, Tolsztojról írott munkáit — amelyek a hitlerista Németországban sok haladó író és gondolkodó műveivel együtt tiltott irodalomnak számítottak, máglyára kerültek — milliók olvasták és olvassák ma is. A legvadabb szándékok sem pusztíthatták el őket, amit akár jelképként is értelmezhetünk: erős bennük a szellem, erős bennük a lélek. Az ember, ha olykor veszít is. BODNÁR GYULA ■ m m m m m m m m m m m m m m m m m- ÚJ FILMEK HUSZONHAT NAP DOSZTOJEVSZKIJ ÉLETÉBŐL (szovjet) Bár Dosztojevszkij művei a filmeseket már nemegyszer megihlették és alkotásai alapján számos film is készült, az író alakja és élete azonban csak most elevenedett meg először a vásznon. A forgató- könyv hiteles feljegyzések alapján készült, s a film címe teljes egészében kifejezi azt, amiről szól, csupán,^ azt nem jelöli meg, hogy az író életének melyik huszonhat napját dolgozták fel a szerzők. járó tiszteletdíjnak kellene őt megmentenie a teljes csődtől, s ez a kényszer szinte a kitörésig fokozza feldúltságát; aztán láthatjuk találkozását Annával (a későbbi feleségével], aki segítő kezet nyújt az írónak; őszinte odaadó híve, mély érzésekkel közeledik hozzá, s a legválságosabb helyzeteken segíti át. Ezeket a mozzanatokat szüntelenül átszövik azok az élmények és emlékek, melyek A játékos megírására öszJevgenyija Szimonova (Anna szerepében) a szovjet filmben Céljuk nem az volt, hogy életrajzi filmet forgassanak, hanem megrajzolják az író egyéniségének jellegzetes vonásait, érzékeltessék az alkotó munka gyötrelmes útját és az azt kísérő lelki vívódásokat. Dosztojevszkij életének azokat a napjait tárják elénk, amikor A játékos című regénye készült; az alkotást (1864-ben) huszonhat nap alatt írta meg, de ez a néhány hét életének egyik leg válságosabb időszaka volt: anyagi gondokkal küzdött, s lelki egyensúlyát el-el- vesztve hol az értelem, hol az ösztönök, hol az erkölcsiség világában próbált megkapaszkodni. Saját életsorsa tükröződik a születő regényben is. A történet huszonhat nap eseményeit öleli fel, bemutatja Dosztojevszkij A játékos írása közben, érzékeltetve lelki megrendüléseit, hiszen az alkotó munka és az eladósodás minden terhe a vállára nehezedik, s tulajdonképpen a regényért ÉLNI KÉNYSZERlTELEK tönözték az írót. Ezek a részek lehetővé tették az alkotónak, hogy filmszerű képi megoldásokat alkalmazva sajátos stílust teremtsen. Alek? szandr Zarhi rendező a pszichológiai folyamatokat, helyzeteket — bár árnyaltan és pontosan —, de kevésbé filmszer rűen bontotta ki, emiatt az al? kotás kissé színpadias, a színpadi kamarajátékokra emlékez? tét. Tökéletes, minden részletre kiterjedő s hihetetlenül pontos a főszereplő, Anatolij SzolonyU cin játéka. Kiemelkedően hite.- les portrét teremt, s teljesítményével felülmúlja a többi szereplő (Jevgenyija Szimonova és Ewa Szykulska) játékát, Alekszandr Zarhi legnagyobb érdeme, hogy kerüli a hagyó? mányos életrajzi filmek szók? ványos megoldását, s a külső? ségek helyett az író szellemi nagyságának és emberi lényé* nek hiteles ábrázolására tőre* kedett. (francia) Serge Korber alkotása szinte iskolapéldája annak, hogyan lehet eltékozolni a téma nyújtotta lehetőségeket. Az Élni kényszerítenek problematikája ugyanis érdekes, cselekménye gazdag, az alkotók a feldolgozás sokféle módja közül mégis a legolcsóbbat választották, megrázó. Nem is az ötlettel van baj, hanem — mint elöljáróban jeleztük — a téma feldolgozásával. Az alkotók a cselekményt ugyanis olcsó klisékből, elkoptatott közhelyekből építették fel úgy, hogy a nézőtéren lehetőleg szem ne maradjon szárazon. A híg szantiJulien Guiomar (jobbra) a francia film orvosa megelégedve a felszínességgel, a nézők érzelmeire ható szen- timentalizmussal. A történet középpontjában egy anya és egy orvos áll; az asszony tragikus körülmények között elveszti egyetlen gyermekét, tizennyolc éves fiát. A sebész nehéz helyzetbe kerül, hiszen rá hárul a feladat, hogy közülié az anyával: a fiú életét nem sikerült megmenteni, veséjének átültetésével viszont megmenthetnének egy másik életet. Vitathatatlan, hogy az alaph8lyzet valós és mindkét motívum önmagában véve is mentalizmus helyenként nagyon is megkérdőjelezi a film hitelességét, akárcsak a logikai bukfencek meg a véletlenek sorozata. Marie Dubois nem sok lehetőséget kapott az anya szerepének eljátszására, s bár természetes játékstílusával Igyekezett elkerülni az érzelgősséget, a film melodramatikus kicsengését ő sem tudta ellensúlyozni, Julién Guiomar rokonszenves orvosa pontos Jellemrajzával ragadja meg a néző figyelmét. —ym— 1981. XII. 22. 4
