Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-10 / 266. szám, kedd
Az SZLKP KB ülésének vitája ŠTEFAN FERENCEI elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottsága elnökének felszólalása A szántóföld és a mezőgazdasági föld — a napfényhez, a vízhez és a levegőhöz hasonlóan — az alapvető létfeltételek közé tartozik. Tudjuk, hogy az SZSZK-ban az egy lakosra eső szántóterület ma már mindössze 30 ár. fia a termőföld lemorzsolódása a jövőben Is az eddigihez hasonló ütemben folytatódna, az ezredfordulón már csak körülbelül 21 ár jutna egy lakosra. Azt is tudjuk, hogy a természeti feltételek nálunk nem kedveznek túlságosan a növénytermesztésnek, jelentős összegeket kell fordítanunk a föld termőbbé tételére — a meliorációra és az öntözőberendezésekre. Ügy tervezzük, hogy a 7. ötéves tervidőszakban további 80 000 hektáron vezetjük be az öntözést, meliorációt pedig 70 000 hektáron végzünk. Mindezek eredményeként a növénytermesztésben csökken a kockázati tényező. Dél- Szlovákiában ugyanis tíz év alatt átlagosan négyszer okoz gondot a szárazság. A termőföld védelmében és tudományos hasznosításában nagy, az adott anyagi-műszaki bázis igénybevétele mellett is kiaknázható tartalékaink vannak. Ilyen tartalék például a kistermelés fejlesztése, amely adottságait — tekintetbe véve az egyéni lakásépítés méreteit, elterjedtségét és a világ élelmezési helyzetét — szükségszerűen ki kell használnunk. Ezzel kapcsolatban felmérhetetlen jelentőségű a CSKP Központi Bizottságának ós a szövetségi kormánynak az a döntése, amelynek értelmében hatékonyabban törekszünk a mezőgazdasági termelés tervezésének tudományossá tételére. Saját, a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataink alapján úgy vélem, hogy amennyiben sikerülne az egyes mikrotérségek természeti adottságainak megfelelően, a talaj- és időjárási viszonyokkal összhangban alkalmazni a legmegfelelőbb növénytermesztési módszereket, legalább 20 százalékkal fokozhatnánk a növénytermesztés jelenlegi intenzitását. Hiszen tudományosain bizonyítható, hogy milyen károk származnak abból, ha arra kényszerítjük a mezőgazdasági üzemeket, hogy szántóterületük 60—70 százalékán gabonát termeljenek. Az adminisztratív eszközökkel való tervezésből eredő károkat is viszonylag könnyen ki tudnánk számítani. Az eddigiek során — noha állandóan csökken a szántóföld mennyisége — azzal oldották meg bizonyos termények hiányát, hogy a következő évben elrendelték a vetésterület növelését, ahelyett, hogy a meglevő földterület keretében intenzívebbé tették volna a termelést. Az adminisztratív tervezés útja látszólag könnyű megoldásokat hozott, de ennek az útnak az igénybe vétele jelentősen megkárosított bennünket. A gyenge eredményeket elérő mezőgazdasági üzemeknek is így jelölték 'ki a feladatokat. Az ilyen intézkedéseket, persze, valahogy mindig megindokolták, ezzel azonban nem oldották meg a gyenge eredményeiket elérő üzemek termelés-fejlesztésének problémáit. Mindig egyszerűbb volt a fokozódó feladatokat az élenjáró üzemek nyakába varrni, és nem törni a fejet afölött, hogy mi történik azokkal az üzemekkel, amelyek nem voltak képesek feladataik teljesítésére. Az állatenyésztés szerkezeti fejlesztését is feltétlenül végre kell hajtani. A jó parasztember mindig fontosnak tartotta, hogy megteremtse az összhangot a szarvasmarha-állomány és a földterület között. Hadd tegyek néhány megjegyzést a szarvasmarha-állomány szerkezetével kapcsolatban. Az SZSZK- ban 580 ezer fejőstehenet tartanak. 3000 literes hozamot számítva 1740 millió liter tejet állítunk elő évente. Ha az átlagos évi és tehenenkénti tejhozamot 4000 literre növelnénk, ami reális törekvés, 450 000 fejőstehénnel 1800 millió liter tejet tudnánk termelni. Ezzel először is: hatékonyabbá válna a tejtermelés, másodszor 130 ezer fejőstehén helyett hústípusú szarvasmarhát tarthatnánk; harmadszor: legalább 8000 munkaerőt takaríthatnánk meg; negyedszer: erőteljesen növelnénk a tömegtakarmány-hasznosí- tást és jelentős mennyiségű szemes terményt takarítanánk meg; ötödször: sokkal kevesebb beruházásra lenne szükség; hatodszor: hozzájárulhatnánk az ésszerűbb táplálkozáshoz. Az egyes mezőgazdasági vállalatok újratermelési folyamatában, a gazdálkodás színvonalában nagy különbségek vannak. Az egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban — de igen gyakran a gazdaságok részlegei viszonylatában is — nagy különbségek vannak a hektár- hozamokban, a költségeikben és az egyes termékekből származó bevételekben. Ez bizonyos mértékben a természeti 'Viszonyokkal, vagj^ az anyagi-. műszaki bázis fejlettségével indokolható. De nemcsak ezekben a tényezőkben rejlenek a különbségek. Számos olyan gazdaságról tudunk, amelyek rosszabb természeti viszonyok között is jobb eredményeket érnek el, mint a kedvezőbb körülmények között termelő mezőgazdasági vállalatok. Jól dokumentálja ezt a Gombai Állami Gazdaság és a Palárikovói Állami Gazdaság, vagy a Farkasdi Efsz és a Szsnckirályfai Efsz eredményeinek ösz- sze’hasonlítása is. Esetenként így teszik fel a kérdést; hol vannak nagyobb tartalékok? A gyengén gazdálkodó vállalatokban, vagy az élenjáró mezőgazdasági üzemekben? A kedvező, illetve rossz természeti viszonyok között gazdálkodó üzemekkel kapcsolatban is hasonlóképpen teszik fel a kérdést. Senkit sem akarok kioktatni, de én úgy vélem, hogy a tartalékok kiaknázásáért harcolni kell minden szinten és minden munkaterületen, és mindenütt a szubjektív tényezők maximális és hatékony érvényesítésére kell összpontosítanunk. A szocializmus építésének feltételei objektíve diktálják az összes lehetőség, természeti adottság és termelőerő minél erőteljesebb kihasználását. E küzdelmet differenciáltan, a különböző természeti és termelési adottságok figyelembe vételével, és minden egyes hektárnyi terület hasznosítására törekedve kell megszervezni. Nekünk nincs más bázisunk az élelmiszer-ellátás biztosítására, noha a tudomány és technika fejlesztésében nagy eredményeket értünk el. A szükséges élelmiszer beszerzésének egyelőre csak a termőföld a biztosítéka. Nem létezik a világon még egy termelési tényező, amelynek gyarapítására évtizedek és évszázadok alatt, egész nemzedékeken keresztül ennyi gondot, erőt fordítottunk volna, mint a szántóföldre. Meg kell ezért becsülnünk a benne levő értéket, és — ami a legfontosabb — tudományosan kell rajta gazdálkodnunk. Az utóbbi harminc esztendő alatt nagyot fejlődött a biológia, a kémia és a technika. Ennek eredményeként, az ismeretek tudományos alkalmazásával hektáronként legalább 4,5 tonnát tudunk termelni gabonából, a tehenen- kénti évi tejhozam pedig elérheti a 4000 litert. És így tovább. Ugyanakkor tény, hogy éppen e nagy változások miatt, a hektárhozamok növekedése, az állattenyésztés intenzifikálá- sának fokozódása és az anyagi-műszaki bázis fejlődése eredményeként nagy szükség van a szubjektív tényező fejlesztésiére is. Ezért tekintjük felmérhetetlen jelentőségűeknek az irányítás hatékonyságát elősegítő intézkedéseket. Nagy tartalékaink vannak e téren, az irányító dolgozók egyre jobban és hatékonyabban hatnak a termelési eredmények alakulására. Az anyagi-műszaki bázison és az irányítási eszközökön kívül az irányítás szervezése is jelentősen hat a termelés végeredményére. Úgy gondolom, hogy éppen ez az a terület, amelyen az utóbbi tíz év alatt legkevesebbet haladtunk előre. Mennyire hatékony nálunk az irányítás szervezése? Vajon lehetővé teszi, a létrehozott anyagi-műszaki bázis maximális hasznosítását? Az irányítás eszközei hatékonyan hatnak az emberek magatartására? Felméréseink azt bizonyítják, hogy nem felelhetünk egyértelmű igennel ezekre a kérdésekre. Ez annak a következménye, hogy az állategészségügyi dolgozók, a mezőgazdasági igazgatóságok, a gtá-k, az agrokémiai központok, <a felvásárló *és ellátó üzemek szervezése, az egész termelési-műszaki bázis tevékenységének irányzata és más vállalatok tevékenysége nincs alátámasztva megfelelő anyagi érdekeltséggel, és az egész tevékenység nem segíti elő megfelelő mértékben a fejlesztés, elsősorban a mezőgazdasági alaptermelés előremozdítását. Noha a párt XVI. kongresszusa megfelelő határozatokat hozott, eddig még nem sikerült megfelelő hatékonysággal társadalmiasítanunk a termelést, nem sikerült (kellően kiaknáznunk a vállalatközi kooperációban rejlő lehetőségeket, megfelelően kibontakoztatni az optimális szakosítást és koncentrációt. Pedig ez a tudományos ismeretek igénybe vételének és a termelés ag- rokomplexen belüli hatékonyabbá tételének, a tárgyi problémák megoldásának (pl. a burgonya- és gyümölcs- termesztéssel stb. kapcsolatos feladatok megoldásának] legjárhatóbb útja. A vállalaton belüli szervezés sem mindenütt olyan színvonalú, amilyenre az összes munka hatékonyabbá tétele érdekében szükség lenne.. Az Irányító káderek 10—15 évvel ezelőitt még eléggé közvetlen kapcsolatban „álltak . a szövetkezeti tagokkal és az állami gazdasági dolgozókkal. Ma már az a helyzet, hogy a mezőgazdasági mérnökök és az irányító káderek jelentős része a járási székhelyekre és a nagyobb városokba költözött. Ezzel függ össze, hogy vetéskor például mind- össz 6—7 órát dolgoznak a földeken, szombaton és vasárnap pedig egyáltalán nem dolgoznak, de az is gyakran előfordul, hogy vetésnél nincs jelen az agronómus. Persze, itt nemcsak a munkaidő-megtartásáról van szó, hanem az elvégzett munka minőségéről is. És ugyanez tapasztalható a termelés más területein is. A vállalaton felüli irányítási szinteken több ezer rátermett káder dolgozik. Ezek a szakmailag és politikailag képzett emberek nagy mértékben befolyásolhatják a termőerők fejlesztését a termelés társadalmiasítását. A mezőgazdasági alaptermelésben felbecsülhetetlen értéket jelent ezeknek a kádereknek a munkája. Ogy tűnik, reális elemzésnek kell alávetni ezeknek a mezőgazdaság-irányító szerveknek a tevékenységét, és javaslatokat kell tenni munkájuk lehető leghatékonyabbá tételére. A koncentráció, a szakosítás és a kooperáció nem eredményezheti azt, hogy egyre több szakember a mezőgazdasági termeléstől távolra költözik, és jól fűtött irodákban tölti munkaidejét. El kell érnünk, hogy a mezőgazdasági termelést na távol eső irodákból irányítsák, hogy a mezőgazdasági alaptermelésben dolgozókat anyagilag és erkölcsileg jobban megbecsüljék. A komplex intézkedések népgazdar sági érvényesítése során az első hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az Irányítási eszközök módosítása indokolt volt, és hogy az intézkedések nyomán lényegében pozitívan és helyes irányban módosult az irányítási szférában dolgozók gondolkodásmódja, magatartása. Mindez a hatékonyság és a minőség javítását szolgálja, és hozzájárul eredményeink gyarapításához. Az a legfontosabb, hogy tudatosítsuk: az intézkedések nemcsak az értékelési módszerek és a mutatók módosítására irányulnak. Pártunk azért hozott intézkedéseket az irányítás rendszerének módosítására, hogy ezzel elősegítse az emberek gondolkodásmódjának és cselekvésének szükségszerű megváltozását. Erre elsősorban az irányítási szférában van szükség, ugyanakkor azonban az összes dolgozónak is meg kall változtatnia gondolkodásmódját és magatartását. A tudat fejlesztéséért vívott küzdelem egyike az eszmei-politikai és nevelő munka legfontosabb területeinek. E téren pedig óriási sze-^ repe van a vezetők erkölcsi magatar. tásánaik is. MICHAL DZIAK elvtársnak, az SZLKP KB tagjának, a Podolíneci Efsz elnökének felszólalása Azokat a feladatokat, melyeket az élelmiszertermelés önellátási programja tűzött ki, a Stará Ľubovňa-i járás mezőgazdasági-élélmiszeripari komplexuma párttagjai mindig figyelmük középpontjában tartották. Ezt igazolják az utóbbi tíz év eredményei is, amikor a mezőgazdasági földterület jelenlegi szocializálásán kívül gondoskodtunk a mezőgazdasági termelés növeléséről is. A hetedik ötéves tervidőszak első évében a kommunisták és a mezőgazdasági dolgozók lelkiismeretes munkájának köszönhetően sikerekkel léptünk. A gabonafélék termesztésében túlteljesítettük az állami alapokba és a takarmányalapba való eladás tervét. Hasonlóan sikeresen dolgoztak a burganyatermesz- tők is, akik teljesítették a termelési tervet, túlteljesítették a burgonya piaci szállításának tervét, a vetőburgonya termelési tervének pedig 151 százalékra tettek eleget. Jelentős lépést tettünk előre a takarmánytermelésben is, melyet 112 százalékra teljesítettünk. A járásban egy nagy számos állatra számítva 3,1 t tömegtakarmányt termeltünk. Külön figyelmet szentelünk a szénater- melésnek ír gépekkel megközelíthetetlen területeken. A járás nem egy lakosa 5—IC sőt több tonna szénát is termelt a szövetkezetek és a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalat számára. Ezért dicséret illeti őket. A legeltetés során teljes mértékben kihasználtuk a villanypásztoros módszert. Ugyanazon a legelőn váltakoztatva legeltettük a szarvasmarha- és a juhállományt, hogy biztosítsuk a legelő botanikai összetételét. A XVI. pártkongresszus határozatait lebontba járásunkban, melynek kevés a szántóterülete, a legnagyobb tartalékokat a tömegtakarmány-termelésben látjuk Sajnos e tartalékok intenzív feltárását hátráltatja, hogy ikevés a megfelelő gépi berendezés, mint azt a CSKP KB 13. ülése is megállapította. Járásunkban kedvező a fejlődés az állattenyésztés szaikaszán is, e téren az idén feladatainkat szintén túlteljesítettük. A tejfelvásárlás 13 százalékkal növekedett, s az eladott mennyiség 97,8 százaléka kiváló minőségű volt. Nem véletlen, hogy a 'ke Z maró ki tejfeldolgozó üzem szakemberei elhatározták, 1982- ben a különleges sajtáruk gyártásához a tejet a mi járásunk mezőgazdasági vállalataitól fogják vásárolni. A járás jó mezőgazdasági eredményeiben érdemei vannak a mi, podolíneci szövetkezetünknek is, amely a mezőgazdasági termelés fejlesztésében elért eredményeiért megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést. Ez a magas kitüntetés arra ösztönzi szövetkezetünk minden tagját, hogy állandó* an tovább növeljék az állattenyésztés, a növénytermesztés intenzitását. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyeket az utóbbi tíz évben elértünk. A gabona, félék terméshozama hektáronként átlag 3,8 tonna, a burgonya hektárhozama átlagban nem csökkent 23 tonna alá. A tömegtakarmányok termelése fokozásának köszönhetően növekedett az állat- tenyésztési termékek termelése is. 600 tehenet tenyésztünk, s az átlagos tejhozam tehenenként 3200 liter. A tejfelvásárlás évi állami tervét már októberben teljesítettük. Ogy számítjuk, hogy az év végéig még 180 ezer liter tejet adunk el. Csaknem az egész eladott tejmennyiség kiváló minőségű, 3,9 százalékos. zsíriar? talommal. Egy liter tej kitermeléséhez 0,26 kg takarmányt használunk fel. A szemestakarmányok mennyiségének csökkentése szövetkezetünkben semmU képpen nem lesz hatással a minőség re. Szövetkezetünkben nagy figyelmet fordítunk a juhtenyésztésre, mely nagy mértékben hozzájárul a mezőgazdasági össztermelés hatékonyságához. Két év leforgása alatt a juhállományt a jelen? légi 2500 darabról 3500-ra akarjuk növelni. Az idén egy juhra számítva 28 kilogramm juhsajtot adtunk el az államnak. Jó eredményeket érünk el a bárányhizlalás terén is. A juhtenyésztést még gyorsabban fejleszthetnénk, ha nagyobb figyelmet szentelnénk a gépesítésnek. A mezőgazdasági termelés dinamikus fejlesztése az összes szövetkezeti tag lelkiismeretes munkájának köszönhető, élen a pártalapszervezettel. A kommunisták aktivitása és kezdeményezőkész* sége a feladatok példamutató teljesítő* se pozitívan hat a szövetkezet egész kollektívájára. Ez megköveteli, hogy a szövetkezet vezetősége, elnöke minidig szorosan együttműködjön a pártbi* zottsággal, hogy mindig megtalálják az utat a párttagokhoz és az összes szövetkezeti taghoz, mindennapi kapcsolat* ban álljanak velük, helyesen magyaráz, zák meg a feladatok fontosságát. Az a funkcionárius, aki a kommunistáikkal és a szövetkezeti tagokkal csak a gyűlése* ken találkozik, nem tehet szert tekintélyre, nem szerezheti meg a dolgozók támogatását. Nagy gondot fordítunk a munkaerők állandósítására. E feladatot szociális programunk is tartalmazza. Szövetkezetünk 35 saját lakással rendelkezik, szó. ciális létesítményeink korszerűek, fii valóban jő munkafeltételekre bizonyíték, hogy a szövetkezetben dolgoznak az alapító tagok utódai is, s ez megmutatkozik a feladatokhoz való jó hozzáállásban is. Még egy problémára szeretnék rámutatni, melyet még mindig nem úgy oldunk meg, ahogyan azt az előző ülések határozatai megszabták. A mezőgazdasági beruházásokra gondolok. Az előírásoknak megfelelően könnyű szerkezetű egyszerű és célszerű létesítményeket kellene tervezni, ez azonban a gyakorlatban nem így van. Nézetem szerint amíg alapjaiban nem változik meg a tervdokumentáció készítése fedezésének módja, addig a megszabott határokat mindenhol túllépik. Ismerjük tartalékainkat a szervező- irányító munkában is. Gyorsabb ütem- l>en kell felszámolnunk azokat a nagy külömbségeket, amelyek a megközelítőleg egyforma körülmények között gazdálkodó vállalatok munkájának színvonalában fellelhetők. Ezek a mi leggyorsabban feltárható taratalékaink, s ezek hasznosítására összpontosítjuk a figyelmet járásunkban. Minden erőnket és igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött s a Központi Bizottság 4. ülésén lebontott feladatokat járásunkban következetesen. teljesítjük.. IH SZÓ 1901. XI. 10 4
