Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-10 / 266. szám, kedd

■ 1981, XI. 10. 5 Az SZlKP KB ülésének vítáía ALŽBETA KANÄTOVÄ elvtársnőnek, az SZLKP KB póttagjának, a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) JMI főzootechnikusának felszólalása Annak ellenére, hogy a nagykürtösi járásban hektáron­ként átlag 4,1 tonna sűrűn ve­tett gabonafélét termeltünk, a tervet csak 97,7 százalékra tel­jesítettük. Részleges kiesés ta­pasztalható a szemes kukorica termelésében, a hüvelyeseknél és a tömegtakarmánynál. Az előzetes számítások szerint az állattenyésztés számára szüksé­ges szemes takarmányszükség­letet saját termelésből 57,4 szá­zalékra tudjuk fedezni. Tömeg- takarmány-készletünk szénára átszámítva 83 százalékot tesz ki, ami a téli időszakra egy nagy számos állatot tekintve 2,35 tonnát jelent. Ebből kiindulva a járás párt­ós állami szervei a mezőgaz­dasági vállalatok funkcionáriu­saival megvitatták azokat az intézkedéseket, amelyek végre­hajtása szükséges ' az állami terv, az év végéig és a jövő év első felében elvégzendő opera­tív feladatok teljesítéséhez. Az intézkedések értelmében az ál­lattenyésztés összetételét lehe­tőségeinknek, tömeg- és sze­mes takarmányforrásainknak vetjük alá. Továbbra is a szarvasmarha- és juhtenyésztés intenzitásának növelését tart­juk szem előtt. A sertésállo­mányt 14,8 százalékkal csök­kentjük. Intézkedéseket tet­tünk, hogy az állatállomány el­hullása okozta veszteségeket is csökkentsük. A legnagyobb figyelmet a meglévő takarmányalap éssze­rű hasznosítására fordítjuk. Mégpedig úgy, hogy a szarvas- marha- és juhállomány legel*, tetési időszakát ^maximális mér­tékben meghosszabbítjuk. Erre az idei kedvező őszi időjárás 'jó lehetőséget nyújt, s ezáltal a tömegtakarmány-mérlegünket 3—4 százalékkal javíthatjuk. A szarvasmarhák és juhok takar­mányadagja elengedhetetlen részének tartjuk a megfelelően előkészített szalmát és kukori­caszárat, s ezáltal a tömegta- karmány-hiányt szénában szá­mítva 10 százalékkal fedezni tudjuk. Tekintettel az egyes mező- gazdasági vállalatok közötti különbségekre a takarmánya szükséglet fedezésében a járási mezőgazdasági igazgatóság irá­nyításával a kooperációs kör­zeteken belül szabályozzuk a tömegtakarmány elosztását. Így a járásban 5000 tonna répaka­réjt, 1000 tonna répaszeletet, 400 tonna szénát és más takar­mányt osztunk el. A sertések etetéséhez hasznosítunk min­dennemű etethető hulladékot. Őszi keverékekből a tervezett­nél 38 százalékkal többet ve­tettünk. így gondoskodunk már kora tavaszra a megfelelő ta­karmányalapról. A komplex intézkedésekben feladatul adtuk az új termé­sig a szemes takarmányok hiá­nyának kiküszöbölése érdeké­ben, hogy a tömegtakarmányok következetes hasznosításával 1 liter tej kitermelésénél 2 dkg takarmányt kell megtakaríta­ni. A vágómarhák 1 kilónyi súlygyarapodásához legtöbb 1,40 kg takarmányt lehet fel­használni stb. A gazdasági ál­latok egész etetési rendszeré­ben ügyelünk e technológiai fegyelem megtartására. A feladatokat és a megvaló­sításukat célzó intézkedéseket minden mezőgazdasági vállalat számára kidolgoztuk, s a jmi és a vállalatok vezetősége kö­zött létrejött szerződésbe fog­laltuk. A mezőgazdasági vál­lalatok egyezményt kötöttek az egyes állatgondozó kollektívák­kal is, melyek tartalmazzák a feladatokat, de a teljesítésük­höz szükséges feltételeket is. A feladatok teljesítésére és a szemes és tömegtakarmánynor- mák megtartására prémiummal ösztönzik a dolgozókat. Konk­rét példaként a Plachtíncei Efsz szerződését említeném. A fejősteheneket gondozó kollek­tíva szerződést kötött a szö­vetkezet vezetőségével, hogy a IV. negyedévben 104 ezer liter, 1982 első félévében pedig 200 ezer liter tejet ad piacra, s az eladott mennyiség 85 százalé­ka kiváló minőségű lesz. A ter­vezett állatállományt — 100 darab — nem lépik túl, s az említett időszak alatt 70 borjút nevelnek fel. Az egy liter tej termelésére előirányzott 0,28 kg szemeslakarmány-fogyasz- tást megtartják. A szövetkezet kötelezte magát, hogy gondos­kodik az egyenletes takar­mányellátásról. A feladatok teljesítése és túlteljesítése ese­tén a szövetkezet a kollektíva tagjainak prémiumot fizet, mely elérheti az alapfizetések összegének 15 százalékát, ta­karmánymegtakarítás esetén pedig a megtakarított mennyi­ség értékének 50 százalékát. E feladatok teljesítése meg­követeli, hogy az eddiginél kö­vetkezetesebb tömegpolitikai munkát fejtsünk ki a gazda­sági állatokat gondozó dolgo­zók körében, hogy megértsék a jelenlegi helyzetet, tudják mit várunk el tőlük. Ezt a fel­adatot a továbbiakban is a pártszervezetek segítségével vé­gezzük, amelyek a téli időszak feladatait és intézkedéseit megvitatták a vezetőségi és tagsági gyűléseken, valamint a többi tömegszervezet taggyűlé­sein. A feladatok, teljesítését a mezőgazdasági vállalatok ha­vonta ellenőrzik, s a kiszabott előírásoktól való eltérések ja­vításáról intézkednek. A kol­lektívák jó eredményeit a szo­cialista verseny keretében nép­szerűsíteni és jutalmazni fog­juk, s a járási újság hasábjain is ismertetjük azokat. Értékeljük a legfelsőbb párt- és állami szervek döntését, mely gazdasági szempontból is értékelte a szarvasmarha- és juhtenyésztést. Az új intézke­dések pozitívan nyilvánulnak meg. A mi körülményeink kö­zepette ez a szarvasmarha-te- nyésztés és részben a juhte­nyésztés rentabilitásának növe­kedését jelenti majd, az pedig kedvezően befolyásolja a te­nyésztés intenzív fejlesztését. Mindez az eddigieknél jobban lehetővé teszi, hogy húst, te­jet, gyapjút és más terméke­ket saját tömegtakarmányaink felhasználásával, alacsonyabb szemestakarmány-igénnyel ter­meljünk. A Zilinal Állami Erdőgazda- súg Szlovákia északi részén kilenc gépesített faraktárt épített, melyek jelentősen növelik a biztonságot és munkatermelékenységet a faanyag darabolása és osz­tályozása során. Egy gépe­sített szalag kezeléséhez há­rom munkás szükséges és évente körülbelül 15 ezer köbméter fát dolgoznak fel. Felvételünkön Marček Emil Kvak raktárvezető a cellulóz­gyárnak szánt, feldarabolt gömbfát ellenőrzi. (Vladimír Gabfio felv. — CSTK) „AZ EGHAIIAT ÜT SOKKAL MOSTOHÁBB' A hodoníni Sigma Vállalat gyártási programjának újdonsága az alomerőművi szerelvények távvezérlő berendezése. Ezt a vállalat a Szovjetunióba és a többi KGST-tagországba szállítja. A képen: Karéi Lamač méréseket végez az új terméken. (vFrantišek- Nesvadba felvétele- =- ČSTK). — Hogy mi milyen nehéz feltételek között termelünk? Hát mit mondjak? Az ember­nek szinte fáj a szíve, amikor a televízió híradója nagy lel­kesedéssel számol be az ara­tás megkezdéséről a dél-szlo­vákiai és a dél-morvaországi járásokban, s az újságok is te­le vannak aratási híradókkal, riportokkal, nálunk meg még eső verdesi a méregzöld, nehe­zen fejlődő gabonatáblákat. Amikor aztán nagynehezen mi is hozzáláthatunk az aratás­hoz, minket inkább már csak szidnak, hogy lám, „máshol már az aratóünnepélyt is elfe­lejtették, ezek meg még min­dig aratnak“. Ezt persze nem bírálatként mondom, de azért a tömegtájékoztató eszközök egy kissé objektívabbak is le­hetnének ebben a tekintetben — mondotta Egon Liebzeit mérnök, a Karlové Vary-i Álla­mi Gazdaság termelési igazga­tóhelyettese. — A zord természeti és ég­hajlati feltételeken kívül mi okozza még a legtöbb problé­mát? — Nos, problémánk az van itt bőven, a munkaerő-ellátás­tól kezdve a legfontosabb munkafolyamatok gépesítéséig, de az elsavanyodásra erősen hajlamos talaj termőképességé­nek fenntartása is elég nagy gondot okoz. Az állattenyész­tés szakaszán viszont a terme­lés következetes koncentráció­jával már nagyon sok problé­mát megoldottunk. Ehhez tud­ni kell, hogy összesen 46 ezer hektár területen gazdálkodunk, ebből 20 ezer hektár rét és legelő. A szántóterületen főleg gabonaféléket, olajrepcét, bur­gonyát és takarmánynövénye­ket termesztünk. A termelés hat üzemegységre tagozódik, ezeket még egy szakosított nagyüzemi sertés- és baromfi­tenyésztő üzem egészíti ki. Ezen a sertéstelepen sikerült megoldani az ürülék kezelésé­nek a problémáját is, ezt a járási kommunális vállalattól kapott, megfelelő módon elő­készített városi szeméttel ke­verve komposztkészítésre hasz­náljuk fel. Ami a szarvasmarha-tenyész­tést illeti, itt arra összponto- stíjuk a figyelmet, hogy a le­gelőket és a réteket — a szük­séges és megfelelő gépesítés niányában — maximális mér­tékben hasznosítsuk a legol­csóbb és a leggazdaságosabb módszerrel, az „élő kasza“ al­kalmazásával. Ezért elsősorban a legelőket akarjuk olyan ál­lapotba helyezni, hogy ez a módszer minél intenzívebb és hatékonyabb legyen. Itt való­ságos harcot kell folytatni a természettel, hiszen a bozót, a cserje állandóan terjed, a ta­laj elvizenyősödík, mocsaras, lápos területek keletkeznek, s ezzel szemben csak lecsapolási munkákkal, sok munkaerőt és gépet igénylő területrendezés­sel védekezhetünk. A vizenyős talajok miatt a juhtenyésztést sem tudjuk itt meghonosítani. Többször ís próbálkoztunk ve­le, de csaknem mindenütt ke­resztülhúzta számításainkat a kergekór. Pedig nagy kár, hogy ezt a másik „élő kaszát“ nem tudjuk itt kihasználni. Elég sok elláposodott, hozzáférhetet­len területet nem is tudunk megművelni, a termelésbe be­vonni, a lecsapolási, rekultivá­ciós munkák aránylag lassan haladnak, pedig csak így tud­juk pótolni azt a földterületet, amit a környéken kibontakozó bányaipar, főleg a külszíni fej­tés átmeneti Időre kisajátít. Ez egyébként más gondot is okoz,, a jobb kereseti lehetőségek a munkaerőt is elvonzzák, ezért egyre nagyobb gondot fordí­tunk a dolgozók szociális fel­tételeinek javítására, a munka­erő-ellátás stabilizálására, főleg pedig a munkafolyamatok gé­pesítésére. Ezekről a kérdések­ről azonban többet tudna mon­dani főgépesítőnk, Josef Vraný mérnök. — Tény, hogy az utóbbi idő­ben javulást értünk el mind a munkaerő-ellátás, mind a gé­pesítés területén. Igaz ugyan, hogy a bányászat nagy vonz­erőt jelent, de nálunk már na­gyon sok család megtalálta a számítását, s elsősorban ezek­re építünk. A fiatalok a szü­lők mellett szívesen bekapcso­lódnak a termelésbe, mi vi­szont lehetővé tesszük, hogy elvégezzék a szaktanintézetet, szakközépiskolát, sőt főiskolát látogassanak. Jelenleg 4200 dolgozója van a gazdaságnak — folytatja a főgépesítő —, ebből nyolcszá- zan dolgoznak műszaki-gazda­sági munkakörben. Ojabban egy másik biztató jelenséggel is egyre gyarkabban találko­zunk, ami a mi szempontunk­ból igen kedvező. A „vissza a természethez“ jelszó ugyanis egyre nagyobb méretkeben kezd gyakorlattá válni. Egyre töb­ben „menekülnek“ az ipari központok szennyezett levegőjű környezetéből, a különböző foglalkozási betegségekkel fe­nyegető termelési ágazatokból a mezőgazdaságba, s itt szíve­sen vállalnak munkát, főleg az állattenyésztésben. Elmondha­tom, hogy gyakran azok, akik korábban még csak szagát sem érezték a mezőgazdaságnak, nemzedékeken át örökké a vá­rosban éltek, sokkal nagyobb szeretettel és odaadással gon­doskodnak az állatokról, rend­szeres etetésükről és gondozá­sukról, mint akik a mezőgaz­daságban nőttek fel. Persze, ez csak azokra vonatkozik, akik ezt valóban a természet iránti rajongásból teszik. Le­hel ezt figyelmeztető jelenség­ként is felfogni, ami esetleg arra is utalhat, hogy az ipar különböző területein fokozot­tabb figyelmet kell szentelni a munkakörülményeknek és a környezet védelmének, tény azonban, hogy az emberek a munkahely megválasztásánál ezeket a szempontokat egyre jobban figyelembe veszik. A gépesítés szakaszán jelen­tős eredményeket értünk el, főleg a gabonatermesztésben, s legutóbb •— saját műszaki-fej­lesztési koncepciónk megvaló­sítása alapján az istállőtrágyá- zást is teljesen gépesítettük, s jelenleg a szántóterület 30 százalékát évente megtrágyáz­zuk, ami az országos átlagnál is jobb arány. Nagyobb problé­mát jelent a takarmányter­mesztés gépesítése, főleg a lej­tős területekről való begyűjtés. Ezzel kapcsolatban nálunk is folytattunk kísérleteket a Ne­hézgépipari Művek bratislavai vállalatában gyártott Unihot— 80-as hegyi traktorral, amely a munkavégzéshez ugyan nagyon jól bevált, csakhát nálunk tíz­húsz kilométeres távolságokat kell megtenni az egyik munka­helyről a másikra, az Unihot viszont az úttesten nagyon las­san döcög, s közben igen sok üzemanyag fogy el. Ezt a prob­lémát teherautó-vontatta tréler­rel leszünk kénytelenek meg­oldani. Nos, amíg a gépesítés prob­lémája meg nem oldódik, ma­rad az élő kasza. Ám ennek is van egy hátránya, ami főleg népgazdasági szempontból ér­demel figyelmet. Az ország legtöbb részén a fehérjedeficit okozza a legnagyobb problé­mát a takarmányalap összeté­telében, míg minálunk paza­rolni vagyunk kénytelenek a fehérjével, s inkább szénhíd- rátos takarmányokból van hiány. A mi feltételeink között a takarmányburgonya termesz­tése és felhasználása jelenthet­né a megoldást, ehhez azon­ban nincs kifejlesztve a burgo­nya tartósításának és előkészí­tésének nagyüzemi módszere. Most elsősorban ezt a kérdést szeretnénk megoldani, s ezzel megszüntetni a fehérjét túl­adagolását a szarvasbarma ta­karmányozásában. — A gazdaság tehát igyek­szik kihasználni a nagy terü­leti koncentráció adta lehető­ségeket. — Tény, hogy a mi gazdar ságunk a maga 46 ezer hek­tárjával a mezőgazdasági mára- mutvállalatok közé tartozik, amiből azonban előnyök és hátrányok egyaránt származ­nak. Mivel környékünkön az egyszektorúság koncepciója ér­vényesül, itt nincsenek egysé­ges földművesszövetkezetek, § így a mezőgazdasági szolgálta­tások hálózata sem épült ki. Ez azt jelenti hogy szinte min­den vonatkozásban magunkra vagyunk utalva. Nem rendel­hetjük meg például a területek meszezését az agrokémiai vál­lalatnál, mert ilyen itt nincs, nekünk kell beszerezni a me­szel, s gondoskodni a felhasz­nálásáról. Ügy tapasztaljuk,' hogy ez így sokkal drágább, mintha ezt egy erre szakosított vállalat végezné. A meszezés csupán egyetlen eset, csak pél­daként említettem. De hasonló a helyzet a gépesítés szaka­szán is. Nagy n sok műszaki problémát sike/ült már megol­dani, de ezt mind más, problé­máink iránt megértést tanúsító ipari és egyéb vállalatok köz­reműködésével sikerült elérni. Jelenleg egy központi műszaki­fejlesztési és gépesítési üzem­nek érezzük a legnagyobb hiá­nyát, ahol valóra válthatnánk az újítók hasznos ötleteit, s megoldhatnánk a gépesítés számos égető problémáját. Eb­ből is láthatja, hogy nem vala­mi rózsás a helyzetünk, de idővel minden kialakul, mini ahogy eddig is kialakult. — Milyen ráfizetéssel dolgo zik a gazdaság? — Nincs ráfizetésünk. Már tavaly sem volt. Egyébként az elmúlt év volt az első, ame­lyet sokévi fáradságos munka után pozitív mérleggel zárhat­tunk. Ha figyelembe vesszük az indulás feltételeit, ez bizony nem csekély eredmény. Bruttó mezőgazdasági termelésünk ér­téke megközelítőleg 440 millió korona lesz az idén. Reméljük, hogy ez továbbra is növekedni fog, hiszen nagy gondot fordí­tunk az intenzitás növelésére, gyümölcsösöket telepítünk, fo­kozni akarjuk a technikai nö­vények, például a len termesz­tését. Elképzeléseink tehát a jövőt illetően biztatók, minden attól függ, hogy milyen műsza­ki alapot tudunk, felhasználhi a megvalósításukhoz. Ehhez vi­szont lényegesen nagyobb se­gítséget váTunk a mezőgazda- sági gépgyártástól. Az éghaj­lat itt nálunk sokkal mosto­hább, mint más vidékeken, de tudatában vagyunk annak, hogy ez a mi 46 ezer hektá­runk is benne szerepel hazánk földalapjában, s ezért lehető­ségeink szerint igyekszünk mi- néí eredményesebben gazdál­kodni rajta. MAKRAI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents