Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-09 / 265. szám, hétfő

KITARTÓ ÉBERSÉGGEL A HAZA ÉS A SZOCIALIZMUS vívmányainak védelméért DMITRIJ USZTYINOV MARSALL BESZÉDE (CsTKJ — A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 64. évfordulója alkalmából pénteken tartott ünnepi ülésen Oinitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió honvédelmi minisztere mondott beszédet. ÚJ SZÓ Dmitrij Usztyinov bevezetőül méltat- ta az Októberi Forradalom történelmi jelentőségét, s megállapította, hogy a XX. század valamennyi társadalmi vál­tozása összefügg vefle. A Nagy Októ­ber meghatározta az új társadalom építésének útját, amelynek helyessé­gét maiga -az élet igazolja — mon­dotta a szónok, majd rámutatott: Az SZKP XXVI. kongresszusa olyan jelen­tős eseménnyé vált, amely a kommu­nizmus építésében űj távlatokat nyi­tott. A szovjet nép egyetért és egy­hangúlag támogatja a párt bel- és külpolitikáját. Usztyinov marsall a to­vábbiakban kiemelte Leonyid Brezs­nyev kimagasló érdemeit, amelyeket az SZKP és az állam vezetésében, va­lamint a nemzetközi életben szerzett, Október útján —- a kommunizmushoz Dmitrij Usztyinov beszédének továb­bi részében a Szovjetunió gazdasági téren elért eredményeiről, a népgaz­daság jelenlegi feladatairól, illetve gondjairól szólt. Megállapította, hogy az ország alkotó erejének teljében ünnepli a NOSZF évfordulóját. A Szov­jetunió hatalmas gazdasági potenciál­lal rendelkezik, s ipara jelenleg hoz* závetőlegesen annyit termel, mint a nyugat-európai országok együttvéve. A dolgozók életszínvonala is szüntelenül növekszik, csak az elmú'lt három öt­éves tervidőszak alatt például az egy lakosra jutó reáljövedelem megkétsze­reződött. A szónok a továbbiakban megállapította, hogy az ország dolgo­zói nagy lelkesedéssel kezdték meg az SZKP XXVI. kongresszusán hozott ha­tározatok megvalósítását. Bár ez az év a népgazdaság szempontjából nem volt könnyű — mondotta —, biztosí­tott a gazdaság további növekedése. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen idő­járási feltételek okozta nehézségeket is sikerült leküzdeni, s a tervet lénye­gében sikerült teljesíteni. Usztyinov kiemelte, hogy a kongresszusi hatá­rozatok nagyobb részének végrehajtá­sa még hátra van. Hatal más és bo­nyolult munkát kell végeznünk a nyolcvanas években: a gazdaságot az intenzív fejlesztés útjára kell vezetni — hangsúlyozta. Usztyinov marsall kiemelte a gaz daságirányítás tökéletesítésének, a ter­vezés új módszerei bevezetésének szükségességét. A népgazdaság inten­zívebbé tétele haladó változásokat kö­vetel szerkezetében és igényes köve­telményeket támaszt valamennyi ága­zattal szemben — szögezte le. A párt, amellett, hogy elsőrendű feladatának, tevékenysége alapjának tekinti a népgazdaság irányítását, nagy figyelmet fordít a társadalom szociál­politikai és szellemi fejlődésére is — hangsúlyozta a szónok, majd megálla­pította: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a népi értelmiség meg­bonthatatlan szövetsége évral-évre erő­söd i k. A Szovjetunió jövőre ünnepli meg­alakulásának 60. évfordulóját. Orszá­gunk népei egységes családként ké­szülnek az évforduló megünneplésére. E népek hatalmas és internacionalista közösséget alkotnak — a szovjet nép közösségét — mondotta. A békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc élén 1981 XI. 9. Nemzetközi kérdésekkel foglalkozva Usztyinov marsall leszögezte: a szov­jet állam létezésének első napjától kezdve kitartóan és következetesen hajtja végre a békestratégiáját vala­mennyi nemzetközi fórumon. A jelen­legi szakaszban ezt a lenini stratégiát az SZKP XXVI. kongresszusának hatá­rozatai testesítik meg. A nyolcvanas évekre szóló békeprogram a nemzet­közi politika jelentős stabilizáló és mozgató erejévé vált. A nemzetközi helyzet kiéleződése mind időszerűbbé teszi a szovjet bé­keprogram megvalósítását, mindenek­előtt a lázas fegyverkezés megszünte­tésére vonatkozó javaslatok realizá­lását. A NATO és az USA militarista kö­rei a jelenlegi katonai és stratégiai egyensúly aláásására összpontosítanak. Katonai erőfölényre kívánnak szert tenni velünk szemben. A jelenlegi nemzetközi erőviszonyok közepette az ilyen politika nem más mint kailan- dorpolitika. Washington ennek elle­nére elszántan követi ezt az irányvo­nalat. Keletkezzen a világon bárhol „forró pont“, a háttérben mindüg az imperia­lizmus agresszív körei húzódnak meg. Az USA hadüzenet nélküli háborút folytat Afganisztán ellen, s kardcsör­tető politikát folytat a Közel-Keleten. A legkegyetlenebb diktátorrendszere­ket pénzzel és fegyverrel látja el. Washington a NATO katonai gépe­zetének megerősítését, az Észak-at­lanti Tömb befolyási övezetének kibő­vítését és katonai támaszpont-rendsze­rének kiterjesztését szorgalmazza. Sa­ját történelmi tapasztalatairól megfe­ledkezve támogatja a japán militariz­mus újjáélesztését, s a kínai katonai potenciál növeléséhez adott támoga­tásával a Szovjetuniót veszélyezteti. A washingtoni kormányzat mind gyak­rabban használ uszító szavakat. Leg­felsőbb képviselői cinikusan semmibe sem veszik a nemzetek sorsát, azt hirdetik, hogy „van fontosabb dolog a békénél“, s hogy az ún. „korlátozott“ nukleáris háború nemcsak lehetséges, hanem elfogadható is. Az ilyen nyi­latkozatok magukban Is veszélyesek. Amikor azonban olyan emberek szá­jából hangzanak el, akik a világ egyik legnagyobb hatalmának tartoznak ál­lamférfiúi felelősséggel, ez a veszély különösen komoly. A világ népei azonban mindinkább tudatára ébrednek annak, hogy köz­vetlenül részt kell venniük a legfon­tosabb nemzetközi kérdések megoldá­sában, s mindenekelőtt tudják: hozzá­járulhatnak a legfontosabb és legége­tőbb kérdés megoldásához — a béke megőrzéséhez. A különböző nyugat-* európai országokban mind magasabbra csapó háborúellenes mozgalomban a lakosság széles rétegei vesznek részt. Elmondható, hogy az imperializmus agresszív terveivel szemben felsorako­zik a békeszerető közvélemény. Ez korunk egyik jellemző vonása. A béke megőrzése elválaszthatatlan a lázas fegyverkezés megszüntetésétől, a fokozatos leszereléstől. A hetvenes években jelentős lépések történtek ez irányban, A jelenlegi amerikai kor­mányzat azonban igyekszik kétségbe vonni mindazt a pozitívumot, amit a szovjet—amerikai kapcsolatokban a két fél együttesen elért. Nyíltan han­goztatja, hogy a Szovjetunióval szem­ben az erő pozíciójából kíván fellépni. A fentiek igen szemléletesen meg­nyilvánulnak abban, hogy Washington miképp áll hozzá az európai katonai konfrontáció enyhítésének kérdéséhez. Az USA kitartóan a NATO új közepes hatótávolságú nukleáris rakétáikkal va­ló felszerelésére törekszik. E terv megvalósítása a hozzávetőleges erő- egyensúly lényeges megbontását jelen tenó a Nyugat javára, s Európában, valamint globálisan is minőségileg új katonastratégiai helyzet állna elő. A Szovjetunió természetesen nem maradhat közömbös az ilyen távlatok­kal szemben. Pártunk a múltban so­sem engedte meg és ma sem engedi meg, hogy valaki vele szemben a fe­nyegetés és a diktátum politikáját folytassa. A gyümölcsöző párbeszéd reális bázisa egyedül az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve lehet. Ezzel mindenkinek számolnia kell. Leonyid Brezsnyev a Dér Spiegel című nyugatnémet magazinnak adott inter­jújában ezt teljes határozottsággal is­mét kijelentette. Amennyiben Nyugat-Európában nem állítják rendszerbe az új amerikai kö­zepes hatótávolságú nukleáris rakéta­fegyvereket, a Szovjetunió is hajlandó lesz csökkenteni rakétáinak számát. Ugyanakkor lehetséges lesz megálla­podni a lényeges csökkentésről mind­két félre vonatkozóan. A Szovjetunió és az USA, mint is­meretes, megállapodott abban, hogy november végén tárgyalásokat kezd e. problémáról. Ez a megállapodás po­zitív tény. Mi — mint mindig — ké­szek vagyunk tisztességesen és konst­ruktív módon tárgyalni és igazságos megállapodásra törekedni. Az idő mu­tatja meg, liogy az amerikai fél fel­készült-e a komoly tárgyalásokra. Ez a kérdés szükségszerűen felmerül, mi­vel az amerikai kormány gyakorlati politikájában sok az aggasztó elem. Szinte a tárgyalásokba való beleegye­zéssel egyidőben hozta Washington nyilvánosságra stratégiai nukleáris erői fokozásának új példa nélküli programját. Ezt semmiképp sem lehet az előkészületben levő tárgyalások megfelelő politikai előjátékának te­kinteni. Az amerikai kormányzat hibájából az elmúlt Időszakban számos aka­dály merült fel a lázas fegyverkezés megszüntetéséhez vezető úton. Nem lépett érvénybe a SALT—II. megálla­podás, a nyugati hatalmak akadályoz­zák a közép-európai haderőcsökken­tési tárgyalásokon az előrehaladást, az Egyesült Államok egyoldalúan eluta­sította az Indiai-^ceán térségében fo­lyó katonai tevékenység korlátozásá­ról szóló tárgyalásokat. Washington szüntelenül kitér az atomfegyver-kí­sérletek általános és teljes beszünte­tésére irányuló tárgyalások elől, mind­eddig nem ratifikálta a föld alatti atomfegyver-kísérletek és a föld alat­ti békés célú alomrobbantások kor­látozásáról szóló szerződést, bár ezt már néhány évvel ezelőtt aláírták. Nem teljesíti az 1972 óta érvényben levő, rakétaelhárító rendszerek kor­látozására vonatkozó szerződést. A fenti akadályokat előbb vagy utóbb el kell hárítani. Nem lenne jobb ezt most megtenni? Az európai és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításához, mint re­méljük, hozzájárul Leonyid Brezs­nyev küszöbön álló látogatása az NSZK-ban. A Szovjetunió és a szocialista kő zösség többi országa a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc élén halad. A testvéri országok szoros együttműködése ma magában foglalja úgyszólván az élet valamennyi terüle­tét. Ez az együttműködés valameny- nyiük számára jó eredményeket hoz. A külpolitikai lépések egyeztetése, a szocialista államok összeforrottsága és egysége épp napjainkban különö­sen fontos, amikor az imperializmus fokozza politikai és gazdasági nyomá­sát ezekre az államokra, és újabb kí­sérleteket tesz a beL'ügyekbe való be­avatkozásra. A szovjetellenes és anti­szocialista propaganda az USA-ban és néhány más országban az állami poli­tika rangjára emelkedett, és dühödt lélektani hadviseléssé változott. Az Egyesült Államok az utóbbi idő­ben nagymértékben fokozta ellensé­ges kampányát Kubával szemben. Tel­jesen alaptalanul fokozza a feszült­séget a térségben. Az amerikai kor­mánynak azonban tudatosítani keü, hogy az ilyen akciók milyen követ­kezményekkel járhatnak. A reakciós erők elsősorban a Leh- gyel Népköztársaságban végbemenő eseményekre építenek. A belső és a külső ellenforradalmi erők a szocia­lista rendszer felszámolására töreked­nek, vissza akarják állítani a burzsoá rendszert, Lengyelországot el akarják szakítani a szocialista közösségtői, s így megkísérlik megváltoztatni a má­sodik világháború és a háború utáni fejlődés eredményeit. Erre sosem ke­rül sori A Lengyel Egyesült Munkáspárton belül és a legszélesebb dolgozó rété gekbeu erősödik az elhatározás: szembe kel! szállni a nyíltan hata­lomra törő szocialistaellenes erőkkel. A lengyel kommunisták és valameny nyi igaz lengyel hazafi ezen az úton bízvást támaszkodhat a testvéri or­szágok teljes támogatására. A szocialista közösség országait kölcsönösen összekötik az élő, meg­bonthatatlan szálak. E szálak erősíté­se, a szocializmus építése és 'Védelme során folytatott szoros együttműkö­dés megfelel a testvéri népek, vala­mint a világbéke érdekeinek. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szo­cialista államok készek és képesek megvédeni történelmi vívmányaikat! A Szovjetunió következetesen abból indul ki, hogy lehetséges a nukleáris háború elhárítása és a béke megőr­zése. Lehetséges, ha a vitás nemzet­közi problémákat nem erőszakkal, ha­nem a tárgyalóasztal mellett fogják megoldani, ha a kalandorpolitika fe­lett a politikai realizmus lesz úrrá, és ha az egész világ népei aktívan és határozottan szállnak szembe az imperialista erők törekvéseivel. Optimisták vagyunk és bátran tekin­tünk a jövőbe. Optimizmusunk onnan ered, hogy tudatában vagyunk a Szov­jetunió erejének, s abból, hogy tudjuk: a békéért, és a társadalmi haladásért folytatott harcot a világ valamennyi haladó, tisztességes és józanul gon­dolkodó erejével közösen folytatjuk. A szovjet nép meggyőződése, hogy ez az 1917 októberében megkezdett haro győzelemmel ér véget! A Magy Október vívmányainak védelme az egész nép ügye A béke iránti odaadásunk az ország védelméhez való figyelmes és gon­dos hozzáállást feltételez. Hogy sza­vatolt legyen biztonsága, hogy ne tör­hessen ki háború, rendkívüli ébersé­get kell tanúsítani. Nem kis' erőre van szükség. A Szovjetunió ilyen erővel rendelkezik. Béketörekvéseink kifejezője a szov jet katonai doktrína. Ez kizárólag a szocialista vívmányok védelmére, a szovjet nép nyugodt munkájának biz tosítására, a Szovjetunió önállóságé nak és területi érintetlenségének, ba­rátaink és szövetségeseink biztonsá gának szavatolására irányul. Nyugati politikusok és stratégák, a szovjet katonai doktrína kiforgatásá ra törekedve, kitartóan hangoztatják azt a tézist, miszerint ez a doktrína az ún. „első atomcsapás“ lehetőségé­ből, valamint annak lehetőségéből in­dul ki. hogy a nukleáris háborút túl lehet élni, sőt meg is lehet nyerni. Ez tudatos hazugság. A katonai doktrína teljesen az adott állam osz- tályjellegétől és politikájától függ. A Szovjetuniótól mint szocialista állam­tól teljesen idegenek az agresszív cé­lok. Külpolitikája békepolitika, a né­pek közötti barátságot ' és együttmű­ködést szorgalmazza. Ebből ered ka­tonai doktrínának következetesen vé­delmi jellege. Teljesen alaptalanok azok a törek­vések, amelyek a mi számlánkra akarják írni az „első csapás“ kon­cepcióját. Mindig is a hasonló kon­cepció ellenzői voltunk. Szerzői és lel­kes hívei épp azok a militarista im­perialista erők, amelyek ma a nem­zetközi feszültséget fokozzák. Ami a Szovjetuniót illeti, erőfeszítéseink, béke­javaslataink arra irányulnak, hogy ne következzék be az első, de semmiféle további csapás sem, hogy elháruljon a nukleáris háború kirobbanásának ve­szélye. A nukleáris háborút törvényen kívü! kell helyezni- Ez a lényege an­nak a javaslatnak, amelyet a Szovjet­unió az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán terjesztett elő és amely arra vonatkozott, hogy senki se hasz­náljon elsőként nukleáris fegyvere­ket. Ez a javaslat világszerte rendkívü­li megelégedést váltott ki. Ha az ame­rikai fél is támogatná, az egész em­beriség megkönnyebbülten lélegezne fel, és megszilárdulna az a meggyő­ződés, hogy nem kerül sor nukleáris konfliktusra. Az Egyesült Államok azonban, sajnos, nem tette ezt sneg. A Szovjetunió erősíti védelmi ké­pességét, és fegyveres erőit állandó harci készültségben tartja. Kénytelen így tenni, mivel az imperializmus ag­resszív körei részéről katonai veszély fenyegeti: Fegyveres erőink valóban hatalma­sak. Ezt nemegyszer érezhették azok, akik kezet mertek emelni a szovje­tek országára. Amennyiben szükséges lesz, a szovjet nép és a testvéri szo­cialista államok népeinek békés al kotó munkájának védelmében minden erőnket bevetjük. Agresszióhoz azon­ban a Szovjetunió sohasem folyamo­dott és nem is fog folyamodni. Az SZKP programjában, a párt valameny nyi kongresszusi határozatában és a Szovjetunió alkotmányában ez egyér­telműen rögzítve van. Teljes felelősséggel ismételtén meg­erősíthetem, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és a NATO között a stratégiai nuk­leáris fegyverek, a közepes hatótávol­ságú nukleáris, valamint a hagyomá­nyos fegyverek és fegyverzetek terén viszonylagos erőegyensúly áll fenn. A „szovjet katonai fenyegetésről“ szóló elcsépelt mítosz ködfüggöny, amely az USA hegemonista törekvéseit és a NATO háborús előkészületeit akarja leplezni. Azok, akik ma a nemzetkö­zi politikai légkör megmérgezésére törekszenek, nem alkotnak kivételt. A szovjet katonai erő épp azért ag­gasztja őket, mert abban agresszív terveik megvalósításának leküzdhetet­len akadályát látják. Számukra ez va­lóban akadály. A világbéke számára azonban erűnk nagyon hasznos. Országunk és a testvéri szocialista országok rendkívül gazdag tapaszta­latai meggyőzően bizonyítják, hogy az új társadalom eredményes építésének és védelmének elengedhetetlen és döntő feltétele a kommunista párt vezető szerepe — hangsúlyozta Usz- .tyinov marsall beszédének befejező részében. Rámutatott arra, hogy a Le­nin által létrehozott és a forradal­mi harcok során megedződött párt becsületesen teljesíti a munkásosztály és az egész szovjet nép harci élcsa­patának felelősségteljes feladatát. Dmitrij Usztyinov végezetül hangsú­lyozta, hogy a Nagy Október ügyéhez való hűség azt jelenti: politikai éber­séget kell tanúsítani és mindig ké­szen kell állni a haza és a szocializ­mus vívmányainak megbízható vé­delmére, kitartóan kell harcolni a vi­lágbékéért.

Next

/
Thumbnails
Contents