Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-05 / 262. szám, csütörtök

Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén

Antonín Kapek elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a prágai városi pártbizottság vezető titkárának felszólalása

Arról szeretnék szólni, hogyan teljesítik a prágai pártszervezetek feladataikat, milyen politikai légkörben élünk, mi az, ami sikerül, mi az, amihez van elegendő erőnk, és mi az, amiben tanácsra, esetleg segítségre van szükségünk.

Ha a dolgokat csak a leegyszerűsített eredmények szerint akarnám értékelni, egészen kielégítő képet kapnánk. A XVI. pártkongresszus alkalmából a Szocialista Munka Hőse cím 15 prágai kitüntetettje, valamennyien elismert emberek, akik különböző területeken dolgoznak, versenyfelhívást tettek közzé. A szakszervezeti szervek ezt magukévá tették, többezer kötelezettséget vállaltak — s ha megelégedünk a puszta jelentésekkel —, megállapíthatjuk, hogy a munkásosztály és a többi dolgozó öntudatossága magas fokú, a feladatokat teljesítik.

De ne gondolják, azoknak a szervezeteknek az igazgatói, amelyek már 9 hónapja nem teljesítik a tervet, hogy a városi pártbizottság az ő munkájukkal is elégedett; vagy azoknak a munkájával, akik nem teljesítik folyamatosan a tőkés és a szocialista országokba irányuló kivitel feladatait.

Hiszem, hogy adott szavunkat megtartjuk, nem fogjuk megengedni a terv megváltoztatását s magunk se változtatjuk meg a tervet az év végén, hiszem, hogy politikailag felkészültünk azon új elvek valódi érvényesítésére, amelyek az irányítás tökéletesített rendszeréből adódnak. Erre ösztönözzük a városkerületi pártszervezeteket is.

Nekünk, magasabb beosztású párttisztségviselőknek és a gazdasági dolgozóknak is felteszik a kérdést, hogyan tekintettünk és tekintünk a jövőre. Miért nem tudtunk egyes dolgokat megelőzni? Miért reagálunk olyan lassan a különféle meglevő problémákra? Miért van az, hogy oly sok szó esik az igényességről s oly kevés a konkrét eredmény? Miért nem tudjuk megelőzni, hogy annyi bírálat érje a tömegközlekedést, az ellátást és más területeket? Nézetem szerint jobb, ha ismerjük gyenge pontjainkat, tudjuk, kivel dolgozunk, és azt is képesek vagyunk megmondani, hogyan kell a szavakat tettekre váltani.

Szeretnék néhány szót szólni Prágának a mezőgazdasághoz való viszonyáról. 1977-ben 90 000 prágai segített nyáron és ősszel a mezőgazdaságnak. Tavaly 40 000-en, az idén nem egészen 40 000-en voltak és néhány száz jármű. Miért ekkora a változás 1977-hez képest? Mert a mezőgazdasági dolgozók nagy előrehaladást tettek, a komló java részét ma már gépekkel szedik és már a többi munkát annyira gépesítették, hogy nincs annyi segítő kézre szükség. Másrészt jelentős változás következett be a társadalmi munka jellegében, sokan letették a kombájnvezetői vizsgát, ősszel a teherautók volánjai mellé ülnek, hogy répát szállítsanak. Ez is konkrét segítség.

A másik szempont a földgazdálkodásra vonatkozik. 1963-ban a ČKD dolgozói Dél-Csehországba mentek, 1968-ban ezt a segítséget megszüntették, s a Szakszervezetek Prágai Tanácsának és a CKD-nak köszönhetően ezt a segítséget 1973-ban újra kezdték. A dolgozók a jövő héten térnek vissza; azt jelenthetik, hogy 11190 hektár földön két farm létesült. A terület zömén elvégezték a talajjavítást. 6000 szarvas- marhát tenyésztenek 60 dkg napi súly- gyarapodással. Felépítettek három istállót és 300 lakást, összesen 180 000 munkaórát dolgoztak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy Prágában mintegy 55 000 a kisállattenyésztők és a kiskertészek száma, akik évente 1800 tonna gyümölcsöt, 25 tonna zöldséget, 86 tonna halhúst, félmillió tojást s 44 tonna különféle húst, például baromfi-, nyúl- és bárányhúst adnak el. Ez kevés. Politikai, gazdasági és társadalmi érdekek arra ösztönöznek bennünket, hogy az eredmények sokkal jobbak legyenek.

Ezért utasítjuk a nemzeti bizottságot, hogy keresse meg a kihasználatlan földterületeket, hogy azokat az ellátás javítására, illetve a természethez való pozitív viszony fejlesztésére használjuk fel. Másodsorban, valószínűleg utasítjuk a Fővárosi Nemzeti Bizottságot arra, hogy nagyobb igényességgel értékelje Prága fejlesztési céljait a mezőgazda- sági és a megművelhető földterület tekintetbe vételével, azzal a feltétellel, hogy a Fejlesztési és Műszaki Minisztérium maga is megérti és megérteti a tervezőszervekkel, mi helyesebb: termőföldön építeni kisebb beruházásokkal, vagy pedig az építkezés szempontjából igényesebb, de keveset termő földeken. Harmadszor el kell gondolkodnunk arról: a következő évtizedekben is úgy gondoskodunk-e Prága ellátásáról, hogy mintegy 70 000 tonna burgonyát olyan állapotban szállítunk, ahogy szedték, tehát a humusszal és legalább 30 százalék hulladékkal együtt, amely takarmányként felhasználható, vagy pedig az illetékes minisztériumok a nemzeti bizottságokkal együtt feladatul tűzik ki, hogy a burgonyát olyan formában kapjuk, amilyenre a dolgozó nőnek szüksége van, olyan formában, amely megfelel a népgazdasági hatékonyság követelményének.

Biztosítani akarom tehát önöket arról, hogy a városi pártbizottság is keresi annak útjait, hogy konkrét tettekkel, neveléssel, a fogyasztásnak a helyes táplálkozás és a népgazdasági haszon javára történő orientálásával segítsen a mezőgazdaságnak.

Fontos szavak hangzottak el ezen az ülésen a beruházásról. Prágában sok a beruházás, nemcsak azért, mert főváros, hanem azért is, mert a múltban nagyon elhanyagolták. A mai pártvezetőség, Husák elvtárssal az élen, adja meg Prágának a szocialista nagyváros arculatát. De ezzel semmi esetre sem akarunk visszaélni. Elvárjuk a Fővárosi Nemzeti Bizottságtól, hogy a reszortok és a kormány kezességének bizonyos feltételei között ne kerüljön sor azokra a beruházásokra, amelyekre jelenleg vagy a jövőben nincs szükség.

1974-ben például leégett a volt vásárpalota. Másnap az érintett külkereskedelmi vállalatoknak póthelyeket, telefont, irodai berendezést ajánlottunk fel, s egy szállodát is kiürítettünk. Örülök annak, hogy négy külkereskedelmi vállalat székháza nagyon gyorsan felépült Prágában. Annak már kevésbé, hogy ezek az épületek nagyon energiaigényesek, például a Kovo vállalaté.

Megoldásról tehát gyorsan gondoskodtunk. De a városi pártbizottság már nyolc éve küzd azért, hogy a leégett palotát további felhasználás céljából átalakítsák. A számos határozat ellenére mindmáig semmi sem történt.

Mire gondol ilyenkor az ember? Valóban mindent alaposan átogndolnak a gazdasági életben, a felsőbb gazdasági és tervezőszervek tevékenységében? Például az önálló mezőgazdasági gépipari konszern létesítéséről szóló dokumentum említést tesz egy kis traktorokat gyártó új üzemről. Ez valóban nagyon szükséges. De ezzel tényleg az új szervezési elrendezésig kellett várni? Nincs az országban egyetlen szabad kapacitás sem, amely már korábban kis traktorokat és más ilyen gépeket gyárthatott volna? Most pedig ebből beruházáspolitikai kérdés lett.

Egy másik probléma. Figyeljük csak meg, milyen gyakran bírálják a szállítói-megrendelői kapcsolatokat. Mindenki, aki a gépiparban vagy más iparágban dolgozik, azt állítja, hogy a szállítói-megrendelői ellentétek üzemen belül is léteznek. Ezek a problémák nem kerülnek nyilvánosságra, az üzem igazgatójának kell megoldania őket. A konszernen és a trösztön belül ez a vezér- igazgató kötelessége. Miért ne lehetne a miniszter kötelessége, hogy megoldja a reszort konszernjei és trösztjei közötti ellentéteket? Miért találkozunk az ellenőrző napokon olyasmivel, hogy egy reszort három konszernjének vagy trösztjének emberei civakodnak s nem tudnak megoldást találni. Ez a helyzet már több éve tart.

Szilárd meggyőződésem, hogy gazdasági és műszaki dolgozóink, valamint munkásaink döntő többsége becsületesen akar dolgozni, s ehhez nemcsak megfelelő feltételekre, hanem igényes ellenőrzésre, politikai vezetésre Is szüksége van. Pártszervezeteink is erre fognak törekedni, konkrét eredményeket akarnak elérni az emberek körében végzett politikai munkában.

Ladislav Adamec elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a cseh kormány alelnökének felszólalása

Már csaknem egy éve megkezdtük a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések végrehajtását. A tapasztalatok megmutatták, hogy ez mennyire igényes feladat. Különösen azért, mert a nemzetközi és a hazai gazdasági helyzet bonyolult, jelentősek a feszültségek az erőforrások és a szükségletek között, s jelentősek az aránytalanságok. A vállalatoknál az emberek megkérdezik, hogyan tükröződnek vissza az irányításban a hetedik ötéves terv koncepciójának változásai, milyen további eljárást kell követni az intézkedések végrehajtása során. Erre a kérdésre kötelesek vagyunk minél előbb válaszolni. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy az irányítás minden változása hatékonyan elősegítse gazdaságpolitikai céljaink elérését.

Az utóbbi években a Központi Bizottság minden ülésén szóba hozzuk a terv kidolgozása megjavításának és tekintélye növelésének szükségességét. Nem lehet kétségbe vonni céljaink szükség- szerűségét, mivel nem lehet megengedni, hogy kedvezőtlen fizetési mérlegünk tovább romoljon. A tervezésben elkerülhetetlenül fontos változásoktól semmi esetre sem lehet eltekinteni. De az sem lenne jó, ha kitennénk magunkat az idő nyomásának, és elkezdenénk fölöslegesen improvizálni. A tavalyelőtti tél tapasztalatait sem szabad elfelejteni. Ezekben a hónapokban nagy mértékben változtatunk a gazdasági élet menetén. De ezt úgy kell megtenni, hogy összhangban maradjunk a szükségletekkel, a szerkezeti változásokkal, hogy e változtatások elősegítsék távlati céljaink elérését, a nem hatékony üzemegységek megszüntetését stb.

Ogy látszik, még nemigen gondolkodunk el a XVI. pártkongresszus azon megállapításáról, hogy a terv nem egyszerűen a terv lebontása felülről lefelé, hanem a párt szociális és gazdasági programja. A takarékossági intézkedések végrehajtása során ismét kezd előtérbe kerülni a mechanikus eljárás, amely nem veszi figyelembe a sajátos lehetőségeket, az egyes szervezetek szükségleteit és különösen nem a társadalmi érdekeket. Lehet, hogy az alibista, a passzív és a formális magatartás egyes irányító szervek számára kényelmes, de jelentős károkat okoz népgazdaságunknak és az egész társadalomnak. A meggondolatlan takarékosság néha nagyon sokba kerül. Vonatkozik ez egyebek között arra, hogy csökkentik a gázolajfogyasztás kereteit a negyedik negyedévre és a jövő évre. A takarékossági lehetőségek nem mindenütt azonosak. Van, amit érdemes korlátozni, van azonban amit semmiképpen sem szabad.

Vannak dolgok, amelyeket fenn kell tartani. A emberek munkába szállítását, az üzletek áruellátását, a kivitelre dolgozó üzemek szükségleteit és más dolgokat korlátozni nem lehet. Másrészt nem kevés dolog van, amely a mai feltételek között szinte fényűzésnek számít. A távolsági autóbuszjáratok fölöslegesen nagy száma, a nem gazdaságos üzemi gépkocsiforgalom, a szolgálati gépkocsik túlzott igénybevétele, vagy az üresen és egyidejűleg közlekedő autóbusz- és vasúti járatok.

A politikailag legfontosabb és gazdaságilag legbonyolultabb problémák egyikének tartom a gazdasági intézkedések összangba hozatalát a gazdasági teljesítőképesség növelésének követelményével. Az egyik összefügg a másikkal. Ha csak takarékoskodunk, nem emeljük a gazdasági életet a kívánt szintre. Hosszú távon a legfontosabb megoldás a tudományos-műszaki fejlesztésben, a termékek haszonértékének növelésében rejlik. Míg az intenzív fejlesztésnek ezt a legfontosabb forrását nem tudjuk a tervezés valóban fő tényezőjévé tenni, káderszempontból, anyagilag és pénzügyileg alátámasztani, addig nem jutunk előbbre. A gazdasági eredményeket nálunk különféle módon hasznosítják, de gyakran megfeledkeznek a legfontosabbról, a termékfejlesztésről. Nem vonják le az ezzel kapcsolatos következtetéseket sem. Létezik ugyan számos felújított termék, ezeket érvként használják fel, de a fejlesztést, sajnos, rendszerint nem az új eljárások és az új technika alkalmazásával érik el.

A jövő év több szempontból rendkívüli év lesz, s még előttünk áll a hetedik ötéves tervidőszak további három éve. Tudjuk, hogy a körülmények nyomására csökkenteni kényszerülünk a gazdasági fejlődés ütemét, s mindeddig nem sikerül a lassúbb mennyiségi növekedést nagyobb minőségi fejlesztéssel ellensúlyozni. Ezért szükségesnek tartom, hogy minél objektívabban vizsgáljuk meg, hatékony fejlesztést tesz-e lehetővé a terv, s nem keletkeznek-e további aráriytalanságok. A tapasztalatok szerint elegendő terv tartalék nélkül minden előre nem látott hatás veszélyezteti a terv stabilitását, hatékonyságát, érvényességét. Azt ugyan elérjük, hogy rövid távon egyensúlyba hozzuk a mérleget, egyúttal azonban azt a súlyos kockázatot vállaljuk, hogy elveszítjük a lendületet. Ezért olyan fontos a pontos mérleg alapján készített terv. Jól tudom, hogy ez egy év alatt nem érhető el.

Megtanultuk, hogy szociális biztonságunkat gazdasági terveink stabilitására alapozzuk, s ezt tesszük a jövőben is. Az emberek biztosítva akarják látni azt, hogy lassúbb ütemben ugyan, de a jövőben is előrehaladunk. Azon jelenségek bírálatának, amelyek a XVI. kongresszuson kitűzött feladatok teljesítését akadályozzák, semmi esetre sem szabad gyengíteni azokat az eredményeket, amelyeket dolgozóink becsületes munkájával és a párt politikai szervező tevékenységével értük el. A létrehozott értékek nemcsak mai életünk, hanem a jövő nemzedékek javát is szolgálják. Nem vitás, hogy az élet- színvonalat tekintve Csehszlovákia a legfejlettebb országok közé tartozik. Lakosságunk létbiztonságára csodálattal tekintenek a külföldi látogatók, s e biztonságot népünk is tudatosítja. Helyénvaló hangsúlyozni, hogy mindannak elérését, amire joggal büszkék vagyunk, az is lehetővé tette, hogy a Szovjetunió megért és támogat bennünket.

Nem véletlen, hogy a Központi Bizottság ülésén nagy visszhangot keltettek a káderek felkészültségével és felelősségével kapcsolatos gondolatok. Erről tanúskodnak az alulról jövő bíráló hangok és az emberek azon elvárása is, hogy a felsőbb szervektől segítséget és támogatást kapnak. Visszatekintve mindenkinek nagyra kell értékelnie a párt óriási kádermunkáját. Ezért az emberek joggal kérdezik, miért nézzük el egyes dolgozók régi és köztudott fogyatékosságait. Joggal várnak választ arra a kérdésre, ki okozta a fennálló nehézségeket és ebből milyen következtetést vontak le. A párt tekintélye ott növekszik, ahol a dolgokat idejében és megfelelő határozottsággal megoldják, ahol figyelembe veszik a közvéleményt és a kollektívák nézeteit.

Egyes dolgokat nagyon nehéz megindokolni. Például egy olyan új termelőcsarnok építését, amelynek felhasználásáról keveset tudnak mondani, a drága pénzért külföldön vásárolt gépeket, amelyek vesztegelnek, vagy azt, hogy folytatják az eladhatatlan árucikkek gyártását, a-raktárak számára dolgoznak. Ezek konkrét problémák, de még károsabb, ha valamély munkaszakaszon tartósan nem teljesítik a tervet. Mindenhol működik pártszervezet, és a terv teljesítését rendszeresen megtárgyalják a bizottságok és a taggyűlések. Mégis úgy tűnik: sokan beletörődnek abba, hogy a tervet nem kell teljesíteni, mert ennek semmilyen súlyos következménye sem lesz.

Joggal mondják, hogy a vezető gazdasági dolgozók értékelése során a legfontosabb szempont a terv teljesítéséért vállalt felelősség. Mindenképpen meg kell követelni, hogy a vezető gazdasági dolgozó — különösen ha párttag — ha elfogadta a tervet, mindent megtegyen annak teljesítéséért. Nem lehet megengedni, hogy már előre számítson a terv módosítására, és spekuláljon a negyedévenkénti egyenlőtlen lebontásra, hogy úgy tűnjön: az év nagyobb részében a tervet teljesítik. Kell, hogy súlya legyen a vezérigazgató és a vállalati igazgató, valamint más gazdasági vezető szavának. Ezért nem lenne szabad megtörténnie, hogy egyesek felelőtlenül a feladatok teljesítéséről beszélnek anélkül, hogy megvizsgálnák a reális lehetőségeket, vagy éppen csak azért, hogy ezzel elhallgattassák a jogos bírálatot. A mostani ülésen elhangzott bíráló szavak ezt ismét alátámasztották.

A népgazdaság hatékonyabb működése és effektívebb irányítása érdekében célszerűnek tartom, hogy minál előbb megvizsgáljuk — amint ezt a XVI. pártkongresszus is feladatul adta — az államigazgatás ésszerűbbé tételének számos kérdését. Mindenki elismeri, hogy állami apparátusunknak maximális teljesítőképesnek, eléggé rugalmasnak és minél kisebb létszámúnak kell lennie. A munkaerővel és a pénzeszközökkel való takarékosság követelménye minden területre, erre a területre is vonatkozik. Ezért nézetem szerint jogos az a vélemény, hogy ezen a téren sokat meg lehetne takarítani, mégpedig nem az államigazgatás rovására, hanem éppen előnyére, hatékonyságának növelése céljából. A dolgokat átfogóan, összefüggéseikben kell megvizsgálni. így olyan akadályokat is le- küzdhetünk, mint a munkamegosztás hiányosságai, a különféle munkák dup- licitása, az alibizmus, a tevékenység elégtelen egybehangolása, az elavult munkamódszerek, sőt az elavult intézmények megszüntetése. Nem vitás: ezek az akadályok okozzák, hogy az apparátus rendszeresen felduzzad és ezt nem sikerül meggátolnunk.

új szó

1981.

XI. 5.-