Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-28 / 282. szám, szombat

TÖLTELÉKSZÓK AZ ÉLŐBESZÉDBEN

Két szónak a funkciótlan használatára hívom fel a figyelmet, vagyis arra, hogy úgynevezett töltelékszóként használjuk olykor őket, tehát nincs semmi szerepük a közlésben. Az egyik az olyan melléknévi mutató névmás, a másik az úgy mutató névmási hatérozószó.

Ennek a két szónak egyébként nagyon fontos szerepe lehet beszédünkben és írásunkban. Nézzük meg előbb a jó példákat!

Az olyan — mint melléknévi mutatónévmás — helyettesítheti bármelyik melléknevünket. Ha valaki azt mondja nekem, hogy nálunk hűvös az idő, válaszolhatom, hogy nálunk is olyan. Az úgy pedig valamelyik határozóként álló szavunk helyett használható. Erre a kijelentésre: „Tegnap nagyon esett nálunk az eső“ — válaszolhatunk így: „Nálunk is úgy esett.“

De nemcsak egyszerű mondatokban helyettesítenek ezek, hanem alárendelő összetett mondatok főmondatában is gyakoriak úgynevezett utalószóként: „Olyan dolgozó kapta a kitüntetést, aki valóban megérdemelte“; „Ügy elment ez a tavasz, hogy észre sem vettük.“ Vagyis az olyan és az úgy a főmondat kiemelt szava, tehát hangsúlyos, s az a szerepe, hogy rámutasson a mellékmondatra, már előre felhívja a hallgató és az olvasó figyelmét arra, hogy a főmondatnak egy mondatrészét — jelzőjét, illetve módhatározóját — egész mondattal fogjuk kifejezni.

Ezekben az esetekben bizony van szerepe a két szónak közlésünkben. De még akkor is van, amikor a főmondat mellől elmarad a mellékmondat, azt csak odagondoljuk; vagy oda sem kell gondolnunk, úgyis tudjuk, mit fejez ki magában a főmondat. Rendszerint érzelmeket kifejező mondatok ezek, mint például: „Olyan hideg van mostanában ... I“; „Ügy fújt a szél egész éjjel... I“ Ezeknek a mondatoknak nem az a szerepük most, hogy hasonlítsunk velük, hanem az, hogy a hidegnek és a szélnek az erejéről számot adva, érzelmileg magunkhoz hangoljuk a hallgatót, olvasót. Az olyan és az úgy ezekben az esetekben a nagyon, igen szókat helyettesíti; tehát az „Olyan hideg van mostanában“ a közlés szempontjából nem jelent többet, mint ez: „Nagyon hideg van mostanában“; az „Ügy fújt a szél egész éjjel“ meg ennek felel meg: „Igen fújt a szél egész éjjel.“

Mikor emelhetünk kifogást az olyan és az úgy használata ellen, azaz mikor használjuk őket töltelékként?

Akkor, amikor az előbbiekhez hasonlóan alárendelő ösz- szetett mondatok főmondatában fordulnak elő, mellékmondat itt sem követi őket, de az olyan és az úgy hangsúlytalan a főmondatban. Általában az utánuk követő szó a hangsúlyos. Például: „ö olyan nyers szokott lenni az emberekhez“; „Ez az eső úgy elverte a port.“ Ilyenkor nincs meg sem a fokozó, az utánuk következő szó jelentéstartalmát erősítő szerepe, sem pedig az utalószói funkciója, mert nem követi a mondatot mellékmondat. A két mondat velük együtt sem mond többet, mint nélkülük: „ő nyers szokott lenni az emberekhez“; „Ez az eső elverte a port.“ Ha esetleg a bizonytalan tulajdonságot, cselekvést vagy a tulajdonság, cselekvés kisebb fokát akarjuk kifejezni, jobban megtehetjük más módon: „Ö mintha nyers volna az emberekhez"; „Ez az eső talán elverte a port“; illetve: „Ö egy kicsit nyers szokott lenni az emberekhez“; „Ez az eső egy kissé elverte a port.“

Ezzel a használati móddal írásban nem találkozunk, csak az élőbeszédben, annak is elsősorban az alacsonyabb szintjén, de nagyon terjed a műveltebbek nyelvhasználatában is. írásban nemcsak azért nem találkozunk vele, mert az írók nem tartják megfelelő szintű kifejezésmódnak — ettől a szépirodalomban környezetfestő céllal előfordulhatna —, hanem azért sem, mert írásban nem tudjuk a hangsúlyt jelölni, s a két azonos szerkesztésű, szórendű mondatot az olvasó nehezen különböztetné meg egymástól szerepük szempontjából. Ki tudná, mit akart a szerző kifejezni ebben a mondatban: „Az úgy mozgott egész éjjel“? Azt-e: „Az úgy mozgott egész éjjel...“ (vagyis nagyon mozgottj; vagy ezt a töltelékszós mondatot adta a szájába valamelyik szereplőjének: „Az úgy mozgott egész éjjel“ (vagyis: „Az mozgott egész éjjel“)? Az írásban tehát nincs vele gondunk, de annál több van a szóbeli közlésben; terjed és sekélyesíti közlésünket.

JAKAB ISTVÁN

CSATA A SZÓSZÖRNYEKKEL

Jártunkban-keltünkben — úgy is mondhatnám: lépten- nyomon — elénk bukkan egy-egy ijesztő szörnyeteg. Láttára vagy hallatóra kinyílik a bicska a zsebünkben, rá akarunk rontani, hogy elbánjunk vele, úgy istenigazában. Egy ipari vezető televíziós nyilatkozatéban rémlett fel az egyik szörny: „A cipő esetében a belekerülési összeg ennyi meg ennyi.“ Nos, elő a bicskát, a kardot vagy — a dikicset! Pukkadjon el ez a nyelvi pöfeteg, és lássuk, mi az, amit elnyelt, aminek a helyébe tolakodott! „A cipő esetében a belekerülési összeg...“? Hiszen ez talán nem egyéb, mint a cipő ára. Esetleg a gyártási költsége. A kettő persze nem ugyanaz (s rokon fogalom is van még néhány), a szörnyszülemény tehát nemcsak csúnya, hanem füstöt, ködöt, homályt is lehel. Oktalanul vagy okkal? Rejtély. Az illetékesek az efféle szöveggel talán kímélni akarnak minket, vásárlókat. Ogy gondolják, jobb ez a körülményeskedés, mint a dolgok nevén nevezése. Kár a fáradtságért. Anyanyelvűnk romlik, és a cipő sem lesz olcsóbb.

Másik szörnyeteg: egy cipőszalon kirakatában olvasom: „Javításokot eszközölni nem áll módunkban.“ Kérem, ne kíméljenek! Mondják meg kerek perec: „Nem javítunk cipőt.“ „Nem javítunk semmit.“ Csak rongálunk. Nyelvet.

„Értesítjük, hogy ügye nem nyert elintézést“ — írja a Hivatal. (Nagy H-val persze.) Ezúttal nemcsak a pórult járt ügyfelet kímélik, hanem magukat is. Hisz talán megharagudna rájuk, ha bevallanák: „Ügyét nem intéztük el.“ Sőt: „Ügyét nem Intéztem el. Aláírás: X. Y:“

A nyelvrontás, a kacifántos, magyartalan, ködös értelmű fogalmazás mögött jogosan kereshetjük a lélektani okokat, például a belső tisztázatlanságot, a felelősség elhárításának szándékát. A nyelvművelő — és mindenki, aki a tiszta, világos, egyszerű, de nem együgyű beszédért indul harcba — voltaképpen társadalmi, erkölcsi csatamezőkre lép.

GYÁRFÁS ENDRE

Az őszi munkák tapasztalatai a trnavai járásban

Energiatakarékos kukoricatároiús a Cíferi Efsz-ben

Azok a jóslatok, hogy a forró és száraz nyári hónapok után rendkívül csapadékos lesz az ősz, ami megnehezíti a mezőgazdasági dolgozók munkáját, szerencsére nem váltak be. Az őszi esők természetesen nem maradtak el, de nem is okoztak megoltlhatatlan problémákat a betakarításban és a talajművelésben.

A mezőgazdasági dolgozók minden járásban kihasználnak minden kedvező órát, hogy az őszi mezei munkákat mielőbb befejezzék, hiszen már közeledik a tél. Így van ez a trnavai járásban is. ahol Gregor Danišovič mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság helyettes vezetője arról tájékoztatott, hogy a mezőgazdasági üzemek kezdettől fogva kielégítően teljesítették az őszi mezei munkák ütemtervét. A búzát és az őszi keverékeket agrotechnikai határidőben elvetették.

— A szemes kukorica betakarítása is jó ütemben halad — tesz hozzá Danišovič -mérnök. — 'Sajnos, ez annak is köszönhető, hogy az idei száraz nyár miatt a hektárhozamok jóval az utóbbi évek átlaga alatt maradtak. A betakarítási munkák jő ütemét egyébként az őszi mezőgazdasági munkákat irányító járási bizottság is elősegítette, amely az albizottságaival együtt nagyon jól bevált. Ez az őszi szántás jó szervezésében is megmutatkozik, amit előreláthatólag három nappal korábban fejezünk be a tervezettnél. Erre még nem volt példa a Járásunkban, pedig 65 850 hektárról van szó, ami nem csekélység. A cukorrépa betakarításával is elégedettek vagyunk. Ezt a növényt 5500 hektáron termesztjük.

Nagyon sokat segített a gépek tervszerű átcsoportosítása az egyik mezőgazdasági vállalatból a másikba, így ezek nem hevertek kihasználatlanul, hanem ott dolgoztak, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk.

Mezőgazdasági vállalataink kivétel nélkül megértően fogadták ezeket az intézkedéseket.

A gabonafélék termesztésében bekövetkezett idei 'sikertelenség nem vette el a mezőgazdasági dolgozók kedvét ebben a járásban, sőt inkább tovább fokozták a maximális teljesítmények elérésére irányuló törekvéseiket. A hosz- szabbított és az éjjeli műszakokban végzett munkát egészen természetesnek tartják, s kihasználják a vállalatok közötti együttműködés különböző formáit. Ez főleg az istállótrágya és a műtrágyák beszánta- sában nyilvánul meg, ami elsősorban a trnavai Agrokémiai

Vállalat érdeme. Egyedül csak a kukoricaszár betakarításában tapasztalható lemaradás.

Ezzel kapcsolatban Danišovič mérnök így tájékoztat:

— Az SZLKP járási bizottságának mezőgazdasági bizottsága átfogóan értékelte a mező- gazdasági munkák menetét. Megállapította, hogy a munkák az egyes szakaszokon jól haladnak, s egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy ki kell

használni minden takarmányforrást az állattenyésztés számára. Elsősorban a kukoricaszár kihasználásáról van szó, répafejjel és répaszelettel silózva. A kukoricaszár betakarítása azonban nem halad a kellő mértékben. Megfelelő gépek hiányában a mezőgazdasági vállalatok kénytelenek voltak saját maguk szerkeszteni különböző betakarítási eszközöket a kiselejtezett gépekből.

Az idei nyár a zöldségféléknek sem kedvezett. A gyökérzöldség sem fejlődött ki, nem nőtt meg olyan nagyra, mint más években. A termelők jogosan sajnálkoznak rajta, hogy a Zelenina vonakodik a gyengébben kifejlett gyökérzöldség felvásárlásától1, habár a háztartásokban és a vendéglátóiparban a gyengébb minőségű zöldség is hasznosítható. Arról nem

is beszélve, hogy a piac ellátottsága még mindig nem kielégítő ezekből a termékekből,

A mezőgazdasági dolgozók fontos feladata, hogy a gazdaságos és hatékony termelés érdekében minden lehetőséget kihasználjanak az üzemanyag-fo- gyasztás csökkentésére. Ez egyúttal igen jelentős politikai feladat is, s a mezei munkák optimális szervezésében, a gépcsoportok megfelelő összetételű kihasználásában, a szállítási üresjáratok csökkentésében vannak Is rá lehetőségek. Ugyanakkor terven felüli üzenv anyag-fogyasztást jelentett, hogy a szemes kukorica jelentős részét úgyszólván nedves állapotban a trenčíni, a topof- franyi és a senicai járásba kellett szállítani, mert helyben hiányzanak a szükséges raktározási kapacitások.

A takarékos energiafogyasztásban főleg a Cíferi Efsz mutatott jó példát. Ez a szövetkezet a járás legnagyobb kukoricatermesztői közé tartozik, s mivel a szem nedvesség- tartalma az idén jóval felülmúlta a más években megszokott szintet, elhatározták, hogv 300 hektár termését új, energiatakarékos eljárással fogják tartósítani. Erről Danišovič mérnök így tájékoztatott:

A Cíferi Efsz-ben a 38—40 százaléknyi nedvességet tartalmazó kukoricacsövek betakarításához úgy alakították át a kombájnokat, hogv azok a csőből (a magból és a csutkából1) durva zúzalékot készítsenek. Ezt a csőzúzalékot egy házilag elkészített darálón még ledarálták, s így 1850 tonna mag- csutkadarát nyertek, amit egyetlen silőveremben vermeltek el. így nemcsak a szárításhoz szükséges energiát takarították meg, hanem az ab- raktartmány kiváló minőségét is megőrizték.

JOZEF SLUKA

A termőföld védelme - korparancs

Ahogy szaporodik földünkön az emberiség, ahogy halad az Idő, úgy csökken az egy főre eső földterület, s vele együtt a termőföld is. Ma már egyre szükségesebbek a védelmére hozott törvények, amelyekkel, persze, még nem lezárt az ü? hiszen a törvény megtartásáért is mindent meg kell tenni. Ha nem így teszünk, akkor utódaink jogosan bírálnak bennünket. Hogy miért, azt a CSKP KB 4. ülése világosan, érthetően megmagyarázza:

A hatodik ötéves tervidőszakban hazánkban 173 ezer hektárral csökkent a mezőgazda- sági földterület — s ez megközelítően két járás területének felel meg. Akkora ez a terület, amelyen a mi feltételeink között 400 ezer lakos élelmezését lehet biztosítani.

A földalap csökkenése nyug talanító jelenség. Ám legalább olyan nyugtalanító az is, hogy törvény védi a földalapot, és az mégis egyre jobban szűkül. Igaz, az intenzív termeléssel egyensúlyozható a mérleg, de, csak akkor, ha a termőföld területe tovább már nem csökken.

A mezőg-azdasági földterület védelmét Kelet-Szlovákiában sem szabad a jövőben olyan felületesen kezelni, mint eddig. Ebben a kerületben ugyanis nagy a pazarlás. 1906 és 1980 között például 109 704 hektárral csökkent itt a mezőgazdasági földalap. Az utóbbi öt esztendőben a mezőgazdasági terület 783 559 hektárról 748 782 hektárra, a szántóterület pedig 432 709 hektárról 401342 hektárra zsugorodott. Hogy minek a javára? A legnagyobb területet az utóbbi évek árvizei és talajvizei tettek használhatatlanná; köztük olyan parcellákat Is, ahol a talajvízlevezetés „megoldott" volt. Nem

kis „hódítónak bizonyult“ az erdőgazdaság sem.

Azonban bárhogy is vesszük, az előbb említett területkiesések mégsem annyira bosszantóak, mint a többi. Nem. mert az ember még reménykedhet abban, hogy ahol árvíz, vagy talajvíz uralkodik, ott valami még teremhet, s az erdő is hasznos természeti kincs. Viszont semmi remény abban, hogy a 3310 hektárt bekebelező építkezések helyén lesz még aratás.

Fájó tény az utóbbi. S még fájóbb az, hogy azok között, akik eléggé mostohán bánnak a termőfölddel, mezőgazdasági üzemeket (!) Is találunk. Holott, ha valakinek, akkor nekik foggal és körömmel kellene védeniük minden talpalatnyi területet. A példákat tucatszám sorolhatnánk. Most csak hármat említünk, mégpedig a kerület három déli járásából egyet-egyet.

A tőketerebesi (Trebišov) járásból többek között az az építkezés érdemel említést, amelyik Szomotor (Somotor) határában néhány hektár kitűnő fekvésű és talán még kitű- nőbb minőségű gabonalermő földet tesz terméketlenné. A hatalmas csarnokokat p „gazdájuk“ — vagyis a Kerüleli Magtermesztő Vállalat — bizony kevésbé hasznos helyre is építtethette volna. Persze azokat sem illeti az ügyben dicséret, akik engedélyezték az építkezést.

A Kassa-vidéki (KoSice-vidi- ekj járásban többek között a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Állami Gazdaság impozáns irodaháza épült a közelmúltban kiváló gabonatermő helyen. Igaz, ebben az esetben még e° hektárnyiról sincs sző, ám az Is tény, hogy a sok kicsi sokra megy. Meg aztán nem illik

egy mezőgazdasági üzemnek ilyen „példát“ mutatnia. Véleményünk szerint „belterületen" mondjuk a gazdasági udvar valamelyik sarkában Is elfért volna az irodaház.

A rozsnyói (Rožňava) járásban a járási székhely vasútállomása közelében is van néhány hektár kihasználatlan termőterület. A Zelenina zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalat kerítette be néhány évvel ezelőtt azzal a szándékkal, hogy új raktárakat épít majd oda. Csakhogy az építkezési engedély, illetve az illetékes szervek anyagi hozzájárulása azóta is késik, a kisajátított terület nagy része pedig parlagon hever. Ha legalább zöldséget termesztene ott valaki! De — sajnos — nem.

A kerület mezőgazdasági üzemei az elmúlt öt évben az előzőekhez hasonló módon 389 hektár mezőgazdasági területtel (ebből 261 hektár szántóföld) károsították meg saját magukat és az országot.-— Sok — 1451 — hektár

esett a lakásépítés áldozatául, a vízduzzasztó gátak és a halastavak 497 hektárt vettek el a mezőgazdaságtól, az ipari üzemek, gyárak 432 hektárt, más jellegű létesítmények 541 hektárt, a homokbányák 114 hektárt és így folytathatnánk a sort.

Az is e „jegyzőkönyvbe" tartozik, hogy az arra hivatott állami szerveket — szerencsére néha nem lehet félrevezetni, vagy meggyőzni — a törvény értelmében büntetik, a kihágások elkövetőit. Csakhogy a helyzet így sem oldódik meg. Nem, mert igaz ugyan, hogy valamicskét nyerünk a réven, ám ugyanazt elveszítjük a vámon. 1981.

A büntetésként kirótt pénzösz- szeg befizetéséből még nem XI. 2fl lesz több gabonánk.

GAZDAG JÓZSEF ‘