Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-28 / 282. szám, szombat
Az utópiától a tudományig és a gyakorlatig A munkásosztály ideológiája: a tudományosság és g forradalmiság egysége VAGYIM VALENTYINOVICS ZAGLAGYIN professzor, szovjet történész, publicista az alábbi cikk szerzője a világ forradalmi mozgalmának és a nemzetközi kommunista mozgalomnak a problémáival foglalkozik. A nemzetközi kommunista mozgalom, A stratégia és a taktika elemzése (1970), A világ forradalmi folyamata napjainkban (1970), A világszocializmus és a munkásmozgalom (1973), Az európai fejlődés és a viiágfejlődés történelmi határköve (1976), valamint más kiadványok szerzője. 1981. XI. 28. M ár szabállyá vált, hogy az emberiség olyan feladatokat tűz ki maga elé, amelyeket meg tud valósítani. A társadalom szocialista átalakításának feladata az emberiség legjavának agyában akkor kezdett formálódni, amikor a teljesítéséhez szükséges feltételeik születőben voltak. Marx és Engels megmagyarázta a kapitalista termelőmód kialakulását és lényegét, felfedte fejlődésének belső ellentmondásait és törvényszerűségeit. Ennek köszönhetően megmutathatták az utat a dolgozó ember nyomorának felszámolása felé — a magántulajdon felszámolása felé. Bebizonyították, hogy a termelőeszközök magántulajdonának megőrzése összeegyeztethetetlen a kizsákmányolás felszámolásával, a valóban szocialista rendszer megteremtésével. Marx és Engels megmutatták azt a szociális erőt is, amely a kapitalizmus megsemmisítésére és arra hivatott, hogy az emberiséget a szocializmus felé vezesse. A marxizmus bebizonyította, hogy ez az erő a proletariátus, az az osztály, amelynek nincsenek tulajdonában termelőeszközök, s amely saját munkaerejének áruba bocsátásából él. A marxizmus megfogalmazta azt a feladatot, amelynek megoldása — amint azt a Kommunista Kiáltvány is aláhúzza — az ember kizsákmányolás a<161i felszabadulásának feltétele. Ez a feladat magába foglalja a proletariátusnak osztállyá való átalakulását, a burzsoázia kormányának megdöntését és a proletariátus politikai hatalmának kivívását. Marx és Engels életművében mindent megtett azért, hogy hozzásegítse a munkásosztályt e hármas feladat tudatosításához, hogy ösztönözzék a feladat megvalósításért indított küzdelmet. Amit tettek, nagy munka, és ezt senki sem vonhatja kétségbe. Munkájuk valóban forradalmi hőstett. De Marx 1883-ban, Engels pedig 1895-ben meghalt, tehát épp akkor, amikor a munkásosztály előtt új távlatok nyíltak meg, amikor új követelmények hangzottak el a forradalmi elmélet és' gyakorlat további alkotó feldolgozásával kapcsolatban. A 19. század végét és a 20. század elejét a szabad versenyből az imperializmusba való átmenet korszaka jellemezte. Megszülettek az objektív és szubjektív előfeltételek az utolsó kizsákmányoló rendszer forradalmi robbanásához. Ahhoz, hogy ezeket az előfeltételeket idejében és sikerrel ki tudják használni, a forradalmi elmélet feldolgozásában és továbbfejlesztésében minőségi ugrásra volt szükség. Marx és Engels halála után Nyugat-Európában a szociáldemokrata mozgalom vezetőinek jelentős része, épp azok, akiknek feladata lett volna a marxista tudomány előtt álló problémák megoldása, lényegében cserbenhagyták a marxizmust, és alaptételeinek revideálásá- hoz fogtak. Lenin később azt mondta, hogy ezek a vezetők nem tanították meg a proletariátust semmilyen új harcmódra. Ök csupán visszakoztak, miközben az elavult elméletek tételeiből töredékeket vettek át, a proletariátusnak nem a harc elméletét, hanem a meghátrálás elméletét hirdették. Meghátrálást a proletariátus legrosszabb ellenségeivel, a kormányokkal és a burzsoá pártokkal szemben, amelyek újabb és újabb eszközöket szereztek a szocialisták üldözésére. Ahhoz, hogy megismerhessék az új korszak törvényszerűségeit, a Marx és Engels által kiharcolt elméleti és gyakorlati eredményekre támaszkodva, hogy ezekből a törvényszerűségekből helyes politikai követeléseket vonjanak le, hogy az életben való alkalmazásukért vívott harc élére állhassanak, olyan forradalmi vezetőkre volt szükség, akiknek tudományos látókörük és alapos elméleti ismereteik vannak, az újítók tulajdonságaival 6s megingathatatlan elvhŐséggel, politikai értelemmel és bölcs taktikai rugalmassággal rendelk ez netk. A nagy forradalmak a harc idején kiemelik a nagy embereket, és ezek tehetsége kibontakozik. amire a múltban nem volt lehetőség, mondotta Lenin. Ha létezik ember, akire mindez teljes mértékben vonatkozik, akkor az elsősorban ő. V lagyimir Iljics Lenin határozottan kiállt a marxizmus védelme mellett, harcot indított a munkásmozgalomban az opportunista erők ellen. A forradalmi munkás- mozgalom megvédéséért, a munkásosztálynak a burzsoázia és a reformizmus hatása alóli felszabadításáért indított harc volt ez. A Marx és Engels forradalmi tanításáért vívott küzdelemben kezdődött meg a leninizmus kialakulása. Ugyanakkor hangsúlyozni kell a marxisták—lenin isták elvj sajátosságát, amit az ellenséges irányzatok és elméletek bírálata során juttatnak érvényre. Ez a sajátosság abban rejlik, hogy a nagy tanítás egyesíti magában a két különböző, de szorosan összefüggő elvet: a legmélyebb tudományosságot és a valódi forradalmiságot. A marxizmus—leninizmus azért tudományos, mert mindig és mindenben a dolgok reális helyzetének objektív elemzésére támaszkodik. Igyekszik sokoldalúan megragadni a valóságot, annak objektív oldalait, idejében észrevenni az életben mutatkozó új jelenségeket, felfedezni a természet és a társadalom fejlődésének állandóan megújuló és fejlődő irányzatát. A marxizmus épp reális tevékenységéből vonja le következtetéseit, belőle merít indoklást és magyarázatot forradalmi stratégiájához, igyekszik leleplezni a megváltoztatást célzó, első látásra láthatatlan forrásokat és erőket. A marxizmus—leninizmus állandóan forradalmi, mert mindig és mindenben azt tartja szem előtt, hogy a világot az élet és a társadalom megváltoztatása végett kell magyarázni, nem pedig a puszta magyarázatért. A marxizmus—leninizmus elsősorban a munkásosztály érdekeiből indul ki, mert ez az osztály korunk történelmének fő tényezője. Mindig előre mutat, a társadalmi élet minden szakaszán a haladás támogatójaként lép fel. Határozottan ellenez mindent, ami elavult, ami konzervatív és főleg ami reakciós. A forradalmi marxizmusnak épp ezek a sajátosságai változtatták alkotó tanítássá, amely állandóan fejlődik. Marx, Engels és később Lenin, valamint minden igazi követője számára az eszmei ellenséggel szembeni ellenállás nemcsak nézeti elemzését, hanem elsősorban azt jelentette, hogy továbbfejlesszék az elméletet, és ennek alapján meghozzák a szükséges politikai, stratégiai és taktikai döntéseket. A vitát mindig új gondolatok, új tézisek és a forradalmi elmélet offenzív fellépése kísérte. E lmondhatjuk, hogy Marx és Engels két nagy elveit fedezett fel, amelyek a a marxizmus alapját képezik. Az első: felfedezték az érték- többletet, ami felfedte a kizsákmányolás titkát és lehetővé tette a kapitalista rendszer törvényszerűségeinek bemutatását. Ezek a törvényszerűségek támasztják alá a rendszer felbomlásának és az új, szocialista társadalmi rendszer győzelmének történelmi szükségszerűségét. A második felfedezés a történelem materialista értelmezése. Annak a szociális csoportnak a felismeréséről volt szó, amelynek feladata a kapitalizmus felszámolása és a szocializmus győzelmének biztosítása, vagyis a munkásosztály történelmi szerepének felismeréséről volt szó. Amikor Lenin továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását, felfedezte a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenet törvényszerűségeit. Megvizsgálta tevékenységük mechanizmusát és a munikás- osztálynak megmutatta a történelmi feladatának végrehajtásához vezető reális utat. A világ felszabadító mozgalmában Lenin érdemei ezzel még nem merültek ki. Nagyon jól tudta, hogy a legmélyebb tudományos igazságok sem hoznak az emberiségnek eredményeket, ha csupán tudományos munkák maradnak. Lenin elgondolkodott a gyakorlati eredményen, azon, hogy ezek az igazságok hogyan segíthetnék az emberiség előrehaladását, de elsősorban a munkásmozgalom előrehaladását. Lenin életcélja az volt, hogy a szocializmushoz vezető út tudományos felfedezéseit gyakorlattá változtassa, hogy a forradalmi elméletet összekösse a forradalmi munikásmozga- lommail. Ezt a feladatot is megvalósította. Az általa alapított párt a forradalmi elmélet és a munkásmozgalom szilárd, megbonthatatlan kapcsolatának kifejezőjévé vált. Hatékony kapcsolat, a gondolat és a tevékenység eredményes komplexuma volt ez, amely az orosz proletariátusnak lehetővé tette 1917 októberében történelmi szerepének győzedel mes érvényesítését és a föld egyhatodán a szocialista forradalom megvalósítását. Leninizmus nélkül nem lett volna Október és szocializmus. Ezért a lenlnizmust azon történelmi korszak marxizmusának lehet nevezni, amikor a munkásosztály alkalmassá vált történelmi feladatának végrehajtásához, s amikor megkezdhette az emberiség életének szocialista átalakítását. Marx és F’ngels a szocializmust utópiából tudománnyá változtatta. A Kommunista Kiáltvány kiadása jelzés volt, hogy megkezdődött a harc a tudományos szocializmus eszméinek megvalósításáért. L enin, akt előkészítette és megvalósította az Októberi Forradalmat és megteremtette a szocialista szovjet államot, a tudományból győzedelmes gyakorlattá változtatta a szocializmust. 1917 októberétől kezdve előbb a Szovjetunióban, majd pedig három világrész országaiban a szocializmus reális valósággá vált. A PÁRTMUNKA TÜKRE A tanyi (Tőn) — Kenderés Lenfeldolgozó Üzem párt- alapszervezetének legutóbbi taggyűlése az eddig végzett munka felmérése jegyében tartotta tanácskozását. Érthető tehát, ha a jelenlevők fokozott figyelemmel hallgatták a pártbizottság gazdasági jelentését, melyet Susík Imre üzemigazgató terjesztett elő. — Nem állunk rosszul — hangsúlyozta többször is — hiszen tíz hónapot véve alapul 115,8 százalékra teljesítjük feladatainkat. De az év végéig, aránylag nagyon rövid idő alatt, még 14 millió korona értékű árut kell gyártanunk. Csaknem mindenki szaporán jegyezgeti az adatokat, néhá- nyan gyors számításokat is végeznek. Az én figyelmemet különösen két eredmény ragadta meg. Az egyik: a gyár tavaly az év végéig 54,73 millió, most viszont tíz hónap alatt — sokkal nehezebb feltételek között — már 63,37 millió korona értékű árut adott a népgazdaságnak. A másik: a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 9,7 millióval teljesítette túl nyereségi tervét. S Csémi László, az alapszervezet elnöke, miközben a gyár összeforrott munkáskollektíváját dicsérte, azzal magyarázta a kiváló teljesítményt, hogy a felsőbb pártszervek határozatait értelemszerűen és alkotó módon sikerült lebontaniuk a gyár feltételeire. Vagyis: minden párttag tudta már az év elején, hogy munkahelyi beosztásában konkrétan mit kell tennie. — Bár eddig is sokat dolgoztunk — folytatta — ezután sem lazíthatunk. Szívósan meg kell dolgoznunk a bútorszövet minden milliméterjéért, minden óráért. Fel kell tárnunk az összes tartalékot. Ebben van feladatunknak nemcsak a nagysága, hanem szépsége is. Egyébként közismert, hogy gyártmányaink keresettek a külföldi piacokon, ezért a minőségi követelményekből egy jottányit sem engedhetünk. Tóth Imre, a gyár SZISZ alapszervezetének elnöke, természetesnek véve, hogy amit a fiatalok felajánlottak, teljesítik is, már arról beszélt a vitában, hogyan dolgoznak ebben a szellemben, a népgazdasági célok eléréséért. Kiemelte, hogy alapszervezetük két ifjúmunkással gyarapodott, 40 fős tagságuk egy emberként vesz részt az Aranykezek mestere verseny mozgalomban. — A SZISZ tagok — mondotta a továbbiakban — az idén három újítási javaslatot nyújtottak be, terven felül kétezer méter bútorszövetet készítettek, s ha a helyzet megköveteli, a szabad szombatokon is bejönnek dolgozni a gyárba. Nagy segítséget kapunk Csépi Zoltán pártbizottsági tagtól, aki jelentős támogatást nyújt a fiatalok eszmei-politikai neveléséhez. Az ő érdeme, hogy két ifjúmunkást tagjelöltnek javasoltunk a pártba és szervezetünk a szoros küzdelemben elnyerte a vállalat versenyzászlaját. A fiatalok nem vallanak szégyent és naponta biA bratislavai Kocel utcában található a hallássérült fiatalok szakmunkásképző intézete. Itt 44 pedagógus és szakoktató segítségévei 128 szakmunkástanuló sajátítja el a férfi és női szabó, a gép- mechanikus és a könyvkötő szakmát. A képen: Anna Bachanová műhelyvezető a női szabó szakmát tanuló Anna Romaňáková munkáját kíséri figyelemmel (Magda Borodáčová felvétele — ČSTK) zonyítanak. Ezt igazolja az a tény, hogy üzemünk a tehervagonok kirakását tervszerűen végzi, egyetlen koronát sem kellett kifizetnie fekbér címén. Ezután Németh Tibor, a karbantartók pártcsoportjának vezetője vette át a szót. — Persze, azér» nemcs.ik a dolgok jó oldalát, hanem a hiányosságokat is meg kell említeni. Az alkatrészellátásban a helyzet igen nehéz, de ugyanúgy nem elégedhetünk meg a közellátással sem. A második számú pártcsoport munkáját Pavol Dušan méltatta. Rámutatott, hogy a csoport tagjai rendszeresen megvitatják és javaslataikkal gazdagítani igyekeznek a taggyűlések beszámolóit. Az évi terv teljesítéséhez hiányzó 14 millió korona érték előteremtésével kapcsolatosan kifejtette, hogy a Senicai Selyemáru- gyár késve küldi a cérnát, s ez hátráltatja nemcsak a folyamatos munka ütemét, hanem veszélyezteti a tanyi Üzem tervteljesitését is. A gazdaságosság, a hatékonyság pártcsoportjuk számára nem egyszerűen gazdasági, de politikai kérdés, és ezt a szempontot tartják elsődlegesnek a pártonkívüli társaik meggyőzésénél is. — Amiként hiba lenne a munkánk során jelentkező nehézségekért másokra hárítani a felelősséget — fejtette ki meggyőződését a szakszervezet részéről felszólaló Koczkás János — akképpen hiba lenne mindent a rajtunk kívül álló tényezőkre hárítani. Jóllehet szembe kell nézni a tényekkel, a siránkozás nem célravezető. A bonyolultabb feltételek között a nagyobb összetartás, valamint a növekvő felelősségérzet számtalan esetben eredményesebbé tette munkánkat. Ezután sem cselekedhetünk másképpen. S ha ezt tesszük, kiderül, hol vannak gyengeségeink, tartalékaink, s megölhetjük problémáinkat. Néhány célravezető intézkedésről az üzemigazgató is beszélt vitafelszólalásában. Elsők között említette az energiával, villanyárammal való takarékosságot, a traktorok, tehergépkocsik karbantartását, mert a túlzott alkatrészfogyaszás ép pen a hanyag, felelőlen munka következménye. A cérnaellátás kérdése szintén megoldható, hiszen a raktárban elfekvő készletünk — igaz, hogy méretben és színváltozásban elütő — nagy mennyiség hever. Ha ezzel több is a munka, végeredményben nem akadályozhatja az éves terv teljesítését. Az sem vet jó fényt az üzemre, hogy egyes munkarészlegeken, de főleg a szociális helyiségekre függetlenül attól, milyen a hőmérséklet a szabadban — a maximumra állítják a fűtést, feleslegesen világítanak az égők, s rengeteg energia megy veszendőbe. — Milyen tanulságot vonlia tünk le ebből? — kérdezte a pártelnök a taggyűlés kimenetelének értékelésében, majd ő válaszolt — Elsősorban azt, hogy jó gazda módjára bánjunk a reánk bízott szocialista vagyonnal, a kommunisták nem engedhetik meg, hogy felelőtlen egyének pazarlóan gazdálkodjanak megtermelt javainkkal. A taggyűlés három órán át tanácskozott, de az itt eltöltött idő senkinek sem tűnt hosszúnak. Az üzem kommunistái megszokták a bíráló hangvételű, őszinte beszédet, ezért szívesen és pártos elkötelezettséggel vitatkoztak. Csémi elvtárs végül szükségesnek tártolta megjegyezni: „Pártalapszervezetünk munkájára nem az a jellemző, hogy túlfűtött a lelkesedés, amikor jól mennek a dolgok, és pánikhangulat uralkodik, ha nehezebb a helyzet. Kommunistáink nagyfokú osztályöntudata és a demokratikus centralizmus elveinek érvényesülése nem engedik, hogy letérjünk a harcos, pártos útról.“ SZOMBATH AMBRUS
