Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-23 / 277. szám, hétfő
A SZOVJET ÁLLAMFŐ AZ NSZK-BA ÉRKEZETT LEONYID BREZSNYEV LEVELE RONALD REAGANHEZ (Folytatás az 1. oldalról) gatása során a Helmut Schmidt- tel folytatott tárgyalások mellett találkozik a nyugatnémet politikai pártok képviselőivel, valamint Kari Carstens államfővel. A nyugatnémet—szovjet kapcsolatok jelentőségét méltatta Bonnban szombaton Hans Diet- rich Genscher, az NSZK külügyminisztere. Megállapította, hogy Bonn minden lehetőséget szeretne kihasználni a Kelet és a Nyugat közötti viszony javítására, az enyhülés elmélyítésére, a leszerelés terén való előrehaladásra és a Szovjetunióval fenntartott sokoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Leonyid Brezsnyev bonni látogatása alkalmával lezajló legfelsőbb szintű nyugatnémet —szovjet tárgyalások a Genfben november 30-án sorra kerülő szovjet—amerikai leszerelési tárgyalások előtt rendkívüli jelentőségűek, s befolyással lehetnek a madridi találkozó befejező szakaszára. (Folytatás az 1. oldalról) gozók munkáját. Megállapították, hogy a versenyek szervezésével aránylag szűk körű kollektíva foglalkozik rendszeresen, az üzemek és kollektívák feladatainak lebontása megkésve történik. Sok bírálat érte az elárusítóhelyeket. Kassán az üzletek csaknem fele elavult, nem megfelelő, Ez a megállapítás elsősorban az élelmiszert árusító üzletekre vonatkozik. A felmérések szerint a kassai üzletekben a szükségesnél 15167 négyzetméterrel kisebb az elárusítóterület. A vendéglátóiparban 6748 székkel kevesebb áll rendelkezésre, mint amennyire szükség van. A város kereskedelmi hálózatában dolgozók tudatában vannak, hogy a lakosság élet- színvonalának növekedésével párhuzamosan nő a kereskedelmi szolgáltatások iránti igény is. Ez egyébként kitűnik a kiskereskedelmi forgalom adataiból is, ami az értékelt időszak éveiben 3,5 milliárd korona A szovjet államfő bonni látogatása a világsajtó figyelmének homlokterében áll. A moszkvai Pravda vasárnapi számában tudósítói cikket közöl, amely megállapítja: a nyugatnémet közvélemény széles rétegei a látogatást a béke ügyét szolgáló jószolgálati misszióként fogják fel. Az NSZK-ban azonban — írja a Pravda — megnyilvánulnak a jelenlegi nemzetközi helyzet ellentmondásai is. Ez mindenekelőtt a nukleáris katasztrófa elhárításával és a tartós béke feltételeinek létrehozásával kapcsolatos álláspontokon mérhető le. E téren ugyanis nem egyértelműek a vélemények. A vasárnapi magyar sajtó is nagy figyelemmel kíséri Brezsnyev látogatását s megállapítja, hogy ez az idei év egyik legfontosabb nemzetközi eseménye. A Népszabadság hangsúlyozza, hogy a szovjet—nyugatnémet párbeszéd az európai helyzetnek is fontos tényezője, és ezért a tárgyalások hozzájárulhatnak az enyhülés stabilizálásához, a nemzetközi biztonság megszilárdításához. körül mozgott, és közel 4 százalékos évi növekedést mutatott. Sok bírálat, megjegyzés elhangzott az üzletek Időbeni áruellátását és a szállítói-megrendelői kapcsolatok fogyatékosságait illetően. Ezek következtében a kereskedelmi dolgozók az üzletekben képtelenek megfelelően kielégíteni a vásárlók igényeit. Több panasz hangzott el az elárusítók, a kereskedelmi dolgozók címére is. Teljesen jogos az a követelmény, hogy a szocialista kereskedelem dolgozói a meghatározott áron és ne drágábban, a vevőkkel szemben helyes emberi magatartást tanúsítva árusítsák az üzletekben kapható árucikkeket. A konferencián elfogadott határozatokban és a X. szakszervezeti kongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségekben is szerepel ezeknek a fogyatékosságoknak a felszámolása. (kulik) NOVEMBER 27 ÉN: Összeül a LEMP KB (ČSTK) — A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága pénteki ülésén úgy döntött, hogy november 27-re összehívja a KB VI. plenáris ülését. A Politikai Bizottság megvitatta az 1982-es gazdasági és szociális fejlesztési központi terv előzetes elveit. A lengyel fővárosban közölték, hogy pénteken befejeződött a lengyel néphadsereg több mint 2000 operatív csoportja tevékenységének első szakasza. Az operatív csoportok feladata az volt, hogy segítsék az élelmiszer-elosztásit, és ügyeljenek a rendre. Trojsitovszkij szóbeli jegyzéke (ČSTK) — Az ENSZ-ben nyilvánosságra hozták Oleg Trója- novszkij állandó szovjet ENSZ- képviselő szóbeli jegyzékét, amelyben élesen tiltakozik a legutóbbi szovjetellenes terrorakció ellen. Mint ismeretes, Trojanovszkij rezidenciájára ismeretlen tettesek automata fegyverekből tüzet nyitottak. A jegyzék egyebek közölt követeli, hogy az amerikai .hatóságok kutassák fel és vonják felelősségre e terrorcselekmény elkövetőit. A jegyzék azt is követeli, hogy az újabb terrortámadások és provokációk elkerülése végett a hatóságok mielőbb foganatosítsák a megfelelő intézkedéseket. * * * Az amerikai külügyminisztérium újabb megkülönböztető akciót hajtott végre az Aeroflot szovjet légiforgalmi társaság ellen. A külügyminisztérium nyomására az Egyesült Államok légiterében közlekedő polgári repülőgépeket ellenőrző hivatal egy hétre — november 21 —28 között — megtiltotta a Moszkvából Washingtonba és ellenirányba rendszeresen közlekedő Aeroflot-gépek közlekedését. A washingtoni szovjet nagy- követség tiltakozott e lépés ellen. E példa nélküli döntést a hatóságok azzal az alá nem támasztott és kitalált váddal indokolják, hogy az Aeroflot gépe november 8-án állítólag két ízben „szándékosan“ eltért a megadott útvonaltól. (Folytatás az 1. oldalról) tik, akkor itt nemcsak lehetséges, hanem elengedhetetlen is az objektív értékelés. Másként könnyen melléléphetnénk és komoly hibákat követhetnénk el. Az Ön levelében például az áll, hogy a második világháború után az USA képes volt megszerezni a világuralmat, de állítólag tudatosan nem használta ki ezt a lehetőséget. Megmondom Önnek nyíltan: nehezen találni sok olyan embert, aki azokat az időket suját tapasztalataiból ismeri, vagy azokat gondosan áttanulmányozta, s egyetértene ezzel az állítással. Az Egyesült Államok valójában mindent megtett azért, hogy több katonai, politikai és gazdasági eszköz segítségével elérje azt, amit maguk az amerikai vezetők ,,Pax Americana“- nak neveztek. Más szóval úgy elrendezni a világot, ahogy azt az Egyesült Államok kívánta. Ez azonban nem állt módjában — és ez a dolog lényege. Sőt, még az a tény sem tette őt mindenhatóvá, hogy egy bizonyos időre birtokában volt az, amit „abszolút fegyvernek“ nevezünk. Említést tesz a háború utáni amerikai gazdasági segélyprogramokról. Az USA valóban segített. De kinek? Csak azoknak az országoknak, amelyek politikájukat idegen érdekeknek vetették alá. Ugyanakkor a más társadalmi rendszerű államok és általában azok a népek, amelyek nem kívánták magukat alávetni az idegen nyomásnak, az amerikai juttatásban nem részesültek. Ez volt a helyzet. Lényegében pontosan így áll a dolog ma is. S ha a legutóbbi éveket vesz- szük figyelembe, amikor a fejlődés időszaka után az országaink közötti kapcsolatok rohamosan romlani kezdtek, megállapíthatjuk: e negatív folyamatból oroszlánrészt vállalt a Carter-kormányzat. Az USA tudatosan cselekedett így, bár őszintén meg kell mondani, Car- ternek ez végül is nem hozott babérokat. Valamiféle okok miatt viszont az új amerikai kormány is úgy döntött: folytatja ezt az utat. Elnök úr, kísérelje meg a mi szemszögünkből értékelni az eseményeket. Erőfeszítések történnek az Egyesült Államok által életre hívott katonai és politikai tömbök aktivizálására. Az USA-tól több ezer kilométerre levő és a mi országunk ellen irányuló katonai támaszpontok mellett újak épülnek fel, fokozódik az amerikai katonai jelenlét külföldön, és a világ nagy térségeit az USA „érdekszférájának“ minősíti. Ugyanakkor senki sem kérdezi meg, hogy az e területeken élő népek kívánják-e, hogy' más országok védelme alatt álljanak. A nemzeteknek azonban minden különbség ellenére egyenlő joguk van arra, hogy önállóan döntsenek sorsukról. A lényeg, amiről leveleinbíiii szólni szeretnék, az, hogy nein törekszünk konfrontációra az Egyesült Államokkal, nem támadjuk Amerika törvényes érdekeit. Valami mást szeretnénk — békét, együttműködést, kölcsönös bizalmat és kedvező kapcsolatokat a Szovjetunió és az USA között. Ezen őszinte óhajunktól vezetve most azt javasoljuk az Egyesült Államoknak és más nyugati országoknak, hogy tisztességes, konstruktív tárgyalásokat folytassunk, gyakorlatilag valamennyi jelentős problémára megkeressük a kölcsönösen elfogadható megoldásokat. Vonatkozik ez mindenekelőtt a fegyverkezés korlátozására, a veszélyes feszültséggócok felszámolására, a bizalom- erősítő intézkedésekre és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésére. E javaslatainkban nincs semmiféle csel, semmiféle mellékgondolat. Azt szeretném, hogy ugyanígy, elfogulatlanul fogadják el őket. A mi politikánk a béke politikája. Sosem fogunk háborús tüzet szítani, ön, csakúgy mint mi, jól tudja, hová vezetne ez. Szeretnénk hinni az ön népének józanságában, az ön személyes bölcsességében, miszerint nem engedi meg, hogy a világot katasztrófába sodorják. Ezek azok az általános érvek, amelyekkel meg szerettem volna Önt ismertetni. Lehet, hogy nem sikerült mindent teljes mértékben kifejeznem. A levelezésnek megvannak a korlátai, és ilyen irányban jobb a személyes párbeszéd. Ezzel összefüggésben szeretném elmondani hogy ami esetleges találkozónkat illeti, szintén abból indulok ki, hogy azt jól elő kell készíteni. Személyes találkozónk időpontjának kérdésére, úgy vélem, még visszatérhetnénk a mindkettőnk számára megfelelő pillanatban. MÉRLEGEN A SZOLGÁLTATÁSOK SZÍNVONALA A szakemberek elhelyezésének területi és strukturális aránytalanságai Hatékonyabban használjuk ki a szakképzettsept írta: Krocsány Dezső, az SZSZK munkaügyi és A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában a műveltség, a szakképzettség és a tudomány egyre jobban meghatározza a gazdaság fejlődését és általában az egész szocialista életmódot. A két világrendszer gazdasági versenyének kiéleződése közepette egyre inkább előtérbe kerül az ember személyisége, felkészítése az életre és a munkára. Ezért napjaink egyik rendkívül fontos feladata a dolgozók magas szintű szakképzése valamint szakképzettségüknek ésszerű kihasználása a népgazdaság összes ágazatában. A hatodik ötéves tervidőszak végén a Szlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságában csaknem 350 ezer szakképzett munkás, több jnint 420 ezer középiskolát végzett szakember és mintegy 140 ezer főiskolai végzettséggel rendelkező szakember dolgozott. Tekintettel a népgazdaság szükségleteire, a tudományos-technikai forradalom fejlődésére és a tervezett strukturális változásokra egyre több közép- és főiskolát végzett szakemberre lesz szükségünk. Így például 1985-ben Szlovákiában előreláthatóan 201 ezer főiskolai végzettséghez kötött munkahely lesz, 1990-ig pedig számuk eléri a 215 ezret. A szakképzettség struktúrája A tudományos-technikai forradalom fokozatosan változásokat idéz elő a munka jellegében. A termelés és a géppark korszerűsítése, a technológia megváltoztatása egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozók szaktudásával, szakképzettségével és képességeivel szemben. Az automatizálás, a számvezérlésű gépek alkalmazása, a mikroelektronika és a robotok bevezetése szükségessé teszi a munkaerő elosztásának átszervezését. Egyes szakmák törvényszerűen megszűnnek, és újak keletkeznek. Ezért a munkaerő szakképzettségének meg kell felelnie a gazdasági és a tudományos-technikai forradalom mai szükségleteinek, de egyúttal meg kell teremtenie a feltételeket további fejlődéséhez. A társadalmunk előtt álló igényes célok ma és a jövőben is művelt, szakképzett, alko- tóan gondolkodó, a bonyolult munkafolyamatok elvégzésére is képes dolgozókat igényelnek. A másik oldalon éppen a műveltség teszi lehetővé, hogy az ember szakmailag fejlődjön, szükség esetén új szakmát válasszon és megtalálja minden munka alkotó lényegét. Ez minden területen érvényes — az irányításban, a tervezésben, a termelésben, a gazdaságban, a mezőgazdaságban vagy akár a szolgáltatásokban is. Rendkívül fontos társadalmi és politikai érdek és cél, hogy minden munkás,- mezőgazdasági dolgozó, mérnök vagy tudós olyan munkát végezzen, amelyhez megfelelő képességekkel és szakképzettséggel rendelkezik. A műveltség tervszerű fokozása és a szakképzettség kiszociális minisztere használása népgazdaságunk fejlesztésének távlati irányvonalából indul ki. Ez a fejlődés elképzelhetetlen bizonyos problémák felmerülése nélkül. így például egyes szakmákban túl sok a szakember, másokban viszont hiányoznak a főiskolát végzett dolgozók. A probléma nem is a mennyiségben rejlik, hanem sokkal inkább a szakemberek struktúrájában, területi elosztásában és főleg minőségében. Ezért a szakemberszükséglet meghatározásában minden következetlenség vagy hiba, mennyiségi és minőségi szempontból is, a gyakorlati életben nyilvánul meg. A tervezés és az előrejelzés hiányosságai Szlovákiában több oka van annak, hogy aránytalanságok keletkeztek a népgazdaság szakemberellátásának struktúrájában és területi elosztásában is. A szakemberszükséglet terveit sokszor nem állították össze elég rugalmasan, a fejlődés extenzív formáiból indultak ki, nem vették figyelembe a népesedés alakulását, valamint a tudományos-műszaki haladás érvényesítésének lehetőségeit. Ennek következtében bizonyos szakmákban pontatlan, aránytalanul nagy. indokolatlan követelményeket támasztottak a szakember-utánpótlással kapcsolatban. A termelési programok megváltozása, az új technológiák alkalmazása, valamint a műszaki-adminisztratív munkaerők számának csökkentésére kifejtett törekvés szükségessé teszi a jobb tervezést, az objektív szakemberszükséglet meghatározását. A szakemberszükséglet megalapozott, reális terveinek kidolgozása teremti meg a kedvező feltételeket a közép- és főiskolák végzett hallgatóinak ésszerű elhelyezéséhez és teljes érvényesülésükhöz. Jelenleg nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megerősítsük szakemberekkel azokat az ágazatokat, ahol érvényesítik az elektronikát, a robotokat, az egész kutatásifejlesztési alapot, valamint a korszerű, nagy teljesítményű ágazatokat. Ugyanakkor életünk valamennyi területén nagyobb igényeket kell támasztanunk a műveltséggel, a szakképzettség minőségével szemben. így például meg kell erősítenünk a szakmunkásképző-intézetek tantestületeit, mivel éppen az oktatók politikai és szakmai fejlettségétől függ a munkásutánpótlás képzésének színvonala. Kívánatos a nemzeti bizottságok dolgozói szakképzettségének növelése is, ezen a területen az eddiginél sokkal több főiskolát végzett szakember, elsősorban jogász és közgazdász dolgozhatna. Hogyan használjuk ki a szakképzettséget? Ma azonban sok helyet alacsonyabb szakképzettséggel rendelkező dolgozók töltenek be így például a népgazdaság egyes ágazataiban nem használjuk ki megfelelően a szellemi munkát végző szakemberek szaktudását. Az Iparügyi Minisztérium keretében a főiskolát végzett szakembereknél ez az arány 48 százalék, a középiskolát végzetteknél 73 százalék. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz tartozó munkahelyeken a főiskolai végzettséget 'igénylő helyeknek csak 56 százalékát töltötték be főiskolát végzett szakemberek, a középiskolát végzett szakembereknek pedig csupán 72 százalékát és a szakközépiskolát végzetteknek csak 63 százaléka folytatott a szakképzettségének megfelelő munkát. Ezt elsősorban az okozta, hogy az egyes munkahelyeken hiányosságok fordulnak elő a kádermunkában, nem használják ki megfelelően a dolgozók szakképzettségét. Ezért szükséges, hogy az összes vállalatban és szervezetben az új és a felszabadult munkahelyekre csakis a szükséges szakképzettséggel rendelkező dolgozókat vegyenek fel. Ezzel párhuzamosan azokat, akiknek nincs szakképzettségük, szakképzett dolgozókkal kell helyettesíteni. A célszerű munkaerőgazdálkodás megköveteli, hogy minden munkahelyen céltudatosan és programszerűen érvényesítsék a káder- és személyzeti munka alapelveit. A szakképzettség racionális kihasználása fontos tényező a munkatermelékenység növelésében, a termékek minőségének javításában. A tervfegyelem megsértése több problémát okozott az oktatásügyben is. Egyes szakokon a tervezettnél sokkal több volt a hallgató, így például az orvosi egyetemen és a gyógyszerészeti karon. A természettudományi és a jogi karon is egyes szakokon túllépték az előirányzott számokat. A főiskolai végzettség megszerzésének egyik módja, ha a dolgozók levelező hallgatókként tanulnak. A jövőben azonban az eddiginél határozottabban kell az állami tervnek megfelelően meghatározni a levelező hallgatók számát.
