Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-23 / 277. szám, hétfő
A mester szerepéről Az elmúlt napokban a Bratislavai Magasépítő Vállalat mesterei és vezető gazdasági dolgozói aktívaértekezletet tartottak. A találkozást a rohamosan közeledő év vége és a vállalat eddigi nem kielégítő eredményei tették szükségessé. Az esztendő hátralevő részében 1865 lakás és két tucatnyi járulékos létesítmény befejezése vár a vállalat dolgozóira. Ezért ebben az időszakban minden mester számára elsőrendű feladat, hogy elősegítse a dolgozók aktivitásának fokozását. Mindezek kapcsán a fő téma mégis a minőség és a hatékonyság volt. Olyan tényezőkről van szó, melyekről a hajrában sem lehet megfeledkezni. Bevezető gondolatokat Rudolf Brídzik, a vállalat igazgatója mondott. Megemlítette, hogy a mester munkájának mérhető kritériumai — a termelés terjedelmének teljesítése és a lakások száma mellett — a minőségi és a gazdasági mutatók teljesítése terén felmutatott eredmények. Szóba került az elvégzett munka jutalmazása is, mégpedig olyan értelemben, hogy ne csak a határidőre elvégzett munkáért, hanem a jő minőségűért is járjon nagyobb bér. A rossz munka elnéző kezelése és „elfogadása“ nagyon megbosszulja magát. Csak példaként hozom fel, hogy a hibák eltávolításáért és a jótállási Időben végzett javításokért saját dolgozóinak az idén több mint egymillió koronát fizetett ki a vállalat és a javítások késői elvégzéséért további 4 millió koronával lettek szegényebbek. A „játékszabályok“ szigorúak, így minden korona gazdaságos befektetésére kell törekedni! Egyik alapszabály, hogy az építkezési kiadások minden ezer koronával való túllépése csökkenti a béreszközök kimerítésének lehetőségét, mégpedig 660 koronával. A mesterek többsége erről tud és más fogyatékosságokról is van áttekintése. A hibák nem mindig az építőkben vannak. Példának okául szolgáljon az Omni<a külkereskedelmi vállalat épülő székhelye. Csupán az átgondolt terepszemle és eredményeinek hiánya a tervrajzokban 8 hónappal későbbre tolta az építkezés kezdési időpontját. A folyamatos kivitelezésben és az épületek befejezésében nagy ingadozások vannak. Okozói közt olyan is szerepel, mint a kazánházak, trafoállomások és más műszaki berendezések késői felszerelése. Még a legjobb mester — szervező Is néha tehetetlen e külső hatások miatt. Vannak azonban szubjektív eredetű hiányosságok is. Az energiatakarékosság és az anyag gazdaságos felhasználása szintén központi témaként szerepelt. Van olyan sóderfajta, amelyet egészen Brno közeléből szállítanak a szlovák fővárosba, de a befejezett építkezések környékén halmokban hever, holott máshol szükség lenne rá. Egyszerűen nincs, aki összeszedje. De nemcsak a sóder tartozik az újonnan felépült lakótelepek szomorú látképébe. Vasdarabok, csövek és más anyagok, melyek másutt hiányoznak. Fokozatosan tönkremennek és közben kellemetlenné teszik az ott lakók életét. Az anyagok raktározása sincs mindig rendben. Elég csak a megkezdett, szabad ég alatt tárolt cementes zsákokat megemlíteni. Nem helyes, ha az építkezéseken fölösleges anyag hever, elítélendő az eddigi gyakorlat, melynek jelszava: kétszer any- nyit rendelj, mint amennyire szükséged van! A panelok szerelés előtti szakszerűtlen raktározása és ennek következtében a megrongálása csak növeli a lakások „vízáteresztőképességét“. Néha bizony már az építkezés színhelyére érkeznek ilyen állapotban. A mester politikai öntudatossága, szakmai és fizikai fel- készültsége szintén nagy szerepet játszik feladatai jó elvégzésében. Társadalmunk megköveteli minden irányító dolgozótól, így a mestertől is, hogy bátrabban és kezdemé- nyezően járuljon hozzá a munka hatékonyságának növeléséhez, hogy harcoljon minden újért és haladóért, hogy fcmdos, igazán szocialista gazda legyen, aki a munka magasabb hatékonyságáért és jobb minőségéért, a társadalom érdekéért küzd. Mert a társadalom mindnyájunk munkáját az eredmények alapján értékeli, nem pedig az ígéretek és szavak szerint. —jšn— 1981 XI. 23. A társadalmi szükségletekkel összhangban A közép- és főiskolák végzett hallgatói tervezett számának túllépése, valamint az, hogy sokan közülük csak az iskolák székhelyén illetve a kerületi vagy járási központokban akarnak dolgozni, nem kívánatos helyzetet teremt. Elsősorban bizonyos területeken szakemberfölösleg mutatkozik. Így például Bratislavában túl sok az orvos, főleg fogorvos. Egyúttal csökken szakképzettségük kihasználtsága, mivel gyakran olyan munkát is vállalnak, amely nem felel meg szakképzettségüknek. Ugyanakkor a „kevésbé vonzó“ területeken szakemberhiány mutatkozik. Ha a szakképzettséget úgy értelmezzük, mint a szakmai, politikai ismeretek és erkölcsi tulajdonságok összességét, akkor a családnak, de elsősorban az iskoláknak és a társadalmi szervezeteknek sokkal eredményesebben kell a fiatalokkal elsajátíttatniuk a szocialista életmódot, el kell érniük, hogy személyi érdekeiket hangolják össze a társadalmi érdekekkel. A Munkaügyi és Szociális Minisztérium az egyes tárcákkal, az oktatásügyi szervekkel és a nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve oldja meg a szakemberek, a szaktan- intézetek, a közép- és főiskolák végzett hallgatóinak elhelyezését. A szakemberek kihasználásának folyamatát úgy akarjuk tökéletesíteni, hogy a dolgozók maximális mértékben egybehangolják egyéni érdekeiket a társadalom szükségleteivel. Ezt segíti elő többek között például a foglalkoztatottság és a munkaerő elhelyezése egységes szabályozásának rendszere, amelyet a CSSZSZK kormánya hagyott jóvá. Ez magába foglalja a tervezett munkaerő toborozását, felkészítését, hatékony kihasználását, a- 14—15 évesek, valamint a közép- és főiskolák végzett hallgatóinak elhelyezését is. A szabályozás egyik alapvető célja, hogy munkaerőt biztosítsunk a népgazdaság kiemelt ágazatai számára. Hogyan tovább? A foglalkoztatottság politikájának feladatait csakis az egyes tárcák, termelési-gazdasági egységek, vállalatok, tervező szervek, iskolák, nemzeti bizottságok széles körű együttműködésével oldhatjuk meg. A, tárcáknak, a termelési-gazdasági egységeknek és a kerületi nemzeti bizottságoknak az eddiginél jobban kell tervezniük munkaerőszükségletüket. Az általuk kidolgozott terveket viszont a vállalatoknak, vezér- igazgatóságoknak, oktatásügyi szerveknek, járási és kerületi nemzeti bizottságoknak kötelezően, fegyelmezetten teljesíteniük kell. Minden munkahelyen, az iparban, a mezőgazdaságban és a nem termelési szférában is el kell érni, hogy minden munkahelyet megfelelő szakképzettséggel rendelkező dolgozó töltsön be. Olyan szakképzettségi struktúrára van szükségünk, amely lehetővé teszi népgazdaságunk további fejlődését. A fiatal nemzedék, az új szakképzett munkásosztály, a főiskolák és középiskolák végzett diákjai, akik a gyakorlatban tudják érvényesíteni a munka és az irányítás progresszív formáit, kihasználni az elméleti ismereteket. a feltételei annak, hogy teljesíteni tudjuk a szocialista társadalmunk által kitűzött fontos és igényes feladatokat. Elévülhetetlen örökségünk EMLÉKEZÉS KLEMENT GO i TWALDRA, SZÜLETÉSÉNEK 85. ÉVFORDULÓJÁN A CSEHSZLOVÁK ÉS A NEMZETKÖZI kommunista mozgalom kiemelkedő vezetője, kimagasló csehszlovák államférfi életére, munkásságára, népeink huszadik századi történelmében betöltött korszakalkotó szerepére emlékezünk a mai napon. 1896. november 23-án, a morvaországi Dédice u Výškovában született nyomorgó parasztcsalád sarjaként. A nép sűrűjéből származott, mint a kommunista és munkásmozgalom megannyi vezéralakja is. Alapjaiban ez határozta meg további sorsát is, egész életpályájára kihatóan. Hányatott gyermeik- és ifjúkor jutott osztályrészéül, ennek ellenére alsó fokú tanulmányait nagyon jó eredménnyel fejezte be. Az otthoni rosszabbodó anyagi viszonyok miatt családja 1908-ban bécsi rokonaikhoz küldi, ahol a német nyelvű iskola harmadik, negyedik, ötödik osztályát is elvégzi, és attól kezdve szuverénül beszélt és írt németül. Azután asztalosinasnak szegődött, ahol kora reggeltől késő éjszakáig robotolt, közben pedig minden szabad Idejét olvasással töltötte. Amikor megkapta segédlevelét s visz- szetért hazájába, kitört az első világháború, a szerbiai frontokon már javában dörögtek az ágyúk. Mindössze néhány hónapig dolgozhatott asztalosmunkásként Lipníken és Hranicében, mert 1915 áprilisában behívták katonai szolgálatra. A (keleti, majd az olasz fronton harcolt. Az orosz harctéren súlyosan megsebesült, Piavémál pedig átélte a háború legszörnyűbb poklát. A lövészárkokból rövid szabadságra hazatért, igazából dezertált, soha vissza nem tért. Alighogy megalakult a Csehszlovák Köztársaság, rögtön behívták a csehszlovák hadseregbe. Leszerelése után 1920 őszén a Nový Rousínov-i Tus- culitm bútorgyár munkása lett, aki a polgári életben csupán annyi változást tapasztalt, hogy az osztrák arisztokratákat, tőkéseket a hazai kapitalisták, bankárok s felkapaszkodott újgazdagok váltották fel, a szociáldemokrata munkásmozgalom pedig addigi legmélyebb válságát éli, a pártviszály és a pártszakadás időszakát. A 24 ÉVES KLEMENT GOTT- WALDOT frontélményei és a köztársaság burzsoá társadalmi viszonyai véglegesen baloldali szocialistává érlelték. Az intelligens, politikailag művelt fiatal munkás ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet szinte minden európai, de sok más országban is óriási lelkesedéssel töltött el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az emberiség történelmében beállt alapvető fordulat. Magukkal ragadták a politikai események, a decemberi nagy sztrájkhullámot követő vereség, a munkásmozgalom korábbi értékeinek próbatétele Idején kristályosodott ki benne az a megmásíthatatlan elhatározás, hogy hivatásos forradalmár útjára lép, s minden erejét, tudását a munkáspolitika olyan új irányvételének, olyan politikai erők kialakításának szolgálatába állítja, amely szovjet példára a csehszlovák proletariátus harcát forradalmi mederbe tereli, győzelemre viszi, a csehszlovák államban is megvalósítja a szocializmust. 1921 májusában az elsők között lett tagja az akkor megalakult Csehszlovák Kommunista Pártnak. Nem sokkal később a párt központi vezetősége a szlovákiai pártsajtó szervezésével bízta meg. Küldetését mintaszerűen teljesítette, ő alapozta meg, fejlesztette s lendítette fel a szlovákiai kommunista sajtót, előbb a Hlas ludu, majd a Pravda chudoby, a Proletárka és a Spar- takus nagy műveltségű, széles politikai látókörű szerkesztője, főszerkesztője és publicistája munkakörében egyszerre. A CSKP 1925 szeptemberé bein tartott III. kongresszusán küldöttként résztvett, ahol első ízben választották be a CSKP Központi Bizottságába, a következő év májusában pedig Prágába hívták, s a CSKP KB agitációs és propaganda osztályának vezetésével bízták meg. 1928-ban élete nagy fordulójához érkezett, a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán, ahol ugyancsak küldöttként vett részt, beválasztották a Végrehajtó Bizottságba, VII. kongresszusán az Elnökségbe és héttagú politikai titkárságába is, amelyek munkájából tevékenyen kivette részét — beleértve a plenáris üléseket is — egészen a KI feloszlatásáig. Klement Gottwald részvétele a hazai s a nemzetközi kommunista és forradalmi munkásmozgalomban ettől kezdve bontakozott ki lázas ütemben és drámai erővel. Míg a pártmozgalmat a CSKP fennállása első másfél évtizedében főleg a szociáldemokrata csökevé- nyek elleni bonyolult küzdelem, a szociális és bérharcok jellemezték főleg, ebben az Időben már egyre vészesebben előtérbe került a párt belső válsága. Ez a válság főleg a Jílek, Balén és társaik opportunista vezetésével kialakult passzivitásban nyilvánult meg, s teljes erővel 1928-ban robbant ki. A pártválság leküzdésére és felszámolására a Ko- mintern Végrehajtó Bizottsága segítségével 1929 februárjában, a CSKP történelmi V. kongresszusán került sor, amelyen elsősorban Gottwald nagyszabású beszámolója mért megsemmisítő csapást az opportunista frakcióra. A forradalmi erők végül is elvszerű eszmei harcban legyőzték a jíleki egységbontó irányzatot, hogy a pártot kivezessék „az opportunista passzivitásból a bolsevik aktivitásba“. AZ V. PARTKONGRESSZUS nemcsak a párt történeté !>en volt határkő, hanem Klement Gottwald életében is. A kongresszus megválasztotta a CSKP főtitkárává, 1929 októberében pedig első ízben választották meg a Nemzetgyűlés képviselőjévé is. A CSKP vezetőjének felelősségteljes tisztségében a pártpolitika minden kérdésének megoldásából döntő módon vette ki részét. A Nemzet- gyűlésben pedig nemcsak a dolgozó tömegek létérdekeiért küzdött, hanem a kormány politikájával szembeszállva az országos politika sorsdöntő kérdéseibe is hatásosan beleszólt. Különösen az antifasiszta egységfront megteremtésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, amelynek fő ösztönzője Európa-szerte a Kommunista Internacionálé emlékezetes VII. kongresszusa volt. Georgij Dimitrov nagy horderejű beszámolójának téziseit és irányvonalát úgyszólván minden európai ország kommunista pártja átvette, követte. A CSKP VII. kongresszusán Klement Gottwald a Csehszlováklát közvetlenül fenyegető veszély elhárítására, a béke és a szabadság védelmére, egységes népfront létrehozására szólította fel a pártot, majd a CSKP nevében javaslatokat terjesztett elő a Nemzetgyűlésben is a köztársaság népi védelmére a hitleri agresszió ellen. A Komintern Végrehajtó Bizottságában részt vett az európai demokratikus erők antifasiszta egyesítése, közös védelmi politikája kérdéseinek megtárgyalásában, itthon pedig népgyűléseken, tiltakozó tömegtüntetéseken számtalan cikkében mozgósította a népet a fasiszta terjeszkedés ellen, s tárgyalásokat folytatott a demokratikus pártok képviselőivel az ország védelmére. Gottwald, a CSKP, a demokratikus és antifasiszta erők s a széles néptömegek minden elszántsága és erőfeszítése mégsem bizonyult elegendőnek a fasiszta veszedelem megfékezésére. Végül is bekövetkezett a tragédia, a gyászos emlékű müncheni egyezmény aláírása — hiába tiltakozott Gottwald még PeneS elnöknél Is elfogadása elleni A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG szétzúzását köveiden, s a hazai illegális pártmunka irányelveinek kidolgozása után a párt döntése alapján Moszkvába távozott, hogy a CSKP külföldi vezetősége élén onnan irányítsa a csehszlovákiai ellenállók mozgalmát. A Komintern titkárságán szakadatlanul dolgozott, annak feloszlatásáig, szüntelenül gondoskodott a csehszlovák emigráció politikai tevékenységéről, irányította a hazai ellenállási mozgalmat. Az 1941—43-as években hetente háromszor rendszeresen írt a moszkvai rádió cseh adása számára, aztán önállóan vezette a cseh és szlovák nyelvű adásokat, közben pedig állandóan látogatta a Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egységeket és partizáncsoportokat. 1943-ban fontos tárgyalásokait folytatott a megszállók elleni harc további folytatásáról, különösen a felszabadított köztársaság viszonyainak elrendezéséről Be- neš elnökkel, aki Moszkvába ment a csehszlovák—szovjet szövetségi szerződés aláírására. 1944-ben, főleg nyári hónapjaiban, egyik fő szervezője volt a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésének és politikai—fegy* veres—anyagi támogatásának. Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása, amely népeink életének történelmi fordulópontját jelentette, Klement Gottwald életútjának, munkásságának további felfelé ívelését is jelentette. Több mint hatévi emigráció után a kormánnyal együtt visszatért Prágába, s a CSKP ideiglenes Központi Bizottsága elnökeként, valamint a kormányelnök első helyetteseként kiemelkedő módon működött közre a nagyipar és a pénzintézetek államosításáról folytatott tárgyalásokon. Majd miután a VIII. pártkongresszus a CSKP KB elnökévé választotta, s nem sokkal később kinevezték a kormány elnökévé is, hozzákezdhetett élete érdemi munkásságához. Csehszlovákia népi demokratikus rendszerű fejlesztéséhez. Ezekben az időkben azonban a nyugati hatalmak és a külföldre menekült csehszlovák burzsoázia támogatásával a hazai reakció államfordulat végrehajtására szervezkedett. 1948 februárjában kormányválságot Idézett elő, amelyet azonban Klement Gottwald vezetésével a párt és a dolgozó nép óriási tömegének egyöntetű kiállása meghiúsított, és hazánkat véglegesen a szocializmus útjára irányította. A dolgozó nép februári győzelme, ma.jd a CSKP IX. kongresszusa, főleg a mezőgazdaság szocialista átalakítása megnyitotta az utat Csehszlovákia gyorsabb ütemű szocialista fejlesztése előtt. 1948. június 14-én a Nemzetgyűlés egyhangúlag és méltán Klement Gottwaldot választotta meg a köztársaság elnökévé. Mint a párt és az állam legfőbb vezetőjének, a Központi Bizottsággal és a kormánnyal szorosan együttműködve döntő szerepe volt a pártpolitika és az állami élet minden fontos kérdésének megoldásában. Életműve és tevékenysége tanúbizonysága annak, hogy megértette a marxizmus—leninizmus elmélete szükségszerű elsajátításának nagy jelentőségét a munkásosztály felszabadítása és a szocialista társadalom felépítése szempontjából, valamint azt is, hogy mennyire elkerülhetetlen alkotó alkalmazása minden helyzetben, s mennyire fontos a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak általánosítása és felhasználása. ÉLETE UTOLSÓ ÉVEIBEN súlyos szívbetegségben szenvedett, s 1953. március 14-én, ötvenhét éves korában elhunyt Kivételes tehetségű politikus, vezető pártfunkcionárius államférfi távozott el akkor, olyan kimagasló személyiség, akinek példája, életműve, úgyszólván minden gondolata szocialista jelenünkben testesült meg, és tovább ól maradandóan a jövőben is. MIKUS SÁNDOR
