Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-18 / 273. szám, szerda
Helyzetismeret és elkötelezettség (A KELET-SZLOVÁKIAI VASUTASOK TENNIVALÓIRÓL) Aki nem ismeri közelebbről a vasút problémáit, az bizonyára megütközik azon, ha azt írom: ideje lenne már, hogy a vasúton dolgozók js nyitottabb szemmel járjanak. Nyitottabb szemmel a vasúton? Hát talán nem éberek a vasutasaink — kérdezheti az olvasó. Nos, hadd szögezzem le, ami a személyszállítás biztonságát illeti, semmi aggodalomra nincs okunk. A nyitottabb szemmel való járás mindenek előtt munka szer vezé s1, jobban mondva gazdasági szempontból lenne kívánatos. Ez egyébként nem is csak az én meglátásom, ezt igazolta a Csehszlovák Államvasutak kelet-szlovákiai kirendeltsége mellett működő pártbizottság közelmúltban megtartott plenáris ülése is, amit Kocska Gyula pártelnök — más egyéb melleit — így fogalmazott: — „A munkaeredmények megítélésekor jó kritikai légkört kell kialakítani. Rá kell mutatni az értékekre, de nem szabad szemet hunyni a hiányosságok felett, nem lehet elhallgatni az irányítás, a munkaszervezés hibáit. Vezető dolgozóinknak tudatosítaniuk kell, hogy a munkaeredmények nem a szép szavaktól, sokkal inkább a tettekben megmutatkozó politikai fejlettségtől, a szakmai felkészültségtől, a jó szervező- készségtől és nem utolsósorban a vezető morális magatartásától függnek.“ Eddig az idézet, de hogy ne vágjunk a dolgok elé, álljon itt előbb néhány tudnivaló. A Csehszlovák Államvasutak kelet-szlovákiai kirendeltsége 2392 kilométer hosszúságú vasúti pálya gazdaságos kihasználásáért felelős. A kassai (Košice) székhelyű kirendeltség fennhatósága alá a vasúti gépállomáson, a vasúti híd- részlegen, valamint a vasútépítő vállalaton kívül hét vasúti pályafel ügyelőség tartozik. A személy- és teherszállítás zavarmentes lebonyolításáért tehát ezeknek a munkahelyeknek a dolgozói és vezetői a felelősek. Nos, ami a szállítási feladatokat illeti — ezekről azt mondhaitjuk, hogy az utóbbi években — eléggé eredményesen oldották meg, de ezzel egyidőben sajnos, olyan mu* laszí ások is történtek, melyek hatása később még megmutatkozhat. Hogy miről is van szó? Kezdjük azzal, hogy a csehszlovák vasúthálózatban jelenleg a kelet-szlovákiai vasúti pályák a 1 eg in egt er he U eh b ek. Ha ehhez azt Is hozzá tesszük, hogy Kelet-Szlovákiában a fö vasútvonal nagyobb részt hegyvidéken halad keresztül — ahol a vasúti pályán sok a kanyar, 4 ez b pálya-elhasználódás szempontjából veszélyes, — akkor egyértelműen kiviláglik, hogy itt a gyors elhasználódás miatt a karbantartásra is nagyobb gondot kell fordítani, mint a sík vidékeken. A poprá- di pályaszakaszon 1980-ban például az 1. km-re eső észlelt veszélyforrás elérte a 899-et, igaz nem sokkal volt jobb a helyzet a kassai déli szakaszon sem, ahol ugyanekkor ö61 veszélyforrást jegyeztek fel. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a keleti vas- . úti pálya 1980-ban észlelt hibapontjaival — ami átlagosan véve 240 volt — akkor a kelet-szlovákiai vasútvonalak rossz műszaki állapotát aligha lehet kétségbe vonni. 1981 tavasza pedig még tovább rontotta a helyzetet. Májusban a kassai déli szakaszon 1137 hibapont keletkezett, és ezért itt már rendkívüli intézkedések érvénybeléptetésére is szükség volt. A teljes képhez tartozik, hogy a hibapontokat nem is tudták mindenütt és teljesen elhárítani. Ez vitathatatalanul kihatással volt a balesetekre is, melyekből csak éz év nyolc hónapja alatt 5 millió 63 ezer korona anyagi kár keletkezett. Nem hanyagolható el továbbá az sem, hogy a balesetek a szállításban 151 óra kiesést idéztek elő! Mindez persze elkerülhető lett volna, ugyanis a vasútra háruló egyre nagyobb feladatokkal is meg le hét birkózni, csak jó helyzet- ismeretre, szervezett és elkötelezett munkára van szükség, olyanra, mint amilyet például Ajánlója a SZISZ alapszervezet 1981 xi. ia. •— Csendes, de a közösséggel jó a kapcsolata. A nálunk eltöltött pár hónap alatt már több ízben bebizonyította, hogy az iskolában megfelelő szakmai ismereteket kapott a munkához, amit hozzáértéssel és kedvvel csinál. Ha szükséges, többletfeladatot is vállal. Például legutóbb, amikor a munka dandárjában, már estefelé elromlott az egyik répafejezőnk, üzenetünkre késedelem nélkül visszajött a műhelybe, s bizony már éjfél is elmúlt, amikor kollégájával végeztek a javítással. Mindezt Miroslav Knapec, mérnök, a szímői (Zemnéj Haladás Egységes Földművesszövetkezet főgépesítője mondta, amikor az egyik gépjavítóról érdeklődtem. Vagy félórával később Borka István, a gépműhely mestere lényegében megismételte szavait, miközben elkísért ahhoz a géphez, amelyiket a keresett dolgozó javított. — Ember Róbert — nyújtotta kezét a gépjavító kollektíva minden bizonnyal legfiatalabb tagja, hiszen amint elmondta, az idén végezte el az udvardi (Dvory nad Žitavou) Mezőgazdasági Szakközépiskola gépesítő szakát, s mindössze tizennyolc éves. A fiatalos arc láttán az első pillanatban még ezt is sokall-, tam, s azt, hogy e középtermetű gépjavító immár több mint fél éve a párt tagjelöltje, csak azért vettem biztosra, mivel erről már korábban tájékoztattak. De, ahogy szaporodtak a beszélgetéssel töltött percek, úgy vált egyre inkább nyilvánvalóbbá, hogy e korai tagjelöltség nagyon is megalapozott tény. — Osztályfőnököm az egyik napon hosszan elbeszélgetett velem. Elmondta, hogy rendes, szorgalmas tanuló vagyok, látják szívesen segítek társaimnak, s az iskola kommunista pedagógusai párttagjelöltnek javasolnak. — Az első érzéseket talán nem is lehet pontosan leírni — folytatta rövid szünet után. — Szüleim nagy kitüntetésnek vették a javaslatot, az időközben elhunyt nagyapám kommunistaként elismerően gratulált végzős unokájának. — A kommunista igyekvő ember, szereti munkáját s úgy dolgozik, hogy azzal példát mutasson másoknak is. A többletfeladatok vállalásától sem idegenkedik, és igyekszik a termelést hatékonyabbá tenni. Például újítási javaslatokkal. A közért szabad idejét sem sajnálja feláldozni — felelte a további kérdésre, majd hangsúlyozva hozzátette. — Az iskolát követően itt, mostani mun- kahelymen is ilyen kommunistákat ismertem meg, és a példájukat akarom követni. Kucsera József gépjavító társa, a SZISZ helyi alapszervezetének elnöke mindeddig szótlanul hallgatta beszélgetésünket, itt azonban közbeszólt. — A munkakötelesség tudatosításán túlmenően kollégám egy másik, ugyancsak elismerésre méltó tulajdonságáról szeretnék szólni. Amint ismeretes egyik ajánlója az ifjúsági alapszervezet és pártfeladata is hozzánk köti. Tagja a vezetőségnek és a klubtanácsnak is. Szervezi, segít} az ifjúsági klub munkáját. Fontos része ez tevékenységünknek, hiszen ha megfelelő alkalmat kapnak a fiatalok a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésére, akkor a faluval is' jobban megbarátkoznak. Tehát nagyon is törvényszerű, hogy e munkának az irányítását, ami a szórakozáson túl az ideológiai, politikai és egyéb ismeretek bővítését is hivatott szolgálni, a legaktívabb tagjainkra bízzuk. Köztük Ember Róbertre, aki, akárcsak munkahelyén, ez utóbbi poszton is párttagjelölthöz méltón végzi feladatait. EGRI FERENC a Spišská Nová Ves-í pályaszakasz vasutasai végeznek. Ezen a szakaszon egyetlen baleset sem történt és ez év nyolc hónapja alatt itt mindössze 161 hibapont keletkezett, amit idejében el is hárítottak. Itt egyébként egyetlen olyan pályaszakasz sincs, ahol a vonatoknak csökkentett sebességgel kellene közlekedniük! Mindez persze nem a véletlen műve, hanem azért van így, mert itt a korszerű, komplex munkavégzés már gyakorlat és nem csupán papírforma. A CSKP XVI. kongresszusa határozataiból eredően n vasútra további jelentős feladatok hárulnak — hogy mást ne említsünk, a 7. ötéves tervidőszakban a teherszállítások 70 százalékát vasúton kell lebonyolítani —■ ez pedig azt jelenti, hogy Kelet-Szlovákiában a vasútvonalak felújítására, illetve karbantartására az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. A kelet-szlová- kiai vasúti gépállomás korszerű, nagy teljesítményű munkagépekkel rendelkezik. Fenntartások nélkül mondhatjuk, hogy az utóbbi tíz esztendő folyamán a vasúti pályaépítést igen jelentős mértékben gépesítették, és a géppark bővítése tovább tart. De ez csak az érem egyik oldala. Amint arra a plenáris ülésen is rámutattak, a gépek kihasználásával — megint csak munkaszervezési okok miatt — nem lehetünk elégedettek. A problémák között kell megemlítenünk azt is, hogy ez idő tájt még nincsenek felépítve azok a megfelelő és jól felszerelt műhelyek, ahol ezeknek a drága gépeknek a javítását elvégezhetnék. A tisztább kép kialakítása végett azt is el kell mondani, hogy Kelet-Szlovákiában a vasút tervszerű fejlesztését az utóbbi években úgynevezett objektív okok is gátolták. Ezek közül az volt a legsúlyosabb, hogy a tipizált és mechanikusan beépíthető vasúti sínpárokból akadozott az ellátás. Gondol; okozott a kavics hiánya is, holott a vasútnak erre, a sínpárok geometriai alaphelyzetének megtartásához nagy szüksége van. Tizeknek a hiá- ní osságok nak a jövőben nem lenne szabad előfordulniuk, már csak ezért sem, mert közismert, hogy a vasúttól más népgazdasági ágazatok zavarmentes üzemeltetése is függ. A Csehszlovák Államvasutak kelet-szlovákiai kirendeltsége mellett működő pártbizottság plenáris ülésén a helyzet elemzése során világosan kirajzolódtak a tennivalók. A kommunisták egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy a vasúti! pályafelügyelőségeken — de a többi munkaszakaszon is — rendkívüli figyelmet kell fordítani a munkaak- tivitás-, azaz a teljesítmények növelésére, a jobb anyag- és energiagazdálkodásra és nem utolsósorban a kádermunkára. Leszögezték azt is, hogy komp- romisszurnmentesen kell fellépni a spekuláció ellen és azokkal szemben, akik hanyagul dolgoznak. A Csehszlovák Államvasutak ke let - szí o v ák ia i szakaszán dolgozó kommunisták egyben azt is elvárják, hogy az irányító-szervező munkában is érvényre jusson a tudományosság követelménye. SZASZÄK GYÖRGY Nem kár a szóért! Lényeges kérdéssel, a fogyatékosságok feltárásának szüksé-- gességével, a bírálat jelentőségével foglalkozott Fülöp Imre, „Kár a szóén?” című cikkében, az Ű| SZŐ 1981. október 17-1 számában. Hivatkozva a CSKP XVI. kongresszusa idevonatkozó megállapítására az írás helyesen mutatott rá: „A pártszervezeteknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is az ellene őrzés kiterjesztése a gazdasági tisztségviselők munkájára is“. A ML 635 típusú robbanómotor sorozatgyártását kezdték meg a Libereci Autógyár Jablonec nad Nisou-i üzemében, A motor teljesítménye 148 kW, a 730 tí- pussorozatú autóbuszok számára készült; az autóbuszokat a Vysoké MýtO'i Karosa vállalat gyártja (Jan Šváb felvétele — ČTK} Teljesen egyetérthetünk az írás megállapításával és következtetéseivel, azonban mégis úgy érzem, hogy — kiegészítésképpen —- nem árt a gazdasági munka pártellenőrzésével ismételten, többször is foglalkozni. Szükségessé teszik ezt azok az igényes és nagy feladatok is, amelyek jelenleg s az elkövetkező időben a kommunistákra hárulnak a tudományos-műszaki fejlesztés, a termékfelújítás s a vállalati fejlesztési programok teljesítése terén. De mit is jelent a valóságban a gazdasági munka pártellenőrzése? Mindenekelőtt tudni kell, hogy a gazdaság területén végzett pártmunka sokoldalú tevékenység, amely a célok meghatározásában való részvételtől a végrehajtás segítéséig terjed. Igen fontos eleme — mint a szóbanforgó írás is utal rá — a már említett hatékony és rendszeres pártellenőrzés, ami az egyik legfontosabb serkentője a fegyelmezett végrehajtásnak. Természetesen az ellenőrzés konkrét tartalma és iránya helytől, időtől függően változhat, de mindig pártunk, a CSKP és szocialista államunk gazdaságpolitikai döntéseinek végrehajtását kell, hogy szolgálja. Napjainkban — köztudottan — a termelés mennyiségi mutatóiról a gazdasági teljesítmény minőségére és hatékonyságára, valamint a komplex gazdaság- irányítási rendszer alkalmazására helyeződik a hangsúly. Egy-egy vállalat, üzem megítélésében mindinkább előtérbe ke-- rül termékeinek korszerűsége és működésének hatékonysága, így a pártszervezetek ellenőrző tevékenységében is alapvető feladattá vált a kérdések rendszeres elemzése, napirenden tartása. A gyártmányok korszerűbbé tétele ős a termelés gazdaságosságának javítása a különböző munkahelyeken persze más-más igényeket támaszt. Az egyik vállalatnál a gyártmányfejlesztés szorgalmazását, a másiknál a technológiai fegyelem megszilárdítását, a harmadiknál a megmunkálás, a kidolgozás minőségének javítását teszi indokolttá. Ugyanúgy igen összetett kérdés a gazdaságosság javítása is. Ezt a dolgozók észrevételeinek figyelembevétele, a szavak és tettek összhangja mellett, a munka termelékenységének javításától a kapacitás minél teljesebb kihasználásán keresztül az anyag és energiatakarékosságig sok-sok .tényező befolyásolja. A pártszervezeteknek az ellenőrzés során mindig konkrétan kell megközelíteniük e kérdéseket. Igényelve és segítve, hogy a gazdasági vezetés tárja fel azokat a problémákat, amelyek megoldása jelentősen elö- reviszi az adott üzem munkájának hatékonyságát, javítja teljesítményének minőségét. Napjainkban nagyon fontos területe a pártellenőrzésnek a munká- feltételek, a munka szervezettségének elemzése. A jól szervezett folyamatos anyag- és munkaellátás s az ehhez szükséges feltételek biztosítása minden üzemben, minden munkahelyen alapvető kérdés. Jelentős mértékben befolyásolja a gazdaságosságot és meghatározó az élőmunka tervszerű, takarékos fel- használása si/impontjáből is. Ebben — mint több párthatározat is igényli — van a vállalati, üzemi munka egyik legjelentősebb belső tartaléka. Mindez indokolttá teszi, hogy a termelőhelyi pártszervezetek és a vállalati pártbizottságok sajátos helyzetüknek megfelelően rendszeresen foglalkozzanak a munkaszervezés, az anyagellátás, az anyagmozgatás kérdéseivel. Szorosan összefügg az említettekkel a munkakörülmények alakulása, amit a pártszervezetek nem tekinthetnek csupán „szak- szervezeti feladatnak“. A párt- ellenőrzésnek erre épp úgy ki kell terjednie, mint ahogy szükséges a munkások szakképzettségének figyelemmel kísérése, az erre irányuló vállalati tevékenység ellenőrzése is. A pártellenőrzés magától értetődően a gazdaság területén is politikai jellegű. A pártszervezeteknek azokkal a döntően fontos kérdésekkel kell kiemelten foglalkozniuk, amelyeket képesek áttekinteni és amelyeken keresztül befolyást tudnak gyakorolni üzemük, szövetkezetük egész tevékenységére, vagy ennek legfontosabb részterület teire. Az ellenőrzés akkor jó, ha a figyelem az alapvető ösz- szefiiggésekre, a fő tendenciákra irányul. A közvetlen tapasztalatokon, beszámoltatásokon és a vállalati, üzemi statisztikákon túl hasznosíthatják az irányító gazdasági, állami szervek tar pasztalatait is. A pártellenőrzós azonban nem épülhet csak a statisztikákra és beszámolókra. Támaszkodnia kell a dolgozók és vezetők, elsősorban a kommunisták mindennapos tapasztalataira, véleményére. A pártszervezetek ellenőrző munkájával szemben — a XVI. pártkongresszus határozataiban is aláhúzott fontos követelmény, hogy a tapasztalatok összegezésekor, a következtetések levonásakor mindig elemző és kritikus legyen. Ismerje el a jól végzett munkát, segítse elő a hasznos kezdeményezések általánosítását és marasztalja el a fogyatékosságokat, kezdeményezze a felelősségrevonását mindazoknak, akik mulasztásiakkal vagy esetleges tehetetlenségükkel gátolták a kollektíva munkáját. A dolog jellegénél fogva a gazdasági tevékeny^ ság pártellenőrzése persze ma-? gában foglalja a gazdasági ve-> zetők munkájának értékelését, megítélését is. Az érdemi ellenőrzés ugyanis segíti a pártszervezeteket abban, hogy képesek legyenek aktív kezdeményező szerepet vállalni a megfelelő gazdasági vezetők kiválasztásában, valamint a gyengének bizonyultak kiesésében. Rendszeresen ellenőrizniük kell a gazdasági vezetők munkastílusát, a vezetői határozottság és a de^ mokratikus módszerek egyidejű érvényesülését. Erősítve, báto^ rítva a jó törekvéseket és ide^ jében fellépve a negatív jelenségekkel szemben. A gazdasági vezetők túlnyomó többsége, felismerve jelentőségét, igényli a pártszervezetek ellenőrző munkáját, hasznosítja tapasztalatait, a dolgozók észrevételeit és szívesen fogadja javaslataikat. Ha azonban valahol mégis akadna gazdasági vezető, aki a „jogköre csábítását“ látná a pártellenőrzésben — különösen ha az kellemetlen tapasztalatokat is felszínre hoz —- annak fel kell hívni a figyelmét arra, hogy nincs és nem lehet egyetlen olyan terület sem szocialista társadalmunkban, amelyre azt mondhatnánk, hogy az nem tartozik pártunk Illetékességi körébe. Nincs olyan kérdés, amibe kommunista pártunk nem szólhat bele, amit nem ellenőrizhet, amennyiben az indokolttá, szükségessé vált. Az más kérdés, hogy a pártszervezetek sehol sem sajátíthatják ki a gazdasági vezető feladatkörét, nem sérthetik tevékenységükkel az egyszemélyi felelős vezetés elvét, de — mint fentebb említettem Fülöp Imre írásából idézve — joguk és kötelességük pártunk, a CSKP politikája, a XVI. pártkongresszus határozatai hiánytalan megvalósulásának segítése, ellenőrzése. KANIZSA ISTVÄN Losonc (Lučenec)
