Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-18 / 273. szám, szerda
Van mód oz ésszerű gazdálkodósra TAKARMÁNYOZÁSI TAPASZTALATOK A LÉVAI (LEVICE) JÁRÁSBAN A CSKl1 KB 4. ülésén elhangzottak megértésre találtak a lé- vai f Levice) járás földművesei körében is. Vida László mérnöktől, a járási mezőgazdasági igazgatóság növénytermesztési osztályának vezetőjétől afelöl érdeklődtünk, hogy járásukban a mezőgazdasági üzemek hogyan váltják valóra a központi bizottsági ülés határozatait. — A jelenlegi feladatok megoldása érdekében, különös te* kíntettel az állattenyésztés helyzetére, a járás viszonyait figyelembe vevő intézkedéseket foganatosítottunk. Minek tagadjam. elég sok gondunk van. így például az is, hogy az azonos körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eltérő eredményeket érnek el. Azután itt van a munka hatékonysága, továbbá az egységnyi termék előállítására fordított anyagfelhasználás kérdése; mindez sok mezőgazdasági üzemben nem az igényeknek fan Bietik, Dezider Kmetko — látja el az állatokat. Hogy kitünően végzik munkájukat, azt bizonyítja az is, hogy a szarvas- marhák egyenként naponta 1,119 kilogrammal gyarapodnak. Két évvel ezelőtt, még mielőtt ők ide jöttek volna dolgozni, a napi felhízás csupán 450 gramm volt. Ebben a szövetkezetben sokat (esznek a termelési költségek csökkentéséért is, mégpedig a takarmányok — főleg az abrak- takarmányok — ésszerű felhasználásával. Ebben segíti őket az, hogy sznrvasmarhahús előállítáFrantišek Rajnoha főzootechnikus Anna JBallová és Irenu Brzooá zootechnikussal (A szerző felvétele) megfelelő, csakúgy, mint az ab- raktakarmány felhasználása. Most olyan intézkedések láttak napvilágot, amelyek megtartása mérsékli az abraktakarmány- hiány következményeit. A sertéstenyésztésben csökkentjük az állomány létszámát és szabályozzuk a vágősúlyt. A takarmányozásban új módszerek bevezetésére ösztönzünk. Szeretnénk elérni, hogy mindenütt, maximális mértékben használjanak fel minden hozzáférhető kevésbé értékes takarmányféleséget. Vida mérnök a továbbiakban elmondotta, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben az elfogadott intézkedések értelmében csökkentik az üszőállományt, viszont csak olyan mértékben, hogy a szarvasmarha-állomány tervezett növekedési üteme megmaradjon. A takarmányozásban a tömegtakarmányok és az abraktakarmányok ésszerű felhasználására törekednek. A jelenlegi időszakban nagy figyelmet fordítanak az eladási kötelezettségek teljesítésére, ugyanakkor ügyelnek az egységnyi termékre eső abraktakarmány felhasználására. Különösen példamutató a húseladási terv teljesítésében és az abraktakarmány hatékony fel- használásában a szántói (San- tovka) Forrás Efsz. Éves eladási tervük 428 tonna hús. Látogatásunk napjáig ezt a tervet 86,9 százalékra teljesítették. A szántói földművesszövetkezet három község, Szántó, Bory és Domadice határában gazdálkodik 2139 hektár területen, amelyből 1640 hektár a szántóföld. A mezőgazdasági bruttó termelésből az állattenyésztés 56 százalékban részesedik. Ezen belül pedig sertés-törzstenyész- téssel, sertés- és marhahús, továbbá tej termelésével foglalkoznak, a legelők kihasználása érdekében pedig juhot tenyésztenek. Ján Lupták mérnöknek, a szövetkezet elnökének a tájékoztatása szerint náluk a szarvas- marha-tenyésztést előnyben részesítik és támogatják. Jelenleg 1166 állatból áll szarvasmarhaállományuk, ebből 424 a tehén. — A hízómarhákat a szántói és a domadicei részleg telepén tartjuk — mondja František Rajnoha főzootechnikus. Szántón egy régebbi típusú istállóban 120, Domadicén pedig 40 darab szarvasmarhát hizlalnak. A szántói részlegen három gondozó — Dušan Dekynskýj Stesához egész évben kellő meny- nyiségű tartósított tömegtakar- mány áll a rendelkezésükre. František Rajnoha erről így vélekedik: — Egy kilogramm felhízás költsége iü 17,92 korona, 1,04 koronával alacsonyabb a tervezettnél. Ebben a hizlalásban az év eleje óta 1 kilogramm hús előállításához 1,92 kilogramm abrakot használnak föl. Most olyan intézkedéseket tettünk, amelyek nyomán ezt a mennyiséget 1,40 kilogrammra sikerült csökkenteni. Ez konkrétan any- nyit jelent, hogy új takarmányozási technika alapján a száraz répaszeletet leforrázzuk, ehhez keverjük hozzá a naponta kijáró takarmánykeverék felét, továbbá a vízzel hígított melaszt és az ásványi sókat. A takarmánykeverék másik felét tisztán kapják a vályúba az állatok. Azonfelül természetesen kapnak még tömegtakarmányt is. A forrázott takarmány előállítása pontos technológiai eljárást kíván meg. E "recept szerint szeretnénk etetni az állatokat április 15-ig. Január elsejétől pedig bevezetjük a Rumin- sen-R tápszer használatát, amelytől azt várjuk, hogy hozzájárul a kevésbé értékes tömegtakarmányok energiájának érvényesüléséhez a takarmányozásban. Mindezzel szeretnénk elérni, hogy az abrakfogyasztás egy kilogramm hús előállításához ne legyen több, mint 1,5 kilogramm. A sertéstenyésztés központja Domadice. Az állatok a VKV 1020 típusú, korszerű hizlaldában vannak elhelyezve. Egy sertés napi átlagos felhízása 598 gramm, s egy kilogramm hús előállításához 3,66 kilogramm abraktakarmányt használnak fel. Ezzel a másodikok a járásban. Csupán a nagyölve- diek előzik meg őket, ahol 6 dekával kevesebb abrakból állítanak elő 1 kilogramm húst. 1979 végén és 1980 elején a szántói szövetkezetben még 4,15 ki 1 ogra mm a hra k takarmá n y hói állítottak elő 1 kilogramm sertéshúst, azonban ebbe nem nyugodtak bele. Elhatározták, hogy a takarmányadagokba csontlisz- tei kevernek, amely helyes adagolás esetén növeli a takarmány tápértékét. Ezenkívül etetnek még tejgyári mellékterméket — savót. Jelenleg azt vizsgáljuk, hogy a nagyobb csontliszt-adag milyen hatással van az állatokra. Feltételezik, hogy nem lesz káros hatással, s lehetővé viliik az abraktakarmány-szükség- let további csökkentése. Befejezésül Lupták mérnök, a szövetkezet elnöke elmondotta még, hogy éppen ezekben a napokban állapodtak meg a hús- feldolgozó üzemmel napi egy tonna vágóhídi hulladék átadásáról, amelyet itt, helyben dolgoznának fel. Ekkora mennyiségből egy év alatt 25 tonna sertéshúst állíthatnak elő, mégpedig abrak takarmány-etetés teljes mellőzésével. A sertéshús-termelésben azonban továbbra is fő szerepet a nedves takarmányozás játszik, amelynek számos előnye van a száraz etetéssel szemben. A Forrás Efsz azok közé a közös gazdaságok közé tartozik, amelyek bizonyítják, hogyan lehet ésszerűen gazdálkodni, hatékonyan termelni, aminek szükségességét a CSKP KB 4. ülése is hangsúlyozta. JOZEF SLUKA Kommentáljuk Szerződéses hizlalással is... A falusi ember akkor érzi jól magát portáján, ha udvara tyúk kotkodácsolásától, liba gágogásától és hízósertés rö- fögésétől hangos. Lelkiismeretesen, kedvvel gondozza őket, mert tudja, ha tele az udvara állatokkal, akkor nem kell gyakran nyitogatnia a húsbolt ajtaját. Amennyire erejéből telik, igyekszik a lehető legtöbb élelmiszerrel ellátni magát. Az állatok etetéséhez felhasználja a konyhai és házkörüli hulladékot is. Az elmúlt években azonban sok kistermelőnek ment el a kedve az állattenyésztéstől — több ok miatt. A szövetkezeti tagok nem kaptak háztáji földet — a lévai (Levice) járás néhány efsz-ében például még lucernát sem mértek a nyugdíjasoknak. Körülményessé vált a szemes és a tömegtakarmány beszerzése. Sok gondot és nehézséget okozott a tojás- és a húsfölösleg értékesítése is. Termékeiket kinálgatniuk kellett a felvásárlóknak. Emiatt sokan úgy döntöttek, hogy kevesebb állatot tartanak és a család ellátására szükséges húst inkább az üzletben vásárolják meg. A háztáji állatállomány csökkenése már három-négy éve érezhető volt a közellátásban, és ezért a párt- és gazdasági értekezleteken javaslatok hangzottak el, hogy nagyobb támogatást kell adni a kisállattenyésztőknek. A párt- és gazdasági értekezletek, valamint a CSKP KB 4. és az SZLKP KB legutóbbi ülése után sokan felteszik a kérdést, ilyen módon lehetne újra fellendíteni a kisállattenyésztést. Elsősorban a termeléshez szükséges takarmány idejében való elszállításával. A Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatóságának kimutatása szerint míg 1979- ben a kisállattenyésztőknek csak 4642 tonna abraktakarmányt juttattak, 1980-ban már 10 797 tonnát, az idén pedig 17 890 tonnát terveztek, amiből szeptember végéig már 11152 tonnát leszállítottak. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium kereskedelmi szakosztálya dolgozói szerint, ha további szerződések megkötésére kerül sor, akkor még több abraktakarmányt is kiutalhatnak. Az ellátottság tehát némileg javult, azonban az elosztásban komoly fogyatékosságok vannak. A kisállattenyésztők sok esetben csak nehezen, sok utánjárással vásárolhatják meg az abraktakarmányt. Mérsékeli a termelői kedvet a zökkenőkkel teli felvásárlás is. A galántai (Galanta), a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és más járásokban sok-sok utánjárás kell ahhoz, míg felvásárolják a malacokat, a hízósertéseket és a hízószarvasmarhákat. Nem csoda, ha ilyen rossz értékesítési körülmények után sokan úgy döntöttek, hogy nem strapál- ják fölöslegesen magukat. A szerződéses hizlalás és általában a kisállattenyésztés fejlesztése tehát nem zökkenőmentes, és ideje, hogy az illetékes szervek a CSKP KB Elnökségének a KB 4. ülésén elhangzott beszámolója szellemében nagyobb támogatást adjanak azoknak, akik hozzá akarnak járulni az élelmiszer- ellátás megjavításához. A kisállattenyésztők az idei év első negyedében 2083 szarvasmarha, 713 sertés, 1628 juh, 82 992 malac és 301700 nyúl hizlalására kötöttek szerződést. A múlt évi eredményeknél ez nem sokkal több. Tekintettel a bel- és a külgazdasági kapcsolatok alakulására, szerkezeti változásokra van szükség. A javaslatok szerint előtérbe kerül a szarvasmarha-, a liba-, a nutriahizlalás. A minisztérium kereskedelmi osztálya intézkedéseket tesz, hogy Bratislavában és általában az ipari központokban áruljanak nyúlhúst is, ily módon a szerződéses hizlalással előállított nyúlhús értékesítését is biztosítják. A termelői kedvet fokozzák azzal is, hogy az egyes termelési-gazdasági egységek, esetleg mezőgazdasági üzemek rugalmasan szállítják a termeléshez szükséges takarmányt és lebonyolítják a felvásárlást is. Tehát kevesebb gondja-baja lesz majd a kisáliattenyésztőknek. BALLA JÓZSEF Eredmények és tények oz elektronikában Ma már szinte hihetetlen, hogy a század első felében pontosabban a húszas-harmincas években még gyerekcipőben járt az elektronika, hiszen az azóta eltelt néhány évtized alatt olyan jelentős szerepet kapott az életünkben, hogy a holnap egyszerűen elképzelhetetlen lenne nélküle. Elég, ha csak a rádióra vagy a televízióra gondolunk, bár az ipar, az orvostudomány, az űrkutatás, sőt még a filmművészet is csak az elektronika fejlődésével képes új eredményeket produkálni. Az elektronika ugyanis a tudománynak, illetve a technikának az a területe, amely elektromos jelenségekkel és azok felhasználásán alapuló eszközök készítésével és alkalmazásával foglalkozik. A húszas években azonban még ismeretlen volt az a kifejezés; elektron- vagy rádiólámpáról beszéltek a szakemberek, s csak később, jó tíz esztendő múlva, amikor az első iül'veze- tő és kristálydetektor után az első tranzisztor is megszületett, az új tudományág elektronika néven került be a köztuiatba. Az 1948-as év újabb változást hozott ezen a téren. Elkészült az első integrált áramkör, s ez a számítógépgyártásban is nagy előrelépést jeľenteťt. (Az első amerikai számítógép tíz ezer elektronból állt!) És az új eredmény új fogalmat hozott magával, a mikroprocesszort, amely a számítógép központi egységét magában foglaló integrált áramkör. Félvezetőmemória vagy egyéb áramköri elem hozzákapcsolásával különböző feladatok megoldására alkalmas vezérlőegység hozható létre, amely a népgazdaság legkülönbözőbb ágazataiban használható. Ha a textil- vagy akár a gépgyártással vetjük össze az elektronikát, arra a megállapításra jutunk, hogy az utóbbi aránylag fiatal tudományág, hiszen a tranzisztor feltalálása óta harminc, a mikroelek- tron megszületése óta húsz, a mikroprocesszorok felfedezése óta pedig tíz év telt el. Am az utóbbi évtized is olyan gyors ütemű előrelépést hozott magával, amilyenre eddig egyetlen ipari ágazatban sem volt példa. És a legjelentősebb forgalmazó cégek (köztük az IBM) továbbra is egyre nagyobb ősz- szeget fordítanak elektronikai eszközök gyártására. Elgondolkoztató az is, hogy az amerikai vállalatok szakembereinek 40 százaléka tudományos kutatással és műszaki előkészületekkel foglalkozik, tehát majdnem annyian keresik az új lehetőségeket, mint amennyien a ter- 1 melésben dolgoznak. A világ elektronikai eszközeinek 85 százalékát az Egyesült Államok Nagy-Britannia, Franciaország és Japán produkálja, a szocialista országok közül pedig a Szovjetunió visz a legtöbbet a világpiacra. Az elmúlt tizenöt esztendő eredményeit vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy az elektronikai cikkek gyártása átlagosan 13 százalékos évi növekedést mutat, s ez a tény szintén arra utal, hogy a jövő újabb meglepetésekkel szol'gál. Mi a helyzet hazánkban? Világraszóló árukészlettel, sajnos, nem dicsekedhetünk (Az NDK és Bulgária jóval nagyobb sikereket mondhat magáénak.), hiszen a négy Tesla-vállalaton kívül csupán az Automatizálási és Számítástechnikai Művek gyárt l^ktronikai cikkeket. Ez az oka a növekvő behozatalnak is; amíg 1976-ban a hazai szükségletek 95 százalékát tudtuk fedezni, tavaly már csak 75 százalékát. Pedig a múltban nem akármilyen eredményeket értünk el. Az ötvenes években elsők között kezdtük meg a televíziógyártást Európában és a sugárzás sem váratott sokáig magára, aztán nálunk készültek el az el!ső rődiólokáto- rok, amelyekből minden szocialista ország repülőterén működik néhány; elektromikrosz- kópjaink — amelyek jóvaj nagyobb nagyítást adnak, mint a közönségesek, hiszen az ábrázolás nem fénysugarak, hanem elektronnyalábok segítségével történik — Nyugaton is beváltak, akárcsak a tranzisztoraink. A hatvanas években az integrált áramkörökkel törtünk be a közép-európai piacra; tíz esztendővel később adatbegyűjtő és adatátvivő berendezéseinkkel szereztünk hírnevet, majd az INTERCOSMOS programba is bekapcsolódtunk. Bár a legutóbbi eredmények arra utalnak, hogy az elektronika semmivel sem marad el népgazdaságunk többi ágazatától (hasonlítsuk csak össze, milyen változást észlelünk például a gépkocsigyártásban és' milyet a televízió gyártásban), vezető helyünket azonban mégsem tudtuk megtartani a szocialista országok között. Hogy miért, erre nehéz lenne egyöntetű választ adni. A megoldás azonban, amely minden bizonnyal előrelépést jelent, már ismert. Olyan elektronikai cikkek gyártását kell megindítanunk, amelyekért jóval értékesebb árut kaphatunk a világpiacon, mint eddig. Erre azonban nyomban sor kerülhet, amint a KGST-országok között az elektronika terén is kialakul a közös piac. Hazánk már meg is tette az első lépéseket. SZABÓ G. LASZLÖ 1981. XI. 18.
