Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-16 / 271. szám, hétfő

Coe kontra Owett Sebastian Soe és Steve Owett. 'A 'két brit fiú négy éve minden versenyen az újságírók, a nézők érdeklődésiének középpontjában áll. S míg az egyiik, a lányok kedvence, a szépen mosolygó Coe szereti a felhajtást, élvezi, a népszerűséget, addig a zárkó- zottabb, komorabb Owett leg­többször dühös, ha az újságírók kíváncsi kérdéseikkel zaklatják, s ezért gyakran bújócskát ját­szik velük. Egyébként az atléta­világ e két szürke eminenciása nemcsak ennyiben különbözik egymástól. Sok minden másban még. így például Coe nem tud ed­ző nélkül dolgozni, gyerekkora óta az édesapja irányítja minden lépését, Owett viszont soha nem akart edzőt fogadni. Inkább sze­Sebasticin Coe-, a huszonöt éves londoni középtávfutó, aki az idén három világcsúcsot állított fel: 800 és 1000 méteren, vala­mint egy mérföldön ... ♦ rét négy—öt baráttal edzeni, ve­lük beszélni meg a megbeszélni­valókat. Vagy: Sebastian szereti ha maga diktálhatja egy-egy versenyen az iramot, a saját tak­tikáját kényszerítheti másokra, s ezért általában a boly élén ha­lad. Ezzel szemben Steve jobban szeret elbújni társai mögé (álta­lában a 4.—5. helyen halad), s csak a célvonalba érve szokott robbantani. Az idén úgy tűnt, hogy a 'két futócsillag kerülgeti egymást. Ahol az egyik megjelent, oda a másik nem nagyon ment. Vagy ha mégis úgy hozta a sors, hogy mindkettőjüknek ott kellett len­niük, szépen, testvériesen meg­osztoztak a versenyszámokon. Az egyik 800-on a másik 1500 méteren indult. Ök ketten az utolsó nagy párbajt a moszkvai olimpián vívták (előtte a prágai EB-n), s talán sokan emlékez­nek még arra, hogy mindkét döntőben alaposan megtréfáltak bennünket. Pörgessük csak visz- sza az eseményeket: A 800 mé­ter döntője. A rajtra várva Owett tekintete semmit . nem árul el, nyomát sem mutatja az izgalomnak, Coe arcán viszont az idegességtől meg-megrándul- nak az izmok. Ezúttal ő sem mosolyog, nem is integet, réve- tegen néz maga elé. Hiába, a tét nagy, ezt tartják inkább az ő számának. Ennek ellenére nyer a másik... A megtett két kör alatt Coe két jóvátehetetlen hi­bát is elkövet: először is nem próbál gyorsítani a neki nem megfelelő kocogó iramon, má­sodszor pedig, hogy a második 400 méter megkezdése előtt még az utolsó helyen kullog. Ebből a helyzetből a hajrát sem tudja kiszámítani, a feljövő szov­jet fiúra, Kirovra is. ügyelni kell — így aztán Owett jócskán meg­ugrik tőle. A könnyedén, szinte „pállva“ futó Coe ezúttal fcöny- nyedén második lesz. Következő felvonás: 1500 mé- tér. Döntő. A rajtnál 254-es rajtszámmal Coe, 279-essel pe­dig Owett, akinek már van egy- aranya. Ebben a számban is őt tippelték győztesnek. 400 méter után óriási meglepetésre az NDK-beli Straub vezet, de mint­egy 90 méterrel a cél előtt Coe megkezdi szédületes hajráját. Ezúttal Owett az, aki elalszik, s a végére alaposan el is fárad, csak harmadikként ér célba. Több mint három éve ez az el­ső veresége, neki, aki ez idáig több mint negyvenszer győzött a másfél kilométeres távon. Ilyen mostoha a sors. Vagy inkább igazságos? Ki tudja. Egy azonban biztos, hogy ez a két at­léta örök rivális marad. Az idén tovább folytatták ku­tya-macska játékukat. Nem köz­vetlenül szemtől szembe; csak távolról figyelték egymást. A nagy sorozatot Coe kezdte s ő is fejezte be. Június 10-én Firen­zében a 800 méteren fantaszti­kus l:41,72-es világcsúcsot fu­tott. Ezután azt nyilatkozta: „Hamarosan l:40-en belül sze­retnék kerülni“. Az 1000 méte­ren szintén ő volt eredményes, egy hónappal később, július 11- én Oslóban elért világrekordja 2:12,18. Augusztusban a ikét brit futó 9 napon belül háromszor kápráztatta el a világot. 19-én Zürichben ismét Coe világcsú­csának tapsolt a közönség — ezúttal a klasszikus angol mér­földön. Rekordja nem volt hosz- szú életű, egy hétre rá brit „testvére“ lepipálta őt (Koblenz — 3:48,40). De Owett sem so­káig örülhetett, két napra rá Brüsszelben Coe visszaszerezte elorozott világcsúcstartó titulu­sát. (ideje 3:47,33). Ezután a csatározás abbama­radt úgy tűnik, mind ketten rá­untak. A római Világ Kupán a brit fenegyerekek „csak“ a győ­zelemért futottak. Ki-ki a maga távján. A verseny után megtud­tuk, hogy Owett még az idén is abból az óriási erőtartalékból merített, amelyet a moszkvai Olimpiai Játékok előtt végzett edzéssel szerzett, Coe viszont már a nyáron is a jövő évi athé­ni Európa-bajnokságra elkészí­tett program szerint dolgozott. Egyvalamiről még meggyőződ­hettünk az említett versenyen: ez a két sztár akkor képes iga­zi nagy eredmény elérésére, ha a mezőnyben ott van saját ínyüknek megfelelő „nyúl“ az a futó, aiki gyorsítja az iramot, így érte el Coe összes világcsú­csát, s Owett is szinte minden nagy versenyre magával visz va­lakit, leggyakrabban jó barátját, a volt olimpiai bajnok Johnie Walkert. Amikor Owettet meg­kérdeztük a budapesti verseny előtt, miért van szükség erre, így válaszolt: — Ha világcsúcsot akarunk javítani általában nincs olyan ellenfelünk, aki komolyabb erő­kifejtésre kényszerítene bennün­ket. S ezért kell egy „nyúl“. Kü­lönben is, véleményem szerint, a jövőben nem lehet „nyúl“ nélkül világcsúcsot csinálni. Kicsit nagyképűnek ható vá­lasz, de ha az ember figyelem­be veszi, hogy e két futó milyen fantasztikus sorozatra volt ké­pes az idén, nem csodálkozik. Mert eddig valóban kevés olyan ellenfelük akadt, akik igazából megszorították volna őket. IJRBÁN KLÁRA ... és a huszonhat éves Steve Owett, akinek 1981-ben csak egy világrekord jutott, de az is csak két napig. De egy még így is az övé, az 1500 méteres, amelyet tavaly ért el. (ČSTK felvételei) MEGVÁLTOZOTT KMS SZERINT Az LIHG, a Nemzetközi Jég­korong Szövetség már néhány évvel ezelőtt odaítélte az 1982. évi jégkorongvilágbajnokság rendezésének jogát Finnország­nak. Ugyancsak régen közzétet­ték a lebonyolítás mikéntjét, amely szerint a nyolc részvevő: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, Svédország, az Egye­sült Államok, Finnország, az NSZK és Olaszország ugyan­olyan rendszerben játszott vol­na, mint idén Svédországban. Ezen az LIHG grazi kongresz- szusa gyökeresen változtatott. Ennek eredményeképpen az em­lített nyolc csapat először is körmérkőzés formájában mérkő­zik egymással. E sorozat után az utolsó helyezett máris búcsúzik a jégkorong világbajnoki „A“­csoporttól, míg az első négy he* lyezett újból megmérkőzik egy-* mással az arany-, az ezüst- és a bronzéremért. Az alapfordulő! eredményeit és gólarányát tern mészetesen a legjobb négy küz* delmeinél beszámítják. Az említett változtatást Finn­ország kérte, mert a finn Jégko­rong Szövetség csak így látja biztosítottnak a jelentős érdek­lődést. A finnek arra számítanak, hogy az említett körmérkőzé­sek után csapatuk az első négy, között foglalhat majd helyet, tol­hat küzdelemben marad a do­bogós helyezésekért. Tény az, hogy az előző világ- bajnokságokon is enyhén szól­va mérsékelt érdeklődés nyilvl* nult aneg a gyengébb négy ta­lálkozói iránt. (za) Ä síugrók örömére . Nem kell statisztikai adatok­kal bizonygatnunk, hogy az utóbbi években, évtizedekben milyen hatalmas fejlődésen ment át szinte valamennyi sportág. Ez elsősorban a többletmunkának, a korszerűbb edzésmódszerek­nek tulajdonítható, de nem utol­sósorban annak is, hogy töké­letesen felszerelt, minden igényt kielégítő sportlétesíinények, va­lamint tudományos felmérések alapján gyártott sporteszközök állnak a versenyzők rendelkezé­sére. Persze, azért akadnak még sportok, amelyeknél a verseny­zők biztonságának, valamint az eredmények javulásának érde­kében módosításokat kell eszkö­zölni. Ide tartozik a síugrás is, amely a műanyagsáncok építé­sével, szaporodásával kilépett az ISKOLA! SPORT ® Csak a fanatizmus hiányzik 1981. XI. 16. Házi atlétikai csúcsok listája, bajnoki táblázatok, egyéni és csapatversenyek során elért ki­váló helyezések, pontok, nevek fényképek és oklevelek utalnak a Losonci (Lučenec) Klement Gottwald Építészeti Szakközép- iskola folyosófalain, arra, hogy a létesítihény fennállásának há­rom évtizedét pezsgő sportélet jellemezte. Fischer Fenrencnek, a torna­tanárok korelnökének társasága- ban nézegetjük a „szakálas“ at­létikai rekordokat; Pataki Lász­lónak az egykori országos vi­szonylatban is jelentős 17,20 m- es súlylökőcsúcsát, remek disz­koszvető eredményeit, melyek­kel bizony még ma is Szlovákia élvonalába tartozna. Aztán a ' sokoldalú Lepacsek Ferenc ne­ve mellett állunk meg egy pil­lanatra, aki amellett, hogy 17 éves korában már — az ötvenes évek végén használt rudakkal is — 320 cm-es teljesítményt ért el a rúdugrásban, s egy sor csapatsportban is vezéregyéni­ség tudott lenni. — Sok tehetséges vágtázója, távol és magasugrója volt az is­kolának főként az ötvenes, hat­vanas években —, amivel per­sze nem akarom azt állítani, hogy manapság szűkölködnénk tehetségekben. Csakhogy napja­inkban összehasanlíthatatlanul jobbak az életkörülmények, ami egy kicsit elkényelmesíti a fiú­kat. Mert ma is van egy Abelov- szkynk, aki bármikor ugrik 175- cm-et magasba, Német Oszká­runk, aki hat méteren felül ug­rik távolba, Sztankónk, aki 11,4 mp-et tud száz méteren, Sebő Gyulánk, akinek kezéből közel tizenhárom méterre repül a súly­golyó, s a kis Ádám is futott már 56 mp körül négyszáz mé­teren. Ezekből tehát semmi egyéb nem hiányzik, csak a megszállottság, a fanatizmus. Node — persze — rajtunk, tor­natanárokon is sok múlik; fel kell ráznunk ezeket a gyerekeket tespedtségükből, egészséges élet­módra kell nevelnünk őket. Je­lenleg hárman tanítunk testne­velést, s mi pedagógusok is sza­kosodtunk az elmúlt évek során. Janiga Vladimir foglalkozik a honvédelmi neveléssel, ő készí­ti fel tanulóinkat az iskolai ok­tatás keretein belül és azon kí­vül a különböző Zväzarm (HESZ) sportágakra a télen és nyáron egyaránt folyó honvédel­mi és rátermettségi versenyek­re. A fiúk járási és kerületi szinte valamennyi versenyüket megnyerték, a Szlovák SZK baj­nokságán a második helyet sze­rezték meg, országos viszony­latban pedig a harmadik helyen végeztek. Janiga kolléga a lab­dajátékok közül még a röplab­dázás „felelőse“ — irányítása alatt eredményesen szerepelnek tanulóink a kerületi bajnokság­ban, mégpedig a városi testne­velési egyesület színeiben. A kézilabdázókkal Szalai Já­nos testnevelő kolléga foglalko­zik, s ez az a sportág, melyben iskolánknak régi jó hagyomá­nyai vannak. Járási viszonylat­ban az elmúlt évtizedek során alig találtunk legyőzőre. Én legszívesebben a tornászokkal foglalkozom, ezen kívül atlétá­ink felkészülésébe is besegítek, főként a rátermettségi versenyek felkészülési és lebonyolítási idő­szaka alatt. E téren célul tűz­tük, hogy a tanulóknak évente legalább a negyven százaléka szerezze meg a BPPOV ráter­mettségi jelvény valamelyik fo­kozatát, s ezt csaknem minden évben megvalósítjuk. Tavaly pél­dául közel százötven tanuló fe­lelt meg a mozgalom követelmé­nyeinek; közülük 130-an szerez­tek bronzjelvényt, tizenöten pe­dig ezüstöt. Két tanulónk na­gyon közel állt az arany jel vény megszerzéséhez is, Németh Osz­kárnak például néhány pont hi­ányzott ehhez. A már említett iskolák közötti és házi bajnok­ságokon kívül nagyon sok diák focizik a környék ifjúsági és felnőtt labdarúgó-csapataiban. Télen rendszeresek a sítanfolya­mok, s eddig minden évben megrendeztük az osztályok kö­zötti jégkorongbajnokságot is Tavaly sajnos már csak termé­szetes jégen, mivel a városi mű­jégpálya üzemképtelenné vált, s úgy hírlik az idén is meg kell majd elégednünk a saját készí­tésű korcsolyapályával. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a csempegyár nem régen átadott 25 méteres fedett uszodáját he­tente négy alkalommal tanuló­ink is igénybe vehetik, amit mi arra szeretnénk kihasználni, hogy iskolai év végéig 120 tanu­lót megtanítunk úszni. Vendéglátóm szavaiból az is kiderült, hogy a tornatanárok különböző versenyek és rendez­vények lebonyolításakor éppen úgy élvezik az iskola vezetőségé­nek támogatását, mint az egyes sportágak anyagi bázisának, feltételeinek megteremtésében. Ma már nemcsak a jól felszerelt tornatermet, hanem a közelben kiépített atlétikai, kézilabda, ko­sár és röplabda pálya is a tanu­lók rendelkezésére áll. Csak él­niük kell a kínálkozó lehetősé­gekkel. HACSI ATTILA idénysportokra jellemző szű­kebb keretből, és az elmúlt évek­ben nagyot nőtt népszerűsége. Ezzel egyidőben érthetően sza­porodtak a problémák is, hiszen minél többen hódplnak egy-egy sportnak, annál több verseny­re van szükség, amelyeknek le­bonyolítása nem könnyű feladat. Annál is inkább mivel a ren­dezvények többségére a téli év­adban kerül sor. Számtalanszor előfordult már, hogy a síugrók vetélkedését a kedvezőtlen időjárási viszonyod — kiadós havazás, hirtelen fel- melegedés, viharos erejű szél — miatt félbe kellett szakítani. A legújabb értesülések szerint most úgy tűnik részben megol­dódnak a problémáik. A vuokat- tii sportiskolában (Finnország) nemrég olyan találmányt mu­tattak be, amely a síugró szak­emberek körében nagy tetszést aratott. Ez nem más, mint mű- jégnyom, mely a nekifutást biztonságossá és r^yúttal — kü­lönösen műanyagsáncon — gyorsabbá teszi. A hosszúkás, könnyű fém ré­szecskékből szerkesztett, az ug­rólécek szélességének megfele­lő és egy centiméter mélységű nyom az ugrótoronytól egészen az asztalig vezet, így a verseny­zőknek nem kell tartani a bukás­tól, kizárólag az elrugaszkodás­ra, tehát az ugrás minél töké­letesebb kivitelezésére összpon­tosíthat. Az új nyom felszerelé­se méterenként 1500 márkába kerül — jegyzi meg a Sportecho szakírója — de az előbb emlí­tett pozitív tulajdonságait figye­lembe véve feltétlenül kifizető­dő. Arról nem is beszélve, hogy 20 perc alatt üzemképessé le­het tenni. Epvetlen kérdés foglalkoztat­ja még a szakembereket, miként reagál majd az új szerkezet, ha erősen kezd havazni, vagy ned­ves hó, havaseső esik. Arról van szó, hogy a három fordulót teljesítő ugróknak egyenlő fel­tételeket biztosítsanak, hiszen a síugró versenyeken a legtöbb gondot éppen a szeszélyes idő­járás okozta. Az álltalános vé­lemény szerint, úgy tűnik, vég­re sikerült olyan találmányt be>- mutatni, amelyre nagy jövő vár. (ár) A mindenkori csehszlovák-svéd jégkorong-találkozók iránt je­lentős érdeklődés nyilvánul meg. Biztosan így lesz ez a finnországi világbajnokságon is. Képünkön Láng, a csehszlovák együttes ka* pusa hárítja Bettersson támadását a legutóbbi Csehszlovákia-*j Svédország mérkőzésen. (ČSTK-#e>lv«y

Next

/
Thumbnails
Contents