Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-16 / 271. szám, hétfő

Coe kontra Owett

Sebastian Soe és Steve Owett. 'A 'két brit fiú négy éve minden versenyen az újságírók, a nézők érdeklődésiének középpontjában áll. S míg az egyiik, a lányok kedvence, a szépen mosolygó Coe szereti a felhajtást, élvezi, a népszerűséget, addig a zárkó- zottabb, komorabb Owett legtöbbször dühös, ha az újságírók kíváncsi kérdéseikkel zaklatják, s ezért gyakran bújócskát játszik velük. Egyébként az atlétavilág e két szürke eminenciása nemcsak ennyiben különbözik egymástól. Sok minden másban még. így például Coe nem tud edző nélkül dolgozni, gyerekkora óta az édesapja irányítja minden lépését, Owett viszont soha nem akart edzőt fogadni. Inkább szeSebasticin Coe-, a huszonöt éves londoni középtávfutó, aki az idén három világcsúcsot állított fel: 800 és 1000 méteren, valamint egy mérföldön ...

♦

rét négy—öt baráttal edzeni, velük beszélni meg a megbeszélnivalókat. Vagy: Sebastian szereti ha maga diktálhatja egy-egy versenyen az iramot, a saját taktikáját kényszerítheti másokra, s ezért általában a boly élén halad. Ezzel szemben Steve jobban szeret elbújni társai mögé (általában a 4.—5. helyen halad), s csak a célvonalba érve szokott robbantani.

Az idén úgy tűnt, hogy a 'két futócsillag kerülgeti egymást. Ahol az egyik megjelent, oda a másik nem nagyon ment. Vagy ha mégis úgy hozta a sors, hogy mindkettőjüknek ott kellett lenniük, szépen, testvériesen megosztoztak a versenyszámokon. Az egyik 800-on a másik 1500 méteren indult. Ök ketten az utolsó nagy párbajt a moszkvai olimpián vívták (előtte a prágai EB-n), s talán sokan emlékeznek még arra, hogy mindkét döntőben alaposan megtréfáltak

bennünket. Pörgessük csak visz- sza az eseményeket: A 800 méter döntője. A rajtra várva Owett tekintete semmit . nem árul el, nyomát sem mutatja az izgalomnak, Coe arcán viszont az idegességtől meg-megrándul- nak az izmok. Ezúttal ő sem mosolyog, nem is integet, réve- tegen néz maga elé. Hiába, a tét nagy, ezt tartják inkább az ő számának. Ennek ellenére nyer a másik... A megtett két kör alatt Coe két jóvátehetetlen hibát is elkövet: először is nem próbál gyorsítani a neki nem megfelelő kocogó iramon, másodszor pedig, hogy a második 400 méter megkezdése előtt még az utolsó helyen kullog. Ebből a helyzetből a hajrát sem tudja kiszámítani, a feljövő szovjet fiúra, Kirovra is. ügyelni kell

— így aztán Owett jócskán megugrik tőle. A könnyedén, szinte „pállva“ futó Coe ezúttal fcöny- nyedén második lesz.

Következő felvonás: 1500 mé- tér. Döntő. A rajtnál 254-es rajtszámmal Coe, 279-essel pedig Owett, akinek már van egy- aranya. Ebben a számban is őt tippelték győztesnek. 400 méter után óriási meglepetésre az NDK-beli Straub vezet, de mintegy 90 méterrel a cél előtt Coe megkezdi szédületes hajráját. Ezúttal Owett az, aki elalszik, s a végére alaposan el is fárad, csak harmadikként ér célba. Több mint három éve ez az első veresége, neki, aki ez idáig több mint negyvenszer győzött a másfél kilométeres távon.

Ilyen mostoha a sors. Vagy inkább igazságos? Ki tudja. Egy azonban biztos, hogy ez a két atléta örök rivális marad.

Az idén tovább folytatták kutya-macska játékukat. Nem közvetlenül szemtől szembe; csak távolról figyelték egymást. A nagy sorozatot Coe kezdte s ő is fejezte be. Június 10-én Firenzében a 800 méteren fantasztikus l:41,72-es világcsúcsot futott. Ezután azt nyilatkozta: „Hamarosan l:40-en belül szeretnék kerülni“. Az 1000 méteren szintén ő volt eredményes, egy hónappal később, július 11- én Oslóban elért világrekordja 2:12,18. Augusztusban a ikét brit futó 9 napon belül háromszor kápráztatta el a világot. 19-én Zürichben ismét Coe világcsúcsának tapsolt a közönség — ezúttal a klasszikus angol mérföldön. Rekordja nem volt hosz- szú életű, egy hétre rá brit „testvére“ lepipálta őt (Koblenz

— 3:48,40). De Owett sem sokáig örülhetett, két napra rá Brüsszelben Coe visszaszerezte elorozott világcsúcstartó titulusát. (ideje 3:47,33).

Ezután a csatározás abbamaradt úgy tűnik, mind ketten ráuntak. A római Világ Kupán a brit fenegyerekek „csak“ a győzelemért futottak. Ki-ki a maga

távján. A verseny után megtudtuk, hogy Owett még az idén is abból az óriási erőtartalékból merített, amelyet a moszkvai Olimpiai Játékok előtt végzett edzéssel szerzett, Coe viszont már a nyáron is a jövő évi athéni Európa-bajnokságra elkészített program szerint dolgozott. Egyvalamiről még meggyőződhettünk az említett versenyen: ez a két sztár akkor képes igazi nagy eredmény elérésére, ha a mezőnyben ott van saját ínyüknek megfelelő „nyúl“ az a futó, aiki gyorsítja az iramot, így érte el Coe összes világcsúcsát, s Owett is szinte minden nagy versenyre magával visz valakit, leggyakrabban jó barátját, a volt olimpiai bajnok Johnie Walkert. Amikor Owettet megkérdeztük a budapesti verseny előtt, miért van szükség erre, így válaszolt:

— Ha világcsúcsot akarunk javítani általában nincs olyan ellenfelünk, aki komolyabb erőkifejtésre kényszerítene bennünket. S ezért kell egy „nyúl“. Különben is, véleményem szerint, a jövőben nem lehet „nyúl“ nélkül világcsúcsot csinálni.

Kicsit nagyképűnek ható válasz, de ha az ember figyelembe veszi, hogy e két futó milyen fantasztikus sorozatra volt képes az idén, nem csodálkozik. Mert eddig valóban kevés olyan ellenfelük akadt, akik igazából megszorították volna őket.

IJRBÁN KLÁRA

... és a huszonhat éves Steve Owett, akinek 1981-ben csak egy világrekord jutott, de az is csak két napig. De egy még így is az övé, az 1500 méteres, amelyet tavaly ért el.

(ČSTK felvételei)

MEGVÁLTOZOTT KMS SZERINT

Az LIHG, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség már néhány évvel ezelőtt odaítélte az 1982. évi jégkorongvilágbajnokság rendezésének jogát Finnországnak. Ugyancsak régen közzétették a lebonyolítás mikéntjét, amely szerint a nyolc részvevő: a Szovjetunió, Csehszlovákia, Kanada, Svédország, az Egyesült Államok, Finnország, az NSZK és Olaszország ugyanolyan rendszerben játszott volna, mint idén Svédországban.

Ezen az LIHG grazi kongresz- szusa gyökeresen változtatott. Ennek eredményeképpen az említett nyolc csapat először is körmérkőzés formájában mérkőzik egymással. E sorozat után az utolsó helyezett máris búcsúzik a jégkorong világbajnoki „A“csoporttól, míg az első négy he* lyezett újból megmérkőzik egy-* mással az arany-, az ezüst- és a bronzéremért. Az alapfordulő! eredményeit és gólarányát tern mészetesen a legjobb négy küz* delmeinél beszámítják.

Az említett változtatást Finnország kérte, mert a finn Jégkorong Szövetség csak így látja biztosítottnak a jelentős érdeklődést. A finnek arra számítanak, hogy az említett körmérkőzések után csapatuk az első négy, között foglalhat majd helyet, tolhat küzdelemben marad a dobogós helyezésekért.

Tény az, hogy az előző világ- bajnokságokon is enyhén szólva mérsékelt érdeklődés nyilvl* nult aneg a gyengébb négy találkozói iránt. (za)

Ä síugrók örömére .

Nem kell statisztikai adatokkal bizonygatnunk, hogy az utóbbi években, évtizedekben milyen hatalmas fejlődésen ment át szinte valamennyi sportág. Ez elsősorban a többletmunkának, a korszerűbb edzésmódszereknek tulajdonítható, de nem utolsósorban annak is, hogy tökéletesen felszerelt, minden igényt kielégítő sportlétesíinények, valamint tudományos felmérések alapján gyártott sporteszközök állnak a versenyzők rendelkezésére.

Persze, azért akadnak még sportok, amelyeknél a versenyzők biztonságának, valamint az eredmények javulásának érdekében módosításokat kell eszközölni. Ide tartozik a síugrás is, amely a műanyagsáncok építésével, szaporodásával kilépett az

ISKOLA! SPORT ®

Csak a fanatizmus hiányzik

1981.

XI. 16.

Házi atlétikai csúcsok listája, bajnoki táblázatok, egyéni és csapatversenyek során elért kiváló helyezések, pontok, nevek fényképek és oklevelek utalnak a Losonci (Lučenec) Klement Gottwald Építészeti Szakközép- iskola folyosófalain, arra, hogy a létesítihény fennállásának három évtizedét pezsgő sportélet jellemezte.

Fischer Fenrencnek, a tornatanárok korelnökének társasága- ban nézegetjük a „szakálas“ atlétikai rekordokat; Pataki Lászlónak az egykori országos viszonylatban is jelentős 17,20 m- es súlylökőcsúcsát, remek diszkoszvető eredményeit, melyekkel bizony még ma is Szlovákia élvonalába tartozna. Aztán a ' sokoldalú Lepacsek Ferenc neve mellett állunk meg egy pillanatra, aki amellett, hogy 17 éves korában már — az ötvenes évek végén használt rudakkal is — 320 cm-es teljesítményt ért el a rúdugrásban, s egy sor csapatsportban is vezéregyéniség tudott lenni.

— Sok tehetséges vágtázója, távol és magasugrója volt az iskolának főként az ötvenes, hatvanas években —, amivel persze nem akarom azt állítani, hogy manapság szűkölködnénk

tehetségekben. Csakhogy napjainkban összehasanlíthatatlanul jobbak az életkörülmények, ami egy kicsit elkényelmesíti a fiúkat. Mert ma is van egy Abelov- szkynk, aki bármikor ugrik 175- cm-et magasba, Német Oszkárunk, aki hat méteren felül ugrik távolba, Sztankónk, aki 11,4 mp-et tud száz méteren, Sebő Gyulánk, akinek kezéből közel tizenhárom méterre repül a súlygolyó, s a kis Ádám is futott már 56 mp körül négyszáz méteren. Ezekből tehát semmi egyéb nem hiányzik, csak a megszállottság, a fanatizmus. Node — persze — rajtunk, tornatanárokon is sok múlik; fel kell ráznunk ezeket a gyerekeket tespedtségükből, egészséges életmódra kell nevelnünk őket. Jelenleg hárman tanítunk testnevelést, s mi pedagógusok is szakosodtunk az elmúlt évek során.

Janiga Vladimir foglalkozik a honvédelmi neveléssel, ő készíti fel tanulóinkat az iskolai oktatás keretein belül és azon kívül a különböző Zväzarm (HESZ) sportágakra a télen és nyáron egyaránt folyó honvédelmi és rátermettségi versenyekre. A fiúk járási és kerületi szinte valamennyi versenyüket megnyerték, a Szlovák SZK bajnokságán a második helyet szerezték meg, országos viszonylatban pedig a harmadik helyen végeztek. Janiga kolléga a labdajátékok közül még a röplabdázás „felelőse“ — irányítása alatt eredményesen szerepelnek tanulóink a kerületi bajnokságban, mégpedig a városi testnevelési egyesület színeiben.

A kézilabdázókkal Szalai János testnevelő kolléga foglalkozik, s ez az a sportág, melyben iskolánknak régi jó hagyományai vannak. Járási viszonylatban az elmúlt évtizedek során alig találtunk legyőzőre. Én legszívesebben a tornászokkal foglalkozom, ezen kívül atlétáink felkészülésébe is besegítek, főként a rátermettségi versenyek felkészülési és lebonyolítási időszaka alatt. E téren célul tűztük, hogy a tanulóknak évente legalább a negyven százaléka szerezze meg a BPPOV rátermettségi jelvény valamelyik fokozatát, s ezt csaknem minden évben megvalósítjuk. Tavaly például közel százötven tanuló felelt meg a mozgalom követelményeinek; közülük 130-an szereztek bronzjelvényt, tizenöten pedig ezüstöt. Két tanulónk nagyon közel állt az arany jel vény megszerzéséhez is, Németh Oszkárnak például néhány pont hiányzott ehhez. A már említett iskolák közötti és házi bajnokságokon kívül nagyon sok diák focizik a környék ifjúsági és felnőtt labdarúgó-csapataiban. Télen rendszeresek a sítanfolyamok, s eddig minden évben megrendeztük az osztályok közötti jégkorongbajnokságot is Tavaly sajnos már csak természetes jégen, mivel a városi műjégpálya üzemképtelenné vált, s úgy hírlik az idén is meg kell majd elégednünk a saját készítésű korcsolyapályával. Annak viszont nagyon örülünk, hogy a csempegyár nem régen átadott 25 méteres fedett uszodáját hetente négy alkalommal tanulóink is igénybe vehetik, amit mi arra szeretnénk kihasználni, hogy iskolai év végéig 120 tanulót megtanítunk úszni.

Vendéglátóm szavaiból az is kiderült, hogy a tornatanárok különböző versenyek és rendezvények lebonyolításakor éppen úgy élvezik az iskola vezetőségének támogatását, mint az egyes sportágak anyagi bázisának, feltételeinek megteremtésében. Ma már nemcsak a jól felszerelt tornatermet, hanem a közelben kiépített atlétikai, kézilabda, kosár és röplabda pálya is a tanulók rendelkezésére áll. Csak élniük kell a kínálkozó lehetőségekkel. HACSI ATTILA

idénysportokra jellemző szűkebb keretből, és az elmúlt években nagyot nőtt népszerűsége. Ezzel egyidőben érthetően szaporodtak a problémák is, hiszen minél többen hódplnak egy-egy sportnak, annál több versenyre van szükség, amelyeknek lebonyolítása nem könnyű feladat. Annál is inkább mivel a rendezvények többségére a téli évadban kerül sor.

Számtalanszor előfordult már, hogy a síugrók vetélkedését a kedvezőtlen időjárási viszonyod — kiadós havazás, hirtelen fel- melegedés, viharos erejű szél — miatt félbe kellett szakítani. A legújabb értesülések szerint most úgy tűnik részben megoldódnak a problémáik. A vuokat- tii sportiskolában (Finnország) nemrég olyan találmányt mutattak be, amely a síugró szakemberek körében nagy tetszést aratott. Ez nem más, mint mű- jégnyom, mely a nekifutást biztonságossá és r^yúttal — különösen műanyagsáncon — gyorsabbá teszi.

A hosszúkás, könnyű fém részecskékből szerkesztett, az ugrólécek szélességének megfelelő és egy centiméter mélységű nyom az ugrótoronytól egészen az asztalig vezet, így a versenyzőknek nem kell tartani a bukástól, kizárólag az elrugaszkodásra, tehát az ugrás minél tökéletesebb kivitelezésére összpontosíthat. Az új nyom felszerelése méterenként 1500 márkába kerül — jegyzi meg a Sportecho szakírója — de az előbb említett pozitív tulajdonságait figyelembe véve feltétlenül kifizetődő. Arról nem is beszélve, hogy 20 perc alatt üzemképessé lehet tenni.

Epvetlen kérdés foglalkoztatja még a szakembereket, miként reagál majd az új szerkezet, ha erősen kezd havazni, vagy nedves hó, havaseső esik. Arról van szó, hogy a három fordulót teljesítő ugróknak egyenlő feltételeket biztosítsanak, hiszen a síugró versenyeken a legtöbb gondot éppen a szeszélyes időjárás okozta. Az álltalános vélemény szerint, úgy tűnik, végre sikerült olyan találmányt be>- mutatni, amelyre nagy jövő vár.

(ár)

A mindenkori csehszlovák-svéd jégkorong-találkozók iránt jelentős érdeklődés nyilvánul meg. Biztosan így lesz ez a finnországi világbajnokságon is. Képünkön Láng, a csehszlovák együttes ka* pusa hárítja Bettersson támadását a legutóbbi Csehszlovákia-*j

Svédország mérkőzésen. (ČSTK-#e>lv«y