Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-15 / 244. szám, csütörtök

Egyenlfiség. nemzeti függetlenség és béke FELHÍVÁS A VILAC NŐIHEZ (Folytatás az 1. oldalról) Meg kell szüntetni a fegyverek felhalmozását! A nukleáris katasztrófa veszélyét fokozza azon erők expanzío- nista törekvése, amelyek úgy vélik, hogy a világ egész területei­nek önző érdekeiket kell szolgálniuk. Ezzel kialakítják és kiéle­zik a feszültség és a háborús konfliktusok gócpontjait. A világbé­két és biztonságot azok veszélyeztetik, akik meg akarják akadá­lyozni, hogy a gyarmati függőség igája alól felszabadult országok békében éljenek. Agresszív tetteket követnek el ellenük és azon népek ellen, amelyek önrendelkezési jogukért, nemzeti függet­lenségükért és a társadalmi haladásért küzdenek. Fegyveres ter­rort alkalmaznak az olyan nemzetek ellen is, amelyeket meg­fosztottak hazájuktól. Ennek véget kell vetni! A világon meg kell szüntetni a jogtalanság, a faji és gyarmati elnyomás és a nemzetek elnyomásának valamennyi formáját. A nukleáris háborút meg lehet és meg kell akadályozni! Ma az eddigieknél még fontosabb, hogy a konfliktusos helyze­teket világszerte politikai úton, tárgyalások alapján és ne kato­nai eszközökkel oldják meg. A világon eddig még sohasem volt ilyen erős a békemozgalom. Ahhoz, hogy gyermekeink és az összes ember tovább élhessen, szükséges, hogy ez a mozgalom még hatalmasabb és egységesebb legyen, legyőzhetetlen erővé váljon. A nők alkotják a világ lakosságának többségét. Tőlünk, nőktől függ, hogy gyermekeink békében élnek-e majd, vagy pedig boly­gónkon a nukleáris háború teljesen megsemmisíti az életet. Az idő könyörtelen! Felhívjuk a világ nőit, használjanak ki minden eszközt, küld­jenek leveleket, határozatokat gyűléseikről és tüntetéseikről, kérvényeket, felhívásokat, szervezzenek meneteket, s követelje­nek gyakorlati intézkedéseket az állam- és kormányfőktől: — a fegyverkezési hajsza és az agresszió minden formájának megszüntetésére, — a robbanásveszélyes nemzetközi problémák politikai megol­dására vonatkozó tárgyalások azonnali megkezdésére. A nemzetközi nőnapot 1982. március 8-án tegyük világszerte a nőknek a nukleáris katasztrófa veszélye ellen folytatott harca napjává. Emeljük fel hangunkat, hogy halljanak meg bennünket azok is, akik azt a látszatot akarják kelteni, hogy süketek! Cselekedjünk egységesen! Ha egységesek leszünk, megmenthet­jük saját nemzetünket és az egész emberiséget is! A világbékét meg lehet őrizni (Folytatás az 1. oldalról) arról, hogy „a korlátozott atomháború lehetséges, meg­engedhető, elengedhetetlen“ és „megnyerhető“. Ezek mind ha­mis állítások. Bármilyen úgy­nevezett korlátozott atomhábo­rú világméretű nukleáris tűz­vészt váltana ki, melynek ka* tasztrofális következményei lennének minden nép, nemzet, az egész emberiség számára. A feszültséget mesterségesen fokozzák. Az expanzionista am­bíciók érdekében egész világ- övezeteket „érdekszféraként*4 állítanak be, megsértik a nem­zetek azon jogait, hogy szaba­don határozhassák meg fejlő­désük útját, beavatkoznak más országok belügyeibe, a szom­szédos országok között határ menti konfliktusokat szítanak, a Közel-Keleten, Ázsiában, Af­rikában és Latin-Amerikában agresszív cselekedetekre és idegen országrészek bekebele­zésére kerül sor. A legagresz- szívabb, legreakciósabb, dikta­tórikus és fajüldöző, a faji megkülönböztetés politikáját követő, az idegen országokat kizsákmányoló rendszerek nyílt támogatása a további terjesz­kedésre, valamint arra biztat­ja ezeket a rendszereket, hogy saját országukban még brutá- lisabb eszközökkel nyomják el a szabadságot, az emberi jo­gokat. Az új feszültséggócok és fegyveres konfliktusok létre­hozása s a meglévők fenntar­tása közvetlenül veszélyezteti a békét az egész világon. A fegyverkezési verseny óriási emberi és aíiyagi forrá­sokat vesz igénybe, s ezáltal jelentősen károsítja az egész emberiség szociális, gazdasági és kulturális fejlődését. Tudatosítjuk felelősségünket generációnk és a jövő nemze­dékei életéért, felszólítjuk ezért az egész világ nőit, min­den jóakaratú embert, hogy értsék meg és ismerjék el a vi­tathatatlan igazságot: fennáll az emberi civilizáció léte meg­semmisítésének veszélye. Ez a veszély jelenleg valósággá vál­hat. Az értelmetlen politikai akciók s annak hangoztatása, hogy a nemzetközi kérdéseket készek fegyveres úton is ren­dezni, ezt a veszélyt nagymér­tékben fokozza. Minden jóakaratú embernek, férfinak és nőnek, tekintet nél­kül politikai nézetére, vallásá­ra és társadalmi helyzetére, mindent meg kell tennie a há­borús veszély elhárításáért. • • • A nők világkongresszusának küldöttei felhívják a parla­menteket és kormányokat, te­gyenek rendkívüli intézkedése­ket — a rendkívüli veszélynek megfelelően, — mely mindany- nyiunkat fenyeget —, felhív­juk őket, utasítsák vissza az új fegyverkezési programokat, tiltsák be az atomfegyvereket, beleértve a neutronbombát, azonnali intézkedésként kösse­nek szerződést ezen fegyverek és minden más tömegpusztító fegyver alkalmazásának betil­tásáról, csökkentsék fegyver- készletüket és katonai költség- vetésüket, számolják fel a ka­tonai tömböket és katonai szö­vetségeket, szüntessék meg a katonai támaszpontokat és von­ják vissza katonai egységeiket az idegen területekről, vesse­nek véget a népek nemzeti és szociális felszabadítása előre­haladása erőszakkal való meg­akadályozásának, fejezzék be a politikai konfrontációt, kezdje­nek azonnali tanácskozásokat, s akadályozzák meg ezáltal a termonukleáris rakéták továb­bi terjesztését, ami egyben le­hetővé tenné az általános és teljes leszerelést. Felszólítjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, annak tagállamait, hogy minden igye­kezetükkel törekedjenek első­rendű kötelességük teljesítésé­re — a béke megőrzésére és megszilárdítására, az emberi­séget fenyegető atomháború ve­szélyének elhárítására. Éppen ezekkel a létfontosságú kérdé­sekkel. kell foglalkoznia az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó második rendkívüli ülésének. Ennél felelősségtel­jesebb és fontosabb cél most nein létezik. Hirosima és Na- gaszaki tragédiája halasztha­tatlan tetteket követel tőlünk. Hivatkozunk az ENSZ-köz­gyűlés XXXVL ülésszaka részt­vevőinek értelmére és lelkiis­meretére: még mielőtt késő lenne, állítsák meg azokat, akik saját haszonleső érdekei­ket, világuralmi vágyaikat szem előtt tartva játszadoznak az emberiség sorsával, s nem riadnak vissza attól sem, hogy a világot még szörnyűbb atom­tragédiába sodorják. Szólítsák fel őket, hogy az, aki első­ként használja az atomfegy­vert, az emberiség gonosztevő­jének bélyegét viseli majd. Meggyőződésünk, hogy meg­őrizhetjük a békét, ha eltökél­ten harcolunk érte. E nemes feladat teljesítésében jelentős szerepet kell játszaniuk a tár­sadalmi szervezetek és a tár­sadalmi erők akcióinak. A hetvenes évek eseményei­nek alakulása megmutatta, a feszültség enyhítése, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése és a széles körű nem­zetközi együttműködés a bé­kéhez vezető fő út. A világ népeinek fő célja a barátság, a kölcsönös tiszte­let, egyenlőség és igazságos­ság. Ezeket a nemes célokat kell szolgálnia az újságírók és az írók tollának, á televízió képernyőinek és a filmkame­ráknak. Elítéljük az agresszív és há- borúhajhászó köröket, ame­lyek a tömegtájékoztató eszkö­zöket a háborús hisztéria fo­kozására, a „hidegháború“, a háború elkerülhetetlensége, az országok közötti barátság és bizalom megbontása érdekében folytatott intenzív kampányok céljaira használják fel. A feszültség enyhítésének, a nemzetközi együttélés baráti kapcsolatainak támogatása nemcsak hogy csökkenti a há­borús veszélyt, hanem kedvező lehetőségeket teremt számos szociális probléma, köztük a nők egyenjogúsága problémá­jának megoldására is. A nők milliói már kiharcol­ták és gyakorolják gazdasági, szociális és politikai jogaikat, további milliók pedig harcol­nak azok megszerzéséért és érvényesítéséért. A nők napról napra nagyobb politikai és szo­ciális erőt képviselnek a vi­lágban. Az ENSZ által meghirdetett nők nemzetközi éve, a mexikói világkonferencián jóváhagyott deklaráció és akcióterv, vala­mint az 1976—1985-ös évekre meghirdetett nők évtizede a kormányok, a nemzetközi, a kormányközi és a nem kor­mányszintű szervezetek figyel­mét az egész világon a nők egyenjogúsításának problémá­jára irányította. A legjelentősebb eredmények egyike a nők diszkriminációja minden formájának felszámolá­sáról szóló egyezmény, melyet 1979-ben az ENSZ-közgyülés hagyott jóvá. Számos országban javult a nőknek a társadalmi és családi védelmét érintő nemzeti tör­vényhozás, nemzeti programo­kat hagytak jóvá a nők évtize­de céljainak elérése érdekében. Ezzel egyidejűleg azonban számos akadály áll még a nők valódi egyenjogúsága elérésé­nek útjában. A gazdasági válság jegyei, a katonai költségvetés nagymér­vű növekedése, a szociális ki­adások csökkentése, a munka- nélküliség növekedése, és a gyorsan terjedő infláció a vi­lág legtöbb országában lénye­gesen hozzájárul az életszín­vonal rosszabbodásához. E kö­rülmények közepette a nők diszkriminációja különösen élesen megnyilvánul a munka­ügyi kapcsolatok terén. A nők utolsókként kapnak munkát, s az elsők között bocsátják el őket mankahelyükről, rosszab­bak a munkakörülményeik, a munkanélküliek s a szakkép­zetlen munkaerők nagy része nő, lehetőségeik a szakmai felkészülésre s az őkét megil­lető helyek megszerzésére igen korlátozottak. Munkájukért ke­vesebb bért, alacsonyabb mun­kanélküli segélyt és táppénzt kapnak, mint a férfiak. A háborús pszichózis, a dol­gozók demokratikus jogai el­leni támadások, a legreakció­sabb erők, a fasiszta és mili­tarista csoportosulások aktivi­zálódásának légkörében a nők gyakran esnek az önkény és az erőszak áldozatául. A fejlődő országok legtöbb­jében kedvezőtlenül befolyá­solja a nők helyzetét, hogy nincs reális előrehaladás az űj nemzetközi gazdasági rendszer létrehozása terén, szabotálják azt azok a hatalmak és mul­tinacionális monopóliumok, amelyek nem akarják elveszí­teni privilégiumaikat és nyere­ségüket. Megvalósulatlanul ma­radnak a nők és gyermekek életkörülményeinek javítását célzó nemzeti programok. A világ nagy részén igen ne­héz a vidéken élő nők hely­zete. Annak ellenére, hogy munkájuk jelentős gazdasági és társadalmi értéket képvisel, ezek a nők a legcsekélyebb gondoskodásban és védelem­ben sem részesülnek. Sorsuk a jogtalanság, szegénység és tu­datlanság. Különösen nehéz a nők és a gyerekek helyzete azokban az országokban, ahol fajüldöző és diktatórikus rendszerek van­nak hatalmon, amely országok fegyveres agressziótól és meg­szállástól szenvednek. A nők és a gyerekek ezreit pusztítják el a bombák, tízezrek lesznek özveggyé és jutnak árvaságra. Emberek ezreit kínoznak és tartanak fogva. A menekülttá­borokban és a szégyentelen fajüldöző rendszerű országok­ban élő nőket megfosztják mél­tóságuktól, legalapvetőbb jo­gaiktól, szenvedésre ítélik őket. Számos országban erősö­dik az emberek millióit, első­sorban a nőket és gyerekeket sújtó faji megkülönböztetés. A szélsőséges körülmények kö­zött élő nők és gyermekek vé­delméről szóló ENSZ-nyilatko- zatot durván megsértik. A demokratikus elveket, az emberi jogok tiszteletben tar­tását figyelembe véve mi, a kongresszus résztvevői meg va­gyunk győződve arról, hogy a nők valódi egyenjogúságának és a nők évtizede céljai és fel­adatai teljesítésének elenged­hetetlen feltételei: — Biztosítani a tartós bé­két, felújítani a feszültségeny­hülés folyamatát, véget vetni a fegyverkezési versenynek, csökkenteni a katonai célokra fordított összegeket s békés célokra felhasználni azokat; — tiszteletben tartani min­den nemzet szuverén jogát a független fejlődésre és saját nemzeti forrásaival való ren­delkezésre; felállítani az új, igazságos nemzetközi gazdasá­gi rendszert, felszámolni a faji és nemzeti elnyomás és igaz­ságtalanság minden formáját; — biztosítani a demokrati­kus jogokat a társadalmi élet minden területén, biztosítani a szociális előrehaladást; — aláírni, ratifikálni és ha­ladéktalanul teljesíteni a nők diszkriminációja valamennyi formájának felszámolásáról szóló egyezményt, valamint to­vábbi nemzetközi dokumentu­mokat, amelyek a nők jogait biztosítják: — elismerni a nők egyenjo­gúságát a nemzeti alkotmá­nyokban és további törvényho­zási szervekben; — gondoskodni arról, hogy az iskola békés szellemben ne­veljen s támogassa az egyen­jogúság elveit; — a tömegtájékoztató esz­közöknek a közvéleményre ki­fejtett nagy hatásukkal hozzá kell járulniuk e cél elérésé­hez; — felelőssé tenni az álla­mot és a társadalmat azon fel­tételek megteremtéséért, ame­lyek biztosítják a nők egyen­jogúságát, konkrét kormány- programokat kidolgozni a nők évtizede feladatainak teljesí­tésére. Mi, a nők világkongresszusá­nak küldöttei felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, a kormányokat, parlamen­teket, szakszervezeteket és minden társadalmi szervezetet, hogy olyan tevékenységet fejt­senek ki, mellyel a dolgozó nők, a vidéki asszonyok, az értelmiséghez tartozó és a háztartásbeli nők számára a társadalomban és a családban megfelelő és teljes jogú he­lyet, valamint egyenlő jogokat és kötelességeket biztosítanak, lehetővé téve ezáltal képessé­geik és adottságaik telies ki­bontakoztatását országuk javá­ra a demokrácia és a nemzeti függetlenség körülményei kö­zepette. CéHaink elérésének legfon­tosabb feltétele a béke. (Folytatás az 1. oldalról) hatótávolságú nukleáris raké­ták nyugat-európai elhelyezésé­ről szóló döntés, Reagan elnök határozata a neutronfegyver és más tömegpusztító eszkö­zök gyártásáról tovább fokozza a lázas fegyverkezést. Az Im­perializmus válsághelyzeteket hoz létre a világ egyes térsé­geiben, és durván beavatkozik más országok belügyeibe. A békére veszélyes imperia­lista tervektől és akcióktól lé­nyegesen különbözik az SZKP következetes békepolitikája — mutatott rá Szuszlov. A XXVI. kongresszuson előterjesztett kezdeményező Javaslatok, ame­lyek a nemzetközi helyzet Ja­vítását célozzák, valamennyi jóakaratú ember széles körű támogatásával találkoztak. Az élet teljes mértékben iga­zolta az SZKP XXVI. kongresz- szusának az egyetemes fejlődés törvényszerűségeiről és tenden­ciáiról, a nemzetközi helyzet kiéleződésének okairól adott értékelését. A világközvélemény mindjobban felismeri az ún. „szovjet katonai fenyegetésről“ szóló demagóg állítások hazug­ságát. A néptömegeknek a bé­ke megőrzéséért, a feszültség további enyhüléséért, folyta­tott, a lázas fegyverkezés és a háborús veszély elleni moz­galma egyre erősebb. A nemzetközi helyzet alaku­lása és az elmúlt időszakban a nyugati országok több ve­zető politikusával folytatott megbeszélések úgyszintén bizo­nyítják, hogy tovább él az eny­hülés elmélyítésének gondola­ta, hogy a Józanul gondolkodó politikusok épp ebben látják a nemzetközi problémák megol­dásának és a béke megóvásá­nak lehetőségét. Nagy nemzetközi visszhan­got váltottak ki Leonyid Brezs­nyev és a testvéri szocialista országok vezetőinek krími meg­beszélései. Ezek a találkozók SAMORA MACHEL mozambi­ki államfő tegnap háromna­pos hivatalos látogatásra Ró­mába érkezett, ahol a legfel­sőbb olasz állami vezetőkkel a jelenlegi nemzetközi hely­zetről és a két ország kapcso­latairól folytat megbeszélése­ket. RONALD REAGAN amerikai elnök a Fehér Házban fogadta János Károly spanyol királyt. Eszmecseréjükön elsősorban a kelet-nyugati kapcsolatokról, a közel-keleti helyzetről és Spanyolország esedékes NATO-, illetve közöspiaci tagságá­ról volt sző. ismét megmutatták, hogy a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség országai a béke fő tá­maszai voltak és azok ma is, hogy következetesen védik az enyhülés ügyét és a nemze­teknek a szabad és független fejlődéshez való jogát. Az im­perialista körök a szocialista országok közösségének meg­gyengítésére törekszenek. Már hosszabb ideje titokban és nyil­vánosan is a lengyel szocia­lista rendszer bomlasztásán munkálkodnak, kiélezik az ot­tani válságjelenségeket, aktív tevékenységre buzdítják a szo­cialistaellenes ellenforradalmi erőket. Ezzel összefüggésben emlé­keztetni kell rá: a szocialista Lengyelország, a lengyel kom­munisták és a lengyel nép bíz­vást támaszkodhat a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagállamának testvéri szolidaritására és segítségére — hangsúlyozta Szuszlov. A szocialista közösség ereje és a lenini békepolitika tekin­télye lehetővé teszi, hogy meg­győződéssel beszéljünk a jö­vőről. A világbékét meg lehet őrizni, és e cél elérésére min­den erőfeszítést megteszünk! — jelentette ki. Szuszlov a továbbiakban az ideológiai harc kiéleződéséről beszélt. Osztályellenségünk, propaganda- és különleges szolgálatai valóságos „lélekta­ni háborút“ indítottak a Szov­jetunió és a többi szocialista ország ellen — állapította me|g. Számos felforgató akció­juk célpontja közvetlenül a szovjet ifjúság, a diákság. Nem tagadhatjuk, hogy egyes fia­talokra a burzsoá propaganda Időről-időre bizonyos befolyás­sal van. Nem engedjük meg viszont, hogy bárki Is befeke­títse a szovjet nép történelmi vívmányait, amelyeke/t a leni­ni párt vezetésével ért el — hangsúlyozta befejezésül Szusz­lov. KUBA és Laosz élesen el­ítéli az Egyesült Államok je­lenlegi kormányának politiká­ját, amely az enyhülési folya* mat megzavarását és a fegy­verkezési hajsza fokozását cé­lozza — szögezi le Phoune Szl- paseuthnak, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminiszterének havannai tár­gyalásairól kiadott közös köz­lemény. GUATEMALÁBAN az utóbbt 24 órában további 27 áldozatot követelt a terrorhullám. Az országban idén több mint 3000 személy esett a politikai -ter­ror áldozatául. A SZOVJETUNIÓBAN tegnap a kozmikus térség további ku­tatása céljából Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz* 1315 jelzésű műholdat.

Next

/
Thumbnails
Contents