Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-15 / 244. szám, csütörtök

Az örömbe üröm is vegyül Szüret a Michalovcei Állami Gazdaságban A rádióban reggel közölt idő­járás-előrejelzés ezúttal egész napra érvényes maradt, így Ke­let-Szlovákia legnagyobb borter­melő vidékén, a Tiszahátnak a Vihorlát-hegységre felfutó észa­ki peremén reggeltől estig „az évszakhoz képest meleg idő“ érlelte a termést és könnyítette a mezőgazdasági dolgozók me­zei munkáját. egyes helyeken, egyes fajtákból eléri a 22 fokot is. # t * — jobb itt mint az iskolában? — álltunk meg egy-két szóra a munka közben a napozás lehe­tőségeit is kihasználni igyekvő szedők egyik csoportjánál. — Nem rossz — válaszolt Mária Pastirová, Eva Štefanova, Ružena Jeneiová és Erika Sala­Persze, csakúgy, mint másutt, Itt is nagy szükség volt arra, hogy a Nap „tizedmagával“ süs­sön, mert a közel húszezer hektáros Michalovcei Állami Gazdaságban javában folytak az őszi munkák, köztük a 405 hek­tárnyi szőlő sziiretelése. — Csak tüzeljen is — nézett kérlelően a távolban izzó ko­rongra Juraj Salóka, az állami gazdaság szőlészeti és kertésze­ti üzemének igazgatója, miköz­ben a tibavai domboldalak fe­lé tartottunk. Hogy miért e „fo­hász“, hamarosan megértettem: — A mennyiségi mutatók szempontjából az idén nem ál­lunk jól, így legalább a minő­ségben, a szőlő cukortartalmá­ban reménykedünk — kezdte a mérlegelést a gondterheltnek látszó igazgató. — Már magában a múlt év viszontagságos időjá­rása is megdézsmálta az idei termést. Az idei februári nagy fagyok és a 15—20 százalékos kárt okozó áprilisi hidegek to­vább növelték a veszteséget, majd a 317 hektáron pusztító július 14-i és augusztus 3-í jég­eső mindezt még 20—60 száza­lékos kárral fokozta. Minden­nek következtében ma ott tar­tunk, hogy a várt 1822 tonna termés helyett csak körülbelül 87Ű tonnára van kilátás. • • • Tibaván a 22 hektáros „Hrun* dűlőben szüreteltek. A szőlészet helyi negyven állandó alkalma­zottja, valamint a sobraneci és a michalovcei gimnáziumok és a Michalovcei Elektrotechnikai Középfokú Ipariskola 250 diák­ja aránylag gyorsan haladt a sorokon, Persze, nem azért, mintha talán a szedők felüle­tes munkát végeztek volna, ha­nem mert a máskor igen bőven termő muskotály és a rizling fürtjei most eléggé ritkán csüngtek a tőkén. Annyira rit­kán, hogy a várt 4,5 tonna he­lyett egy hektárról csak 2 ton­na körüli mennyiségű szőlőt hordtak a sorok végébe. .— Még szerencse, hogy a cu­kortartalom aránylag jó — só­hajtott fel a munka menetét fi­gyelő Milan Pavlo, a 197 hek­táros tibavai szőlészet vezető­je. — Ügy 17—20 fok körül, s rová; valamennyi harmadikos elektrotechnikai szakközépisko­lai tanuló. — Mi tegnap voltunk itt elő­ször és úgy tudjuk, hogy még tíz napig fogunk segíteni az ál­lami gazdaságnak ebben a mun­kában. Szívesén jövünk. • * • Amikor a szőlőtermesztés jö­vőjére és a termelés gazdasá­gosságára terelődött a szó, az Igazgatónak és a helyi részleg vezetőjének arcán először az elégedettség jelent meg, később viszont már az aggodalom, örül­tek és egyben bánkódtak is. Örültek, hiszen tart a szőlő fel­újítása, s távlatilag — ennek az ötéves tervidőszaknak a vé­gére — kilátás van legalább há­romszáz hektár felújítására és ugyanakkor újabb telepítésre is. Viszont kevésbé örültek an­nak, hogy termékükért annyit sem kaptak, mint például a szőlőhöz képest kevesebb mun­kát és kevesebb befektetést igénylő cseresznyéért kapná­nak. S az sem mindegy szá­mukra, hogy a szőlészetben egýre kevesebb a munkaerő. Tibaván például, ahol szőlőisko­la is van, legalább 140 állandó alkalmazottra lenne szükség, s csupán szűk hetven van. Szép októberi nap volt. Sob- ranec, Tibava, Vyšné Nemecké, Suché, Úbrež és Krivošťany ha­tárában közel ezer ember, köz­tük 830 középiskolás fiatal, szü­retelte a Michalovcei Állami Gazdaság szőlőjét. Munkájukat szeptember 21-én kezdték és október 15-re szeretnék befejez­ni. A domboldalakról traminnal, rizlinggel, zöldszilvánival, sau- vingonnal és más szőlőfajták­kal (összesen 16 szőlőfajtát ter­mesztenek) megrakott puttonyo­kat fuvarozták egymás után a traktorosok. A szőlőszállítmá­nyok többsége a tibavai feldol­gozó üzembe került. A többi — azaz a mutatkozó termés alap­ján vagy 370 tonnányi — kis adagokban az állami borászati üzemekbe vándorolt. GAZDAG JÖZSEF A présből a szőlőlé a hatalmas hordókba csordogál (A szerző felvételei) Kommentáljuk Az észrevételek hasznosítása Számtalanszor bebizonyosodott az a tapasztalat, hogy ' azok a pártszervek és -szerveretek, melyek nagy jelentő­séget tulajdonítanak a tagság észrevételei hasznosításának, sikerrel birkóznak meg a legnehezebb feladatokkal is. Erre a felismerésre épül a CSKP KB Titkárságának az az 1975- hen jóváhagyott dokumentuma is, amely a tagok és a tag­jelöltek észrevételei intézésének alapelveit tartalmazza. Kimondja, hogy az elhangzott javaslatokra, észrevételekre mindig idejében, érzékenyen és rugalmasan kell reagálni. A felvetett kérdések alapos megvizsgálása, a hatékony in­tézkedések foganatosítása, a bírált fogyatékosságok orvos­lása megteremti a kritika és az önkritika kibontakozásá­nak kedvező légkörét, a párton belüli demokrácia érvé­nyesítésének feltételeit, s fokozza a kommunisták kezde­ményezését. A kérdések meg nem válaszolása pedig rend­szerint passzivitáshoz vezet. Hogy ez mennyire így van, annak bizonyítására hadd hivatkozzunk két nemrég végzett felmérés eredményeire. A CSKP Kelet-csehországi Keiriileti Ellenőrző és Revíziós Bizottsága, valamint az SZLKP Ersekújvári (Nové Zámky) járási Bizottságának Ellenőrző és Revíziós Bizottsága meg­vizsgálta, hatáskörükben mi lett a sorsa azoknak az észre­vételeknek, amelyek a legutóbbi évzáró taggyűlésen, il­letve járási pártértekezleten hangzottak el. A kelet-cseh­országi kerületben 3722 vitafelszólalás intézését vizsgál­ták 405 pártalapszervezetben és 133 üzemi, illetve városi pártbizottságban, az érsekújvári járásban pedig 17 üzemi, illetve városi pártbizottságban és 30 pártalapszervezetben. Kiderült, hogy a kelet-csehországi kerületben közvetlenül az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon az összes felszólalásoknak mintegy a 20 százalékát válaszolták meg. Természetesen főleg azokat, amelyek nem igényeltek kü­lönösebb utánajárást. Külön figyelmet érdemelnek azok az észrevételek, me­lyekre jellegüknél fogva nem lehet azonnal kimerítő választ adni, illetve melyeknek elintézése konkrét intéz­kedések foganatosítását teszi szükségessé. Annál elgondol- koztatóbb az a tény, hogy a kelet-csehországi kerület párt- alapszftvvezeteinek csaknem egyharmadában az ellenőrzés idejéig még nem elemezték az észrevételeket, 8 nem in­tézkedtek a hibák eltávolítása végett. Több alapszervezetben ugyan megoldották a bírált pro­blémákat, de erről a taggyűlésen nem számoltak be. Az érsekújvári járás pártalapszervezeteinek 84,3 százalékában tájékoztatták a taggyűlést a felszólalások intézéséről. Az észrevétel sorsáról való beszámolás lebecsülése tehát gyakori jelenség. Károsnak kell tekinteni a formális válaszokat, intéz­kedéseket is. A Heráleci Efsz pártalapszervezet^ például néhány észrevételt továbbított ugyan a gazdasági vezetők­nek, ám az elintézést nem kérte tőlük számon. Rendkívül elítélendő az is, ha a felszólalásokat nem vagy csak részben rögzíti a tanácskozás jegyzőkönyve. Sajnos, az ellenőrzések ilyen esetekre is fényt derítettek. Például a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság kommunis­táinak tanácskozásán készült jegyzőkönyv megállapítja, hogy 17-en szólaltak fel a vitában, de konkrétan csupán három felszólalást rögz’it. Ahol a tagság észrevételen hasznosítására megfelelő gondot fordítanak, ott a gazdasági eredmények is egyre javulnak. Így van ez például a Füri (Rúbaň) Efsz-ben és a šuranyi Elitexben. Az utóbbi helyen az észrevételek hasznosításával illetve a bírált kérdések megoldásával az idei tervteljesítésben a tavalyihoz képest 10,4 százalékos növekedést értek el. Számokban persze aligha fejezhető ki az az érték, melyet a párttagok és tagjelöltek felszólalásainak hasz­nosítása eredményez, hisz legnagyobb jelentősége az em­berek alkotó kezdeményezésének fokozásában rejlik. FÜLÖP IMRE Az ideológiai munkáról Az SZKP XXVI. kongresszusa kiemelkedő esemény volt a párt és a nép életében. A KB beszámolóját úgy fogadták a párttagok és minden szovjet ember, mint a marxizmus—le­ninizmus alkotó továbbfejlesztésének jelentős, új szakaszát, 8 mint fontos politikai és elméleti értékű dokumentumot. Nélkülük, azaz a fiatalod nél­kül szinte elképzelhetetlen a szüret Miként az ideológiai terüle­ten dolgozó munkatársak Moszkvában, immár a XXVI. kongresszus után, 1981. áprili­sában megrendezett országos tanácskozásán bebizonyosodott: a párt abból indul ki, hogy a hatékony ideológiai tevékeny­ség elképzelhetetlen a társada­lom szellemi életének és szo­ciális-politikai realitásainak, az iskolázottság színvonala és a szovjet emberek műveltségi szintjének figyelembevétele, a párt politikai-nevelő munkájá­nak felhalmozott tapasztalatai nélkül. A nemzetközi ideológiai harc kiéleződését is jobban figye­lembe kell venni. Helytelen voina, ha nem vennénk tudo­másul, hogy az idegen ideoló­giák az emberek bizonyos ré­szére hatást gyakorolnak. A kommunisták, a szovjet embe­rek az ideológiai harcban nem lehetnek elnézőek a megalku­vással szemben, le kell lep­lezniük a szovjetellenességet és az antikommunizmust. Határo­zottan fel kell lépniük a ká­ros nézetekkel szemben. Az ideológiai nevelésben kü­lönleges jelentőségű a kommu­nisták és minden dolgozó poli­tikai képzése. Az $ZKP követ­kezetesen valóra váltja Lenin­nek arról szóló tanítását, hogy a tömegek öntudatának fejlő­dése most és mindörökre, egész munkánk bázisa és fő tartalma marad. Ez az oka, hogy a politikai ismeretterjesz­tésben mind nagyobb helyet kap az esti egyetemen folyó oktatás, a szabadegyetem, az Ismeretterjesztő előadás. Nagy­számú hallgatóságot vonzanak az immár hagyományossá vált társadalmi és politikai témájú előadások, amelyek a marxiz­mus—leninizmus tanításainak legfontosabb kérdéseiről, a párt bel- és külpolitikájáról szólnak. A tizedik ötéves terv során csupán Belorussziában a kom­munisták mintegy háromne­gyed része és a komszomolista munkások egybáramada fej­lesztette tovább tudását filo­zófiában és a tudományos kom­munizmus kérdéseiben. Folya­matossá válik a világnézeti tár­gyak előadása, és tanulmányo­zása a középfokú, általános képzést nyújtó, illetve a szak­munkástanuló iskolákban, és a főiskolákon. Egyszóval, a kom­munisták és a komszomolisták, az ifjúság és a dolgozók mil­liói folyamatosan és rendsze­resen részt vesznek a marxiz­mus—leninizmus elméletének elsajátításában, tanulmányoz­zák az SZKP politikáját, mint a világ megismerésének, az al­kotásnak és a harcnak eszkö­zét. E munka folyamán minden­nél több gondot kell fordítani a felvilágosításra, a« elmélyült propagandára, az elméleti alap és a politikai irányelvek, vala­mint a XXVI. pártkongresszus megfogalmazta gyakorlati kö­vetelmények tanulmányozására. A nagy érdeklődés kielégí­tésére, amely a dolgozókban a kongresszus anyaga iránt mutatkozik, országszerte nagy számban hoztak létre szeminá­riumokat és tanulóköröket, s indítottak egy sor speciális, a kongresszus kérdéseivel fog­lalkozó ismeretterjesztő elő­adást. A dolgozó közösségek­ben és a tanintézetekben poli­tikai napokat szerveztek az SZKP XXVI. kongresszusa anyagainak alapján. Előadáso­kat tartanak a kongresszusi küldöttek, a tudósok, a párt­munkások és a tanácsi dolgo­zók, a politikai tájékoztató munkával és az agitációval foglalkozók. A pártbizottságo­kon és az alapszervezetekben, a munkáskollektívákban ki­dolgozták, megvitatták és je­lenleg folyamatosan a gyakor­lati életbe viszik át a párt szervezeti és politikai intézke­déseit. Az ideológiai munka' minden területén erőfeszítések folynak annak érdekében —, miként ezt meg is követeli az SZKP XXVI. kongresszusa —, hogy erősödjék a politika, a gya­korlat, az ideológiai nevelés, a munkára nevelés és az erköl­csi nevelés egysége. Egyidejű­leg a párt KB az ideológiai ne­velőmunka példamutatóbb, cél­ra irányulóbb jellegű kialakí­tására ösztönzi a párt- és a Komszomol-szervezeteket. En­nek lehetőségei most jobbak, mivel a népesség általános is­kolázottsága és kulturális szín­vonala lényegesen magasabb a múltbelinél. Miként Leonyid Brezsnyev elvtárs utalt erre, a napi információ hatalmas csa­tornát: a 380 millió, példány­ban megjelenő lapok és folyó­iratok, a rádió és a televízió átfogják az egész országot. Maga az élet teszi ilyen fon­tossá az ideológiai munka mi­nőségének kérdését: elvi irá­nyultsága, az elméleti-tudomá­nyos színvonal emelése, s mindazok mesterségbeli tudása és kulturáltsága kérdését, akik a párt eszméit eljuttatják a tömegekhez. Az SZKP XXVI. kongresszu­sa tézisek sorát dolgozta ki a tömegpolítikai munka tökélete­sítéséről, a formalizmusnak, a skolasztikus módszereknek a politikai felvilágosító munká­ban szükséges legyőzéséről, s a propaganda és az agitáció eredményességének fokozásá­ról. jelenleg a pártszervezetek­ben folyik az ideológiai mun­ka érvényben levő módszerei­nek és eljárásainak átvizsgá­lása, s határozottan félreteszik az idejétmúlt eljárásokat. Az a cél, hogy el kell érni: készül­jenek gondosabb tömeges poli­tikai-nevelési intézkedési ter­vek, gyakorlati megvalósításuk legyen leleményes, elméleti megismerési, elvi és érzelmi töltésük váltson ki érdeklődést, s belső igényt az iránt, hogy a hallgatók részt vegyenek a megvalósításban. Időszerű a propaganda és az agitáció egymáshoz való maximális közelítése, valamint az, hogy bizonyos személyeket m 1981. X. 15. Juraj Salóka (jobbról) és Milan Pavlo szemügyre veszik a láda tartalmát

Next

/
Thumbnails
Contents