Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-10 / 240. szám, szombat

Összetett szavaink egy sajátos válfajáról Nyelvünkben a képzés után a szóalkotásnak leggyakoribb módja a szóösszetétel. Bármilyen szöveget olvassunk is, alig akad mondat, amelyben ne találnánk egy-két összetett szót. Például: „A gyermekintézmények hálózata az utóbbi idő­ben ... sokat fejlődött“ — olvasom egy riportban. „Nem le­het azt állítani, hogy a gyermekintézmények építéséről tel­jesen megfeledkeztek volna. Jelenleg is több gyermekléte­sítményen dolgoznak“ — folytatódik tovább. Gyermekintézmény', gyermeklétesítmény — két érdekes szó néhány sorban. Óhatatlanul is ide kívánkozik a pár évvel ezelőtt időszerű gyermekév is. Három azonos előtagú összetett szó, ékes bizonyítéka annak, hogy mennyire ter­mékeny módja a szóalkotásnak nyelvünkben az összetétel. Közismert, hogy összetett szavaink zöme mellé- vagy alá­rendelő. Az említett szavak a népesebb alárendelők család­jába tartoznak. E típus helyességének megítélésében a nyel­vészek általában két szempontot vesznek alapul: hogy az elő- és utótag közt jól kielemezhető legyen a szintaktikai (alanyi, tárgyi, határozói, jelzői) viszony, s ami nem kevés­bé fontos, hogy az új szó egyértelműen jelölje a fogalmat. Mindkét követelménynek maradéktalanul megfelel a gyer­mekév. Pontosan elemezhető a két tag viszonya: a gyermek éve vagy a gyermekek éve. A másik kettőről ez azonban már nem állítható ilyen egyértelműen, összekapcsolásukkal ugyanis jóval bonyolultabb jelentéstartalom keletkezett, mint ez utóbb említett esetében. Jelentésük: „gyermekek nevelésével, gondozásával foglalkozó (vagy arra szolgáló) intézmény, létesítmény“, vagy talán még ennél is több. A köztük levő viszony sajátos hármas: minőségjelzős, hatá- rozós és birtokos jelzős egyszerre. Legfőbb jellemzőjük és hasznuk az ilyeneknek a jelentéstömörítés. Olyan tartalmat sűrítenek magukba, amely egyébként csak több szó kap- csolatával fejezhető ki. Bár köztük több német mintára keletkezett, jelentéstömörítő tulajdonságuk egybeesik nyel­vünk fejlődésének általános irányával. Jelentését tekintve a gyermekintézmény, gyermekléte sít ‘ meny összefoglaló megnevezése számos dolognak: iskolá nak, óvodának, bölcsődének stb. Ilyen jelentésben haszná­lata nem kifogásolható. Az említett írásban a riporter — s ez közéleti-publicisztikai nyelvhasználatunkban nem ritka jelenség — egyedi fogalom jelölésére, konkrét jelentésben is használja. Például ebben a mondatban: „A Daxner utcá­ban Z-akcióban megkezdik egy 120 férőhelyes gyermekin­tézmény építését is ...“ Ebben a gyermekintézmény fontoskodó, bürokratikus, és pontatlanul tájékoztat; az olvasó nem tudhatja meg belőle, hogy bölcsődét vagy óvodát építenek-e az említett utcában. Ilyen esetben pontosabb és stílusosabb nevén nevezni az épülő egyedi létesítményt. MORVAY GÁBOR Nem ,,rendelkezhetünk" lépten-nyomon Az utóbbi években mind gyakrabban találkozunk cikkek­ben, írásokban, tudósításokban, beszámolókban olyan meg­állapításokkal, hogy ki mivel rendelkezik. Ez még nem vol­na baj, ha az illetők ezt az igénket megfontoltabban has?' nálnák. Ez a szó többféle jelentésben használatos. Jelentheti pél­dául azt, hogy valaki utasításokat, parancsokat ad. Tehál kifogástalan a használata a következő mondatban: Az ide­gen úgy rendelkezett, mintha az övé lett volna az egész vonat. Kifejezhetjük vele azt is, hogy valakinek jogában áll va- laminek a felhasználásáról dönteni: A diákok szabadon ren­delkeznek zsebpénzükkel. Jelentheti azt is, hogy valaki vagy valamilyen intézmény megszabja valakinek a munkáját, valaminek a tevékenysé­gét: A segédmunkásokkal a művezetők rendelkeznek; A?, iskolákkal az Oktatási Minisztérium rendelkezik. Az említett ige használata néha választékossá teheti stí­lusunkat: Minden exportvállalatnak nagy műveltséggel ren­delkező szakemberekre van szüksége; Fontos, hogy a dol­gozók olyan általános színvonallal rendelkezzenek, amely biztosítja a minőségi munkát; A fiatal szakmunkás még nem rendelkezik kellő tapasztalattal. Mivel a valaki rendelkezik valamivel szószerkezet csak azt jelzi, hogy valakinek valamije van, használata modoros­ság. Nem hivatkozhatnak választékosságra azok, akik a rendelkezik igét ilyen mondatokban szerepeltetik: Ha a szülő kevés ismerettel rendelkezik a nevelésről, gyermekei­vel elég sok a probléma az iskolában; Egyes gyermekek viselkedési zavarokkal rendelkeznek; A tehetséges ifjú két diplomával is rendelkezett. Ezt a szerkesztésmódot így ke­rülhetjük el: Egyes gyermekeknek viselkedési zavaraik van­nak; Ha a szülőnek kevés az ismerete (vagy keveset tud) a nevelésről, gyermekeivel elég sok a probléma az iskolában; A tehetséges ifjúnak két diplomája is volt, vagy ha valaki ezt túlságosan „színtelennek“ tartaná: A tehetséges ifjú két diplomát is szerzett. Helytelen ez a mondatszerkezet akkor, ha nem személy, hanem tárgy, tehát valami rendelkezik valamivel: Az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták három robbanófej­jel rendelkeznek; Görögország nem rendelkezik kezességgel, hogy a támaszpontokon nem tárolnak nukleáris fegyvereket. Helyesen: Az új amerikai közepes hatótávolságú rakétákat három robbanófejjel látták el; Görögországnak nem nyújta­nak kezességet, hogy a támaszpontokon nem tárolnak nuk leáris fegyvereket. Még furcsább, ha a rendelkezik igét olyankor használjuk, amikor valaminek a hiányáról van szó: Lengyelország évről évre nagyobb adóssággal rendelkezik; A hanyag tanuló hiá nyos tudással rendelkezik; A múlt századbeli színház nem rendelkezik szellőztetőberendezéssel. Helyesen: Lengyelor­szágnak évről évre nagyobb az adóssága; A hanyag tanuló­nak hiányos a tudása; A múlt századbeli színháznak nincs szellőztetőberendezése. HASÄK VILMOS Vercenyképes termékekre von szükség Kereskedelmi vállalataink egyike a legkülönbözőbb tar­tós fogyasztási cikkeket expor­táló és importáló Merkuria, alig 15 esztendeje működik. Ám ez az aránylag rövid idő is elégnek bizonyult számára ahhoz, hogy ma már hazánk mintegy 200 termelő vállalatá­nak és szövetkezetének a kép­viseletében több mint 120 or­szággal építsen ki élénk ke­reskedelmi kapcsolatot. Főleg az utóbbi években elért figye­lemre méltó eredményeiért a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium és a Szakszerve­zetek Központi Tanácsa nem egyszer részesítette elismerés­ben. A szocialista országok kö­zül a Merkuria legnagyobb megrendelői közé tartozik az NDK, a Szovjetunió, Magyaror­szág és Lengyelország, a nem szocialista országok közül pe­dig elsősorban Hollandia, Olaszország, Belgium, Francia- ország, Nagy-Britannia, Dánia és néhány észak-európai állam mutat érdeklődést. — Devizabevételeink szem­pontjából különösen a nyugati országokkal lebonyolított áru- csereforgalmat, a velük való kereskedelmi kapcsolatok ki­építését kell nagyra értékel­nünk. Ezekbe az államokba a 10 évvel ezelőtti helyzethez vi­szonyítva mintegy 450 száza­lékkal több árut exportálunk — mondja Miroslav Srb gaz­dasági igazgatóhelyettes, majd a Merkúrjának az árubehoza­tallal kapcsolatos feladatairól beszél. — Kötelezettségeinket ezen a téren is tervszerűen teljesítjük, hogy a keresett cik­kek iránti érdeklődés részbeni kielégítésével, illetve az áru- választék bővítésével és a bel­kereskedelem jobb ellátásával is hozzájáruljunk a fogyasztók elégedettségéhez. Minden évben teljesítik a tervet — Eredményeink is bizo­nyítják — folytatja az igaz­gatóhelyettes —, hogy a fel­adatokat — bár nehézségek is előfordulnak — minden évben pontosan teljesítsük, s hogy a 6. ötéves tervidőszakban sem maradtunk adósai az állami tervnek. A komplex intézkedé­sek a mi tevékenységünkben is éreztetik kedvező hatásu­kat, ami elsősorban a munka jobb szervezésében és színvona­lasabb irányításában nyilvánul meg. Nem kételkedem abban, hogy külföldi partnereink igé­nyeit az idén és a jövőben is kielégítjük. Ilyen bizakodó az igazgató- helyettes hangvitele, bár nem titok, hogy a külkereskedelmi vonatkozásban hozzájuk tartozó termelési-gazdasági egységek, illetve vállalataik és üzemeik nem egyszer hadilábon állanak az exportfeladataik teljesítésé­vel. Igaz ugyan, hogy néhány termelési-gazdasági egység, vál­lalat, üzem, mint pl. a brnói Általános Gépipari Művek fény­képészeti, mozi- és optikai cik­keket, nagyítókat stb. gyártó vállalatai, vagy a Pragounion áramfogyasztókat, grillezőket, porszívókat, vasalókat és az evőeszközök különböző fajtáit termelő üzemek eredményei ki­elégítők. E vállalatok bekapcso­lódtak a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszerét alkalmazók sorába, így érthető, hogy tapasztala­taiknak köszönhetően lényege­sen kevesebb nehézséggel kell az idén megbirkózniuk, mint pl. a bratislavai Strojsmalthoz tar­tozó vállalatoknak, amelyek nem tartoznak a tapasztalati módszer alkalmazói közé. Valamennyi vállalattal és ipa­ri szövetkezettel szorosan együttműködünk, megosztjuk velük külföldön szerzett tapasz­talatainkat, dolgozóinknak a kül­földi utakat is lehetővé tesz- szük, hogy a korszerű gépek műszaki színvonalát a helyszí­nen tanulmányozzák. Mégis el­kerülhetetlenek a lépten-nyo­mon felmerülő nehézségek, amelyek közül a legérzékenyeb­ben a szerződéses kapcsolatok fogyatékosságai érintenek — fű­zi tovább a szót az igazgatóhe­lyettes. Együttműködés — bonyodalmakkal Tény, hogy ez az egész or­szágban Damoklész kardjaként fölöttünk függő, a folyamatos termelést gátló akadály nem veszélyeztetné a tervfeladatok teljesítését, ha a termelőválla­latok és az ipari szövetkezetek szerződéseik alapján idejében, elegendő jó minőségű anyagot, nyersanyagot és félkészárut kapnának, akkor terven felül még több korszerű, műszakilag színvonalas és tetszetősebb ki­vitelezésű árut szállíthatnánk a külföldi megrendelőknek. Es ez a cél. Valamennyiünk érdeke ugyanis, hogy megálljuk he­lyünket a világpiacon mutatko­zó óriási konkurrenciában, s ezzel növeljük devizabevételein­ket, amelyekért a népgazdaság számára nélkülözhetetlen nyers­anyagokat és termékeket hozha­tunk be. Köztudott ugyanis, hogy az áru minőségével, műszaki szín­vonalával és a megkésett szál­lításokkal nemcsak a hazai vá­sárlók elégedetlenek. Ezek a fo­gyatékosságok, csakúgy mint a termékek lassú ütemű innová- lása, az exportárak alakulásá­ra is kedvezőtlenül hatnak, és jó hírnevüknek is ártanak. Mindennek következményeként pedig nem egyszer a leghűsége­sebb vevőinket is elveszítjük. — Sajnálatos — vendéglátóm szavai szerint —, hogy a terme­lővállalatok és az ipari szövet­kezetek egy részének mulasztá­sai miatt a Merkuria a nem szocialista országoknak az idén mintegy 60 millió devizakorona értékű áruval marad adósa. Ezt az óriási hiányt — tekintettel a nyugati országokban dúló inflációra — a tervet teljesítő vállalatok külföldön keresett termékei árának az emelésével igyekszik pótolni. Ám ez a meg­oldás nem éppen ideális. Mert igaz ugyan, hogy a Merkuria ily módon — a termelési-gaz­dasági egységek lemaradása el­lenére is — teljesíti az állami tervben meghatározott felada­tait, de ez csak részben jelent előnyt. Mert, ha mindegyik vál­lalat eleget tenne kötelezettsé­geinek, akkor magasabb áron még több terméket exportálhat­nánk, s ez kétségtelenül többet hozna a konyhánkra. A terv — törvény A termelővállalatok egy ré­szének lemaradását tehát nem nézhetjük tétlenül. Az állami tervfeladatok teljesítését tör­vény szabályozza, s ezért az összes vállalat részére kötelező. — Noha ezen a téren — a komplex intézkedéseknek kö­szönhetően — máris némi ja­vulásnak lehetünk tanúi — véli az igazgatóhelyettes — kétség­telen, hogy bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy az év ele­je óta érvényes elvek beideg- ződjenek a dolgozókba, ahhoz, hogy megértsék: a tervmutatók nem teljesítése következtében fizetett kötbérek és pénzbírsá­gok az egyes vállalati alapok dotálását ugyanúgy befolyásol­ják, mint a prémiumokat és egyéb jutalmakat. Az elmondottakból is kitűnik, hogy nem könnyű a mintegy 200 termelővállalattal együttmű­ködő, az árucsereforgalom fo­kozására, elsősorban a kivitel növelésére törekvő külkereske­delmi vállalat helyzete. Noha igyekszik megteremteni a ter­melővállalatok jobb teljesítmé­nyeit biztosító feltételeket és az újfajta áruk gyártására irá­nyuló érdeklődés felkeltésén is fáradozik, igyekezetét ma még teljes mértékben nem koronáz­za siker. Remélik azonban, hogy a komplex intézkedések következetes érvényesítésével ebben a vonatkozásban is ha­marosan javulás áll be. KARDOS MÁRTA Nagy erő rejlik a kölcsönös megértésben Abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy személyesen részt vehettem a XVI. párt- kongresszuson. így alkalmam volt arra, hogy a tanácskozá­son elhangzottak alapján el­gondolkodjam azon, milyen for j mában és módon járulhatok hozzá, mint a Kassai (Košice) Nehézgépipari Vállalat szer­számkészítő szakmunkása bri­gádom tagjaival együtt a célul tűzött feladatok sikeres meg­valósításához. Ügy érzem, s ezt vallom, hogy mindenkinek elsősorban a saját munkahelyén, személyes feladatai minél sikeresebb tel­jesítésével, példát mutató kez­deményezéssel kell elősegítenie szűkebb kollektíváját, de az egész gyáregység termelési és gazdasági feladatainak eredmé­nyes teljesítését. Tehát kölcsö­nös megértésre, kollektív gon­dolkodásra és cselekvésre van szükség. _Ebben nagy erő rej­lik. Olyan munkahelyen dolgo­zom, ahol szinte korparancs­ként jelentkező fémtakarékOiS-' ságra lehetőség is van. Köztu­dott, a takarékosságra irányu­ló „nyomás“ egyre erősebb. Konkrétan a mai gyárunkban a 7. ötéves tervidőszak alatt évente átlagosan legalább 4 százalék fémet kell megtakarí­tanunk, ami öt év alatt 19 685 tonna fém viszonylagos meg­takarítását jelenti. Talán különösebben hangsú­lyoznom sem kell, hogy az olyan jelentős mennyiség, amelynek megtakarításához nem elegen­dő néhány apróbb takarékossá­gi intézkedés. Ennek a célnak eléréshez széles körű összefo­gásra, a fejlett műszaki gárda tudására és az élenjáró mun­kások gyakorlati tapasztalatai­nak mozgósítására van szük­ség. A gyárban szerzett több évti­zedes tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy nálunk nem jelent szégyent, ha valaki —~ akárcsak jómagam — kisebb szerszámok készítése esetében először nem az anyagraktárba megy anyagért, hanem a hulla­dékgyűjtőhelyre, ahol gyakran találunk elegendő és megfele­lő anyagdarabokat, lemezt és egyebet. Ugyanis a daraboló­részlegen — a legnagyobb elő­vigyázatosság ellenére — ke­letkezik olyan hulladék is, arai még felhasználható. Őszintén örülök annak, hogy más műhelyekben, termelőrész­legekben hasonlóképpen gon­dolkodnak és tesznek munka­társaim. A felmaradt végeket, anyagdarabokat, amelyeket sa­ját magunk nem tudunk hasz­nosítani — felkínálunk más munkahelyeknek. Ez nálunk kölcsönösen alkalmazott — s hozzáteszem —, nagyon hasz­nos gyakorlat. Igaz, találko­zunk még pazarlással is. de nem restelljük figyelmeztetni azokat, akik így járnak el. A gyakorlati élet több évti­zedes tapasztalata, munkánk iránti becsületünk sarkall ben­nünket arra, hogy — megszív­lelvén pártunk figyelmeztető útmutatásait — hatékonyabbá, gazdaságosabbá tegyük terme­lésünket. Ennek érdekében nem mellőzhetjük a termelési folya­matok szükségszerű korszerű­sítését sem. Természetesen mérlegelnünk kell, miből lesz a legnagyobb társadalmi, nép- gazdasági haszon. Erre irányul az újító- és minden olyan moz­galom is, amelytől előrehala­dást várhatunk a CSKP XVI. kongresszusa által célul tűzött feladatok teljesítése terén. GABRIEL SALA, a Szociálisa Munka Hőse, a Kassai Nehézgépipari Válla- jUp lat szerszámkészítője 1981. X. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents