Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-10 / 240. szám, szombat
á társadalmi élet d'a'ekiikáia HOGYAN TÜKRÖZI és értelmezi a dialektika a társadalmi fejlődés sokrétű folyamatait? Általánosságban szólva úgy, hogy feltárja a társadalmi élet összes formáinak múlandó voltát, más formákkal való felváltásuk, illetve megújításuk szükségességét. A dialektika olyan optimista világnézeti beállítottságot alakít ki, amely meggyőződéssé emeli, hogy a haladás szükségszerű, mert a történelmi mozgás törvényszerű eredménye. A mai világ társadalmi arculatában mindenekelőtt az öt- lik szemünkbe, hogy a jelenségek és folyamatok fokozódóan sokfélék, és összefonódnak egymással. Ehhez képest válik mind fontosabbá a dialektikus elemzésnek az a vonása, hogy az élet valóságos folyamatait vizsgálja, és hogy analízise aktív A dialektika nem az ellentmondások összegyűjtésére és osztályozására szolgál, hanem arra, hogy meghatározza a társadalmi fejlődés sürgős szükségleteit. A világfejlődés és a szocialista társadalom mai ellentmondásait vizsgálva, ki kell jelölni a problémákat, feladatokat és megoldásuk irányát. Nézzük a dialektika álláspontjáról először napjaink megosztott, de új összefogás felé haladó világát. Napjaink egyik fő sajátossága az, hogy a társadalmi erők polarizálódnak mind a nemzetközi küzdőtéren, mind a kapitalista világban. Az utóbbi években tovább mélyült a kapitalizmus általános válsága, a gazdasági visszaesések megingatták az állami szabályozás gyógyító lehetőségeibe vetett hitet, ezért a kormányok konzervatív-reakciós gazdasági és társadalmi megoldásokhoz folyamodtak. Az erősödő jobboldali belpolitika nemzetközi térre is átterjedt. Az Egyesült Államok és más imperialista országok uralkodó körei abban az igyekezetükben, hogy megakadályozzák a progresszív változásokat és újra irányíthassák az emberiség sorsát, rátértek a nemzetközi feszültség élezésének immár jól ismert politikájára. A különböző antiimperialista erők világméretű összefogásának vitán felül első tényezője* a létező szocializmus ereje és vonzereje. A hetvenes években a világszocializmus a társadalom életének kivétel nélkül minden területén jelentékeny fejlődésen ment át. A KGST-tag- országok gazdasági növekedésének üteme a nehézségek ellenére is kétszerese volt a tőkés ipari országok növekedési ütemének. A szocialista közösség így továbbra is a világ leg dinamikusabban fejlődő államcsoportja maradt, és nagy sikereket ért el az anyagi és művelődési színvonal emelésében. Az előző évtizedet továbbá a sokoldalú együttműködés számottevő fejlődése is jellemezte. DE NEM DIALEKTIKUSON hanem dogmatikusok volnánk, ha nem látnánk és értenénk a szocialista társadalom előrehaladó fejlődésében az ellentmondásokat. A szovjet nép roppant erőfeszítések árán, világtörténelmi mértékkel mérve, igen hamar vált a szocialista viszonyok között ipari állammá. 1926-hoz képest 1980-ig a munkásság létszáma megkilencsze- reződött, s elérte a 90 milliót. A szellemi munkát végzők száma tizenháromszorosára nőtt, a városi népesség csaknem megnégyszereződött, s ma a lakosság kétharmadát teszi ki. A szaporulat abszolút számokban csaknem 140 millió. Ennek folytán jelentőségében megnőtt, minőségében átalakult több szociális probléma, különösen a lakásellátottság. Oj módon vetődik föl az élelmiszer-probléma is. A mezőgazdaság bruttó termelése 3,6-szeresére nőtt, miközben a parasztság aránya a lakosság háromnegyed részéről annak ötödére csökkent. A múltban egy mezőgazdasági (J dolgozónak két főre kellett termelnie, most pedig tizenegy személyre. Ez már eddig is 1981 megkövetelte a mezőgazdasági állóalapok és a munkatermelé- x 10 kenység nagymérvű növelését, azonban még mindig, még így is megoldandó feladat maradt 5 a lakosságot zökkenőmentesen ellátni jó minőségű termékekkel. Ezeket a nehézségeket, fogyatékosságokat, amelyek éppen a gazdaság, a társadalmi élet és a kultúra gyors strukturális átalakítása nyomán keletkeznek, joggal tekintjük — Lenin kifejezése nyomán — a teljes szocializmus aránytalanságainak, diszkrepanciáinak. Társadalmi fejlődésünket ma a fejlett szocializmusnak olyan vonásai jellemzik, ahonnan már előre láthatók a kommunizmusba való átmenet bizonyos sajátosságai is. E szakasz egyik leglényegesebb sajátossága, hogy benne az összes oldalak meghatározott arányosságot mutatnak, bizonyos értelemben a befejezett fejlődésű szocialista társadalom érettségét. Tehát az alap és a felépítmény, a politika és gazdaság, a centralizmus és demokrácia, az egyéni és társadalmi érdek, az ideológia és a társadalmi élet anyagi feltételei, de mindenekelőtt a termelők és a termelési viszonyok állnak összhangban egymással. A GYAKORLATBAN — éppen a nehézségek megoldása szempontjából — az elért összhang mértékét kell bonckés alá venni, összevetve a megfigyeléseket az elérhető kívánatos összhanggal. A Szovjetunió túljutott a forradalmi úton előrehaladt termelési viszonyok és nyomában fölfejlesztett termelőerők bizonyos összhangján, egyensúlyán. Jelenleg már érződik, hogy a termelési viszonyok néhány oldala, kiváltképp a tervezés és az irányítás formái, továbbá bizonyos elosztási formák elmaradtak a termelőerők színvonalától. Ezzel szorosan összefügg az újratermelésnek, ezen belül a társadalmi termelés termelési eszközöket és fogyasztási cikkeket előállító két szektorának kiegyensúlyozatlansága. Ma, különösen a tudományos- technikai forradalom viszonyai között, társadalmunkban újra kell gondolni, mire vezet, ha továbbra is lebecsüljük a fogyasztási cikkeket előállító ágazatokat, s ha a termelési eszközök előállítása továbbra is feltétlen elsőbbséget élvez. A gyakorlatban ez elvezetett az indokolatlan túlbuzgósághoz az üzemek építésében, az anyagi erők szétforgácsoltságához, a kitermelő ágazatok extenzív növeléséhez, s általában a fém, az energia és az üzemanyag pazarlásához. Ma már látjuk, hogy a fogyasztási cikkek gyártásának bqvítése nélkül nem lehet eljutni a bővített újratermeléshez általában, s ezen belül nem lehet biztosítani a termelési eszközök bővített újratermelését sem. Megfogalmazhatjuk tehát azt a tanulságot, hogy az új társadalmi rend természetes növekedési nehézségei mellett más természetű akadályok is jelentkeznek. A szocialista országok nincsenek automatikusan biztosítva az olyan hibák és tévedések ellen, amelyeknek az a forrása, hogy a vezetők egyes esetekben nem a reális feltételeknek megfelelően döntenek. Ez gyakran abból adódik, hogy nem használjuk ki kellőképpen a szocializmus előnyeit a népgazdaság tervezésének és irányításának területén. Mivel a népgazdasági döntésekben a politika a meghatározó elem, a gazdasági és politikai feszültségek között nem épült, nem is építhető ki kínai fal. A MARXISTÁK KÖZÜL ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a szocialista társadalomban vannak dialektikus ellentmondások. Egyes szerzők — véleményük s a nemzetközi tapasztalatok szerint is csak részben helyesen — úgy vélik, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után a társadalomban nincsenek többé antagoniszti- kus ellentmondások. Ez a felfogás egészében helyesen rögzíti a szocializmus dialektikájának fő sajátosságát. Ámde leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy a szocializmus útjára lépő társadalmakban minden ellentmondás mindig és minden körülmények között csak nem ántago- nisztikus lehet. Nem zárható ki, hogy ha például súlyos és hosz- szú időn át felhalmozódó fogyatékosságok vannak a gazdasági és kulturális élet szervezésében, a társadalomirányításban, akkor a nem antagonisztikus ellentmondások az antagonisztikus ellentétek vonásaira nem tehetnek szert. A szocialista úton való fejlődés ellentmondásainak nem antagonisztikus jellege nem valami sorsszerű eleve elrendelés, amely magától érvényesül. Alighanem ez az átcsa- pás az egyik minőségből a másikba csak akkor válik objektíve lehetetlenné, amikor felépült a fejlett szocializmus, a társadalmi viszonyok összessége átalakult a szocializmus saját, kollektivista elvei alapján. Dialektikus sokrétűség és sokértelműség jellemzi a világforradalmi folyamatot a maga egészében és elsősorban a nemzeti felszabadító mozgalmat új fejlődési szakaszában. E mozgalom a hetvenes években nemcsak a győzelmek örömét, hanem a vereségek keserűségét is megismerte. Jelentősen fokozódott a gyarmati elnyomás alól felszabadult államok társadalmi-gazdasági differenciálódása. Ezek során létrejöttek a neo- kolonialista függés új formái is. A MAI FORRADALMI FOLYAMAT dialektikájának egyik fő vonása az, hogy az emberiség útján a szocializmus felé mind változatosabbak a formák. Ez teljesen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a kapitalizmus fejlődésének gazdasági és politikai egyenlőtlensége nő, s a világ különböző részein százmilliók kapcsolódnak be a felszabadító küzdelembe. De a történelem dialektikája olyan, hogy nemcsak a forradalmi harc hajtóerői és feltételei váltak bonyolultabbá, hanem meggyorsult a forradalom objektív és szubjektív feltételeinek kiegyenlítődési folyamata is. A forradalmi folyamat általános törvényszerűségeinek köre napjainkban tágul. Ezért a valóban dialektikus megközelítés az, hogy a szocializmusért vívott harc konkrét tapasztalatainak általánosítása alapján föltárjuk, milyen sajátos módon érvényesülnek az osztályharcnak és a forradalmi folyamatnak, a szocializmus építésének általános törvényszerűségei a különböző országokban. NAPJAINKBAN a világon az összes társadalmi antagonizmu- sok összefüggnek korunk fő ellentmondásaival: a szocializmus és a kapitalizmus között folyó harccal. Ez az ellentmondás nemcsak erőteljesen rányomja bélyegét a társadalmi haladás konkrét útjaira és formáira a különböző országokban, hanem egyúttal elmélyíti a társadalom fejlődéséről mint világtörténelmi folyamatról alkotott elképzeléseinket. Az a dialektikus gondolkodó látja helyesen a mai világtörténelmet, aki a két rendszer párharcában nemcsak a jelenkori történelem antagonisztikus voltát, hanem belső egységét is meglátja. A mai korszak dialektikájának feltárása lehetővé teszi, hogy helyesen nyúljunk a háború, a béke és a forradalom kérdéseihez. Ebben a helyzetben, amikor a világ két rendszerre szakadt, a béke megóvásának egyetlen reális útja — a békés egymás mellett élés. Ez nem jelenti a társadalmi status quo jóváhagyását. A legutóbbi időkig a nagy tömegek mozgalmához kapcsolódó forradalmi fordulatok rendszerint valóban háborús helyzetekben zajlottak le, vagy háborúk siettették őket. Napjaink egyik leglényegesebb vonása viszont éppen az, hogy a forradalomnak nem feltétele többé a háború. A forradalom győzhet békében, a békés egymás mellett élés közepette — és kívánatosabb is, hogy így győzzön. Az újabb világháború veszélye nem a forradalmi átalakulások híveitől, hanem az ellenforradalom exportjára irányuló imperialista politikából indul ki. PJOTR FEDOSZEJEV, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke * A szerzőnek a Béke és Szocializmus 1981. évi 9. számában megjelent tanulmánya alapján. A pártoktatás megnyitása előtt Kevés regisztrált tag jár a nyilvános gyűlésekre $ Épül a sportpálya Zöldségfelvásárlás kulturált körülmények között Ezekben a napokban a párt- szervezetek munkájáról folytatott beszélgetés aligha kezdődhet mással, mint a most kezdődő pártoktatás előkészítésének felmérésével. Szigeti Sándortól, a nagyfödémesi [Veľké Úľany) falusi pártalapszervezet elnökétől is először ez iránt érleklődtem. Elmondta, hogy a 28 tagú falusi szervezet már teljes mértékben felkészült az oktatás megkezdésére. A pártoktatás vezetője Kaprinai Gyula, a pártbizottság alelnöke. Előadók: Rocskár István és Takács József, akik mindketten elvégezték a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetemét. Az alapfokú pártoktatásra 17 személyt soroltak be, ebből négy pártonkívüli (a hnb dolgozóiJ. A falusi szervezet fekvő beteg nyugdíjas tagjait nem sorolták be a pártoktatásba. Az előadások magyar nyelvűek s általában egy órát tartanak. A szemináriumok során az elméleti anyagot összekapcsolják a mindennapi munkában szerzett tapasztalataikkal, a község életével összefüggő kérdésekkel. Az idei tématerv a CSKP XVI. és az SZKP XXVI. kongresszusa dokumentumainak tanulmányozását irányozza elő. Mivel a helyi iskoláknak nincs külön pártalapszervezele, a tanítók is a falusi pártalapszervezetek tagjai. Ök a pedagógusok számára rendezett ideológiai-politikai oktatáson vesznek részt. Ennek vezetője Görföl Zoltán igazgatóhelyettes, aki előadásokat is tart. További előadók [magyar nyelven): Kaprinai Gyula, Roč- kár István (a magyar tanítási nyelvű iskola igazgatója) és Szigeti elvtárs, a pártalapszervezet elnöke, tanító. A helyi szlovák iskola tanítóinak politikai előadói pedig Zuzana Ga- rayová, az iskola igazgatója, Eduard Horváth és Jozef Pi- káli tanítók. A pedagógusok is a pártkongresszusok anyagát veszik át, mégpedig hat témakörben. A szemináriumokon elsősorban azt vitatják meg, hogyan hasznosíthatják új ismereteiket a saját munkájukban. Főleg erre kell válaszolniuk a tanfolyam végén tartandó záróbeszélgetésen is. Nagyfödémes több mint 4200 lakosával a galántai járás legnagyobb községe. Érthető tehát, hogy a faluban sokkal több kommunista él, mint amennyi a pártalapszervezet tagja. Külön szervezete van a helyi egységes földművesszövetkezetnek és az állami gazdaságnak. Ez a magyarázata annak, hogy a falusi pártalapszervezetnek több mint 200 regisztrált tagja van. — Regisztrált tagjainkat főleg a helyi nemzeti bizottság munkájába kapcsoljuk be — mondja Szigeti Sándor, akivel munkahelyén, a kilencéves iskolában beszélgetek. — Igen nagy segítséget nyújtottak a választások előkészítésében, s képviselőként is jól dolgoznak. Viszont nem veszik ki eléggé részüket a tömegszervezetek munkájából. A nyilvános gyűlésekre minden egyes regisztrált tagnak küldünk meghívót, de nagy részük mégsem jön el. Körülbelül a hetven százalékuk távolmarad, méghozzá többnyire ugyanazok. Nyilvános taggyűlés a faluban utoljára tavasszal volt, legközelebb pedig ebben a hónapban lesz. Ezt a pártszervezet, a Nemzeti Front helyi szervezete és a hnb közösen szervezi. Már ismert a fő napirendi pontja is: a nemzeti bizottság elnöke számol be a választási program teljesítéséről és a vele kapcsolatos további teendőkről. Lesz miről beszámolnia, hiszen az előző választási időszakból a mostaniba áthozott egyik nagy akció már befejezés előtt áll. Az egészségügyi ház elkészült, már csak három transzformátor hiányzik átadásához. Bekerítették a régi sportpályát, s futópályát is építettek. Még az ősz folyamán elkészül az iskola sportpályája is. Mindez a Z-akció keretében, vagyis saját erőből valósul meg. — Legfőbb akciónk ebben a választási időszakban a szolgáltatási ház felépítése — mondja Szigeti Sándor. — Az alapokat már leraktuk, s az anyag nagy része is a helyén van már. A szolgáltatási házat 1984-ben adjuk át rendeltetésének és 3 400 000 koronát fog érni. Megtekintjük a hnb tőszomszédságában épülő szolgáltatási házat. Nemcsak a már kész betonalap és az odaszállított épületanyag látható, hanem egy óriási méretű emelődaru is, melyre az elkövetkező időszakban bizony nagy szükség lesz. — Lakosságunkra mindig számíthatunk — jegyzi meg elégedetten a falusi pártalapszervezet elnöke. — Az iskola sportpályájának építésében nagy érdemei vannak a Szülők és Iskolabarátok Szövetségének, a többi községfejlesztési munkában pedig a társadalmi és a tömegszervezeteknek, a sportszervezetnek, a Vöröskeresztnek, a Nőszövetség szervezetének. Jól dolgozik a Jednota felügyelő bizottsága is. Legeredményesebb azonban a kertbarátok szervezete, mely nem kis mértékben járul hozzá a lakosság zöldséggel való ellátásához. Kertészkedőink elsősorban retket termesztenek. Járásunkban Nagyfödémest már sokan tréfásan Retekfal- vának nevezik. A kistermelők zöldségét szervezetten vásárolják föl, méghozzá kulturált körülmények között, hisz a szervezet tagjai tavaly (társa* dalmi munkában) szép felvásárlócsarnokot építettek maguknak. Természetesen megtekintettük a hasznos létesítményt. Ottjártunkkor a csarnokban egy teherautóról dughagymát raktak le. Ezt saját tagjai számára redelte a szervezet, hogy még az ősz folyamán a földbe kerülhessen. A rendkívül eredményes szervezet elnöke megalakulása óta, vagyis már 18 éve, Sebők Lajos, a párt- alapsrervezet tagja, a négy pártcsoport egyikének vezetője. — Jelenleg 537 tagunk van, de a létszám állandóan emelkedik — mondja. — Az emberek gyönyörködnek a munkájukban. Elértük azt, hogy nem a kocsmában ülnek, hanem hasznosan töltik el szabad idejüket. Azoknak különösen jól jön egy kis mozgás, akik nem fizikai munkát végeznek munkahelyükön. Természetesen a leadott zöldséget a felvásárló megfizeti. A műtrágyát, a vegyszereket kiskereskedelmi áron kapjuk, de a zöldséget felvásárlási áron veszik át tőlünk. A jövedelmi adót a leadott mennyiség után mindenki megfizeti a nemzeti bizottságnak. Piacon nem értékesítjük az árut. Ebben az évben csaknem 120 vagon zöldséget adunk el. Jelenleg paprikát, paradicsomot, retket. Az utóbbit elsősorban a fő szezonban. Körülbelül 10 métermázsa retekmagot vetettünk el. Ebből mintegy 3,5—4 millió csomó retek terem. Ezt mind a felvásárló veszi át. A retektermesztésre az itteni talaj a legkedvezőbb. Tapasztalataink is ezen a téren a legnagyobbak. A pártalapszervezet és a helyi nemzeti bizottság egyaránt támogatja a kertbarátok munkáját. Mi pedig szívesen végezzük, hisz tudjuk, hogy a zöldségre mindig szükség van. A pártelnök elmondta, hogy amióta fellendült a községben a zöldségtermesztés, javultak az emberi kapcsolatok, s egészséges versenyszellem alakult ki. Az emberi kapcsolatok javulását, az ideológiai-politikai munka hatékonyságát a község élete és fejlődése egyaránt tükrözi. FÜLÖP JMRE
