Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-08 / 238. szám, csütörtök
Nem kívánatos körforgás Burgonyafelvásárlási helyzetkép Nagy a forgalom a Zelenina račai nag yr akt árának tágas udvarán. A rakományuktól már megszabadult teherautók haladnak ki a kapun, helyükbe nehéz terhet szállító járművek érkeznek. Stefan Daniel tizenkét méter hosszú LIAZ teherautóján húsz darab burgonyával teli palettát hozott be a Veľké Leváre-1 Állami Gazdaságból. Naponta kétszer fordul, de — amint mondja — még egy fuvar beférne a napi teljesítménybe, ha az állami gazdaság dolgozói gyorsabban megtöltenék a rakodólapokat. Dicséri az állami gazdaság termelőit: — Szakszerűen, lelkiismeretesen dolgoznak. A gumók között kevés a szennyező anyag. A raktár vezetője is elégedett a burgonya minőségével. Szívesen járok hozzájuk, mert együtt lehet velük működni. Vilém František Desta típusú emelővel rakja le a palettákat. Pár perc alatt kiürül a teherautó raktere. Miután feldobálják az üres palettákat, a teherautó újabb rakományért indul. Kisebb teherautók érkeznek, amelyek Bratislava üzlet- hálózatába szállítják az étkezési burgonyát. Az egyik már indulna, de még várnia kell. Vitatkoznak az átadók és az átvevők, és végre megszületik a döntés: — A fóliába csomagolt burgonyát vissza kell vinni a raktárba, mert sok közte a romlott. Az emelőtargoncák már átválogatott burgonyát szállítanak a teherautóra. Idegesség, kapkodás uralkodik el az embereken. Egyesek a termelőket szidják, mások zúgolódnak a rossz tárolási viszonyok miatt. Bántja őket, hogy tonnaszámra megy tönkre a burgonya. Az egyik tagbaszakadt munkás felháborodottan mondja: — Más évek hasonló időszakában sokkal kevesebb burgonya romlott meg. Valamit tenni kéne, szerintem inkább maradna a termelőknél a burgonya, etetnék fel az állatokkal. Fölösleges annyi járművet igénybe venni és annyi üzemanyagot elpocsékolni. Nagyobb rakterű teherautó áll a rakodópadka mellé. Ján Cisár, a rovinkai nagyhizlalda gépkocsivezetője az erjedő burgonyát nézve megjegyzi: — A Franciaországból behozott burgonya jobban megfelelt takarmányozási célra. Ebben túl sok a rothadt gumó. Azért egy kis válogatás, mosás után feletethetjük a sertéssekkel. Ez a raktár nekünk aranybánya. A munkások késekkel hasítják szét a zsákokat.,Ömlik a bűzt árasztó burgonya a teherautó rakterébe. Papírcédula hull a burgonya közé. Kezembe veszem, de egy középtermetű férfi villámgyorsan elkapja. Később megtudom, hogy érdekelt, mert üzemükből szállították a burgonyát. A Radka fajta étkezési burgonyát a Dolná Breznica-i Űj Élet Efsz-ből szállították, és a felvásárló- szervek átvevői I. osztályba sorolták. Amint hallom, most potom áron adják el a rovinkai nagyhizlaldának. Egyesek azt mondják, a szövetkezet dolgozói éretlen állapotban takarították be a termést, és ezért kezd ilyen korán tönkremenni. Meghallgatva az érveket és ellenérveket, a szakvéleményeket, akaratlanul is felteszem a kérdést: Ha így volt, akkor miért sorolták az I. osztályba? Tudhatták volna már akkor is, hogy az ilyen burgonya nem sokáig tartósítható. Közben néhány személyautó is érkezik, mert a burgonya rothadásának okát már vizsgálják. A felsőbb szervek intézkedéseket akarnak tenni, hogy elejét vegyék a még nagyobb károknak. Ján Brisuda mérnök, a Zelenina bratislavai vezér- igazgatóságának igazgatóhelyettese igyekszik választ adni: — Véleményem szerint néhány mezőgazdasági üzem is hibás, mert túl korán kezdte a burgonya betakarítását, és nem választotta át az előírásoknak megfelelően. Ezt bizonyítják a példák is. Amíg a Levočai Állami Gazdaságból kiváló minőségű burgonyát szállítottak, a Spišské Podhradie-i Efsz-ből a legrosszabbat. A Nižné Repáše-i Efsz burgonyája között is nagyon sok volt a romlott. A felvásárlás megkezdése óta 4000 tonna burgonyát nem vettünk át, ami itt rothad, erjed tovább az udvaron. Sorsáról majd a felsőbb szervek döntenek. Valószínűleg szesz készül belőle. A raktárban beindítják a csomagológépet. Anna Valovičová és Mária Mravcová ugyancsak sokat dolgozik a szállítószalagnál. Dobálják ki a rossz burgonyát, pedig amint a szállítólevelek bizonyítják,, csak három hete került a raktárba. Mivel azonban zsákban és konténerekben hagyták, a korábbi melegben ventillációs berendezések hiánya miatt bemelegedett és erjedésnek indult. Jól működő korszerű klimatizációs berendezésekkel ez a burgonya is jó néhány hónapig tartósítható lett volna. Lassan kialakul a nem kívánatos körforgás képe. Átveszik a beszállított burgonyát, és ugyanakkor a raktárból szállítják ki a megromlott és azt, amelyből még étkezési célokra is ki lehet választani valamennyit. Jut az üzletekbe és a nagyhizlaldákba is. A dolgozók továbbra is zúgolódnak a nagy veszteségek és a nagy kár miatt. Noha az ideszállított burgonyának a 19 százalékút nem veszik át — más felvásárló központokban csak az egy százalékát — mégis nagyok a veszteségek. Szidják a szervezőket: minek tárolnak ennyi burgonyát a raktárban addig, amíg nem csökken le a hőmérséklet. Akkor ugyanis jóval kevesebb gumó rothad meg. ígéretet tesz az igazgatóhelyettes és a nagyraktár vezetője, hogy hamarosan változtatnak a helyzeten. Ideje, mert nagy tétről van szó, hiszen az idén jó a burgonyatermés. Ha azonban továbbra is ilyen nagyok lesznek a veszteségek — esetleg más átvevőhelyeken is — előfordulhat, hogy a múlt évhez hasonlóan újra drága valutáért kell behoznunk étkezési burgonyát. BALLA JÓZSEF Kommentáljuk Az új pártoktatási év elé A kommunisták politikai és ideológiai nevelésében kulcsfontosságú szerepe van a pártoktatásnak. Ebből adódik az az igény, hogy a pártoktatás összes fokozatán növelni kell az előadások színvonalát, átgondoltan össze kell kapcsolni az elméletet a gyakorlattal. A jó előadó, aki lelkiismeretesen, alaposan felkészül az előadásra, minden kérdésre egyenes, világos választ tud adni. Az eseményeket sokoldalúan, összefüggéseiben magyarázza, arra törekszik, hogy a bel- és a külpolitikai eseményeket, a gazdasági és egyéb kérdéseket minél jobban megértsék a hallgatók. Kiváltképpen fontos ezt az idei pártoktatási év kezdetén kihangsúlyozni. Annál is inkább, mert olyan komoly és mindent felölelő két anyag kerül előadásra, mely nemcsak jelenünket, de jövőnket is lényegesen meghatározza. Ez a CSKP XVI. és az SZKP XXVI. kongresszusának anyaga. Milyen úton-módon lehet e két témát a legnagyobb eredményességgel és hatásfokkal előadni, magyarázni és minél többet megértetni, elsajátíttatni belőle? Mindenekelőtt azzal, ha az előadók az alapos, kimerítő anyagismereten túl pedagógiailag, tehát módszertani szempontból is felkészülnek minden előadásra. Ha helyesen értelmezik a tartalmi célok meghatározó szerepét az oktatási folyamatban. A kongresszusi határozatok egységes értelmezésének biztosításával elősegítik az eszméinkkel, a párt politikájával való azonosulást, és felkészítik a hallgatókat a gyakorlati feladatok végrehajtására. Gyakorló pedagógusként hosszú évekig voltam a helyi pártszervezet előadója. így tapasztalatból tudom, hogy a hallgatók csak azt az előadást képesek igazi érdeklődéssel végigkísérni, amelyet az előadó teletűzdel az életből vett pozitív és negatív példákkal. Ilyenkor az előadást követő beszélgetés is sokkal élénkebb, őszintébb és nyíltabb. Riportútjaim során nem egy esetben hallottam a párttagoktól, ilyen megjegyzéseket: „Nálunk a pártoktatás csak olyan felesleges időtöltés.“ A miértre ilyen válaszok fogalmazódtak meg: „Az előadó brossúrából vagy papírról felolvassa az anyagot, amelyből mi hallgatók vajmi keveset értünk meg. A felolvasás után néma csend következik, aztán mindenki hazamegy, mint aki jól végezte dolgát.“ Persze, ez nem általános, de elég gyakori jelenség. Hiszen a pártelőadók, a propagandisták, az agitátorok tízezrei áldozatos és önzetlen munkát fejtenek ki, megmagyarázzák a párt politikáját. Szakítottak azzal a hibás szemlélettel, mely szerint az előadónak, a propagandistának az a fő feladata, hogy meghatározott ismeretanyagot tanítson meg, mintha a pártoktatás csak az ismeretközlés eszköze lenne. A pártoktatásban mindenekelőtt sokoldalú nevelési célokat kell követnünk. Egyebek között a marxista—leninista műveltség, szemlélet, ítélő- és cselekvőkészség, a meggyőződés, a kommunista személyiségvonások fejlesztését. Fő cél, hogy a hallgatók — megértve és teljesebb képet kapva a párt politikájáról — azonosuljanak a párt céljaival, fokozottabb mértékben váljanak képessé e politika végrehajtására, alkotó alkalmazására, az eszméink szerinti cselekvésre. Legyenek képesek a reális közgondolkodásra, s szembe tudjanak szállni a hibás nézetekkel. Ne csak értsék, hanem magyarázzák is helyesen a párt politikáját, a felvetődő mindennapi kérdéseket, problémákat. így teljesíti a pártoktatás igazi feladatát, s válik a központi és a helyi politikai, gazdasági célok következetes megvalósításának segítőjévé. TÖRÖK ELEMÉR ki egyenjogúságért, a nemzeti függetlenségért, n békéért vívott harc jegyében ÍRTA: MARIE KABRHELOVÄ, A CSEHSZLOVÁKIAI NŐSZÖVETSÉG KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE A prágai Kultúrpalota kongresszusi termében ma kezdődik a nők világkongresszusa, mely október 13-ig ülésezik. A kongresszust a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség hívta össze. Az a szervezet, mely a legaktívabb és döntő erőt képviseli az ENSZ által meghirdetett nők évtizede céljainak megvalósításáért folyó harcban. A nők évtizedét az ENSZ-közgyűlés XXX. ülésszaka hirdette meg az 1976—1985- ös évekre, s ezen időszak második felének legnagyobb, világméretű eseménye a prágai kongresszus. A világkongresszus lehetővé teszi a világ minden részén élő. különböző társadalmi rétegekhez tartozó, különböző politikai, ideológiai és vallási nézeteket valló nőknek, hogy megvitassák, hogyan járulhatnak hozzá még fokozottabban a nők évtizede feladatainak teljesítéséhez, hogyan fejleszthetik tovább mindazt, amit eddig elértek. Ha számba vesszük a nők évtizedében elért eddigi eredményeket, megállapíthatjuk, hogy számos országban bizonyos pozitív fejlődés indult meg, mely elsősorban a törvényhozás terén nyilvánul meg Törvényeket fogadtak el a nők diszkriminálásának megakadályozásáról, a munkában való egyenjogúságról, arról, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak stb. Ezeknek a női jogoknak az elismerése vitathatatlanul fontos lépés előre. Fokozza a nők önérzetét, szilárdítja biztonságukat és támogatja a közös akciókat. Igaz — amint az a tőkés államokban gyakran előfordul —, ezeket a törvényeket a gyakorlatban nem mindenütt valósíták meg, érvényesítésüket fékezik, nem veszik figyelembe vagy a legkülönbözőbb módon megkerülik azokat. így, habár a nők ma földünk felnőtt lakosságának 50 százalékát és a hivatalos munkaerő egyharmadát képezik s az összmunkaidő kétharmada rájuk esik, a béreknek csak az egy tizedét kapják. A nők évtizedének első felében azonban a nők helyzete számos tőkés és fejlődő országban, mint azt a tavalyi koppenhágai konferencia dokumentumai is ismertetik, rosszabbodott. A nők helyzetét ezekben az országokban nagymértékben nehezítik az általános válság, az infláció következményei, az áremelkedések, az adók, a lakásra és közlekedésre fordított költségek. A katonai kiadások állandó növekedése következtében rosszabbodnak a lakosság élet- feltételei. A munkanélküliség emberek milliói számára jelent nyomort és kilátástalanságol. A nők munkához való jogá ért vívott harc rendkívül nehéz. E harc azonban szintén nagy, tömeges mozgalommá nőtt, mely egyre több külön böző szociális rétegekhez tartozó nőt egyesít. E harc elválaszthatatlan a demokratikus jogok védelmétől, mert a munkanélküliséget a diszkrimináció fokozására használják fel, arra, hogy nyomást gyakoroljanak a munkásokra, hogy alávessék magukat munkaadóik döntéseinek. A nők érdekeik védelmében egyre nagyobb mértékben együttműködnek a szakszervezeti szervekkel. Részt vesznek sztrájkokban, tüntetéseken, az üzemek elfoglalásában, hogy megakadályozzák munkájuk elvesztését. Egyes országokban az üzemekben nőbizottságok alakulnak a nők jogainak védelmére. Követelik a munkakörülmények javítását, az egészségügyi ellátás, az anyaság idején való gondoskodás minőségének javítását. Ismeretes, hogy a tőkés országokban egyre több nőt alkalmaznak rövidített munkaidőre, ami a munkaadóknak rendkívüli hasznot jelent Az ún. nőkérdést egyetlen tőkés országban sem oldották meg, még részlegesen sem. Újfent és újfent bebizonyosodik, hogy a nők társadalmi helyzete, jogaik egyenes arányban függnek a társadalmi rendszertől. Az emberiség eddigi történetében egyedül a szocializmus, a marxista—leninista világnézeten alapuló társadalom egyenjogúsította teljes mértékben a nőket, biztosítja számukra az őket jogosan megillető helyet s a mindennapi életben személyiségük sokoldalú fejlesztését. Ezért a nők helyzete a szocialista közösség országaiban a többi ország női és nőmozgalma számára példaként. ösztönzésül szolgál, valamint célul, melynek eléréséért a haladó erők támogatásával harcolnak. A nők hozzájárultak népünk nemzeti függetlenségéért vívott hősi harcához, ahhoz a harchoz, melyet a világ különböző részein új győzelmek koronáztak. Életkörülményeik összetettsége itt abból következik, hogy a fejlődő országok csak lassan és nagy nehézségekkel számolják fel azokat a súlyos következményeket, melyeket a sokéves gyarmati uralom hagyott hátra gátlástalan kizsákmányolásával, a nemzeti gazdagság fosztogatásával s azzal, hogy a néptömegeket, főleg a nőket szándékosan szellemi elmaradottságban tartották. A fejlődés útján felmerülő akadályok ellenére a felszabadult országokban a nők lelkesen vesznek részt az ország fejlesztésében, az új élet építésében, hogy leküzdjék a gyarmatosítás szomorú örökségét. A haladás útját mutatják az olyan országok, mint Afganisztán, Angola, Etiópia, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Mozambik, Kongó stb. A világ számos országában a nők milliói óriási erőfeszítésekkel küzdenek gyermekeik, családjuk létfenntartásáért, a nyomor, az éhség, a betegségek ellen. Sok helyütt még mindig nehéz harcot vívnak és nagy áldozatokat hoznak a fasiszta és a fajgyűlölő rendszerek elleni, népük alapvető jogaiért vívott harcban. Az imperializmus reakciós politikája a világ számos pontján egyre jobban fokozza a feszültséget. Az Amerikai Egyesült Államok és szövetségeseik konfliktusokat idéznek elő. újabb feszültségeket szítanak, például a Perzsa-öböl. az Indiai-óceán térségében, Dél- Afrikában, Délkelet-Ázsiában, a Knrib-térségben és máshol, veszélyeztetve a nemzetek szuverén jogait és növelve a vi- lágkonfliktus veszélyét. A nők világkongresszusa Prágában olyan időszakban ülésezik, amikor a nemzetközi viszonyok egyre inkább megromlottak. A nők évtizedének kezdete az enyhülés időszakában — Helsinki évében volt. A nyolcvanas évek kezdetén a világimperializmus legreakcíó- sabb erői léptek színre, melyeket elsősorban az USA kormánya képvisel, felszínre került a militarizmus, az agresszió, a politikai zsarolás, a katonai erőfölény megszerzését célzó veszélyes törekvések irányvonala. Az új rakéták Nyugat- Európába való elhelyezésére irányuló NATO-tervek és főleg a Reagan-kormány döntése a neutronfegyverek gyártásának megkezdéséről, közvetlenül veszélyeztetik a világbékét. A béke megvédéséért és megőrzéséért folyó hatalmas, világméretű mozgalomban a nők óriási- erőt képviselnek. Az élet megvédése érdekében a szocialista országok nőihez csatlakoznak a fejlődő és a tőkés országok asszonyai is. Tiltakozó tüntetéseket, meneteket, találkozókat szerveznek, felhívásokkal fordulnak a parlamentekhez, a kormányokhoz, az ENSZ-hez, a béke megvédésére felszólító jelszakavat hangoztatnak, aláírásokat gyűjtenek stb. Tanácskoznak, tapasztalatokat cserélnek a nők harcának és a békéért folyó egységes akciók megerősítésének módjairól, az atomháború fenyegető veszélyének elhárításáról. Teljes mértékben támogatják a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség felhívását: „Elutasítjuk a destruktív tervet, az élettelen városok, a gyerekek nélküli iskolák, az elhagyott gyárak és kietlen földek képzetét...“ Ezért támogatják a nők százmilliói a Szovjetunió és a többi szocialista ország céltu1981. X. 8.
