Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-08 / 238. szám, csütörtök

Az évi megtakarítás: 25 000 liter gázolaj A szakaszos legeltetés előnyei Mezőgazdasági vállalataink­ban, üzemeinkben napirenden szerepelnek a következő kér­désekkel kapcsolatos viták, vé­leménycserék: Hogyan lehet jobban, ésszerűbben gazdálkod­ni a termőtalajjal illetve a ter­mőtalajon, s nőiként lehetne jobban takarékoskodni az üzemanyaggal? Az energiataka­rékossággal kapcsolatos kérdé­sek főleg az utóbbi időben me­rülnek fel egyre gyakrabban.E viták keretében azonban olykor túlságosan elrugaszkodunk a valóságtól, és a problémák meg­oldása során gyakran nem lát­juk, hogy mit oldhatunk és kell megoldanunk saját erőből, s mi az, amit a mezőgazdaság számára másoknak kell megol­daniuk. Oly módon, ahogy arra végül is rámutatnak a CSKP XVI. kongresszusának, az SZLKP kongresszusának határo­zatai, valamint a CSKP KB-nak a mezőgazdaság számára olyan nagy jelentőségű 13. ülésének határozatai. E dokumentumok rámutatnak többek között a korszerű vetőgépek és ekék krónikus hiányára, a kukorica­termesztés komplex gépesítésé­vel kapcsolatos érthetetlenül hanyag munkára, ami főleg a szovjet gyártmányú kiváló hat­soros kombájnok — a cherso- nok — kihasználásának eseté­ben mutatkozik meg. E kom­bájnok egyébként lefosztják a kukoricacsövet, s egyúttal a ku­koricaszárat is leszecskázzák. A gépesítéssel kapcsolatos problémákat sorolhatnánk, de ezeket csak a minisztériumok oldhatják meg. A bevezetőben említett két problémát azonban a mezőgazdasági dolgozók ma­guk is megoldhatják, s így is kell tenniök. Csak jól körül kell nézniük saját portájukon, vagy a szomszédban, s rájöhet­nek, hogy olykor bizony csu­kott szemmel mennek el a kéz­zelfogható megoldás mellett. Jó példa erre a Lozorno székhely- lyel működő Hegyalja Egységes Földművesszövetkezet, amely­ben az üzemanyagtakarékosság és a termőtalajjal való ésszerű gazdálkodás nagyon hatékony. XXX A Hegyalja Efsz trágyaleves öntözési gazdálkodást folytató részlegén összesen 245 hektá­ron május első napjaitól Októ­ber közepéig 1150 üszőt legel­tetnek kooperációs társulásuk vállalalataiból. Ilyen nagy állo­mányra számítva a mezőgazda- sági földterület nem túlságosan nagy. A villanypásztorokkal körülkerített területen azonban elegendő takarmány jut minden állatnak, sőt hektáronkét még 2 tonna jó minőségű szénát is nyernek. A földművesszövetkezetnek 1010 darabból álló fejőstehén­állománya is van. Tavaly egy tehéntől átlagosan 3706 liter tejet fejtek ki, s az idén már megteremtették a tehenenkénti 4000 literes átlagos évi tejhozam túllépésének a feltételeit. Az említett állományból 243 tehe­net intenzív szántóföldi legelő­kön tartanak. A villanypászto­rok segítségével megvalósított szakaszos legeltetéshez mind­össze 45 hektárt vesznek igény­be. Igen, igaza van annak a szakembernek, aki most na­gyon gyorsan átszámította, hogy 45 hektáron alig 90 da­rabból álló állományt lehetne tartani. Hiszen a hagyományos, istállókban történő állattartás esetén egy nagy számos állat­ra legalább fél hektárról nyert tömegtakarmányterméssel szá­molnak. Az intenzív legelőkön történő legeltetés során mind­össze 0,19 hektár jut egy fe­jőstehénre. Mindkét példa bizonyítja, hogy az intenzív legelők — — akár gyepterületen, akár szántóföldön — létesítése trá­gyaleves öntözési gazdálkodást, vagy öntözéses gazdálkodást folytató gazdaságok feltételei között egyaránt lehetővé teszi, hogy ugyanakkora területen 50 százalékkal növeljék a marha­hús- illetve a tejtermelést. Ha azonban szélesebb össze* függéseiben is megvizsgáljuk a szakaszos legeltetés előnyeit, akkor láthatjuk, hogy ez a leg­természetesebb szarvasmarha- tenyésztési mód nemcsak a ter­mőföld lehető legésszerűbb' hasznosítását teszi lehetővé, hanem az emberi és gépi muri* ka megtakarításán túl jelentős üzemanyagmegtakarításhoz is vezet. XXX Amennyiben minden üszőt is* tállóban tartanának, amelyek­be naponta háromszor szállí­tanák az eleséget átlagosan 5 kilométernyi távolságról — a pótkocsikon 3,7 tonna zöldta­karmánnyal májustól októ­berig legkevesebb 17 700 liter gázolajat használnának fel. A legeltetésnek köszönhetően ezt a mennyiséget megtakarítják. Feltételezzük, hogy az istál­lóban való állattartáshoz a 243 tehén számára legalább 110 hektáron termesztett zöldtakar­mányra lenne szükségük. Há­romszori kaszálás esetén, napi háromszori etetést és 100 kilo­méterenkénti 35 literes gázolaj- fogyasztást számolva [a pótko­csi említett leterhelése mellett) a 180 legeltetési nap alatt 7500 liter gázolajat takarítanak meg. S ha valamennyi tehenet legel­tetnék, akkor egy legeltetési időszakban több mint 30 ezer liter gázolajat takaríthatnának meg. Lehetséges, hogy sokan csak legyintenek — régi, ismert dol­gok ezek. Valóban így van, az­zal a különbséggel, hogy eddig nem vettük észre, s nem figyel­tünk fel rá, mint olyan mód­szerre, amely minden szem­pontból gazdaságos. Persze, ki­használásához minden szem­pontból előkészített, céltudatos intézkedéseket kell foganatosí­tani. Ugyanakkor az egyik dön­tő szót a gépiparnak kell ki­mondania, amely mindeddig csak nagyon akadozva teljesí­tette kötelességét a villany­pásztorok szállításában. A Hegyalja Efsz ezzel a legelte­tési módszerrel több mint 25 ezer liter gázolajat takarított meg — s ez beszédes példa. Az SZLKP Bralisl:ava-vidéki (Bratislava-vidiek) Járási Bi­zottságán e tekintetben minden kezdeményezést támogatunk. A pártalapszervezeteknek azon­ban tanácsoljuk, hatáskörükben alaposan vegyék fontolóra, hogy a saját feltételeik között — a lozornói tapasztalatokon kívül — még milyen takarékossági lehetőségek vannak. JAROSLAV KINTLER mérnök az SZLKP Bratislava-vidéki Járási Bizottságának titkára UJ SZÓ 1981 X. 8. datos békepolitikáját, emelik fel egyetértő szavukat a kez­deményező és konstruktív ja­vaslatok mellett, melyek az SZKP XXVI. kongresszusán hangzottak el, amelyeket a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának felhívása tartalmaz, s melyeket Andrej Gromiko nemrégiben az ENSZ-közgyűlés XXXVI. ülésszakán felszólalá­sában hangoztatott. Ebben a szellemben — ez nem kétséges — tanácskozik majd a nők világkongresszusa is. A kongresszus tanácskozá­sa a világ minden részébe el­juttatja >a haladó nők sürgető, tettekre ösztönző békefelhívá­sát, az életért, a halál ellen, egy olyan világért vívott harc­ra szólító felhívást, amely biz­tos, békés otthont nyújt min­den ember számára. A nők világkongresszusa magasba emeli az egyenjogú­ságért, a nemzeti függetlensé­gért, a békéért s azokért az eszmékért vívott harc zászla­ját, amelyeket a kongresszust előkészítő időszak jelszava foglalt magába. Optimizmussal várjuk a nők világkongresszusának eredmé­nyeit. Erre feljogosítanak ben­nünket a kongresszus előké­születei, melynek során jelen­tősen elmélyült a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tag- szervezeteinek együttműködé­se. A Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség fáradhatatlan igyekezetének köszönhetően si­került létrehozni a legkülön­bözőbb társadalmi szervezetek, mégpedig nemcsak a nőszerve­zetek, hanem a szakszerveze­tek, az ifjúsági, egyházi és más szervezetek széles körű együttműködését. A jövőbeni együttműködésre ösztönzően hat az ENSZ és specializált intézményeinek érdeklődése és részvétele, valamint a jelentős személyiségek tekintélyének súlya. A kongresszust megelőző szá­mos előkészítő ülés és konzul­táció nagymértékben hozzájá­rul a kongresszus sikeréhez. Ezeken ilyen témákat vitattak meg: a nők a békéért és a le­szerelését; a nők és a munkaf a nők egyenjogúsága a társa­dalomban; a nők és a családi a nők a nemzeti függetlensé­gért és fejlődésért. Ezek lé­nyegében mind sürgető prob­lémák, melyeket országaink­ban a nők fokozatosan úgy igyekeznek megoldani, aho­gyan azt a szocialista közös­ség országaiban megoldották. S ezek a kérdések mind össze­függnek a művelődéshez, az egészséghez, az élethez, a biz­tonságos békés világban folyó fejlődéshez való joggal. A nők világkongresszusának befejezését követően Prágában kerül sor a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség VIII. kongresszusára, mely ugyan­ilyen jelentős az egész világ haladó nőmozgalma számára. Hiszen olyan szervezet csúcs- találkozójáról van szó, mely már 36 éve mozgatóereje a nők jogaiért folyó világméretű harcnak, fontos része a béké­ért, a társadalmi haladásért küzdő erőknek, szilárd tagja az imperialistaellenes világ- frontnak. A Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség kez­deményezésére hirdette meg az ENSZ a nők évtizedét, be­leértve a nők nemzetközi évét s a nemzetközi gyermekévet is. A VIII. kongresszus érté­keli a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség elmúlt idő­szakban végzett tevékenységét, határozatokat fogad el a vi­lág haladó női és nőszerveze­tei további, a békéért, a hala­dásért, a nők és a gyerekek boldog életéért folytatandó te­vékenységéről. Csehszlovákiát érte az a megtiszteltetés, hogy házigaz­dája legyen e világméretű ese­ménynek, s a lehető legkedve­zőbb feltételeket teremtsen a kongresszus tanácskozásához. Meggyőződésem, hogy a cseh­szlovákiai előkészítő bizottság feladatát becsülettel teljesíti. Igényes munkánkat sokoldalú­an és hatékonyan támogatta kommunista pártunk, kormá­nyunk, a minisztériumok és más intézmények, a Nemzeti Front és a benne tömörülő szervezetek, valamint a lakos­ság széles rétegei. Örvendetes, hogy a kongresszus előkészí­tését kezdettől fogva saját ügyüknek tekintették a Cseh­szlovákiai Nőszövetség tagjai, hazánk asszonyai. A Csehszlo­vákiai Nőszövetség szerveinek és szervezeteinek kezdeménye­zésére a kongresszus előtti időszakban számos találkozót, összejövetelt és beszélgetést szerveztek, melyeken a részt­vevők megismerkedtek a más országokban élő nők életével, munkájával, harcával, véle­ményt nyilvánítottak a jelen­legi világhelyzet időszerű kér­déseiről, a nők helyzetéről. Ezeken az akciókon a nők mindenhol hangot adtak a tar­tós béke iránti vágyuknak, ha­tározottan tiltakoztak az im­perializmus militarista politi­kája ellen, kinyilvánították, hogy minden erejükkel hozzá­járulnak hazánkban a fejlett szocialista társadalom építésé­hez. Eredményes volt a nők világkongresszusára kiadott bélyegek árusítása is. A be­folyt összegből fedezzük a kongresszus rendezésének ki­adásait. Asszonyaink jó hozzá­állásukról tettek tanúbizonysá­got azokkal az ajándékokkal is, melyeket a kongresszusi küldöttek részére készítettek, továbbá a külföldi vendégek fogadásának gondos előkészü­leteivel az egyes járásokban, városokban, falvakban és üze­mekben. A csehszlovák nők aktivitá­sa a világkongresszus előké­szítése során kifejezi mély, in­ternacionalista szolidaritásun­kat, elválaszthatatlan része őszinte elhatározásunknak, hogy a szocializmusért, a vi­lág társadalmi haladásáért, a békéért élnek és dolgoznak. Sikerélmény nélkül is.. A felvásárolni való Az állomás melletti raktár- épületek látványa sejteti: jó helyen járunk. A kapu bejára­ta fölötti cégtábla viszont, már bizonyítja, itt van a bratislavai Zelenina zöldségforgalmazó üzem dióspatonyi {Orechová Potôň) részlege. A földszintes irodaházat tatarozzák, hogy majd felújítva jobb munkakö­rülményeket biztosítson az itt dolgozóknak. Később kiderül, felújításra érett itt minden. A Csöllei Lajos igazgatóval, Nagy Barnabás és Gálfíy Tibor rak­tárossal folytatott beszélgetés során világossá válik, amíg ez nem történik meg, addig a ter­melők és a fogyasztók közé ékelt forgalmazó — már mint ők — nem tudják azt nyújtani, amit szeretnének. Még nagy erőfeszítések árán sem, ami mostani munkájukra jellemző. Az üzem évek óta szinte sem­mit sem áldoz dióspatonyi rész­lege korszerűsítésére, a raktá­rak egymás után dőlnek ki a sorból, a felvásárolni való vi­szont egyre több. 1976-hoz vi­szonyítva az idén mintegy 50 százalékkal több árut kell' át­venniük és forgalmazniuk. Most egy kis lélegzethez ju­tottak, mert a nyári érésű zöld­séget már betakarították a föld­művesek, az ősziek átadása pe­dig még csak ezután kezdődik. Annál több gondot okoz viszont a burgonya. A tágas udvar közepén a zsákokból, nagy ládákba szórt termésből rengeteg vár táro­lásra. Mondanunk sem kell, hogy amíg ez nem történik meg, ki van téve a szeszélyes időjárás viszontagságainak és az nagy károkat tehet benne. Gálffy Tibor raktáros arca gondterhelt, amikor az egymás fölött sorakozó ládákra néz. Azonban abban sem biztos, hogy a raktárban jobb helyen lesznek, hiszen azok közül egyiknek például a teteje be­ázik. A burgonyát viszont min­den áron fedél alá kell juttat­ni, noha az gyorsabban érkezik, mint ahogy győzik az elraktá­rozását. A berakodáshoz csu­pán egyetlen targonca áll a rendelkezésükre, emberi erővel pedig ezek a ládák nem emel­hetők fel, főleg nem rakhatók fel egymás fölé. — Mi lesz, ha ez az egy gép is elromlik? — aggódik a rak­táros. Aggodalmát még csak tetézi, hogy annál is többet kell tárol­niuk, mint amennyire számítot­tak. Azzal a 125 vagonnal még csak-csak megbirkóznának, amit télre kell elraktározni. De ezen túl 180 vagont kapnak a lakosság előzetes ellátására. — Felkértük üzleteink veze­tőit, írják össze, ki mennyi burgonyát óhajt 50—100 kilón­ként még a tél beállta előtt vá­sárolni — magyarázza az igaz­gató. — De mindössze fele annyi burgonyára akad vevő, mint amennyi erre a célra ren­delkezésünkre áll. Az a hely­zet, hogy ma már a falusi há­zakhoz is csak kis kamrákat építenek, no meg most, hogy jó a termés, mindenkinek az a meggyőződése, hogy télen is lesz bőven az üzletekben bur­gonya. Akkor meg minek ve­gyék meg előre ...? A burgonya meg csak egyre jön, most meg ráadásul a há­rom kilogrammonkénti csoma­golását és az azonnali kiszál­lítását is abba kellett hagyni, az asszonyokat átcsoportosítot­ták a zsákok összecsomagolá­sához. Ha ugyanis azokat nem küldik vissza idejében a ter­melőknek, a felvásárló bírsá got fizet. A nagy burgonyatermés fe­letti örömbe ilyen ürömök ve­gyülnek Dióspatonyban. De még csak ha a burgonyával lenne így. A fióküzem erre az évre 2175 vagon zöldség felvá­sárlására kötött szerződést. Előzetes számítások szerint ezt a tervet nem teljesítik, mert karalábéból, karfiolból, salátá­ból 100 vagonnal kevesebb ér­kezett. — Nincs ebben valami ellent­mondás? — kérdezzük az igazgatót. — a magántermelők­től ugyanis azt hallottuk, hogy főleg ilyen terményeket nem tudtak eladni. — Ennek az a magyarázata zöldség egyre több — válaszolja az igazgató —, hogy a karalábét, salátát szinte mindenki ugyanakkor akarja értékesíteni. Akkor, amikor an­nak legmagasabb a felvásárlási ára. Érthető a termelőnek ez a törekvése, elvégre azért ve­sződött a zöldséggel, azért köl­tött vetőniagra, vegyszerre, azért öntözte, kapálta, hogy ez a befektetés megtérüljön. A Zelenina viszont nem vehet át egyszerre több árut, mint amennyit azokban a napokban az üzletekben, a feldolgozó iparban, az óvodákban, bölcső­dékben, üzemi konyhákon, ven- déglátóipari üzemekben értéke­síteni tud. Úgy lenne jó, ha folyamato­san érkezne a zöldség. A mop- tani gyakorlat ezzel szemben az, hogy vagy túl sok, vagy túl kevés, esetleg semmi se jön. Van egy olyan javaslat — s ezt a dióspatonyiak is támogatják —, hogy egységesíteni kellene a felvásárlási árakat, ugyana­zért az áruért a termelő egész évben azt az árat kapja. Csak­hogy az „ellentáborhoz“ tarto­zók azt mondják: a zöldség­árusítás ősi törvénye szerint a felvásárlási és eladási áraknak fokozatosan csökkenniük kell. — Vajon a felvásárolt áru ugyanolyan mennyiségben és minőségben kerül-e az ország asztalára ahogyan ide érkezik? — A választ azzal kezdeném —■ magyarázza Nagy Barnabás —, hogy a járás asztalára min­den bizonnyal. A raktárban, ahol beszélge­tünk, mezőgazdasági üzemektől és kistermelőktől átvett papri­kával, paradicsommal, karfiol­lal, és kerttulajdonosoktól fel­vásárolt almával, szőlővel teli ládák sorakoznak. Amint a termelőtől átveszik az árut, ab­ból annyi ládát töltenek meg, amennyire a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás 24 zöldségüzletéből megrendelés érkezett. Ennek köszönhető, hogy a szóban forgó járás vá­sárlói általában elégedettek a zöldségüzletek ellátásával. — Csakhogy a járás inkább zöldségtermelő, mint fogyasz­tó. Az összes ilyen terménynek csak a 8—12 százaléka fogy el itthon, a fióküzemnek a többit a járás határain túl kell érté­kesítenie, s ez már nem megy simán — mondotta a további­akban Nagy Barnabás. Az értékesítés javarészt úgy történik, hogy jelentik Bratis- lavának, mennyi árujuk van, és onnét utasítást kapnak, hova szállítsanak: Kassára (Košice), Zilinára, Prágába ... Sokszor az a helyzet, hogy több zöldség van a raktáron, mint amennyi­re az üzem tudomása szerint igény van. Ilyenkor a fióküzem igyekszik vevőt keresni. Táví­rón érdeklődnek mindenfelé: kell-e paprika, uborka, para­dicsom ...? Számtalanszor tu­domásukra jutott, hogy ott, ahol érdeklődtek, nem kellett az áru, ahová viszont nem ju­tott el i. hír, hogy tele a diós- patonyi raktár, ott nem volt zöldség az üzletekben. Ha találnak vevőt, teherau­tókon, vasúton máris útnak in­dítják az árut. A nagyobb téte­leket gyorsteher-szerelvények viszik. A kisebbeket „rendes* szállítmányként. A rendes szál­lítás viszont elég lassú. Gondol­hatjuk, hogy mit jelent ez az ilyen romlandó áru esetében: a forgalmazó és a fogyasztó leg­nagyobb bosszúságára. Ezek a problémák azonban a fióküzem keretében megoldha- tatlanok, noha legtöbbször őket illetik bíráló szóval. A fentiek azonban egyértelműen bizo­nyítják: jogtalanul. Lehetősé­geikhez sikerélmény hiányában is igyekeznek eleget tenni a Mezőgazdasági Minisztérium 123-as számú rendeletének, amely a zöldségkereskedelmi szerveknek feladatul adja, hogy maradéktalanul vásárolják fel mindazt, ami megtermett, és ezzel tegyék lehetővé a lakos­ság, a feldolgozóipar jó zöld­ségellátását. A jövőben ezek­nek az elvárásoknak a dióspa­tonyiak csak akkor tudnak ele­get tenni, ha ehhez megterem­tődnek az anyagi-műszaki fel­tételek, ha javul az üzem pi­ackutatási tevékenysége. KOVÁCS ELVIRA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents