Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-23 / 251. szám, péntek

Reagan két tűz közé kérőit Az amerikai elnök kijelentésének és Leonyid Brezsnyev nyilatkozatának visszhangja (ČSTK) — A világsajtó élénken foglalkozik azzal a nyilatko­zattal, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke adott a moszkvai Pravdának. Az európai közvélemény pedig mind heve­sebben tiltakozik Reagan amerikai elnök azon kijelentése el­ten, bogy szerinte Nyugat Európában lehetséges egy korláto­zott nukleáris háború. PÄRIZS — A francia Le Ma­tin de Paris azt írja: Brezsnyev válasza tükrözi a szovjet kor­mányzat, az egész szovjet nép eltökéltségét, hogy mindent megtegyen egy esetleges nukle­áris háború veszélyének elhárí­tására. A legnagyobb francia szak- szervezeti központ, a CGT nyi­latkozatban mutatott rá, hogy az amerikai elnök 'múlt heti ki­jelentése olyan stratégia meg­nyilvánulása, amelyet Washing­ton már több éve követ. Ez csak megerősíti, hogy szükség van az emberek millióinak til- tafkozó mozgalmára az új ame­rikai közepes hatótávolságú ra­kéták, a neulronfegyverek ellen, a fegyverkorlátozás mellett. LONDON - A The Times szerdai számában a Brezsnyev nyilatkozat kapcsán rámutatott, hogy a Szovjetunió elképzelései és erőfeszítései azt szolgálják: mindörökre küszöböljék ki egy nukleáris háborúnak még a le­hetőségét is. A BBC rádióállo­más megfogalmazása szerint „Reagan elnök két tűz közé ke­rült azzal, hogy mind a Szovjet­unió, mind saját nyugat-euró­pai szövetségesei bírálják kije­lentéseit“. WASHINGTON — Az UPI ame­rikai hírügynökség megállapí­totta: Leonyid Brezsnyev egy­részt válaszolt Reagan elnök ki­jelentéseire, másrészt javaslatot tett a nukleáris háború esetle­ges kirobbanásának elhárításá­ra is. A The New York Times hangsúlyozta: „A kifejtett gon­dolatod és az a tény, hogy sze­mélyesen Leonyid Brezsnyev nyilatkozott, világosan mutatják, hogy a Szovjetunió milyen je­lentőséget tulajdonít a nukleá­ris háború elhárítása kérdésé­nek.“ Az amerikai kommentátorok általában azon a véleményen vannak, hogy a nyugat-európai vezetők Reagan legutóbbi kije­lentései után még inkább két­ségbe vonják: Washington való­ban felelősen kíván-e hozzájá­rulni a november 30-án Genf­ben kezdődő szovjet—amerikai ra ké ta t á rg y a 1 á so k si k e ré h ez. Ülésezett az MSZMP KB (ČSTK) — Budapesten teg­nap ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága javas­latára a plénum megvitatta az időszerű nemzetközi kérdések­ről szóló beszámolót, valamint a 15 éves lakásépítési prog­ram teljesítéséről és a lakás- elosztási és -gazdálkodási rendszer to v á bbfe j l esz tés ér ö 1 szóló jelentést. Arafat Líbiában (ČSTK) — Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet Végrehajtó Bizottságának elnöke szerdán Líbiába utazott. A JANA líbiai hírügynökségnek adott interjújában elítélte a fe­szültség fokozására és az arne- riakai uralomra törekvő impe­rialista politikát. A palesztin vezető Moszkvá­ból utazott Líbiába. Mifit isme­retes, hétfő óta baráti látogatá­son tartózkodott a Szovjetunió­ban, ahol fogadta őt Leonyid Brezsnyev is. A látogatás jelen­tős eredménye volt, hogy a PFSZ moszkvai képviselete dip­lomáciai statútumot kapott. MEXIKO MEGKEZDŐDÖTT AZ „ÉSZAK-DÉL" KONFERENCIA {ČSTK} — Cancún mexikói üdülőhelyen tegnap megkezdő­dött az iparilag fejlett nyolc nyugati ország és 14 fejlődő ország állam-, illetve kormány­főjének kétnapos csúcsértekez­lete. Az ún. Észak—dél párbe­széd keretében a résztvevők megvitatják annak lehetőségét, hogyan lehelne áthidalni a fej­lett tőkés országok és a „har­madik világ“ fejlettségi szintje közötti egyre mélyülő szaka­dékot. A tanácskozáson részt vesz Reagan amerikai elnök is, aki Washingtonból való elutazása előtt úgy vélekedett, hogy „il­lúziók nélkül“ utazik Cancun- ba. Jelen van Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is. A konferen­cia két társelnöke a vendéglá­tó Portillo mexikói elnök, il­letve Trudeau kanadai kor­mányfő. A konferenciát esz­mecserének szánták, nem pe­dig döntések meghozatalára hivatott fórumnak, melynek nem határozták meg a napi­rendjét, és nein is fogadnak el zárónyilatkozatot. A tanács­kozásra a pesszimizmus légkö­rében kerül sor, mivel az USA továbbra is visszautasítja a fejlődő országoknak az igazsá­gos nemzetközi gazdasági rend megteremtésére, valamint a gazdasági és pénzügyi segít­ségnyújtásra irányuló jogos kö­veteléseit. LEONYID ZAMJATYIN, az SZKP KB tájékoztatási osztályá­nak vezetője a Szovjetunió— NSZK Társaság elnöke fogad­ta Johannes Raut, az Észak- Raj na-Vesztfália kormányfőjét akivel a két felet érintő kér­désekről tárgyalt. SZÓFIÁBAN Todor Zsivkov a Georgij Dimitrov Érdemrenddel tüntette ki Vaszilij Kuznyeco- vot, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagját, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének első alelnökét. ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács el­nöke tegnap Berlinben fogadta Nyikolaj Scsolokovot, a Szov­jetunió belügyminiszterét. LISSZABONBAN szerda este befejeződtek a tárgyalások a Portugál Kommunista Párt és a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége között. A tárgyalás végén közleményt írtak alá a két párt együttműködéséről. A chilei fasiszta junta tovább folytatja a hazafiak és a rendszer­ellenes magatartással gyanúsított személyek üldözését. Az ország börtöneiben és koncentrációs táboraiban több ezer chilei sínylő­dött, közülük 2500-an „nyomtalanul eltűntek". A világ haladó közvéleménye élesen tiltakozik a Pinochet junta politikája ellen. Felvételünk a koppenhágai szolidaritási tüntetésen készült (ČSTK-felvétel) Egy ENSZ-határozat margójára Hír: ,,Az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán határozat elfogadá­sával fejeződött be a vita az ún. kambodzsai kérdésről. A határozat, amely durván be­avatkozik Kambodzsa belügyei­be, azt követeli, hogy minden Idegen katona vonuljon ki az országból, és újítsák fel Kam­bodzsa függetlenségét, szuve­renitását és területi sérthetet­lenséget. A határozat mellett száz ország, ellene 25 szava­zott, 19 pedig tartózkodott.“ Vegyük szemügyre ezt a hírt. Mi az a kambodzsai kér­dés, s létezik-e egyáltalán ilyen? A kambodzsai nép jo­gos harcot indított a Peking- barát Pol Pot-rezsim ellen, amely csaknem 3 millió em­bert gyilkolt meg, további ez­reket pedig menekülésre kény- szerített, s csaknem teljesen megsemmisítette a gazdaságot. A 'népi kormány megalakulása 1979 januárjában természetes -folyamat volt, amely céljainál és intézkedéseinél fogva ellen­kezett a vi'lágimperializmus és a kínai hegemonizmus érdekei­vel. Megindult az újjáépítés, Thaiföld és Kína felől pedig a Kambodzsa elleni aknamun­ka. A Szovjetunió és az indo­kínai országok azonnal fel­ajánlották segítségüket, hogy részt vesznek a mérhetetlen károk felszámolásában. Kam­bodzsában kisebb-nagyobb zök­kenőkkel megindult az élet, megoldották a legégetőbb problémákat, és kirajzolódtak az ország külpolitikájának kör­vonalai is. E külpolitika leg­fontosabb feladatának a dél­kelet-ázsiai stabilitás megőrzé­sét tartja. Washington, Peking és Bangkok a belső élet norma­lizálása láttán egyre nagyobb összegeket, egyre nagyobb energiát fordít arra. hogy va­lami módon megállítsa és visz- szafordítsa ezt a folyamatot. Míg Thaiföldről és Pekingből ellenforradalmi diverzánsok igyekeztek nehezíteni a kam­bodzsai nép építőmunkáját, addig a nemzetközi reakció nemzetközi fórumokon „aggód­ni“ kezdett ugyanennek a nép­nek a sorsáért. így került az ENSZ-közgyűlés elé ez a kér­dés, amely vallójában csak esz­köz arra, ho^y beavatkozza­nak Kambodzsa belügyeibe. Már a vita megkezdése előtt kijelentették Phnom Penhben, hogy ez a tanácskozás teljesen értelmetlen, és minden hatá­rozata érvénytelen, d© mégis sor került rá, méghozzá a né­pi Kambodzsa képviselője nél­kül. Elgondolkoztató a világ reakciós erőinek arcátlansága, ha figyelembe vesszük, hogy még a béke megőrzésére hiva­tott világszervezetet is saját céljaikra próbálják felhasz­nálni. Az említett határozat köve­teli az Idegen csapatok kivo­nását, az ország függetlensé­gének, szuverenitásának és te­rületi sérthetetlenségének fel­újítását. Ez így első hallásra nagyon szépnek tűnik. Csak­hogy a helyzet egészen más­képp fest, ha válaszolunk ar­ra a kérdésre, miért és mLlyeu alapon vannak ott idegen ka­tonák, ki sérti Kambodzsa füg­getlenségét, szuverenitását és területi egységét Ismert tény, hogy amikor Kambodzsa egye­dül nem bírta e külső táma­dások ellen megvédeni az or­szágot, segítséget kért és ka­pott Vietnamtól. Vietnam kép­viselője most az ENSZ-ben új­ra elismételte: a segítséget Kambodzsa kérte, s ezért ez kizárólag a két ország ügye. Nem lehetne-e ezen az alapon inkább a világ különböző ré­szein jogtalanul állomásozó amerikai katonákat hazaparan- csolni? Ami pedig a függetlenséget, a szuverenitást és a területi sérthetetlenséget illeti, hadd említsünk meg csupán egy adatot: október 8-a és 15-e között a thaiföldi légi haderő nyolcszor sértette meg Kam­bodzsa légiterét, és 120 eset­ben lőtt kambodzsai területet, Ezek után teljesen világos az E N S Z - v i ta ér t el m e t lensége. A szocialista államok, az in­dokínai országok és néhány más ország a határozat ellen foglalt állást, mert az nem más, mint független és szuve­rén állam belügyeiibe való be­avatkozás. KOVÁCS ILONA Először Szadat nélkül TÁRGYALÁSOK AZ UN. PALESZTIN AUTONÓMIÁRÓL (ČSTK) — Tel Avivban szer­dán este kezdődött meg egyip­tomi, amerikai és izraeli szak­emberek részvételével az ún. palesztin autonómiáról folyta­tott tárgyalások következő for­dulója. A találkozóra első alkalom mai kerül sor Anvar Szadat el­nök halála óta. Az eseményt megelőzően Mubarak, az új egyiptomi elnök számos kije­lentést tett, amelyben hűségét fejezle ki a Camp David-i meg­állapodások és az Izraellel va­ló „béketárgyalás“ iránt. A há­rom állam képviselőinek ala­csonyabb szinten ez év végéig néhányszor még találkozniuk kell. A tanácskozás tárgyát a jövő palesztin autonóm tanács jogkörével kapcsolatos komp­romisszumkeresés képezi. Az egyiptomi és izraeli elképzelé­sek szerint ennek a bábszerv­nek kellene . képviselnie az egész palesztin népet. Kommentárunk 198L X. 23. M ohammed Abdelaziz. a Po- lisario Front főtitkára Daniel Arap Moi kenyai államfőhöz, az Afrikai Egység- szervezet elnökéhez intézett üzenetében ismételten azt kö­veteli, az AESZ tegyen haté­kony lépéseket annak érdeké­ben, hogy közvetlen tárgyalá­sokra kerüljön sor a Polisario és a marokkói kormány között tűzszünet megkötéséről Nyu­gat Szaharában. Az AESZ kü­lönbizottsága az idén augusz­tusban már előterjesztett egy kompromisszumosnak szánt rendezési javaslatot, de a Poli­sario elutasította. Bármelyik oldalról is nézzük, a javaslat Marokkónak kedvez, nem pe­dig a nyugat-szaharai nép füg­getlenségi törekvéseinek. Rabat nem követte Mauretánia példá­ját, amely kivonta csapatait Nyugat-Szaharából; végsőkig ra­gaszkodik e területhez, és csak a királyi ház belpolitikai ma­nővere volt, hogy végre szin­tén támogatta a kérdésnek az AESZ elé való terjesztését. A Nairobiban elfogadott do­kumentum tűzszünetre szólítja fel Marokkó és a Polisario csa­patait, majd annak megkötése után népszavazás megrendezé­sét javasolja, amelyen a szaha­rai nép dönthetne a független­ség és a Marokkóval való „in­tegráció“ között. Nem követel viszont közvetlen tárgyalásokat' Rabat és a Polisario között, sem pedig a marokkói csapa­tok kivonását, vagyis nem tesz rés áldozatokat követelő álta­lános sztrájk minden jel sze­rint nem csupán ösztönös ak­ció volt — mint ahogy az ural­kodó körök igyekeznek állíta­ni —, hanem egy hosszas folya­mat kicsúcsosodása. A rabati Szaharai számítások eleget a nyugat-szaharai fel­szabadító erők két alapvető kö­vetelésének. A javaslat ugyan feltételezi, hogy a népszavazás alatt mindkét fél egységei a laktanyában maradnak, de a Polisario az eddigiek alapján jo­gosan vonja kétségbe II. Hasz- szán király jószándékát. Rabat látszatbeleegyezését az AESZ vagy az ENSZ égisze alatt megrendezendő nyugat-szaharai referendumba a nagyon kiéle­ződött marokkói belpolitikai helyzet váltotta ki. Az ország 20 millió lakosa közül 7 millió él abszolút szegénységben. Az ország saját és Nyugat-Szaha- rától elrabolt foszfátkincse ki­aknázásából származó bevéte­leit felemészti a sivatagi hábo­rú, a népnek még morzsák is csak alig jutnak. A június 20-án Casablancában megtartott, vé­kormány ugyanis évekig arra az egységre alapozta uralmát, amelyet éppen Nyugat-Szahara bekebelezése alapján sikerült létrehoznia — nacionalista hú­rokat pengetve, az állam lét­érdekeire hivatkozva, jólétet ígérve a természeti kincsekből. A több mint öt éve folyó har­cok után már világos, hogy II. Hasszán alaposan elszámította magát. A Polisarióval való el­húzódó ellenségeskedés egyet­len látható eredménye, hogy Marokkó elszigtelődött az Arab Ligában és az Afrikai Egység­szervezetben egyaránt. A Poli­sario viszont sorozatos diplo­máciai sikereket ér el, mind több ország ismeri el az 1976 februárjában kikáltott Szaharai Demokratikus Köztársaságot. Rabat már csak a legkonzer­vatívabb arab rezsimekre szá­míthat, hiszen egyik fő táma­szát, Franciaországot, alapjá­ban véve elveszítette. Mitter­rand ugyanis nem mutat túl sok lelkesedést e kényes ügy iránt. Reagant is inkább a Közel-Kelet és Dél-Afrika érdekli, nem pe­dig a Maghreb országok. Ez késztette Hasszán királyt arra, hogy meghajtsa koronás fejét, részt vegyen az AESZ csúcskon­ferenciáján és közeledni pró­báljon a Polisariót támogató Algéria és Líbia felé. Rabat pálfordulása nem tar­tott sokáig, Hasszán király nem tagadja meg önmagát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a marokkói légierő keddi támadá­sa Mauretánia és Nyugat-Szaha­ra határvidéke ellen. A táma­dásra állítólag az szolgáltatott okot, hogy Mauretánia határ­vidéke menedékül szolgál a Polisario csapatai számára. Az állítást hivatalosan már több ízben is cáfolták, de ezt Ma­rokkóban teljesen figyelmen kívül hagyják. A „játszma“ te­hát ismét függőben van, s ne­héz lenne kiszámítani, mikor és milyen módon várható a megoldás. A nyugat-szaharai felszabadító erők a Polisario vezetésével folytatják igazságos harcukat. GÜRFÜL ZSUZSA . IRÁN Parlamenti szavazás a kormányfő személyéről (ČSTK) — Az iráni parlament tegnap váratlanul visszautasí­totta Ali Akbar Velajati jelölé­sét a kormányfői tisztségre* Nyolcvan képviselő ellene sza­vazott, 74-en támogatták, ugyanakkor 38 képviselő nem nyilvánított véleményt. Vela- jatit, az Iszlám Köztársasági Párt Központi Tanácsának tag­ját, Teherán parlamenti képvi­selőjét Khamenei államfő java­solta a kormányfői funkcióra, aki egyébként a parlamentben többséget élvező 1KP főtitkára. Velejati a múlt héten lemon­dott Kanit váltotta volna fel a miniszteri székben. Khamenei államfő tegnap bejelentette, hogy a közeli napokban a par­lament elé terjeszti a kor­mányfői funkcióra javasolt to­vábbi öt jelöltjének nevét. Letartóztatások Bogotában (ČSTK) — A kolumbiai fővá­rosban, Bogotában a szerdai általános sztrájk mintegy 800 résztvevőjét letartóztatták, s 25-öt közülük azonal átadtak a katonai bíróságnak. A sztrájkot a Kolumbiai Dolgozók Konföde­rációja szervezte az 1977 szep­temberében egy hasonló akció során életét vesztett 30 mun­kás emlékére. A sztrájkolók a' rendkívüli állapot megszünte­tését követelték.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents