Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-23 / 251. szám, péntek
Reagan két tűz közé kérőit Az amerikai elnök kijelentésének és Leonyid Brezsnyev nyilatkozatának visszhangja (ČSTK) — A világsajtó élénken foglalkozik azzal a nyilatkozattal, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke adott a moszkvai Pravdának. Az európai közvélemény pedig mind hevesebben tiltakozik Reagan amerikai elnök azon kijelentése elten, bogy szerinte Nyugat Európában lehetséges egy korlátozott nukleáris háború. PÄRIZS — A francia Le Matin de Paris azt írja: Brezsnyev válasza tükrözi a szovjet kormányzat, az egész szovjet nép eltökéltségét, hogy mindent megtegyen egy esetleges nukleáris háború veszélyének elhárítására. A legnagyobb francia szak- szervezeti központ, a CGT nyilatkozatban mutatott rá, hogy az amerikai elnök 'múlt heti kijelentése olyan stratégia megnyilvánulása, amelyet Washington már több éve követ. Ez csak megerősíti, hogy szükség van az emberek millióinak til- tafkozó mozgalmára az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták, a neulronfegyverek ellen, a fegyverkorlátozás mellett. LONDON - A The Times szerdai számában a Brezsnyev nyilatkozat kapcsán rámutatott, hogy a Szovjetunió elképzelései és erőfeszítései azt szolgálják: mindörökre küszöböljék ki egy nukleáris háborúnak még a lehetőségét is. A BBC rádióállomás megfogalmazása szerint „Reagan elnök két tűz közé került azzal, hogy mind a Szovjetunió, mind saját nyugat-európai szövetségesei bírálják kijelentéseit“. WASHINGTON — Az UPI amerikai hírügynökség megállapította: Leonyid Brezsnyev egyrészt válaszolt Reagan elnök kijelentéseire, másrészt javaslatot tett a nukleáris háború esetleges kirobbanásának elhárítására is. A The New York Times hangsúlyozta: „A kifejtett gondolatod és az a tény, hogy személyesen Leonyid Brezsnyev nyilatkozott, világosan mutatják, hogy a Szovjetunió milyen jelentőséget tulajdonít a nukleáris háború elhárítása kérdésének.“ Az amerikai kommentátorok általában azon a véleményen vannak, hogy a nyugat-európai vezetők Reagan legutóbbi kijelentései után még inkább kétségbe vonják: Washington valóban felelősen kíván-e hozzájárulni a november 30-án Genfben kezdődő szovjet—amerikai ra ké ta t á rg y a 1 á so k si k e ré h ez. Ülésezett az MSZMP KB (ČSTK) — Budapesten tegnap ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága javaslatára a plénum megvitatta az időszerű nemzetközi kérdésekről szóló beszámolót, valamint a 15 éves lakásépítési program teljesítéséről és a lakás- elosztási és -gazdálkodási rendszer to v á bbfe j l esz tés ér ö 1 szóló jelentést. Arafat Líbiában (ČSTK) — Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke szerdán Líbiába utazott. A JANA líbiai hírügynökségnek adott interjújában elítélte a feszültség fokozására és az arne- riakai uralomra törekvő imperialista politikát. A palesztin vezető Moszkvából utazott Líbiába. Mifit ismeretes, hétfő óta baráti látogatáson tartózkodott a Szovjetunióban, ahol fogadta őt Leonyid Brezsnyev is. A látogatás jelentős eredménye volt, hogy a PFSZ moszkvai képviselete diplomáciai statútumot kapott. MEXIKO MEGKEZDŐDÖTT AZ „ÉSZAK-DÉL" KONFERENCIA {ČSTK} — Cancún mexikói üdülőhelyen tegnap megkezdődött az iparilag fejlett nyolc nyugati ország és 14 fejlődő ország állam-, illetve kormányfőjének kétnapos csúcsértekezlete. Az ún. Észak—dél párbeszéd keretében a résztvevők megvitatják annak lehetőségét, hogyan lehelne áthidalni a fejlett tőkés országok és a „harmadik világ“ fejlettségi szintje közötti egyre mélyülő szakadékot. A tanácskozáson részt vesz Reagan amerikai elnök is, aki Washingtonból való elutazása előtt úgy vélekedett, hogy „illúziók nélkül“ utazik Cancun- ba. Jelen van Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is. A konferencia két társelnöke a vendéglátó Portillo mexikói elnök, illetve Trudeau kanadai kormányfő. A konferenciát eszmecserének szánták, nem pedig döntések meghozatalára hivatott fórumnak, melynek nem határozták meg a napirendjét, és nein is fogadnak el zárónyilatkozatot. A tanácskozásra a pesszimizmus légkörében kerül sor, mivel az USA továbbra is visszautasítja a fejlődő országoknak az igazságos nemzetközi gazdasági rend megteremtésére, valamint a gazdasági és pénzügyi segítségnyújtásra irányuló jogos követeléseit. LEONYID ZAMJATYIN, az SZKP KB tájékoztatási osztályának vezetője a Szovjetunió— NSZK Társaság elnöke fogadta Johannes Raut, az Észak- Raj na-Vesztfália kormányfőjét akivel a két felet érintő kérdésekről tárgyalt. SZÓFIÁBAN Todor Zsivkov a Georgij Dimitrov Érdemrenddel tüntette ki Vaszilij Kuznyeco- vot, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének első alelnökét. ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke tegnap Berlinben fogadta Nyikolaj Scsolokovot, a Szovjetunió belügyminiszterét. LISSZABONBAN szerda este befejeződtek a tárgyalások a Portugál Kommunista Párt és a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége között. A tárgyalás végén közleményt írtak alá a két párt együttműködéséről. A chilei fasiszta junta tovább folytatja a hazafiak és a rendszerellenes magatartással gyanúsított személyek üldözését. Az ország börtöneiben és koncentrációs táboraiban több ezer chilei sínylődött, közülük 2500-an „nyomtalanul eltűntek". A világ haladó közvéleménye élesen tiltakozik a Pinochet junta politikája ellen. Felvételünk a koppenhágai szolidaritási tüntetésen készült (ČSTK-felvétel) Egy ENSZ-határozat margójára Hír: ,,Az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán határozat elfogadásával fejeződött be a vita az ún. kambodzsai kérdésről. A határozat, amely durván beavatkozik Kambodzsa belügyeibe, azt követeli, hogy minden Idegen katona vonuljon ki az országból, és újítsák fel Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását és területi sérthetetlenséget. A határozat mellett száz ország, ellene 25 szavazott, 19 pedig tartózkodott.“ Vegyük szemügyre ezt a hírt. Mi az a kambodzsai kérdés, s létezik-e egyáltalán ilyen? A kambodzsai nép jogos harcot indított a Peking- barát Pol Pot-rezsim ellen, amely csaknem 3 millió embert gyilkolt meg, további ezreket pedig menekülésre kény- szerített, s csaknem teljesen megsemmisítette a gazdaságot. A 'népi kormány megalakulása 1979 januárjában természetes -folyamat volt, amely céljainál és intézkedéseinél fogva ellenkezett a vi'lágimperializmus és a kínai hegemonizmus érdekeivel. Megindult az újjáépítés, Thaiföld és Kína felől pedig a Kambodzsa elleni aknamunka. A Szovjetunió és az indokínai országok azonnal felajánlották segítségüket, hogy részt vesznek a mérhetetlen károk felszámolásában. Kambodzsában kisebb-nagyobb zökkenőkkel megindult az élet, megoldották a legégetőbb problémákat, és kirajzolódtak az ország külpolitikájának körvonalai is. E külpolitika legfontosabb feladatának a délkelet-ázsiai stabilitás megőrzését tartja. Washington, Peking és Bangkok a belső élet normalizálása láttán egyre nagyobb összegeket, egyre nagyobb energiát fordít arra. hogy valami módon megállítsa és visz- szafordítsa ezt a folyamatot. Míg Thaiföldről és Pekingből ellenforradalmi diverzánsok igyekeztek nehezíteni a kambodzsai nép építőmunkáját, addig a nemzetközi reakció nemzetközi fórumokon „aggódni“ kezdett ugyanennek a népnek a sorsáért. így került az ENSZ-közgyűlés elé ez a kérdés, amely vallójában csak eszköz arra, ho^y beavatkozzanak Kambodzsa belügyeibe. Már a vita megkezdése előtt kijelentették Phnom Penhben, hogy ez a tanácskozás teljesen értelmetlen, és minden határozata érvénytelen, d© mégis sor került rá, méghozzá a népi Kambodzsa képviselője nélkül. Elgondolkoztató a világ reakciós erőinek arcátlansága, ha figyelembe vesszük, hogy még a béke megőrzésére hivatott világszervezetet is saját céljaikra próbálják felhasználni. Az említett határozat követeli az Idegen csapatok kivonását, az ország függetlenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének felújítását. Ez így első hallásra nagyon szépnek tűnik. Csakhogy a helyzet egészen másképp fest, ha válaszolunk arra a kérdésre, miért és mLlyeu alapon vannak ott idegen katonák, ki sérti Kambodzsa függetlenségét, szuverenitását és területi egységét Ismert tény, hogy amikor Kambodzsa egyedül nem bírta e külső támadások ellen megvédeni az országot, segítséget kért és kapott Vietnamtól. Vietnam képviselője most az ENSZ-ben újra elismételte: a segítséget Kambodzsa kérte, s ezért ez kizárólag a két ország ügye. Nem lehetne-e ezen az alapon inkább a világ különböző részein jogtalanul állomásozó amerikai katonákat hazaparan- csolni? Ami pedig a függetlenséget, a szuverenitást és a területi sérthetetlenséget illeti, hadd említsünk meg csupán egy adatot: október 8-a és 15-e között a thaiföldi légi haderő nyolcszor sértette meg Kambodzsa légiterét, és 120 esetben lőtt kambodzsai területet, Ezek után teljesen világos az E N S Z - v i ta ér t el m e t lensége. A szocialista államok, az indokínai országok és néhány más ország a határozat ellen foglalt állást, mert az nem más, mint független és szuverén állam belügyeiibe való beavatkozás. KOVÁCS ILONA Először Szadat nélkül TÁRGYALÁSOK AZ UN. PALESZTIN AUTONÓMIÁRÓL (ČSTK) — Tel Avivban szerdán este kezdődött meg egyiptomi, amerikai és izraeli szakemberek részvételével az ún. palesztin autonómiáról folytatott tárgyalások következő fordulója. A találkozóra első alkalom mai kerül sor Anvar Szadat elnök halála óta. Az eseményt megelőzően Mubarak, az új egyiptomi elnök számos kijelentést tett, amelyben hűségét fejezle ki a Camp David-i megállapodások és az Izraellel való „béketárgyalás“ iránt. A három állam képviselőinek alacsonyabb szinten ez év végéig néhányszor még találkozniuk kell. A tanácskozás tárgyát a jövő palesztin autonóm tanács jogkörével kapcsolatos kompromisszumkeresés képezi. Az egyiptomi és izraeli elképzelések szerint ennek a bábszervnek kellene . képviselnie az egész palesztin népet. Kommentárunk 198L X. 23. M ohammed Abdelaziz. a Po- lisario Front főtitkára Daniel Arap Moi kenyai államfőhöz, az Afrikai Egység- szervezet elnökéhez intézett üzenetében ismételten azt követeli, az AESZ tegyen hatékony lépéseket annak érdekében, hogy közvetlen tárgyalásokra kerüljön sor a Polisario és a marokkói kormány között tűzszünet megkötéséről Nyugat Szaharában. Az AESZ különbizottsága az idén augusztusban már előterjesztett egy kompromisszumosnak szánt rendezési javaslatot, de a Polisario elutasította. Bármelyik oldalról is nézzük, a javaslat Marokkónak kedvez, nem pedig a nyugat-szaharai nép függetlenségi törekvéseinek. Rabat nem követte Mauretánia példáját, amely kivonta csapatait Nyugat-Szaharából; végsőkig ragaszkodik e területhez, és csak a királyi ház belpolitikai manővere volt, hogy végre szintén támogatta a kérdésnek az AESZ elé való terjesztését. A Nairobiban elfogadott dokumentum tűzszünetre szólítja fel Marokkó és a Polisario csapatait, majd annak megkötése után népszavazás megrendezését javasolja, amelyen a szaharai nép dönthetne a függetlenség és a Marokkóval való „integráció“ között. Nem követel viszont közvetlen tárgyalásokat' Rabat és a Polisario között, sem pedig a marokkói csapatok kivonását, vagyis nem tesz rés áldozatokat követelő általános sztrájk minden jel szerint nem csupán ösztönös akció volt — mint ahogy az uralkodó körök igyekeznek állítani —, hanem egy hosszas folyamat kicsúcsosodása. A rabati Szaharai számítások eleget a nyugat-szaharai felszabadító erők két alapvető követelésének. A javaslat ugyan feltételezi, hogy a népszavazás alatt mindkét fél egységei a laktanyában maradnak, de a Polisario az eddigiek alapján jogosan vonja kétségbe II. Hasz- szán király jószándékát. Rabat látszatbeleegyezését az AESZ vagy az ENSZ égisze alatt megrendezendő nyugat-szaharai referendumba a nagyon kiéleződött marokkói belpolitikai helyzet váltotta ki. Az ország 20 millió lakosa közül 7 millió él abszolút szegénységben. Az ország saját és Nyugat-Szaha- rától elrabolt foszfátkincse kiaknázásából származó bevételeit felemészti a sivatagi háború, a népnek még morzsák is csak alig jutnak. A június 20-án Casablancában megtartott, vékormány ugyanis évekig arra az egységre alapozta uralmát, amelyet éppen Nyugat-Szahara bekebelezése alapján sikerült létrehoznia — nacionalista húrokat pengetve, az állam létérdekeire hivatkozva, jólétet ígérve a természeti kincsekből. A több mint öt éve folyó harcok után már világos, hogy II. Hasszán alaposan elszámította magát. A Polisarióval való elhúzódó ellenségeskedés egyetlen látható eredménye, hogy Marokkó elszigtelődött az Arab Ligában és az Afrikai Egységszervezetben egyaránt. A Polisario viszont sorozatos diplomáciai sikereket ér el, mind több ország ismeri el az 1976 februárjában kikáltott Szaharai Demokratikus Köztársaságot. Rabat már csak a legkonzervatívabb arab rezsimekre számíthat, hiszen egyik fő támaszát, Franciaországot, alapjában véve elveszítette. Mitterrand ugyanis nem mutat túl sok lelkesedést e kényes ügy iránt. Reagant is inkább a Közel-Kelet és Dél-Afrika érdekli, nem pedig a Maghreb országok. Ez késztette Hasszán királyt arra, hogy meghajtsa koronás fejét, részt vegyen az AESZ csúcskonferenciáján és közeledni próbáljon a Polisariót támogató Algéria és Líbia felé. Rabat pálfordulása nem tartott sokáig, Hasszán király nem tagadja meg önmagát. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a marokkói légierő keddi támadása Mauretánia és Nyugat-Szahara határvidéke ellen. A támadásra állítólag az szolgáltatott okot, hogy Mauretánia határvidéke menedékül szolgál a Polisario csapatai számára. Az állítást hivatalosan már több ízben is cáfolták, de ezt Marokkóban teljesen figyelmen kívül hagyják. A „játszma“ tehát ismét függőben van, s nehéz lenne kiszámítani, mikor és milyen módon várható a megoldás. A nyugat-szaharai felszabadító erők a Polisario vezetésével folytatják igazságos harcukat. GÜRFÜL ZSUZSA . IRÁN Parlamenti szavazás a kormányfő személyéről (ČSTK) — Az iráni parlament tegnap váratlanul visszautasította Ali Akbar Velajati jelölését a kormányfői tisztségre* Nyolcvan képviselő ellene szavazott, 74-en támogatták, ugyanakkor 38 képviselő nem nyilvánított véleményt. Vela- jatit, az Iszlám Köztársasági Párt Központi Tanácsának tagját, Teherán parlamenti képviselőjét Khamenei államfő javasolta a kormányfői funkcióra, aki egyébként a parlamentben többséget élvező 1KP főtitkára. Velejati a múlt héten lemondott Kanit váltotta volna fel a miniszteri székben. Khamenei államfő tegnap bejelentette, hogy a közeli napokban a parlament elé terjeszti a kormányfői funkcióra javasolt további öt jelöltjének nevét. Letartóztatások Bogotában (ČSTK) — A kolumbiai fővárosban, Bogotában a szerdai általános sztrájk mintegy 800 résztvevőjét letartóztatták, s 25-öt közülük azonal átadtak a katonai bíróságnak. A sztrájkot a Kolumbiai Dolgozók Konföderációja szervezte az 1977 szeptemberében egy hasonló akció során életét vesztett 30 munkás emlékére. A sztrájkolók a' rendkívüli állapot megszüntetését követelték.