Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-17 / 246. szám, szombat

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1981. október 17. SZOMBAT BRATISLAVA • XXXIV. ÉVFOLYAM * 246. szám Ára 50 fillér HÁNY ÓRA A NYOLC ÓRA? Vannak megbízható, pontos adataink, s vannak csak hoz­závetőlegesek, melyek nem mutatnak részletekbe menő tükör* képet minden munkahelyről, de az általános helyzetet jól érzékeltetik. A munkaidőről, kihasználásáról van szó. Az ed* dig is számtalan nyilvános és helyi vita tárgyát képező prob- léma kapcsán az emberekben azonnal legalább egy tucatnyi kérdés fogalmazódik meg. Es válasz is, gyakran az általános­ságok szintjén mozgó válasz, ami ha egyebet nem is, de azt mindenesetre jelzi: az emberek többsége tudja, hogy e téren nincs minden a legnagyobb rendben. S ha ezt kellő önkriti­kával fűszerezve még tudatosítanánk is, talán közelebb kerül­nénk gondjaink megoldásához. A tudás—tudatosítás—öntudat azok a láncszemek, amelyek mindennapi gyakorlatunkban még nem alkotnak olyan szerves egységet, mint amilyen kívánatos lenne. Pártdokumentumnink, fejlesztési irányelveink, statisztikai kimutatásaink nem hall­gatják el a valóságot, sem az eredményeinket, sem a hibáin­kat. Tehát tudunk a fogyatékosságokról, s naponta beszélünk felszámolásuk módjairól is a gazdasági és társadalmi élet minden területén. Tudjuk, milyen a helyzetünk, s nagy vona­lakban azt is, hogy mire számíthatunk az elkövetkező évek­ben. De ez a tudás az emberek öntudata nélkül nem fog a várt mértékben kamatozni. A hetedik ötéves tervidőszakban sem számolhatunk a mun­kaerő számának jelentékeny növekedésével, nemhiába hang­súlyozzuk tehát mind gyakrabban tartalékaink kiaknázásának szükségességét. Ilyen tartalék a munkaidő jobb kihasználása is. E téren pedig óriási lehetőségeink vannak, ugyanis a hoz­závetőleges becslések szerint a munkaidő kihasználása nálunk hetven-hetvenöt százalékos, ami durván számítva az jelenti, hogy a munkaidő egynegyede „füstbe megy“. Ekkora luxust pedig népgazdaságunk nem engedhet meg magának. S gon­doljunk arra Is, hogy ez a hetven-hetvenöt százalék csak az átlag, az egyik munkahelyen lehet több, másutt kevesebb. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a munkafegyelem nem éppen a legerősebb oldalunk. De ugyanúgy mondhattunk volna technológiai fegyelmet is, hiszen tudjuk, sok helyütt a lazí­tás kényszerűségből is fakad: anyaghiány, alkatrészhiány, az ésszerűtlen munkaszervezés miatt fölöslegesen állnak a gé­pek, emberek, nem folyamatos a műszakváltás stb. Hatékony változás e téren tehát csakis akkor érhető el a munkahelye­ken, ha nemcsak azon dolgozókat vonják sokkal nagyobb szi­gorral felelősségre, akik tudatosan lógnak, hanem azokat is, akik éppen tudatlanságuk, hozzá nem értésük folytán kény­szerpihenőt erőszakolnak azokra, akik becsületesen szeret­nének dolgozni. S ez már leggyakrabban az irányítás külön­böző szintjeire vonatkozik, a mesterektől fölfelé. S ha már az ún. lógosoknál tartunk, még egy sokatmondó adat: az SZSZK Iparügyi Minisztériuma hatáskörébe tartozó vállala­toknál 1979 első felében hetvenhárom ezer munkanapot tett ki az igazolatlan hiányzások száma. És csak egy tárcáról van szó! Ugye, el lehet képzelni, hogy ha országos felmérés készülne, az nem lenne éppen a legszívderitőbb. Es itt csak a statisztika által felfogható, azaz a legszembetűnőbb esetek­ről van szó. hiszen tudjuk, az ügyes, minden hájjal megkent lógósokat elég nehéz rajtacsípni. A negatív tényezők felsorolásával korántsem pesszimista képet akarunk festeni, s azt sem vonjuk kétségbe, hogy a dol­gozók többsége a tisztességes munka híve. Csupán hangsú­lyozni szeretnénk, hogy az így keletkezett veszteségek már sohasem lesznek pótolhatók, s mindent meg kell tenni a to­vábbi károk csökkentéséért. Szorosan ide tartozó, de más elbírálás alá eső problémáról tárgyaltak nemrégiben a Szövetségi Gyűlés kamaráinak szo­ciálpolitikai bizottságai. Megállapították, hogy tavaly lénye­gesen növekedett a munkaképtelenségi esetek száma: az 1979. évi 4,08 százalékkal- szemben elérte a 4,34 százalékot. Ez az utóbbi évtized második legkedvezőtlenebb adata, a munka- képtelenség eseteinek számaránya ennél csak 1971-ben volt nagyobb. Tavaly betegség és baleset miatt munkahelyéről tehát 300 071 dolgozó hiányzott, 21 517-tel több, mint 1979-ben. A leg­több munkaképtelenség az észak-csehországi kerületben, a legkevesebb Bratislavában fordult elő. A probléma bonyolultsága miatt az objektív elemzésre csu­pán nagy, szakemberekből álló apparátus vállalkozhatna. Az azonban bizonyos, hogy jobban ügyelni kell az egészségügyi és munkavédelmi szabályok megtartására, a megelőző egész­ségügyi gondoskodásra, a munkakörülmények és feltételek javítására. S végezetül nem kell különösebb kommentárt fűzni ahhoz a tényhez, hogy az üzemi balesetek okozta mun­kaképtelenség száma nem nőtt, viszont megkétszereződött a munkahelyen kivjjjj^elszenvedett balesetek miatti munkakép­telenség. Ismét a divatos fogalomhoz kell visszatérnünk: tartalék. Sok van nekünk belőle, ezt az említett kétféle statisztika is bizonyítja. A betegségek miatti kiesések csökkentése nem csak rajtunk múlik, a másik, a munkaidő jobb kihasználása viszont igen. Megengedhetetlen, hogy átlagban napi munka­időnk egynegyedét, azaz két órát ne munkával töltsünk ak­kor, amikor minden perc számít. Ezzel nem pusztán egy frá­zist akartunk megismételni. Íme: a két évvel ezelőtti becslé­sek szerint ha csak a nyugat-szlovákiai kerület ipari üzemei­ben a munkaidőt tíz perccel jobban használták volna ki, az 3300 dolgozó nyolc óra alatt nyújtott teljesítményének felelt volna meg. Sokat lehetne ezzel kapcsolatban még az ellenőrzésről, ön- ellenőrzésről, öntudatról beszélni, de lényegében csak azt ismételhetnénk meg, ami már a legfelsőbb fórumokon is több­ször elhangzott. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a munkaidő maximális kihasználása nemcsak becsület dolga. Kényszerűség is, akkor, ha meg akarjuk tartani elért életszínvonalunkat, s a lehetőségekhez mérten még fejleszteni is. Ennek pedig csupán az egyik alapvető feltétele az, hogy a nyolc óra mindenkinél nyolc óra legyen. MALINAK ISTVÁN A Banská štiavnica-l Pieta Vállalat dolgozói idén előállított ter­mékeik több mint egynegyedét a Szovjetunióba exportálják. Sz százmillió korona értüknek felel meg. A képen: Mária Pajerská a fonallal teli orsót a kötőgépbe helyezi (Peter Lenhart felvétele — ČSTK) Teljesítettek az éves tervet A SIKEREK ELÉRÉSÉHEZ NAGYBAN HOZZÁJÁRULTAK A SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDOK (Tudósítónktól) — Az utób­bi. időben egymást követik a kollektívák jelentései, amelyek a Szlovák Magnezitművek lu- beníki üzemében elért kiváló eredményekről és csúcstelje­sítményekről szólnak. Tegnap a rozsnyói (Rožňa­va) járás politikai és állami szerveinek és a vállalati Igaz­gatóság vezető képviselőinek jelenlétében Andrej Heidecker igazgató értékelte a lubenikt üzemben az idén egyre na­gyobb méreteket öltő, a terme­lési feladatok sikeres, határidő előtti teljesítéséhez vezető mozgalom eddigi eredményeit. Többek között kiemelte Fran­tišek Puhalla szocialista mun­kabrigádjának a magriezltjö- vesztés terén elért újabb csúcsteljesítményét, melyről la­punk hasábjain korábban már beszámoltunk. A továbbiakban pedig nagyra értékelte az üzem két ifjúsági brigádjának mun­káját, melyek már teljesítették az éves tervet. Ezek egyike Jozef Šgorica ifjúsági kollektívája, amely a CSKP megalapítása 60. évfor­dulójának, és a párt XVI. kong­resszusának tiszteletére vállal­ta. hogy az 1981-es évre ter­vezett 51 ezer folyóméter bá­Miloš Jakeš lengyel pártmunkásküldöttséget fogadott (ČSTK) — Miloš jakeš, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Zbynék So jók­nak, a CSKP KB gazdasági osz­tályvezetőjének jelenlétében tegnap fogadta a Lengyel Egye­sült Munkáspárt pártmunkás­küldöttségét, amelyet Stefan Maksimow, a szcziecini kerü­leti pártbizottság titkára ve­zet. A baráti találkozó résztvevői kicserélték tapasztalataikat a két testvérpárt politikájának megvalósítása terén végzett pártmunka kérdéseiről. Miloš Jakeš Csehszlovákia támogatá­sáról biztosította a lengyel küldöttséget a szocializmus megszilárdításáért folytatott bonyolult küzdelmükben. A fogadáson jelen volt Jan Mitrega, a Lengyel Népköztár­saság csehszlovákiai nagyköve­te. nyafuratot fokozott szorgalom­mal, jó munkaszervezéssel, a furóberendezések céltudatos ki­használásával, határidő előtt, 60 nappal korábban, vagyis ok­tóber elejéig elvégzik. A 13 tagú Šgorica-brigád tag­jai tegnap örömmel ünnepel­hették felajánlásuk sikeres tel­jesítését. De nem egyedül, mert kezdeményezésüket Milan Sitar hattagú vájárbrigádja Is követte, s a Sgorlca-brigáddal egy napon teljesítette éves ter­vét: felszínre hozta az előírt 47 471 tonna nyersmagnezitot. Az év végéig terven felül 14,5 ezer tonna magnezit jöveszté- sét vállalták. (ik} (ČSTK) — A KGST Végre­hajtó Bizottsága moszkvai illé­sének befejeztével a résztve­vők az alábbi közleményt fo­gadták el: Moszkvában 1981. október 13—13-e között megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságá­nak 101. ülését. Az ülésen a tagországok végrehajtó bizottsági képvise­lői, miniszterelnök-helyettesek vettek részt: Andrej Lukanov, a Bolgár Népköztársaság, Ru­dolf Rohlíček, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Marjai József, a Magyar Népköztársa­ság, Mjatavin Peldzse, a Mon­gol Népköztársaság. Gerhard Weiss, az NDK, Zbigniew Ma- dej, a Lengyel Népköztársaság, Flavio Bravo, a Kubai Köztár­saság, Nicolae Constantin, a Román Szocialista Köztársaság, Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió és Huinh Tan Phat, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság képviseletében. A KGST és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság kormánya között érvényben le­vő megállapodással összhang* ban a Végrehajtó Bizottság ülésének munkájában részt vett Szlobodan Gligorijevics, Ju­goszlávia állandó megfigyelője a KGST-ben. Jelen volt Nyikolaj Fagyejev, a KGST titkára is. A tanácsko­záson Marjai József, az MNK képviselője elnökölt. A Végrehajtó Bizottság a testvérpártok képviselőinek Szívélyes légkörű találkozó Ľubomír Štrougal fogadta Freda Brownt és Mirjam Vire-Tuominent (ČSTK) — Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök teg­nap a prágai Cernín-palotában fogadta Freda Brownt, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség elnökét, Mirjam Vire-Tuomi­nent, a szövetség főtitkárát és a szövetség több más vezető tisztségviselőiét. Nagyra értékelte a nők világ- kongresszusának és a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség VIII. kongresszusának eredmé­nyeit, valamint e kongresszusok hozzájárulását a békéért, a nukleáris háború veszélyének elhárításáért és a leszerelésért vívott harchoz. Hangsúlyozta, hogy a nők aktív szerepet tölte­nek be a faji megkülönböztetés és elnyomás, a gyarmati örök­ség és elmaradottság felszámo­lására, a szociális, a gazdasági és kulturális haladásra tett erőfeszítésekben. Nem lehet elképzelni egy Jobb világot a nők mindennapi hozzájárulása nélkül — mon­dotta végezetül Ľubomír Strou- gal, ós sok sikert kívánt a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség képviselőinek kongresszusi határozataik valóra váltásához. Válaszában Freda Brown kö­szönetét mondott a csehszlová­kiai nőmozgalom vezetőinek és hazánk egész népének támoga­tásukért, azért, hogy kedvező feltételeket teremtettek a vi­lágkongresszushoz. A szívélyes légkörű találko­zón részt vett Jindŕich Poled­ník, a CSKP KB titkára, Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkár­ságának tagja, a Csehszlovákiai Nőszövetség KB elnöke, Matej Lúčan szövetségi miniszterel­nök-helyettes és Ľubomír Pro- cházka, a CSKP KB osztályve­zetője. idei krími találkozóin létrejött megállapodások, valamint a KGST XXXVI. ülésszaka hatá­rozatainak szellemében több. gyakorlati intézkedést határoz­tak el a kölcsönös együttműkö­dés elmélyítése céljából a ter­melés több területére vonatko­zóan. Ezek feltételezik a legprog­resszívebb gépi berendezések közös kifejlesztése ütemének a meggyorsítását olymódon, hogy biztosított legyen ezek kooperációs sorozatgyártása és a kölcsönös szállítások már a következő ötéves tervidő­I Folytatás a 2. oldalon I Üveg- és porcelángyárakat tekintettek meg (ČSTK) — Ali Abdasz Szalam Triki, Líbia külügyi kapcsolatok­kal foglalkozó titkára, aki kedd óta hivatalos baráti látogatáson tartózkodik hazánkban, tegnap Karlovy Varyba utazott. Elkísér­te őt Stanislav Svoboda külügy­miniszter-helyettes. A vendégek megtekintették a Moser üveggyár hutáját és ál­landó kiállítását. Innen Nová Rolába, hazánk legnagyobb és legkorszerűbb porcelángyárába mentek. Ali Abdasz Szalam Tri­ki nagy érdeklődéssel nézte vé­gig a gyár üzemegységeit és termékeinek kiállítását. VIlAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KÖZLEMÉNY A KGST VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK MOSZKVAI ÜLÉSÉRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents