Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-16 / 245. szám, péntek
SZÜNTELENÜL FEJLESZTENI ÉS GAZDAGÍTANI KELL A MARXISTA-LENINISTA ELMÉLETET (Folytatás a 3. oldalról) kodjon. Ez az egyedüli módja annak, hogy kibővüljön a részletekre kiterjedő újító kutatások köre, hogy gyarapodjanak gyakorlati eredményeik. Ez az egyedüli út, amelyen haladva a társadalmi elmélet teljes mértékben teljesíti a világ forradalmi átalakítása eszközének szerepét. Amint azt Engels mondta, minél bátrabban és határozottabban hat a tudomány, annál inkább összhangba kerül a munkások érdekeivel és vágyaival. Legnagyobb tudományos pártintézeteinknek — a Marxizmus —Leninizmus Intézetének és az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiájának — az összefüggő és valóban alkotó munka, az igényesség és a bírálat példájaként kell szolgálniuk. Az élet azt mutatja, s ezt a párt XXVI. kongresszusa is hansúlyozta, hogy a társadalomtudományok fejlődésének egyik fő akadálya a skolasztikus elméletieskedésre való, eddig még nem leküzdött hajiam. Hosszú éveken át s néha évtizeken keresztül eredménytelen és csaknem teljesen fölösleges viták folynak különböző fogalmakról és meghatározásokról. Ugyanakkor az időszerű kérdésekről folyó viták gyakran bátortalanok, gyengék és nem mindig torkollnak konkrét és sokoldalú véleménycserébe. Gyakran előfordul, hogy a szociológusok egy része kitér a kényes témák elől. Az ilyen tudósoktól nem várhatunk semmilyen konkrét segítséget. Nem kell bizonygatni, hogy ez az álláspont ellentétben áll azzal az elvi törekvéssel, hogy szilárdítsuk meg a társadalomtudományok, valamint az élet és a gyakorlat kapcsolatát, ellentmond a kommunista tudós kötelességeiről alkotott elképzeléseknek. A párt XXVI. kongresszusának meghatározása, miszerint a tudománynak „fel kell karolnia a nyugalmat“, teljes mértékben vonatkozik a társadalomtudományokra, amelyeknek vizsgálniuk kell az új élet- folyamatokat, serkenteniük kell a gondolkodást, határozottan harcolniuk kell a tudományos megcsontosodás ellen, és képletesen szólva, a jövőbe kell látniuk. A főiskolák tudományos kollektíváiban a szociológusoknak úgy kell irányítaniuk és összekapcsolniuk más tanszékek törekvéseit, hogy sokoldalúan támogassák a város, a terület és a köztársaság pártbizottságát a társadalmi-gazdasági és a szellemi fejlődés időszerű problémáinak megoldásában. Emellett biztosítani kell az adott terület ágazati problémáinak komplex feldolgozását. A tanszékeken dolgozó szociológusok tevékenységének fontos szakasza a pártbizottságoknak nyújtott aktív támogatás az ideológiai és propaganda- munkában. Felbecsülhetetlen jelentőséggel bírnak a tudós szociológusok véleménynyilvánításai a diákok előtt, a munkakollektívákban a lakhelyeken, valamint a módszertani tanácsok irányítása és a propagandisták szemináriumainak irányítása. Jelenleg rendkívül nagy jelentőségű a társadalomtudományi tanszékek munkatársainak alkotó részvétele a pártszervek ideológiai tevékenységének átépítésében. Elvtársak! A főiskolák, de főleg a társadalomtudományi tanszékek elsőrendű kötelessége olyan szakemberek képzése, akik jól elsajátítják a marxista elméletet, képesek azt a gyakorlatban alkalmazni, világosan tudatosítják pártunk céljait és oda- adóak a párt politikája iránt. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a mai hallgató a holnap szakembere, hogy rövidesen kollektívákat kell irányítania, tanítani és vezetni az embereket. Ezért olyan fontos a jövő szakemberei szakmai és eszmei-politikai felkészítése egységére való törekvés. Az, hogy a társadalomtudomány oktatását a tanulmányok egész ideje alatt kötelezővé tették valamennyi főiskolán, hozzájárult ahhoz, hogy a diákok jobban elsajítátják a marxista— leninista elméletet. Fokozódott társadalmi és munkaaktivitásuk. 'Az élet viszont megy tovább. A pártszervezeteknek és a társadalomtudományi tanszékeknek azonban még sokat kell tenniük azért, hogy a főiskolák teljes mértékben teljesítsék a marxista—leninista művelődés központjainak és a jövő szakemberei kommunista nevelése központjainak szerepét. Nagy jelentősége van a marxizmus—leninizmus oktatása eszmei-elméleti színvonala emelésének. Hogy biztosíthassuk a forradalmi elmélet részeletes és teljes oktatását, rá kell szoktatnunk a diákokat, hogy állandóan és alaposan tanulmányozzák Marx, Engels és Lenin műveit, az SZKP dokumentumait és Brezsnyev elvtárs munkáit. Ezzel összeegyeztethetetlen a tudálékosság, a biflázás, amely a marxista—leninista elmélet tényleges tanulmányozását egyes idézetek kiragadásával és azok felületes kommentálásával helyettesíti. Már a diákévekben rá kell szoktatnunk ifjúságunkat, hagy állandóan bővítsék és egészítsék ki a kommunista ideológia alapjaival kapcsolatos ismereteit. Csakis így feltételezhető, hogy a tanító szociológus eleget tett kötelességének és az ifjúság eszmei patrónusává vált. Nem lehet megbékélni azzal sem, hogy néhány tanszéken a társadalomtudományi tantárgyakat az ifjúságot érdeklő konkrét politikai és társadalmi-gazdasági problémáktól elvonatkoztatva oktatják. Az élet egyre inkább meggyőz arról, hogy a tanulóifjúság megnyeréséi a marxizmus—leninizmus és az SZKP történelmi tapasztalatai részletes tanulmányozásának a kommunizmus építésével egységben és a diákok társadalmi aktivitásának fejlesztésével kell megszervezni. Részvétel azokban az ügyekben, amelyek az egész népet foglalkoztatják, a szocializmusról és a kommunizmusról előadásokon szerzett elméleti elképzeléseiket és ismereteiket meggyőződéssé változtatja, s ezek kommunizmusért harcoló aktív életszemléletté válnak. Főiskoláink ezen a téren számos hasznos tapasztalattal rendelkeznek. Bevált a diákok részvétele a tudományos társaságok munkájában, az elméleti konferenciákon, a társadalomtudományi versenyeken, a dolgozók körében végzett agi- tációs munkában és, a nyári munkaszemináriumokon. Ezeket a formökat tökéletesíteni és gazdagítani kell. El kell gondolkodnunk azon, hogyan tehetnénk a társadalomtudományok oktatását még élénkebbé, aktívabbá és még alkotóbbá. Meg kell tanítani a diákokat arra, hogy önállóan fedezzék föl a marxista—leninista ideológiai és az SZKP po IHikai irányvonala közti összefüggést, s rá kell szoktatni őket az előadások és nyilvános fellépések előkészítésére, a vitákban való részvételre, s arra, hogy a viták sarán meg tudják védeni a kommunista ideológiát. Elvtársak! A nevelőmunkában szem előtt kell tartanunk az ideológiai harc nemzetközi kiéleződését. Osztályellenségeink, azok propagandája és különleges szolgáltatásai tényleges „lélektani háborút“ indítottak a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Felforgató akcióik nagy része közvetlenül a szovjet ifjúság ellen irányul, beleértve a diákokat is. Nem lehet nem látni, hogy a szovjet diákok egy részére, habár nem nagy az a rész, bizonyos hatással van a burzsoá propaganda. Senkinek sem engedjük meg, hogy bepiszkítsa a szovjet nép történelmi vívmányait, amelyeket a lenini párt vezetésével szerzett meg. A tudósok — szociológusok, a társadalomtudományok oktatói — kötelessége, hogy az ifjú generációval meg- értettesse annak világtörténelmi jelentőségét, hogy mit tett a szovjet nép az egész emberiségért. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a tanulóifjúság eszmei edzésére. Következetesen iki kell benne fejlesztenünk az ellenséges ideológiával és propagandával szembeni ellenálló képességet, nagy erkölcsi és politikai kultúrát, s a szovjet hazafíság, a proletár internacionalizmus szellemében kell politikai éberségre s a szocialista haza védelmére nevelnünk. A siker nagy mértékben függ attól, hogy a főiskolák pártbizottságai és legfontosabb segítőtársai, a társadalomtudományi tanszékek mennyire élénken és formalizmustól mentesen szervezik meg ezt a munkát. Az igazságosság, őszinteség, a bel- és külpolitikai események pontos osztályértékelése a világos érvelésre való képesség, meggyőző válasz a legbonyolultabb és legkényesebb kérdésekre is, — s nem kitérni előlük — ebben rejlik kommunista propagandánk fő ereje az eszmei ellenség intrikái elleni harcban. A társadalomtudományok oktatása és a diákok kommunista nevelése színvonalának emelésében az egyik legfontosabb tkérdés a káderkérdés. A párt ezt szüntelenül szem előtt tartja. A központi bizottság intézkedései lehetővé tették, hogy megváltozzon a tanító szociológusok minőségi összetétele. A főiskolai oktatási rendszer jelenleg lényegében kielégíti ez ország szükségleteit, ami a szociológusokat kádereket illeti. Joggal értékeljük mindazt, amit tettünk, de látnunk kell, hogy e téren még sok megoldatlan kérdés van. Felmerült a társadalomtudományi oktatók előkészítése további tökéletesítésének és elosztásuknak problémája. Végső megoldásra vár mind ez ideig Kommentárunk A bécsi Hofburgban tegnap ismét tárgyalóasztalhoz Öltek a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó megbeszélések résztvevői. Az 1973 óta tartó tárgyalássorozat újabb, immár 25-ik, „jubileumi“ fordulójának sorrendben 284. plenáris ülését tartották meg. Jogos a kérdés, mi várható az újabb tárgyalási fordulóban? Tekintettel arra, hogy a bécsi megbeszéléseken rendkívül ösz- szetett, az országok legalapvetőbb érdekeit és a katonai erőviszonyok kényes egyensúlyát érintő kérdésekről van szó, ennek a tárgyalássorozatnak már a puszta létrejötte és folytatása önmagában is eredmény, s kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy gyors siker nem várható. Bár bizonyos közeledés kialakult a tárgyalásokon részt vevő államok álláspontja között, a NATO-országok időhúzó taktikája és irreális állásfoglalása mindeddig gátolja a konkrét lépésekben való megállapodást, a valamennyi fél biztonságát szolgáló egyezmény kialakítását. A szocialista országok politikájának továbbra is fontos célkitűzése, hogy a bécsi tárgyalásokon konkrét eredmények szülessenek. Ezért tettek jelentős, kompromisszumos javaslatokat az elmúlt években, illetve törekednek egy első megállapodás mielőbbi kidolgozására. A felek már az előző két fordulóban megismerték egymás véleményét a létrehozandó szerződés tartalmáról és azoknak a gyakorlati lépéseknek a Jellegéről, amelyekre kölcsönösen hajlandóságot mutatnak. Megállapodtak a tárgyalások alapelvében: a szerződés és a belőlük fakadó intézkedések nem csorbíthatják egyik fél biztonságát sem. Bécsben tehát van előrelépés. sében nem sikerült megegyezésre jutni. Nyugati részről elzárkóznak attól, hogy már az első szakaszban kötelezettséget vállaljanak a mősodik szakaszban végrehajtandó csökkentésre az összehaMit hoz az újabb tárgyalási forduló? Az eddigi megállapodások legtöbbje a szocialista országok kompromisszumos javaslatainak s főként annak az eredménye, hogy ezek az országok készek messzemenően figyelembe venni a másik fél jogos érdekeit — de természetesen az egyenlő biztonság határain belül. Azonban éppen ez az a határ, amelynek nyugati értelmezése akadályozza a további előrejutást. Hogy csak néhány példát említsünk: miközben azt követelik, hogy a Szovjetunió egész hadosztályokat vonjon ki, nyugati részről évek óta nem hajlandók tervbe venni egész csapategységek eltávolítását, nem fogadják el a szocialista országok azon javaslatát, melyben felszólították a bécsi tárgyalások közvetlen résztvevőit, hogy a tanácskozás időtartama alatt ne növeljék Közép-Európában állomásozó haderőik létszámát. Ismételten csak azt hangoztatják, nem érhető el haladás a bécsi tárgyalásokon mindaddig, amíg az általuk kulcsfontosságúnak minősített létszám-vitában, valamint az úgynevezett kiegészítő intézkedések kérdésonlíthatóság alapján. Akadályozza az előrelépést a Nyugat makacs követelése, hogy a szocialista országok végül is 200 ezerrel több katonát vonjanak ki, mint ők. Még eifogadhatat- lanabb a NATO-országok 1979 decemberében tett ultimátum- szerű javaslata, amelynek értelmében a Szovjetunió 12 százalékkal csökkentené haderejét, míg az amerikai erők létszáma végeredményben növekedne. Hiába tettek a Varsói Szerződéshez tartozó országok számos kompromisszumos, a nyugati kívánságokat figyelembe vevő javaslatot, a nyugatiak változatlanul azt próbálják bizonyítani, hogy a közép-európai fegyveres erők létszámának nagysága a Varsói Szerződés javára tolódott el. Közismert azonban, hogy míg a NATO fokozatosan növelte közép-európai haderejét, a Szovjetunió egyoldalúan csökkentette ottani csapatainak létszámát. A NATO-tagállamok álláspontja a Reagan-kormány hatalomra kerülése óta még merevebb. A haderők koncentrációja, valamint a hagyományos és nukleáris fegyverek felhalmozódása következtében rendkívül kiéleződött a helyzet Közép-Európában. Mindehhez a NATO-or- szágoknak az 1978-ban elfogadott hosszú lejáratú fegyverkezési programja járul, illetve az 3979 decemberi döntés az új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat-Európában való állo- másoztatásáról. Ezek a tények, valamint az Egyesült Államok olyan legutóbbi lépései, mint a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés, természetesen negatív módon befolyásolják a bécsi tárgyalások menetét. Érthetően mély aggodalommal töltik el a szocialista országokat, mivel az említett NATO-határo- zatok azokat a területeket is érintik, amelyek beletartoznak a tervezett haderőcsökkentés körzetébe. Ügy tűnik, ebben a fordulóban sincs sok kilátás arra, hogy a tárgyalások kimozduljanak arról a holtpontról, ahová a nyugati tárgyaló felek obst- rukciója juttatta. Annyi bizonyos, hogy a jövőben még nehezebb feltételek között kell tárgyalni a bécsi Hofburg-palo- tában. A megbeszélések további alakulása elsősorban a nyugati fél politikai akaratától függ: pozitív választ adnak-e végre a szocialista országok konstruktív javaslataira, s ezzel a szilárd, katonai enyhülés által megalapozott biztonságot mozdítják elő, vagy a növekvő fegyvedkezésre épülő konfrontációt választják. PROTICS jOLÄN az ifjúság kiválasztásának kérdése a legfontosabb társadalom* politikai szakokra. Nem hibátlan a továbbképzési intézmények munkája sem. Számos főiskolán sürgető a legmagasabb képesítésű szociológusok hiánya. A tanszékeknek több mint felén nincsenek magasan kvalifikált szakemberek.* Az említett problémák megoldása végül is hozzájárul majd a főiskolai végzettségű szakemberek felkészítéséhez, akik tudásukat, energiájukat és erejüket a kommunizmus építésének szolgálatába állítják. Elvtársakl A társadalomtudományok oktatójának tiszteletre méltó és felelősségteljes feladata van. A tanulóifjúság előtt a jelenlegi marxista—leninista elmélet képviselőjeként lép fel, segítségével a jövő szakembere elsajátítja a munkásosztály tudományos ideológiájának egészét és erejét. Mindez rendkívüli igényeket támaszt az oktató intellektuális, eszmei-politikai és erkölcsi profiljával, személyiségével szemben. A társadalomtudományokat előadó oktatónak nemcsak ismeretekkel kell gazdagítania a diákokat, hanem ki kell bennük fejlesztenie a meggyőződést a pártos elkötelezettséget és at kell adnia saját erkölcsi tapasztalatait. Aki a társadalomtudományokat adja elő, alkotó ember. Mindig a tudomány, a művészet és a közélet legújabb sikerei felé fordul. Igyekszik gazdagítani saját ismereteit, hiszen köztudott, hogy a tanító csak addig tanító, ameddig tanul. A szó legszorosabb értelmében intelligens, magas kulúrával rendelkező ember, megértő, figyelmes és kedves másokkal szemben, de ideológiai kérdésekben nem alkuszik. Személyes példáján tanulhatják meg a diákok az eszmei és erkölcsi elvszerűséget, odaadást a párt és a kommunizmus iránt. Igényesek és szigorúak ezek a követelmények. Napjaink, a marxista-1—leninista tudomány mélyen forradalmi és alkotó jellege, országunk és az egész emberiség szellemi életében betöltött szerepének növekedése diktálja őket. Engedjék meg, hogy sikeres tanácskozást kívánjak, egészséget és alkotó sikereket az értekezlet minden résztvevőjének, s engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, a tanácskozás eredményei hozzájárulnak a szovjet szociológusok tudományos és pedagógiai tevékenységének további tökéletesítéséhez. PAUL VERNER, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára Berlinben fogadta a marxista—leninista pártok küldöttségeinek vezetőit, akik a pártélettel foglalkozó folyóiratok főszerkesztőinek 3. nemzetközi konferenciáján vesznek részt. ENRICO BERLINGUER, az Olasz Kommunista Párt főtitkára szerdán elutazott Havannából, ahol Fidel Castróval, a Kubai KP KB első titkárával, állam- és kormányfővel folytatott megbeszéléseket, s találkozott a parlament és a kormány több képviselőjével is. , VASZILIJ KUZNYECOV, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének első alelnöke a Kremlben fogadta a szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó Se^ou Sheraf guineai belügyminisztert. JÓZEF CZYREK lengyel külügyminiszter hivatalos látogatását befejezve szerdán hazaérkezett Rómából. Emilio Colombo olasz külügyminiszterrel a kétoldolú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecserét. Fogadta őt Spadollni kormányfő, valamint magánlátogatást tett II. János Pál pápánál Is. 1981. X. 16 4
