Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-16 / 245. szám, péntek

c Ä jé munkaszervezés eredményei Terven felül vetettek búzát 10 Tökéletesítik a répakiszántó gépet O Kihasználják a határ menti együttműködést Amikor a minap a gabonafélékből az idén is jó ered­ményt, 4.1 tonnás hektárhozamot el­érő perényi (Pe­rín) Győzelmes Ot Efsz-ben jártam, aránylag jól halad­tak az őszi mun­kák. Elégedettek lehettek, hiszen si­lókukoricából — melynek begyűjté­sét éppen akkor fe­jezték be — bőven volt a tárolókban, s nemcsak annyi, amennyit az állat- A Kolosz tenyésztők „rendel- kukorica tek“ a növényter­mesztőknél, hanem — az elnök megállapítása sze­rint — jóval több. Ez akár ma­gában véve is jó jel, hiszen az elkövetkezendő időszakban a szövetkezet állatállománya nem változik, így a tömegtakarmány bőven elegendő lesz az áttele- léshez, ami bizonyára a tejter­melésben is megmutatkozik majd. Igaz, ezen a téren most jól állnak a kerénviek, hiszen az év ©lejétől mostanáig 267 ezer literrel túlteljesítették eladási tervüket — s ez a ta­valyi eredménynél 17,3 száza­lékkal jobb. A cukorrépa betakarítása is a vége felé közeledett, itt az át­lagos hektárhozam 35 tonna kö­rül alakult. — Lehetne több Is — véle­kedett beismerően Kis Kendi Fe­renc, az efsz elnöke —, de amíg gondozása, ápolása kézi erővel is történik, addig nehéz lesz jobb eredményt elérni. Itt elsősorban az egyelésre gondo­lok. Az egyedek között ugyanis a kézi kapálás, egyelés után nem egyforma a tőtávolság, minek következtében az egyik répa túl nagyra, a másik Igen kicsire nő. Ez a gépi tisz­títás szempontjából rossz, kombájn fól érvényesül a szemes betakarításában (A szerző felvételei) ugyanis úgy beállítani a fejelőt, hogy Ilyenkor is szépen és veszteség nélkül dolgozzon. — Ezen viszont csak az segí­tene, ha olyan répamag kerül­ne a földbe, hogy a kikelt nö­vényt már nem kellene egyel­ni .. j — Igen, csakis így érhetünk el javuLást ezen a téren. Nem kizárt, hogy talán jövőre meg­próbálkozunk ezzel a vetési módszerrel — ha az illetékesek által megígért speciálisan elő­készített vetőmagot megkap­juk. Ami a cukorrépa tisztítását illeti, nemcsak az egyedek kö­zötti távolság elérése foglalkoz­tatja a helyi szakembereket, hanem a fejelő- és a rakodógép egyes műszaki „hiányosságai“ is. Ilyen például a répafelvonó­szalag, amely a perényiek sze­rint nem tökéletes. Sokkal munkabíróbb lenne a gép, ha a szalagot nem „gurtni“, hanem gall láncos szerkezet vontatná. — A jövő őszön, ha a tél fo­lyamán sikerül szakembereink­nek a „korszerűsítés“, minden bizonnyal kevesebb gondunk lesz a répakombájnnal — vé­lekedett és árulta el a gépjaví­tó mesterek tervét Filip János főgépesítő. A széles határban sziní mindenhol élénken folyik munka. Igaz, a magnak te; mesztett lucerna és lóhere cséjj lése, a napraforgó begyűjtést; és az ősziek alá való trágyázás már néhány napja a múlté volt, mégis akadt teendő bőven az őszi napfényben úszó táblákon. Munkálkodtak a szántók, s a vetők sem pihentek. Az utóbbi­ak már megközelítették az eredeti feladatuk teljesítését, azaz a 650 hektár őszi búza be­vetését, mégsem látszott rajtuk, hogy a cél közelében vannak. Nem, mert a jó, igen kedvező őszt kihasználva folytatták a munkát, nem akarták 800 hek­táron alul abbahagyni, hiszen jól jöhet még az idei „többlet“, az a néhány hektár őszi búza. Amikor az efsz elnökével a 110 hektáros A2-es tábla felé tartottunk, öröm volt nézni a látszatra is alapos, jó munkát végző gépesített csoportokat szerte a határban. A hatalmas „kukoricaerdő“ széléről azonban csak a „ka­lapjukat“ láttuk a bent mun­kálkodó gépeknek. A rozsdaszínű Kolosz kom­bájnon Szitás Gelléťt ült, s a hosszú soron bizony néhányszor jelezni kellett Kerekes Imre traktorosnak, hogy hajtson oda, mert ismét meglelt a tartály. Egy Jó kőhajtásnyira távo­labb egy E—516os birkózott a sűrű sorokkal. —- Magyarországi vendégkom- bájnos dolgozik vele, az Árok­tői Tsz-ből — mutatta be a gépóriásról lefelé lépkedő fia­talembert az elnök. — Az együttműködés tehát erre is kiterjed. — Nagyon jó megoldás ez. Mi a nyáron tehergépkocsikkal voltunk odaát dolgozni, nekünk pedig ilyenkor kell az ő segít­ségük. — Harmadik hete vagyunk itt — azaz a gépem és én — kezdte a tájékoztatást Tóth Kálmán kombájnos. >— Milyen a vendéglátás? — Elégedett vagyok. Ugyan­akkor munka is van elég. Eddig a napraforgóban voltam, teg­naptól pedig a kukoricában folytatom, talán október végéig, hiszen, ha jól számoljuk, a há­romszáz hektárnyit addigra il­lene begyűjtenünk. — Egyedül van a géppel. Nem fárasztó ez? —í Azt üzenték otthonról, hogy a héten megérkezik a társam is. Ogy könnyebb lesz az egésznapi munka. Azt, hogy milyen a termés, Illetve, hogy miként fizet a ko­rai fajtájú szemes kukorica az A2-es dűlőben, az első sorok eredménye alapján még nem le­het teljes pontossággal megál­lapítani, ám annyi már akkor is bizonyos volt, hogy nem le­het rossz. Tóth Kálmán szerint — ő beljebb is látta a „tenge­rit“ — ez a tábla nyugodtan megadja a hat tonnát, száraz állapotban számítva. Kis Kendi Ferenc a „felső határra“ nem jósolt, abban azonban bizako­dott, hogy a tervet, azaz az öt tonnás hektárhozamot az idén is eléri a szövetkezet. GAZDAG JÓZSEF Megszívleli!* és követik Hogyan készül fel az előadására a pártoktatás előadója? Az illésházi (Nový Život) Csehszlovák—Mongol Barátság Efsz pártalapszervezetének elő­adója, Kaluz Vilmos elvtárs nem kedveli azokat a szóno­kokat, akik beszédüket tele­tűzdelik erőltetetten szép kife­jezésekkel, olcsó szellemeske­déssel. Hatásosabbnak tartja, ha a pártokfató, az előadó nem szónokol, hanem inkább beszélget hallgatóival. — Mindenki előtt ismert té­nyek, példák felsorolásával kezdem majd az előadást — magyarázza —, mert az a párt­oktatás célja, hogy ki-ki sze­mély szerint neki szóló tájé­koztatást kapjon, ismerje meg az összefüggéseket az általá­nos céllal, lássa meg saját szerepét, főleg azt, hogy mi­lyen követelmények teljesíté­sével tudunk előbbre lépni. És mivel az 50 fős pártalap­szervezet vezetősége nevében Horváth Pál elvtárs, a pártel­nök reá bízta, hogy a pártok­tatás középfokú tanfolyama hallgatóinak ő tartson majd előadást a XVI. pártkongresz- szus utáni gazdasági politiká­ról, időszerű tennivalóiról, té­nyek, példák gyűjtésével kezdi a felkészülést. Pontosabban: folytatja, mert hiszen a kong­resszusi határozatokat már el­olvasta, tanulmányozta. Sőt, a fontosabb részeket, melyek vé­leménye szerint rájuk is vo­natkoznak, piros ceruzával megjelölte. — Az általános érvényű út­mutatáshoz feltétlenül szüksé­gesek az ismert tények és példák — mondja. — Ezeknek is megvannak a maguk saját­ságai, melyeket eddig nem vet­tünk észre, és ezekből újabb, már vitathatatlan következte­téseket lehet megállapítani. Olyanokat is, melyek megvaló­sításáért eddig nem sokat, vagy keveset tettünk. Tények és példák ... Tudja ő is, hogy az egyéb­ként jól gazdálkodó, élenjáró földművesszövetkezet az idén is becsülettel teljesítette a ga­bonaeladás tervét, de bizony a gabonafélék hektárhozama ke­vesebb volt a tervezettnél. Hor­váth József elvtárssal, az ag- ronómussal nemegyszer beszélt erről, s megállapították: pilla­natnyilag nem okoz különö­sebb gondot ez a tény, de fi­gyelmeztet valamire. — Erre utalva lehet megér­tetni — magyarázza Kaluz elv­társ —, hogy mit jelent a kongresszusi határozatban az igényesebb feladatok vállalásá­nak hangsúlyozása, és megvi­tatni majd a legsürgősebb ten­nivalókat. Elmondja persze azt is, hogy mostanában milyen gyakran szokott találkozni a határban az agronómussal, aki követke­zetesen ellenőrzi a talaj elő­készítését, a magágyakat, meg a vetést. Feltétlenül hatni akar tehát majd előadásával, rábírni hallgatóit a következe­tességet követelő, további fel­adatok elfogadására. —Nem arra van szükség — mondja —, hogy a dolgozók lelkesedjenek a nehéz helyze­tekért, de arra igen, hogy a párt iránti bizalmat erősítsük, megértessük: a helyes politika megvalósítását mi magunk, kö­zösen alakítjuk. Lelkesítő példákat azonban mégis gyűjtött. Nem messzi, idegen tájakról, még csak nem is a szomszédból, hanem saját földművesszövetkezetükből. So­rolja, hogy Zsigmond Pál elv­társ, a gépesítő, a traktorosok brigádvezetője milyen követke­zetes. Vass Vendel, az ifjú kommunista nemcsak a Zenit országos verseny első helye­zettje volt szántásban, hanem gépjavítóként a műhelyben is vállalja az alkalmankénti, rendkívüli feladatokat. Ismert tény: élenjáró a tej­termelésben az efsz. Pajger Ti­bor mérnök joggal lehet büsz­ke, hogy 4000 literen felüli a tehenek fejési átlaga. Nem lesz gond az állatok téli ta­karmányozása sem, mert ele­gendő tömegtakarmányt készí­tettek be télire. Terven felü­linek számít annak a 40 hek­táros silókukorica-táblának a termése, melyet most szállíta­nak, silóznak és szárítanak. — Mégis lesz miről vitat­kozni a pártoktatás témája kapcsán — tájékoztat Kaluz elvtárs. — A komplex intéz­kedések érvényesítésének né­hány problémájáról főleg, mert ugyebár az érdekeltség elvé­nek alkalmazásában is követ­kezetesnek kell lennünk. Megemlíti, hogy olyan tény­re is rátalált az előadásra ké­szülve, mely nemcsak vitára, hanem konkrét javaslat előter­jesztésére készteti majd a hall­gatókat: — Több mint kétszáz, háztá­jiban nevelt malacot nem vet­tek át a felvásárlók. Tények és példák ... A felkészülés fontos mozza­nata összegyűjtésük, rendszere­zésük. Pártunk tanításának megértését, az egységes szem­lélet megteremtését jól szolgál­ják, cselekvésre is késztetnek, ha az előadó a módszeres al­kalmazáshoz is ért. — Nem vagyok kezdő — mondja Kaluz elvtárs —, és sok hasznos tanácsot kapok mind a felkészüléshez, mind az előadás megrendezéséhez a járási Politikai Művelődési Ház dolgozóitól, de olyan segítő­társam van, akivel a legköz­vetlenebb kérdéseket is megvi­tathatom. Az alapiskola igazgatója, Ko- vasich József elvtárs a segítő­társa, aki tapasztalt pedagó­gusként, jól ismerve az efsz munkaszervezését is, sok hasz­nos tanácsot adott már neki, nem ok nélkül biztatja: — Figyelni fognak az elő­adásra, mert ha pártunk taní­tását okos szóval mondjuk el, figyelik, megszívlelik és kö­vetik. HAJDÚ ANDRÁS Hatékony energiagazdálkodós ÚJ sz 19111 X. 18. (Tudósítónktól) — A Szlovák Magnezitművek üzemei általá­ban jelentős mennyiségű fűtő anyagot és energiát használ­nak fel. Például az 1981-es év­ben 342 millió korona értékű tüzelőanyag és 188 millió kilo­wattóra víllamosenergía fel- használása szerepel a tervben. A 8. ötéves tervidőszakban egymillió korona értékű áru­termelésre számítva 233-ról 215 tonnára csökkentették a fűtő­anyag-szükségletet. Természetesen, a 7. ötéves tervidőszak folyamán és a ké­sőbbi években is — az állami takarékossági célprogram szel­lemében kidolgozott saját ész- szerűsítési intézkedések alapján — igyekeznek fokozni a tüze­lőanyag- és energiagazdálkodás hatékonyságát. Konkrétan a 7. ötéves terv­időszak éveiben 41,5 ezer ton­na fűtőanyag . megtakarítását tűzték ki célul. Ebből az idén 8560 tonnát takarítottak meg. Ennek elérése érdekében meg­közelítőleg hatvan ésszerűsíté­si feladat megvalósítását terve­zik a Szlovák Magnezitpűvek üzemeiben. A vállalati értékelés szerint hat hónap alatt a tervezett ta­karékosság csaknem 113 száza­lékos teljesítését érték el. Fi­gyelemre méltó — s ez a taka­rékossági eredmények elérésé­ben kedvezően közrejátszik — hogv minden üzemben energe­tikai-takarékossági bizottságot létesítettek, amelyek a dolgo­zók széles rétegeinek bevoná­sával, kezdeményezéseik céltu­datos érvényesítésével folytat­hatják tevékenységüket. Ne­gyedévenként hol az egyik, hol a másik üzemben közösen és nyilvánosan értékelik a taka­rékosság terén elért eredmé­nyeket, s a szükségleteknek megfelelően újabb intézkedé­sekre tesznek javaslatokat. (IK| Már a téira g@n^#lnslc Jó hírek a Kelet-szlovákiai Vasmű ércátrakó-áUomásáról (Tudósítónktól) — Hogy ke­mény lesz-e a tél vagy enyhe, azt hitelt érdemlően ma még senki sem tudja megmondani. Ez most nem is annyira a me­zőgazdasági dolgozókat, hanem inkább az energetikai dolgozó­kat és nem utolsósorban a ko­hászokat érdekli. E két utóbbi ágazatban a télre a lehető leg­nagyobb körültekintéssel ké­szülnek fel. Amint az ismeretes, a Kelet­szlovákiai Vasműbe a Szovjet­unióból széles nyomtávú vágá­nyon érkezik a vasérc és a ko­hászathoz szükséges egyéb kon- centrátum. Nos, amint azt a ha- niskái központi vasúti átrakóál- lomáson megtudtuk, a szállít­mányok eddig tervszerűen ér­keznek és az átrakóállomás dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek a vagonok gyors kiürítéséért, a szerelvények állásidejének csökkentéséért. Hogy törekvésük nem hiábava­ló, azt az a tény is igazolja, hogy a háromnegyed évi mér­legük rendkívül jól sikerült. Az év nyolc hónapja alatt 5,21 mil­lió tonna nyersanyag érkezett a Szovjetunióból, ami 6000 tonná­val több a tervezettnél. Ez a mennyiség tulajdonképpen már előszállítmány a téli Időszakra, jóllehet, a szállításnak a téli hónapok alatt is zavartalanul kell folynia. A Vasmű központi ércátrakó-állomásának tíz ol- vasztóalagútja is van, amelyek a középjavítások elvégzése után — ha szükséges — már most Is fogadni tudják a téli vagonokat. A haniskái vasúti őtrakóállomáson a téli hóna­pokra egyébként 700 tonnányi mészkloridot is előkészítettek. Mészkloridot a vagonokba fa­gyott szubsztrátumok kiolvasz­tásához használnak. Az olvasz- tóalagutakban 1 tonna koncent rátum olvasztásához 1—3 kg mészkloridra van szükség — így az előkészített mennyiség, bármilyen kemény tél is lenne, elegendő lesz. 80 000 tonna szén — előszállítmányként — már megérkezett a Szovjetunióból. A haniskái központi vasúti átrakóállomás dolgozói, a ta­pasztalatok birtokában bíznak abban, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű és az ostravai kohásza­ti létesítmények szükségleteit a tél folyamán is képesek lesz­nek zavarmentesen biztosítani. (—szák) Kis Kendi Ferenc elnök Tóth Kálmán (jobbról) és Szitás Arpád kombájnosok társaságában elégedetten szemléli a szépen fejlett kukoricacsövet ■

Next

/
Thumbnails
Contents