Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-16 / 245. szám, péntek

SZÜNTELENÜL FEJLESZTENI ÉS GAZDAGÍTANI KELL A MARXISTA-LENINISTA ELMÉLETET MIHAIL SZUSZLOV BESZÉDE A MOSZKVAI TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁN (ČSTK) — Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a központi bizottság titkára a következő be* szedet mondta Moszkvában a szovjet főiskolák társadalomtu­dományi tanszékvezetőinek össz-szövetségi értekezletén: 1981. X. 16. Elvtársak! A társadalomtudományi tan­székvezetők össz-szövetségi ta­nácskozásai már rendszeressé váltak. Ez természetes. A tár­sadalmi fejlődés dinamikus fo­lyamatai, a kommunizmus épí­tésének nagyszabású feladatai és a szovjet emberek új nem­zedékeinek nevelése szüntele­nül bonyolult problémák elé állítja szociológusainkat és megköveteli, hogy állandóan tökéletesedjen tudományos és pedagógiai munkájuk. A tanácskozáson azokat a feladatokat kell megtárgyalni, amelyek az SZKP XXVI. kong­resszusának határozataiból a társadalomtudományi tanszé­kek munkatársaira hárulnak. A jelenlegi társadalmi folyama­tok részletes marxista—leni- nista elemzésének alapján a kongresszus meghatározta a fejlett szocializmus továbbfej­lődésének, a szocializmus al­kotó lehetőségei jobb feltárá­sának és gyakorlati alkalmazá­sának újtát, kidolgozta a pontos irányelveket az új öt­éves tervidőszakra és a nyolc­vanas évekre. A kongresszus áj ösztönzést adott a béke és a nemzetközi biztonság szava­tolására. Fontos, hogy a jelenlegi ta­nácskozáson feltárjuk azokat a pozitív eredményeket, ame­lyeket az elmúlt években ér­tünk el, figyelmeztessünk a munka során előforduló lé­nyeges fogyatékosságokra, kol­lektíván kidolgozzuk a tanszé­kek szerepének fokozásával kapcsolatos intézkedéseket. A társadalomtudományi tanszé­kek ugyanis fontos szerepet játszanak a marxista—leninis­ta elmélet kidolgozásában és népszerűsítésében, valamint az új szakemberek eszmei-politi­kai nevelésében. Nagyon örülök annak, hogy tolmácsolhatom önöknek Leo­nyid Brezsnyev szívélyes üd­vözletét és jókívánságait. Brezs­nyev elvtárs megkért arra, hogy mondjam el: a párt rend­kívül nagyra becsüli a főisko­lák tanszékei munkatársainak mint szociológusaink legna­gyobb csapatának tevékenysé­gét. A párt az egyik legfele- lősségteljesebb területet bízta ránk, azt a területet, amely sok tekintetben meghatározza a szovjet társadalom szellemi potenciáljának fejlődését. Az önök sikeres munkájától nagy­mértékben függ a káderek esz­mei és politikai érettségének színvonala, tehát a társadalmi haladás üteme. Elvtársakl A párt XXVI. kongresszusá­nak határozatai teljes pontos­sággal valósulnak meg. Követ­kezetesen teljesítjük azt a feladatot, hogy a gazdaságot a fejlődés intenzív útjára irá­nyítsuk, hogy ésszerűbben használjuk ki az ország ter­melési potenciálját, s hogy ta­karékoskodjunk minden for­rással. Országszerte minden munkakollektívában széles kö­rű küzdelem bontakozott ki a 11. ötéves terv feladatainak teljesítéséért. Ez a legfonto­sabb feladat, amelyet a kong­resszus minden pártszervezetre bízott. A legjobb kollektívák példá­ja meggyőzően bizonyítja, hogy a párt tudományosan megalapozott szociális és gaz­dasági stratégiájának, valamint a milliók aLkotó lelkesedésé­nek összefonódása a biztosíté­ka az ország fejlesztési terve sikeres megvalósításának a legfontosabb feladat követke­zetes teljesítésének: a szovjet emberek életszínvonala további emelésének. Épp erre irányul­nak a párt és a kormány leg­utóbbi határozataiban rögzített intézkedések. Természetesen, a kongresz- szusl határozatok megvalósítá­sa nem mentes a nehézségek­től. A pártnak az íntenzifiká- lásra való orientációja nem­egyszer tehetetlenségbe, a ru­galmatlan gazdasági gondolko­dásba, a hatáskörre való hi­vatkozásba. lokálpatriotizmus­ba és bürokráciába ütközik. Ezzel nem lehet megbékélni. A kongresszus által kitűzött egyik legfontosabb feladat a gazdaságunk fejlődésének út­jában álló aikadályok energi­kus eltávolítása. Elmondhatjuk, hogy az Ipar­ban sikeresen zárjuk az évet. A mezőgazdaságban az objek­tív körülmények hatására nem ilyen egyszerű a fejlődés. Mint ismeretes, országunk jelentős területeit hosszan tartó szá­razság sújtotta. Azonban még ily nehéz feltételek között Is szép hektárhozamokat értek el a legjobb gazdaságok. Ennek titka a tökéletes szervezésben, a növénytermesztés és állatte­nyésztés dolgozóinak önfelál­dozó munkájában és a tudomá­nyos módszerek következetes alkalmazásában rejlik. Éppen ez teszi lehetővé, hogy siker­rel szálljunk szembe az idő­járás szeszélyeivel. Elvtársakl Az utóbbi években megrom­lott a nemzetközi helyzet. A hadiipari komplexum érdekeit kifejező agresszív injperialista körök, elsősorban az Egyesült Államok, arra törekszenek, hogy visszafordítsák a törté­nelem kerekét: aláássák az enyhülést, visszavessék a vi­lágot a hidegháború idősza­kába. A jelenlegi katonai stra­tégiai egyensúly megbontására és egyoldalú előnyre töreked­ve növelik katonai költségve­téseiket. A közepes hatótávol­ságú amerikai rakétafegyverek nyugat-európai telepítéséről szóló döntés, valamint Reagan utasítása a neutron- és más fegyverek gyártására, még job­ban ösztönzi a fegyverkezési versenyt. Az imperializmus a világ egyes térségeiben vál­sághelyzeteket teremt, és be- avatkozik más államok bel- ügyeibe. A béke szempontjából e ve­szélyes tervekkel és imperia­lista akciókkal szemben áll az SZKP szilárd, békés külpoliti­kája. A párt XXVI. kongresz- szusáuak kezdeményező ja­vaslatai, amelyek a nemzetközi helyzet megjavítására irányul­nak, a jószándékú emberek kö­rében nagy támogatásra talál­tak. Az élet teljes mértékben iga­zolta az SZKP XXVI. kongresz- szusának értékelését és hatá­rozatait a világ jelenlegi fej­lődésének törvényszerűségeiről és irányzatairól, valamint a nemzetközi helyzet jelenlegi romlásának okairól. A világ közvéleménye előtt egyre nyil­vánvalóbb az ún. szovjet kato­nai veszéllyel kapcsolatos de­magóg állítások hamissága. Egyre hatalmasabb a béke megőrzéséért, a további eny­hülésért, a fegyverkezési ver­seny és a háború veszélye el­len kibontakozott mozgalom. A nemzetközi élet fejlődése és az Utóbbi időben a nyugati országok jelentős politikusai­val folytatott tárgyalások qzt Igazolják, hogy a nemzetközi feszültség további enyhítésének gondolata él, és a józanul gondolkodó politikusok épp ebben látják a nemzetközi problémák reális megoldásá­nak és a béke megőrzésének lehetőségét. Világszerte nagy visszhan­got váltottak ki Leonyid Brezs­nyev és a szocialista országok vezetői krími találkozóinak és tárgyalásainak eredményei. Ezek a találkozók Ismét meg­erősítették, hogy a Szovjetunió és a szocialista közösség or­szágai a világbéke fő támaszai voltak és azok is maradnak, következetesen védelmezik az enyhülés ügyét és a népeknek a szabad és független fejlő­déshez való jogát. Az Imperialista körök igye­keznek gyengíteni a szocialis­ta országok közösségét. Az im­perializmus már hosszú idő óta titkolt és nyilvánvaló erőfeszí­téseket tesz arra, hogy felfor­gassa a szocializmus alapjait a Lengyel Népköztársaságban, hogy ott kiélezze a válságje­lenségeket és ösztönözze a szo- cialistaellenes ellne forradal­mi erők akcióit. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetni kell valamire: a szocia­lista Lengyelország, a lengyel kommunisták és a lengyel nép szilárdan számíthat a Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagállamának testvéri szolidaritására és támogatásá­ra. A szocialista közösség egye­sített erőinek potenciálja, a népek közötti együttműködés és a lenini békepolitika tekin­télye lehetővé teszi számunk­ra, hogy biztonsággal beszél­jünk a jövőről. A világbékét meg lehet őrizni, s mi e te­kintetben nem fogjuk sajnálni erőnket! Elvtársak! A szocialista és a kommu­nista építés egész története igazolja a kommunista párt vezető és irányító szerepe biz­tosításának és megszilárdításá­nak szükségességét. A társa­dalom vezető erejének szere­pét a marxista—leninista párt tölti be azzal, hogy állandóan szilárdítja kapcsolatát a dol­gozókkal, tökéletesíti a szociá­lis és gazdasági élet pártirá­nyításának formáit és módjait, egész tevékenységét a társa­dalmi fejlődés Irányzatai ala­pos tudományos elemzésére építi. A Szovjetunió Kommunista Pártja a fejlett szocializmus­ban az egész nép forradalmi élcsapatává vált és teljes mér­tékben megőrizte ideológiájá­nak és politikájának osztály- jellegét. Az ország bel- és kül­politikai kérdéseihez a párt szigorú osztályszemszögből közelít, következetesen harcol a kommunista eszmék győzel­méért. A Jelenlegi helyzetben az SZKP Irányító szerepének fokozódása úgy nyilvánul meg, mint a szocializmus és kommu­nizmus építésének objektív tör­vényszerűsége, mint a társada­lom valóban demokratikus fej­lődésének visszafordíthatatlan elve. A párt történelmi útjának minden szakaszán nagy figyel­met fordított és ma is nagy figyelmet fordít a marxista— leninista elmélet, az egyedüli helyes tanítás fejlesztésére, amely lehetővé teszi, hogy a tudományos előrejelzés fényé­ben rávilágítsunk előrehaladá­sunk távlataira. A milliók tör­ténelmi tapasztalataival való szoros kapcsolat, az állandó alkotó keresés — ez Jellemzi Marx, Engels és Lenin elméle­ti gondolkodását, s tanításuk a társadalom legbefolyásosabb politikai és szellemi erejévé válik. Pártunk elméleti tevé­kenysége ma is ezen az ala­pon nyugszik. Ennek bizonyítéka volt az SZKP XXVI. kongresszusa. A Leonyid Brezsnyev által előter­jesztett beszámoló, valamint a kongresszus valamennyi doku­mentuma meggyőzően bizonyí­totta, hogy a párt képes időben felismerni az új jelenségeket, a társadalmi élet irányzatait és reális folyamatait, képes elmé­letileg megindokolni azokat és ezen az alapon hatékony módot találni az időszerű problémák megoldására. Azok közül az új általánosítá­sok és következtetések közül, amelyekkel az elmúlt években az SZKP elméleti „fegyvertára“ kiegészült, a párt joggal helye­zi az első helyre a fejlett szo­cializmusról szóló tanítást. Eb­ben a koncepcióban látjuk az alkotó marxizmus—leninizmus legjelentősebb sikerét, amely a társadalmi fejlődés Jelenlegi szakaszában előforduló alapvető problémák megoldásának elmé­leti és módszertani alapja. A párt alapelvei a fejlett szo­cializmusról mint törvényszerű és hosszú történelmi szakaszról, társadalmunk előrehaladásának lehetőségeiről a kommunizmus első szakaszában — amelyeket még távolról sem merítettük ki — a társadalomtudományok to­vábbfejlődésének jelentős ösz­tönzői. Lenin megállapította, hogy az ember nem lehet marxista, for­radalmár, ha erejéhez mérten nem vesz részt a forradalmi el­mélet kidolgozásában és érvé­nyesítésében. A fejlett szocia­lista társadalomban végbeme­nő folyamatok, a nemzetközi élet eseményeinek fejlődése a szociológusokat új, bonyolult feladatok elé állítják.. Ezek a folyamatok megkövetelik, hogy a marxista—leninista elmélet mindhárom alkotóelemét — a filozófiát, a politikai gazdaság­tant és a tudományos kommuniz­must — következetesen fejlesz szék és gazdagítsák. Jelenleg rendkívül fontos a ma- terialista dialektika problémái- inak további feldolgozása. A ma­terialista dialektikát Lenin nem véletlenül nevezte a marxizmus lelkének. A dialektika egyedüli, lehetőségeit és erejét tekintve a megismerés pótolhatatlan mód­szertani eszköze volt és az is marad. Sokat kell tenni a tár­sadalmi és gazdasági rendsze­rek általános fejlődési törvény- szerűségei hatása sajátosságai­nak kutatásában az alap és a felépítmény kölcsönös egymás­ra hatásának, valamint a törté­nelmi materializmus további problémáinak kutatásában. A gazdaságnak az intenzív fejlesztésre való átmenete so­rán felmerült minőségileg uj feladatok teljesítése fokozza a szocializmus politikai gazdaság­tana mint a párt gazdaságpoli­tikája elméleti bázisának szere­pét. Joggal várjuk e téren a szo­cialista bővített újratermelés, a termelési és tudományos-műsza­ki pontenciál ésszerűbb kihasz­nálásának, a gazdasági mecha­nizmus megjavításának és az elosztási viszonyok tökéletesíté­sének kutatását. A tudományos kommunizmus terén is különféle bonyolult és nemegyszer égető problémákkal találjuk magunkat szembe, amit elsősorban társadalmunk szo­ciális fejlődésének dinamikája idéz elő. Az osztálynélküll és — történelmi távlatokban — szo­ciálisan egyenlő társadalom, új mérföldkövek keletkezése törvé­nyeinek tanulmányozásáról van szó. Olyan mérföldkövekről, amelyek feltárják e folyamatban a munkásosztály vezető szere­pét. Nem kevésbé fontos a tudo­mányos-technikai forradalom szociális következményeinek kutatása. Nagy Jelentőségű az új jelenségek elemzése a nemzeti­ségi kapcsolatok fejlődésében, az új eszmei, szociális és inter­nacionalista közösség — a szov­jet nép — további összekovácso­lásában, s hasonlóképpen nagy Jelentőségű azon szociális je­lenségek kutatása, amelyekről a párt XXVI. kongresszusán esett szó. Minden erővel fejleszteni kell pártunk rendkívül gazdag törté­netének oktatását. Gazdag törté­nelmi tapasztalatainak mély el­méleti megértése lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a társa­dalmi fejlődés törvényszerűsé­geit, mert ez a szovjet emberek kommunista meggyőződésének szilárd alapja. Ebben rejlik a történelmi tapasztalatok óriási nevelő hatásának jelentősége. Különösképpen hangsúlyozni szeretném, hogy aktivizálni kell azokat a komplex kutatásokat, amelyekben a különböző társa­dalomtudományok képviselőinek törekvései találkoznak. Ez meg­felel a marxizmus—leninizmus mint egységes kerek egész ta­nítás követelményeinek. Elsősor­ban a szocializmusnak a fejlett szocializmus szakaszára vonat­kozó fő elv érvényességének sokoldalú tanulmányozására gondolok. Ez az elv a „minden­ki képességei szerint, mindenki­nek munkája szerint“. Komplex módon kell kidolgozni a mnnka és a fogyasztás mértéke ellenőr­zésének megszilárdítását célzó gazdasági, szociális, politikai, jogi, szervezési és más intézke­déseket, s szigorúan tisztelet­ben kell tartani a társadalom, a kollektíva és az egyén érdekei­nek egységét. Nem szabad szélsőségekbe es­nünk és az erkölcsi összehango­lás lehetőségeit szembeállítani az anyagi ösztönzők rendszeré­vel. Nem lehet egyetérteni pl. néhány tudós és gazdasági szak­ember véleményével, miszerint a munkának, mint a fejlett szo­cializmus állítólagos törvénysze­rűségének összehangolása során csökken a bér szerepe. Ez a következtetés mesterkélt. A válőságban az élet megköve­teli, hogy növekedjen a bérek ösztönző szerepe. Ezért minde­nütt és mindig törekedni kell, hogy a bérek magassága közvet­lenül függjön a tényleges mun­kaeredményektől. Az e kérdéshez való megfontolt hozzáállás lehe­tővé teszi tudományosan mega­lapozott ajánlások kidolgozását, hogy lehetővé válhasson olyan hatékony intézkedéseik fogana­tosítása, amelyek kizárnák az igazságos szocialista elv meg­sértésének lehetőségét, amelyek elzárnák a munka nélkül szer­zett jövedelmek forrását, az élősködők és azok előtt az utat. akik munka nélkül akarnak iól élni. A szocializmus fő alapelve tel­jesebb és következetesebb meg­valósításának nagy népgazdasá­gi jelentősége van, mert lehetővé teszi, hogy ne csak az egyes dol­gozókat, hanem egész munka- kollektívákat, szövetkezeteket és termelési ágazatokat Is érde­keltté tegyünk a jó munkaered­ményekben. Ez ahhoz is hozzá fog járulni, hogy az emberekben kialakul a munkához, az eszmei- erkölcsi neveléshez való kom­munista viszony, ami kedvezően nyilvánul meg a fejlett szocia­lizmus előnyeinek megvalósítá­sában, a szocialista életmód tö­kéletesítésében. Társadalomtudományunk leg­fontosabb feladata az új ember kialakítása tudományos alapjai­nak részletes feldolgozása. Elő­térbe kerül a szovjet emberek eszmei-politikai munka- és er­kölcsi nevelése hatékonyságá­nak további fokozása, marxista —leninista tudatuk színvonalá­nak emelése. Szükséges, hogy mélyebben tanulmányozzuk az egyén szükségletei céltudatos fejlődésének problémáit, a szo­cialista tudat és a fejlett szocia­lista társadalom szellemi életé­nek törvényszerűségeit. Látható­an növekszik a dolgozók, első­sorban a tanulóifjúság érdeklő­dése a kulturális és erkölcsi fejlődés kérdései iránt. Ez szé­les teret biztosít a filozófusok és pszichológusok, a történészek és a szociológusok, a jogászok és a pedagógusok, az etika, az esztétika, az irodalom és a mű­vészet terén dolgozó szakembe­rek alkotó munkájának és ered­ményes együttműködésének. A jelenlegi világra az Jellemző, egyre inkább egybefonódnak a belső és a nemzetközi tényezők, s hogy egyre jobban megnyilvá­nul a kölcsönhatás. Ezért állan­dóan szem előtt kell tartani a szocialista világrendszerben, a nemzetközi forradalmi mozga­lomban és a monopoltőke or­szágaiban lejátszódó folyamato­kat. A szociológusoknak figye­lemmel kell kísérniük az ún. globális problémákat — az öko­lógiai, élelmezési, energetikai és nyersanyagproblémákat is —, amelyek az utóbbi években na­gyon égetőkké váltak. Az említettek és több más prob­léma eredményes feldolgozása csakis a lenini metodológia és az élet mélyreható isme­rete alapján érhető el. A párt és az .állam mindent megtesz azért, hogy biztosítsa a társadalom- és természettudományok egész komplexumának sikeres fejlő­dését. A tudományra fordított összeg a hetvenes évek végén a Szovjetunió évi nemzeti jövedel­mének 5 százalékát tette ki, ami világviszonylatban az egyik leg­magasabb mutató. A szovjet társadalom tudomá­nyos potenciáljában nagyon je­lentős szerepet tölt be a főisko­lákon folyó tudományos kuta­tás. Elég megemlíteni, hogy a doktoroknak és a kandidátu­soknak csaknem a fele a főis­kolákon dolgozik. Ami a társa­dalomtudományokat illeti, lehe­tőségei különösképpen nagyok, mert a szovjet szociológusok 80 százaléka a főiskolákon te­vékenykedik. A párt természe­tesen joggal várja el a főisko­lákon dolgozó tudósoktól, hogy jelentős mértékben járuljanak hozzá az SZKP XXVI. kongresz- szusán meghatározott elméleti és gyakorlati problémák feldol­gozásához. A tudomány megköveteli az alkotó bátorságot, az igazság kompromisszumot nem ismerő keresését, s azt, hogy minden tudományos kollektívában ered­ményes együttműködés, J6 lég­kör és pártos elvszerűség ural-( (Folytatás a 4. oldalon/ '/HH -r.

Next

/
Thumbnails
Contents