Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-12 / 216. szám, szombat
is KIS tľ I NYELVŐR^ ♦ » » NEM MINDEGY! Vannak szavaink, .kifejezéseink, amelyek jelentés tekin- tetében "nagyon közel állnak egymáshoz, mégsem mindegy, mikor melyiket használják közülük. Sőt olyan is aljrad ezek között, amelyeknek a használata szigorúan a beszélgetésben részt vevő személyek egyikéhez van kötve, a másik már nem használhatja, ha nem akarja, hogy megszólják vagy megmosolyogják. Ilyen a megtisztel ige és a tiszteletét teszi igés kifejezés. Sokszor cserélik fel a kettőt bizonyos beszédhelyzetekben, mert nincsenek tisztában azzal, melyiket melyik fél használhatja. Furcsa például, ha valakit én kérek arra, legye tiszteletét nálunk, szívesen látjuk bármikor. De az is megmosolyogtató, ha valaki azt ígéri nekem, rövidesen megtisztel a látogatásával. Ezek a nyelvi elemek nem a saját helyükön, megszokott szerepükben fordulnak itt elő a közlésben, azért keltik a szokatlanság hatását. Aki bárkit is meg akar látogatni, az a két kifejezés közül csak az egyiket használhatja ezt: tiszteletét teszi. Például: „Szeretném nálatok (vagy önöknél, maguknál) tiszteletemet tenni." A másik fél ezt a közlést a két kifejezés közül csak ezzel veheti tudomásul: „Megtisztelsz a látogatásoddal“ vagy: „Megtisztel a látogatásával.“ A túlzott udvariaskodást kedvelő emberek a szerencse szót is gyakran használják bizonyos udvariaskodási formulákban. Egy kissé émelygősek ezek, de talán éppen ezért tetszenek a kisebb műveltségííeknek, s igyekeznek őket felhasználni. Csakhogy nem sok köszönet van ebben, mert néha félresikerülnek. Ilyen mondatokat is hallhatunk, amikor látogatásunkat jelentjük be: „Legyen szerencséje, szívesen látjuk“ vagy: „Szerencséje van, éppen otthon le- sžtink.“ Ezek nemcsak megmosolyogtatók, hanem egy kissé sértők is. Ha már annyira ragaszkodunk a szerencse szóhoz, akor az a fél használja a vele alkotott formulát, aki fogadja a látogatót. S ezek a frazeológiai egységek a következők szoktak lenni: „Legyen szerencsém!“ vagy: „Tartom szerencsémnek.“ A műveltebb, illetve jobb ízlésű emberek kerülik ezt a formát, ezeket a nyelvi kliséket. Vagy a megtisztel igével hozzák a bejelentő tudtára, hogy Örülnek a látogatásának, vagy a kevésbé émelygős, egyszerűbb, mindennapibb formulákat veszik elő: „Szívesen látunk“ vagy „Szívesen látjuk“; „Örömet szereznél (vagy szerezne] vele“; stb. Ide kívánkozik még egy visszás formulahasználat, amely bizony magát a tényt is visszássá, komikussá teszi. Gyakran vagyunk tanúi annak is, hogy a vendéghez — amikor ez távozóban van — a házigazda ezekkel a szavakkal fordul: „Köszönjük a vendéglátást!“ A vendég — különösen ha tudja, hogy ezért éppen ő tartozik köszönettel a vendéglátónak, s talán már készülődött Is arra, hogy kimondja a köszönő szavakat — esetleg csak mormol valamit zavarában, hiszen úgy is felfoghatja a dolgot, hogy a házigazda élcelődik vele. De nem, ő nyilván összetéveszti a látogatás és a vendéglátás szavakat. Ez utóbbit úgy fogva fel, hogy a vendég látta őt vagy őket, s ezt illik megköszönni. Pedig a vendégnek illik a vendéglátást, tíigyis a vendégül látást megköszönni, a háziak a látogatást- köszönhetik meg. Az említett melléfogások nemcsak nyelvhasználati, hanem fogalmi, logikai hibák is, sőt elsősorban ezek. Rendszerint azok az emberek követik el őket, akik hallják s mechanikusan meg is tanulják e nyelvi kliséket, formákat, de arra már nem terjed ki a figyelmük, hogy megjegyezzék: az adott helyzetben melyik fél melyik formát használhatja. Márpedig amint látjuk: ez nem mindegy. JAKAB ISTVÁN Egy újabb rejtélyes szakkifejezésről Az utóbbi években a gazdaságpolitikai kérdések egyre szélesebb rétegeket foglalkoztatnak. Ezért a napisajtóban vagy egyéb kiadványokban megjelenő gazdasági témájú cikkek, tanulmányok, elemzések nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Nagy felelősség hárul tehát azokra, akik e témáról írnak vagy fordítanak. A legbonyolultabb problémákról is szakszerűen, de közérthetően kell gondolataikat kifejezniük. Gazdaságpolitikai témájú írásokat olvasva az ember arról győződhet meg, hogy e téren nincs minden rendben: a szóban forgó témakör nagyon sokféle nyelvhasználati problémát vet föl. Mndenekelőtt a terminológia pontatlansága hat zavaróan, a pontos megértést gátlóan. Az újságolvasó bizony tanácstalan egy-egy olyan „szakkifejezéssel" kapcsolatban, mint amilyen ebben a mondatban ötlik szemünkbe: „Jóllehet e tekintetben nem tettünk eleget a terv minden követelményének, a termelési fogyasztásnak ez a kedvező fejlődése mégis hozzájárult a nemzeti jövedelem nagyobb mérvű gyarapításához.“ Mi lehet az a termelési fogyasztás? Nehéž megmondani. Az idézetből annyi kiderül, hogy jó, ha fejlődik. A következő mondat azonban már az ellenkezőjéről akar meggyőzni bennünket: „Így például az utóbbi két esztendőben az anyagmegtakarításofcnak köszönhetően a termelést fogyasztás lassabban növekedett a társadalmi terméknél.“ E szerint viszont — hála az anyagmegtakarításnak, nem az anyagmegtakarításofcnak — jó, hogy lassabban fejlődött. Zavarunk így most már teljes, kénytelenek leszünk használatát még egy mondaton megfigyelni, hogy valamire következtethessünk. Ez pedig a következőt állapítja meg: „Csak a villamos energia termelési fogyasztásában a feltételezett csökkentés el nem érése következtében két év alatt hozzávetőleg 750 000 tonna barnaszénnel fizettünk.“ Most már kettővel egy ellenében azt a következtetést kockáztathatjuk meg, hogy jobb, ha nem fejlődik, nem emelkedik. Eszerint tehát a termelési fogyasztás önkényesen alkotott szakkifejezés, s rajta valószínűleg termelést költséget, önköltséget, ráfordítást kell értenünk. A gazdaságpolitikai tárgyú beszámolók, cikkek, kommentárok nem tartoznak a könnyű, olvasmányok közé, ne nehezítsük hát az olvasó dolgát ilyen rejtélyes „szakkifejezés -ekkel! MORVAY GÁBOR POLGÁRI BIZOTTSÁGOK EGY ÉPÜLŐ ÜJ VÁROSNEGYEDBEN Országszerte folynak az elő* készületek a polgári bizottságok megválasztására. Kassán (Košice) ellátogattunk a 3. városkerületbe, az egyre térébe* lyesedő Dargói hősök új vá* rosnegyedbe. Miért? Mert egy ilyen, most formálódó új né* gyedben, — ahol az év végén n;ár közel huszonötezer lakos él majd — az átlagosnál több a tennivaló és a probléma, szükség van a lakosság na- gyobbarányú összefogására, a közügyek rendezésébe való bekapcsolódására. S erre a polgári bizottságok keretén belül is nagyszerű alkalom nyílik. A 3. városkerületi nemzeti bizottság elnökétől, Ladislav Sop* ko elvtárstól megtudtuk, hogy az új választási időszakra je* lölt százötven bizottsági tag nyilvántartásba vételét augusztus 27-én befejezték. — Kerületünkben tizenkét polgári bizottságot választunk, de számuk a lövőben tovább nő — jegyezte meg Ladislav Sopko — mert városnegyedünk építése tovább folyik. Á lakos* ság számának növekedésével gyarapodnak a gondok is, a problémák rendezésében sokat segíthetnek a lakosok a pob gári bizottságok tagjaiként is. Hiszen őket érintő, közös ügyekről van szó. — Milyen kritériumok alapján választották ki a jelölteket a polgári bizottságokba? — A városkerületi pártbb zottsággal, a városnegyedünk•* ben működő vállalatok, üzeme* képviselőivel együttmű* ködve igyekeztünk olyan enn bereket kiválasztani, akik sa* fát példamutatásukkal, a köz* ügyek iránti érdeklődésükkel kiérdemelték a lakosság bizab mát, magatartásukkal tekirn télyt szereztek. Közülük egy- néhányan már dolgoztak ko* rábban a polgári bizottságok* ban, sikeres munkát végeztek, ezért az új időszakra is jelöl- jük őket. Ladislav Sopko rengeteg problémát említett, melyek — köztük az autóbuszforgalom, a kereskedelmi hálózat, a szolgáltatások, az okatásügy, a környezetvédelem — általában közismertek mind a lakosság, mind a tisztségviselők körében. •— Városnegyedünk polgári bizottságai éppen a legégetőbb problémák megoldását foglalják munkaterveikbe — folytatta az elnök. *— A lakossággal szorosan együttműködve javaslatokat tesznek a gondok felszámolására. Amit lehet, természetesen saját maguk rendeznek. örömmel mondhatom el, hogy a városnegyedünkben élő emberek többségénél megértésre találnak törekvéseink. Különösen az új városnegyedekben annyira fontos terep- rendezés, környezetszépítés terén már eddig is hasznos munkát végzett a lakosság. Csupán ebben az évben több mint hatvanezer órát dolgozott társadalmi munkában, ennek értéke megközelíti a néqymillió koronát. — Mi okozza a legtöbb gondot? — A gondokból van bőven. 'Az autóbuszjáratok körül valamennyire Javult a helyzet, a kereskedelmi hálózat, a szolgáltatások fejlesztése terén még sok a tennivaló. De talán a legnagyobb gondot a gyerekek óvodai és bölcsődei elhelyezése okozza. Jelenleg háromszázhetvenhét gyereket gondozunk a bölcsődében, az óvodákban ezeregyszáz gyere-■ két helyeztünk el, de közel kétezerkétszáz kérvény vár még elintézésre. Az igényeket, — legnagyobb sajnálatunkra ■— képtelenek vagyunk kielégíteni, pedig nagyon szeretnénk. Együttérzünk a szülőkkel, de tudják ők ts, hogy a hatalmas, korszerű lakóházak szinte gom- bamódra nőnek a magasba, vb szont a járulékos építmények, iskolák, üzletek és egyéb középületek építése, nagyon lassan halad. Sajnálatos dolog, hogy igyekezetünk ellenére városnegyedünk egyetlen kulturális intézménnyel sem ren■* delkezik. Annak sem örülhetünk, hogy csupán két állam dó üzlet és hat ideiglenes eb árusító hely áll közel húszon* ötezer lakos rendelkezésére. — Miként akarnak változtatni ezen a kedvezőtlen helyzeten? — A közeljövőben, — alapos előkészület után — egy olyan értekezlet összehívását tervezzük, melyre városkerületünk képviselőit, valamint a városnegyedünket építő vállalatok, az itt működő kereskedelmi és szolgáltató vállalatok vezetőit, a polgári bizottságok elnökeit, a társadalmi és tömegszervezetek vezetőit is meghívjuk azzal a céllal, hogy a legőszintébb, legkonkrétabb formában tárgyaljunk a bennünket érintő problémákról ét megoldásuk lehetőségeiről, módjairól. Ennek eredményeként számolunk egy olyan közös kötelezettségvállalással., amelynek megvalósításában mindenki a saját szakaszán, becsületesen kiveszi a részéU Ennek szervezésében igen fontos szerepet szántunk a polgári bizottságoknak is. Ebben a városkerületben a lakosság példamutató összefogásának lehettünk tanúi annak az új Iskolának befejező munkálatainál, melyben közel hétszáz gyerek kezdett tanulni az új tanévben. Csak így tovább. KULIK GELLERT NÉGY ÉVTIZED A BÁNYÁBAN A Rozsnyói (Rožňava) Bá- nyaígazgatóság Imrich Jánost példamutató munkájáért, a munkában elért eredményeiért a Vörös Zászló Érdemrendre terjesztette fel. A krasznahorkai (Krásna Hôrka) vár mögött öt-liat kn lométerre, egy kis községben, Dernőn (Drnava) él. Itt keres* tűk fel családja körében, ba* rátságos, ízlésesen berendezett családi házukban. Szívesen beszél munkájáról, életéről. — Bányászcsaládból szárma-- zom — vallja magáról. —■ Édesapám is bányász volt, itt dolgozott Dernő-bányán, ame- lyet még az ezerhatszázas évek derekán nyitottak meg. A tárnák mellett vaskohók is mű* ködtek. Itt öntötték annak ide-* jén a budapesti Lánchíd egyes alkotóelemeit Is. Édesapámat súlyos betegsége miatt 1942- - ben nyugállományba helyezték, én pedig abban az évben, tizennégy éves koromban léptem munkába. Az iskolában jó ta- nuló voltam, ezért a tanítónk gyakran járt hozzánk, hogy szüléimét rábeszélje, taníttassanak tovább. Ez azonban abban az időben lehetetlen volt, különösen az én családi körül* ményeim között. Tizenegy éhes gyerekszáj és egy kereset mel- lett a továbbtanulás lehetetlen volt. Apám nyugdíja huszonkilenc pengő volt egy hónapra. Ebből megélni egy embernek is nehéz volt abban az időben. Szükség volt a keresetemre, különösen azután, hogy ősszel édesapám meghalt. Én lettem a családfenntartó. — Hogyan kezdte a bányászéletet? —• Belépésemkor csillés, vagy ahogyan abban az időben nevezték, csatlós voltam. Napi egy pengő ötven fillérért. Elő* szőr a felszínen dolgoztam, majd tizenhat éves koromban kerültem le a tárnába, ugyancsak csatlósnak, de már nehezebb munkakörülmények közé. A felszabadulás után fokozatosan javult a helyzetünk. Ami nem sikerült azelőtt, amiről csak álmodni mertem, most valóra vált. Tanultam, és sikere* sen vájárvizsgát tettem. A nagymúltú Dernő-bánya azonban kimerült, a további termelés ráfizetéssel járt vol« na, ezért lezárták a tárnákat. A bányászok a Rozsnyóhoz tartozó bányákba kerültek. Itt folytatta munkáját 1963-tól Imrich János is. — A fúrógép állandó rázkódásától alkalmatlanná váltam a nehéz vájármunkára. Orvosi javaslatra részleges rokkantállományba helyeztek. így lettem ács, mert ehhez is értek. Persze, Iont a bányában nemcsak ácsra van szükség, hiszen ma már kevés faanyagot használunk. így egy személyben vagyok ács, lakatos és kőműves is. Nagy építkezés folyik a mélyben, ezt a felszíniek el sem tudják képzelni. Pár hónap múlva lesz negyven éve,\ hogy bányász vagyok. A négy évtized alatt nem ért baleset, nemcsak engem, hanem azokat a csoportokat sem, melyekben eddig dolgoztam. A bányász munkája nagy pontosságot, figyelmet igényel. Egy bányász lent a mélyben csak egy ember. Mi csapatmunkát végzünk. Jó kollektív szellem nélkül nincs eredmény, nincs biztonság. Mi bányászok azelőtt is és most is összetartottunk és összetartunk. Imrich János az eltelt négy évtized alatt sok elismerésben, kitüntetésben részesült. Talán legbüszkébb a Vörös Zászló Érdemrendre, amelyet a napokban vesz át Bratislavában. Azzal az érzékel veszem át a Ieg n a g y óbb bán y ászki t tin te tést, hogy ez nemcsak az enyém, hanem sok-sok bányásztársam munkájának, segítőkészségének is szól. , FECSÓ PÁL ÉLENJÁRÓK Fiatalok murvkaeredményei o búnyaiparban A rozsnyói (Rožňava) járásban a szocialista Ifjúsági szövetség tagjai jelentős feladatokat vállalnak magukra a népgazdasági feladatok teljesítéséből. Az utóbbi időben főleg a bányaiparban dolgozó fiatalok hívják fel magukra a figyelmet kiváló munkaered- mények elérésével. A rozsnyói Mária bányában Holecsko Tibor ifjúsági munkakollektívája az idei év hél hónapja alatt a teljesítmény-normát 121 százalékra teljesítette. A tervezettnél 42,7 folyóméterrel hosszabb bányafolyosót hajtottak úgy, hogy 8300 -koronR értékű anyagot is megtakarítottak. Munkájuk értéke pénzösszegben kifejezve 256 200 korona. A Szlovák Magnezit Művek jelsavai üzemében Balco János ifjúsági munkakollektívája érte el a legjobb eredményeket. Főleg a pótalkatrészek gyártásában jeleskedtek és arra is ügyeltek, hogy a színesfém-megmunkálásnál minél több anyagot megtakarítsanak. Szocialista kötelezettségvállalásuk példás tel* jesítésével több, mint 31000 koronát takarítottak meg. A Szlovák Magnezit Müvek lu- beníki üzemében Jozef Sga- ri«a ifjúsági kollektívája jár az élen. Főleg az újító mozgalomban értek el jó eredményeket. Ez évben eddig 335 000 korona népgazdasági hasznot eredményező újítási javaslatot nyújtottak be. Szocialista kötelezettségvállalásuk értéke 171000 korona. A Nižná Slaná I vasércbányában Kovács István ifjúsági munkacsoportja 1981 első félévében háromszor döntötte meg a vállalati ércfej- tési rekordot. A bányaíparban dolgozó legjobb ifjúsági munkakollektívák tagjai nemrég járási színtű aktívaértekezleten cserélték ki munkatapasztalataikat, majd Törbisz Katalintól, a SZISZ rozsnyói járási bizottságának elnöknőjétől átvették az elismerő okleveleket, melyeket a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére kibontakoztatott munkakezdeményezéseik elismeréseként adományoztak neki. (—szák) m 1981. IX. 12
