Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-12 / 216. szám, szombat
Határozottabban érvényesítsük az intenzív népgazdaságfejlesztés kongresszusi irányvonalát IRTA: KAROL MARTINA, AZ SZSZK KORMÁNYÁNAK ALELNÖKE, A SZLOVÁK TERVBIZOTTSÁG ELNÖKE [ÍJSŽČ 1981. IX. 12. 5 Minden közgazdász számára nyilvánvaló, hogy minél igényesebb feladatokat kell teljesítenünk, annál következetesebben kell keresnie az irányítás színvonala tökéletesítésének útjait, és annál következetesebben kell kezdettől fogva teljesítenie a feladatokat. Ezt különösen a 7. ötéves tervidőszak kezdetén kell hangsúlyozni, annak az időszaknak a kezdetén, amelyben terveink értelmében fordulatot érünk el a népgazdaságjejlesztés biztosításának módszereiben. A CSKP XVI. kongresz- szusa és az SZLKP kongresszusa egyaránt hangsúlyozta, hogy következetesebbeknek kell lennünk a hatékony fejlesztésen alapuló távlati gazdasági stratégia megvalósításában, az intenzív gazdaságfejlesztésre történő áttérésben. Az intenzív fejlesztés szocialista útja váljék tehát egész gazdasági tevékenységünk meghatározó és lényeges tényezőjévé. A bonyolult gazdasági feltételek között csak így biztosítható a nemzeti jövedelem dinamikus növekedése. Csak intenzív fejlesztéssel érhető el, hogy a népgazdasági eredmények és a befektetések aránya kedvező legyen. A komplex intézkedések érvényesítése nemcsak a központ számára, és nemcsak egy bizonyos időszak után teszi lehetővé a mérlegkészítést, hanem minden gazdasági szervezet számára is minden időszakra kivetíthető. Elkészítettük ez év első felének, tehát az ötéves tervidőszuk első tizedének mérlegét, és több vonatkozásban már azt ís tudjuk, milyen eredmények születtek a további hónapokban. Elgondolkodunk az elért eredmények fölött és arról, hogy mit akarunk elérni az év végéig, miközben munkánk minősége mérésére új, a hagyományostól eltérő mércét alkalmazunk. Két kulcsfontosságú kérdésről van szó elsősorban: — Milyen népgazdasági tevékenységünk végeredménye? Megfelelően javítjuk a felhasznált energia, nyersanyag, anyag, tüzelőanyag és a munka végeredménye közötti arányt? Az újonnan létrehozott érték — amelyet a saját termelési érték mutatóval mérünk — vajon tervszerűen alakult? — A társadalmi termelés erőforrásainak átcsoportosítását, a termelés- szerkezet igényeinkhez idomítását úgy hajtottuk végre, hogy ezzel hozzájárultunk a külgazdasági egyensúly javításához, a belső piac jobb ellátásához, az állóalapok újratermeléséhez, (a beruházások öszpontosításával) ? Indokolatlan és durva hibát követnénk el, ha az új irányzatot leegyszerűsítve értelmeznénk, és ha abból in* dúlnánk ki, hogy a gazdaságjejlésztés igényesebbé és bonyolultabbá válásának csak a fejlődési ütem mérséklése lesz a következménye. Az a helyzet, hogy esetenként a kevesebb is több lehet, ha ezzel viszonylag jobb végeredményt érünk el, és hatékonyabban elégítjük ki a társadalmi igényeket. A VÉGEREDMÉNY A LEGFONTOSABB Mel,y területekre kell a további hónapokban összpontosítanunk a figyelmünket, hogy a kongresszusi szándékok megvalósításában jobb eredményeket érjünk el, mint amilyeneket előrejeleznek a 7. ötéves tervidőszak első évének végéig a gazdasági dolgozók. Az anyagi erőforrások képzésének dinamikája az év első nyolc hónapjában egészében véve tervszerűen alakult. A termelés mennyisége — az előző évhez viszonyítva — 2,9 százalékkal növekedett, noha a munkanapok száma eggyel kevesebb volt, mint tavaly. A gépipari termelés növekedése megkétszereződött, az elektrotechnikai iparban pedig a termelés növekedése tíz százalékos volt. Legfontosabb azonban az, hogy az adott időszakban mekkora új értéket teremtettünk. Ez a nyersanyag és anyag hasznosítása mértékének a függvénye, annál is inkább, mert a csehszlovák népgazdaság a termelési fogyasztás kétharmad részét Importból fedezi. Es e téren, ami a hasznosítást illeti, sem az eddigi eredményekkel nem lehetünk elégedettek, sem a termelési-gazdasági egységek egész évre kivetített elképzeléseivel. Amíg nyolc hónap alatt a termelés egész évi tervét mennyiségileg 64,4 százalékra teljesítették, addig a saját termelési értékkel kapcsolatos feladatoknál csak 63,6 százalékos eredményt mutatnak ki. Viszont pozitívan értékelhető a következő ágazatok teljesítménye: színesfémkohászat, bőrfeldolgozó és cipőipar, készruhaipar, egészségügyi műszergyártás és elektrotechnikai ipar. A termelési-gazdasági egységek számításai szerint a nyersanyag alacsonyabb fokú hasznosítása következtében az év folyamán 1,25 milliárd korona veszteség keletkezik, a termelési terv hiányos teljesítése következtében pedig további egymilliárd. Az iparban és az építőiparban — szlovákiai viszonylatban — így 2,25 milliárd korona kiesés keletkezik, ami 2,4 százalék. Ahogy látjuk, a gazdasági szférába teljesen még nem hatoltak be a kongresszusi gondolatok. A teljesítmények biztosítása során még inkább az exten- zív tényezőkkel számolnak, miközben a lehetségesnél kisebb mértékben használják ki az intenzív fejlődési tényezőket. Ez a szemlélet a további időszakban kedvezőtlenül befolyásolja a dinamikus fejlesztés lehetőségeit. Itt ugyanis már pótolhatatlan veszteségekről van szó. Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés: ennek valóban így kell lennie, vajon nem lehet megváltoztatni a fejlődés irányát? Hogy másképpen is alakulhatna a helyzet, azt számos ipari ágazat eredményei és szándékai bizonyítják. Várható például, hogy a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium vállalatai, az élelmiszeripar vállalata és az egészségügyi műszergyárak teljesítik a saját termelési érték tervét, és hogy a könnyűiparban is tervszerűén alakul a nyersanyag és anyag hasznosítása. KIEGYENSÚLYOZOTT FEJLŐDÉST Népgazdaságunkban olyan szerkezeti átcsoportosítást kell végrehajtanunk a társadalmi termelés erőforrásaiban, hogy ezzel megteremtsük — különösen a külgazdasági szférában — a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeit. Eddig teljesítjük e téren a tervet, a szocialista országokba irányuló export- tervet pedig nemcsak mennyiségileg teljesítjük, hanem a hatékonyság szempontjából is; az elért frankóárak magasabbak a tervezettnél (belső nagykereskedelmi árakhoz viszonyítva). Ez azt jelenti, hogy az ún. különbözeti mutató magasabb lesz a tervben előírtnál. így az importterv teljesítése esetén ís kedvezően alakul majd az SZSZK kormánya által irányított gazdaság devizamérlege. A nem szocialista országokkal folytatott kereskedelem évi mérlege azonban már nem' mutatkozik ilyen kedvezőnek. Az SZSZK kormánya által irányított termelési-gazdasági egységek azzal számolnak, hogy nem teljesítjük a nem szocialista országokba irányuló export^ tervét, noha egészében véve, menn/iségileg teljesítjük az exporttervet. A hatékonyság nem tervszerű alakulása miatt csak ezekben az ágazatokban kb. 300 millió koronát tenne ki a veszteség. Ha azonban még emellett a termelési-gazdasági egységek elképzelései szerint alakulna a nyersanyagimport, a tervhez viszonyítva csaknem 900 millió devizakoronával romlana a tervhez viszonyított egyenleg. Nem engedhetjük meg, hogy a helyzet így alakuljon, és nem is kell így alakulnia. Valóban rendkívüli intézkedéseket kell foganatosítanunk, hogy e téren is felszámoljuk az extenzív behozatalt. Nyilvánvaló, hogy miközben növekednek az importárak, a nyersanyagvásárláshoz szükséges deviza nem biztosítható azzal, hogy egyre növeljük az export fizikai terjedelmét, hiszen ezzel a belső felhasználás lehetőségeit csökkentenénk. E kemény realitást nemcsak tudatosítani kell, hanem megfelelő konkrét lépéseket ís kell tennünk. Különösen bonyolult helyzet alakult ki az idén, mert mind az infláció, mind a világpiacon érvényesülő válságjelenségek összessége befolyásolja a helyzetet. A gazdasági válság miatt ugyanis nehezebbé vált a termékek értékesítése, még a nyersanyag- jellegűeké is. Sajnos, mindeddig nyers- anyagjellegű termékeket ís exportáltunk, igaz, viszonylag előnyös feltételek mellett. A világpiaci helyzetet azonban nem változtatjuk meg. Ha ezekből a térségekből nyersanyag- és anyagimportra kényszerülünk, akkor az adott feltételek között is meg kell találnunk e szférában az exportban érvényesülés módját. És ehhez csak egy út vezet: termelésünk és kínálatunk szerkezetét rugalmasabban hozzá kell idomítanunk az állandóan változó külső piaci igényekhez. Ezt magasabb műszaki, gazdasági és esztétikai színvonalú és általában kedvezőbb paraméterű termékek előállításával lehet csak elérni, így a*, külgazdasági kapcsolatokban az egyensúlyhelyzetet nemcsak azzal tudjuk majd biztosítani, hogy gyorsabban fejlesztjük az exportot az importnál, hanem — és főleg — azzal, hogy hatékonyabbá tesszük a cserearányokat. A termelési struktúra módosítását talán még nagyobb mértékben igényli a belső piac. Itt nemcsak a piaci egyensúly megtartásáról van szó, hanem elsősorban a lakosság igényeinek teljesebb kielégítéséről. Oj jelenség az is, hogy fok&atosan kiegyenlítődik a belső és a külső piac igényessége. Elsősorban itt kell felismerni, megérteni azt a kérlelhetetlen logikát, hogy a lakosság pénzjövedelme növekedésének mérséklése (azzal együtt, hogy az igények kielégítése már eddig is magas értékű volt) a minőségi igények növekedéséhez vezet. A lakosság egyre jobb és változatom sabb termékeket kíván vásárolni. A termelési-gazdasági szféra eddig még nem vette kellőképpen figyelembe a lakosság igényeinek növekedését. Ezt az ez évi eredmények is jól mutatják. Miközben számos termék vonatkozásában (bútor, készruha, kötöttáru, gépkocsi, egyes áramfogyasztók) értékesítési nehézségekkel küzdenek, ugyanakkor növekszik a lakosság bankbetétje, félretett pénzének összege, noha mérsékeltük a pénzjövedelmek növekedésének ütemét. És ami a legfontosabb: közben nem megfelelő színvonalú lakossági igények kielégítése. Ezt naponta tapasztalhatják a fogyasztók, de ezt bizonyítják az első félév összesített adatai ís; a lakosság pénzbevételei 1980-hoz viszonyítva 3,2 százalékkal növekedtek, a pénzkiadások azonban csak 2,2 százalékkal, ezen belül a kiskereskedelmi értékesítés 1,3 száza-1 lékkal. A belkereskedelmi árukészletek értéke 1,3 milliárd koronával növekedett. Éppen a helyzet ilyen alakulása miatt nem érvényesíthetjük az előző évek kritériumait e területen, és ml nél gyorsabban meg kell változtatni az egész gazdasági szférában a gondolkodásmódot és a cselekvési stiíust. Erre a termelési és a kereskedelmi munka* területeken ' egyaránt szükség van. Pusztá mennyiségi fejlesztéssel már sem az iparcikkek, sem az élelmiszer rek gyártásában és értékesítésében nem oldjuk meg a problémákat. Ellenkezőleg, e szemlélet a szó szoros értelmében a társadalmi erőforrásokkal való pazarláshoz vezet. Ezért elfogadhatatlan egyes terme-, lési-gazdasági egységek magatartása, azoké, amelyek azon kívül, hogy nem teszik magukévá a minőségi változtatás követelményét, 1,46 milliárd korona áruval kevesebbet akarnak termelni, miközben 600 millió koronával több béreszközt igényelnek. Vagyis ezáltal növelik a lakosság összbevételét, ami a belső piac egészében vett kiegyensúlyozottságát veszélyeztetné. Pozitív példák sora bizonyítja, hogy van lehetőség e probléma gyors megoldására. F, példák azt is bizonyítják, hogy e téren is elérhető a kongresszus által igényelt fordulat, hogy megváltoztatható az, ami esetleg megváltoztathatatlannak tűnik. A legnagyobb és legbonyolultabb problémák az építőiparban vannak, ami teljes egészében belső gazdasági probléma. Az építőipar nagyon nehezen idomul hozzá az új gazdasági feltételekhez, szerkezeti változásokhoz, amelyek a beruházási programban lehetővé teszik, hogy erőteljesen csökkentsék az újonnan megkezdett ipari és lakossági célokat szolgáló építkezések számát. Ez év első 7 hónapjában a szlovákiai beruházásokon működő kivitelező vállalatok az egész évi feladatoknak csak 46,1 százalékát teljesítették. Tavaly ez a részarány — ugyancsak 7 hónap alatt — 52,8 százalékot tett ki. A termelésigazdasági egységek úgy vélik,-hogy az év végéig nem következik be javulás. Előzetes számításaik szerint a lemaradás 6,6 százaléknyi lesz, ami nagyjából 1,4 milliárd korona kiesést jelent. A termelési-gazdasági egységek ezek- ből az adatokból kiindulva terjesztik elő az 1982-es tervjavaslatot. Az ilyen fejlődés az egész 7. ötéves terv teljesítését befolyásolná. Későbbre tennék át a kapacitások üzembe helyezését, ami termeléskiesést jelentene és csökkentené a lakosság szükségletei kielégítésének lehetőségeit. Ez a külkereskedelmi mérleget és ezzel együtt a nyersanyag- és a fogyasztásicíkk- importot is kedvezőtlenül befolyásolná. Ezt nem engedhetjük meg. Az építőiparnak az SZSZK kormánya határozataival összhangban a kulcsfontosságú építkezésekre kell összpontosítaniuk. Szlovákiában a mezőgazdasági termelés — ami a termékek mennyiségét illeti — csak 12 százalékát adja a létrehozott társadalmi terméknek, illetve 10,5 százalékát a nemzeti jövedelemnek (a jelenlegi belső árakat számolva). Ez az ágazat azonban eredményeivel erőteljesen befolyásolja népgazdaságunk fejlődésének kiegyensfa lyozottságát, főleg a külkereskedelmi és a belső piaci egyensúlyt. Ugyanakkor az intenzív fejlesztésre történő átmenet irányvonalának sikerét is jelentősen meghatározzák a mezőgazdaságban elért eredmények. A növénytermesztésben elért idei eredmények ismert okokból erőteljesen hatnak nemcsak 1981-ben, hanem a jövő esztendőben Is. A termelési-gazdasági egységek (kerületi mezőgazdasági igazgatóságok és állami gazdaságok) által becsült eredményekből kiindulva feltételezhető, hogy az idén a növénytermesztésben 1,25 század mii* liárd korona termeléskieséssel kell számolnunk, ami konkrétan 500 000 tonna gabonát, 145 000 tonna burgonyát, 57 000 tonna cukorrépát stb, jelent. Itt már a végeredmények alakulása* nak közvetlen befolyásolásáról van szó, mivel az eszközüket már teljesen befektettük az idei termésbe, és az ered* menyeket színvonalasabb és következe* tesebb betakarítással és a termények megfelelő utókezelésével javíthatjuk. A kialakult helyzet következményeit azzal is mérsékelhetjük, hogy éssze* rűbbé tesszük a mezőgazdasági tér* menyek — különösen a takarmány — fogyasztását. A szállításban, főleg a vasúti szállt* tásban elért eredményeket is bírálóén kell értékelni. Romlott a be- és ki* rakodás folyamatossága, meghosszab* bodott a vagonforduló Ideje. A szüksé* gesnél több szerelvény vesztegel. Mindez azt mutatja, hogy a szállítás minősége nem javul a kor követelményeinek megfelelően. Ezek a tényezőit is csökkentik a hatékonyság növeke* désének ütemét. Az, hogy a szerkezeti módosítások végrehajtásában nem értünk el kellő eredményeket, hogy a gazdasági tévé* kenység nem megfelelő ütemben idő* inul hozzá a belső és a világpiaci igé* nyekhez, és hogy a tervteljesítés nem egyenletes, nemcsak a társadalmi igé* nyék kielégítésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a készletekben túlságosan nagy értékeket kötünk le. Az 1981-es terv értelmében Szlová* kia népgazdaságában meg kellett volna gyorsítani a készletforgást. A gyorsulásnak a kormány által irányított iparban ős építőiparban 0,22 napot kellett volna kitennie, ami azt jelentette volna, hogy 129 milliárd korona értékű terméket korábban aktivizálhatunk. A már említett tényezők miatt azonban az első félévben az íparügyi miniszén um és az építésügyi minisztérium vállalataiban — 1980-hoz viszonyítva — 5,7 nappal lassult a készlet- forgás, aminek következtében 367 milliárd koronányi értéket kötöttek le kihasználatlanul. Az előterjesztett javaslatokból kitűnik, hogy a gazdasági szféra nem számol az év végéig a készletforgás gyorsulásával. A 7. ötéves tervidőszak első esztendejében elért eredmények — figyelembe véve azt is, hogy számos vállalatban, termelési-gazdasági egységben és ágazatban is jelentős pozitív tendenciák észlelhetők nemcsak a terv mennyiségi, hanem minőségi teljesítésében is — azt mutatják, hogy az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérésben még csak az első lépéseket tettük meg, ezeket sem könyvelhetjük el nagy elégedettséggel. Az év végéig még nem kevés idő áll rendelkezésünkre. Ez alatt, az eddigi fejlődésből kiindulva, még megfelelő következtetéseket vonhatunk le, és hatékony intézkedéseket foganatosíthatunk. Eközben azonban bírálóan kell szemlélni az eddig végzett munka színvonalát. A vállalatok és a termelési-gazdasági egységek elsősorban saját jogkörüket kihasználva keressék a megoldást, saját lehetőségeik keretében oldják meg problémáikat, aktivizálják belső tartalékaikat és erőforrásaikat, mert ha további társadalmi erőforrásokat igényelnek, azzal csak egy bűvös körbe jutnak. E téren jelentős segítőeszköz lehet az ellenőrzés színvonalának emelése. Főleg azt vizsgáljuk eközben, milyen hatékonysággal hajtják végre a már jóváhagyott intézkedéseket. Konkrét feladatok végrehajtásáért személyesen tegyük felelőssé a gazdasági vezetőket. A tervteljesítésben mutatkozó fogyatékosságokra nincs mindenható gyógyszer. Tény azonban, hogy a ltongresz- szusi dokumentumok kimeríthetetlen forrásai a helyes megoldásoknak. Következetességre és határozottságra van szükség a párt gazdasági és szociális programja eredményes végrehajtása érdekében.
