Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-10 / 214. szám, csütörtök
írók, kiadók, könyvkereskedők világtalálkozója Véget ért a III. moszkvai nemzetközi könyvkiállítás Szeptember 2-tól 8-ig a világ figyelme ismét Moszkvára irányult. A tegnapelőtt befejeződött, a minden második évben megrendezésre kerülő moszkvai nemzetközi könyvkiállítás és vásár nem csupán a szovjet könyvkiadás számára fontos, hanem nemzetközileg is jelentős eseménynek számít, mindenekelőtt azért, mert a nemzetközi kulturális cserén túl a — nem éppen kedvező — nemzetközi politikai helyzet alakulására is jótékony hatást gyakorolhat. örvendetes tényként könyvelhető el, hogy a nagyszabásü kulturális rendezvény iránt évről évre nő az érdeklődés. Míg az 1977. évi első moszkvai könyvkiállításon 67, a másodikon (1979-ben) 75, az idein több mint 80 ország kiadói, könyvkereskedő cégei és szerzői jogvédő szervezetei vettek részt. A korábbiakhoz hasonlóan A könyv a béke és a haladás szolgálatában jelmondat jegyében megtartott idei könyvkiállításon és vásáron tizenkét nemzetközi szervezet, köztük az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet is képviseltette magát. A rendezvény egyik fő jellemzője volt, hogy ez alkalommal is a szocialista országok vonultak fel a legnagyobb anyaggal, köztük természetesen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is. Az idei könyvkiállításon tekintélyes anyaggal vettek részt a nagy nyugati cégek is, köztük például az amerikai Prentice Hall International, a francia Flammarion és Gallimard, a nyugatnémet Ekon Verlag, az olasz Fabbri vagy a japán Iwa- nami. Maga a rendező ország, a Szovjetunió a legszélesebb körű kiadói tevékenységet folytató országok közé tartozik. Már az a tény is lenyűgöző, hogy a Szovjetunióban évenként több mint 85 ezer l::advány lát napvilágot egymilliárd 800 millió példányszámban. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunióban nemcsak a határain belül élő nyolcvanhárom nemzet és nemzetiség nyelvén adják ki az irodalmat, hanem a világ számos más nemzetének nyelvén is, összesen 153 nyelven, hogy az egész világon megismerhessék a világ első szocialista országának életét, irodalmát, könyvkultúráját és művészetét. Ehhez még azt is hozzá kell fűznünk, hogy a Szovjetunió a fordításirodalom kiadásában Is világelső. Évenként több mint kétezer külföldi szerző művét fordítják le és adják ki megközelítőleg 120 millió példányszámban. A nagy könyvprodukcióból természetszerűleg adódik, hogy az idei nemzetközi könyvkiállításon és vásáron a Szovjetunió állította ki a legtöbb könyvet. Összesen több mint 200 központi és szövetségi köztársaságbeli kiadó mintegy 17 ezer könyvével ismerkedhettek meg a hazai és külföldi könyvbarátok és könyvszakemberek. Csehszlovákia az 1979. évi kiállításhoz hasonlóan az idén is mintegy ötezer művet állított ki a cseh és a szlovákiai könyvkiadók, többek között a Madách terméséből. A kiállításon szerepelt művek jól dokumentálták a csehszlovákiai irodalom sokoldalú fejlődését és jó képet adtak a cseh és a szlovák műfordítók munkájáról is. Csehszlovákia hét témakörben vitt ki könyveket Moszkvába. A politikai és a társadalomtudományi irodalmon kívül a látogatók megismerkedhettek ifjúsági Irodalmunkkal, költészetünkkel és prózairodalmunkkal, tudományos és szakirodalmunkkal (nagy számban állítottunk ki műszaki és mezőgazdasági könyveket), tankönyveinkkel és a képzőművészetünket elemző monográfiákkal. A kiállítás és vásár kiváló alkalom volt arra, hogy az egyes külkereskedelmi vállalatok és könyvkiadók képviselői találkozhassanak és üzletet köthessenek egymással. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kiállítás elsősorban kultúrpolitikai szemjiontból fontos. A helsinki záróokmány szelleméljen a mostani könyvfesztivált is igei* jelentős hozzájárulásnak kell tekintenünk a szellemi értékek cseréjéhez, a népek közötti bizalom és megértés erősítéséhez. KÜVESÜI JANOS A színház vonzásában A hivatásos szlovák scenog- ráfia első nemzedéke egyik legjelentősebb képviselőjének, Jan Hanáknak művészetét mutatja be az a kiállítás, melyet Kassán (Košice) nyitottak meg a Kelet-szlovákiai Galériában. Jan Hanák először tanárnak készült. A Komenský Egyetem pedagógiai karán Gustav Maily és Koloinan Sokol tanítványaként Ismerkedett meg a képzőművészet alapjaival — de tanár nem lett belőle. Ügy döntött, hogy festő lesz. Beiratkozott a Bratislavai Képzőművészeti Főiskolára, ahol Jan Mud- roch volt a mestere. Hanáknak rendkívül jő színérzékenysége volt, s ezért már ifjú korában azt jósolták, hogy jó festő lesz belőle. Hanák akkor viszont már a színház vonzásába került, s később át is iratkozott a színházi karra, ahol a sce- nográfiai szakon végzett. A Kassai Állami Színházba 24 évesen került, s tehetségét is itt bontakoztatta ki. Az utóbbi negyedszázad folyamán színpadképei több nemzetközi kiállításon is sikeresen szerepeltek. A San Paolo-i scenográfiai hiénáién aranyérmet nyert. Az ötvenéves művész színházi díszlettervei, könyvillusztrációi, intarziái október végéig tekinthetők meg a Kelet-Szlovákiai Galériában. —szák — Hangját vélem hallani LAI INOVITS ZOLTÁN ÖTVEN ÉVÉRE Volt egy ... van egy ... lesz egy színész, aki minden időben a létezés teljességének a példázata. Szabad e, kell-e haláláról beszélni? Amikor egy budapesti moziban televíziós filmleit játsszák, természetesen a színházi felvételek nélkül, hiányosan. Amikor a versmondó lemezei jelennek meg százezres példányban, természetesen töredékesen. Amikor filmjei vannak, igaz nem nagyon igyekeznek felújítani őket. A biológiai halál nem kell hogy feltétlenül a szellem halálát is jelentse. Ma is hangját vélem hallani — versel mond egy lemezen, s a legteljesebb időtlenség vesz körül. Költőt Játszik — verset játszik. A születést, a vers születését — az életet, a gondolat életét. Lehet-e hát, szabad-e hát a haláláról beszélni? Amikor hangját vélhetem hallani a gyémánt tű és a fekete műanyag fizikai érintkezési pontján keletkező rezgésekből. Születésnapi emlék műsorra és kiállításra érkezik a meghívó, rajta két szám: r>0 és 5. Születés és halál évfordulói. Hát még ebben is a kerek tökéletesség, amellyel legalább ötévenként figyelmezteti az élőket saját életükre. Életére. A töredékes életműveket nem a hozzá hasonlók hagyják az utókorra. Az ő színészi életének szerencsés lehetősége volt már a kép- és hangrögzítés, a film- technika. Egy egy versmondása, filmje a maga idejében kiérlelt volt, így ma a teljességet, a lezártságot is hordozza. Még életében megjelent a Köd- szurkáló, a színészi pokoljárásnak a felrázó dokumentuma. Halála után a Huszárlk Zoltán és Ablonczy I.ászló szerkesztette füzetecske a Színész arca sorozatban, majd a Verset mondok, amelyet írásaiból, nyilatkozataiból Surányi Ibolya állított össze. „Ki társam volt, szívem volt“ ■— mondja Háfizzal, a tizennegyedik századbeli költővel a Vi- láglira versmondó antológia egyik lemezén. S mint minden elmondott verssel, ezzel is nemcsak rólunk, de önmagáról is vall. Ezen a lemezen harminc- nyolc verset mond a világirodalomtól, s ami Háfiztól Dylan Thomas Páfránydombjáig előadásában hallható, az a versmondó színész legnagyobb pillanatai közé tartozik“ ... hallom, a föld, az idő repül, / S rávirradok: örökre eltűnt gyermek és major. / ö, ifjú voltam, áldott szív, s az idő végezetül / Megtartott zöldé s haldokolva, / Mert láncban is tengerként zengtem énl“ .E két világirodalmi költőóriás között jeleníti meg a magyar költőket. A lemezen önállóan is megjelentetett Ady verseket, majd József Alt Ha, Radnóti Miklós, Rabit x Mihály, Kosztolányi Dezső, Vörösmarty Mihály verseit. íme hát, hangját vélem hallani, de játékát látni is kell. Filmek teszik (tennék J ezt lehetővé: a Gyalog a mennyországba, a Hideg napok, az Oldás és kötés, a Szegénylegények, a Falak, az Egy szerelem három éjszakája, az Isten hozta őrnagy úr, az Utazás a koponyám körül, az Ötödik pecsét, és az örökfilm: a Szindbád. Játékát látni is kell. És játszotta tétovázás nélküli rendjét művészi életének, amelyben az egyidejűség, a kortársi egyiittlét, együttgondolkodás, együttcselekvés adta a halálos komolyságát. Hangját vélem hallani, a gyémánt tű és a fekete műanyag fizikai érintkezési pontján keletkező rezgésekből. Fájó ez az öröm, kevés ez az öröm egy hosszabb éleire született, halott színész ötvenedik születésnapján. HÚSZA ISTVÁN FELKÉSZÜLTEK Papp Lajos, a Szádalmási (Jablonov) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója derűlátó. Felkészülten kezdték a tanévet. — Az elmúlt iskolaévben — S okszor hallhattuk már: manapság: divat az idegen nyelvek tanulása. Pedig dehogy divatl A legszorítóbb szükség viszi rá az embereket, hogy idegen nyelveket tanuljanak. Több nyelv tudása nélkül korunkban az ember sok esetben válik tehetetlenné és kiszolgáltatottá, de minden esetben tájékozatlanná. Márpedig közismert, hogy manapság a jól Informáltság biztonságot is jelent, ami az emberek közérzetében talán úgy jelentkezik: ne tárgyalhassanak rólam — nélkülem, ha idegen országba visz az utam. Nem szólam — tény —, hogy a nyelv a népek közötti érintkezés és a kölcsönös megismerés, a barátság fejlesztésének eszköze. A világnyelvek ismerete pedig a rohamosan fejlődő tudományok és technika elsajátítása miatt vált szinte nélkülözhetetlenné, mivel korunkban egyre nagyobb teret kapnak a matematikai és a műszaki tudományok, a magas szintű elektronika. Az idegen nyelvek tanulásakor fel kell használnunk és figyelembe kell vennünk a kísérletileg már alkalmazott és helyesnek bizonyult korszerű módszerek eredményeit. De az olyan újításoktól, amelyeket a gyakorlat nem Igazolt, tartózkodjunk! Az Ifjú generáció ugyanis nem arra való, hogy mesterségesen klötlött, absztrakt elméleteket próbáljunk ki rajta. A modern nyelvoktatás koncepciójának előretében a beszédtanulás, a konverzácló áll. A tankönyvek képi anyaga ösz- szefflggő cselekménysorozatot ábrázol. A szereplők, a cselekmény végzői vagy alanyai sem változnak, csak szaporodnak az Iskolaév során. Hosszú hóÖSSZEFÜGGÉSEK napok alatt személyes Ismerősünkké válnak, ha leülünk néha, és átvesszük a gyerekkel az Iskolában tanultakat. Az események, a szituációk életszernek. Mi magunk, vagy gyermekeink Is könnyen kerülhetnének olyasféle helyzetbe, mint a tankönyv szereplői. Ezért törekedjünk arra, hogy olyan szinten sajátítsák el az Idegen nyelv konverzációs anyagát, hogy kötetlenül, rutinszerűen és fesztelenül alkalmazhassák a tanultakat, ha szükségük van rá. A beszéd ugyanis minden társadalomban szociálisan szervezett és kölcsönösen jóváhagyott cselekvés. A szociális érintkezés általánosan elfogadott rendszere. A nyelvet beszélő közösség — bár némi Idegenkedéssel fogadja — mégis nagyon segítőkész azokkal szemben, akikben látja a törekvést, hogy nyelvét el akarja sajátítani, megbecsüli és tiszteli kulturális értékelt. A több nyelvet beszélő ember tudása szélesebb skálájú és jól megalapozott. Nem fenyegeti a beszűkülés veszélye. Földünk közel négy és fél milliárd lakója mintegy háromezer nyelvet beszél. Sok gyermekben felmerülhet a kérdés: én nem vagyok nyelvzseni, ha így áll a helyzet, érdemes-e egyáltalán nyelvtanulással töltenem az láőt? Feltétlenül érdemest Régi, de máig érvényes a közmondás: ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy Nyelvtanulással az egyén tényleg megsokszorozhatja önmagát. Ha valakiről kiderül, hogy több nyelvben is otthonosan mozog, rögtön megváltozik, mégpedig nagyon kedvező lesz a róla kialakult benyomás, s ennek hatására az egyén és képe is pozitív irányba módosul. Ez pedig — különösen kisgyerekek és serdülők esetében — nagyon fontos. Ugyanis szeretnék tudni, milyenek ís ők valójában, ezért kíváncsian figyelik környezetük velük kapcsolatos reakcióit. Ahogy környezetük viszonyul hozzájuk, olyannak tartják saját magukat. Ha szidják, lekezelik őket, kialakul bennük a kisebbrendűségi érzés, s szinte megbénulnak szellemileg. Ha érzik, hogy elismerik őket, magabiztossá válnak, bizonyítani akarnak, és tudnak. Törekvő, derék ember válik belőlük társadalmi presztízsre ís szert tesznek. Bizony, a kisgyermekek önbizalmát nagyon könnyű lerombolni. De ha támogatjuk, kibontakoztatják képességeiket, s elérik céljaikat. M egítélés kérdése, melyik gyerek hogyan viszonyul a tanuláshoz. De szerencsésebb és boldogabb az a gyerek, akinek pozitív a viszonya, mert kötelességeit Így szívesebben, belső meggyőződésből teljesíti. Nem biztos, hogy nyelvzseni, vagy tehetséges matematikus, de érettségiig elfogadható szinten megtanulhat 3—4 nyelvet, és alapos matematikai tudást szerezhet — mert kedvvel teszi a dolgát, s érzi, a család drukkol neki. A pszichológusok és szociológusok mai kutatásai azt Igazolják, hogy minden egyénnek több énje van. Érdekes lenne elemezni, hogy ezek az „ének“ hogyan viszonyulnak egymáshoz. Számunkra viszont az a fontos, hogy tudjuk: gyermekeinknek ellentétes tulajdonságaik vannak. A rosszakat vissza kell szorítanunk, a jó tulajdonságokat ki kell bontakoztatnunk. Arra is ügyeljünk, hogy a gyerek ne kerüljön konfliktusba önmagával, lehetőleg környezetével sem. Ezt a célt szolgálja egyebek közt a nyelvtanulás Is. Több nyelv — főleg világnyelv — birtokában alaposabb szakmai, technikai vagy tudományos ismeretekre tehet szert. A képzett ember jobban él, mint a képzetlen, a szorgalmas és gondos többre viszi, biztonságosabban él, mint a lusta és nemtörődöm. H armincon aluli, fiatal mérnökökkel és orvosokkal beszélgettünk a minap. Egyöntetűen állították: szakmai továbbfejlődésük legnagyobb akadálya hiányos orosz és angol tudásuk. Annak Idején a gimnázium reáltagozatát látogatták, a matematikát, fizikát, kémiát fontosnak tartották. De a nyelveket? Az alapiskolában volt ugyan angol szakos tanítónő kettő Is. de az egyik egyáltalán nem, a másik csak korlátozott óraszámban tanította szaktantárgyát. Ami pedig az egyetemen rájuk ragadt, az a szakirodalom követéséhez kevés. Oroszból jobb a helyzet, de nem megnyugtató. Komolyabban kell venni az orosz nyelv tanulását Is. A fiatal értelmiségiek sem állhatnak meg, ha kézhez kapják a diplomát. Sportnyelven szólva: állandó tréningben kell lenni, de megfelelő Idegen nyelvi alapok nélkül nehéz. Olyan kérdések ezek, amelyeken föltétlenül el kell gondolkoznunk. TOROK ZSUZSANNA mondja — szép eredményeket értünk el. Végzős tanulóinkat egytől egyig sikerült elhelyeznünk. Mindegyiket felvették oda, ahová eredetileg jelentkezett. Az olimpiákon is jól szerepeltünk. A kerületi fizikai olimpián három, a matematl-1 kain kettő, a kémiain egy tanulónk vett részt, s jó helyezéseket értek el. A Puskin emlék- verseny országos vetélkedőjében Korán Renáta harmadik lett. A honvédelmi versenyeken is eredményesen szerepeltek tanulóink. Bartók Ildikó a duklal honvédelmi versenyen szlovákiai viszonylatban első lett, így részt vesz az országos versenyen is. Kétszázhat diákkal és tizennyolc pedagógussal zökkenőmentesen kezdtük az évet. Tankönyvünk, tanszerünk van elegendő. A tavalyi eredmények jó alapot adnak az idei munkához s a jó feltételek lehetővé teszik, hogy gyarapítsuk sikereinket. — Szép eredményeket értünk el a szlovák nyelv tanításában Is — folytatja az igazgató. — A magyar tanítási nyelvű iskolákban éveken át gondot okozott a szlovák nyelv oktatása. A pedagógusok szakképzettségének növelésével, ú| módszerek bevezetésével az eredmény sem maradt el. Tanulóink ma már olyan színvonalon sajtátítják el a szlovák nyelvet, hogy szlovák nyeWű középiskolákban is különösebb nehézség nélkül folytathatják tanulmányaikat. ÜJ létesítménnyel bővült az Iskola. Régi álmuk vált valóra, amikor szeptember elsején birtokukba vehették a gyerekek az új Impozáns tornatermet. — Valóban büszkék vagyunk az épületre — mondja az igazgató. Az építkezésre kétmillió ki- Iencszázezer koronánk volt. A tornaterem azonban meghaladja az ötmillió koronát. Az épület „Z‘ akcióban készült, a tömeg- szervezetek és a szülők segítségével. A társadalmi munka több mint tizenháromezer órát tesz ki. A konstrukció összeszerelésén kívül, a betonozástól, az alapozástól kezdve egészen a parkettázásig mindent magunk végeztünk. Sok segítséget kaptunk a járási nemzeti bizottság oktatást osztályától. FECSÚ PÄL 19BL IX. 10. 6
