Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-09 / 213. szám, szerda

Enyhülő ivóvízgondok A kelet-szlovákiai síkság, vagyis a Tisza, a Bodrog, a La­torca, a Laboré és az Ondava folyókkal beerezett kis róna- ság lakóit sajnos sokkal tttb- bet foglalkoztatja a víz, mint másokat az országban. Míg más országrészek például aránylag könnyedén kiheverik a szárazság, illetve a túl sok eső okozta bajaikat, addig Bodrog­köz termőföldjei egy-egy ilyen elemi csapás után sokáig bé­nák maradnak, s többek között a kellő segítség hiányában is hosszabb idő kell a felépülé­sükhöz. Talajvízből és folyó­áradásokból, sajnos, van itt bő­ven, és azokkal együtt a gon­dokból is. Persze, ez még nem minden, hiszen a mezőgazdasá­got olyan mélyen érintő víz­problémáktól talán jóval sú­lyosabb, időszerűbb az ivóvíz kérdése. Igaz, víz okozta fer­tőző betegség már néhány éve nincs ezen a vidéken, ám az is ismert, hogy az ásott kutak többsége — köztük elsősorban azok, amelyekből gém nélkül is meríthetünk vizet — nem felel meg az egészségügyi szab­ványnak, s nem csupán azért kifogásolható, mert sok vasat és mangánt tartalmaz ... Hogy tisztábban lássuk a tö­mören vázolt helyzetet, íme még néhány, vészharangot kon­gató hivatalos adat: A tőkete- rebesi (Trebišov) járásban a lakosság 33,9 százalékának van lehetősége arra, hogy vezeté­kes vízzel oltsa szoinját, főz­zön, illetve tisztálkodjon. Ezzel a járás a kerületben ugyan a tizedik helyen áll, ám ha figye­lembe vesszük, hogy a sorrend­ben öt követő utolsó előtti vra- novi járásban és az utolsó Sta­rá Ľuboviía-i járásban koránt sincs annyi talajvíz és így a házi kutak is lényegesen tisz­tábbak, mint Kelet-Szlovákia délkeleti csücskében, akkor a tőketerebesi járás zárja a sort. Egy másik kimutatáson pedig — amelynek szintén köze van e kérdéshez, hiszen a szenny­vízcsatorna-hálózat kiépítettsé­ge alapján rangsorolja a járá­sokat — e járás senkit sem előz meg a kerületben! A kelet-szlovákiai síkság ivó­vízgondja Bodrogközt és Ung- vidéket különösképpen érinti. Igaz ugyan, hogy a másodper­cenként 75 literes tel jeslt­lat kapta az „örökséget“, az­az a félig kész építkezést. Sze­rencsére az SZSZK Kormánya is közbelépett, s az általa ki­emelt építkezések közé vette a battyáni víztisztítót. Az ott fo­lyó munkák ’menetével és a hiányosságok okaival ez év nyarán a kerületi pártbizottság is foglalkozott. S ezek után milyen volt ez év augusztusában a Latorca bal műszerek többsége egyelőre be- szerezhetetlennek tűnik. S még egy, a battyániakat érzékenyen érintő kéjidés is megoldódott már. Az eredeti tervben ugyanis nem szerepelt a széles környéknek vizet adó község közműves vízellátása. Az új beruházó nem hagyta Július végéig az építők feladatainak 87 százalékát végezték el, a műszaki berendezések szerelői pedig az 58 százaléknál tartottak partján megbúvó Baltyán mé­reteihez képest szokatlan nagy- gyá terebélyesedő létesítmény? Olyan volt, mint egy építkezés néhány hónappal az átadás előtt. Naponta százötven mun. kás, szakember dolgozott raj­ta. Az építés fő kivitelezői — a Kassai (Košice) Mélyépítő Vállalat 0—les nagymihályi (Michalovce) üzeme és a kas­sai 07-es számú részlege — nagy léptekkel hajráztak. Kő­műveseik, Miloš Kohut főépí­tésvezető, illetve Ján Grecula és Lizák Péter építésvezető irányításával a belső munkákon az utolsó simításokat végezték. Persze, ez nem azt jelentette, hogy már csak két-három napi munkájuk volt. Itt ugyanis az „utolsó simításokra“ is leg­alább úgy kell ügyelni, mint sok-sok építkezésen az elsők­re, hiszen az egyes víztározók­ra, a falakra és padlózatra víz­hatlan és saválló szigetelés, burkolat kell. Ugyanakkor igen szakszerű lés pontos munkát követel. a vegyi tisztítást, va­lamint a mechanikus úton tör­ménnyel dolgozó Slovenské No­vé Mesto-i vízmű Bodrogköz ivóvízszükségletét részben ki­elégíti, ám az is tény, hogy ez ma már kevés. S csakhogy kevés az a vízmenyiség is, amely a lekarovcei tisztítóból jut a ro­hamosan terebélyesedő Nagy- kaposra (Veľké Kapušany). Ogy tűnik, mintha e vidék Ívóvízellátását érintő kérdése­ket az utóbbi időben az ille­tékes szervek egy kicsit ko­molyabban vennék, mint a múltban. Hogy pontosabbak le­gyünk, a „mintha" csak a het­venes évek derekára szól. ugyanis az utóbbi két-három évben már valóban komolyan veszik. Ezt igazolja az a bő százmillió korona beruházás­sal Battyánban (Boftany) épü­lő víztisztító is, amely mahol­nap megkezdi az üzemelést. Az 1974-ben megkezdett épít­kezés beruházója kezdetben a Szlovákiai Energetikai Beruhá­zási Intézet volt, amely párhu­zamosan szerette volna megva­lósítani a vajánl (Vojany) vil­lanyerőmű bővítését és a víz­tisztító építését. Mivel a fő ak­ció, a villanyerőmű bővítése elnapolódott, az eredet! beru­házótól a Kelet-szlovákiai Víz­ellátási és Csatornázási Válla­ténő tisztítást, szűrést szolgá­ló kisebb-nagyobb medencék­nek, vagy a két darab 1500 köbméteres víztartálynak az el­készítése stb. Az építőkön kívül javában dolgoztak, szorgoskodtak a Bratislavai Villanyszerelő Mű­vek dolgozói, a Hranice nad Morave-í Sigma üzem szakem­berei a szivattyúkat és a lég­kondicionáló berendezéseket szerelték, a prágai ČKD gyár szerelői, Ferdinánd Jančina mester vezetésével, pedig a gépházban foglalatoskodtak. Az augusztus végén tartott ellenőrző nap zárógyűlésén el­hangzottak alapján nem kizárt, hogy októberben próbaüzemel­ni fog a sokak által igen várt létesítmény, s ez év végétől kezdve a királyhelmeciek is battyáni vizet fogyasztanak majd. Persze, addig még az építőknek és a szerelőknek lesz dolguk, hiszen be kell fe­jezni a kúttelepet, nem kevés időt és munkát igényel a ffitő- gáz bevezetése, az irodaház sem kész, Vajánban lassan épül a víztorony, s ami a legkomo­lyabb gond: a mérőszerkezetek, ennyiben a dolgot, s így a hasz­nos létesítmény e község érde- keit is szolgálni fogja. A maholnap működésbe lépő vízmű teljesítménye egy ideig 160 liter lesz másodpercenként. Ekkor Királyhelmecet (Kráľov­ský Chlmec), Kiscsernőt (Čier­na), Tiszacsernőt (Čierna nad Tisou), Vajánt (Vojany), Nagy- kapost, Battyánt, Bácskát és Leleszi látja el jó minőségű ivóvízzel. Később, amikor elké­szül a tisztító tükörképe, s a Kaponyán (Kapoňa) feltárt ku­tak bekapcsolásával másodper­cenként 320 litert fog a csőhá­lózatba nyomni, közel kerül a megoldáshoz a szóban forgó táj ivóvíz-problémája. Hogy teljesen megoldódjék, az már nem a battyáni vízmű­vön múlik. Az bírni fogja. El­lenben van még ennek a vidék­nek néhány olyan fehér foltja — mint például a Kaposkele- csény (Kapušianske Klačany) — Sziránfalva (Ptrukša) sza­kasz stb. —, ahol egyelőre sem­mi mozgás a közös vízvezeték­hálózat építése körül, pedig kutaik vize semmivel sem iha- tóbb, mint másutt. Van aztán még egy — sokak számára ért­hetetlen v— fékezője a közös ügynek: egyesek ellenszenve a közműves vízellátás iránt. Per­sze, az állami szervek erőszak­kal senkit sem kényszerítenek e jóba, a segítséget viszont felajánlják. Aki elfogadja jól jár; aki nem, az később min­den bizonnyal sajnálni fogja. GAZDAG [ÖZSEF Kommentáljuk DÖNTŐ SZEMPONTOK A népgazdaság egyes ágazataiban a termelés és az üze­meltetés hatékonysága, gazdaságossága döntő mértékben az alkalmazott gépek és berendezések műszaki színvonalától, minőségétől függ. Éppen ezért Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszusán elhangzott beszámolóban indokoltan mutatott rá, hogy a 7. ötéves tervidőszakban, valamint a nyolcvanas évek egész időszakában a gépiparnak kulcs fontosságú szerepe lesz a népgazdaság fejlesztésében. A gépiparnak ehhez a szerepéhez adva vannak a feltéte lek, hiszen a szocialista építés egész időszakában a gépipar részaránya az egész ipari termelésben 14 százalékról 30 százalékra nőtt, s gépipari termelésünk mai terjedelme mintegy 28 szorosa az 1S48. évinek. Különösen gyors ütemű volt a fejlődés a hetvenes években, a gépipari termelés említett növekményének teljes kétharmada ugyanis erre az időszakra esik. A 6. ötéves tervidőszakban a népgazdaság szükségleteinek megfelelően a gépiparban is számos szerkezeti változásra került sor. Ez elsősorba'n a kiemelt fejlesztési programok teljesítésében nyilvánult meg. Amíg például a nehézgép ipari termelés öt év alatt 36,5 százalékkal növekedett, ezen belül az atomerőművi berendezések gyártása több mint húszszorosára, a külszíni fejtéshez szükséges bányaipari berendezések gyártása két és félszeresére, a korszerű, anyagtakarékos alakítógépek, a műanyagfeldolgozó gépek és a félvezetők gyártása kétszeresére nőtt. Az átlagosnál gyorsabb ütemben növekedett az ipari szerelvények, a szi­vattyúk és más technológiai részegységek gyártása. A gépiparnak ugyanakkor a külkereskedelemben is kis melkedő szerepe'van, hiszen a teljes csehszlovák kivitelnek több mint a felét gépipari termékek képezik. Ezeknek mint­egy 80 százaléka * szocialista országokba irányul. A gépipari termelés és kivitel hatékonyságának növelésében fontos szerepe van a KGST országok között megvalósuló gyártásszakosításnak és kooperációnak. A KGST országokkal ezzel kapcsolatban több mint 70 sokolda­lú és mintegy 180 kétoldalú megállapodást kötöttünk, amelyek 70 százaléka a gépipar területére vonatkozik. Ezek a megállapodások lehetővé teszik a célszerű munka megosztást, tehát azt is, hogy a csehszlovák gépgyártás nagyobb figyelmet tudjon összimntosítani az egyes kiemelt, szakosított termékek műszaki fejlesztésére. Ez halasztha­tatlanul sürgős feladat, hiszen közismert, hogy gépipari termékeink egyre nehezebben érvényesülnek a fokozatosan kiéleződő világpiaci versenyben, s a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a külföldön értékesített gépeknél és beren­dezéseknél aránylag alacsony kilogrammárakat érünk el. A 6. ötéves tervidszakban például a behozott gépek és be rendezések ára körülbelül 22 százalékkal nőtt, a mi gépipa ri termékeink kivitelé’nét viszont csak 15 százalékos árnö vekedést sikerült éléin*. Több gépipari szakágazatban már jelentős eredményeket sikerült elérni a takarékosabb fémfelhasználásra, a gazda­sági és műszaki paraméterek javítására, a hazai és a külfül di megrendelők igényeinek jobb kielégítésére irányuló fejlesztésében. Megemlíthetjük például a ČKD vállalatban gyártott AD 20 as autódarut. melyneK szériagyártásánál évente 4 millió korona értékű fémet takarítanak meg, vagy a Prerovi Gépgyárat, ahol az elmúlt évben a cementgyári berendezések gyártásánál 1500 tonna acélt takarítottak meg. A Prágai ČKD Kompresszorgyárba'n 15—20 százalékkal csökkentették a gázvezetékek üzemeltetésénél használt turbókompresszorok tömegét, s további korszerűsítésekkel együtt 136 millió korona értékű fémet takarítanak meg a 7. ötéves tervidőszakban. De más területekről is említhe­tünk példákat, a Prustéjovi Agrostroj vállalatban gyártott SPS 35-ös járvaszecskázó például 800 kilogrammal könnyebb, ugyanakkor 30—50 százalékkal nagyobb teljesítményű az eddig gyártott típusoknál. A ČKD Tatra Smíchov vállalatban tirisztoros szabályozású villamoskocsik gyártását készítik elő, amelyeknél az 1 km útszakaszra számított áram fogyás/ tás a T3 as kocsikéhoz viszonyítva 3,7 kWh ra csökken. Az idei 23. brnói nemzetközi gépipari vásáron is az ilyen szem­pontok lesznek a döntők mind az aranyérmek elosztásánál, mind pedig a külkereskedelmi sikerek elérésénél. MAKRAI MIKLÓS JUBILEUMI TÁRLAT LÖFFLER BÉLA SZOBRAI Löffler Béla érdemes művész szobraiból rendeztek kiállítást 8z Eperjesi (Prešov) Kerületi Múzeumban. A képzőművészet kedvelői bizonyára Ismerik a művészt, hiszen már több mint harminc önálló tárlata volt szerte az országban. Ez a mos­tani, egyben jubileumi tárlat, mely a művész 75. születés­napja alkalmából született, minden eddiginél teljesebb ké­pet adott Löffler munkásságá­ról. A felsorakoztatott művek 1934-től jelenünkig Idézték meg a művész alkótópályáját, sokoldalúságát. Ezt a művésze­tet aligha lehet egyetlen jelző­vel jellemezni, minősíteni. Mint belső szellemi szükségletből al­kotó művészre, a tematikai és stiláris szabadság jellemző rá, ennek jegyében alkot, az eset­leges kivitelezési nehézségeken magas szintű mesterségbeli tu­dása segíti át. Pályafutása so­rán mindig kapcsolatban volt és van a jelennel, e kapcsolat révén születtek portréi, életké­pei, allegóriái, melyekben ter­mészetesen saját lelkületét is belefogalmazta. Művészetére kezdettől fogva a jellegzetes kontúrok hangsú­lyozása. a zárt sík felületek al-> kalmazása jellemző. A klasszi­kus felfogású realista szobrá­szatból kiindulva különböző stílusirányzatok kipróbálása út­ján a dekoratív kubizmusig jutott el. Szobrai, leegyszerűsí­tett geometriai hangsúlyaikkal, formahüek és közérthetők. Löffler mindezzel együtt _ sem nevezhető egyetlen stílusirány­zat képviselőjének. Művészeté­nek vonzerejét jelentősen nö­veli az, hogy szobrainak mé­rete különböző. Löffler a mi- niatúrák és a monumentális emlékművek közötti skálán egyforma biztonsággal mozog. Ugyanúgy dolgozik a nyers­anyaggal, legyen az márvány, kő, fa, gipsz, bronz, ólom, ne­mesfém, szarvcsont, elefánt- csont, plexi üveg. Ezért is rend­kívül színes és változatos az a kép, melyet ez az összegező tárlat mutatott, teljesítve alap­vető célját. Ehhez hozzájárult a tárlat anyagának elrendezé­se Is, egyes alkotásokat a kertben, másokat az előcsar­nokban, a folyosón állítottak ki, a kisplasztikák a kiállító- teremben sorakoztak. Csak azt sajnáljuk, hogy egy ilyen je­lentős tárlat alkalmából nem készült kimerítő, az életművet kellőképpen dokumentáló kata­lógus, az előző tárlatok kísérő- füzetei csupán alkalmi össze­gezések. LEHEL ZSOLT 1981. IX. 9. Löffler Béla: A csehszlovák aknászok duklai emlékműve itt történik majd a víz tisztítása (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents