Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-30 / 231. szám, szerda
A kukoricaszárat is feidoigozzák MUNKASZÜNETI NAPOKON IS FOLYAMATOSAN DOLGOZNAK A langyos, meleg, őszi időjárásban emberekkel és gépekkel teli a határ. Néhány parcellán hajlongó asszonyok szedik a fűszerpaprikát, más mezőgazdasági üzemek szőlőskertjeiben szüretelnek. Traktorok hasítják maguk után a barna barázdákat. Rácsozott magasítókkal és hidraulikus kiöntőkkel felszerelt pótkocsikon szállítják a felszecskázott silókukoricát, kukoricaszárat, répakaréjt és mindazt, amiből silótakarmányt vagy takarmánypogácsát lehet készíteni. A kiadós eső után teljes nagyüzem van a lévai (Levice) járásban. Az új kéményből felszálló fehér füstgomolyagok hívják fel a figyelmet, hogy a Kálnai Kooperációs Körzet szárítóközpontjában munkaszüneti napon is dolgoznak. A tágas udvaron a betonozott térről Grman Tibor, HON típusú rakodójával szállítja a silókukorica-szecskát a szállítószalag adagoló asztalára. Uhrin Gyula műszakvezető, amikor kifogásolom, hogy túl sok, érett kukoricaszemekkel teli cső van a szecskában és az udvaron egyre magasabb a pörkölt kukoricacső törmelék- halmaz, — magyarázatot fűz a veszteség keletkezésének okához: — Kezdetben jól ment a munka. Pár nappal ezelőtt azonban elszállították a zúzógéphez szükséges szállítószalagot. Azóta nem tudjuk apróbbra zúzatni a sokszor hosz- szúra vágott szecskát és a kukoricacsövet. Pedig szerintem megérné, ha két szállítószalagunk lenne, mert ha esetleg az egyik meghibásodna, a másikat gyorsan felszerelhetnénk és folyamatosan készíthetnénk a takarmánypogácsát. Kamatostul megtérülne az ára a veszteségek csökkenésében. Amikor a takarmánypogácsa készítésének módját magyarázza, részletesen beszél a nehézségekről, a problémákról és a lehetőségekről: — A nehezebb kukoricacsöveket éts a vastagabb kukoricaszárakat a ventillátor természetesen nem bírja felszívni, és ezért ezek megpörkölődve visszahullanak. Ha azonban a zúzógép működik, akkor az egyenletes őrlemény kerül a szállítószalagra, és alig van veszteség, kevesebb energiára van szükség. • A kimutatásokat tanulmányozva tovább magyaráz: — A számításaink szerint a csőtörmelék 15—20 százaléka hull vissza. A napi teljesítmény 4—5 tonnával kevesebb. Nem kis veszteségről van szó; erre a takarmányra szükség lenne, és a nagyobb teljesítményre is, mert ugyancsak ki kell használnunk a műszakokat, hogy a tervet teljesíthessük. A műszak Öolgozói zúgolódnak, zsörtölődnek. Szeretnének a tervezettnél több takarmány- pogácsát készíteni, ha jobbak lennének munkakörülményeik. Csak akkor nyugodnak meg, amikor Diószegi József, a szárítóközpont vezetője örömmel bejelenti, hogy hamarosan visszahozzák a szállítószalagot és újra működhet a zúzógép. Miután körülnéz és intézkedik, elmondja, hogy elég sok gondjuk, nehézségük van. A kampány előtt néhány korszerűsítést végeztek az üzemben, új kéményt építettek, de ez még mindig kevés. A szárító néhány berendezését hamarosan ki kellene cserélni. Nehézségeket okoz a zöldanyag szállítása is. A három tagszövetkezet egyes időszakokban nem hangolja össze kellően a takarmányfélék betakarítását és bizony előfodult, hogy .nem volt elég feldolgozni való az udvaron. A Bešai Efsz az őszi időszakban még nagyon kevés takarmánypogácsát készíttetett. Az elmúlt évek tapasztalatait ‘ felhasználva, igyekeznek minél jobb munkát végezni. A herefélék után cukorrépakaréjból, kukoricaszárral keverve, készítenek takarmánypogácsát. Minden anyagot felhasználnak, amelynek tápértéke van. A kooperációs tevékenységgel kapcsolatban is van néhány megjegyzése. Valahogy az utóbbi időszakban fellazult a Kálnai, a Győrödi {Veľký Öúr) és a Bešai Efsz együttműködése. Sok a vita, amikor arról van szó, hogy korszerűsíteni kellene a berendezéseket, és újakat beszerezni a folyamatos üzemeltetéshez. A fűtőolaj szállítása Is akadozik néha szervezési hiányosságok miatt. A tervek szerint a jövőben gázüzemeltetésre térnének át, de még ez sem biztos. Egyelőre dolgoznak, ahogy lehet. Az irányítóközpontban Toldy Tibor figyeli a berendezések működését mutató jelzőfényeket. — Most zökkenőmentesen folyik a feldolgozás — mondja —, de egyes időszakokban a javítások miatt ugyancsak meg kell nyújtanunk a műszakokat. Egyszer 18 órát dolgoztam egyfolytában, amíg a többiekkel együtt sikerült megjavítanunk a ferde szállítószalagot. Ilyenkor nem mondhatom azt, hogy haza kellene mennem, mert más elfoglaltságom is van, meg azt sem, hogy már letelt a munkaidő, mert akkor az elhúzódó javítás miatt tovább állna a szárítóüzem. Hűtött takarmánypogácsával telik meg a pótkocsi. Terhét az üzemhez tartozó könnyű elemekből készült tágas raktárba öntik. A központ vezetője ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy bevált a szállítás, és a tárolás ilyen módszere, és mivel nincs szükségük papír- zsákora, még jelentős megtakarítást is elértek. Štefan Lehoczky rendész a kukoricaszárító üzemrészleghez kalauzol, ahol Michal Svorda teljesít szolgálatot. A beérkezett szállítmányokkal kapcsolatban megjegyzi: — Bár napos időben gyorsan érik a kukorica, a nedvességtartalma még mindig 24 százalékos. Ezért szárítjuk, hogy megfelelően tárolhassuk. A rendész — aki a központ mindenese —, belemarkolva a 4—5 méter magas kukoricarétegbe elégedetten állapítja meg: — Nagyobbak, acélosabbak a kukoricaszemek, mint a múlt évben. Reméljük, a többi parcelláról is ilyet szállítanak be. Kint az udvaron már lassan elfogy a silókukoricaszecska- halmaz. Üjabb szállítmányokat várnak. A berendezések most jól működnek, és teljes ütemben folyik a munka. BALLA JÓZSEF Népi ellenőrző vizsgálat a gazdasági állatök elhullásáról MEGHATÁROZÓ emberi tényezők Az állattenyésztés egyik legjelentősebb fgladata a hetedik ötéves tervidőszakban a termelékenység fokozása mellett az állomány növelése. Az elmúlt esztendők tapasztalataiból kiindulva úgy tűnik, e téren különösen az elhullásnál jelentősek tartalékaink. A Losonci (Lučenec) Jnb mellett működő Népi Ellenőrző Bizottság közelmúltban végrehajtott vizsgálata rámutatott a fiatal tenyészállatok elhullásának okaira, egyúttal javaslatot is tett az illetékes szerveknek a helyzet javítása érdekében. A járás mezőgazdasági nagy üzemeiben a malacelhullás 1979-ben 5,38, tavaly 5,23 százalékos volt, ami a megengedettnél valamivel alacsonyabb. Aránytalanul nagy különbséged re figyeltek fel azonban a népi ellenőrök az egyes mezőgazda- sági nagyüzemek között, hiszen a 0,91 százaléktól a 10,22-ig igen széles skálán mozgott az állatpusztulás aránya. A hízósertések elhullásánál már jóval kedvezőtlenebb a járási mérleg, hiszen ennek megengedett határa a hagyományos állattartású Istállókban 5,5, az új hizlaldákban pedig 4 százalék, amit 1979-ben hat, 1980- ban hét mezőgazdasági nagyüzem lépett túl. Az elmúlt esztendőben a legnagyobb sertés- elhullást a kalinovói és a rappi (Rapovce) gazdaságban, valamint a losonci nagyhizlaldában mutatták ki. Háromhónapos (korig 501 borjú pusztult el 1979-ben a járásban, s ez a szám tavaly 575-re emelkedett. A megengedett határon felüli elhullást öt mezőgazdasági üzemben tapasztaltak, közöttük a Pöltárt Efsz és a Kalinovói Ág központi borjúneveidéiben; ezek 21,3 százalékkal járultak hozzá a kedvezőtlen statisztika kialakulásához. Az állattartás feltételeit ez említett gazdaságokban — tekintettel a kedvezőtlen helyzetre — küiön is szemügyre vették a népi ellenőrzés szervei. A legszembetűnőbb hiányosság közül meg kell említeni a korszerűtlen istállóhálózatot, emellett mindkét gazdaságban az egészségtelen állatsűrüség okozza a gondokat. Általában azonban baj van az állatok és az istállók tisztán tartásával, a gondozási munka minőségével Is. Az említettek közül egyik gazdaságban sem tartották be az állomány differenciált etetésének szükségességét a reprodukciós időszakban. A Lovino- baňai Állami gazdaságban a kisborjakat naponta csak két alkalommal etették teljes táppal, s a reggeli és az esti etetés között 11 óra telt el. Nem tartották be a fokozatosság elvét a tejes keverékekről a növényi eredetű takarmányokra való áttérésnél sem. Azt is megállapította a vizsgálat, hogy a takarmánykeverékek minősége sem volt mindig kifogástalan. Gyakori és fölösleges váltogatásuk negatív hatással volt a súlygyarapodásra is. Sok esetben por- hanyós állapotban adták a növendékállatok elé a takarmány- keveréket, ami különösen a sertéseknél okozott egészség- ügyi problémákat. Megállapítást nyert az ts, hogy kevés jó minőségű szénát kapnak a növendékúllatok a mezőgazdasági üzemekben, s végül gyakran okoznak állat- pusztulást az ágazat közvetlen dolgozói, akik sok esetben elmulasztják a tehenek ellésé- nél a kellő segítségnyújtást azáltal, hogy igazolatlanul eltávoznak munkahelyükről. Az egyedinek mondható bu- zitkai és kalinovói tömeges álla tpusztulásról megállapították, hogy okozója istállófertőzés, di- zentéria volt. Előfordulnak hiányosságok a statisztikai kimutatásokban is. A Poltári Efsz-ben például tavaly 6 százalékos elhullást mutattak ki, a valóság ennél jóval nagyobb, 8,48 százalékos volt. Hasonló módon elmulasztották kimutatni a tehenek ellését az elmúlt esztendő októberében a Lovinobaňa! Állami Gazdaságban is. A legapróbb részletekre is kiterjedő, alapos ellenőrzés megállapította, hogy az állatelhullás okai jórészt szubjektív eredetűek, s az irányítási és a gondozói muhka javításával viszonylag rövid időn belül kedvező változást lehet elérni az állattartásnak e létfontosságú szakaszán. x HACSI ATTILA Kommentáljuk KULSÖ MUNKAERŐ Megszokott már, hogy míg tavasszal, nyáron alig látunk néhány embert dolgozni a földeken — okét is leginkább gépeken —, az őszi munkák idején a szó szoros értelmében benépesül a határ. Ez azért van, mert hazáikban úgy alakult a növénytermesztés szerkezete, hogy ősszel rövid néhány hét alatt szinte minden talpalatnyi földdel foglalkozini kell. Ilyenkor takarítják be a nagy tömegű kukoricát, cukorrépát, burgonyát, a fogyasztásra és téli ellátásra szánt zöldségféléket, a gyümölcsöt, továbbá a szőlőt, a napraforgót. Most kell szántani, kiszúrni a műtrágyát, bedolgozni a talajba a szerves trágyát, s ahogy a táblák készen állnak, vetni. A munka menetét, ütemét az egységes földművesszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóin kívül azok is diktálják, akik más ágazatokból érkeznek segítségül elsősorban a szőlő, a gyümölcs, a burgonya és a cukorrépa betakarításához. Ilyenkor magától értetődően minden épkézláb em-. berre — családtagra, nyugdíjasra — szükség van, és kellenek az iskolások, a katonák, a szabadságukat ilyenkor kivevő ipari munkások is. A hadsereg és a diákok segítség- nyújtása előre megkötött szerződések alapján történik. A nyugdíjasokat levélben, vagy személyesen kérték fel a gazdaságok vezetői, hogy amennyire tudnak, segítsenek a munkaigényes őszi növények betakarításában. A közvélemény azonban még nem vette egyértelműen tudomásul a külső munkaerő foglalkoztatásának szükségességét. Sokan — amikor látják, hogy fiatalok raja lepi el a határt — felteszi a kérdést: ,,És mit csinálnak a földművesek?“ Természetesen dolgoznak, kezük tele munkával. Ma már viszont egyetlen mezőgazdasági üzem sem rendelkezik any- nyi munkaerővel, hogy sikeresen megbirkózzon például az összes zöldség, gyümölcs, szőlő betakarításával. A korszerű mezőgazdasági termelés világszerte fellelhető jele ez. Persze, más lenne a helyzet a burgonya, cukorrépa szedésében, ha a rendelkezésre álló gépi eszközökkel egész őszön zökkenőmentesen dolgozhatnának. Csakhogy az időjárás kiszámíthatatlansága miatt gyorsan kell cselekedni, egyetlen napsütéses órát sem szabad elvesztegetni. Ami most, amikor a munkakörülmények kedvezőek, egy két óra alatt elvégezhető, az esetleg a novemberi tengelyig érő sárban, dermesztő hidegben csak óriási erőfeszítések, nagy költségek árán hajtható végre. A minőség és a gyorsaság az őszi intľnkák idején összefügg egymással. Ezért törekednek a gazdaságok minél nagyobb erő bevetésével úrrá lenni a helyzeten, s még a rossz idő beállta előtt elvégezni a munka dandárját. S ezt külső segítség nélkül nem tudják megoldani. A mezőgazdasági üzemek ennek megfelelően értékelik a fiatalok és az idősebbek rendkívül hasznos tevékenységét. Hiánytalanul eleget tesznek azoknak a rCndeleteknek, amelyek a külső munkaerő foglalkoztatását szabályozzák. Ezek szerint szervezik munkájukat, elhelyezésüket, ezekhez a rendeletekhez igazodva formálják bérezésüket, öntözésüket. Az iskolákból érkező fiatalok, valamint a nyugdíjasok például pontosan tudják, hogy munkájukért men'nyi pénzt kapnak. A gazdaságok vezetőinek ugyanakkor saját embereik munkáját is példamutatóan kell megszervezniük, hiszen a jó példa vonzó és ösztönzően hat a máshonnét érkezettek számára is. KOVÁCS ELVÍRA Kedvtelése: a munka Teljesen véletlenül találkoztunk. A szakmáról alkotott véleményével és a vállalatára yaló büszkeségével már a beszélgetésünk első perceiben nagyon közel került hozzám. Rudolf Tureček elvtárs, a - bra'tislavai Priemstavban dolgozik, annak létrehozása óta, napjainkban egy kilenctagú ácskollektíva, s egyben szocialista munkabrigád vezetője. Jó és becsületes munkájának híre messzire eljut. A tényleges katonai szolgálat után az akkori Csehszlovák Építőipari Műveknél (ez volt az 1951-ben létrehozott Priemstav elődje) kezdett dolgozni. Azelőtt az 5-ös számú építkezési csoportban tevékenykedett, ma a 2-es üzem alkalmazottja. Ha találkozni akar vele valaki, bizonyára megtalálja a Bratislavai Autógyár építkezésein, ahol az utóbbi időben munkakollektívájával, a szivattyúállomás építésén segítkezik. Sokáig beszélgettünk az ácsszakmáról, mely az építőipar kezdeti időszakában bizony nem volt a legkönnyebb. Ma már az ácsmunka teljesen más. „A mostani zsaluszerkezetekkel öröm dolgozni“, mondja Rudolf Tureček elvtárs, majd eddigi életútjára emlékezik vissza: „Életem majdnem kétharmadát vállalatunk építkezésein töltöttem el. Dolgoztam például a Új raktári rakodógépek A raktári rakodógépek egyedüli gyártója hazánkban a levočai Strojsmalt üzem, amelyre ebben az ötéves tervidőszakban új fejlődési szakasz vár. Míg az addigi rakodógéptípusok kézi irányításúak, a fejlesztési program befejezése után automata rakodók gyártását kezdik meg, mégpedig 320, 630 és 1250 kilogrammos teherbírással. A raktári rakodógépek ezt az új típusát a Plešťanyi Gépipari Kutatóintézetben fejlesztették ki, nullszériáját pedig 1983-ban kezdik gyártani a le- vocai üzemben. E feladat sikeres végrehajtása azonban attól függ, hogy idejében befejezik-e az új termelőcsarnok építését, amelyet — közel 27 millió korona költséggel — tavaly kezdtek meg. Az építkezés befejeztével jelentősen megnövekszik az üzem évi termelése is. Az exportfeladatok fokozatos növekedésével is számolnak. föl Kablo, a Gumón, a Dimitrov Vegyiművek, a Slovnaft, a bratislavai BEZ-üzem, a pieštanyi és a köbölkúti gabonasiló épí* tésén, de még külföldön, az NDK-ban is. Mégis legnagyobb nyomott hagyott bennem a Kamzík tévéadótorony építése. Közben persze az „utolsó“ munkahelyünk, a Bratislavai Autógyár is bővelkedik érdekességekben. Az embert leg- jobban az bántja, ha menet- közben a különböző megvál- toztatott tervrajzok szerint kell dolgoznia.“ Ezután Tureček elvtárs áttért a fiatal ácsok nevelésének problémáira. Nincs abban semmi titok, hogy például tavaly a Priemstavnál csak egy szakmunkástanuló volt az ácsszakmában. Kár, hogy a fiatalok részéről ilyen csekély az érdeklődés a szakma iránt. A fiatal ácsok nevelése terén Tureček elvtárs jő tapasztalatokat szerzett. Mióta a szakmában ácskollektívát vezet (1954- től), még nem történt meg, hogy valaki a munkatársai közül hátat fordított volna az ácsmunkának. Annak ellenére, hogy kemény férfimunka. Ennek bizonyítéka a szolid havi kereset. Társaival szemben igazságos, viszont semmi hibát sem néz el nekik. És legjobban a jól elvégzett munka öröme fűti. Mikor a jövőjéről, terveiről kérdeztük, elmosolyodott és sóhajtott egyet. Bizony kár, hogy az idő olyan gyorsan repül. Három év múlva nyugdíjba kellene vonulnia. De elárulta, ha szükség lesz rá és egészsége is megengedi, még egy ideig marad. Mert a megszerzett tapasztalatokat szeretné tovább adni. Tureček elvtárs nagyra becsült, szerény, önfeláldozó, tisztességes, és dolgos ember. Ezért nem meglepő, hogy e jellemvonásainak köszönhetően az idei építők napján Dušan Miklánek építőipari miniszter kezéből átve hette „A kitartó munkáért“ ki tüntetést. (šnj 1981. IX. 30.
