Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-30 / 231. szám, szerda

OSE! __________AZ ENSZ BEN FOLYTATÓDIK AZ iALTALANOS VITA__________ A felszólalók a nemzetközi helyzet romlásáért a militarista köröket teszik felelőssé (ČSTK J — Now Yorkban foly­tatódott az ENSZ-közgyülés XXXVI. ülésszakának általános vitája. Narasziniha Rao indiai kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy India jó kapcsolatokra törekszik szomszédjaival, s érdeke a béke és a stabilitás megőrzése Dél- Äzsiában. Hangsúlyozta, hogy a térség valamennyi országa ha­sonló gazdasági problémákkal küzd, ezért minden energiájukat kizárólag a gazdasági fejlődés­re kellene fordítaniuk. Indiát komolyan aggasztja a nemzet­közi helyzet romlása, ami az el nem kötelezett országok érde­keitől idegen stratégiai számí­tások eredménye. Petr Mladenov bolgár külügy­miniszter felszólalásában az Egyesült Államok militarista kö­reit tette felelőssé a nemzetkö­zi helyzet romlásáért, a feszült­ség fokozódásáért. Megállapí­totta, hogy ezek a körök a stra­tégiai egyensúly felborítására és a szocialista országokkal szembeni katonai erőfölény megszerzésére törekszenek. Hasszán jordániai trónörökös elsősorban a közel-keleti hely­zettel foglalkozott. Megállapí­totta, hogy Izrael nem lenne ké­pes expanzionista politikájának folytatására, az ENSZ-határoza- tok elutasítására, ha nem élvez­né bizonyos országok, minde­nekelőtt az Egyesült Államok sokoldalú politikai, gazdasági és katonai támogatását. A nem­rég kötött amerikai—izraeli stratégiai együttműködési meg­állapodás csak tovább fokozza a veszély*, s kételkedést és aggo­dalmat keltett az arab országok­ban — mondotta a Jordán kép­viselő. Jordánia üdvözli azt a szovjet javaslatot, hogy a közel- keleti válság rendezésére hív­janak össze nemzetközi konfe­renciát, amelyen valamennyi ér­dekelt fél — köztük a PFSZ is részt venne. Szovjet—indiai tárgyalások 1981 IX. 30. Micotakisz görög külügymi­niszter felszólalásában egyebek között részletesen taglalta a ciprusi helyzetet. Megállapítot­ta, hogy az elmúlt év alatt nem történt változás, és hogy Ciprus területének nagy része tovább­ra is török megszállás alatt áll. A görög külügyminiszter éssze­rűnek ítélte meg a ciprusi kor­mány javaslatait, amelyek egy­séges állam létrehozását felté­telezik, s abban egyenlő jogokat élvezne mindkét közösség. Phonne Sipraseuth laoszi mi- nlszterelnök-helyettes, külügy­miniszter Peking hegemonista politikáját az indokínai orszá­gok függetlenségét és biztonsá­gát fenyegető veszélyként jelle­mezte. Kambodzsa, Vietnam, La­osz és az ASEAN-országok együttműködését szorgalmazva kijelentette, hogy e kapcsolatok­nak a területi sérthetetlenség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a konfliktusok békés rendezése elveire kell épülniük, egyetlen ország sem engedheti meg, hogy területéről más álla­mok ellen irányuló ellenséges akciókat kezdjenek. Lemeck Goma, Zambia kül­ügyminisztere az Afrika déli ré­szén kialakult helyzettel és a namíbiai kérdéssel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy Namíbia megszállása a fajüldöző rend­szer által komoly veszélyt jelent a nemzetközi békére és bizton­ságra. Gromiko—Mladenov találkozó Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter New Yorkban meg­beszélést folytatott Petr Mlade­nov bolgár külügyminiszterrel a leszerelés, az enyhülés és a népek közötti békés együttmű­ködés kérdéseiről. Kiemelték a Szovjetunió békeprogramjának jelentőségét. Washingtonban az elmúlt napokban tiltakozó felvonulást rendez­tek, amelynek résztvevői elítélték a brit hatóságok észak-írországi politikáját. Követelték továbbá, hogy London szüntesse meg gyar­mati uralmát Észak-lrország fölött. Képünkön a tüntetés részt* vevői (CSTK — Telefoto) Belgiumban novemberben RENDKÍVÜLI parlamenti választások Káosz a valutatőzsdéken (ČSTK) — Az indiai keres­kedelmi körök vezető képvise­lőinek küldöttsége Moszkvá­ban tárgyalásokat kezdett a szovjet—indiai gazdasági együtt­működés fejlesztéséről. A de­legációt fogadta Ivan Arhipov, a minisztertanács első alel­nöke. BANGLADES Egységre van szükség (ČSTK) — A bangladesi de­mokratikus és hazafias erők egységének megszilárdítása je­gyében Chittagongban a kom­munista párt nagygyűlést ren­dezett, amelyen felszólalt Mu­hammad Farhad, a Bangladesi KP főtitkára. Beszédében hang­súlyozta, hogy az egységre mindenekelőtt az elnökválasz­tások előtti időszakban van szükség. Kijelentette, hogy meg kell akadályozni az ország függetlenségét veszélyeztető erők tevékenységét. A hazai és a külföldi reakció cselszövé­seit csak akkor lehet meghiú­sítani, ha a baloldali ellenzék képes lesz egyetlen jelöltet in­dítani — mondotta Farhad. Rekordot dönt a deficit (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok külkereskedelmi deficitje augusztusban elérte az 5,6 mil­liárd dollárt. Amint azt a wa­shingtoni kereskedelmi minisz­térium közölte, ez az év eleje óta a legrosszabb külkereske­delmi mérleg. Az amerikai külkereskedelmi mérleg már 1975 óta deficites, és a kormányzat minden erőfe­szítése ellenére tovább nő. Meg­figyelők azt várják, hogy a kül­kereskedelmi deficit az idén nagymértékben meghaladja a tavalyi rekordnagyságú 36,4 milliárd dollárt. (ČSTK) — A New Yorki börzét eladási láz kerítette hatalmába, és ez lavinasze­rűen átterjedt az egész nyu­gati világra. A Down-Jones In­dex, amely a legnagyobb tár­saságok és vál­lalatok részvé­nyeinek árfo­lyamváltozá­sait jelzi, csu­pán fél óra alatt 14 pont­tal csökkent, és az elmúlt 16 hónap legala­csonyabb szint­jét érte el. Bár a piac később némi­képp stabilizá­lódott, több or­szág börzéin káosz volt ta­pasztalható. A részvények árfolyamának hét­fői visszaesése — csakúgy mint a pénteki árfolyamcsök­kenés — Reagan múlt heti, gazdasági kérdésekkel foglal­kozó tévébeszédével függ ösz- sze. Megfigyelők véleménye szerint ezek fő oka a magas kamatláb és az a tény, hogy (ČSTK) — Belgiumban való­színűleg november B-án tart­ják meg az idő előtti parla­menti választásokat — közöl­ték brüsszeli politikai körök. Mint ismeretes, a kormányvál­ság az elmúlt hét hétfőjén Eyskens kabinetjének lemon­dásával érte el tetőpontját, mi­vel a kormánykoalícióban részt vevő vallon és flamand szocia­lista, Illetve kereszténydemok­rata pártok nem tudtak meg­egyezni a belga kohóipar fej­lesztésének kérdésében, illetve egyéb költségvetési problémák* ban. Willy Claes volt gazdasá­gi miniszter, akit Baudouin ki­rály a politikai pártok közöttf egyezkedéssel bízott meg, kö­zölte, hogy szerinte lehetetlen olyan kormány összeállítása, amely a parlamentben a szük­séges többséggel rendelkezne, és az országot felelősen Irá­nyíthatná. CLaes szerint az egyetlen kivezető út az Idő előtti parlamenti választások kiírása. Líbia-ellenes olasz provokáció (ČSTK) — A líbiai légifor­galmi társaság Zürich és Tri­poli között közlekedő utas- szállító repülőgépét hétfőn egy olasz katonai gép veszélyez­tette — közölte a JANA líbiai hírügynökség, amely az eset kapcsán emlékeztet a Kadha­fi ezredes, líbiai elnök likvi­dálására irányuló ismert ame­rikai titkosszolgálati tervekre. Az olasz repülőgép provoká­cióját az amerikai törekvések végrehajtására tett kísérlet­ként lehet felfogni, mivel Kad­hafi ugyanabban az időben re« pülőgépen tért haza jugoszlá­viai látogatásáról — állapítja meg a JANA. Libanonban kiújult a feszültség Reagan bűvös (A kockája Los Angeles Times karikatúrája) az állami költségvetés hiányá­nak növekedését a kormány lassan nem képes ellenőrizni. „A fő probléma az, hogy sen­ki sem hiszi: a kormány ké­pes lesz teljesíteni a költség- vetést illető terveit“ — idézi a Reuter a Wall Street egyik szakemberét. (ČSTK) — Bejrutban a teg­nap reggeli órákban hirtelen romlott a helyzet. Fegyveres összecsapások voltak a város keleti és nyugati részét elválasz­tó demarkációs vonalon kívül Bejrút más negyedeiben Is. A tegnapi lövöldözések a helyi fegyveres csoportok és a liba­noni hadsereg között a libanoni főváros nyugati részében össz­pontosultak. A libanoni rádió már beszámolt az első halálos és sebesült áldozatokról. A feszültség kiújulása Libanon-* ban összefügg a politikai hely­zettel. A Nemzeti Mozgalom bal. oldali erői az elmúlt napokban élesen bírálták Safik Vazzan kormányfőt. Azzal vádolják a kormányt, hogy nem képes meg­valósítani azokat az Intézkedé­seket, amelyeket a libanoni helyzet enyhítése céljából a hó­nap elején a négytagú arab bi­zottság hagyott jóvá. A kor- mányfő a támadások ellen vé­dekezve a vallási vezetőknél keres támogatást. REAGAN ÉS GAZDASÄGI PROGRAMJA M ég jóformán be sem in­dult Reagan elnök gaz­dasági programja — au­gusztusban hagyta jóvá a tör­vényhozás —, máris komoly bökkenők mutatkoznak. Mint Ismeretes, a program lényege: három éven át összesen 25 szá­zalékkal csökkentik az adókat, ám oly módon, hogy a maga­sabb jövedelműeket kedvezmé­nyes adóelbánásban részesítik. Az állami költségvetésben az ebből adódó bevételcsökke­nést viszont úgy egyenlítik ki, hogy a szociális kiadásokat le­faragják, tehát itt is ismét a kispénzűek húzzák a rövideb- bet. Első pillantásra úgy tűnik, közgazdászok által pontosan „kidekázott“ elgondolásról van szó, hiszen a mérleg „kiadá­sok“ serpenyőjében épp annyi­val csökkentik a szociális prog­ramokat, mint amennyivel a be­vételek oldalán kevesebb folyik be adókból. Ám a helyzet a va­lóságban mégsem ilyen egysze­rű, s nemcsak azért, mert a tartós vagy 30 milliárd dollá­ros deficitet így lehetetlen csökkenteni. Az egészet bonyo­lítja, hogy a hiányt tovább duz- zasztják az idén 226,5 milliár- dot elérő katonai kiadások. Már a program megszavazásakor számos szenátor fejcsóválva kétkedett abban, hogy így egy­általán megvalósíthatő-e a „nulla deficit“ elérésére irá­nyuló elnöki törekvés. S a két­kedőknek igazuk volt: eleve ki­zárt, hogy egyensúly legyen ott, ahol az egyik tétel merede­ken kúszik felfelé, A reagani kocka tehát kezdettől fogva összerakhatatlannak látszott az említett költségvetési tételek­ből. Kezdetben a kisjövedelműek háborogtak, mert a jövedelem- kategóriák szerint eltérő mér­tékű adócsökkentés — amely a leggazdagabb elitrétegeknek kedvez — annyit sem hozott a konyhára, mint amennyivel a vágtató infláció miatt napról napra többet kell kiadni a megélhetésre. A legszegényebb rétegeknek jogos volt a felhá-- borodása, hiszen kisebb lesz azoknak a száma, akik segélyt, gedetlen. Főleg a nagytőke elégedetlensége szembetűnő, pedig az elnök szinte e körök „testére szabta“ az adócsök­kentési programot. A Fehér Házban úgy okoskodtak, hogy mivel a tőkésektől a jö­vedelmükhöz mérten csekély összegű adót vonnak el, több marad nekik beruházásra, új vállalkozásokba kezdhetnek, fellendülhet a pangó gazdasági ilEEBMIK II KAMATLABBAN? rokkantsági járulékot kapnak, csökkent a létminimum alatt élőknek juttatott élelmiszerse­gély, az ösztöndíj, számos ál­lami támogatással működő is­kolát, kórházat bezárnak. A va­lóságban „nesze semmi, fogd meg jói“ — ám hangzatosan szociális jótéteménynek beha­rangozott — intézkedésnek a szinte semmivel egyenlő „ered­ménye“ már az első hetekben megmutmatkozott. Ezért nem csoda, hogy alig hat héttel az adóprogram kongresszusi meg­szavazása után a múlt hét végén hatalmas, negyedmilliós tömegtüntetés zajlott le a Capl- tollum ablakai alatt, melyre a Vietnam elleni amerikai ag­resszió óta nem volt példa. Az Amerikai sajtó ebből arra kö­vetkeztetett, hogy elmúltak a Reagan-kormány mézeshetei, és a közvélemény túlfűtött haza­fias frázisokon kívül fél év után már mást Is szeretne kapni el­nökétől. Ami viszont leginkább felfigyeltető: nemcsak a szegé­nyek zúgolódnak, hanem a tő­kések, a Reagan megválasztását támogató szakszervezetlek, sőt az elnök pártján belül számos republikánus szenátor is elő­élet, új munkahelyek létesül­nek, csökken a munkanélküli­ség. Ám Reagan egy körülmény­nyel nem számolt: a nagytőke nem az elnök közgazdászainak gondolatmenetét követte. S hogy a tőkések Reagan vára­kozásaival ellentétben csele­kedtek, abban elsősorban az elnök kamatpolitikája a ludas. A kormány ugyanis rendkívül magasan — 10 százalék fölött — tartja a kamatszintet; ez a tőkést arra ösztönzi, hogy ne vesződjön a Jelenlegi bizonyta­lan gazdasági helyzetben a kockázatos üzlettel, különösen beruházással, mert sokkal ké­nyelmesebb, ha bankba teszi a pénzét és a kamatból él. Nem véletlenül rebesgetik, hogy Reagan és gazdasági program­ja esetleg épp a magas kamat­lábban botlik el. A zúgolódók tábora mintha végtelen lenne: egyes minisz­terei Is rosszalták, hogy pénz- belileg miért éppen az ő tárcá­jukat rövidítik meg. (Sőt októ­bertől az oktatási és energeti­kai minisztérium meg is szű­nik.) Csak Weinberger hadügy­miniszter tökéletesen elége­dett: a hadikiadások mindeddig érintetlenek maradtak. Az el­nök mégis — mintegy Jelképe­sen — beleegyezett abba, hogy jövőre kétmiliárddal vissza­fogják a katonai kiadásokat. Azonban ez elenyészően cse­kély összeg a 226,5 milliárdos hadiköltségvetéshez képesti Reagan tovább rakosgatja kockáját, mert jövőre esedékes az adócsökkentés második, 10 százalékos szakasza, amely az idei 5 százalékoshoz hasonlóan a gazdagok számára előnyös. S hogy az államkassza ne ürül­jön ki, a pénzt valahonnan új­ra elő kell teremteni. Az elnök' csak a múlt hét végén — a washingtoni viharos tüntetés után néhány nappal — merész­kedett a kamerák elé és ecse­telte ez irányú terveit. Esze­rint jövőre minden minisztéri­um költségvetését 12 százalék­kal csökkentik. Ám csoda ezút-. tál sem történt, mert rövid ha­táskeltő szünet után hozzáfűz­te: a Pentagon esetében ez csak egy százalékos. Az elnöki szándék ismét azt igazolja, hogy a Fehér Ház azért spórol, mindenekelőtt a szociális kia­dásokon, hogy a katonai kiadá­sokra rekordösszeg Jusson. Még az elnökkel rokonszenvező re­publikánus szenátorok is fel­tették a napokban a kérdést: meddig kezelhetőek „szent te­hénként“ a katonai kiadások? R eagan azonban váltig han­goztatja, ha „szigorúak“ lesznek, 2 éven belül el­tűnik a mérleghiány, és helyre* billen az egyensúly. Csakhogy másképp hangzik a kérdés: idő­közben a „szociális létbiztonság társadalma“ nem éppen az el­lenkező Irányba, vagyis a szo­ciális forrongások Irányába btl- len-e ki? P. VONYIK ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents