Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-21 / 223. szám, hétfő

ÚJ szó 198L IX. 21. 3 Hosszú utat tesz meg at újság, amíg a nyomdából eljut az olvasók kezébe. Az újságírók munkája mit sem érne a nyomdászok, a vasúti dolgozók, a postai hírlapszolgálat, a lapterjesztők lelkes, odaadó együttműködése nélkül. A sajtó­nap az ő ünnepük is, köszönet jár nekik azért, amit a pártsajtó, köz­tük az Űj Szó népszerűsítéséért tesznek. N aponta, szinte percnyi pontos-* Sággal kopogtat be otthonunkba n postás. Hatalmas bőrtáskájában örö­met, bánatot hordoz. Régi barátként üdvözöljük s az általa hozott újság­nak is örülünk, ‘hiszen segítségével a nagyvilágba pillanthatunk be. A tornai {Turňa nad Bodvou) postahivatalban immár huszonhét éve dolgozik, mint kézbesítő Bálint József. Bálint József először asztalosműhely­ben dolgozott, majd kitanulta a sza­kács szakmát, de hogyan lett végül kézbesítő? — Véletlenül —■ mondja mosolyog­va. — A leszerelés után több helyen A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN dolgoztam, mint asztalos. Megbeteged­tem, az orvosok azt tanácsolták, hogy keressek olyan foglalkozást, ahol so kat lehetek friss levegőn. így kerül­tem 1954-ben a postához. Hát a friss levegőből nem volt hiány. Nyolc éven keresztül jártam gyalog Ajba (Háj) és Ájfalucskára (Hačava). Naponta több mint húsz kilométert gyalogoltam. Ab- ban az időben még nem járt autó busz, az útviszonyok is rosszak vol­tak, a legerősebb gépkocsi sem tudott volna a kaptatókkal megbirkózni. Hó­ban, fagyban, napsütésben cipeltük a nehéz táskát. Minden nap kora hajnal ban vártuk a vonatot, talicskával hoz­tuk a postát. Ma már a hivatal ajta­jában áll meg a postakocsi. — A postás egy kicsit családtagnak is számít. — Valóban így van. Engem minden ki ismer és én is ismerek mindenkit. Tudom, hogy ki mit főz, szinte belelá­tok a tálakba s néha akarva, akarat­lanul a családi gondokba, örömökbe is. Ha szükség van rá, orvost hívok, békítem a veszekedő házastársakat. Élményből nincs hiány. Bálint József, mint a többi kézbe­sítő társa pénzt hoz és pénzt szed, le­velet, újságot kézbesít. Naponta ötszáz családot látogat meg és több mint két­száz napilapot, kilencven hetilapot, hu­szonöt havi folyóiratot kézbesít. Meg­nőtt a község, több a munka is. Mivel tölti a szabadság idejét, mi a kedvtelése? — Szabad időm nem sok van. Késő délután végzek. Otthon is akad mindig munka. A régi mesterséggel sem sza­kítottam, szeretek barkácsolni, fával dolgozni és természetesen főzni. Fény­képezni is szeretek s a lehetőségek­hez mérten a társadalmi munkából is igyekszem kivenni a részem. Bálint József a CSEMADOK alapító tagjai közé tartozik. Hosszú éveken keresztül volt tagja a színjátszó cso­portnak. A sportszervezetben is aktí­van dolgozott. Éveken keresztül irányí­totta a felnőtt, majd az ifjúsági futball­csapatot. FECSÓ PÁL Amint meg­szólal az ébresz­tőóra, azon nyomban kiug­rik az ágyból. Megmosako­dik, s miközben reggelizik, né­hány sorban le­írja iskolás fiá­nak, mit vásá­roljon hazajö­vet. Aztán ke­rékpárra pat­tan, s a posta felé veszi az útját. Im­már tizenegy éve így kezdődik Chobot Erzsébetnek, a vágsellyei (Sala) posta kézbesítőjének minden munkanapja. — Már reggel hat órákor munkába állunk — mondja, miközben tizenegy társával együtt az utcák szerint szor­tírozza a leveleket. — Amikor ezzel el­készülünk, magunkhoz vesszük a kör­zetünkbe tartozó küldeményeket és az újságokat. Ha jut idő, elfogyasztunk egy csésze feketekávét, nyolc óra táj­ban elindulunk kézbesítő kőrútunkra. — Hogyan lett postás, illetve kézbe­sítő? — Szlovákia fővárosában virágüzletben dolgoztam. Miután ide jöttünk lakni, a postánál vállaltam munkát és nem bán­tam meg a cserét. Jó munkaközösségbe kerültem, kollektívánkban többen meg­kaptuk a szocialista munkabrigád bronz­jelvényét s mindnyájan azt várjuk, hogy hamarosan az ezüstöt is megsze­rezzük. Egyébként itt vettek jel a párt tagjainak sorába is. ­Amikor elindult kézbesítői kőrútjára, táskájában a levél- és pénzküldemények mellett 140 napilapot vitt. A hét végén a már említetteken kívül mintegy 200 hetilap is a táskába kerül. Az a hír járja róla, hogy körzetében csak azok mondják le az újság előfizetését, akik elköltöznek, illetve ők Is az új címük­re küldetik az újságot. Ugyanakkor évente legalább 8—10 új előfizetőt sze­Ha nem tudnánk sem lenne nehéz kitalálni, hogy a tornaijai (Šafáriko­vo) Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban ki foglalkozik a sajtóterjesztéssel. Iván lstvánnénak, az iskolaigazgató titkárnőjének íróasztalán ugyanis már korán reggel vaskos köteg friss újság várja ifjú olvasóit. Egyike első teendőimnek — mondja lapterjesztői munkájáról — a napi saj­tó elosztása. A kívülálló nem is gon­dolná, hogy a napilapok, hetilapok, fo­lyóiratok gondos ellenőrzése mennyi elfoglalt ságot ad. Gyakran előfordul ugyanis, hogy nem a megrendelések­nek megfelelően kapjuk a sajtót, s ilyenkor bizony reklamálni, keresgélni kell, nehogy csalódás érje az olvasót, aki gyakran kevéske zsebpénzét áldoz­za a pártsajtóra és egyéb újságokra. Igyekeznem kell, mert az osztályok sajtófelelősei már az első szünetben HATÁSOS ÉRVEKKEL, OKOS SZÓVAL bekopognak az olvasnivalóért, hogy még a délelőtt folyamán friss infor­mációkhoz futhassanak a tanulók. Mindenki Rózsika nénije ide s tova két évtizede foglalkozik az iskolában a sajtőterjesztéssel. Áldozatkész mun­kájáért egy ízben már elismerő okle­velet kapott a járási pártszervezet ideológiai osztályától. Azt mondja, nem az anyagi juttatásért, mégcsak nem is az erkölcsi elismerésért végzi ezt a munkát, hanem egysze­rűen kedvtelés­ből. Szereti, ha a fiatalok tájé­kozottak, hozzá tudnak szólni a politikai élet történéseihez, érdeklődést ta­núsítanak a társadalmi, kul­turális és sport- események iránt. Az isko­lai lapterjesztő feladata persze nem csupán az adminisztratív teendők el­látásából áll, hanem apró, de igen hasznos politikai munkából is. Jól tud­juk, az alkalmi újságvásárlót sokszor meg is kell győzni a rendszeres olva­sás, az előfizetés fontosságáról. Hatá­sos érvekkel, okos szóval. réz. Hogy miképpen sikerül ezt elérnie, erről ezt mondta: —A körzetemben 550 család él. A. leg­többjüket jól ismerem. Ha alkalom van rá, elbeszélgetek velük, ügyesen szóba hozom az újságokat. Igyekszem meg­győzni őket arról, hogy előnyösebb, ha a kedvelt lapot nem az elárusítóhelyen veszik meg, hanem megrendelik. Ter­mészetesen nem mindig eredménnyel, de ilyenkor ismét megpróbálkozom. Az a célom, hogy az előfizetők megtartása mellett, újabbakat szerezzek. Mire délután két óra felé visszajön a postára, 20—25 kilométert tesz meg. Elvégzi az elszámolást, aztán siet haza. Főz, mos, de a hónap első felében min­den este újra nyakába veszi a körze­tét, hogy beszedje a házbért, a villany­pénzt, a telefonilletéket. Este kilenc óra felé kerül csak haza. Papírt, ceru­zát vesz elő, számol, hogy másnap reg­gel leadhassa az összeszedett pénzt, havonta több mint 250 ezer koronát. — Sajnos, egyes helyekre kétszer­Késő délutánra hajlott az idő, ami­kor felkerestem otthonában Zsófia Bielikovát, a perbetei (Pribeta) posta kézbesítőjét. Két serdülő lányával ja­vában takarított, ezért nyilván nem na­gyon örült a váratlan látogatónak. — Csak az imént érkeztem haza a munkából — igyekezett palástolni iz­galmát, és bocsánatkérően a tágas konyhájába vezetett. — De hát mit is írhatna rólam? Azt, hogy munkából munkába járok? Egyébként én a munkahelyemen is csak a kötelességem teljesítem, nem fűződnek a nevemhez olyan tettek, amilyenekért megdicsérhetnének — mondta magáról röviden. így igaz, bár az Iskolában ezt a fontos munkát nem egyedül végzem. Nagyon jó partnerek ebben a tanárok, akik különösen a tanév kezdetén fel­mérik egy egy osztályban milyen az érdeklődés a napi és hetilapok iránt, s ennek alapján a sajtó felelősükön ke­resztül leadják a ■ megrendeléseket. Az elmúlt esztendők gyakorlata alapján minden második tanulóra jut egy-egy Szabad Földműves és Űj Ifjúság, min­den ötödik tanulóra egy Oj Szó, min­den tizedikre egy-egy szlovák nyelvű sajtótermék. Akadnak persze külön megrendelések is, sokan olvassák a járási és a kerületi újságokat, s a szaksajtót is. A szlovák és orosz nyel­vű sajtótermékeket általában nyelvok­tatási célokra is felhasználják- taná raink, az internátusbán pedig újság beszámolók, faliújságuk készülnek a sokféle napi és hetilapokból. Úgy véljük az idei megrendelések is igazolják az iskolában folyó ered­ményes politikai nevelő munkát. Szep­tember elejétől negyven Új Szó, 94 Szabad Földműves, 102 Új Ifjúság, 22—22 Gömöri Hírlap és Smer jár a tanulóknak. Kilenc hónapra rendelik meg, mert júniusban a tanulók több­sége már termelési gyakorlatra jár, s az újságok kézbesítése nagy nehézsé­gekkel járna. A felsorolt hazai sajtótermékeken kí­vül igény lenne magyarországi ifjúsági lapokra is. A Postai Hírlapszolgálat azonban nem tud eleget tenni a meg­rendeléseknek. Most például 54 Ifjú­sági Magazint rendeltek a tanulók, de csak két példányt tudnak küldeni. Et­től függetlenül jónak mondható az együttműködés a hírlapszolgálat dol­gozóival, s az ő gyors és pontos mun­kájuk is közrejátszott abban, hogy csu­pán az elmúlt iskolai évben több mint 18 ezer koronát költött az iskola 200 diákja a sajtóra. — Kérem, ne felejtse el kiemelni a gyerekek megértését, a tanárok segí- tőkészségét sem — köti a lelkemre búcsúzóul Iván Rozália. — Persze hogy mi is segítünk szól közbe — a beszélgetésünk végén jelen levő Kasza István tanár, — de azért elsősorban Rózsikáról írjon, iga­zán megérdemli. HACSI ATTILA háromszor is el kell menni — folytatja. — Nehéz megérteni, hogy bár odahaza vannak, miért nem nyitnak ajtót. Per­sze becsesebb a postás, amikor pénzt visz a házhoz. Ez természetesen nem szegheti az ember kedvét. Minden fog­lalkozásnak megvannak a jó és a rossz oldalai. Ha azonban az ember szereti a foglalkozását, én pedig szerelem, csak a jóra, a kellemesre gondol, a kellemetlent elfelejti. Amint Ondrej Siagi, a posta vezetője mondja, a fekete hajú fiatalasszony, akit munkahelyén és a városban is Bet- kának, vagy Erzsikének szólítanak, lel­kiismeretesen végzi feladatát. Mint kommunista jó példával jár elől. Vi­dámsága ritkán hagyja cserbe, ezért közkedvelt. — Ha a házimunkák elvégzése mel­lett akad egy kis szabad időm, kézi­munkázom, olvasok, vagy tévét nézek. Ám gyakran előfordul, hogy olyan fá­radtan jövök este haza, hogy még a vacsora sem esik jól... Mégis szere­tem a munkámat, nem vágyok el más munkahelyre. NÉMETH JÄNOS Ötszáz ház tartozik a körzetéhez. Hetente egyszer legalább minden ház­nál megfordul. A legtöbb helyen rokon gyanánt fogadják a családok. Az új­ságolvasók azonban — hiszen csupán Űj Szó ból 84 példányt kell kézbesíte­nie — minden nap türelmetlenül vár­ják. — Ha olykor-olykor nem érkeznek meg idejére a lapok — beszélt gond­jairól — bizony sokat kell magyaráz kodnom. Előfordul persze az is, hogy valaki nem újítja meg az előfizetést, de mindig sikerül új olvasókat, bará- tokát szerezni a lapoknak. Ma már va-> lóban kevés az olyan ház, ahová nem járatnak valamilyen sajtóterméket. SZÍVÜGYE A LAPTERJESZTÉS Az SZLKP Ko­máromi (Ko­márno) Járási Bizottságának sajtóbizottsá­ga az utóbbi években kétszer nyerte el azt a vándorzászlót, amelyet a Prav­da kiadóvállalat minden év saj­tónapján annak a járásnak ado­mányoz, ame­lyik a legjobb eredményeket éri el a pártsajtó terjesz­tésében. Az idén a járás lapterjesztői­nek meg kell elégedniük a második helyezéssel, de mindenképpen ez is nagy siker, amelynek eléréséhez Ján Srok, a Komáromi Postai Hírlapszolgá­lat vezetője jelentős mértékben hozzá­járul. Ján Srok jelenlegi beosztásában kö­zel másfél évtizede fejt ki érdemdús tevékenységet. Ez idő alatt kétszeresé­re nőtt a pártsajtó előfizetőinek és ol­vasóinak száma a komáromi járás terü­letén. A mintegy 110 ezer lakosú járás­ban — a legutóbbi, 1981 júliusi kimu­tatások szerint — naponta 17 988 olva­só kapja meg a postai kézbesítőtől, vagy az újságárusoktól a pártsajtó va* lamely termékét. Egy nap átlagosan 14 234 Üj Szó, 1495 Hlas ludu (a kerü* leti pártbizottság napilapja) és 298 Ru-* dé právo talál olvasókra. A nagy pél-* dányszám ellenére nem elégedettek' eredményeikkel, amint Srok elvtárs el* mondta, az Új Szó terjesztésében IS vannak tartalékaik, ezek feltárásáért az év további részében még jobb tömegpo-1 litikai munkát fejtenek ki a pártalap3 szervezetekben és a lakosság körében is. Amikor ebbe a beosztásba került, el* sőrendű kötelességének tartotta, hogy szoros együttműködést építsen ki a já^ rási pártbizottság sajtóbizottságával, a járási nemzeti bizottsággal, a pártalap- szervezetekkel, valamint a társadalmi szervezetekkel. Azt vallja, hogy a párt­sajtót elsősorban az előfizetők útján tudják eljuttatni rendszeresen a leg­több családba. A posta gépkocsijai ma már a járás legtávolabbi településeire is eljutnak a reggeli órákban, így az ott lakók is idejében megkapják ked­venc napilapjukat, újságjukat. Ján Srok alaposan elsajátította az irányító munka lenini alapelveit. Tud­ja, hogy aki irányító munkát végez, annak ellenőriznie is kell. Munkatár­saival együtt kevés időt töltenek hiva­talukban. Járják a járás községeit, párt- alapszervezeteit, intézményeit, ellenőr­zik, hogyan járnak a lapok, elégedet­tek-e az olvasók a kézbesítéssel, van­nak-e problémák. Ján Srok elvtárs ebben az évben töl­ti be 60. életévét, de nem gondol még a nyugdíjba vonulásra. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy munkatársaival, a járási pártbizottság sajtóbizottságával és a pártalapszervezetek sajtóbizalmi­jaival karöltve visszaszerezze a pártsaj­tó legjobb terjesztőinek vándorzászla­ját a komáromi járás számára. KOLOZSI ERNŐ — Kik a leghűségesebb újságolva­sók? — Szerintem a nyugdíjasok és a be- tegek. Őket minden érdekli. A fiata* labbak leginkább a sportot keresik az újságokban. Ezután arról beszélt, hogy minden küldeményt szívesen kézbesít. Kivéve az olyan táviratokat, amelyek fájdal­mat, szomorúságot okoznak a címzet­teknek. Zsófia asszony hét éve áll a posta szolgálatában s úgy érzem, szívügyé­nek tekinti választott szakmáját. Amíg beszél, tekintete az ablaküvegen túlra, az utcára kalandozik. Közben talán ar­ra gondol, hogy körzetében minden nap újra meg kell küzdenie a lakosok bizalmáért. SZOMBATH AMBRUS Korán kel, későn fekszik A körzet kézbesítője Lapterjesztők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents