Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-21 / 223. szám, hétfő

Henöl L assan három és fél év­tizede lesz annak, hogy a szocialista fejlődés út­jára léptünk. Az alapozó mun­kákat is régen befejeztük — — kialakult népünk anyagi jó­léte s áttérhettünk a fejlett szocialista társadalmi rendszer építésére. A mindnyájunk által ismert jelszó — szocialista mó­don dolgozni és élni — to­vábbra sem vesztett időszerű­ségéből, ugyanis a munkavég­zésen van még javítanivaló, de 'Mikulás Mezencev, az első nyári egyetem egyik hallgatója így fogalmaz: — A Hydrostavnál dolgozom. Egy szocialista munkabrigád bronzérmes tagja vagyok, de ide az üzemi pártalapszerveze- tünk előadójaként jöttem el. Fenntartás nélkül mondhatom, hogy ezt a nyári egyetemet egy jót ötlet tartalmas megva­lósításának kell tekinteni. Az itt elhangzott előadások elmé­leti tudásomat sok olyasmivel bővítették, amit a munkámban is hasznosítani tudok majd. Nagyon érdekes volt Edita Bauerová előadása az életszük­ségletek fejlődéséről, azok kie­légítéséről, Viera Šepetuchová előadása a munkakollektívák pszichológiai aspektusairól, de úgyszintén Vojtech Tkáč elő­adása a dolgozók részvételéről a termelésben, a vezetésben, az ellenőrzésben — és így so­rolhatnám tovább. Nagy Bertalan a vasútnál egy 27 tagú szocialista munkabri­gád vezetőjeként dolgozik. A DAL ÜNNEPE Gyermekkórusok találkozója Olomoucban Nyári egyetem — a szocialista életmódról a tartalmas, szocialista életmód kialakításában talán még en­nél is több a teendő. A Szocia­lista Akadémia kassai (Košice) bizottsága is éppen ilyen meg­fontolásokból kiindulva ren­dezte meg augusztus utolsó hetében az első nyári egyete­met, melynek a szocialista élet­mód volt a témája. A kezdeményezés a Szocia­lista Akadémiától jött. Olga Rajcziová mondja: — Már a CSKP XV. kong­resszusa is fontos feladatként jelölte meg a szocialista élet­mód színvonalának emelését, s külön hangsúlyozta a társada­lomtudományok szerepét ebben a folyamatban. Mi gondolkod­ni kezdtünk azon, milyen for­mában és hogyan járulhatnánk hozzá azoknak a tudományos ismereteknek a továbbításához, melyek a szocialista életmód tanulmányozása során szület­tek. A forma megtalálása nem volt egyszerű, de tavaly meg­oldódott a gondunk. Kiderült, hogy olykor a szomszédba is érdemes átmenni, ott is van egy-egy olyan jó ötlet, amely nálunk is hasznosítható. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vendégei voltunk a múlt nyáron. Ök már fél év­tizede minden évben úgyneve­zett nyári egyetemen foglal­koznak a szocialista életmód kérdéseivel. A példa, a mód­szerük nekünk tetszett. Az első nyári egyetemet Kassán mi a szocialista munkabrigádok és ifjúsági munkakollektívák tag­jai és vezetői számára szervez­tük, együttműködve a szakszer­vezetek kerületi tanácsával és a SZISZ városi bizottságával. Annak külön örülünk, hogy elfogadva meghívásunkat, ren­dezvényünkre a magyarországi elvtársak is eljöttek. — Tolatómunkások vagyunk, 12 órás műszakokat dolgozunk. Nem dicsekvésként mondom, de tény, hogy kollektívánk tag­jai valóban férfias munkát vé­geznek. Az eredményeidnkkel nincsenek is bajok, sőt már kormányelismerésben is része­sítették. Mindez pedig azt je- zi, hogy megtanultunk szocia­lista módon dolgozni. Ez rend­ben is volna, csakhogy a jel­szó másik része már problé- matikusabb a mi esetünkben. Brigádunk csak a munkában tart össze. A szabad időt már nehéz lenne úgy tervezni, hogy akár néhány órára is együtt legyünk. Az itt elhangzott elő­adások viszont megerősítették bennem azt a hitet, hogy erre is szükség lenne, mint ahogy arra is, hogy dolgozóinknak a munkahelyükön, de a lakóhe­lyükön is legyenek olyan fel­tételek, hogy szabadidejükben olyan tevékenységet végezhes­senek, amely örömet szerez számukra, megnyugtatja őket, erőt ad nekik. — Az előadások után vitafó­rumok is kialakultak, ezért úgy érezzük, hogy a rajt jól si­került — mondja Olga Rajczio­vá, majd így folytatja: — A nyári egyetemet a szocialista életmód tematikájával jövőre is megrendezzük. Az idén főleg a Kelet-Szlovákiai Vasmű, a kassai Nehézgépipari Művek a magnezitművek, a vasút, a Hydrostav, a Poprádi Vagon­gyár dolgozóinak képviselői vettek részt a nyári egyete­men. jövőre szeretnénk az egész rendezvényt kerületi szintűvé fejleszteni és elérni azt, hogy minél többen úgy érezzék, érdemes eljönniük hozzánk. SZÁSZAK GYÖRGY Az olomouci gyermekkórus vezetője, Karéi Klimeš vetette föl a gondolatot, hogy váro­sukban évente rendezzenek egy találkozót, ahol a karvezetők kicserélhetnék tapasztalataikat. A gondolat 1972-ben valóság­gá vált. Azóta tíz alkalommal rendezték meg A dal ünnepe (Svátky písní) gyermekkórus­fesztivált. A mostani, szep­tember 3-tól 6-ig tartó ren­dezvénysorozaton összesen 14 énekkar vett részt: (öt a Vei•> kij Týnec-i, a prerovi, a lito- veli, az olomouci és az uničo- vi) versenyben szerepelt, a további öt hazai és négy kül­földi kórus pedig versenyen kívül. Nagyon ritkán hallhatunk kantátát gyermekkórus előadá­sában. Ennek részben az lehet az oka, hogy zenekart szerez­ni egy ilyen produkcióhoz (és az elengedhetetlenül szüksé­ges próbákhoz) nem olcsó mu­latság. Másrészt az ilyen (hozzáférhető) művek száma is kevés. Az utóbbi gondon akarván segíteni, az idei fesz­tivál műsorába négy — külön erre az alkalomra íródott kan­tátát is beiktattak. Osztatlan sikert arattak azok a művek, melyekben a szerzők a hang­szereknek aláfestő, kísérő sze­repet szántak, (ilyen volt Fé­lix—Novák: Mindig bőkezű és Teml-Fischer: Madár-rádió cí­mű kantátája). A másik két kantáta előadása során (Čotek —Havel: Vidám hangok, Bar- toš—Zpevák: A legszebb köny­vem) a közönség akaratlanul a zenekarra összpontosított a kó­rus alárendelt szerepe miatt. Ehhez hasonló zavaró körül­ményeket a zongorával kísért számokban is megfigyelhet­tünk. Míg a hallei (NDK) kó­rus előadásában a zongora hangja mindvégig a háttérben maradt, és így nem zavarta az énekhallgatás élvezetét, addig nagyon sok kórusnál ennek el­lenkezőjét tapasztalhattuk: a hangszer hangját támaszként használták, a gyerekek a zon­gorához énekeltek. Ezek a kó­rusok az a capella műveket nem is tudták tisztán előadni. (Sajnálatos, hogy az idei fesz­tiválon alig szerepeltek a ca­pella művek. Csak a leningrá- di kórus enyhítette a közön­ség ilyen nemű hiányérzetét. Műsoruk tíz számából csak egy volt zongorakísérettel.) A legjobbak között okvetle­nül meg kell említenünk a Jan Kühnről elnevezett prágai kó­rust, amelynek vezetője Jirí Chvála. Az előbb már említett két kantátát jó érzékkel, já­tékosan, egyéniségüknek meg- felleően énekelték. Sokoldalúságáért kell ki­emelni a hallei gyermekkórust is, de nem feledkezhetünk meg arról a természetességről, sem, amely előadásukat mind­végig jellemezte. A rajzokkal kísért éneklés jó ötletnek bi­zonyult, hiszen a németül nem tudó gyermekközönség így köny- nyebben megérthette a dalok szövegét. Manfred Wipler kar­mester még meg is énekeltette a közönséget. A legnagyobb tapsot az egyszerű hangszerek­kel aláfestett számaikért kap­ták. A másik NDK-beli kórus, a lipcsei, előadásában, sajnos már aprócska zavaró momen­tumokkal is találkozhattunk. Nagy rutinnal, de (a halleia- kéhoz képest) élettelenebbül előadott és a fokozás igénye nélkül sorba állított műveik nem mindig feleltek meg a fesztivál folyamán már-már „elkényeztetett“ közönség el­várásainak. A leningrádi gyerekek hang­erejét egy felnőttkórus is meg­irigyelhetné. Vastapsot váltott ki O. Mácha: Hurá hoj című művének előadása. Kissé ide­POP-LAP A magyar popzene kedvelői — Magyarország határain belül és túl — már régóta hiányát érezték egy olyan lapnak, amely p popzenével, popzenei és könnyűzenei hanglemezek­kel, ezek ismertetésével foglal­kozna. A Pesti Műsor című he­tilapban az idei év tavaszáig létezett ugyan egy havi mellék­let Lemezpódium címmel, ez azonban a tavasszal megszűnt és azóta a magyar popzene kedvelői a minimálisnál is ke­vesebb tájékoztatást kaptak a megjelenő és a megjelent új popzenei lemezfelvételekről, a popzene művelőiről, az egyes szólistákról és együttesekről. Most végre — úgy látszik — megtört a jég! A Magyar Hang­lemezgyártó Vállalat kiadvá­nyaként szép kiállításban, 8 AMATŐRÖK — JELESRE Augusztus utolsó hetének vé­gén a SZISZ Központi Bizott­ságának szervezésében Prievi- dzán és Bofnicén rendezték meg első ízben a fiatalok köny- nyűzenei fesztiválfát. A szerve­zők cseppet sem titkolt szándé­ka szerint ez a (tervek szerint a jövőben évenként megrende­zésre kerülő) fesztivál a köny- nyűzenét kedvelők minden (műfaji) igényét hivatott kielé­gíteni s elsősorban a country-, folk- és rockzene tehetséges művelőinek fejlődését elősegí­teni. A szervezők tudatosan dolgoztak, ami a fesztivál emb­lémájának megválasztásában is megnyilvánult. Az alma, mint elmondták, (és annak idején a Beatles is) a beérés, megérés szimbóluma a popműfajban. Va­lóban ideje már, hogy a szá­mos, az ország különböző pont­jain szétszórtan, inkább keve­sebb mint több rendszeresség­gel és általában átgondolatlan, hevenyészett rendezésben sorra kerülő folk-, country- és rock­zenei események jelentős fesz­tivállá érjenek. A résztvevők (rendezők, sze­replők, nézők) lelkesedése még FIATALOK KÖNNYŰZENEI FESZTIVÁLJA a rossz idő okozta kellemetlen­ségeket is le tudta győzni. A prievidzai sportcsarnok meg ta­lán megfelelőbb színhelye volt a napjainkban Európa-szerte hódító folk és country jegyé­ben zajlott első napi esemé­nyeknek, mint a szabadtéri színpad, bár a csarnok „be- hangolása“ nem sikerült kifo­gástalanul. A versenyprogram­ban hét előadó (öt együttes és két szólista) szerepelt. Bár va­lamennyiük produkciója szigo­rúbb mércével mérve is meg­állta a helyét, a legszínvonala­sabb a két szólista, Soňa Hor- ňákouá és Nagy Péter műsora volt. Mi sem jellemzőbb a fia­tal versenyzők felkészültségére, mint az, hogy a versenyen Kí­vül szerepelt, már befutott, hi­vatásos produkciói a jelenle­vők egyöntetű (és kifejezésre is juttatott) véleménye szerint elhalványult az amtőrökével szemben, versenyben velük nem állták volna meg a helyü­ket. A rock jegyében zajlott má­sodik napnak a bojnicei sza­badtéri színpad adott otthont. Itt a „kemény“ zenét játszó csoportok népes mezőnyében aratott megérdemelt sikert ré­gi-új, technikailag igényes (bár helyenként már-már öncélú já­tékba bonyolódó) műsorával hazai magyar rockcsoportunk, a bratislavai Gravis. A találkozó felfedezettje azoban a mezőnyből magasan kiemelkedő, tapasztalt, össze­szokott csoport benyomását kel­tő zvoleni NO 5 együttes és a bratislavai konzervatorísták al­kalmi társulása, a Tamis volt. A versenyen kívüli műsor­ban a magyarországi Edda adott ízelítőt abból, milyen ki­fejezési és hatáskeltési lehető­ségek vannak ebben a műfaj­ban, ha hozzáértő egyéniségek művelik azt. A fesztivált záró gálaműsor­nak — amelyben a verseny nyertesei és vendégművészek léptek fel — szintén volt ma­gyar vonatkozása. Presser Gá­bor és a Locomoťw GT zenéje, a rendezők szándéka szerint is, élő példaként szolgálhatott a fiataloknak művészetük tovább­fejlesztésében. PÄLHÄZY JÓZSEF oldalon júliusban megjelent a PICK-UP című havi tájékoztató első száma. Annak ellenére, hogy —> amint ez minden lap indulása­kor az első néhány szám eseté­ben tapasztalható — a kiad­vány még erősen magán viseli az útkeresés, a kezdeti bizony­talanság jegyeit és hogy a ki­advány címének megválasztás sát sem tartjuk a legszerencsé­sebbnek (miért ne lehetne egy főleg a magyar popzenével foglalkozó lapnak magyar cí­me?), maga a tény, hogy a lap első száma megjelent, biztató jel mindannyiunk számára, akik már régóta várjuk egy olyan lap létezését, amely első­sorban két igénynek tenne ele­get: 1. a popzene iránt érdek­lődőket rendszeresen tájékoz­tatná a popzene világának ese­ményeiről, a magyar és a többi országokban működő együtte­sek, szólisták tevékenységéről, általában tehát a magyar pop­zene és a világ popzenéjének újdonságairól; 2. bennünket, hanglemezgyűjtőket rendszere­sen tájékoztatna a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kia­dásában megjelenő popzenei hanglemezekről és azokról a külföldi hanglemezekről, me­lyek a szaküzletekben a ma­gyar lemezekkel együtt megvá­sárolhatók. A popzenei jelleg persze nem zárja ki. hogy a lap a klasszikus és komoly ze­nét tartalmazó új hanglemezek­ről is rendszeres rövid tájé­koztatókat közöljön. Az első számból még nem alkothattunk képet arról, lesznek-e, s ha igen, milyen állandó rovatai a lapnak. A jól szerkesztett ál­landó rovatok ugyanis csak fokozhatnák az olvasók érdek­lődését a lap iránt. A PICK-UP júliusi számának vezércikke (bár egy popzenei lap esetében tán furcsának tű­nik ez a műfaji meghatározás) rokonszenves módon summáz­za a lap céljait: „reklámozzuk a munkát, az alkotókedvet, a ráirányultságot, az ésszerűsé­get“. Mit találunk még a lap júliusi számában? Rövid beszá­molót John Lennon özvegyének, Yoko Onónak budapesti látoga­tásáról. Rövid képes portrét Dés Lászlóról, a magyar pop­genül hangzott viszont Palest; rina, Da Nola, Monteverdi egy-egy műve; egyrészt az erős tremolo, másrészt a ma­gánhangzók túlartikulálása miatt. Mindkét hiba arra ve­zethető vissza, hogy a gyere­kek felnőtt módon akarnak énekelni. A Zoja Vidas vezette per* niki (Bulgária) gyermekkórus — a halleiakéhoz hasonlóan — sokféleségével tűnt ki. Reper­toárjukban Kodály Zoltán Zöld erdőben ^ímű műve is helyet kapott. Bár a műsortervben nem sze* repelt, a fesztivál búcsúestján a komlói spiritálé-kvartett is föllépett, és sikert aratott. Gallyasi Géza, Kunos István, Nagy Ernő és Szabó Szabolcs tizenkét éve ismerkedett meg egymással a pécsi Tanárkép­ző Főiskolán. A főiskola el­végzése után is sikerült együtt-? maradniuk. Most a komlói ál* talános iskola tanárai. Gallyasi Géza már másodszor járt Olo­moucban: tavaly leánykórussal lépett itt fel. Akkor ismerke­dett meg Jirí Klimešsel, az olo­mouci Campanella kórus veze­tőjével, aki most az egész kvartettet meghívta a feszti­válra. A fesztivál rendezőit csak dicsérni lehet. Ahhoz, hogy a rendezvénysorozat zökkenő- mentes legyen, nem mindenna* pi feladatokat kellett megol­dania. A naponta megjelenő fesztiválújság mindig a leg- frisebb híreket közölte, a szep­tember 3-án felcsendült szá­mokból szeptember 6-án már kislemez jelent meg. A négy nap alatt nyolc hangversenyt hallgathatott végig a közön­ség, közben szemináriumokat is látogathatott, és megnézhet­te a fesztivál jubileuma alkal­mából rendezett kiállítást. HORVÁTH GÉZA zene egyik vezéregyéniségéről. Egy teljes oldalon a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat aranylemezeinek listája és az LP sikerlista található. Ugyan­csak egészoldalas írás foglal­kozik a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat az elmúlt év őszén indított Nyitott vállalat elnevezésű akció értékelésével. A vállalat köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik ötleteikkel, észrevételeikkel és javaslataik­kal hozzájárultak a vállalat te­vékenységének megjavításához. Több írás betekintést nyújt az élvonalbeli magyar popegyüt­tesek, többek közt a Piramis, a Dinamit, az East, a Korái, a Bojtorján, az Edda és a Panta Rhei munkájába és terveibe, is­merteti a Disco Party című le­mez folytatásaként előkészület­ben levő TOP—12 című lemezt és Komár László közeljövőben megjelenő lemezét. Szupercsa­pat címmel az ABBA-együttes Super Trouper című új lemezé­ről olvashatunk a lapban, tá­jékoztatást kapunk a Hungária együttes készülő új nagyleme­zéről, Szűcs Judit Ilyen ma egy lány címmel ősszel megjelenő lemezéről és a Neoton Família készülő új nagylemezéről. Ér­dekes írás nyújt bepillantást az RSO hanglemezkiadó válla­lat berkeibe, tájékoztatást ka­punk John Lennon és Yoko Ono utolsó közös nagylemezéről, a Double Fantasy (Kettős fantá­zia) című lemezéről, a Police és a Queen együttes legújabb nagylemezéről és a Szabó Gá­bor és Chick Corea közreműkö­désével készült amerikai—ma­gyar dzsessz-rock lemezről. SÄGI TÖTH TIBOR Kiállítások 30 országból Harminc ország művészeti gyűjteményeit mutatták be ta­valy az NDK-ban. Első ízben ál­lították ki afrikai — etióp, an­golai, mozambiki — művészek alkotásait. Nagy sikere volt a francia könyvillusztrációknak, Picasso, Chagall, Matisse és 12 más neves művész rajzainak. 1981. IX. 21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents