Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-02 / 207. szám, szerda

■ /.VCMBIHKm' A JÁRHATÓ ŰT - A GÉPESÍTÉS Sajtótájékoztatón számolnak be az újságíróknak az építő­anyagokat gyártó ágazat leg­újabb feladatairól, korábbi ered­ményeiről. Az SZSZK Építésü­gyi Minisztériumának egyik fő­osztályvezetője emlékezetből ontja a számokat, bizalomkeltő a szakember tájékozottsága. El­mondja, hogy éppen ez a szak­ágazat tudott a tárca keretén belül a legrugalmasabban alkal­mazkodni a megváltozott gazda­sági helyzethez. Eredményei közt a nyereség igen figyelem­re méltó, mely az év első felé­ben 113 százalékra ugrott. A hallgatóban viszont már enyhe kétségek támadnak az ágazattal szemben, amikor ki­derül, hogy az egyik fontos ter­mékből, a téglából nem sikerüli kielégíteni a keresletet, azért, mert kicsit rosszul mérték föl. Ily módon már a nyereség nagysága sem tűnik „igazinak“, mert azt sejteti, hogy fölfuttat- ták ugyan, de az áruválaszték rovására olyan termékek gyár­tásával és eladásával, amelyek nem annyira a vásárló, mint a gyártó igényeit szolgálják. Az előadó azt is elmondja, hogy a 225 termék közül 24 esetében kifogásolható az ellátás, köztük n keresett téglából is. Téglát gyártani viszont nem is olyan egyszerű. Hozzáértő szakembe­rek mondták el, nincsenek em­berek, s embert helyettesítő gé­pekből sincs elegendő. Van egy­két jó elképzelés, amelyről már tervek is készültek, sőt egyet- egyet gyártanak is belőlük, de az igények kielégítéséhez ez lalja, hogy vál- g-------­to zásokat azon­nal csak olyan helyeken szor­galmazzunk, ahol bizonyítha­tóan jó eredmé­nyekre van ki­látás. — Ha érdekli, én bemutatnék egy másik ter­mékünket, ami­vel nincsenek problémák — veszi át a szót Roman Novotný, a gépgyártó üzem műszaki osztályának ve­zetője. Olyan lendülettel agi­tál, hogy képte­len vagyok a meghívásnak el­lenállni. Amíg a pezinoki tégla­gyárból, ahol a működő rakodó­gépet csodál­tam, visszakerü­lünk a gépgyár­tó üzembe, az összefüggése­ket magyarázza. — Esett itt már szó a ter­melés folyama­tosságáról. A szállítóknak, akik­hez most tartunk, ugyancsak az a feladat jutott, hogy egyenle­tessé tegyék a munkát. Ezek a berendezések az anyagmozga­tás terén bizonyultak pótolha­tatlannak. Ugyanis hiába nagy Kommentáljuk Tesztelik a platós szállítót távolról sem elegendő. Beszá­moltunk már pl. a pezinoki tég­lagyárban kifejlesztett és gyár­tott rakodógépről, amelyből, ha kétszer annyit gyártanának is, még mindig nem a raktárra termelnének. — Sajnos — és ezek már Valter Švestka mérnök, a Nyu­gat szlovákiai Téglagyárak pe­zinoki gépgyártó üzeme igazga­tójának szavai —, saját gépi, technológiai berendezéseink fejlesztésére sincs nagy kilátás. Néha úgy érzem, felettes szer­veink nem eléggé körültekintő­ek a feladatok megszabásánál. Én ugyan megértem, hogy töb­bet kell termelni kevsebb mun­kaerővel, s erre ösztönöznek a komplex intézkedések is. De e dokumentum azt is magába fog­teljesítményűek a gépek, ha a köztes műveletek végzésével, esetünkben az adagolással nem bírják az ütemet. A termelésben ez kiesést okoz, amit nálunk a megszabott mennyiségű tégla és a valóban legyártott tégla mennyisége közti különbséggel mérhető le. Annak idején Olasz­országból vásároltunk rakodó­lapos szállítógépeket, hogy mér­sékeljük a terv és a valóság kö­zötti különbségeket. Ezt a meg­oldást viszont a pénztárcánk nem bírta sokáig. így történt, hogy néhány vállalkozó kedvű szakember idehaza kísérletezte ki az első saját platós szállító­gépünket Később felkértük a déčíni Desta vállalatot, készítse el számunkra a pontos tervdo­kumentációt: a platós szállító Valter švestka mérnök (balról) és Roman No­votny u platós szállítót vizsgálja gyártasa megkapta a szabad jelzést. Gyártását az is köny- nyítette, hogy az egész beren­dezés hazai alkatrészből épült. — Mennyit hozott ez a nép­gazdaságnak? — Annak köszönhetően, hogy leállítottuk az olasz importot, évi 3,5 millió korona maradt idehaza devizában. Ma már en­nél jóval több platós szállítóra van szükség, tehát a megtakarí­tás is növekedett. Kihangsúlyoz­nám, hogy a teljes hazai keres­letet ki tudjuk elégíteni. Annyit gyártunk, amennyire szükség van, évente úgy 60—70 darabot készítünk. Mivel vannak még tartalékaink, győzzük a pótal­katrészek gyártását is. — Jut belőlük exportra is? — Igen, és itt is az igények­hez igazodunk. Köszönet a szál­lítóberendezéseink paraméterei­nek, amelyek az olaszokéval vetekszenek, tiszteletreméltó a külföldi kereslet. A kínálat bő­ségében sem maradunk el a kül­földi konkurrencíától: 36-féle platós szállítót gyártunk. A pon­tos számot még én sem tudom, mert leggyakrabban a megren­delő igényeihez igazodunk. A BÁNYÁSZNAP TISZTELETÉRE MINDIG LEHET MÉG JOBBAN (Tudósítónktól) — A Szlovák Magnezitművek lubeníki üzemé­ben sok példás kollektíva érté­kes felajánlásokkal, a tervfela­datok sikeres teljesítésével ked­vezően befolyásolja a termelé­si és gazdasági célok elvégzé­sét. Ezek közé tartozik a fiatalon elhunyt Jan Brocofo partizán­költő nevét, valamint a SZISZ II. kongresszusának kollektívá­ja címet viselő 13 tagú ifjúsági szocialista munkabrigád, élén Jozef Šgorica brigádvezetővel. Ez a bányászkollektíva a lu­beníki üzem „hideg“ tárnájában dolgozik és a három BUA-21-9-es fúróberendezéssel az aknavája- tok előkészítésében fontos mun­kát végez: biztosítja a magne­zitfejtés feltételeit. Jozef Šgorica brigádja a CSKP megalapítása és a XVI. párt- kongresszus tiszteletére tizen­hat példás munkahét ledolgozá­sát vállalta és hasonló tettek­re hívta fel a kerület szocialis­ta munkabrigádjait. Ezt a válla­lást a brigád ez év március 20- ig 101 százalékra teljesítette. A CSKP megalapítása 60. év­fordulója tiszteletére újabb köte­lezettséget vállaltak, melynek lényege az, hogy fokozott igye­kezettel, jó munkaszervezéssel, a fúróberendezések tökéletes kihasználásával a brigád hat­van nappal korábban teljesíti a 7. ötéves tervidőszak első évé­nek feladatait. Az elmúlt hét végén Jozef Šgorica ifjúsági brigádja a kö­zelgő bányásznap tiszteletére módosította ezt a vállalást olyan értelemben, hogy éves felada­tát még korábban, október 8-ig teljesíti. Az eddigi eredmények azt mu­tatják, hogy Sgorica brigád tag­jai becsülettel megvalósítják ezt a vállalást is, hiszen az év elejétől 130 százalékon felül teljesítik a tervet. (jk) Megfelelő támogatás nélkül itt már képtelenek fokozni a ter­melést (A szerző felvételei) — Az árak is versenyképesek a külföldi gépekével? — Eddig csaknem minden tí­pust olcsóbban silkerült előál­lítani, mint a külföldieknek. Ná­lunk a legdrágább szállító, amit a vezérlőegységgel együtt érté­kesítünk, 67 ezer korona. Kül- fölu is hasonló árt szabott meg a sajátjára, csakhogy devizában. Mielőtt elbúcsúznék, még Švestka mérnökhöz fordulok. Kérdeznék, de megelőz. — A rakodógépek sorsával nincs kibékülve, látom — módja — Megnyugtathatom, mi sem. Ha már egyszer a világon van egy ilyen gép, törődni is kell vele. Előbb-utóbb kialakul a járható út, és mi azon leszünk, hogy mihnmnrfiM) kitapossuk azt. KKS7.KM BÉLA. Környezeti kuliéra a mezőgazdaságban Az esztétikus, szép tiszta munkahely létrehozása jogos követelmény a mezőgazdaságban is. Nem lehetetlen kivána­lom a gazdasággal szemben ennek a kialakítása, mert a környezet szépítésére itt is számos lehetőség van, csak élni kell vele. Több helyen mégis azt tapasztaljuk, hogy a termőterületek, táblák rendezettsége mellett az állattartó telepek elhanyagoltak. Az ápolatlanság, nemtörődömség, hanyagság következtében szomorú képet mutatnak a düle- dező, sorsukra hagyott régi raktárak, istállók. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége a maga sajátos eszközeivel harcol a káros jelenség ellen. Minden évben meghirdeti a szebb, kulturáltabb környezetért folyó ver­senyt. Kiértékelésekor a múlt évben is kiderült, hogy megint ugyanazok a mezőgazdasági üzemek értek el jó helyezést, mint az előző versenyek során. A többiekben pedig marad minden a régiben: a sár, az átható szag, az épületek közötti lim lom. Viszont míg a versenyben díjat nyert közös gazdaságokat megjutalmazzák, az e téren semmit sem tett szövetkezeteket, állami gazdaságokat nem marasztalják el. Pedig úgy látszik, hogy amíg nem alkalmazzák velük szemben a megrovás esz­közét, nem várható figyelemre méltó változás e téren. Ez volt a helyzet a gépesítő részlegek tájékán is, mindaddig, amíg pénzbüntetés kiszabásához nem folyamodtak az illeté­kesek. Márpedig a környezetszépítésnek nem csupán esztétikai, hanem gazdasági haszna is van. Arról a gazdasági telepről, ahonnét naponta kihordják a trágyát, onnét száműzik a bűzt és a legyeket is. Ezzel párhuzamosan megteremtik a zoohi géniai alapelvek megtartásának a feltételeit, amelyeknek a tömeges állattartás esetében különösen nagy a jelentő­ségük. Ugyanakkor a határban a szarvasokba rakott trágya jobban kezelhető, s a mikroorganizmusok működésének jobbak a feltételei. Az így tárolt és kezelt szerves trágya pedig a talajba bedolgozva hatékonyabban serkenti a növé­nyek fejlődését. A versenyben kiváló helyezést elért mezőgazdasági üze­mekben járva gyakran megkérdezzük a vezetőket, hogy miként teremtik meg a szép, tiszta környezetet. Erre rend­szerint azt a választ kapjuk, hogy számos kézenfekvő mód­szer ismeretes. Például rendkívül gyors és szembetűnő hatások érhetők el, ha fákat, virágokat, díszbokrokat ültet­nek, vagy füvesítenek s mindez ráadásul csupán elenyésző anyagi ráfordítást igényel. Azért említjük, hogy van olcsó megoldás is, mert sok helyütt anyagi eszközök hiányára hivatkozva hanyagolják el a környezetet. Ott, ahol adnak a külcsínre, azt mondják, hogy mindehhez kevés pénzre, viszont annál több önbecsülésre, jó ízlésre, figyelemre, lelkesedésre van szükség. A munkahely szebbé tételéből szívesen kiveszik részüket a dolgozók is. Ahol mozgósítják őket erre, ott szinte teljes létszámban csatla­koznak a kezdeményezéshez. Társadalmi munkában segíte nek a környezet szépítésében, virágot ültetnek, ágyasokat kapálnak, füvet kaszálnak... Nem fogadható el az az érv sem, hogy ilyesmire a sok munka miatt nincs idő. Csúcsinunkák idején valóban min­denkinek a keze tele van tennivalóval. Viszont vannak idő­szakok, mint amilyen a mostani is — amikor az aratás már befejeződött, de az őszi betakarításra még csak az előké­születek folynak —, ahol akarnak, ott időt, módot találnak a környezet szépítésére is. * Az erre fordított energia bőségesen megtérül. Kamatozik elismerésben, anyagiakban. Igen, anyagiakban is, hiszen a kellemes,.esztétikus környezet kedvezően hat az emberek közérzetére és eredményesebbé teszi a munkát. KOVÁCS ELVIRA A földgyalus Az ember szeme előtt dom­bok, földhalmok, mélységek. Itt találhatjuk az óriásgépek keze­lőt — baggereseket, gépészeket, sínfektetőket, földgyalusokat és más, a bányászattal kapcsolatos mesterségek képviselőit. Ma fő­leg Václav Berenreiter földgya­lust keressük, aki Észak-Cseh- országban született és most Bí- linyben, az egyik új lakótelepen él. Már huszonöt éve dolgozik bányában. Nevével többször ta- lálkozattunk az újságok hasáb­jain. A CSKP XVI. kongresszusa előtt cikket Irt a Rudé právoba Két fölösleges út címmel. Ebben azt bírálta, hogy nem elég gaz­daságos a K 10 000 rakodógép kihasználása. Ha tollat fogott, mindig bátran bírál, de a ki­vezető utat, a fogyatékosságok megszüntetésének lehetőségét is megmutatta. Életrajza tömören így foglal­ható össze: bányászcsaládból származik, az iskolában pionír lett, 1956-tól pedig az ifjúsági szervezet tagja. Később a bíll- nyi bányához ikerült, hogy gé­pésznek tanuljon. Röviddel utá­na sofőr lett. Politikai fejlődése a száz ta­gú ifjúsági szervezetben kezdő­dött, pielynek elnöke lett. Abból az időből érdemei közül emlí­tést érdemel a Fényszóró kere­tében végzett ellenőrző akciók szervezése. Ennek során össze­gyűjtötték az addig hulladék­vasként értékesített, régi vil­lanyoszlopokat, megjavították őket, hogy újból eredeti célju­kat tölthessék be. A kommu­nista pártba 1962-ben vették föl Václav Berenreiter elvtársat. Röviddel utájruia alapszervezete pártbizottságának is tagja lett. Az ifjúsági szervezetben azonban továbbra is tevékeny maradt. 1966-ban beválasztották az ifjú­sági szervezet kerületi bizottsá­gába. Két évvel később, a tár­sadalom válságos időszakában Václav Berenreiter az ifjúsági szervezet küldöttségének tag­jaként a Szovjetunióba látoga­tott. Járt Moszkvában, Lenin- grádban, Irkutszkban. „Nagyon sok minden hatással volt rám", emlékszik. „Például az, hogy mennyire nem sajnálják a Szov­jetunióban a költségeket a kör­nyezetvédelemre. Például az ir- kutszki bányák környékén — hála a környezetvédelemnek — nem keletkezik úgynevezett holdbéli táj. Nálunk sem mond­ható, hogy nem teszünk meg sok mindent a környezetvéde­lemért, ám a mi környezetvé­delmünkben sok a nehézkesség, a habozás, ami akadályozza a, foganatosított intézkedések kö­vetkezetes érvényesítését. Sok­kal többet kellene tennünk ezen a téren, mint amennyit eddig végeztünk.“ Társai Berenreiter elvtársat úgy ismerik mint, aki mindig kész a segítségre. Mindig részt vesz a társadalmi munkában — munkahelyén és lakóhelyén is. Kommunista meggyőződése meg­nyilvánul szavai és tettei egy­ségében is. Számos kitüntetés­ben részesült. Ezek közül a legrangosabb Áz áldozatos mun­káért kitüntetés. ZDENÉK KOSEK 1981. IX. 2.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents