Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-16 / 219. szám, szerda

KÜLKERESKEDELMÜNK a brnói vAsár tükrében Gépbehozatal — vonzó csehszlovák piac 0 Szivattyúállomás-berendezések, terme­lési csarnokok és elszállásolási komplexumok Szibériába £ Gyorsabb ütemű inno­váció — a textilgépek világpiaci versenyképességének előfeltétele $ A világ első tíz traktorszállítója között * Órákig járhat az ember a pavilonokban, s mégsem biztos, hogy mindenhová eljut a brnói nemzetközi gépipari vásár te­rületén. Mert nagyon sok a látnivaló, a megállásra készte­tő érdekesség. S ha netán va­laki mindent megnéz, még ak­kor is csak a kiállítás „látvá­nya“ marad meg benne. Pedig a brnói vásár több annál, na­gyobb jelentőséggel bír. A nyolcnapos gépipari sereg­szemle egyben szerződések, ke­reskedelmi egyezmények meg­kötésének színhelye. Külkeres­kedelmi vonatkozásban azért is fontos, mert teret nyújt szá- I mos két- vagy többoldalú sza­kosítási és kooperációs egyez­mény megtárgyalására, esetleg az érvényben levők további pontosítására. Tehát ténymeg­állapításként kimondható: Brno a vásár Idején a gépipari és külkereskedelmi szakemberek hagyományos találkozóhelye. Gépimportunk számokban Külkereskedelmi forgalmunk­ban a gépek behozatala fontos szerepet tölt be. Csehszlovákia lakosainak száma a világon élő emberek mindössze 0,35 százalékát teszi ki, viszont az általunk importált gépek és be­rendezések világviszonylatban már egy százalékot képeznek. Az elmúlt évtizedben 198 mil­liárd devizakorona értékben kerültek külföldről hazánkba gépek és különféle berendezé­sek. Ennek majdnem egynegye­dét a nem szocialista országok­ból — elsősorban Nyugat-Euró- pából — vásároltuk, s minden esetben gépipari beruházási cé­lokra és berendezés-kiegészí­tésre használtuk fel. A hetve­nes években gépimportunk évente átlagosan 13—14 száza­lékkal emelkedett, ami szintén bizonyítja: hazánk piaca vonzó minden gépipari terméket gyár­tó ország számára. A brnói vá­sáron való rendszeres részvéte­lük részben ennek is köszön­hető. Persze, Csehszlovákia szempontjából sem mellékes hazánk gépekkel, berendezé­sekkel való ellátása. A nemzet­közi munkamegosztás további elmélyítése pedig a gépipari termékek behozatali arányának növelésével számol. Elsősorban olyan berendezésekről van szó, melyek a hosszú távú célprog­ramok és a kooperációs egyez­mények megvalósításához kö­tődnek. így több mérőműszert, automatizációs és robottechni­kai berendezést hozunk majd be külföldről. Tehát továbbra is adottak e téren a lehetőségek, előnyben pedig azokat a szállí­tókat részesítjük, amelyek tö­kéletes, korszerű és magas mű­szaki színvonalú termékeket kínálnak, miközben ezekkel közvetve hozzájárulnak gépeink nagyobb arányú külföldi érté­kesítéséhez. Dióhéjban az elsőről Gazdasági vonatkozásban ma­napság gyakran emlegetett té­ma az export. Ilyen szem­pontból a brnói vásár is szá­mos érdekességgel szolgál. Mindjárt az első napon kül­kereskedelmi vállalatunk, a Strojexport és a szovjet Szo- juzvnyessztrojimport vezérigaz­gatója aláírta az idei sereg­szemle első kereskedelmi egyezményét. Ennek értelmé­ben hazánk 700 millió korona értékben kőolaj szivattyúállo­más-berendezéseket, termelési csarnokokat és elszállásolási komplexumokat szállít a Szov­jetunióba. Konkrétan Szibéria tyumeni területére,* ahol a kő­olaj- és földgázlelőhelyek ku­tatása folyik, és kőolaj- meg gázvezetékeket építenek. Legtöbbet a Szovjetunióba exportálunk Az A pavilon kettes szárnyá­ban textilüzembe beillő kép és gépzakatolás fogad. Benn, az egyik rögtönzött tárgyalóhelyi­ségben Milan Vacek, az Inves- ta külkereskedelmi vállalat textilgépekkel foglalkozó cso­portjának igazgatóhelyettese tájékoztat: — Különösebb magyarázko­dás nélkül megemlítem, hogy textilgépeinknek a világon jó hírneve van. Az utóbbi időben azonban, főleg Nyugat-Európá- ban, csökkent e gépek iránti kereslet. Ennek ellenére e tér­ségben megtartottuk hagyomá­nyos piacainkat, s próbálko­zunk a fejlődő országok piacai­nak meghódításával is. Azon­ban törekvéseink nem mindig járnak sikerrel. Például nehe­zebb az afrikai Mali Köztársa­ság piacára betörni, mint Svájcba. Furcsán hrfhgzik, de így igaz. Mindez abból adódik, hogy Svájc összehasonlíthatat­lanul fejlettebb ország, s min­den téren könnyűszerrel tud­ják alkalmazni a mai modern textilgépeket. Mi pedig éppen az ilyen európai partnerekhez vagyunk hozzászokva. Egyéb­ként textilgépeink döntő há­nyadát a szocialista országok­ban értékesítjük. Legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, de kereskedelmi egyezményein­ket nem Brnóban kötjük. Min­den tavasszal a textilgépek minőségellenőrzési próbája után írjuk alá a következő év­re. Majd az NDK és Lengyelor­szág következik a sorban. A kapitalista államok közül el­sősorban az USA-ban, Francia- országban, Olaszországban és az NSZK-ban vannak legna­gyobb piacaink. Elmondhatom, a textilgépek exportjának né­hány évig jó távlatai vannak, de a további versenyképesség megtartása most már elkerül­hetetlenül a gyorsabb ütemű innováció megvalósításán mú­lik, különben piacainkat nehe­zen tartjuk meg. Piackeresés a fejlődő országokban A Zetor traktorok legújabb korszerűsített típussora közt járva jutok el a MOTOKOV kül­kereskedelmi vállalat csarno­kaihoz. Az egyikben Pavel Hű- lovec mérnök, a traktorexport­tal foglalkozó csoport osztály- vezetője ad helyzetképet a márka külföldi értékesítésének jelenéről: • Néhány éve tart már a traktorpiac válsága, ami szo­rosan összefügg a tőkés álla­mok megromlott gazdasági helyzetével, a nagy méreteket öltő inflációval és a Közös Pi­ac mezőgazdasági politikájával. A kereslet fokozatosan csök­ken, a földművesek egyre ke­vesebb traktort igényelnek. Eb­ben a helyzetben egymás után jutnak csődbe még a legna­gyobb gyártók is. A traktorpi­ac válsága kihat a Zetorok nyugat-európai értékesítésére, hiszen oda irányul kivitelünk­nek nem kevesebb, mint 80 százaléka. Csak tavaly huszon­ötezret exportáltunk, s négy­ezer híján mindet a nyugati országokba. Európában majd­nem mindenhol az előző évinél kevesebbet rendeltek. Hagyo­mányos partnereink .közül Franciaországban kétezerrel ke­vesebb, Angliában pedig alig több mint ezer kelt el. De új piachoz jutottunk Görögország­ban, és a skandináv államok­ban sem történt visszaesés, sőt Finnországba növeltük kivite­lünket. Lényegében azonban az európai és az észak-amerikai piac megtelt traktorokkal, ezért újabban a fejlődő országok fe­lé irányítjuk exportunkat. An­nak ellenére, hogy mindez egy csomó akadályba ütközik. Ve­gyük csak a pénzügyi nehézsé­geket: az alacsony kamatlábú hosszú távú hitelek — elsősor­ban lassú megtérülésük miatt — egy gazdaság számára sem nagyon előnyösek. Ezekben az országokban nehezen tudják az emberek külön felkészítése nél-f kül a ma már bonyolult trak­torokat összeszerelni, s aztán zökkenőmentesen üzemeltetni. Az adott helyzetben számunkra két traktortípus lenne ideális. Egyik a teljesen egyszerű felé­pítésű, a fejlődő országokban arathatnának sikert, a másik pedig a komfortos, kabinjával már a személygépkocsi belse­jére emlékeztető, az európai piacon lehetne közkedvelt. Ez persze ideális állapot volna, a valóság egészen más. A máig kifejlesztett típussorunk a má­sik véglethez áll közelebb. A tavalyi értékesítési nehézségek után korszerűsítettünk — eze­ket a traktorokat mutatjuk be Brnóban —, s a mostani Zeto­rok elérik a nyugati márkák jó átlagát. Továbbra is ott va­gyunk a világ első tíz traktor- szállítója között, amit a gépek megfelelő színvonalának és ru­galmas kereskedelmi politi­kánknak köszönhetünk. Vissza­térve a fejlődő országok pia­caira, el kell mondanom, hogy legrégebben Indiával, Burmá­val és Irakkal működünk együtt. Mindegyiknek külön traktorgyárat adtunk el, ahol fokozatosan csökkentik a gé­pekbe szerelt csehszlovák al­katrészek számát. Igaz, ez a folyamat, a már említett okok miatt, nagyon lassú. Éppen ezért tudtuk például tavalyi exportkiesésünket azzal pótol­ni, hogy Irakba az évi átlag­nál négyezerrel több traktort adtunk el. Mutatkoznak továb­bi új piacok is. Dél-Ameriká- ban ilyen Uruguay. Argentíná­val is számolunk, de egyelőre gazdasági nehézségei miatt várnunk kell. Afrikából Zam­bia jöhet számításba. Itt szere­lőcsarnokot építenénk fel, eb­ben évente 1500 traktor készül­ne és ellátnák a környező or­szágokat is. Angolával szintén van esélyünk ilyen hasonló üz­letkötésre. Ahogy a szűk fo’yosón kifelé tartok zambiai kereskedelmi szakemberekkel találkozom. Valószínűleg a Motokov üzlet­kötőihez igyekeznek. Talán már csak néhány apróság tisztázá­sára van szükség, s a Zetor márka elindulhat zambiai hó­dító útjára. J. MÉSZÁROS KÄROLY Kommentáljuk GÉPPEL, KÉZZEL A mezőgazdasági dolgozók az őszi időszakban nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a nehézségek ellenére ide­jében elvégezhessék a talajművelési, vetési és betakarítási munkákat. Szükség van most minden dolgos kézre és üzemképes gépre, tökéletesebb irányításra, a munkák ru­galmasabb szervezésére, a kerületek, járások és mezőgaz­dasági üzemek hagyományos együttműködésére. Ily mó­don mérsékelhető a gépellátásban mutatkozó hiány és pó­tolható a javításokban mutatkozó lemaradás. A mezőgazdasági munkák legnehezebb szakaszát a föld­művesek nem a legjobb felkészültséggel kezdik. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma gép- és al­katrészellátást irányító bizottságának jelentése szerint a burgonyabetakarító kombájnok 18 százaléka még üzem- képtelen. A szemes kukorica betakarításához szükséges adapterek 35 százaléka vár még javításra, 200 háromso­ros és 260 hatsorns cukorrépa betakarító gépsor üzemkép­telen. Számos mezőgazdasági üzemben nincsenek megfelelő gépek a kukoricaszár felszecskázására. Kevés az eke és más talajművelő- és vetőgép. A géphiány máris érezhető egyes őszi munkák végzésekor. Amint a felsőbb szervek felmérései is bizonyítják, a ne­hézségeket csak oly módon mérsékelhetjük, ha minden szakaszon előtérbe keriil az ember, ha fokozódik a veze­tők és beosztottak felelőssége az elvégzésre váró munká­kért, ha általában fokozódik a földművesek aktivjtása. Ez utóbbi már megmutatkozott a CSKP megalakulása 60. év­fordulója tiszteletére kibontakozott kötelezettségvállalási mozgalom további bővülésében. Az efsz ek dolgozói vállal­ták, hogy terven felül 4500 tonna burgonyát, 24 407 tonna cukorrépát, 1795 tonna szemes kukoricát és más növényt termelnek. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságai által szervezett verseny fő célja az emberek és gépek teljesítményének lehető legnagyobb fokú kihasz­nálása, a munka minőségének javítása, a gépek több mű­szakos üzemeltetése és a betakarítással járó veszteségek csökkentése, a munkák végzésére alkalmas idő lehető leg­gazdaságosabb kihasználása. A Sárói (Sárovce) Efsz ben például a villanyszerelőktől kezdve az állattenyésztési dolgozókig az elmúlt hét szombatján és vasárnapján, aki csak tehette, szedte a paradicsomot és a paprikát. Más me­zőgazdasági üzemekben szántottak, vetettek, silóztak és a kijelölt parcellákon teljes ütemben takarították be a cu­korrépát. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben akkor pi­hennek, ha kedvezőtlen az időjárás. A gazdasági értekezleteken gyakran hangoztatják, úgy kell dolgozni, hogy ami megtermett, ne vesszen kárba. A termés gyors és jó minőségben való betakarítása pedig elsősorban az irányító dolgozóktól függ. Ok szervezik a gépek folyamatos üzemeltetését, kisebb munkacsoportokat alakítanak, amelyek a gépek után a földön maradt ter­mést szedik össze. Korszerű gépek üzemeltetésével segítik elő a szállítás ütemének meggyorsítását is. A Kežmaroki Efsz-ben például Herkules emelőtargonca segítségével hat­hét perc alatt lerakják a teherautóról a burgonyát. Meg­gyorsul a szállítás, tehát többször fordulhatnak a jármű­vek. Más szövetkezetekben a silókukorica és a cukorrépa szállítását szervezték meg hasonlóan. Nincs mire várni, az idő sürget. Géppel, kézzel, a patro­náló üzemek dolgozóinak, a tömegszervezetek tagjainak segítségével mindent meg kell tenni azért, hogy amit az ősz érlel, az a tárolóhelyekre kerüljön és idejében földbe jusson a mag. BALLA JÓZSEF Felvásárlás: cukortartalom szerint A határban a gépek már megkezdték a cukorrépa beta­karítását. Elszállítása is eléggé gyors, ezért a cukorgyárak már megkezdhették a feldol­gozását. A cukor exportfelada­taink teljesítése szempontjából is nagyon fontos, ezért joggal került a cukorrépatermesztés az érdeklődés' középpontjába. Ha a cukorrépatermelést a CSKP XVI. kongresszusa hatá­rozatának és a 7. ötéves terv­időszak feladatainak szempont­jából értékeljük, elmondhat­juk, hogy a kitűzött célokat si­keresen megvalósítjuk. Előtér­be kerül a minőségi mutatók érvényesítése. Az idei cukorré- pakainpányban már országos méretben cukortartalom sze­rint vásárolják fel a cukor­gyárak a cukorrépát. Vagyis: a felvásárlási ár a cukortar- talotn szerint aiakul. Az új felvásárlási rendszer a CSSZSZK kormánya decem­berben hozott 397-es határoza­tának értelmében lép életbe. Az új feltételeknek megfele­lően, ha a cukorrépa cukor­tartalma 15 százalékos, akkor a cukorgyár a termelőnek ton­nánként 350 koronát fizet. Emellett a cukortartalom sze­rint többet vagy kevesebbet is kaphat az áruért. Minden 0,1 százalékos cukortartalom-nö­vekedésért négy korona felárat kap a termelő. Ha a cukorrépa cukortartalma 14 százaléknál alacsonyabb, akkor ára minden 0,1 százaléknál 4 koronával csökken. A felvásárlás részle­tes feltételeit az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma ez év március végén tette közzé. Szlovákiában a cukorrépa cukortartalmának növelése ér­dekében számos intézkedést tettek. A nagy hozamok egyik feltételét I. osztályú vetőmag előállításával teremtettük meg. A vetőmag 30 százalékát kül­földről hoztuk be. Nagy figyel­met szenteltünk a cukorrépa tápanyagellátásának is. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a kutatóintézetek szakembereiből bizottságot ala­kított, amelynek feladata a tápanyagszükséglet helyes meg* állapítása. Főleg a nitrogén- tartalmú műtrágya felhaszná­lásával foglalkozik. Ha a mostani időszakban fel akarjuk becsülni a cukorrépa fejlődését a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, meg­állapíthatjuk, hogy a termés jobb és sűrűbb, hektáronként átlagosan ötezer cukorrépá­val van több. A gyökerek is súlyosabbak, a cukortartalom pedig 0,8 százalékkal maga­sabb. Mégis figyelembe kell vennünk, hogy egyes idősza­kokban kevés volt a csapadék, és ez néhány körzetben kedve­zőtlenül hat a hektárhozam alakulására. A cukorrépa legjobb minőség­ben történő betakarítása érde­kében Szlovákiában a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok értekezletre hívták össze a cu­korrépatermelő üzemek veze­tőit, a cukorgyárak képvise­lőit, felolvasták a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszté­rium levelét, amely felhívja a figyelmet a gyomirtásra, a be­takarítással járó veszteségek csökkentésére, a cukorrépa fej­lődésének megfelelő betakarít tására, a kombájnosok ós ál­talában a betakarítógépeket ke­zelő személyzet anyagi érde­keltségére. Arra, hogy a gé­pekkel a legtapasztaltabb keze­lőszemélyzet dolgozzon. Mivel a cukorrépának a cu­kortartalom szerinti felvásárlás nagy igényeket támaszt a fel­vásárlókkal szemben, a cukor­répa átadásakor a cukorgyá­rakban jelen vannak az agroké­miai központok, az efsz-ek és az állami gazdaságok képvise­lői, akik a csehszlovák szab­ványok szerint ellenőrzik a felvásárlás helyességét. Emel­lett a Központi Mezőgazdasá­gi Minőségvizsgáló Ellenőrző Intézet és az Állami Mezőgaz­dasági Minőségellenőrző Fel­ügyelőség dolgozói még felül­vizsgálják az eredmények meg­állapítását. A cukorrépakampány az idén mintegy 10 nappal előbb kez­dődik, mint más ’ években. Szeptember 22-én már minden cukorgyár megkezdi a feldol­gozást. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek előbb szállít­ják a cukorrépát, felárat kap nak. A felvásárlás egyébként 1211 átvevőhelyen történik. Szlovákiában 62 740 hektár­ról 2 millió 200 tonna cukor­répát kell felvásárolni. A terv teljesítéséhez szükséges, hogy minden mezőgazdasági üzem­ben érvényesüljön a jelszó: egyetlen répa se vesszen kár­ba! JOZEF MORBACHER mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma Növénytermesztési osztályának agronómusa 1981. IX. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents