Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-08 / 186. szám, szombat

A „SZOLIDARITÁS" VEZETŐSÉGE AZ ANARCHIA ESZKÖZEIHEZ FOLYAMODOTT MEGSZAKADTAK A TÁRGYALÁSOK # ÜJABB SZTRÁJKOK, PROVOKÁCIÓK Békeünnepség és nagygyűlés Párizsban (ČSTK) — A mezőn kék, zöld és narancssárga sátrak százai, ideiglenes ruhaszárító-zsinórok, tábori konyhákból áradó illatok, így fest a Békemenet ’81 részt­vevőinek tábora, amely héthe­tes vándorlás után hétköznap először nem költözik. Csakúgy, mint a menet egész útvonalán, most is gitár szól a sátortábor­ban, Európa (különböző országa­iból és más kontinensekről ér­kezett emberek százai énekel­nek. A menet, 1200 kilométert meg- téve, Koppenhágából csütörtö­kön érkezett Párizsba. Am a mintegy 6000 résztvevő közül nem mindenki tartott tegnap pihenőnapot. Több százan — a japán résztvevőik vezetésével — megtekintették a Saint Germain sugárúton azt a kiállítást amely a 36 évvel ezelőtt Hirosi­mára ledobott amerikai atom­bomba okozta szörnyű tragédi­át tárja a látogatók elé. Ma és holnap az egyik legna­gyobb párizsi sportközpontban, a Pantin-kapunál békeünnepsé­get és nagygyűlést rendeznek. Reagan elutasítja a SALT—ll-t Az amerikai elnök nyilatkozata (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok „elszántságára“, a Szovjet­unióval szembeni „technológiai és ipari fölényére“ építi Reagan elnök az új amerikai kormány kelet-nyugati „tárgyalási“ tak­tikáját. Az amerikai főváros csődbe ment napilapja — a Washing­ton Star — két nappal utolsó számának megjelenése előtt 'kö­zölte annak a bészélgetésnek a szövegét amelyet Reagan a lap szerkesztőivel folytatott. Az elnök a fegyverkorlátozás kérdéséről szólva újra azt mond­ta, hogy tárgyalni akar a Szov­jetunióval. „Két tárgyalási te­rületről van szó, ők most kife­jezetten tárgyalni akarnak a hadszíntér! nukleáris erőkről. Le fogunk ülni tárgyalni velük erről, valószínűleg még az év vége előtt — jelentette ki, hoz­zátéve, hogy az előzetes megbe­szélések Haig és Gromiko kül­ügyminiszter szeptemberi talál­kozóján kezdődhetnek meg“. Ugyanakkor Reagan leszögez­te: továbbra sem hiszi, hogy az Egyesült Államok „valaha is ra­tifikálná“ a SALT-II szerződést, s azt legfeljebb „kiindulópont­nak“ hajlandó tekinteni. A be­szélgetésből kiderült, hogy Rea­gan amerikai erőfölényre akar­ja építeni egész tárgyalási tak­tikáját. Deficites költségvetés (ČSTK) — Mark Eyskens bel­ga kormányfő tegnap részleteket közölt az 1982. évi költségve­tés javaslatáról, amely mintegy 200 milliárd belga frank defi­cittel számol. A takarékossági politika keretében — amely Eyskens bevallása szerint „sok polgárt sújt“ — elsősorban új adókat vezetnek be, és a gaz­dasági életben átépítik az adó­rendszert. (ČSTK) — A „Szolidaritás“ hibájából tegnapra virradó éj­szaka Varsóban ismét meg­szakadtak a tárgyalások a Mieczyslaw Rakuwski minisz­terelnök-helyettes vezette kor­mányküldöttség és a „Szolida­ritás“ vezetősége között. A tárgyalásokra olyan időben ke­rült sor, amikor Walesa szak- szervezetei fokozzák az or­szágban a feszültséget, és Len- gyelország-szerte sztrájkokat, tiltakozó felvonulásokat szer­veznek politikai céljaik eléré­sére. ! i A PAP lengyel hírügynökség a tárgyalásokról szóló jelenté­sében megállapítja, hogy a „Szolidaritás“ vezetősége az anarchia eszközeihez folyamo­dott, megsértette a minden tárgyalásra érvényes alapvető elveket, majd minden indok nélkül a tanácskozást egyolda­lúan megszakította. Az ilyen eljárást a lengyel kormány a rosszakarat rendkívül élei' megnyilvánulásának tartja, ét kijelenti, hogy az események további alakulásáért teljes mértékben a „Szolidaritás“ a felelős. A kormány képviselői a tár­gyalásokon több olyan elvi kérdést tettek fel a „Szolida­ritás“ jelenlevő vezetőinek, amelyek e szövetség politika) tevékenységére vonatkoznak. Ez ugyanis túllépi alapszabály­zatának kereteit. A kormány- bizottság szóba hozta a kor­mány- és szovjetellenes tartal­mú plakátok és röplapok ter­jesztését, úgyszintén az állam alapvető érdekeivel ellentétes- tevékenységre tett legutóbbi kísérleteket s a Szolidaritás ezzel kapcsolatos álláspontját. A Szolidaritás vezetői azonban egyetlen kérdésre sem adtak választ. Lengyelországot újabb súlyos sztrájkok fenyegetik, több te rületen általános sztrájkok s olyan akciókat helyeztek kilá tásba, amelyek már a szabo­tázzsal határosak — állapítja meg a PAP jelentése. Ezek a tettek kompromittálják Len­gyelország jó hírnevét a vilá­gon, rontják az ország hitelét külföldön, és rendkívül nehéz terhet rónak az amúgy is ki merült népgazdaságra. A kormány a mostani tár­gyalásokon is többször kife­jezte, hogy hajlandó kompro­misszumot kötni. Az engedmé­nyeknek és kompromisszumok nak azonban határa van, ame lyen a „Szolidaritás“ vezető sége tudatosan túlment azzal az egyértelmű céllal, hogy konfrontációra kerüljön sor. A kormánynak azonban elegendő eszköze van a polgárok védel­mére, és kész megelőzni az anarchiát és az állam stabili­tását veszélyeztető tevékenység get — állapítja meg a tárgya­lásokról szóló jelentés. A kormánybizottság és » „Szolidaritás“ közötti tárgyalá­sok idején Walesa szakszerve zete Katowicében újabb politi­kai provokációhoz folyamodott A katowicei vajdaság vala­mennyi nagyvállalatában é? 60 bányájában tegnap délelőtt négyórás figyelmeztető sztrájk­ra került sor. A sztrájkba be­kapcsolódtak a városi tömeg közlekedés dolgozói is. Lengyelország más részein Is újabb provokációkkal fenyege­tőzik a „Szolidaritás“. Cipóié­ban és Poznaňban sztrájkké­szültséget rendelt el már az­zal, hogy bármikor sztrájkot hirdethet meg. A sztrájkké­szültség ugyancsak tovább tart Sosnowiecben, és a „Szolida­ritás“ hívei Krakkóban tiltako­zó felvonulásra készülnek. Kedden ül össze a LEMP KB Politikai Bizottsága A LEMP KB Politikai Bizott­sága úgy döntött, hogy a köz­ponti bizottság második ülését szombatról augusztus 11-re keddre halasztja el. A plénum az egyre rosszabbodó társadal­mi-gazdasági helyzet elleni küzdelem Jelenlegi problémáit és a pártnak a IX., rendkívüli kongresszus utáni tevékenysé­gét vitatja meg. A katowicei pártfórum felhívása A katowicei vajdasági párt-, bizottság elnöksége tegnapi ülésén a rendkívül bonyolult helyzettel és a tegnapi sztrájk­kal foglalkozott. Az ülés részt* vevői egyhangúlag elfogadták a társadalomhoz intézett felhí­vást. Ebben hangsúlyozzák, hogy a rossz ellátás okozta társadalmi nyugtalanságot az ellenséges erők a feszültség fokozására használják ki. A „Sžolidaritás“ helyi szervezete nyílt konfrontációra törekszik. A dokumentum határozottan elítéli a sztrájkokat, a lélekta­ni nyomás módszereit és az azok elleni erőszakot, akik dolgozni szeretnének. A katowicei pártfórum prog­ramtanácsa nyilatkozatban és levélben fordult az aktíva va­lamennyi tagjához. Hangsú­lyozza, hogy a katowicei párt­fórum tovább folytatja tevé­kenységét, egyebek között mar­xista—leninista szemináriumo­kat rendez a LEMP városi ős üzemi szervezeteinél. Ez össz­hangban áll a IX., rendkívüli pártkongresszus határozatával, és hozzájárul a párt sorainak konszolidálásához, egységének megszilárdításához a marxiz­mus—leninizmus elvei alapján — hangsúlyozza a nyilatkozat. KONKRÉT TETTEKRE, ÁLDOZATKÉSZ MUNKÁRA VAN SZÜKSÉG (ČSTK) — A moszkvai Prav­da lengyelországi tudósítója lá­togatást tett a varsói telefon­központ-gyártó üzembe, és ta­pasztalatairól riportban számol be. Megállapítja, hogy az aktív munka, a helyzet stabilizálása és a társadalmi élet normalizá­lása nem hagyja nyugton a szo­cializmus és a népi Lengyelor­szág ellenségeit. Ezek demagó­giával, provokációkkal és fenye­getésekkel igyekszenek kiélezni a helyzetet, és lényegében a ha­talomért harcolnak. A „Szolida­ritás“ szélsőséges erői a gazda­sági nehézségeket — amelyek nem utolsósorban az általuk szervezett sztrájkok eredményei — igyekszenek saját céljaikra kihasználni, fokozzák a feszült­séget, és gátolják a kormány in­tézkedéseinek végrehajtását. Egyre többen látják azonban IMII VIII. 8. H árom akadályt sikerrel vett eddig Reagan el­nök: a Kongresszusban meg­szavaztatta a szociális kiadá­sok lefaragását, majd a kato­nai költségvetés ezzel párhu­zamos emelését, s legfrissebb „sikerélménye“ adócsökkentési programjának a napokban tör­tént elfogadtatása. Hosszú idő után ő az első amerikai el­nök, aki meglehetőségesen bé­késen kijön a törvényhozással — legalábbis eddig —, jóllehet a számottevő republikánus többség birtokában elődeinél könnyebb helyzetben van. Sőt, az adóreform megszavazásánál 41 képviselőt még a demokra­ták táborából is elszippantott, de mint utólag maga is beis­merte, többet közülük a sza­vazást megelőző hajnali tele- lonrábeszélés árán. Reagan egyelőre újkeletű győzelmének fényében sütkére­zik. De nem pusztán öncélú, tekintélyének növelését célzó belpolitikai csatanyerésről van- e szó, s valóban ő az az „adó­megváltó“, akire az amerikai dolgozók milliói vártak? Elő­ször Is tisztázni kell, hogy ki­nek mit is jelent a Jövedelmi adók három év alatt összesen 25 százalékkal történő csök­kentése. Személy szerint Rea­gan elnöknek óriási presztízs- növekedést, s nem utolsó sor­ban azt, hogy szilárd ellenőr­zésre tett szert a Kongresszus két háza felett. Ezen túlme­nően a program viszonylag si­ma megszavazása látszólag azt Jelzi, hogy az elnök a szená­torok és a képviselők között tökéletes az összhang, tehát a választók egy békésen kor­mányzó, nem civakodó vezetés­től a korábbiakhoz viszonyítva többet remélhetnek. Ami siker Reagannak, az az átlagos jövedelemmel rendelke­ző állampolgárnak csupán a mézesmadzag felmutatását Je­lenti. Mert valójában mit is kap az átlagpolgár az adóre­formtól? Természetesen a mi­nimumot: épp annyival fizet jóformán semmit sem ad az áremelkedéseknek leginkább ki­szolgáltatott alacsony jövedel­műeknek, viszont nagyvonalú­an bőkezű a monopolista és nagytőkés körökkel szemben. A Fehér Ház erre a megkülön­böztető bánásmódra is talál — s úgy véli, elegendő Indokként szolgáló — magyarázatot: ha ezentúl a tőkések jövedelmé­ből kevesebbet kell adó for­AD0K-VESZEK HÉJA MÓDRA Reagan adócsökkentési programjának margójára ezentúl kevesebb adót az ál­lamkasszába, amennyivel töb­bet az infláció következtében a megélhetésre elkölt. Vagyis: amit a dolgozók nyernének a réven, azt elvesztik a vámon. Az adócsökkentési program persze meglehetősen differen­ciált, nem egyformán vonatko­zik mindenkire, mivel a maga­sabb jövedelmi kategóriákba tartozó elitrétegek — a nagy­tőkések, bankárok, üzletembe­rek — számára különösen elő­nyös. Átgondolt, Jólétet hozó program — legalábbis Reagan így népszerűsítette — no már akinek. A következő három évben összesen 150 milliárd dollárral csökkentik az adó­kat, vagyis egy évre átlago­san 50 milliárd arányos csök­kentés jut. Ebből az összegből 13 milliárd az említett tehetős — ám maroknyi — milliomos gárdát érint. De Reagan mind­ezek ellenére az Igazságos Jel­zővel Illette adóreformját. A valóságban viszont a program májában beszolgáltatniuk az államkasszába, a nyereségből több marad meg nekik, meg­növekszik a beruházási kedv, megpezsdül a pangó gazdasági élet, új munkahelyek létesül­nek, csökken a munkanélküli­ség ... stb. Legalábbis Reagan gazdasági tanácsadói az elmé­letben így képzelik el a vár­ható hatást. Ez persze a teória, viszont a mindennapos gazdasági gya­korlatban ez jóval bonyolul­tabb és előreláthatatlanabb. A leszállított adókulcsok mellett ugyanis megcsappannak az ál­lamkassza bevételei, márpedig a Fehér Ház újabb militarista terveihez további milliárdokra van szükség. S hogy ezt előte­remtsék, csak két megoldás kí­nálkozik: vagy a tartósan de­ficites gazdálkodás, avagy a másik fontos költségvetési té­tel, a szociális kiadások lefa­ragása. Az előbbit semmiképp sem szeretné Washington —- nehogy az utóbbi hetekben lábra állt és megerősödött dol­lár Ismét meginogjon —, az utóbbit viszont kérdéses, hogy mernék-e még tovább csökken­teni, hiszen Reagan második érvágása a költségvetésen épp a szociális kiadások 140 mil­liárd dolláros lefaragása volt. Hogy végül Is melyik válto­zat mellett döntenek, az első­sorban Reagan közgazdászain múlik, egy azonban biztos: a Pentagonnak bármi áron Is, de előteremtik az újabb szük­séges milliárdokat a legkorsze­rűbb fegyverekre. Utólag bár­hogy is pórbálja Reagan adóre­formját magyarázgatnl, elfo­gadtatni, világos, hogy az egész program egyetlen célt követ: pénzt, pénzt, minél több pénzt a hadügyminisztérium­nak. Vagyis az adócsökkentés lényegében nem más, mint adok-veszek washingtoni héja­módra, jóllehet, látványos szemfényvesztéssel úgy pró­bálják beállítani, hogy az a jó­lét garanciája, a kormány gon­doskodásának a jele. Minden­esetre nem hónapok, de évek kellenek ahhoz, hogy a prog­ram hatásának első jelei meg­mutatkozhassanak. M iután az amerikai elnök odahaza lényegében be­fejezte „a belső rendcsinálást“ — ahogy gazdasági Intézkedé­seit nevezte — most már azon a sor, hogy mielőbb lépjen külpolitikai téren is. Eddig ugyanis folytonosan a belső gondokra hivatkozott, viszont most már színt kell vallania a nemzetközt politika! poron­don Is. P. VONYIK ERZSÉBET — állapítja meg a Pravda —, hogy a „Szolidaritás“ szélsősége­sei a szakadék felé rántják az országot. A Pravda tudósítója a fent említett üzem több dolgozójá­val, párttagokkal folytatott be-, szélgetést, amely azt tükrözi, hogy sok lengyel gondolkodásá­ban változás állt be. Kazimierz Blonka, az üzemi pártbizottság első titkára azt hangsúlyozta, hiba lenne arra várni, hogy a kongresszus után egy csapásra minden megválto­zik. Határozott erőfeszítések nélkül nem telnek meg az üzle­tek áruval. Konkrét tettekre, minden egyén áldozatos mun­kájára és végül Időre is szük­ség van. A kongresszus egy sor feladatot tűzött ki, leszámolt a múlttal, elkötelezte magát a párt marxista—leninista irány­vonala mellett, és meghatározta a válság leküzdésének prog­ramját. Szükséges lenne azon­ban, hogy ez a program konk­rétabb legyen — mondotta Blonka. Sok függ ugyanis at­tól, hogy az egyes munkahelye­ken, a pártszervezetekben meny­nyire tudjuk konkretizálni ezt a programot. A politikai harc ugyanis — amelyről még nem mondható el, hogy elérte tető­pontját — tovább tart. Valamennyi riportalany hang­súlyozta, hogy e harc kimenete­léért nagymértékben felelős minden pártszervezet, minden kommunista. A párt csak akkor érhet el sikert, ha megerősíti sorait, és elmélyíti a tagság marxista—leninista öntudatát. Csak munkával lehet Javítani a helyzeten — állapították meg a beszélgetés résztvevői. Fidel Castro (ČSTK) — Fidel Costro, a Ku* bai KP KB első titkára, állam- és kormányfő tegnap hivatalos látogatásra Mexikóba érkezett. 1979 óta ez lesz a kubai és mexikói legfelsőbb vezetők har­madik találkozója. Castro és Portillo mexikói el­nök a térség problémáiról, né­hány Iparilag fejlett és fejlődő ország képviselőinek október­re tervezett mexikói csúcstalál­kozójáról, valamint a kölcsönös kereskedelmi, ipari kapcsolatak- ról folytat tárgyalásokat. Mexikó az amerikai kontinens államaival való kapcsolatainak Javítására törekszik, és tiszte­letben tartla minden ország azon Jogát, hosv maga válassza meg társadalmi rendszerét. .YJSHHMUSI Hirosima lakosai augusztus 6-án egyperces néma csenddel emlé­keztek meg azokról, akik a városra 36 évvel ezelőtt ledobott atombomba következtében vesztették életüket. A város parkjában gyászünnepséget tartottak a szörnyű tragédia áldozatainak emlé­kére (ČSTK — telefoto)

Next

/
Thumbnails
Contents