Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-07 / 185. szám, péntek

[T^mmwsn

SZOLGÄLTATÁSAINK

Mindennap más „főnök"

„De jó lenne, ha kitakarítana helyettem valaki“ — a hétvégi és a még kimerítőbb őszi—tavaszi nagytakarítások idején sok dolgozó nő sóhajt így fel, amikor munka utón második műszakban, vagy a szabad idejében a lakásban várja az alapos rendcsinálás. Az utóbbi időben, főleg nagyobb városainkban, valóra válhat a nők ezen óhaja: számos szolgáltató vállalat ugyanis takarítószolgálatot létesített. A valósághoz tartozik azonban, hogy — elsősorban a vidéki városokban — a szolgáltató vállalatok igyekezetét nem mindenhol koronázta siker. A háziasszonyok, amikor lehetőség nyílt volna rá, nem igényelték a segítséget, s' nem egy helyen megszüntették a takarítószolgálatot, vagy csak bizonyos munkákat végeznek, pl. szőnyegtisztítást a lakásban. Máshol viszont az érdeklődés jóval nagyobb, mint amire a takari- tószolgálat erejéből fut ja. A bratislavai Fővárosi Szolgáltató Vállalat lakáshigiéniai részlege, melyhez a takarítószolgálat is tartozik, az utóbbi csoportba sorolható.

— Nálunk sem volt ez kéz- dettől fogva így — kezdi a beszélgetést Schmidt Gyula, a lakáshigiéniai részleg vezetője. — — Húsz évvel ezelőtt, amikor szolgáltatásaink közé beiktattuk a magánlakások takarítását, egyetlen alkalmazottunk végezte ezt a munkát. Ma a 260 takarítónk közül 60 jár magánlaká sokba takarítani, 200-an közületi létesítmények számára dolgoznak. A kezdeti alig 300 megrendeléssel szemben tavaly 6650 lakásban takarítottunk.

Madarat tolláról...

A buszsofőröket pedig azokról o képekről ismerni meg, amelyeket maguk elé (föléj ragaszt- g/ ,nak az autóbuszban — vál- / áztathatnám át eképpen az is- /nert szólásmondást. Megértem., hogy a buszsofőrök munkahelyüket, vagyis az autóbusz első részét igyekeznek otthonossá, hangulatossá tenni. Vannak akik különböző zászlócskákat aggatnak fejük fölé, vannak akiic jelvényekkel szürküljük tele a napvédő lemez műanyagborít ó- ját. A fiatalabb sofőrök egyik része pedig szép színésznők, filmcsillagok, táncdalénekesek képeivel, esetleg egy-egy személyautó reklámfotóival ra- gasztgatják körül magukat. Mindez még el is viselhető — ha ízlésesen van elrendezve, de az ablaküvegekhez erősített műanyagvázában porosodó művirágok és az autóbusz irányváltoztatását piros szemmel kacsingatva jelző csinibabák látványa enyhén szólva ízlésromboló. Giccs, aminek itt sem volna helye. De ez még nem minden. A minap Kassán (Ko'sice) az egyik 30-as járaton közlekedő autóbuszban a sofőr már írott vallomást is közzé tett magáról. A szöveg magyar fordításban így hangzik: „Félelem érzetem és

pénzem soha nincs, de mindig szomjazom.4'

Nem tagadom, ez a mondat meglepett. Hirtelen nem is tudtam, hogy mire véljem a közölnivalókat: komolyan vegyem-e, vagy afféle vagánykodásnak, esetleg megfélemlítésnek tekintsem? A nyomtatott betűkkel írt szöveg alatt a gyermekcumik, tőlük kicsit odébb a festékkel eltorzított punkos lányok fényképe, majd a buszsofőr széke felé mutató piros táblácska fehér betűi: — rokkantak helye — teljessé tette a képet. A szemlátomást egészséges fiatalemberről így már elhittem, hogy az ízlésében (lelkivilágában?) tényleg rokkant lehet, csak azt nem értem, hogy ilyen állapotban hogy vezethet autóbuszt?! Nem értem továbbá azt sem, hogy Kassán (másutt is) a Városi Közlekedési Vállalat illetékesei olykor miért nem bírálják e tömegközlekedési eszközökben létesített „mini galériák“ képanyagát, szövegeit?! Vagy netán nekik is az a véleményük, hogy ez kizárólag a buszsofőrök magánügye, és mi utasok ne üssük bele az orrunkat?

SZASZÄK GYÖRGY

A számok közötti különbség mutatja egyrészt az érdeklődés növekedését (telefonon szinte reménytelen elérni a részleget, a vonal legtöbbször foglalt) másrészt azt, hogy a vállalat is igyekszik az érdeklődés növekedésével lépést tartani. Hogy ez nem teljes mértékben sikerül, az elsősorban nem az ő hibájuk.

— Sajnos nagyon nehéz erre a munkára megfelelő vállalkozót találni — panaszolja a részlegvezető. — Még a hivatalok takarítását is inkább vállalják a magánlakások takarítását valahogy más szemmel nézik az emberek. A munkaerőtoborzás nál amikor a részleteket meghallják gyakran elhangzik még legfőbb kifogásként: — „Másnak legyek a szolgája?“ S ha előnytelenebb is, inkább választanak más munkahelyet.

Ez a szemlélet a múlt csöke- vénye. Pedig a takarításnak éppúgy, mint minden más munkának kijár a megbecsülés. Annál is Inkább, mert aki végzi, munkája gyümölcsét nem is élvezheti. Másnap, más lakásban, más „főnökkel" kezdheti élőiről ugyanazt, s legtöbbször a háziak elégedettsége sem adhat elégtételt számára, a megrendelőknek ugyanis nem kel] otthon tartózkodniuk, amíg a takarítószolgálat dolgozói elvégzik a munkájukat. Éppen ezért tette fentebb a vállalkozó elé a „megfelelő“ jelzőt Schmidt Gyula. Akire ezt a munkát rábízzák, minden szempontból megbízhatónak kell lennie.

—• Kezdettől fogva irányítom a részleget, de takarítóinkra (nemcsak nőket, férfiakat is foglalkoztatnak, akik a nehezebb munkákat — szőnyegtisztf- tás, parkettcsiszolás stb. végzik), illetve viselkedésükre még soha nem volt panasz. S azt is el kell mondanom, aki egy pár hónapot kitart nálunk, az itt is marad. Többen már húsz éve dolgoznak a részlegen.

Persze a megrendelők sem mind egyformák. Nem egyet közülük fel kell világosítani, hogy — kicsit túlozva — a cipőtisztítás vagy a mosogatás nem tartozik a takarítók teendői közé. Mit is vállal tehát a takarítószolgálat?

— Vállalunk teljes nagylaka- rítust, szőnyegtisztítást, parkettfényezést és csiszolást, de rendelhető csupán ajtó- és ablak- tisztítás, esetleg csak szőnyegtisztítás is — sorolja a részlegvezető.

Ä munkadíj egy órára 11 korona 50 fillér, a szőnyeg- és parkett-tisztítás négyzetméterenként 6 korona.

— Sok gondot okoz számunkra és bizony gyakran munkánk minőségének a rovására megy, hogy nincs megfelelő gépi felszerelésünk a takarítók számára, gyenge minőségűek az olcsó tisztítószerek, drágát pedig nem használhatunk, arra nincs fedezetünk. Mindez hátráltatja a takarítók munkáját.

Pedig az érdeklődők, a megrendelők száma egyre több. A takarítást már két héttel előbb kell megrendelni, aki pedig rendszeresen hetente, vagy kéthetente akarja igénybe venni e szolgáltatást — jelenleg 140 állandó megrendelőjük van —, annak több mint egy évet is várnia kell, míg ezt az igényét kielégíthetik.

A Brachtl család a takarító- szolgálat legrégibb megrendelői közé tartozik. Náluk találtuk meg a részleg egyik ugyancsak legrégibb dolgozóját, Júlia Nem- covát.

— Tizenhét éve, a vállalat hirdetését olvasva, kerültém a takarítószolgálathoz — mondja megszakítva az ablaktisztítást. — Megtanultam, mert tanulni kellett, hogyan lehet rendesen, gyorsan takarítani, azt ís megszoktam, hogy naponta máshol van a munkahelyem, s közben a munkámat is megkedveltem Most már többnyire állandó megrendelőkhöz járok, s jó érzés számomra, hogy elégedettek a munkámmal.

— Hozzánk 11 éve jár kéthetenként Julka asszony — veszi át a szót a háziasszony édesanyja. — A lányom nagyon elfoglalt a munkahelyén, nekem pedig már sok volt rendben tartani az egész lakást. Ezért fordultunk a takarítószolgálathoz. Csak dicsérettel szólhatok a munkájukról, illetve Julka asz- szony tevékenységéről.

Ma, amikor a nők nagy ha nyada dolgozik, felelősségteljes munkát végez, egyre nagyobb szükség van a jó, széles teret felölelő szolgáltatásokra. A takarítószolgálat igénylése sem tekinthető tehát fényűzésnek, hanem a munkához való erőgyűjtés egyik módjának. S a szemléletváltozás, az illetékesek igyekezetével párosulva, ered^ ményesebbé teheti e szolgáltatás fejlesztését.

FLÓRIAN MARTA

ORVOSI TANÁCSADÓ

Gyógyszerrel az elhízás ellen

Fél évszázada foglalkoznak a kutatók az elhízás problematikájával. Az emberek nagy része nemcsak nálunk, hanem külföldön is, hízásnak indult. Ez a jelenség főleg a nőket tölti el érthető aggodalommal. Nemcsak esztétikai szempontból érdekli őket az évek folyamán rájuk rakódott súlyfelesleg, hanem egészségi szempontból is. Nem utolsósorban azért is szoronganak, mert testméreteik bővülése

A prágai IV. városkerületi pio- nírok már hagyományosan minden nyáron szorgalmasan gyűjtik a gyógynövényeket, melye- két szárítva adnak le a Gyógy- növénygyüjtő Vállalatnak (Jíŕi šourek — ČTK felvétele)

ruházkodási gondot is jeleni számukra. Némi súlygyarapodás mind a nőknél, mind a férfiaknál a kor velejárója, de ez még nem nevezhető kövérségnek.

Az elhízás oka nem is olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Vannak családok, amelyek több tagja kövér, így látszólag genetikai tényező is szerepel az elhízás keletkezésében. Statisztikai adatok szerint az elhízottak 73 százalékának egy vagy két szülője is elhízott.

Az idegrendszeri tényezők meglehetősen bonyolultak. Ezek közül jelentős az, amikor az éhség és jóllakottság érzésének és ezek szabályozásának zavarai lépnek fel. Érdekesebbek az ún. pszichés tényezők, ariielyekre először a pszichiáterek hívták fel a figyelmet. Szerintük pl. vannak olyan pszichés állapotok, amik fokozott evéshez vezetnek, Egyesek bánatuk, elkeseredésük kompenzációjaként az evés örömeibe menekülnek. Az ilyen betegek, ha rendbe jönnek, lefogynak, ha új bánat éri őket, meghíznak. Olykor olyan leküzdhetetlen vagy is jelentkezhet az emberben az evés után, mint az alkoholistánál, aki — ha jól esik, ha nem — iszik.

Az elhízottak külön csoportja azokból adódik, akik napközben alig, de este annál bőségesebben esznek. Sokan pl. a televízió nézése közben előszeretettel

Kormányintézkedések a megvesztegetés ellen

Ki ne tudná, hogy a jogtalan előnyök kivívásának nia is csorbulatlan fegyvere a csúszó- vagy hálapénz, magyarán mondva a megvesztegetés. Változatos formákban jelentkezik, többnyire a kereskedelemben, a szolgáltatásokban és az egészségügyben. Eltekintve attól, hogy közvetítésével nem is olyan kevesen meg nem érdemelten „tollasodnak“ és a korrumpálok — sokszor mások kárára — hozzájutnak ehhez-ahhoz, az ilyesmi erkölcsileg is rombol. Hiszen láttán és tapasztaltán a becsületes ember joggal felháborodik, az ilyesmi néha kedvét szegi, sőt sokan — tévesen — e szerint ítélik meg rendszerünket is.

Ezért oly fontos határozottabban és főleg eredményesebben fellépni az ilyen megnyilvánulások ellen. Persze ez semmiképp sem könnyű, elsősorban két oknál fogva. Az első, hogy nem élünk még a kommunizmusban, így anyagi és szellemi szükségleteink kielégítése nem igazodhat minden igényhez. Márpedig ez, ha párosodik a tudati csökevé- nyekkel, más szóval az emberi gyarlósággal, természetszerűen magában hordja az említett visszaélések lehetőségét. A másik ok az, hogy ez a jelenség nehezen leplezhető le. Rendszerint ugyanis csak a „partnerek“ tudnak róla, s nekik azután tényleg nem érdekük a lepel lerántása elmarasztalható, sőt büntethető üzelmeikről. Ez a magyarázata, jól lehet maga a megvesztegetés semmiképp sem fehér holló, hogy annál inkább minősülhet annak igencsak szórványos törvényes megtorlása.

Mégsem ülhetünk ölbe tett kézzel, és ezt nem is tesszük. Ennek újabb bizonyítéka az SZSZK kormányának idei áprilisi határozata, amely összegezve fogalmazza meg a megvesztegetés elleni harc problémái megoldásának intézkedéseit. Lényegében olyan vezérfonal ez, amely többnyire a hatályos jogszabályokra építve törekszik ebben a vonatkozásban minden szerv és szervezet együttműködésének, egyeztetett, komplex eljárásának elmélyítésére, hogy hozzájáruljon a korrupció okainak feltárásához és kiküszöböléséhez — társadalmi, gazdasági és kulturális életünk minden területén.

Az intézkedések elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a kötődő törekvések az irányítás minden szintjén kell hogy szerves részét képezzék a vezető dolgozók és a tisztség vise lök szervező, irányító, ellenőrző és nevelő munkásságának. A figyelmet összpontosítani kell azokra a területekre, ame: lyeken közismerten huzamos ideje és rendszeresen előfordul ilyen társadalomellenes tevékenység. A helyi feltételeknek megfelelően tehát nemcsak a már említett kereskedelemre, szolgáltatásokra és egészségügyre kell jobban odafigyelni, hanem például úgyszintén a helyi és az építőiparra, a területi tervezésre, a lakásgazdálkodásra, a társadalmi tulajdon védelmére, a közelláfásra, az idegenforgalomra stb.

A határozat azzal is foglalkozik, hogy az államigazgatásban hatásosabb lépéseket kell tenni a jogköri visszaélések meggátolására, a szervezetek pedig kötelesek szigorúbban ellenőrizni a leltári tárgyak felhasználásának módját, ne hogy azokkal visszaélhessenek a megvesztegetés céljaira.

Magától értetődő igény, hogy ezekkel a törekvésekkel összhangban tökéletesíteni kell az ellenőrző és a felügyeleti szervek tevékenységét, főként a megelőzést. A kormány intézkedései kiemelik a társadalmi szervezetekkel és a lakossággal való együttműködés elmélyítésének fontosságát is. Ennek keretében a nemzeti bizottságoknak, amelyeknek különben is meghatározó a szerepük a korrupció elleni küzdelemben, az eddiginél még figyelmesebben kell foglalkozniuk a lakossági panaszokkal, közérdekű bejelentésekkel és javaslatokkal. Nem kevésbé fontos — s az intézkedések erre is utalnak — a közvéleményt, a jogi propagandát moz gósítani mindannak tevőleges kiküszöbölésére, ami nem csak a köz, hanem a többség egyéni érdekét is sérti.

GALY IVÁN

esznek és isznak'. Az utóbbira külön ösztönzést kapnak a filmekből, melyekben a szereplők vedelik a különböző italokat. Ez a magatartás valójában helytelen, és könnyű változtatni rajta.

Elkényeztetett egyetlenkéknél ia jelentkezhet a serdülőkorban az elhízás, amikor túlzottan óvják a gyermeket a mozgástól és túletetik öt. Az eredmény az, hogy a gyermek gyámoltalanná, ügyetlenné válik, majd később szembekerül környezetével.

Erősen tartja magát az a hit, hogy az elhízás valamilyen hormonális zavar következménye. Ilyenkor a beteg hormonegyensúlyának helyreállításától várja elhízása megszüntetését. Nehéz neki megmagyarázni, hogy az elhízottak többségénél egyszerű túltáplálkozásból eredő elhízásról van szó. Oka: kalóriadús, zsíros konyha, nagy mennyiségű kenyér fogyasztása, ugyanakkor túl kevés a mozgás vagyis csők ken az energialeadás.

A kövér ember rendszerint nem fogyaszt, több táplálékot, mint az átlag, de az étkezések között ellenállhatatlan inger hatására és ösztönzésére édességekkel csemegékkel tömi magát.

A más módszerekkel nem befolyásolható elhízás esetére ajánlják a teljes koplalást, amelynek idején fontos az ágynyugalom, és a korlátozott mozgás. Ez az eljárás a látszat ellenére is aránylag könnyen elviselhető, de csak orvosi felügyelettel.

A kövér ember számára előírt étrend alapja elsősorban a szénhidrátok csökkentése, a kaľória- szegénység és a vitaminok pótlása, Sokan a gyakori kisebb étkezéseket ajánlják. Tapasztalat szerint a napi háromszor étkezők között több az elhízott, mint a napi ötször étkezők között. Hangsúlyozni kell, hogy a már létrejött hízás csökkentése ne hezebb feladat, mint annak megelőzése.

A gyógyszeres kezelést illető en az a vélemény, hogy a sze rek használata legtöbbször abba a tévhitbe ringatja a kövér em bért, hogy a gyógyszer szedésé^ vei mindent megtett testsúlyának csökkentésére és ezért a szer szedésekor megfeledkezik a diétájáról. A hízás elleni gyógyszerek kezdetben kétségtelenül csökkentik az étvágyat, de bizonyos idő után megszokottá válnak, sőt később szenvedélyes étkezésre ösztönöznek. Ta Ián a mellékhatásuk az, ami miatt az orvosok idegenkednek a gyógyszeres fogyókúrától. Ezek: idegesség, nyugtalanság, álmatlanság, depresszió stb. Végered ményben azért nem szabad a fogyasztó tablettákra építeni, mert az előírt étrend megtartását ezek szedése sem teszi feleslegessé.

A legtöbb elhízottnál számítani kell arra, hogy további kezelésre és megszorításokra szorul, és ezt kevés ember bírja kitartással. Lehangoló érzés látni azt, hogy a páciens idővel belefárad a küzdelembe és hízik tovább, nem törődve az elhízás veszélyeivel’.

A helyzet azonban nem re ménytelen. Idő kérdése, hogy a kutatók megtalálják azt a megfelelő szert, amely alkalmas lesz nemcsak a hízás keletkezésének megakadályozására, hanem a létrejött elhízás megszüntetésé re is.

Dr. MARÉK ANTAL

1981.

VIII 7r