Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-06 / 184. szám, csütörtök
KELL A NAGY FELADAT Arcképvázlat Somorjai György operaénekesről EGYÜTT NEVELNI Nyári szünidő van. Somorjai Györgyöt, a Kassai (Košice) Állami Színház operaegyüttesének vezető basszistáját mégis serény munkában találom. Zongorajátéka és mélyen zengő, szép telt énekhangja az egész lakást betölti. — Nyáron sincs pihenés? — A mi szakmánkban — mondja nyomatékkai — sohasem lehet teljesen leállni. Minél idősebb egy énekes, annál többet kell gyakorolnia, hogy tartani tudja szellemi és fizikai kondícióját, hogy ne fátyolosodjon el a hangja, ne romoljon az into- nálása.’ (Somorjai György egyébként most „középkorúnak“ számít.) — És pillanatnyilag min dolgozol? — A kassai filharmonikusokkal szeptember 17-én részt veszek a Zilinai Zenei Fesztiválon, ahol Muszorgszkijt éneklem majd. A nagy orosz zeneköltő élete utolsó szakaszában közel ötven dalt is írt, ezekből szeretnék a fesztiválon előadni egy ciklust, A halál dalai és táncai címűt. Azután a színházról, a csehszlovákiai és más országokbeli zenei életről, a pályájuk delelője felé. közelítő művészekről, emlékezetes előadásokról ejtünk szót. S miközben felesége, a bájos Lyd i, aki a színház szopránszólistája, jégbehűtött málnaüdítővel kínál bennünket, visszakanyarodunk a múltba, a diákévekre, a pályakezdésre, az első nagyobb előadásra, a külföldön töltött esztendőkre. Somorjai György, miután Eperjesen (Prešov) leérettségizett és Bratislavában a konzer- vatóriumi képzést is maga mögött tudta, beiratkozott a Zene- művészeti Főiskola énekszakára. Tanára a kitűnő zenepedagógus, az időközben elhunyt Anna Ko- rinská docens volt, aki nyolc éven át (a végzés után is) formálta egyéniségét és hanganyagát, csiszolta-alakította énektechnikáját. Aztán 1961-ben elvégzi a főiskolát, és két évre a Banská Bystrica-i Jozef Gregor Tajovský Színház operatársulatához szerződik. — A Tajovský-színháznál töltött idő tulajdonképpen a gyakorlóéveket jelentette? — Ügy is mondhatnám. Ott mindjárt „bedobtak a mélyvízbe“, ami azt jelenti, hogy legelső alakításként rám bízták Eugen Suchoň örvényének Štelina- szerepét. Ami egy kezdő számára meglehetősen nehéz feladat. Szurkoltam is egy kicsit. „Ha már megkaptad — ismételgettem magamban — meg kell birkóznod vele“. Sikerült. Ä Tajovský-színháznál eltöltött idő elég volt hozzá, hogy Somorjai György befutott énekessé érjen. Mint olyan művészt, aki kitűnő adottságainál, hivatására való tökéletes felkészültségénél fogva méltóképpen képviselheti a csehszlovák zenekultúrát, a Slovkoncert hosszabb külföldi vendégszereplésre küldte. Két két évet iiz NDK-beli Meiningenben és Dessauban töltött. Annak ellenére, hogy ekkor még nem bírta eléggé az olaszt, Meiningenben több olasz opera főszerepét bízták rá. Itteni legemlékezetesebb szerepe Ramphis főpap alakjának megformálása Verdi Aidájában. Közismert, hogy Dessau az NDK Wagner-centruma. E város fontos állomáshely volt Somorjai György pályáján, mivel nagy lehetőséget kínált a művészi fejlődésre. — Mit éreztél, amikor egyszerre szemben találtad magad a nagy Wagnerrel, akit a fiatal operaénekesek „próbakövé“-nek tartanak? —Az első pillanatban kissé megszeppentem. Persze nem én voltam az első. Mással is megesett ez. Wagner egy kicsit faszéinál ja, feszélyezi az embert. De az is igaz, hogy a nehéz szerep, a nagy feladat aktivizálja is. Felgerjeszti az ember becsvágyát. Rákényszerít, hogy vállald a kockázatot, amely mély és nagy élménnyel kecsegtet, a siker felemelő érzését előlegezi. Ám nem volt könnyű Wagner „második hazájában“ nagy basz- szusszerepeiben helytállni. — Milyen emlékezetes szerepeid fűződnek Dessauhoz? — Énekeltem A bolygó hollandiban a Holland szerepét, Hunding szerepét a Walkürben, de a legszívesebben talán a Lohengrin Heinrich királyát énekeltem — nagyszerű lehetőség van benne arra, hogy az énekes a figurával azonosulva megvalósítsa önmagát, hogy belső hangjait is megszólaltathassa. Azután Svájc következett, ahol Somorjai György öt évig működött. Itteni énekesi tevékenysége elsősorban St. Gallen- hez, a város nemzetközileg is elismert operaházához kötődik. — A svájci vendégszereplésről mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy legfeljebb három évre kötnek egy-egy énekessel szerződést. Egyébként itt a jobb énekesek kilencvennyolc százalékban külföldiek. Különösen kezdetben az jelentett nehézséget, hogy egy-egy szerepet három — olasz, francia és német — nyelven kellett betanulni. Ezt megköveteli a város és a környék lakosságának nemzetiségi összetétele. Ez a repertoárra is kihatott. Itt sok olasz, német és francia operában léptem fel. Évenként hét-kilenc bemutató is volt, ami összegezve az itthoni három-néggyel, túlságosan nagy megterhelés. Ez egyébként jellemző a nyugati világra. Kifacsarják az emberből a nedvet. Amíg énekelni tud, kell, aztán mehet. Nem szerettem volna ott megöregedni, ezért idejében távoztam. Ami a szerepeimet illeti, Mozarttól Richard Straussig sok emlékezetes nagy alakításra volt lehetőségem. Somorjai György 1971 szeptemberében tért haza. Azóta fe leségével együtt a kassai Állami Operaház szólistája. A színház vezető basszistájaként sokféle szerepet kap. A buffó szerepkörtől a basszbariton szerepekig számos zenedrámában és operában bízták meg a főszerep el- éneklésével. Énekelte többek között Cikker örvényének öreg Stelináját, Verdi Don Garlosából Fülöp királyt, a Nabuccóból a főpap szerepét, Guonod Faust és Margarétájának Mefistóját és így tovább. — Itthon mi volt az utolsó nagyobb szereped? — Gershwin Porgy és Bess című dzsesszoperájában ének lem Porgy szerepét, ami szintén nem könnyű dolog, hiszen . tiszla basszbariton szerepről van szó. Az opera végén például egy bariton g-t kell „kivágnom“. — És ősszel milyen munka vár rád? — November 15 én lesz a Don Quijote bemutatója. Az operát vendégként a bratislavai Braňo Kriška rendezi. A főszerepet rámosztotta ki. Érdekességképpen megjegyzem, hogy az ő segítségével formáltam meg első operaszerepemet is, az örvény Stelináját. — Sokat dolgozol. Hogyan bírod erővel? — Úgy, hogy közben pihenek Is. Hacsak tehetem, örömmel teniszezek és olvasok. Főként jó szépírókat. KÖVESDI JÁNOS Liszkay Béla, a Komáromi (Komárno) Gépipari Középiskola nyáron érettségizett tanulója az idei XXX. matematikai olimpián elért eredményei alapján bekerült az országos döntőbe és csupán két pontja hiányzott ahhoz hogy eredményes legyen. Egy ilyen verseny pedig nem kevés élményt jelent. — Milyen volt az ország nyolcvan legjobb tanulójának versenye? — A matematikai olimpiának valamennyi fordulója érdekes és izgalmas. Az országos döntő egyben kvalifikáló verseny volt a nemzetközi diákolimpiára; ezen a döntő első helyezettjei vehetnek részt New Yorkban. — Vajon mi ösztönöz egy inai fiatalt arra, hogy éppen ezzel a — sokak által túlságosan elvont, száraz — tárggyal foglalkozzék a többinél behatóbban? — Amióta az eszem tudom, mindig szerettem a matematikát. Egyértelmű, logikus világ a számokkal és betűkkel végzett műveletek világa. Eleinte a lelkesedésem nagyobb volt, mint az eredményeim, de a kitartó munka végül mégis kamatozott. — Egy tantárgyat nem elég szeretni, a tudást meg kell alapozni, komoly munkával. — Ebben osztályfőnököm, Vincze tanárnő volt az egyik pátrőnusom. Tőle kaptam az első középiskolai versenyfeladatokat. A matematika szakkör munkájába is bekapcsolódtam, s ennek eredményeként két évvel ezelőtt negyedik helyet értem el a matematikai olimpián, majd a következő évben a 8— 13. helyre kerültem. Bekapcsolódtam a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok és a prágai Rozhledy matematicko- fyzikální című folyóirat feladatainak megoldásába is. Fizikából már előbb megmutatkoztak a tanulás eredményei: kilencedikes voltam, amikor a kerületi verseny második helyezettje lettem. De igazi barátom mindmáig a matematika ... — Van-e valami titka a ver* senyre való felkészülésnek? Pártszerveink, -szervezeteink és a nemzeti bizottságok — amint azt a közelmúltban lezajlott járási párlkonferencia is hangsúlyozta — nagy figyeľmet fordítanak a losonci (Lučenec) járásban az iskoláskor előtti nevelésre, arra, hogy a hatéves gyerekek egységesen, jól felkészülve lépjék át az iskola kapuját. Ehhez járásunkban megvannak a szükséges káder- és pedagógiai feltételek, hiszen az óvónők 98,6 százaléka képesített. Az utóbbi években tovább bővült az óvodák hálózata. Járásunkban jelenleg 87 óvoda működik, 1U7 osztállyal, amelyekben 4119 három-hatéves gyermekről gondoskodnak; ez a gyermekek 85,7 százalékát jelenti. Habar e téren jó eredmé nyékét érünk el, nehézségeink vannak az óvodák korszerűsítésével. Ezeket az ipari és mező- gazdasági üzemek bevonásával orvosoljuk; közreműködésükkel ez ideig nyolc üzemi óvoda épült. Arra törekszünk, hogy az óvodákban következetesen valósuljon meg a két alapvető nevelési tényező — a család és az iskola — együttműködése. Az alapiskolákban, gimnáziu mokban, szakközépiskolákban és szaktanintézetekben ugyancsak az új oktatási és nevelési tervezet megvalósítására törekszünk. Pártunk oktatáspolitikájával összhangban a párl:-, a SZISZ- és a pionírszervezetek a tanulók kommunista nevelését szorgalmazzák. A tudományos világnézetre nevelést nagymértékben segítik az ateista és különböző szakkörök, amelyek pozitívan hatnak a tanulókra. Kedvezően befolyásolják nevelésüket a forradalmi hagyományok szobái, a különböző politikai rendezvények és évfordulók. Pozitívan hat a tanulókra az internacionalista klubok tevékenysége és az iskolák közötti baráti kapcsolatok ápolása. Iskoláink közel kétharmada bará— Nincs. Komoly eredményt csak kitartó munkával lehet elérni. Akiben nincs elég akarat és kitartás a mindennapos „ön- gyötréshez“, az nem számíthat sikerekre sem a sport, sem a matematika világában, de még talán az írdalomban sem. Ahhoz, hogy egy tárgy lényegét megértsük és biztonsággal elsajátíthassuk, nem eľég az érdeklődés és a tárgy szeretete. Ez csak a kezdet. Csupán sok-sok feladatmegoldással lehet eljutni a sikerig, a jól végzett munkából fakadó elégedettségig. — Azt mondtad, a matematika az igazi barátod. Hadd áruljuk el, hogy ennek ellenére fizikával és számítástechnikával is foglalkozol. Hogyan fér össze ti kapcsolatot tart a szocialista országok iskoláival. Említést érdemel a losonci gimnázium és a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt szakintézete, mely a harkovi szakintézettel van kapcsolatban. Alapiskoláink fokozott figyelmet fordítanak a pályaválasztásra. Járásunkban több alap- és középfokú iskola kapcsolatot tart ipari és mezőgazdasági üzemekkel; az iskola és az élet szoros kapcsolatának elmélyítésében bevált forma, hogy több szocialista munkabrigád védi nökséget vállalt a pionírszervezetek fölött. Kedvezően hatnak a tanulók pályaválasztására az üzemekben működő technikát körök. Például az utekáči üveggyár nagymértékben segíti a ta-* nulók munkára nevelését. To< vábbra is fontosnak tartjuk, hogy az üzemekben egyre több szakkör alakuljon. Tudatában vagyunk, hogy az Igényes feladatok következetes teljesítése nagyban függ a párt- szervezetek, -csoportok és « kommunisták tevékenységétől, attól, hogyan érvényesítik a párt vezető szerepét, befolyását az oktató-nevelő munkában, az osztályon és iskolán kívüli tevékenységben. Az oktatási intézményekben — amint azt a járási pártkonierencia is megállapította —, a párt vezető szerepe tovább mélyült, s érvénye-1 sülnek a lenini elvek. Pozitívan értékeljük, hogy a pártszervezetek és -csoportok tevékenységüket nem korlátozzák csupán az oktató-nevelő folyamatra, hanem figyelemmel kísérik az osztályon kívüli nevelést is. Pártszervezeteink szoros kapcsolatot tartanak a nem* zeti bizottságokkal, a kulturális, népművelési és sportszervezetekkel, hogy közösen munkálkodjanak a tanulók nevelésén. TANKINA ISTVÁN a losonci járási pártbizottság 'titkára a két- illetve háromféle tárgy? — Tulajdonképpen a fizikában és a számítástechnikában Is kamatozhat a matematikai érdeklődés. A megoldandó feladatokban éppen az az izgalmas, hogy matematikai ismereteimet a megszokottnál eltérő körülmények között is próbára tehetem. — Érettségi után vagy. Hová, merre vezet az utad? — Továbbtanulok, bekerültem a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem természettudományi karára. Pillanatnyilag ez a legnagyobb öröm számomra, a távolabbi jövőre még nemigen gondolok. Egy azonban biztos: jövendő munkám szoros kapcsolatban lesz a matematikával. hgy A Romboid júliusi számából Több figyelemre méltó olvasnivalót kínál a Romboid című szlovák irodalmi folyóirat 7. száma. Indító írásként Vladimír Petrík Autor životnej pravdy (Az élet igazság írója j című tanulmánya olvasható Peter Ji- lemnicky kysucai regényeiről (pl. a Győzelmes bukásról, a Töretlen földről, a Visszatérésről, a Sötétségről stb.). Vladimír Petrík megállapítja, hogy éppen a kysucai táj és nép volt az, mely meghatározta Peter Jilem- nlcký alkotói és művészi fejlődésének irányát. Ezt .magának az írónak egyik, 1945-ből származó vallomásával is megerősíti.* „Kysuca döntő jelentőségű állomása volt életemnek A lap kritikai rovatában több kritikus — Vincent Sabík, Stanislav Smatlák, Viktor Kochol, Viliam Marčok és Ondrej Maru- šiak — folytat érdekes, számos új műértékelési szempontot felvető polémiát Vincent Šikula Vilma című regényéről, majd azt kővetően Vincent Sikulának a polémiához fűzött lírai hangvételű, vallomásszerű eszmefuttatását olvashatják a neves szlovák prőzaíró munkássága iránt érdeklődők. Versrovatában Ivan Mojík, Kornel Smržík és Stefan Belák költeményeit közli a lap. Ehhez kapcsolódik Albín Bagin Lesk a bieda súčastnej poézie (A mai költészet csillogása és nyomorúsága) címen közölt tanulmánya a jelenkori szlovák költészetről. A szépprózát Viliam Sikula Mafka című elbeszélése képviseli. Galina Sivačenková Rudolf Jašík prózaíró művészetének irodalomtörténeti felméréséhez közöl adalékokat, Dionýz Ďurišin viszont a „specifikus irodalomközi társaságokról“ értekezik. Figyelemre méltó Marian Vr selý bíráló hangú elemzése mai könyviadás képzőművésze problémáiról, a kiadott köny vek grafikai küllemének esztétikai hatásáról. A folyóirat recenziós rovatában Marian Kováčik, Ivan Mojík, Emília Jalšovská, Mila Srnková új verseskötetéről, valamint Juraj Váh prózakötetéről, a szovjet Valentyin Raszputyin Pros- csanyje s Matyoroj (Isten veled, Matyóra) című regényének cseh nyelvű kiadásáról közöl ismertetést. (kö) BARÁTJA: A MATEMATIKA
