Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-20 / 196. szám, csütörtök

At ógyallai csillagvizsgáló a századfordulón lArcnív felvétel) Száztíz éves csillagda Lemez- társastánc-kedvelőknek Az ógyallai (Hurbanovo) csillagvizsgáló Közép-Európa legrégibb intézetei közé tar­tozik. 1871-ben alapította mint magánobszervatóriumot dr. Konkoly Thege Miklós (1842 — 1916). aki a csillagászat és az obszervatórium fejlesztésére áldozta vagyonát, ennek szen­telte életét. A csillagvizsgálónak működé­se legeredményesebb éveiben kilenc kupolája volt, amelyek­ben különböző nagyságú táv­csövek és más műszerek vol­tak felszerelve. A csillagászati megfigyelések tárgya először a Nap és a napfoltok észlelése volt. A megfigyelések eredmé­nyeit a zürichi központba küld­ték, ahol azokat a legjobbak között tartották számon. A me­teorok megfigyelésére hálóza­tot hoztak létre: ezek állomá­sait meteoroszkópokkal is el­látták. A rendszeres meteor­megfigyelések közül említést érdemel a Perseidák 1875-ös megfigyelése, amikor Ögyallán percenként 38 meteort figyel­tek meg. Különösen értékesek a bolygók felszíni változásai­nak megfigyelései, amelyek so­rán főleg a Jupiterről és a Marsról készítettek fényképe­ket és rajzokat tengelykörüli forgásuk megállapítására. 1874- ben megfigyelték a Venus el­vonulását a Nap előtt. Elvé­gezték a Hold különböző terü­leteinek spektrális megfigyelé­sét is, amelyeket földi kőzetek spektrumképével hasonlítottak össze, hogy így tárják fel a Hold kőzeteinek összetételét. A csillagvizsgáló főleg fényes üstökösök és meteorok spekt­roszkópiai megfigyelésével vált Ismertté. A Halley üstökös 1910 májusi megfigyelése mindmáig szerepel a tudomá­nyos irodalom adattárában. Konkolyt kora egyik legjobb megfigyelőjének tartották. Számos egyéb megfigyelés mellett figyelmet érdemel a Nova Perseidák fotometrálása, a naprendszer környező csilla­gokhoz való sebességének ki­számítása, egyes csillagok hő­mérsékletének megállapítása, a csillagos égbolt rendszeres fényképezése és zivatarkor a villámok színképének elemzése. A csillagvizsgálóban pontos időmeghatározások is rendsze­resen folytak a Gotthard féle meridiánkörön, s évek hosszú során naponta az ógyallai In­tézet adta a pontos időt a va­sút és a posta számára. 1890-ben dr. Konkoly Thege Miklóst a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára az orszá­gos meteorológiai intézet igaz­gatójává nevezték ki. Nem sokkal később Ögyallán, ahol már 1867-től Is végeztek rend­szeres időjárásmegfigyeléseket, új meteorológiai obszervató­rium építését kezdték meg és; «'i csillagászati megfigyelések iöldmágnesességi és szeizmikus megfigyelésekkel bővültek ki. 1919-ben az ógyallai intézet a prágai csillagvizsgáló állami asztrofizikai obszervatóriuma lett. A csillagvizsgáló ebben az időben nélkülözte fő műszerét, a nagy távcsövet, amelyet már korábban Budapestre szállítot­tak. Az obszervatóriumban ma­radt viszont a többi műszer jelentős része, s ez lehetővé tette a tudományos munka folytatását. A Zeiss cégtől 1927-ben ka­pott 600 mm átmérőjű reflektor (tükrös távcső) beállítása és kipróbálása után az ógyallai intézet a köztársaság legna­gyobb és legmodernebb távcsö­vével rendelkezett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy dr, šternberk, az intézet egyik munkatársa 1920-ban Európában elsőnek fényképezte le a naprendszer újonnan fel­fedezett bolygóját, a Plútót. A második világháború alatt Ögyallán csak földmágnesessé- gi, szeizmikus és meteorológiai megfigyelések folytak. A csil­lagászati észleléseket csak 1962-ben újították fel és ellát­ták az intézetet a szükséges asztronómiai műszerekkel is. A csillagvizsgáló tudományos programjába tartozik a Nap kromoszférájának megfigyelése, a Nap fotoszférájának rend­szeres rajzolása és fényképe­zése, a meteorok megfigyelése, a nap- és holdfogyatkozások, valamint üstökösök megfigyelé­se. Az intézet tevékenységé­nek súlypontja a tudományos ismeretterjesztés lett, hogy összhangban a társadalom szükségleteivel felkeltse a köz­vélemény érdeklődését a ter­mészettudományok iránt és hozzásegítsen az emberről és az embert körülvevő világmin­denségről alkotott helyes, tu­dományos világkép formálásá­hoz. A csillagvizsgáló vezetősé­gének kezdeményezésére szüle­tett meg az első szlovákiai csillagászati folyóirat, a Koz­mos, a Szlovákiai Amatőr Csil­lagászok Szervezete és az a mechanikai-optikai műhely, amely kisebb távcsövek készí­tésével foglalkozik főleg isko­lák és csillagászati szakkörök Bratislava, malomvölgyi diák­otthon. A friss lángos illata egészen az emeletig kísér, de a délutáni napfény a földszinten marad. A második emeleten már csaknem vaksötétben járok, vi­lágosság csupán a folyosó túlsó végéről szűrődik be. Szoba szo­ba mellett, csendre csend felel. Pár lépéssel odébb diszkózene szól, halkan, visszafogottan. Az­tán kinyílik az ajtó, han­gosabb lesz a dallam, beleremeg a folyosó. Álomról, ébrenlétről, szélmalomharcról szól a dal a kétszázhuszonhármasban. — Egy pillanat. Csendesebbre fogom a zenét — mondja elné­zést kérőén Alekszandr Komar- nyickij, aki tizennégy társával érkezett hozzánk építőtáborba a Szovjetunióból. — Két órája sincs, hogy megjöttünk a mun­kából, s egy kicsit lepihentünk. Lehet, a tikkasztó meleg az oka, hogy ma jobban elfáradtunk, mint tegnap. Építkezésen dol­gozunk, most éppen alapokat rakunk. — Előbb, amikor bemutatkoz­tam, szinte önkéntelenül ma­gyarra váltott. Hol sajátította el ilyen jól a magyar nyelvet? — Ungvári vagyok, ott él a családunk, s mivel vegyeslakos­ságú városban nőttem fel, ma­gyarul is megtanultam. Most fe­jeztem be a második évfolya­mot az ungvári felsőoktatási intézmény kémia tanszakán. Ta­valy nyáron otthon is építőtá­borban töltöttem a szünidő egy részét, s ott is hasonló munkát végeztem. Csövet raktunk le, mert a közművesítéshez osztot­tak be bennünket. Sztanyiszlav Rjabokony, a szobatárs szintén ukrajnai. — Azt hiszem, én veszem majd a legnagyobb hasznát a munkának, mert építészmérnöki karra járok. A főiskola első két számára. 1972-től az intézet mint az Amatőr Csillagászok Szlovákiai Központja irányítja és segíti az amatőr csillagá­szok tevékenységét. Különösen közkedvelt a szlovákiai ifjú csillagászok már hagyományos nyári tábora, nagy érdeklődés kíséri a csillagvizsgáló által szervezett különböző tájéko­zottságfelmérő és alkotói ver­senyeket. mint a Mit tudunk a csillagokról? Napórákat kere­sünk, Asztrofot, de a csillagá­szati témájú kiállításokat és filmfesztiválokat is. Az Amatőr Csillagászok Szlovákiai Köz­pontja ezenkívül több csillagá­szati tematikájú könyvet, bro­súrát jelentetett meg, amelyek­kel igyekszik segítséget nyúj­tani a csillagászat gyakorlati kérdéseiben, a megfigyelések technikájában és módszerében. Az ógyallai csillagvizsgáló kapcsolatot tart a Nemzetközi Csillagászati Szövetség köz­pontjaival, s eredményesen együttműködik a szocialista or­szágok. főleg a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Magyaror­szág, Bulgária és Jugoszlávia bemutató csillagvizsgálóival. Tudományos munkáját, akár­csak népművelői tevékenységé­nek fontosságát értékeli társa­dalmunk is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a gondos­kodás, amellyel a csillagvizs­gáló fejlődését, jövőjét bizto­sítja. Érinti ez ugyanúgy a tu­dományos megfigyeléshez szük­séges műszerek biztosítását, mint a népművelői, ismeretter­jesztői munka eredményessé­géhez szükséges planetárium­mal ellátott épületkomplexum építését, amely lassan befeje­zéséhez közeledik. Elmondhatjuk, hogy az Inté­zet a több mint százéves ha­gyományokhoz híven ma is a haladást, a tudományos kuta­tást szolgálja, de korunk, a szocialista társadalom szelle­mében ezt a tudást, a megszer­zett ismereteket meg akarja osztani mindenkivel. A Nemzetközi Csillagászati Szövetség megbízásából 1979- ben a Smithson obszervatórium katalogizálta az addig felfede­zett kisbolygókat. Kettő közü­lük. az 1295-ös és az 1445-ös, amelyeket Reimuth C. illetve Kulin Gy. fedezett fel, az ógyallai csillagvizsgáló és ala­pítója tiszteletére az Ögyalla, illetve a Konkoly nevet kapta. DRUGA LÁSZLÓ évét Harkovban végeztem, szep­tembertől pedig itt a szlovák fővárosban folytatom tanulmá­nyaimat. — Mi ugyanis nemcsak építő­táborba jöttünk ide, hanem ta­nulni is — veszi át a szót Alek­szandr. — A szovjet—cseh­szlovák kulturális egyezmény keretében ősztől Bratislavában tanulunk tovább. Idén harminc­kilencen jöttünk Csehszlovákiá­ba, ebből huszonnégyen Prágá­ba mentek. Három fiú nyit be a szobába, élükön Andrej Sehovcov, aki elektromérnöknek készül. — Szüleim Is elektronikával foglalkoznak, mindketten szak- középiskolában tanítanak. Álta­luk szerettem meg a műszaki pályát, bár döntésemben nem befolyásoltak. Amikor lehető­ség nyílt a külföldi továbbtanu­lásra, tanáraim engem is aján­lottak. Kijevből jött Andrej Cifir is, akárcsak Andrej Sehovcov. Iz­mos, zömök fiú, aki aligha tar­ja megerőltetőnek a kétkezi munkát. — Én azért örülök az építőtá­bornak, mert ott is tanulhatom a nyelvet és szeptembertől nagy szükségem lesz rá, hiszen a Szlovák Műszaki Főiskola hall­gatója leszek. — Otthon mit tanult? — Vegyészetet. A kijevi ve­gyészmérnöki karra jártam. Két évet végeztem el, de itt is a második évfolyamban kell foly­tatni tanulmányainkat. Hasznos­nak tartom, hogy a főiskolán már otthon is tanultam szlová­kul, azt hiszem, ez sokat köny- nyít helyzetünkön. — Egyetértek Andrejjal, mert Kijevben én is jártam szlovák nyelvtanfolyamra, így nem iz­Napjainkban kulturális éle­tünk sokszínűségéhez egyre több társastánc csoport rendszeres működése is hozzájárul. Külön öröm számunkra, hogy közülük nem egy CSEMADOK-szerveze- tek keretében tevékenykedik. Kétségtelen, hogy a szabadidő hasznos kihasználásának egyik érdekes, az esztétikai és zenei ízlést alakító módja a társastán­cok művelése, hiszen ennek ke­retében a zeneélvezés egybekap­csolódik a fizikai mozgással. A társastánc mozgalom fejlő­dését van hivatva elősegíteni az a hanglemezsorozat is melyet az OPUS ad ki. A hasznos sorozat második lemeze Tancujte s nami 2 (Táncoljanak velünk ?) címmel jelent meg a közlemúlt- ban azzal a szándékkal, hogy segítse a társastánc csoportok munkáját, a nemzetközi társas­tánc versenyek kötelező száma­iként előírt legkülönfélébb tán­cok betanítását, a tánczene disz­kó irányzatának ápolását, az if­júsági diszkóklubok tevékenysé­gét. A lemez dramaturgiájából, jellegéből következik, hogy el­sősorban a társastánc csoportok, a klubok, az ifjúsági szerveze­tek, az iskolák és a tánctaná­rok érdeklődésére tarthat szá­mot, ajánlható azonban minden­kinek, aki kedveli a jó ritmusú és színvonalasan előadott tánc­muzsikát. A lemez számait a televízió­Nagy visszhangot váltott ki Szovjetunió-szerte Ljudmila Gur- csenko Felnőtt gyermekkorom című kisregénye. A Szovremeny- nyik folyóiratban közölt regény rövidesen önálló kiadásban is megjelenik, s alighanem siker­könyv lesz, ami elsőkötetes író­nál ritkaság. Gurcsenko az egyik legnépszerűbb szovjet filmszínésznő, s nagy számú hó­dolója nyilván kíváncsisággal vegyes örömmel fogadja köny­vét. A színésznő a második világ­háború idején megélt gyermek­korát idézi föl kisregényében. Megkapó erővel mutatja be csa­ládja sorsán keresztül a meg­szállt Harkov életét. Gurcsenko igen érzékletesen gultam különösebben, amikor idejöttünk — szól közbe a mar­káns arcú Mihail Zsukovszkij. — Gyermekkori álmom vált va­lóra, amikor felvettek a műépí­tészeti karra, de az meg sem fordult a fejemben, hogy Bra- tislavába kerülök. Hogy miért választottam éppen ezt a pá­lyát? Tudom, ez most felleng­zősen hangzik, de valami na­gyot, valami maradandót szeret­nék alkotni. Tizenöt fiatal között az egyet­len lány Szvetlana Jevsztafje- va. A szőke, kékszemfl minszki egyetemistát pillanatok alatt előkerítik a fiúk. — Igen, most én is építkezé­sen dolgozom. Igaz, nekem könnyebb munkám van: ablakot tisztítok, takarítok. Az itteni vil­lamosmérnöki karon számítás- technikát fogok tanulni, mint otthon. — Elég nőiesnek találja ezt a pályát? — Nem látok különbséget női és férfi munka között, s bár anyám ápolónő, én mégis a ter­mészettudományos tantárgyak­hoz vonzódom, főleg a matema­tikát és a fizikát kedvelem. Gondok, nehézségek, tudom, vár­nak rám, de amíg együtt va­gyok a társaimmal, nem félek az akadályoktól. — Esténként és hétvégén mi­vel töltik idejüket? — Tíz napja vagyunk itt — mondja Alekszandr Komarnyic- kij —, eddig még csak a város­sal ismerkedtünk, néhányszor moziban és diszkóban voltunk, meg sportoltunk. Most éppen fo­cizni megyünk a közeli diák­otthonba. Tényleg, nem tart ve­lünk? Legalább Szvetlánának nem kell egyedül szurkolnia... TÖLGYESI MÁRIA ból, a rádióból, a hangverseny­dobogókról és nem utolsósorban számos régebben megjelent hanglemezéről már jól ismert Gustav Brom és tánczenekara előadásában halljuk. Valameny- nyit kitűnő hangszerelésben, a hangszereiket virtuóz módon kezlő zenészek ötletes, magas szakmai színvonalú tolmácsolá­sában. A Brom-zenekaron kívül közreműködik Jaromír Hntlič- ka vokálegyüttese és a csárdás­egyveleg előadói népi zenekara Jindro Hovorka vezetésével. A lemez A oldala elsősorban a társastáncok gyakorlásához szükséges számokat tártál máz­zá. Ezek közt van angol kerin­gő, tangó, slowfox, quick step, rumba, szamba, csacsa, passo- doble, jive polka és csárdás. A B oldal disco zenét tartalmaz, különféle melódiák egyvelegét. Köztük Bizet Carmen című ope­rájából a torreádor-induló „tánczenésített“ változatát és az Öcsi csornije című közismert orosz népdal „dlszkósított“ változatát, a magyar Express együttes műsorából jól ismert A harmonikás című dal ugyan­csak diszkófeldolgozását, egy remek rock and roll egyveleget s több kitűnő világszámot (mint például Velasquez Besame mu- cho és A. Lara Granada című szerzeményét). SÁGI TÖTH TIBOR írja meg revüszereplésének tör­ténetét. Röviddel a próbák kez­dete előtt eltörte a lábát. Az orvosi diagnózis lesújtó volt: soha többé nem táncolhat. A lelkierő és a bátorság azonban nem hagyta cserben. Igaz, még egy évvel később Is sírt fájdal­mában, valahányszor befejeződ­tek a felvételek. Aztán 1979-ben ott volt a cannes-i filmfesztiválon. Fősze­repet játszott a Szibériádában, a szovjet versenyeimben. A fesztiválról szóló jegyzetek éles és meglepő megfigyelések­ről tanúskodnak. (sze) Galéria a természetben Vyšné Ružbachy és festői szépségű környéke 1964-től már nemcsak a turisták paradicso­ma. A Szlovákiai Képzőművé­szek Szövetségének kelet-szlo­vákiai bizottsága, együttműköd­ve a Stará Ľubovňa-i Járási Nemzeti Bizottsággal, minden nyáron itt rendezik meg a szob­rászok nemzetközi szimpózión- ját. A környező szocialista orszá­gokból érkező művészeknek szállást, ellátást ingyen bizto­sítanak egy hónapra, ugyanígy biztosítják a művészi munkához szükséges feltételeket. A Vyšné Ružbachy-1 szimpózíónon eddig több mint félszáz művész vett részt, s a jó minőségű szepes- ségi travertinból közel 70 mű­vet alkottak. Ezeik a szobrok a rendezők tulajdonában vannak, de a természetben létesített ga­lériát bárki megtekintheti. A fürdővendégek között elég sok olyan is akad, akik vonzalmat érzenek a művészethez. Ök gyakran letelepednek a szobrá­szok mellé és figyelik azt a fo­lyamatot, ahogy a kőtömbből a művész >keze nyomán születik a mű. A Vyšné Ružbachy-i nemzet­közi szobrász szimpozlonnak a nyáron négy művész vendége van: levon Tokma Dzsijan a Szovjetunóból, Michal Kutzke az NDK-ból, Michal Leszcynski Lengyelországból érkezett. A ha­zaiakat Štefan Koval, ružbachyi születésű szobrász képviseli. A rendezők egyébként az alkotó munkához szükséges feltételek biztosításán kívül arról sem fe­ledkeznek meg, hogy több szak­ember bevonásával lehetőséget adjanak a művészi tapasztala­tok kicserélésére, az alkotó el­képzelések konfrontálására. A nemzetközi szobrász szimpozi- onnak ily módon termékenyítő hatása Is van hazai szobrászmű­vésze tünkre. (szák) Tanulni is itt fognak Felnőtt gyermekkorom Egy színésznő kisregénye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents