Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-19 / 195. szám, szerda

A TAPASZTALATOKRA EPÍTVE

Kiemelt feladat az alapfokú pártoktatás hatékonyabbá

tétele

Még javában tart a nyár, csúcsforgalom van a strandokon, de a vidám lubickolás, napozás közben egyre többször kerül szóba a közelgő szeptember, a tanévkezdet. Gondolatban a rövidesen hapi- renddé váló új feladatokkal barátkoznak a diákok, míg tanítóik, tanáraik már nagyon is gyakorlati munkát végeznek: körvonalazzák az oktatási és nevfelési térveket.

így van ez a pártszervek és -szervezetek házatáján is, ahol az űj pártoktatási év előkészítésé az első számú feladat. A témakörök alapján ki kell dolgozni a tananyag- és időrendi beosztást, párhuzamosan megteremtve a feltételeket, hogy a párttagok és -tagjelöltek eszmei-politikai képzésében az előző évfolyamokhoz viszonyítva módszertani szempontból érvényesüljön a törvényszerű és elengedhetetlen minőségi fejlődés.

Általánosan érvényes alap- követelmény ez, teljesítése csakis a tartalékok következetes feltárásával és a helyenként előforduló hibák, hiányosságok felszámolásával lehetséges. A konkrétumok nyomában járva a komáromi (Komárno) járásban a javítás, javulás lehetőségeit Preiner Tiborrala járási pártbizottság Politikai Nevelés Háza előadójával vettük számba.

— Az elmúlt pártoktatási év sokoldalú elemzése megmutatta, hogy az'1981—1982. évben javító szándékú figyelmünket elsősorban az alapfokú oktatásra kell összpontosítanunk. Ez a terület az, ahol a középfokú és az egyetemi oktatáshoz, valamint az elméleti szemináriumokhoz viszonyítva néhány alapszervezetben több tekintetben is hiányosságok mutatkoznak.

Ezek jellegere és alapjára utal a feladat tömör megfogalmazása: rangot adni az alapfokú oktatásnak. Amint az előadó hangsúlyozta, véget kell vetni a néhány alapszervezel- ben I még uralkodó nézetnek, miszerint a pártoktatás egyes fokait elemi, gimnáziumi és egyetemi rangú értelemben könyvelik el, ami károsan hat annak hatékonyságára.

— Az előadók kiválasztása és az előadások színvonala az első és talán a legfontosabb terület. Még az elmúlt oktatási évben is akadt aiapszerve- zet, ahol midnössze két-három előadó vállalta az egyes témaköröket. Annak ellenére, hogy az üzemben, elsősorban az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban az adott témák ismertetésére további, főiskolai végzettségű szakembereket is igénybe vehettek volna. A kis számú előadó — sokoldalú tárgykör aránynál ugyanis megtörténhet, hogy az előadó nem ismeri részleteiben az adott témát, s így elsődleges támasza az írott szöveg, talán mondani is felesleges, hogy kárára az előadás hatékonyságának.

A járásban végzett felmérés eredményei elárulják, hogy azokban az alapszervezetekben, ahol nem használták ki maximálisan az emberi tartalékot, s így kisebb figyelemfelkeltő hatása volt az előadásoknak, a szemináriumi órák is sok kívánnivalót hagytak maguk

IBBF"

után. Mert csakis a témát ismerő egyén tapasztalatokkal fűszerezett előadása adhat megfelelő alapot az önálló tanulmányozáshoz, és így ahhoz, hogy az új ismeretek birtokában a problémákat okozó tényeket a hallgatók legyenek képesek fölvetni és egymás között megvitatni.

A színvonal nélküli szeminárium egy másik okát is részletezte az előadó. Vizsgálat tárgyát képezte, hogy az egyes párttalapszervezetek mikor tartották a pártoktatást. Még mindig megtörtént, hogy azt közvetlenül a pártgyűlés utáni időre tervezték, amivel két hibát is elkövettek. Egyrészt azzal, hogy így eleve megszabták a taggyűlés hosszát, másrészt — mivel az előbbi a helyzet és a vita kívánalma szerint a legtöbbször túlhúzódott a kijelölt időponton — a pártoktatásra a két óra helyett csak feleannyi, sőt negyed- résznyi idő jutott.

— Ezeket, a helyenként és időközönként még előfordult hiányosságokat az alapfokú pártoktatásból is szeretnénk teljes egészében kiküszöbölni. Ehhez persze az is szükséges, hogy a gazdasági vezetés teljes mértékben elismerje az emberi tudatformálás jelentőségét és fontosságát. Hogy annak megfelelő helyet és rangot adjon az üzem életében, mert a dolgozok csakis a marxizmus—leninizmus eszméi-, vei felvértezett kommunistákkal az élen képesek a meglevő hibák és hiányosságok számbavételével párhuzamosan azok helyi okait is feltárni és. eltávolítani.

Példaként említette az alkat- részproblémát. Van és létezik, ez tény. De amíg az egyik helyen elsősorban a saját hibáik rejtegetésére emlegetik, és így törvényszerűen teljes erejével sújt, addig a másik üzemben, gazdaságban helyi okait is bátran feltárjak, és saját erőből megpróbálják ellensúlyozni.

Elsősorban a fenti szempontokat figyelembe véve fogják a soron levő pártoktatási év fontosságára felhívni a figyelmet. Az augusztus végén, szeptember elején sorra kerülő előkészítő járási szemináriumok, tanfolyamok, majd a szeptember végére tervezett propagandisták napja jó alkalom lesz, hogy a pártoktatási év szervezési kérdései mellett a pártalapszervezetek elnökeivel, alelnökeivel, előadókkal és propagandistákkal ilyen értelemben is tanácskozzanak. A végső cél érdekében, hogy az alapfokú pártoktatás ne csak egyes témaköreivel, hanem jelentőségével is legyen teljesen egyenrangú a középfokú oktatóssah EGRI FERENC

Naponta kell bizonyítani

Két héttel ezelőtt reggel ötkor köszöntött rá a kapusra Mária Koncová, a Zelenina vállalat lévai (Levice) üzemének igazgatója. És a kapus nem lepődött meg, nem csodálkozott, hiszen hasonló eset máskor js történt már: ellenőrzésre jött az igazgató. Az üzem 139 dolgozója lépcsőzetes munkakezdés szerint beosztva dolgozik, ki reggel hatkor, ki későbben kezd, tehát aki a szállítmányok elindítását akarja ellenőrizni, annak a korán kezdőket megelőzve kell éi'keznie.

— Kell. Egyszerűen kell — mondja az igazgató, — mert szabály, hogy aki irányít, ellenőriz is.

Nyolc évvel ezelőtt nevezték ki. Akkor már közel két évtizedes gyakorlattal rendelkezett, többféle munkakörben, beosztásban dolgozva gazdag tapasztalatokat szerzett. Szakmai és elméleti ismeretekkel is kiegészítette a tapasztalatokat, hiszen munkája mellett tanult, két-, majd hároméves szakosító tanulmányokkal tökéletesítette tudását.

— És nagyon természetes, hogy kommunista lettem — magyarázza —, hiszen szakmai és politikai téren minden hasznosat es jót a kommunistáktól tanultam.

Szinte meglepő, hogy a magabiztos fellépésű igazgató, akinek beszédében, hanghordozásában természetes az eré- lyesség, a határozottság, ta- nítványi meghatódottsággal emlékszik a már elhunyt Halász László elvtársra, akitől sokat tanult. Volt főnökének, Jozef Hora elvtársnak a tudását pedig milyen őszinte elismeréssel metatja.

A tudást, a hozzáértést, a he-1 Íves, másokat is meggyőző intézkedéseket, döntéseket tartja a tekintélyszerzés igazán hatékon módjának. És a felelősségvállalást, amit munkája nagyon fontos jellemzőjének tekint.

— Felelősséggel tartozom — magyarázza — és nemcsak a vállalati igazgatóságnak, hanem a pártnak is, nagyon konkrétan: az üzemi pártszervezetnek, hiszen vezetőnek lenni egyaránt gazdasági és politikai feladat.

Az üzemi pártszervezetnek 17 tagja van. Különféle munkahelyeken, különféle beosztásban dolgoznak, de véleménye szerint jó, egységes gondolkodású kollektívát alkotnak a tagok. És mindegyik kommunista valójában élenjáró dolgozó a maga munkahelyén.

— Nemegyszer megtörtént már, hogy nehéz és népszerűtlen feladatokat kellett rájuk osztanom — mondja. — Megérteitek mindannyiszor. Egyiket sem kellett azzal, biztat■

nőm, hogy kommunistaként illő vállalnia a feladatot.

— Nehéz, vagy könnyű az üzem dolgozóinak ide, az igazgatói iroda ba, az igazgatóhoz bejutni?

Nem lepi meg i a kérdés, es vá- ! laszként emlékeztet, hogy az • iroda előtti szó- bábán dolgozó Éva Slaianská elvtársnőtől csupán annyit j;

kérdeztem, hogy itt tartózkodik-e, majd l azon nyomban f kopogtattam és 4 beléptem.

— Mások is jönnek — magyarázza —, hiszen a másik szobában dolgozó elvtársnő nem titkárnő,, hanem önálló, saját hatáskörrel rendelkező előadó. Csupán tájékoztatja az érkezőket.

Előveszi naplóját, melyben néhány szavas emlékeztető bejegyzések sorakoznak, és bizonyítják, hogy a dolgozók közül mikor, ki, milyen ügyben kereste. Ilyen bejegyzések: Családi vita F .. .-éknél, a lakás miatt... J. azt: tanácsolta,

hogy az egységrakományos szállításánál... R. kisfia beteg, rendkívüli szabadnap... K kérte a lakásügy elintézésének sürgetését...

Gyakori a lakásügy. Jozef Šumeráj szerelő problémáját azonban sikerült megoldani. Az igazgató közreműködésével, vállalati kölcsönnel elérte: hamarosan új lakásba költözhet. Nemsokára, hasonló módon, a zselízi (Želiezovce J üzemrészleg két dolgozójának is jut majd új lakás.

Az igazgató megjegyzi:

— Aki segít a rendkívüli és nehéz feladatok teljesítésében, annak örömmel, készségesen segítünk mi is.

Szóba kerül családi, magőn- élete is. Férjéről, két fiáról elmond egyet es mást, de nagyon szűkszavúan. Megszokta már, hogy a családi és egyéni gondokat, örömöket, a velük járó hangulatot kívül kell hagyni.

— Az persze más — mondja —, hogy otthon gyakran rajta kapom magam: azon töprengek, amit másnap el kell intéznem. Olyan ez, mint a kémiában az egyenlet, melyben a változások iránya ...

— Érdekli a vegyészet? — kérdem.

— Akárcsak a műszaki problémák — válaszolja —, hiszen már próbaüzemeltetjük az új hűtőházat. Ha nem értenék a

problémákhoz, csak vendégként nézhetnék be a hűtőházba. TaMária Koncová, az üzem igazgatója.

(A szerző felvétele)

nulni * kell tehát. Egyszerűen kell.

Állandó feladatnak tartja a tanulást politikai téren is, hiszen két évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait a marxizmus—leninizmus esti egyetemén, az idén azonban már jelentkezett az igazgatókat továbbképző tanfolyamra. Főleg a szocialista közgazdaságtan és a pszichológia kapcsolata érdekli, mert bizonyos összefüggéseket maga is tapasztalt.

— Sokat jelent a nyolcévi gyakorlat, tapasztalat — mondom, de nem folytathatom, mert a rutinra való célzást eleve elutasítja.

— Ahogyan a zöldségfélék termesztésében nincs két egyforma év, csak esetleg két hasonló, nálunk sincs — állítja nagyon határozottan. — Minden évben magunknak kell rátalálnunk a leghatékonyabb eljárásokra, módszerekre.

— Kell. Egyszerűen kell — mondom hozzá sietve, illetve helyette, mert rájöttem* hogy ezzel a sajátos szójárással fejezi ki, érzékelteti önmaga számára a legfontosabbnak, szükségesnek vélt tennivalókat.

— Ügy van — helyesel, majd kérésemre felsorolja, hogy véleménye szerint melyek azok.

Figyelem a felsorolást, és Írom: Kommunista meggyőződésemet hirdetni, tettekkel bizonyítani ... A párttól és a vállalat vezetőségétől kapott feladatokat hiánytalanul teljesíteni ... Megtenni a dolgozókért mindent, amire a törvények, a rendelkezések, a szabályok lehetőséget adnak... Legjobb tudásomat, képességemet hasznosítva szervezni és irányítani üzemünkben a munkát... Saját alkalmasságomat naponta bizonyítani.

És mosolyogva helyesel, amikor szójárását ismételve hangsúlyozom: Kell. Egyszerűen

kell... HAJDÚ ANDRÄS

Kereskedelem és nosztalgia

A bratislavai Leningrád utcai látszerésziizletben ultrahanggal tisztítják a szemüvegeket. Ez- zel a berendezéssel, a vráblei Tesla termékével, rövidesen 50 szlovákiai látszerészüzletet el- látnak.

(Peter Simončík felv. — ČSTK)

Ismét divatba jött, s nem csupán a tánczenében. Helyesebben: sosem megy ki a divatból a nosztalgia, akárcsak az emberek bevásárlási kedve. A minap ismét kezembe került a szlovák kormány program- nyilatkozata, melyet röviddel az idei választások után tettek közzé. Olvasom, mi mindent várunk el a kereskedelemtől: rugalmasságot, áruválaszték-bővítést, az árusítási idő megfelelő módosítását, s most idézem: „ ... a kereskedelem és a szolgáltatások dolgozóinak a vevők iránti korrekt viszonyát“.

A sok szép és okos dolog közül nekem a legjobban a korrekt viszony tetszik, minden benne van: udvariasság,

bizalom, szolgálatkészség stb. És itt öntött el a nosztalgia. Nem akarom ismét elverni a port a kereskedelem dolgozóin, hiszen azt megtették nálam hozzáértőbbek is elégszer, s nem sírom vissza (ami szintén divatos lenne) a régi időket, amikor a kereskedők arcáról sosem hervadt le a mosoly. De ismertem több olyan „régi kereskedőt“, már a mostani új világunkban is, akinek keze boszorkányos gyorsasággal csomagolt, közben kapásból felsorolta az egész árukészletet. Ilyen volt a szomszéd fűszeres, akiről azt hí- resztelték: azt is képes eladni (vagy rásózni a vevőreJ amije nincs.

A minap, mikor megkérdeztem az illatszerboltban a különböző dezodorokat rendezgető elárusítónőt, hogy van-e lábdezodor, meggyőző tömörségei rázta a fejét, hogy nincs. Pedig csak kicsit kellett volna lehajolnia, hogy lássa: náluk

igenis van. Érzésem szerint az áruismeret a minimum, amit egy elárusítótól elvárhatunk, a vevővel és a munkaadóval szembeni korrektség is csak itt kezdődik. A vevők bizalma sem utolsó szempont.

A magam részéről csupán annyit várnék el tehát az új kereskedő — (akinek jobban tetszik elárusító) — nemzedéktől, hogy azt tudják jól eladni, ami van. Ezt pedig tegyék tisztességesen: a málnaszörpös üveg ne ragadjon a kezemhez, az előre becsomagolt tojás ne legyen törött stb.

Tudom, bármely szakmabeli, kereskedelmi dolgozó könnyen bebizonyítaná nekem, hogy említett példám nem általánosítható ,a többségre nem érvényes. Amivel egyetértenék, azzal a megjegyzéssel, hogy amíg ilyen is van, addig beszélni

kell róla. Mert már szinte közhelyszerűnek tűnik azt emlegetni — pártdokumentumaink is többször hangsúlyozták —, hogy a Jakosság igényeinek magas színvonalon történő kielégítése, tehát a kereskedelmi munka Javítása politikai feladat is hiszen a mindennapos apró-cseprő hosszúságok befolyásolják az emberek hangulatát.

És itt térnék rá nosztalgiám másik forrására, bár igazán nem akarok a kereskedelemmel mindenáron kötözköd- ni. Ami számomra sokszor gondot okoz: a kisüzletek — nagy üzlet problémája. Egyszerűbben: a sorbanállásról van szó. Mi ebben a nosztalgia? Az hogy azelőtt nem álltunk mindenért sorba. A képlet szubjektív, mindenki úgy ítéli meg, ahogy érzelmeihek, vérmérsékletének és tájékozottságának megfelel, van azonban egy olyan mérce, ami ha nem is fontos, mindenképp figyelemre méltó jelzéseket adhat: a közvélemény. A mindennapi élelmiszert utcánk két-három kis boltjában hamar meg lehetett venni. Igaz, áru nem volt olyan sok, de sorbanállás sem. Ma lakótelepünkön két nagy Önkiszolgáló, áru bőven, de sorbanállás is, mindig. Nem az

egészségtelen kis üzleteket sí rom vissza, hanem az idő- és energiafecsérlő sorbanállások- ról mondanék le szívesen.

Tudom, szakmai berkekben sem egyértelmű az állásfoglalás. Azt is, milyen erőfeszítéseket teszünk, hogy az elárusí- tás kulturáltságát javítsuk, hiszen csak tavaly tízezer négyzetméterrel bővült Szlovákiában az üzlethálózat eladótere. De ami esetenként több körültekintést igényelne, az elosztás kérdése. Például a Bratislava belvárosában lakók közül sokan kifogásolják, hogy egy-egy új áruház, vagy üzletközpont megnyitása után több kisbolt megszűnik. Ahova be lehetett ugrani egy kiló kenyérért, egy liter tejért, vagy zöldségért. Elhiszem a statisztikusoknak, hogy a nagyáruház jövedelmezőbb, korszerűbb, higiéniku- sabb. De oda az embereknek sokkal hoszabb utat kell megtenniük a zsúfolt forgalomban, sorbanállni a kosárért, a pénztárnál és így tovább. Ügy vélem, az igények kielégítésekor ezt a szempontot is jobban figyelembe kellene venni. Mint mindenki, én is szeretem a korszerű nagyáruházakat. Ha azonban a kérdést úgy tesszük fel, hogy építeni vagy felújítani, a döntéshozatalkor ez utóbbinak is többször adnék zöld utat.

MALINAK ISTVÁN