Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-18 / 194. szám, kedd
Sarkadi Imre emlékezete Augusztus 13-án lett volna hatvanéves. Két évtizede, hogy elhunyt. Negyven évet élt mindössze, kevés, prózaírónak különösen. A kritikai realizmus iskolájából indult, a móriczi példa nyomán. Pályájuk ís hasonló. Sarkadi is újságíróként kezdte. A felszabadulást követő mozgalmas korszakban évekig járta riporterként az országot. Közvetlen közelről figyelhette meg gyermekkora színterének, a magyar vidéknek, különösen a paraszti világnak drámai mozzanatokban bővelkedő átépítését. Tárgyszerű, tartalmas riportokban számolt be a háborúból nehéz körülmények között ocsúdó, dinamikusan változó gazdasági és társadalmi elet jelenségeiről: a nagybirtok felosztásáról, a földhöz juttatott parasztság életéről, a szövetkezeti mozgalom első lépéseiről. írásai az elmés általánosítások, a szélesebb horizont, a megformálás művészi igénye révén fokozatosan túlnőttek a riport műfaji keretein és érvényén, s az irodalmi riport átmeneti kultiválása után lassan kibontakozott Sarkadi novellisz- tikája, A móriczi örökséget a nagy modernek {Joyce, Huxley, Sartre, Camus stb.) hatásával dúsította, valamelyest a szürrealizmus felé hangolta. Már első novelláiban felsejlenek életművének legfőbb jellemzői: a jó és rossz a régi és az új harc; a régi életformából az újba való átmenet zökkenői a társadalom életében, a személyiség és a környezet viszonyában. Rokonsága, gyermekkora révén a parasztság életét ismeri a legjobban, ez lesz egyik fő írói témaköre, különösen a legégetőbb kérdés: a szövetkezetesítés, a parasztság átlénye- gülése /Pohártól a traktorig, Szerelem, Szövetkezetiek stb.). Ehhez a témakörhöz kö- tődik első nagyobb arányú írói vállalkozása, a Gál János útja 11949) című regénye. Országjárása tapasztalatait kamatoztatta ebben a műben. Címadó hősében talált rá először arra az anarchisztikus hajlamú, indulatos, ösztöneitől irányított, szándékaiban nemes, de konok, a. maga igazából nem engedő embertípusra, aki önmagával is megvívja harcait, önsorsával, adottságaival, gyarlóságaival stb. Gál János útja új emberi viszonylatokat feltáró kisregény, egy születő új életforma es embertípus hiteles és költői inelegségű rajza. Nem hibátlan mű, magán viseli a pályakezdés jellemzőit., de alapjában véve a művészi szándék és tehetség szerencsés találkozása a történelmi-társadalmi követelményekkel, A paraszti problematika inspirálta második regényét, a Pozi címűt is. Ez már lényegesen gyengébbre sikerült, erőteljesebben érződik rajta a sematizmus hatása. Sarkadi életművére is rányomta bélyegét az ötvenes évek első felének, a művészi problémákat is leegyszerűsítő kultúrpolitikája. Kirívó példája ennek első drámakísérlete: Üt a tanyákról, s a Verébdülő című kötetének címadó kisregénye. A személyi kultusz legnehezebb éveiben főként a paraszti életforma átváltozásainak drámáit, jellempróbáló harcait ábrázolta műveiben. A leggyakoribb műformája a kisregény, de a legtöbb témáját drámában, illetve filmben is feldolgozta. Kiemelkedő mű a Tanyasi dúvad (1953), Dúvad címen sikeres film is, ebben tudta először művészi tökéletességgel megoldani a reá jellemző ábrázolási kétsíkúságot.. A cselekmény előterében közéleti problémák, a szocializmus építésének, az újjáépítés nehézségei állnak, a háttérben pedig a magánélet, a jellem konfliktusai munkálnak. A drámai mag mindig a közélet és a magánélet ütközési szférájában rejlik. Hősében, Ulveczky Sándorban egy belülről feltárt öntörvényű, anarchisztikus hajlamú, uralkodni vágyó jellemet mutat be, olyan embert, akinek kiváló tulajdonságai vannak, szándékai is harmonizálnak a közösség érdekeivel, de akit megszédít a hatalom, az akarati kiélések korlátlan lehetősége. Ezzel Sarkadi az elsők között veti fel az új társadalmi rend egyik morális problémáját, a hatalommal való visszaélés iebetőségét. A parasztság életet boncolgató műveinek csúcsát a Kút bon (1953) és a Szeptember (1955) című dráma jelenti. Az előbbi meghozta számára a nemzetközi sikert is. Fábry Zoltán rendezésében Körhinta címen film készült belőle, mely a cannes-i fesztiválon díjat nyert. Ebben a novellában tudott a legjobban elszakadni a sematizmus lakkozó tendenciáitól, s tudta fellelni az új társadalmi rend konfliktusait, megoldani a valósághoz való szoros kötődést. Egy csalad viszonyaiban ütközteti a régit és az újat. Bíró Máte és Pataki Mari tiszta szerelme köré teljes illúziót kellően rajzolja meg a hiteles társadalmi hátteret. A film sikeréhez nagyban hozzájárult a két fiatal színész, Törú- csik Mari és a feledhetetlen emlékű Soós Imre ragyogó alakítása. A Madách Színházban bemu- tott Szeptember is osztatlan Sikert aratott. Ezek a művek hozták meg számára a legnagyobb magyar irodalmi elismerést, a Kossuth-díjat is (1955). Sarkadi írói tehetségét jelzi, hogy a móriczi hagyományokon újítani tudott. Kialakította a szocialista magyar próza termékeny, továbbfejleszthető modelljét. Fontos mozzanata volt ennek a mintának a tematikai sokrétűség és a morális-lélektani problémák iránti fogékonyság. Mint nemzedéke többi tagjának, neki is a háború volt a legszörnyűbb, a legpusztítóbb élménye, amellyel meg kellett küzdenie, amelynek ártó örökségét semlegesíteni volt kénytelen. Sarkadi ezt jellemproblémákkal kötötte össze. A Szökevény és Pokolraszállás című megrázó novellákban az anarchisztikus cselekedetek, az öncélú bátorság társadalmi-lélektani megítélését kutatja. Egyértelmű a tanulság: a bátorság még nem hősiesség. Az öncélú vakmerőség életellenes és amo- rális, csak a valamilyen konkrét, emberileg indokolt célért tanúsított bátorság hősiesség. Etikai kérdések állnak számos más írása középpontjában is. Sokat foglalkoztatja a kispolgári értelemben felfogott női emancipáció. A Három játék című novellában a „felszabadult“ nő portréjával találkozunk, aki kényelmes, fényűző élete biztosításáért vállalja a kitartoltságot, a látszatszabadságért feláldozza az igazi, az emberi szabadságért. Ehhez a problémához egyik utolsó művében is visszatér /Gyáva), abban kapja meg végső kicsengését. Sarkadi felívelő írói pályája az 1956-os ellenforradalom idején megtörik. Évekig válsággal küszködött, csak J960 ra jutott odáig, hogy feltárja, végiggondolja művészi és emberi útját, megküzdjön aktivizálódó anarchisztikus hajlamaival, belső démonaival, az idegrendszerében rejlő önpusztító lehetőségekkel. Ennek a küzdelemnek az eredménye az élete csúcsának számító négy mű: Gyáva (1960), Oszlopos Simeon (1960), Bolond és szörnyeteg (1960) és a belőle készült színmű: Elveszett paradicsom (1961). Ezekben próbálta meg kivetíteni, kívülről is láttatni harcát a beléje rögződött, meg nem emesztett magatartásformákkal, s felmutatni azok tarthatatlanságát. Egyetlen gondolat foglalkoztatja ezekben a művekben: harc a negatív életérzéssel, a rontsuk tovább a rosszat attitűdjével való leszámolás. Ezzel a problémával küszködnek hősei, a Gyáva Szabó Istvánja, a Bolond és a szörnyeteg Sebők Zoltánja, az Oszlopos Simeon Kis Jánosa. Mindegyik hős a maga módján küzd meg a benne rejlő démonnal, a környezet és a sors befolyásával, de harcuk egyértelműen a közösségi szellem győzelmét, az élet, az értelmes emberi élet érvényét hozza egyéni megpróbáltatásaik ellenére is. Sarkadi életművének végső kicsengése is az: az emberhez méltó élet legfőbb tartalma — harc az előítéletek, a múlt csökevényei ellen az új, a szocialista emberért. SZEBERÉNY1 ZOLTÁN Agyagból gyúrt képek és szobrok Nem mindennapi tehetségű keramikus tárlata nyílt meg a bratislavai Gorkij utcai kiállítóteremben. Az érsekújvári (Nové Zámky) születésű, Bratislavában élő Vanek Imre ötvenedik születésnapja alkalmából mutatta be eddigi munkásságának javát, melynek egy része a Mihály-kapu alatti Vörös rák kerti olvasóhelyiségben látható. Vanek olyan kerámikus, aki az ősi agyaggyúró mesterséget művészi szintre emelte. Kerámiai képzőművészeti alkotások feladatát töltik be, vagyis nem használati cikkek. Mégis hasznosíthatók: dísztányérjai, dísztálai, plasztikái, csempékből kirakott nagyméretű faliképéi éttermek, kávéházak, különféle épületek magas színvonalú díszítőtárgyai, játszótereink, park jaink rangos, ötletes részelemeiként járulnak hozzá életkörnyezetünk formálásához. (Bratislavában többek között a Krim kávéház bisztrójának falain egy egész sorozat disztányér látha- to tőle, madár-motívumokkal, a színek és formák csodálatos változatosságában; a bejárati szemben levő falat pedig egy festett csempékből készült nagyobb falikép díszíti.) Más munkái áruházaink, szállodáink, kulVANEK IMRE TÁRLATA turális intézményeink díszítőelemei. Vanek a kiváló cseh úttörő kerámikus, Otto Eckert tanítványa volt Prágában. Kezdettől fogva egyéni stílus kialakítására törekedett, arra, hogy valami újat mondjon. Ez az útkeresés minden munkáján észrevehető. Eleinte a kontúros rajz és a színes mázak (glazúrák) jobban lekötötték figyelmét, mint az agyag plasztikus, strukturális felületi megmunkálása. A 60-as évek végétől azonban a plasztika iránti érdeklődését is jobban ki akarta elégíteni. Az addig sima, festett felületet az agyagba hegesztett dróttal tette érdekesebbé, mely a rajz vonalainak szerepét töltötte be. Ezzel a stílussal 1969-ben az olasz kerámiaközpontban, Faenza városában szerzett elismerést. Akkortájt kezdte nagyméretű mélydomborműveit is készíteni, melyekben a kidomborodó, erőteljes erővonalak nagy szerepet játszottak. Egyik legjelentősebb műve, az érsekújvári urnaliget monumentális plasztikái is ebben a felfogásban jöttek létre. Kerámia-objektumai önálló szobrokként is megállják helyüket. Egyik alapmotívumuk a nap, illetve annak szimbóluma, egyik alapformájuk n gömb, melyet különféle kapcsolatokban, mindig más változatban jelenít meg. De nemcsak a formával, hanem a színekkel is kísérletezik. Legújabban főleg a piros, arany és platina vonzza. A fényes máz szinte fémet idéző, s gótikus és barokk szobrásza- tunk hagyományaira utal. Kétoldalú reliefjei fantáziate- li, agyagrámába helyezett agyagképek. Némelyikükbe egy- egy kisablakon még be is lehet kukkantani. Emberközelségiik- kel, intimitásukkal Ľubica Ctve- ráková szinte mesevilágszerű kerémia lakóház-metszeteivel, vagy Marián Polonsktj játékos figurális díszedényeivel rokonok, de nem annyira elbeszé- lőek, s komolyabbak. A tárlat legnagyobb méretű alkotása az SZNF-Győzelem című, mázas kerámiacsempékből készült dombormű (250X500 cm) 1965-ből, mellyel a Csehszlovákia felszabadulásának 20. évfordulójára rendezett országos verseny fődíját nyerte el. Monumentális munkáinak többsége a kiállításon fényképrep rodukeiókon szerepel, így egyik legújabb munkája a bratislavai Szakszervezetek Házában elhelyezett nagyméretű (230X230 cm) domborműve is. A. GALV TAMARA- ÚJ FILMEK KIFORROTT A BOR (cseh) Régi ismerőseinket láthatjuk viszont a Kiforrott a bor című cseh filmben: egy dél-morvaor- szagi szövetkezet tagjait, akiket néhány évvel ezelőtt az Erjedő borban ismerhettünk meg. Ez az alkotás — humoros hangvételben — az 1968-as válságos év bonyolult társadalmi politikai eseményeit ábrázolta egy dél- morvaországi bortermelő szövetkezet életén keresztül. A most bemutatott újabb rész cselekménye napjainkban játszódik; a történet központi alakja ismét Michal Janák, a szövetkezet akkori elnöke, aki jelenleg az összevont efsz he lyettes elnökeként azért kardoskodik, hogy a szövetkezet kizárólag mezőgazdasági (izem legyen, s mint ilyen, mezőgazdasági termeléssel foglalkozzon, ne egyébbel. Az új, fiatal elnök ugyanis mindenképpen melléküzemágat akar létesíteni, s elképzelései szerint divatos, kelendő bútort gyártanának. A termelés ugyan gazdaságos lenne, de elszippantaná a kukoricaszárító építéséhez szükseges munkaerőket. Ekkor lép be a cselekménybe egy „jótevő“, aki megígéri Janáknak, hogy meg tmmmm maiiiiiii m.. Vladimii Menšík (jobbra) a cseh Jilm főszerepében. sürgeti a munkálatokat és soron kívül építkezési anyaghoz juttatja őket. A „jótevőről“ azonban csakhamar kiderül hogy közönséges szélhámos, aki szemrebbenes nélkül vágja zsebre a mások lefizetésére kicsalt pénzt. A ravasz számító persze nem ússza meg büntetlenül... Václav Vorlíček rendező alkotótársaival arra törekedett, hogy ismét humoros hangvételben (vígjáték formájában) szoi- jon társadalmi életünk fonákságairól, olyan égető kérdéseket vessen föl, mint a megvesztegetés, a szocialista tulajdon megkárosítása, az egyéni érdeknek a közösségi, a társadalmi érdek fölé helyezése. Kétségtelen, hogy szándékuk tisztességes és dicséretre méltó, a jó szándék önmagában azonban nem elegendő a sikerhez. Maga a törté, net példázat arról, hogyan nyeri el a rossz a méltó büntet éFEDORA sét. Egy tanmese megvalósítása viszont számos nehézséget, buktatót rejt magában. Az alko^ tók az akadályokat többé kevésbé sikerrel vették, néhány didaktikus, szájbarágó megoldás azonban bántó és sokat levon a mű értékéből. Nem minden szereplő igazodik a film jelle géhez sem, többségük (Vladimír Menšík, Boíidara Turzonová, Ivq Janžurová, Miloš Kopecký, František Némec) természetes játékstílusával érzékelteti, hogy az általa megformált figura na gyón is valóságos, élő, tehát korántsem komikus, csupán a körülmények azok. Ezzel szemben egynémely színész (JiH So- vák) szerepértelmezése leves, nem a figurát, hanem annak ka. rikatúráját játssza el. így érthető, hogy nem illeszkedik szer. vesen a történetbe, olyan, mintha más filmből tévedt volna ide. (nyugatnémet) Virágok, gyertyák, drapériák, pompázatos ravatal. Gyászzene szól a palotában. Tetőtől talpig feketében a család. Végeláthatatlan sorban várakoznak a részvétlátogatók. Akár egy színielőadás, olyan a hollywoodi filmcsillag, a hatvanhét esztendős, mégis bájairól híres Fedora búcsúztatása. E képekkel kezdődik, s ezekkel ér véget a film; szinte a katafalk mellett elevenedik meg Fedora, vagyis az ál-Fedora me- lodramatikus, szövevényes története, amelyet az amerikai Billy Wilder forgatott. S ha a rendező neve mellé csak néhány filmcímet írunk, például A vád tanúja, A legénylakás, Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, a néző már tudja: meglepetésekre, a történet megcsavarására számíthat. És csakugyan: a megközelíthetel len, magányba zárkózó, híres színésznő történetét a rendező hátborzongató fordulatokkal, krimi-elemekkel tűzdelte meg, s a hatásos história végül tragédiába torkollik. Az, aki a megmásíthatatlauba nem tud belenyugodni, vagy megtagadja önmagát a mítosz kedvéért, lehetne komikus is, sőt tragikus is. A filmben viszont szánalmas e megkettőzött asszony, az anya és leánya, az igazi és a hamis Fedora, akit Hildegard Knej és Mart he Keller alakít. A fiatdlság, a szépség, a siker elveszítésének fájdalmáról, a személyiség meg- hasonlásának szörnyűségéről, főleg pedig az elszabaduló hazugságok zsarnokságáról szólhatna, ha szólni akarna a neves alkotó. Billy Wilder persze azért csipkelődik a filmvilágon, szurkálódásai azonban erőtlenek, felületesek. —ym — Michael York és Mari he Keller a nyugatnémet film egyik je £& Ionét ében.
