Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-17 / 193. szám, hétfő
Van egy széles körben elterjedt félreértés az ismereteket tartalmazó könyvek természetét illetően. Sokak szerint az ilyen könyvek arra valók, hogy tartalmukat fejünkbe gyömöszöljük. Azt hiszem, ennek inkább az ellenkezője igaz. A könyvek azért vannak, hogy a tudást bennük tartsuk, míg fejünket valami okosabbra használjuk. A könyvek valószínűleg jobban meg is felelnek az elraktározás funkciójának. Ami engem illet, fejemben minden lexikális tudásnak pár hét a felezési ideje. Ezért az ismereteket „értékmegőrzés céljából" a könyveknek és könyvtáraknak engedem át, jómagam inkább halászni megyek, olykor halra, olykor jó tudásra. SZENT-GYÖRGYI ALBERT Az olvasás gyakorlásé ról Közeledik szeptember — a tanévkezdés. Ha iskoláról, tanulásról beszélünk, könyvekre gondolunk. Iskoláinkban a tanítás nagyobbrészt könyvek segítségével folyik. Minél magasabb osztalyba jár a tanuló, annál több tankönyve van. Ebből világosan következik: ha valaki eredményesen akar tanulni, jól és gyorsan kell tudnia olvasni. Az alapiskola alsó tagozatosai megismerkednek a betűkkel, összekapcsolásukkal, majd megtanulnak szavakat, mondatokat olvasni. Ez a tanítók szakszerű útmutatása alapján történik, sőt legtöbbször a szülők is aktívan segítenek. Hamarosan azonban újabb tantárgyak és követelmények jelennek meg, az olvasás módszerének tökéletesítése pedig sajnos abbamarad. Ezért aztán nagyon sok tanuló — sőt felnőtt is — lassan, nagyon lassan olvas. A lassú olvasás oka, hogy az olvasó szeme minden egyes szónál megáll, s főleg a többtagú szavak jelentenek nehézséget. Erre vezethető vissza az a pszichikai gátlás, amely miatt szemük fáradékonyságára hivatkozva felnőttként sokan egyre kevesebbet olvasnak. A tudósok megállapítása szerint az ember szeme olvasás* közben ugrásszerű mozgást végez, azaz egyszerre kb. 7—9 betűt befog, rögzít — függetlenül a mondat, ill. a szó határától —, majd ismét tovább mozdul. A lassan olvasó szemének mozgása apró, ugráló mozgásokat végez. A gyorsan olvasó szemének mozgása szélesebb szakaszokat fog be. Szükséges, Vallomás könyvekről múlt és jövő idejű képekben Fénykép — kinagyítva függ anyám szobájában, mosolygó, kicsit ijedt-bosszús gyerekarc fordul nyitott könyv fölött a fo- togrrffáló felé, mosolyog, mert nicsak, fényképezik, haragos, mert ejnye, megzavarták; tény- Ie8 így volt, mesélik, apám váratlanul kapott lencsevégre, nem állítottak be, nem adták ram a szebbik ruhát, nem nyomták kezembe a megszokott rekvizitumot: a babát, természetes pózban örökítettek meg, mesekönyvvel, arait a sok többivel együtt ma is őrzök; hétéves forma lehettem akkor ... Emlékkép — szégyentől vörös arccal állok apám előtt, éppen a szoba egyik félhomályos sarkából rángatott elő, kikapja kezemből a könyvet, csapódik a szekrényajtó, ráfordul a kulcs, hangzik a kemény szó, megtiltom, és nem fogsz vakos- kodni, s valamelyik ronggyá olvasott kölcsönzött detektív- regériytől búcsúzhattam, talán a nivósabb Conan Doyle-tól, talán a pocsék pengős Edgar Wallase-ponyvától, tizennégy éves kamaszlány voltam ... Rémkép — mi lett volna, ha kesön, de mégis lassan nyiladozó eszemmel — jócskán esztendő múltával — rá nem döbbenek, mily szörnyű mákony rabja lettem, mi történik, ha osztálytársam krimigyűjteménye ki nem merül, s ha szívós kitartással nem sikerül változtatnom olvasmányaim választékán és értékrendjén —- fokozatosan billent helyre a kisiklott ízlés, bizonyos műfaji sajátosságokhoz még sokáig ragasz kodtam, de más színvonalon E. A. Poe-t, a Feltámadást, Shakespeare-drámákat olvasva —, hová jutok, ha ... de nem is kell válaszolni, inkább megkí sérlek — merthogy az emb« erre mindig hajlamos — máso kát hibáztatni, mondjuk szemére vethetném apámnak, hogy ha már — helyesen — elvette ezt a szennyirodalmat, miért nem nyomott helyette más könyvet a kezembe, hogy ne kelljen bújkálnom, hogy ne kótyavetél jem el azt a hosszú évet; kö nyörögném vissza az esztendő nyi időt olvasásra, de a7 már... Álomkép — mint ahogy az is amint — még tartott az álmo dozó-romantikus kamaszkor — elképzeltem, hogy szanatóriumba kerülök, mondjuk hónapokig szigorúan elkülönítve, semmit nem kell csinálnom, olvashatok kevemre, sokat, foyton, többet, szünet nélkül; valóban gyógyulnom kellett, kikecmeregnem 0 krimikórból (vajon mit kom penzáltam vele?) felre az álmokkal, szigorú terápiát állítottam föl magamnak, kiszabtam kötelező olvasmányaimat, előbb a világirodalomból, aztán a képzőművészet tárgyköréből, aztán a magyar irodalom klasz- szikusai jöttek, bár éreztem, a hiány behozhatatlan, s ha nem lett volna pótolnivalóm, akkor is elképesztenek a megjelenő könyvek és az olvasásra fordítható idő közötti mértanivá terebélyesedő arányok, érthetetlen, miért nem tervezték hosz- szabbra az éjszakákat; egyetemre jártam ez időtájt, s föl- sejlett előttem nem egy, hanem több ábrándkép — arról, hogyan fogom majd tanítani gyermekemnek a könyvet, igen, a könyvet, tanítani, úgy, mint a játékot, a tisztességes modort, az egészséges sétákat lehet tanítani, hogyan fogom hozzáédesgetni, hozzászerelmesiteni a kortyhoz; megtanítom arra a bensőséges mozdulatra, amivel az ember könyv után nyúl, ahogy lapoz benne, ahogy elgondolkozva fölpillant belőle; ilyen ábrándképek élnek bennem: először felolvasni, meséket, verseket, az élmény a konkrét könyvhöz kösse őt, később együtt olvasni, felváltva hangosan, hogy ne legyen kötelező olvasmány, hanem együtt értelmezett, magyarázott, elemzett érdekes könyvek legyenek; szóval a könyvet akarom majd tanítani neki, a betűt, ami nélkül ne tudjon élni... Közelkép —utazom haza, emlékeim felé hosszú vonatkozás — kétórás út — vezet, két könyvet viszek magammal, mint mindig, mint annyiszor, mert minden megtörténhet, mert lehet éhes, szomjas fáradt, de a betűnek nem szabad soha kifogynia. NAGY JUDIT hogy az olvasó szemének látómezejét növeljük. Ehhez használják azt a néhány gyakorlatot, amelyet a szülők is elvégezhetnek gyermekükkel, s nem árt, ha maguk is megtanulják a gyorsolvasás alapjait. A gyakorlatok anyagát írógéppel kell elkészíteni. Az első gyakorlat egymás alá írt növekvő számú betűket, ill. számokat tartalmaz, (pl.: 4823, tfhh, 94(371, siurl), a második növekvő szótagszámú szavakat (pl.: kéz, betű, emelet, magnetofon], a harmadikban egyre bonyolultabb szókapcsolatokat (természetes fény, színjátszó együttes, szemorvosi rendelőben, elsötétített ablak mögött) tartalmaz. A szavak mellett kijelölt sorok állnak. Egy kartonlap segítségével letakarjuk a táblázatot. Mindig csak egy sort olvosh.jtunk el, majd gyorsan rátoljuk a kartonlapot. A tanuló feladata az elolvasott szamot, betűt, szót, ill. szócsoportot a megfelelő vonalra írni. Később persze lehet egyszerre többet is oivastatni, ill. iratni. A minták alapján lehet több és bonyolultabb gyakorlatot is készíteni. jó eredményt érhetünk el többtagú szavak gyűjtésével is.-Ezt játékosan, versenyszerűen is végezhetjük. Hasonlóképpen egy megadott tőmondatot is ki- bővíthetünk. Pl.: Hűli a levél. Peregve hull a levél. Peregve Irodalmi múzeumok A német irodalmi örökség hű ápolói és őrzői az NDK irodal- i múzeumai. Az ország 41 irodalmi múzeumát évente millióik keresik fel. Az egyik leglátogatottabb múzeum a quedlinbuvgi Klop- stock-ház. A XVI. században épült patrícius ház homlokzatát Friedrich Gottlieb Klopstock születésének 25U. évfordulójára, 1974-ben felújították. A múzeum eredeti festményekkel, rézkarcokkal díszített helyiségeiben elhelyezett (kiállítási tárgyakmásolatok, faximile kiadások, első kiadványok, fordítások, például a Messiás fordítása — hű képet adnak a költő életművéről. A nagy irodaim történész és filozófus, Johann Gottfried emlékét Weimarban őrzi múzeum. A két évvel ezelőtt újra megnyitott Herder-múzeumban található az ország legnagyobb irodalmi gyűjteménye. A Her der gyűjteményt a Kirms-Krak kow házban helyezték el, an nak a városi templomnak a kö* zelében amely Herder sírhelye is. IBUDAPRESS-PANORÁMA) M a este olyan mesével szeretném álomba indítani lányomat, amelyet Kriza János gyűjtött valamikor, a múlt században. Címe: A rossz fonó lány. Olvasom, olvasom a mesét, amíg meg nem állít az a félmondat, hogy: „egyszer csak elébe áll egy jélsinges ember". Nem értem. Mi az, hogy jélsinges, és méghozzá ember? A felségesnek lenne egyik tájnyelvi változata? Nem, Félsinges nem. A féllel meg a singgel kell itt valamit kezdeni. A fél érthető, a sing is ismerős a singcsont szókapcsolatból, amelynek tudom a jelentését is. De mit kezdjek vele, ha félsinges emberről van szó. Sing, singes. A németes hang zás új irányba tereii tűnődé semet, mígnem eszembe jut hogy hát sajtóhiba is van n világon, és bizonyára félinges ember az a mesebéli. Félinges? Ez azért mégsem lehet. Lássuk az értelmező szótárt! Azt mondja, hogy: „sing fn elav 9 rőfnél rövidebb hosszmérték; kb. 60 cm. (ném)“. Vagyis, értem már: „elébe áll egy jélsinges ember a másjél singes szakállával“. No lám, másfél singes. Ezt csak most veszem észre, pedig ebből az alakzatból nyilvánvaló, hogy valamiféle hosszmérték a sing. Persze, azért este, ha majd mondon lányomnak a mesét, a félsinges helyébe más szót kell találnom. I bodnár) hull a levél a földre. Peregve hull a levél a sáros földre stb. A nyomtatott szöveget (könyvben, újságban) kijelöljük a szem mozgásának megfelelően, s így olvastatjuk. Pl.: A magyar irodalom / kezdetei visszanyúlnak / a szájhagyomány / útján terjedő / íratlan ősi / népköltészet korába. Készíthetünk egy kb. 7J<4 cm méretű kartonlapocskát, nyírjunk ki belőle a könyv soraihoz igazítva egy 10—12 betűnek megfelelő sávot. A lapocskát olvasás közben tologatjuk balról jobb, illelve jobbról bal oldalra. A gyermek hangosan tanul olvasni. Később azonban egyre inkább szüksége van arra, hogy megtanuljon némán olvasni, mivel a tempója a beszéd tempójának felel meg. A maximális beszédgyorsaság 300 szó egy perc alatt. Ezzel szemben W. Zielke (Schneller lesen, besser lesen), megállapítása szerint a gyakorlott olvasó szemmel 2000 szót is képes egy perc alatt ei olvasni. Olvasás közben csak a szem nek szabad mozogni, minden más mozgás fékezi az olvasás tempóját. Ilyen fékező mozgások: a beszélőszervek mjöködése olvasás közben, a fej forgatása, a sor jelölése az ujj vagy ceruza húzásával, a láb mozgatása (harangozás). Természetesen a villámgyors olvasás gondolkodás nélkül nem ér semmit. Mindig tudni kell, miről olvastunk. A tankönyvek leckéi után általában kérdések állnak, ezek segítségével ellen őrizni lehet a tanulót, megér tette-e az olvasottakat. Érdemes időt fordítani a gyorsolvasás gyakorlására; meg könnyítjük, meggyorsítjuk vele a tanulást, időt takarítunk meg. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel kevesebb időt, energiát vesz el tőlünk egy-egy könyv elolvasása. JÓNÁS ILONA A legelterjedtebb iráshordozónkról A Gondolat Zsebkönyvek egy-egy kötete olyan olvasóknak készül, akik a mindennapi életünkben fontos szerepet játszó természettudományos ismeretek, az alkalmazott tudományok (orvostudomány, technika, mezőgazdaság stb.) és a társadalomtudományok legfontosabb eredményei után érdeklődnek. Egyszerűbben fogalmazva: a sorozat célja a tárgyszerű, minden új eredményt közlő tudományos ismeretterjesztés . A Gondolat Zsebkönyvek sorozatának elindítása idején jelent meg Kéki Béla Az írás története című könyve, majd valamivel több mint hat esztendő múlva jelképes tartópillérként Kalmár Péter könyve, A kétezer éves papír. (A kötet borítóján sajnos hibás a cím: oda papir-t írtak, j Hogy milyen színvonalon állnak ezek a könyvek, azt talán a legjobban az bizonyítja, hogy Kéki Béla munkája az egyetemi szintű ■ könyvtárosképzés egyik kötelező olvasmánya. Kezdetben volt az írás és a legkülönbözőbb íráshordozók: kőtáblák, agyagtáblák, papi- rusztekercsek, pergamenek. A papír első, névszer int is Ismert gyártójának a kínai Caj-lunt tartják, aki 105 ben elérte Ho- ti császárnál, hogy rendelje el a papírgyártás általános elterjesztését. Így került hozzánk Ázsián át a ma már nélkülözhetetlen rostos anyag. Írva és nyomtatva megtalálható az egyetemes kultúra szinte valamennyi eredménye, s korunkban mindez már papíron — könyvekben. A legutóbbi évek gazdasági földmozgásai nyomán egyre emelkedő papírárak ellenére is, könyv- ként, folyóiratként, vagy akár csomagolástechnikai alapanyagként életünk nélkülözhetetlen része a papír. Kalmár Péter könyvével egyszerre ajánlom a Gondolat zsebkönyvek minden kötetét. S hogy a témánál maradjunk: első köteteinek redőzött karton- borítóját idővel' felváltotta a simított, fényes karton, így nemcsak tartalmunkkal tükrözik a változó kort, de külsejükkel, műszaki formájukkal is. (d-n) Új könyvek m Zs. Nagy Lajos Cudar elégia ': A/:*. • : illpl ^ '» ' X&Xďjy f s/ja< í ýi ■■■ s**’’ > < " ■< * ■ ,,-rv -..-'v • • . .. • 3 " ; 4 • ■ Eduard Bass A cirkuszok világa „... Halandó emberek vagyunk, de álmaink és meséink dacolnak a környörtelen Kaszással. Vannak legendák, amelyek nemzedékeket, népeket élnek túl. Egy napon minden gyermek rádöbben a valótlanságukra, mégis szeretettel megőrzi őket saját gyermekei számára. Mert az emberiség igazságért kiált, de álmokat kerget; a valóságot kutatja, de ködös látomásokat istenít. Az elbeszélő mesével szövi át a valót, szavai nyomán a valóság álommá szelídül, és testet öltenek a vágyak.“ Zs. Nagy Lajost, a csehszlovákiai magyar líra középnemzedékének képviselőjét, a Tériszony című kötete emelte költészetünk élvonalába. A korai, könnyed impressziókat rögzítő dalok után rányílt a szeme az emberi fonákságokra, a XX. századi társadalmi lét, a modern civilizáció, az elgépiesedő világ ellentmondásaira, melyeket sajátosan fanyar groteszk képekben leplez le, a szatirikus-ironikus hangvételben találva meg azt az ellenszert, amely biztosíthatja az emberi személyiség Integritását. 1981. VIII
