Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-17 / 193. szám, hétfő
Ha nem csurran, legalább csöppen LÁTOGATÁS EGY ZÖLDSÉGFELVÁSÁRLÖ ÜZEMBEN A raktár tágas udvarába egymás után érkeztek a friss zöldséggel, gyümölccsel megrakott személy- és tehergépkocsik, valamint a teli kosarakat, zsákocskákat és ládákat szállító targoncák, amelyek érkezési sorrendben foglaltak helyet az adás-vevési övezetnek számftó betontornác előtt. Délelőtt tízkor javában folyt a „vásár“. — Ma szedtem kérem, friss, ennnek semmi baja — kínálta Anton Kačurák, a Zelenina tre- bisovi vállalatának igazgatója áruját, vagy inkább védte áruja minőségét egy idősebb termelő. Hiába bizonygatott, hiába érvelt így és úgy, a felvásárlók hajthatatlanok maradtak. A zöldbab körül folyt a vita. Pontosabban azon zöldbab körül, amely a félig rakott zsákban lapult. A felvásárlók hétfőn pénteki szedésnek minősítették, azért nem akarták átvenni. — Most vegyen elő egy maréknyit a papírzsákból — követelték az átvevők a teli taliga zöldséggel érkezett méltatlankodótól. — Na látja, arról lerí, hogy friss, de a másik zsákban az a búb van, amit pénteken szedett. — Állítólag már pénteken is beállított vele ide, mert azt hitte, csütörtök van. Persze azon a napon nem volt felvásárlás, ezért hazaküldték — súgta egyik árus a másiknak. — Az uborkát és a karalábét kirakhatja, azt megvesz1 szűk. — Itt nyeljen el a föld, ha nem ma szedtem az egészet — erősködik a bácsi. — Ha nem kell, akkor nem adom a többit sem. Inkább hazaviszek mindent és kész... Kalapos Jánosnak, aki Bácskából (Baeka) jött, nem volt gondja az eladással. Kocsijában sárgabarackot hozott. — Ma 65 kilót, a múlt héten 80-at hoztam. Otthon van belőle bőven. Ami megtermett, nem hagyjuk, hogy tönkre menjen a fán. — Most az első osztályúért kilogrammonként 7,50 korona Jár, a másodosztályúért 5,50 et fizetnek, a harmadosztályút pedig 3,50-ért veszik. — Gyakori vendég itt? — Tudom is én? Uborkát és paprikát is hozok néha, ősszel pedig almát... — Megéri? — Akkor érdemes, ha az ember többet termel. Különben Bácskából sokan járunk ide. — A piacra is visznek? — Hááát... — kezdte volna a választ, de gyorsan közbeszólt valaki a raktári alkalmazottak közül: — Az az igazság, hogy amíg a piac kifizetődőbb, addig sok termelő azt részesíti előnyben... A ládákat igazgató Kalapos János mentegetőzni próbált, hogy ez őrá nem vonatkozik. De ha vonatkozna is, nem érheti semmi vád, hiszen a kereskedelem alaptörvénye szerint cselekszik, azaz akkor és ott értékesíti áruját, ahol és amikor igénylik, s ahol ez számára is hasznosabb. Utóvégre becsületesen megdolgozott a pénzéért. Léhy Júlia és Galambos Erzsébet perbenyíki (Pribeník), azaz helybeli lakosok együtt érkeztek, kosaraikban néhány kilogramm uborkával és néhány karalábéval. — Mi nem tartozunk a nagy kistermelők közé — szerénykedett Léhyné. özvegyek vagyunk, nem futja az erőnkből annyira, mint másoknak. A fóliához ugyanis férfi kell. Van aki nagyon sokat hoz ide, és persze visz is haza a pénztárcájában. Nem tartozunk közéjük. Persze, ami megterem és nekünk nem kell eladjuk, így ha nem is csordul, legalább itt-ott valami csöppen. Tavaly sárgarépából öt ezrest kerestem, az idén pedig — ha nem is olyan korán, mint a fóliások — már két mázsa uborkát, valamint negyven kiló karalábét adtam el. Valahol ugyanolyan jól jön ez a néhány kiló zöldség, mint nálam az érte járó pár korona. Néhány méterre a kistermelők csoportjától a mezőgazda- sági üzemek tehergépkocsijai sorakoztak. Az első a Bolyl (Bof) Efsz teherautója volt. Paprikát hozott, szépet, egészségeset. Nem fóliasátor alatt termett, hanem a szabad ég alatt. Ezért csak most érkezett az első szállítmány ebből a szövetkezetből. Akkor, amikor kilogrammjáért hét koronát fizetnek. — Az uborkából már teljesítettük az eladási tervünket, ezekben a napokban kezdjük szedni a paradicsomot, ősszel pedig a káposzta lesz soron. Ez a mi zöldségkertészetünk kínálata — tájékoztatott Geri Mihály kertész. A Zelenina zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalat tőke- terebesl (Trebišov) igazgatóságán Anton Kačurák igazgató azzal fogadott, hogy egy héttel korábban kellett volna őket 1981 VIII. 17. meglátogatni. Akkor ugyanis szinte naponta reggeltől estig tele volt az udvar az árujukat — főleg uborkát és barackot — szállító kistermelőkkel. — A járásban levő kilenc raktárunk közül ebben a legnagyobb a forgalom, s nagymértékben ennek köszönhető, hogy sárgabarackból a tervezett 170 tonna helyett közel 400 tonnát tudtunk felvásárolni, s hogy például gyümölcsből július 20-lg 99,4 százalékra teljesítettük havi tervünket. Paradicsomból a járásban az idén 110 vagonnyit, paprikából pedig 90 vagonnyit akarunk felvásárolni. Természetesen ebben is, csakúgy, mint a korai zöldségféléknél szintén erre az üzemre jut a legtöbb munka. — Mi mindent megteszünk azért, hogy a megtermelt zöldség és gyümölcs ne vesszen kárba. Sajnos, ha a termelők nem hozzák az árut, akkor indokolatlanul érnek minket a vádak. Ugyanakkor az ís tény, hogy mi sem vásárolhatunk fel annyi árut, amennyit nem tudunk tárolni. Most például a feldolgozó üzemek nem viszik tőlünk sem a zöldbabot, sem az étkezési tököt, pedig sok van belőle. Sajnos, hiába magyarázzuk a termelőknek, hogy nem kell, ők ezt nehezen veszik tudomásul. Nehezen, hiszen nemegyszer előfordult már, hogy télen hiába keressük üzleteinkben a zöldbab-, vagy a tökkonzervet, vagy a belőlük készített fagyasztott árut. Remélem, az idén ezekből is lesz bőven. Ha mégsem, akkor ne a termelőket és ne minket okoljanak. — Hogyan értékeli a járásban a kistermelők munkáját? — Csak elismeréssel szólhatok róluk. Ha a megtermelt zöldség mennyiségét vesszük alapul, akkor körülbelül 60:40 arányban a nagytermelők javára billen a mérleg, ha viszont azt nézzük, hogy ki adja korábban —, tehát magasabb áron is — a zöldséget, akkor fordított az arány. Van nap, amikor másfél millió korona üti a kistermelők markát. Szerintem a nagyüzemi termelés is lehetne frissebb, azaz jobban is alkalmazkodhatna az igényekhez. Telt és ürült a raktár, vándorolt a zöldség, a gyümölcs és a pénz. Kondás Antal felvásárlónak szinte beszélgetésre sem jutott ideje, állandóan özönlött a láda. Ám nemcsak ö izzadt. A rakodómunkásoknak sem volt szabad percük, s Horváth János főraktárnok asztalánál Is sorban álltak a pénzükre váró termelők. Közben a perlekedő bácsi is megértette, hogy miért nem kell a babja, így aztán a többi áruját gondosan rakta a zöld ládákba. GAZDAG JÓZSEF A termelők és a felvásárlók munkájának összehangolásával Az értékesítési biztonság fokozná a zöldségtermelők kedvét A lévai (Levice) járásban sem problémamentes a zöldség értékesítése. Ezért néhány zöldség- termelő mezőgazdasági üzem vezetőinek meghallgatása után felkerestem Végh Ferenc elvtársat, a járási pártbizottság titkárát, hogy a feltett kérdésekre választ kérjek tőle. Egyetértve a panaszokkal kifejtette, hogy a nehézségeket csak a termelés helyes szerkezeti kialakításával, a kínálat és kereslet összehangolásával lehet eltávolítani. Nézete szerint a tervezés és az áru elhelyezése között nincs meg az összhang. A kerületi mezőgazdasági igazgatóság Javaslatára a mezőgazdasági üzemek 250 hektár korai burgonya termelését vállalták. Mindent megtettek a bő termés érdekében, és igyekeztek az árut idejében a piacra juttatni. 190 hektárról elszállították a termést, de ezután már nem kaptak megrendelést. A szállításra előkészített burgonyából a Palásti (Pláštovce) Efsz-ben húsz tonna burgonya megromlott, más mezőgazdasági üzemekben is jelentős károk keletkeztek a rugalmatlan felvásárlás miatt. Csak a napokban kértek tőlük újra korai burgonyát. A problémák megoldásával összefüggő kérdésekre válaszolva így fogalmazta meg véleményét: — Szerintem lényegesen javulna a helyzet, ha a termelőknek legalább 70 százalékos értékesítési biztonságuk lenne. A további 30 százalék termést maguk is el tudnák adni. Ha így alakulna a helyzet, nem lenne annyi paprika és saláta-uborka- többlet. Javasolta, hogy a probléma más oldalról való megvilágítása céljából látogassam meg a Zelenina érsekújvári (Nové Zámky) vállalatának lévai üzemét is. A vezetők mondják meg, mi a helyzet a felvásárlás körül? Az üzemben a szó szoros értelmében uborkaszezon volt. Helena Kouzová az üzem vezetője így tájékoztatott: — Túl nagy a kínálat salátauborkából, de senki sem kéri. A Zelenina čadcai, Liptovský Mikuláš i, ružomberoki, púcho- vi, Považská Bystrica-i és ilavai üzeme szállított el a fölöslegből. Paprikát szállítottunk Jih- lavára, TFebíčre, Sušovicére, Li- tomyšlre. Ez az együttműködés lényegesen enyhítette gondjainkat. A paradicsom egy részét egyenesen az Agrokomplex nyitrai (Nitra) feldolgozó üzemébe szállítottuk. Elégedettek voltak árunkkal és gyorsan átvették. A járásban levő termelőkkel való együttműködésre tereli a szót. Általában idejében szállítják a zöldséget, azonban kevés gondot fordítanak az osztályozásra. Négy mezőgazdasági üzemből olyan paradicsomot vásároltak fel, amelyet újra át kellett válogatniuk és osztályozniuk. Jó példákat is említ. A Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége nagyölvedi (Veiké Lu- dince) és kuralani szervezetének tagjaival nagyon jó az együttműködés. Hibátlan, jól osztályozott zöldséget hordanak az átvevőhelyekre. Figyelembe véve a növekvő zöldségkínálatot, idén Oroszkán (Pohronský Ruskov) új felvásárló központot nyitottak. Amikor említem neki a járási pártbizottság titkárának véleményét, egyetértve vele így nyilatkozik: — Kettőn áll a vásár, a termelőkön és a vásárlókon. Nézetem szerint is változtatni kellene a termelés szerkezeti ösz- szetételén, mert amíg az idei idényben az egyik oldalon sok a paprika és a salátauborka, a másik oldalon járásunk lakosságát nem tudjuk ellátni zöldségfélékkel. Vöröshagymát, fokhagymát, gyökérzöldséget kell behoznunk. Emlegeti a szállítással Járó gondokat, problémákat. Kevés a járművük, ezért Igénybe veszik a CSAD és a HRONFRUCT teherautóit is. Célzást teszek a vasút igénybevételének lehetőségeire is. A járáson keresztül gyorsvonatok haladnak Prága és Kassa felé. Talán indíthatnának „zöldvonatokat" is. — Voltak ilyen elképzeléseink, terveink — mondja. — Žilinára és Kassára vasúton szerettük volna szállítani a zöldséget. A tervek azonban különböző okok miatt papíron maradtak. Megoldást keresve nézünk szét a tárolóudvaron is Jurái Plivoluskával, a kereskedelmi osztály vezetőjével. — Ha ezt a tárolóhelyet teljesen üzemeltethetjük, akkor kevesebb gondunk lesz — mutat a napfényben csillogó, könnyű elemekből épült nagyraktárra. — Kellő hőfokon tartva tovább tartósítható a zöldség, és nem kell azonnal tovább szállítanunk. Ján Valentik raktáros, egymás után mutatja meg a hőszabályozókkal ellátott helyiségeket. Egyelőre a berendezések még nem működnek, azonban néhány helyiségben máris zöldséget tárolnak, mert olyan jól szigetelték az épületelemeket, hogy a harmincfokos meleg ellenére is hűvös van a helyiségekben. Tovább beszélgetünk még a problémák megoldásának lehetőségeiről és arra a végkövetkeztetésre jutunk, hogy a termelők és a felvásárlók munkájának összehangolásával, az értékesítési biztonság fokozásával, kedvező lehetőségeket lehet teremteni a zöldség értékesítéséhez. BALLA JÖZSEF mgwmm Szíria mezőgazdasága Szíria népgazdaságában a mezőgazdaság mindig is fontos szerepet játszott, részesedése a nemzeti jövedelemből ma is meghaladja a 16 százalékot. A mezőgazdaságban a teljes munkaerő állomány 38 százaléka tevékenykedik. A megművelhető terület Szíriában 3,8 millió hektár, ennek 13 százalékát mesterségesen öntözik. A mezőgazdaság a szükséglet 100 százalékát fedezi gabonából, 80 százalékát almából, 90 százalékát tojásból, 95 százalékát húsból és 75 százalékát tejből. A mezőgazdasági termékek az összes export 25 százalékát adják. A legfőbb cikk a gyapot, amely a teljes mezőgazdasági export 70 százaléka. A negyedik ötéves terv (1975 —80) első három évében 3 és fél milliárd szíriai fontot ruháztak be a mezőgazdaságban. Az összes mezőgazdasági beruházások 94 százalékát öntözésre, csatornázásra, folyamszabályozásra és vízkutatásra, 6 százalékát növényvédelemre, az állategészségügy fejlesztésére és mezőgazdasági kutatásokra fordították. A KGST-országok agrár ipari együttműködése- Mi nem tartozunk a nagy kistermelők közé — mondja Léky Júlia (balról) Magyarországra és a Szovjetunióra jut a KGST-píacra irányuló gabonaexport 85 százaléka, Bulgária és a Szovjetunió adja az olajosmagvak exportjának több mint 99 százalékát, Bulgária, Magyarország és Románia exportálja a zöldségfélék 75 százalékát. A Szovjetunió a többi KGST-ország gyapotszük- ségleteinek 40 százalékát, Bulgária pedig a dohány- és cígarettaszükséglete'.: 70 százalékát! elégíti ki. Az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia a gabona 85 százalékát, az NDK és Csehszlovákia az olajosmagvak közel 100 százalékát, az NDK, a Szovjetunió és Csehszlovákia a zöldségfélék 85 százalékát vásárolja. A KGST-országok 1976—1977- ben a kölcsönös szállításokkal elégítették ki a mezőgazdasági és élelmiszeripari gép- és berendezésigényük átlagosan több mint 80 százalékát, valamint a műtrágyák és vegyi növényvédő szerek teljes forgalmának több mint 50 százalékát. E szállítások jelentős része a szocialista országokban kölcsönös segítséggel és műszaki közreműködéssel létesített vállalatokra jut. Például 1978 elején a szocialista országokban a Szovjetunió műszaki közreműködésével épült és épülő vállalatok kapacitása 72 ezer traktor, 2,9 millió tonna műtrágya volt. A Szovjetunió műszaki közreműködésével 305 mezőgazdasági, 286 élelmiszer-, malom- és keveréktakarmány-ipari, valamint 51 könnyűipari létesítmény épült és épül a KGST-országok- ban.
