Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-14 / 164. szám, kedd
Megelevenedő múlt Edward Brown utazása Közép-Európában- ÜJ FfLME§€ mnfilBiHHHH ■■■■IBIBHRBBHIB KISREGÉNY (cseh) A középkor végének és az újkor elejének nagy és emlékezetes földrajzi felfedezései után már olyan utazások is gyakorivá válnak, amelyek egy-egy ország nevezetes városainak. fürdőhelyeinek, híres építményeinek, társadalmi és gazdasági életének, iparának és bányászatának tudományos megfigyelésére irányulnak. A tudományos jellegű kutató utazások már a 17. század közepe táján 'megindulnak, de nagyobb mértékben csak a 19. század második felében terjednek el. Az első ilyen utazók nz angolok voltak, őket követték a franciák, oroszok, hollandok, dánok, svédek és a magyarok. Az egyik régebbi lexikonunk a német nyelvű munkák mellett 00 magyar, illetve köztük néhány magyarra fordított útleírást sorolt fel a 19. század második feléből. Komáromban járt Edward Brown angol orvos és természettudós is, európai utazására az 1668—1673. években került sor. Útikönyvét Londonban először 1673-ban, majd 1685-ben adták ki. Most a bratislavai Osveta kiadó örvendeztetett meg bennünket azzal, hogy kiadta annak a részének az anSokáig töprengtem a tévéműsor címén, hogyan fordítsam le a „To nechce klid“ cseh szólúsmonddst. Végül a hazai magyar sajtónkban megjelenő tévéműsorokkal ellentétben a címben kiemelt formát választottam: Nyugi, nyugi? Tettem ezt annál is inkább, mivel a cseh szólásmondás ellentétpárja Jaroslav Ha- sek halhatatlan hősének, Svejknek szájából röppent világgá: „To chce klid“, vagyis „Nyugi, nyugi“ formában. Nos, végül mi is az, ami nyugtalanít? Az említett tévéműsor semmi esetre se. Több éve havonta jelentkezik egy-egy közérdeklődésre számot tartó témával. A brnói stúdió munkatársai neves szakemberek, magas beosztású közéleti személyisé gek bevonásával készítettek már műsort a környezetszeny- nyezésröl, a hulladékgyűjtésről, az energiagazdálkodásról, az elektronikáról, a diákság nyári foglalkoztatásáról, s kt tudná már felsorolni mi mindenről. Tény, hogy e publicisztikai műsor sajátos helyet jogiul el a Csehszlovák Televízió műsorstruktúrájában. Elsősorban nyitottsága az, ami első alkalommal is felhívja magára a figyelmet. Nemcsak a szakemberek ülnek a meghívott vendégek között, de olyan újságírók is, akik saját lapjukban az adott témával foglal- koznak, ismerik az olvasók — a közvélemény — álláspontját, így testreszabott kérdéseket tehetnek fel a vendégeknek. Sőt nemegyszer opponálnak is, hiszen az olvasók leveleit naponta olvassák, a témát az „élet legsűrűjéből“ ismerik. Legutóbb — tágább értelemben vévé —, az ídegenforga* lom felől közelítve boncolgatták vendéglátásunk kulturált* sáqának a kérdését. Nyár lévén is időszerű, hogy goi és szlovák nyelvű szövegét, amelyben Brown Komáromból a közép-szlovákiai bányavárosokba, és onnan Bécs- be való utazását írta le (Cesta z Komárna do bansküch miest v Uhorsku a odtiaľ do Viedne.) Az olvasó közönség és a szakemberek körében bizonyára sikert arató, minden tekintetben sikerült könyvecske előszavát, az akkori bányászat rövid ismertetését és a szövegmagyarázó jegyzeteket Jozef Vozár írta, a fordítást Anna Skorupová végezte. Borítólapjára Kaspar Zacha- rias Wussin (1664—1747) prágai rézmetsző és kiadó Unga- rische Gold- und Silber Berg- werck című metszetét használták fel. A most kiadott angol és szlovák nyelvű könyvecskéből megtudhatjuk, hogy a természettudományokat igen kedvelő, a bányászat, a kohászat és mindamellett fürdőhelyeink iránt is nagy érdeklődést tanúsító Edward Brown mit tapasztalt utazása során. Körmöcbányáról többek között ezeket írja: „ ... A kör- möci aranybányában már 950 éve dolgoznak. A bánya körülbelül 9, vagy 10 angol mérföld az éttermek, presszók, büfék, talponállók szolgáltatásairól esett szó a műsorban. Ezenkívül volt ennek a kerékasztal- vitának egy minden tekintetben elgondolkodtató, visszavisszatérő témája: vendéglátásunk higiéniája és a közhasználatú illemhelyek állapota. Sajátos példáknak látszó eseteket említettek: alig megnyitott vendéglők tönkretett toalettjeit, gondozatlan nyilvános illemhelyeket, büjék és talponállók takarítatlan asztalait, vendéglők napok óta cse- réletlen abroszait. Szó volt arról is, hogy egyes vendéglátó üzemekben ferde szemmel né' zik az utcáról oda kényszer helyzetében betévedt vendéget. Tehát vendéglátásunk legembe• ribb, leginkább nélkülözhetetlen szolgáltatásainak minőségén volt a hangsúly. Természetesen szóltak a pozitív példákról is, arról, menynyire a vezetők és az alkalmazottak hozzáállásától, gondosságától függ mindezek rend- bentartása. A műsor megoldást sürgetett, megoldásokat javasolt, ám ígérni semmit sem ígérhetett. A néző talán addig a pillanatig meg is nyugodott, amíg maga is nem kerül majd egy hasonló helyzetbe, amikor a joltos asztalterítőt látva, elmegy az étvágya. A nyitva hagyott kérdések sora továbbra is nyugtalanítja a nézőket. Különösen azokat, akiknek nem közömbös, hogy a hozzánk érkező idegenek milyen benyomásokkal távoznak hazánkból. Külföldi vendégeink elsősorban leghétköznapibb helyzetekben szerzett benyomásaik alapján ítélnek meg bennünket, s talán még az egyes körülállványozott műemlékek látványát is elfelejtik, ha egy-egy vendéglőben tiszta asztal mellé ülhetnek le. (d—nl hosszú. Van benne cuniculus, vagyis beépített horizontális folyosó. Ez 800 öl hosszú és Erbstoll-nak nevezik (valószínű, hogy ebben az esetben a bányászati öl értendő, ami 2,025 méternek felel meg. K. Vozár megjegyzése). A bánya hozzávetőlegesen 180 öl mélyen fekszik. Mélyébe nem létrákon jutnak le, hanem kötelek segítségével, melyek alján bőröv, vagy ülésszerű kiképzés van. így eresztenek le mindenkit, aki a 6 akna egyikébe le akar jutni. Én a Rudolf császárról elnevezett aknába ereszkedtem le 108 öl mélyre, annak az óriási keréknek a forgatása közben, amelyre nz eresztő kötél van felcsavarva ...“ Ezek után rátér a benne folyó bányászat közelebbi ismertetésére. Megismerve a közép-szlová- kiai bányászat, a kohászat, az akkori sóbányászat, valamint számos más hazai érdekesség hatalmas vonzóerejét, egy cseppet sem csodálkozunk azon, hogy azoknak Brown milyen nagy figyelmet szentelt. De hátra van még a kérdés, hogy mire volt kíváncsi Komáromban? Komáromban Brown elsősorban az Európa-szerte híressé vált török elleni erődítményt akarta látni, amelyet a legkiválóbb mesterek bevonásával 1557-ben építettek fel, az új olasz bástyás rendszerben. Ehhez építették hozzá 1673-ban a szintén bástyákkal ellátott, az előbbinél nagyobb erődítményt, amelyet azonban Brown már nem láthatott, mert 1673-ra elhagyta Közép-Európát. TOK BÉLA A homokozó törvényei Mindig kellemetlen érzéseket ébresztett bennem, ha földi javakon huzakodó embereket láttam. Különösen elszomorított, ha azt tapasztaltam, hogy már a gyerekek körében is az „enyém-tied“ szentsége uralkodik. Sajnálkozva néztem azokat a fiúkat, lányokat, akik játékaikat, könyveiket, zacskó cukrukat féltve dugták a többiek elől. Sajnáltam őket, mert nem tudhatnak és nem érezhetnek valamit. Valamit, ami nélkül szegényebb az életük: a közös játék, a kínálás örömét. Elhatároztam hát, mindent elkövetek, hogy fiam leikébe ne fészkelhesse be magát az irigység. Eleinte minden jól ment. Már néhány hónapos korában lelkesen nyújtotta felnőttnek, gyereknek a piskótáját, almáját: „hamm-hamm" felszólítással. A játszótéren ma is szívesen kínálja kis társainak játékait: „tessék baba, itt a lapát“. Ogy tűnt tehát, hogy az irigység dolgában nem lesz gondunk Dáviddal, önzetlen és jószívű lesz. De mostanában egyre jobban félek, hogy hiába volt minden igyekezetem. Mert hiába tanul, tapasztal otthon önzetlenséget a gyerek, ha az életben mást lát. Tavasszal, ahogy kisütött a nap, benépesedett a játszótér. Dávid fiam is vödörrel és lapáttal felszerelve megrohamozta a homokozót. Egy ideig lapátolt a köréje gyűlt gyerekekkel, majd felfigyelt a homokozó másik sarkában játszadozó kislányra. Odaszaladt hozzá, rúgta volna lelkesen a labdáját, de a lányka „enyém!“ kiáltása megállította. Nem keserítette el a kudarc, nem tágított. Homokozni is azzal a kislánnyal szeretett volna. Kis markában gyűjtögette neki a homokot, de amikor a lapátjához nyújt, ismét megállította a lány hangja: „enyém!“. Azóta a fiamnak több hasonló „élményben“ volt már része, ö még lelkesen adja, kínálja másoknak az autóját, a labdáját. De vajon meddig? Szomorúan várom a napot, amikor megtanulja a homokozó — s nem is csak a homokozó — törvényét, és az önzetlenség szép szava, a tessék helyett, azt rikoltja kis társai felé: az enyém! FAZEKAS VALÉRIA Voltaképpen adósságot törlesztettek a barrandovi stúdió alkotói, amikor elhatározták, hogy filmet készítenek Jakub Arbesról, a 19. századi cseh irodalom egyik jeles egyéniségéről. A haladó szellemű újságíróról, színikritikusról és szociális tárgyú regények szerzőjéről ez ideig még nem készült film, személyisége valahogy elkerülte az alkotók figyelmét. Voltak ugyan próbálkozások arra, hogy egy-egy kisregényét filmre alkalmazzák, de a törekvések kudarcba fulladtak. Most Jaroslav Soukup vállalkozott arra, hogy emléket állít a 140 évvel ezelőtt született írónak. A rendező nem életrajzfilmet forgatott, hiszen nem követi nyomon Arbes egész írói pályáját. Életének csupán egy szakaszát vitte filmre, azt a hét esztendőt (1870—1877), mely meghatározó volt az író emberi, világnézeti és alkotói arculatának formálódásában. Arbes az említett években a Národní listy felelős szerkesztőjeként működött, s cikkeiben támogatta a prágai munkások igazságos követeléseit, nézeteit így nem egyszer a bíróság előtt kellett megvédenie. Érthető, hogy Margarethe von T rótt a az új nyugatnémet filmművészet legjobb reprezentánsai közé tartozik. Pályáját színésznőként kezdte, majd színházban dolgozott. A Nővérek ... második önálló filmje. Három nőről szól a film, a középpontban Mariával, a minta titkárnővel, aki a lelkiismeretesség, pontosság, eszesség, szolgálatkészség megtestesítője; s az eredmény, a siker megszállottja. Maria egy hamburgi nagyvállalat igazgatójának titkárnője. Természetesnek veszi, hogy úgy kell élni, ahogyan ő él. Erre neveli húgát is, aki gyermekkoruktól kezdve érzelmileg — most meg anyagilag is — függ tőle; ő taníttatja. Anna azonban, képtelen eleget tenni nővére elvárásainak, biológiai tanulmányaival sem birkózik meg, s a munkában sem talál megoldást. Rajongva szereti nővérét, de rémálmában szörnyetegnek látja, s beteges túlérzékenysége következtében öngyilkos lesz. szenvedélyes igazságszeretete miatt meggyűlt a baja a lap főszerkesztőjével is. Magánélete sem volt felhőtlen; felesége gyermekük halála után zárkózott lett, nem érdekelték őt férje gondjai, ráadásul anyagi nehézségekkel is küzdöttek. Ilyen körülmények között vállalta el Arbes, hogy monográfiát ír a cseh festészetről. Tanulmányozza az oltárképeket, így ismeri meg Szent Xaverius képét is, mely később legjelentősebb kisregényének a tárgya lett. Jakub Arbes életének esemé* nyei Prága sötét utcáin, a szerkesztőség félhomályában, polgári lakásokban és hangú* latos vendéglőkben, söntések* ben zajlanak. Az alkotók nem tárnak elénk nagyszabású tör* ténelmi tablót, hogy a társa* dalmi összefüggéseket is lát* tassák. A haladó író személyi* ségét néhány jellegzetes vonással megrajzolva érzékeltetik a kor szellemét és atmoszféráját is. Kamaratörténetbe sűrítették Arbes politikai és közéleti munkásságát, s ügyeltek arra, hogy jellemzésükből kidomborodjon az író alakja és emberi tartása. Vállalkozásuk sikeres* nek mondható. Közben fölbukkan egy ugri* füles szürke kis gépírónő, Miriam, aki gátlástalan természetességgel erőszakolja ki a meg- közelíthetetlennek látszó titkárnő barátságát, eleinte csak azért, hogy megismerkedhessen a „vezér“ jóképű fiával (aki mellesleg Maria szeretője). Őszinte barátság alakul ki köztük. Anna halála után Maria Miriamra áldozza gondoskodását és a pénzét is. Nyelvtanfolyamot végeztet vele, mindent megtesz, hogy Miriam is sikeres legyen. Csakhogy a lányt más fából faragták. Lázadó típus, „szabadságkereső“ fiatal. Jó, hogy megtanul angolul, hogy lehetősége nyílik előre lépni, de azért ő még nem hajlandó a nyakába venni az igát, még táncra, szerelemre szeretné áldozni ideje egy részét. Belőle nem lesz második Anna. Össze is pakol, s otthagyja az értetlen, megdöbbent, magába roskadó Máriát. A lélektani dráma szereplői: Jutta Lampe, Gudrun Gabriel és Jessica Früh. —yxn— Viktor Preiss, a cseh film főszerepében NŐVÉREK AVAGY A BOLDOGSÁG EGYENSÚLYA ___________________________(NSZK) l% yugi9 nyugi?
