Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-07 / 158. szám, kedd

Ä tanácskozás szünetében SZOVJET—LENGYEL KÖZLEMÉNY ANDREJ GROMIKO VARSÓI LÁTOGATÁSÁRÓL Lengyelország szocialista volt és az is marad (ČSTK) — Moszkvában vasárnap közzétették azt a szovjet— lengyel közös közleményt, amelyet Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének varsói látogatásáról adtak ki. Andrej Gro­miko július 3-tól 5-ig rövid baráti látogatáson tartózkodott Varsóban. A szovjet külügyminiszter ta­lálkozott Stanislaw Kaniával, a LEMP KB első titkárával, Woj­ciech Jaruzelskivel, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökével és Józef Czy- rekkel, a Lengyel Népköztársa­ság külügyminiszterével, a LEMP KB tagjával. Az elvtársi légkörben lezajlott megbeszélé­sek során eszmecserét folytat­tak a közös érdeklődésre szá­mot tartó kérdésekről. A két fél tájékoztatta egymást az SZKP XXVI. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítéséről, illet­ve a LEMP IX., rendkívüli kongresszusának előkészületei­ről. A nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a két fél hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság, valamint a többi szocialista ország, a Varsói Szerződés tagjai által követett, a béke és az együttműködés politikája fontos hozzájárulás az enyhülési folyamathoz, min­den nép békéjének és biztonsá­gának szavatolásához a lázas fegyverkezés korlátozásához és a leszereléshez. Ez a politika konkrét formát nyert a Varsói Szerződés tagállamai legmaga­sabb fórumának, a Politikai Ta­nácskozó Testületnek dokumen­tumaiban. Ezek rögzítik azokat a javaslatokat, amelyek az eu­rópai biztonság szavatolásával kapcsolatos számos sürgős kér­dés megoldását, a fegyverke­zés korlátozására tett intézke­déseket és a leszerelést céloz­zák a feszültség csökkentésé­vel és felszámolásával az olyan térségekben, mint a Kö­zel- és Közép-Kelet, Dél- és Délkelet-Ázsia, Távol-Kelet, a Perzsa-öböl és az Indiai-óceán. A Szovjetunió és Lengyelor­szág határozottan szembeszáll az imperialista és hegemonista körök akcióival, amelyek meg akarják rendíteni az enyhülés alapját, s az államok közötti kapcsolatokban a durva erő­szak és diktátum, valamint a szuverén államok belügyeibe való beavatkozás politikáját akarják érvényre juttatni. Mindkét fél hangsúlyozta a nemzetközi helyzet megjavítá­sára és a biztonság megszilár­dítására kidolgozott program jelentőségét, amelyet Leonyid Brezsnyev terjesztett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. A Szovjetuniónak e kezdeménye­ző javaslatai, amelyek a béke­szerető erők körében megér­tésre és támogatásra találtak, világosan mutatják az utóbbi Időben az imperializmus ag­resszív erői veszélyes akciói­nak következtében kialakult politikai és katonai feszültség megszüntetésének reális útját. A béke és a nemzetközi biz­tonság nevében új felhívás hangzott el, amelyet a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa „A világ parlamentjeihez és népei­hez“ címmel hozott nyilvános­ságra. Ez a felhívás visszhang­ra és megértésre talált azoknál a népeknél, amelyek drágán megfizettek a fasiszta agresz- szorok fölötti győzelemért a második világháború idején. Ennek bizonyítéka az is, hogy a Lengyel Népköztársaság Szejmje határozatot fogadott el e kérdésről. Az imperialista reakció és a militarizmus ellen küzdő erők lehetőségei na­gyok. Csak mozgásba kell len­díteni ezeket az erőket, de azonnal. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kifejezi el­szántságát, hogy továbbra is az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten megha­tározott úton halad tovább, a Helsinkiben elfogadott Záróok­mány teljesítésére törekszik. Mindkét fél megerősítette, hogy a madridi találkozót a helsinki Záróokmány elveinek és határozatainak további meg­valósítását célzó fontos megál­lapodásokkal kell- befejezni. Különösen nagy jelentőségű lenne egy olyan határozat jó­váhagyása, hogy hívjanak össze értekezletet az európai katonai enyhülésről és leszerelésről, amely megtárgyalná a bizalom- erősítő lépéseket katonai téren. E szempontból nagy jelentősé­gű, hogy a Szovjetunió kész a bizalomerősítő intézkedéseket a Szovjetunió egész európai ré­szére is kiterjeszteni azzal a feltétellel, hogy a nyugati ál­lamok is ennek megfelelően bővítik ezeket az intézkedése­ket. A Szovjetunió és Lengyelor­szág támogatja az európai atomfegyverek korlátozásáról szóló megbeszélések felújítását a felek egyenlősége és egyen­lő biztonsága elvének megőrzé­se alapján, elítéli a NATO bi­zonyos köreinek arra irányuló kísérleteit, hogy az új típusú amerikai közepes hatótávol­ságú nukleáris fegyverek Nyu- gat-Európában történő elhelye­zésével megbontsák Európában a meglevő erőegyensúlyt. Úgy vélik, hogy a NATO és a Szov­jetunió új típusú közepes ha­tótávolságú nukleáris eszközei elhelyezésének meghirdetendő moratóriuma, amint azt a Szovjetunió javasolja, meg­könnyítené a tárgyalásokat er­ről a kérdésről. A Szovjetunió és Lengyelor­szág — mint a világ különbö­ző részein az atommentes öve­zetek kialakításának régi támo­gatói — pozitív álláspontjukat fejezik ki azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy Észak-Euró- pát nyilvánítsák atommentes övezetté. Törekszenek arra is, hogy a Földközi-tenger a katonapoliti­kai konfrontáció térségéből a tartós béke és együttműködés övezetévé váljon. A Szovjetunió és Lengyelor­szág támogatja az arab nép­nek az izraeli agresszió ellen, valamint a komplex igazságos és szilárd alapon nyugvó kö­zel-keleti rendezésért vívott harcát. Az ilyen rendezés sze­rint az izraeli csapatoknak ki kellene vonulniuk valamennyi 1967-ben megszállt arab terü­letről, s biztosítani kellene a térség valamennyi államának és népének törvényes jogait és biztonságát, beleértve Palesz­tina arab népének az önálló, saját állam létrehozásához való jogát is. Az eszmecsere során nagy figyelmet szenteltek a Szovjetunió azon javaslatának, amelyet a Perzsa-öböl térségé­ben a béke és a biztonság sza­vatolására tett, valamint a szo­cialista és el nem kötelezett országok közös erőfeszítésének, hogy az Indiai-óceánt nyilvání­tották békeövezetté. A Lengyel Népköztársaság ezt a javasla­tot támogatja. A Szovjetunió és Lengyelor­szág ismét megerősítette elvi álláspontját az Afganisztán kö­rüli helyzet politikai rendezé­séről összhangban az Afganisz­táni Demokratikus Köztársaság kormányának 1980. május 14-i ismert javaslataival. Az afgán probléma nemzetközi szempont­jainak rendezése csak az Afga­nisztán elleni külső agresszív akciók leállításával és annak szavatolásával lehetséges, hogy ilyen akciók nem ismétlődnek meg. Ez lehetővé tenné a szovjet csapatok kivonását is, amelyek, mint ismeretes, az af­gán kormány kérésére tartóz­kodnak ott. A szocializmus ellenségei és a nemzetközi kapcsolatokban a militarista irányvonal hívei az állítólagos szovjet katonai ve­szélyről legendákat terjeszte­nek, s ezzel próbálják leplezni törekvéseiket, amelyek a világ­ban jelenleg létező erőviszo­nyok megváltoztatására, Euró­pában a háború utáni realitások felülbírálatára, az Egyesült Ál­lamok és az egész NATO kato­nai erőfölényének megszerzésé­re irányulnak a szocialista or­szágokkal szemben. A Szovjetunió és Lengyel- ország határozottan elítéli eze­ket a terveket, és megerősíti; a szocialista államok — a Varsói Szerződés tagállamai — minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy védelmi ké­pességüket a megfelelő szin­ten tartsák. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság a többi testvé­ri szocialista országgal közö­sen gondosan őrizni fogja a szocialista közösség határai­nak sérthetetlenségét Európá­ban, amelyeket a háború utáni időszakban kötött szerződések és megállapodások rögzítenek. A Nyugat bizonyos körei fo­kozzák ellenséges kampányu­kat a szocialista országok el­len, és igen aktívan ki akarják használni a lengyelországi ese­ményeket a szocialista rend­szer, a ^szocialista eszmék és a szocializmus elveinek lejáratá­sára. Arra számítanak, hogy a lengyelországi események ala­kulása megváltoztatja az erővi­szonyokat Európában és a vi­lágon, s a szocialista közösség meggyengüléséhez vezet. A Lengyel Népköztársaság hatá­rozottan visszautasítja az ilyen spekulációkat. Lengyelország a szocialista közösség szilárd láncszeme volt, ma is az, és a jövőben is az lesz. A Lengyel Népköztársaság­ban a szocialista vívmányok védelme elválaszthatatlan a lengyel állam függetlenségétől és szuverenitásától, biztonságá­tól és határainak sérthetetlen­ségétől. Ezek a kérdések nem­csak Lengyelországot érintik, hanem létfontosságú jelentősé­gűek az egész szocialista kö­zösség számára is. A Szovjetunió és Lengyelor­szág megerősíti elszánt akara­tát, hogy a jövőben is szilár­dítani fogja a testvéri orszá­gok egységét és összeforrottsá- gát. Továbbra is aktívan hozzá­járul a Varsói Szerződés tagál­lamainak és a KGST-tagálla- mok hatékony együttműködésé­hez és határozottan szembe­száll minden olyan imperialista kísérlettel, amely a szocialista országokkal szemben ideológiai vagy más diverzióra irányul. Mindkét fél megerősítette, hogy az SZKP és a LEMP, a Szovjetunió és a Lengyel Nép- köztársaság megbonthatatlan szövetsége, testvéri barátsága és együttműködése, valamint kapcsolatainak sokoldalú fej­lesztése, amelyek a marxizmus —leninizmus elvein, a szocia­lista internacionalizmuson ala­pulnak, teljes mértékben meg­felelnek a ‘szovjet és a len­gyel nép létérdekeinek, bizton­ságának, valamint a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sének. Ol MEGBÍZATÁSI időszak ­Űl FELADATOK Ä Szlovák Nemzeti Tanács ülésterméből kifelé tartanak a képviselők, a napirend szerint egyórás szünet következik. Be­népesülnek a folyosók, van aki a büfében frissíti fel magát, má­sok csoportokban vitatják meg az előterjesztett kormányprog­ramot, a már elhangzott felszó­lalásokat. A figyelmes nézelődő meg tudja különböztetni egy­mástól a legfelsőbb törvényhozó testületünk székházában ottho­nosan mozgó régi képviselőket azoktól, akik a legutóbbi válasz­tások során először kaptak bi­zalmat választóiktól. Ez utóbbi­ak közé tartozik a füleki (Fiľa­kovo) Kovosmalt fiatal géplaka­tosa — Magyar Izidor is. — Nagy megtiszteltetés szá­momra ez . a megbízatás — mondja kissé elfogódottan a bemutatkozás után. — Igaz, van némi közéleti tapasztalatom, öt évig voltam lakhelyemen, Csá­kányházán a hnb képviselője és a SZISZ-szervezet üzemi és fa­lusi vezetőségében is dolgoztam, de a Szlovák Nemzeti Tanács mégiscsak más. Bevallom, nem­igen gondoltam arra, hogy vala­mikor én Is itt leszek az eddig csak tv-híradóból, sajtóból is­mert tanácskozásokon, szemé­lyesen hallgathatom végig veze­tő képviselőink jelszólalásait. — Egy hónap telt el a válasz­tásoktól, mit tett azóta mint képviselő? • A legemlékezetesebb az ala­kuló ülés volt, felejthetetlen lesz számomra az ünnepi foga­dalomtétel. Nagyon jólesett, hogy az idősebb, tapasztalt képviselőtársak megértéssel fo­gadtak, megnyugtató érzés, hogy tudom, bármelyikük szíve­sen ad majd tanácsot, ha nem tudok valamiben eligazodni. A terv és költségvetési bizottság tagja lettem, remélem ott is helytállók, hiszen a munkaler- vünk szerint csupa olyan kérdést tárgyaltunk meg, amely közvet­ve mindenkit, minden települést és munkahelyet, így tehát az én választókerületemet és a Kovo- smaltot is érinti. Eddigi legna­gyobb élményem tálán az itt uralkodó demokratikus légkör — mindenki elmondhatja véle­ményét, hozzászólhat a felvetett kérdésekhez. Magyar Izidor életében nagy változást hozott, hogy meg­választották képviselőnek. Ráadásul nemcsak az SZNT- ben képviseli a losonci já­rás déli részének lakossá­gát, hanem a Csákányházi (Čakanovce) Hnb képvise­lőjeként már a második megbí­zatási időszakban faluja fejlesz­téséhez is igyekszik hozzájárul­ni. Két kisgyermeke nevelésé­nek gondja ezentúl méginkább a feleségére hárul, de azért ti­tokban még abban is bízik, hogy talán sikerül folytatnia a csalá­di ház építése miatt félbesza­kadt tanulást. Tudja, hogy nem könnyű feladatok állnak előtte, de bízik magában, nem akar csalódást okozni, sem a válasz­tóinak, sem pedig munkatársai­nak, a gyár karbantartó részle­ge szocialista munkabrigádjá­nak. Tervei, elképzelései? Rövid ggndolkodás után így összegezi őket: — Elsősorban a választók­kal kell szoros kapcsolatot kié­pítenem, hogy tolmácsolhassam jogos igényeiket, szükségletei­ket. A mai tanácskozáson a kor­mányprogramot hallgatva még jobban tudatáraf ébredtem, mi­lyen nagy jelelősséggel jár a képviselői megbízatás. Sok a kö­zös feladatunk, remélem én is tehetek majd valamit megvaló­sításukért. Egyelőre gyűjtöm a tapasztalatokat, ismerkedek a választókerületemmel, hogy az­tán egyszer én is hozzászólhas­sák a problémákhoz, ha nem is a plénumon, de legalább a bi­zottság tanácskozásán. Tóth Tihamér, aki Párkányt (Štúrovo) és a környékén levő 18 falut képviseli az SZNT-ben, tapasztalt képviselő, ma már mosolyogva emlékezik első fel­szólalására. — Igen izgultam, féltem, hogy belesülök, nagy kő esett le a szívemről, amikor felszólalásom végére értem. De ez már a múlté. 1971 óta, vagyis most a harmadik megbízatási időszak­ban vagyok képviselő. Az elmúlt öt év alatt csaknem negyven­szer szólaltam fel a bizottság­ban, kétszer pedig a tanács ülé­sén. — Miről beszél a leggyakrab­ban? — A nemzeti bizotságokkal és a nemzetiségek kérdéseivel fog­lalkozó bizottság tagja vagyok. A tanácskozásainkon szereplő napirendi pontokhoz előre meg­kapjuk az alapanyagokat, eze­ket gondosan áttanulmányozom és felkeresem a járási nemzeti bizottság vezetőit. Megtárgya­lom veiiik, milyen is a helyzet választókerületemben az adott problémával kapcsolatban és en­nek alapján döntök felszólalok-e vagy sem. Rendszeresen részt veszek a helyi nemzeti bizottsá­gok nyilvános quűlésein, ezeken is sok hasznosítható észrevétel, vagy elintézésre váró probléma vetődik fel. Természetesen a felszólalás­nak, a problémák felvetésének csak akkor van értelme, ha nem marad visszhang nélkül. Milyen a sorsa Tóth Tihamér hozzászó­lásainak? Minden esetben vá­laszt kap az illetékes szervek­től, Illetve sokszor mindjárt a bizottsági ülésen résztvevő mi­nisztertől, vagy miniszterhelyet­testől. — Örülök, ha azzal, hogy felhívom a figyelmet vala­milyen problémára, sikerül hoz­zájárulnom a lakosság gondjai­nak megoldásához. falvaink gyarapításához — vélekedik. Hogy valakit harmadszor vá­lasszanak meg képviselőnek, azt ki kell érdemelni. Tóth Ti* hamér eddigi munkájával szol­gált rá ismételten választói bi­zalmára. Milyen tervekkel tép harmadik megbízatási idősza«á- ba? — Ismerem járásunk, de az egyes községek választási prog­ramjait, is, ezek valóra váltá­sát szeretném minden erőmből elősegíteni. A m.ai tanácskozá­sokon a programnyilatkozatot vitatjuk meg. Az ebben megha­tározott feladatok mindenkitől, így tőlem is jobb munkát köve­telnek. Többet akarok tenni, Wint képviselő, de munkahelye­men a papírgyárban, ahol az alapanyagelőkészítő műhely ve­zetőjeként dolgozom, is becsü­lettel teljesíteni akarom köte■= lességemet. Gongütés vet véget beszélge­tésünknek, befejeződött a szü­net. A képviselők újból elfoglal­ják helyüket a tanácsteremben, hogy folytassák felelősségteljes munkájukat. CSIZMÄR ESZTER A Mimoňi f észak csehorszá­gi kerület) Gép és Traktor- állomás dolgozói eddig 100 kombájnt készítettek elő az idei aratásra. Felvételünkön: Antonín Koči j bal oldalt) és Jindŕich Novák szerelés köz­ben f CSTK-felvétel) 1981. VII. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents