Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-07 / 158. szám, kedd
flz összhang megteremlesével Oj tartástechnológiák a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejhozam — A pénz nem minden — válaszolja általában az, akinek felteszik a kérdést: Vajon miért nem vállalja továbbra is az állatgondozói teendőket, hiszen azzal lehet a legtöbbet keresni? A jó fizetés tehát egymagában már nem ösztönöz eléggé, s e fontos mezőgazdasági termelési ágazat előtt álló feladatok a jövőben csak akkor lesznek teljesíthetők, ha megjavulnak a munkafeltételek. Milyenek a mostaniak? Az állatgondozás a legtöbb helyen még ma is nehéz fizikai munkát igényel. Helytállást az ,év minden napján, ünnepnapon, hétköznap egyaránt. Aki ebben a beosztásban dolgozik, annak hajnalban kell kelnie, ami ugyancsak nem könnyű, különösen az őszi tavaszi hónapokban. Tisztelet és megbecsülés azoknak, akik mindezek ellenére vállalják ezt a nehéz munkát. Hovatovább azonban egyre kevesebben lesznek. A mezőgazdasági dolgozók létszáma évről évre csökken. Az ötödik és a hatodik ötéves tervidőszakban ez a csökkenés 19 százalékos volt, és az állattenyésztés szakaszáról mentek el a legtöbben. Ezzel szemben az állatállomány mindenütt gyarapodott. A helyzet tehát kedvezőtlen, de nem kilátástalan, annál inkább, mert folyamatban van az elavult gazdasági épületek felújítása, bővítése. Az állóeszköz-állomány felújításinak köszönhetően a sertés- és szarvasmarha-állománynak eddig megközelítőleg az egynegyede került korszerű körülmények közé. Az építkezés azonban tovább folyik, s egy céltudatos beruházási politika keretében előreláthatólag 1990-ig fejeződik be. Mindez azt jelenti, hogy — noha egyre kisebb mértékben — még közel tíz évig szükség lesz az állatgondozók mostanihoz hasonló önfeláldozására. A mezőgazdasági üzemek vezetőitől is nagyobb erőfeszítést követel az, hogy kellő munkaerőt biztosítsanak erre a munkaszakaszra. Ugyanakkor nagy gond az építkezés is; például rendkívül nagy körültekintésre van szükség a tehenek tartásviszonyainak a megváltoztatása esetében. Ez számtalan gyakorlati példával bizonyítható. Törekszünk a korszerű tehén- jarmok építése iránt hirtelen megnőtt igények kielégítésére is — magyarázta Mierka Ottó mérnök a Lévai (Levice) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság zoo- technikusa. — Igyekezetünknek látványos jelei is vannak: az utóbbi években öt közös gazdaságban épült jel új tehénjarm. Ebben az ötben a járás tehén- állományának a 12—15 százaléka fér el, az állatok zömét tehát még mindig elavult Istállókban tartják. Kérdéses azonban, hogy ilyen körülmények között meddig tudják a kötött tartás, helyben fejés élőmunka-szükségletét kielégíteni. Az új létesítményekben azonban a magasfokú gépesítésnek köszönhetően könnyebb a munka, kevesebb dolgozóval magasabb munkatermelékenység érhető el. — Azonban nemcsak a kedvező tendenciákat jelzik az új épületek — magyarázta Mierka mérnök —, hanem a fejlesztési, üzemeltetési hibákat is. Főleg azt, hogy a tehenek nehezen alkalmazkodnak az iparszerű tartási viszonyokhoz. Az új épületekben a mesterséges környezet, a megváltozott takarmányozási technológia rövidebb-hosz- szabb ideig negatívan hat a termelékenység alakulására. Ezért hát mind az öt farmon még mindig alacsony a tejhozam. Pedig kétségtelen, hogy ezeknek az épületeknek a létrehozása a termelés növelése érdekében is történt. Az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdaság hét telepén tartanak teheneket. A tartási feltételek Malinovcén a legkorszerűbbek. Itt találkoztunk Mária Škande- rová mérnökkel, a farm zootech- nikusával. Kíséretében tekintettük meg a telepet, amelynek rendezett udvarán négy egyforma pavilon sorakozik. Belülről tágasak, szellősek, világosak. Mint megtudtuk, kilenc évvel ezelőtt adták át a farmot — először. A betelepített állatok kondíciója azonban rövid idő alatt leromlott, ugyanis a trágyakezelés megkönnyítése céljából, a munka könnyítése érdekében az állatok hátsó lábukkal roston álltak. Ezt azonban nem bírták, a hátsó végtagjaik tönkrementek. A kumet-hám pedig, amit a nyakukba tettek, akadályozta őket a mozgásban, a kereső, fürkésző ösztön kielégítésében. Ezért átépítették az épület belsejét. Előbbre hozták a jászolt, ezzel meghosszabbodott az álláshely, s az állatoknak nem kellett tipródniuk a roston. Ugyanakkor áttértek a hagyományos lánckötésre. A fejés továbbra is korszerű fejőházi berendezéssel történik. A fejők dolga mindössze annyi, hogy ráakasztják a csészéket a tehén tőgyére, s a tej csöveken áramlik a hűtőházba. Így nem érintkezik az istálló levegőjével, alacsonyabb lesz az összcsíratar- talma és jobb a minősége. A gondozókat ezáltal felmentik a tejeskannák cipelése alól, s ugyanannyi idő alatt lényegesen több tejet fejnek, mint másutt. A megváltozott körülmények között nőtt a tejhozam, de a mai napig sem érte el a kívánt szintet, pedig kimondottan tejelő típusú fekete-fehér tarka állományt tenyésztenek. Azonban amilyen aktívan hozzáláttak az állatok biológiai szükségleteit figyelmen kívül hagyó tervek alapján készült istálló átépítéséhez, a helytelen takarmányozási technika megváltoztatásának a módját azóta sem találták meg. Milyen takarmányozási módszert alkalmaznak? A takarmányt traktor vontatta pótkocsin viszik be a telepre. Az épület közepén húzódó takarmányozási folyosóra a jármű a terhével együtt bemehet. Az etetők a pótkocsiról szórják az állatok elé a takarmányt, kü- lön-külön a lucernát, a silót, a szalmát, a tömörített takarmányt stb. Nem szerencsés dolog a hasonlítgatás, de valahogy úgy, mintha mi is először megennénk a tésztát és utána bekanalaznánk a mákot. — Miért nem keverik össze? kérdeztük kísérőnket. — Nincs takarmánykeverő — hangzott a válasz. — A rendelkezésre álló \ munkaerővel pedig megoldhatatlan a kézi keverés. Központi keverő létesítésére tett eddigi erőfeszítéseik nem sok sikerrel jártak. Szereztek már be hozzá némi berendezést, de még sok minden hiányzik. Pedig most már csak ezen múlik, hogy sikerül-e a holtpontról előbbre lépniük. Ipoly szakállas (Ipeľský Soko- lec) felé tartva messziről felhívja magára a figyelmet a falu határában az új tehénfarm. Tavaly adták át. Az eddig odatelepített állatok egyenként napi hat liter tejet adnak. A szövetkezet régi telepein tartott állatok 11 litert. — Mi ennek az oka? — érdeklődtünk Gasparik Kálmán mérnöktől, a szövetkezet főzoo- technikusától. — Az új istállóban az állatok környezetének több tényezője megváltozott és ezekhez nehezen tudnak alkalmazkodni. Az alkalmazkodási folyamat pedig általában nem előnyös a gazdasági állatoktól megkívánt termelésre. Az átmeneti tejhozamcsökkenés tehát törvényszerű. Bemegyünk az egyik pavilonba, látjuk, hogy az korlátokkal több egyenlő részre, bokszokra van osztva. A tehenek ötvenesével, kötetlenül vannak a bokszokban. Az elmélet szerint ez a tartási forma megfelel az állatok igényeinek, mert a „szarvasmarha közösségben élő állat volt már a háziasítás előtt és a közösségben laza csoportosulásban érzi jól magát. E tulajdonságait a domesztikáció után is megtartotta.“ — A kötetlen tartásnak azonban számos hátránya is van — mondotta Gasparik mérnök. — Gyakoriak a társak közötti összetűzések, a döfködések, a vemhes sáliatok emiatt gyakran elvetélnek. A rangsorban hátul állóknak nincs lehetőségük a kitérésre, nem érzik biztonságban magukat. Az is gyakran előfordul, hogy az egyik tehén kiszopja a másik tejét. Ennek megakadályozására olt lóg mindegyik orrában egy kicsi deszkalap, de nem akadályozza meg valamennyit a csínytevésben. — Azt is le kell szögezni — folytatta a főzootechnikus —. hogy munkaszervezési, gazdasági megfontolások alapján a jövőben csak a kötetlen elhelyezés útja járható a nagyüzemi szarvasmarha tenyésztésben. Ezen a farmon • összesen 730 szarvasmarhát helyezünk el. Elképzelhetetlen ennyi állatot a fejőházba hajtáskor naponta kétszer, etetéskor naponta háromszor, kifutóba hajtáskor naponta többször elüldözni, majd újra megkötözni. Ehhez túl sok gondozóra lenne szükség. Márpedig nekünk úgy kell megszervezni a munkát, hogy az összes állatot 18 ember elláthassa. — Bízom benne — mondotta Gasparik mérnök —, hogy a mostani átmeneti időszak után egy kedvezőbb következik és nő a tejhozam is. Ehhez azonban jobb takarmányozásra is szükség van. Jozef Jančošek mérnökkel, az SZSZK Mezőgazdasági es Élelmezésügyi Minisztériuma beruházási szakosztályának dolgozójával megosztottuk a lévai járásban szerzett tapasztalatainkat. A témához hozzászólva elmondotta, hogy az állattenyésztési termelés műszaki fejlesztése nehéz, bonyolult feladat. Sok fejtörést okoz számukra is. Vannak olyan nézetek, hogy nem járnak helyes úton az új tartási technológiák kialakításában a tervezők. A rostos padlózatú istállók — kevés kivételtől eltekintve — a tehenek esetében valóban nem váltak be. Ezért a jövőben ilyenek építésére nem kerül sor. A mostanában kivitelezett épületekben — mint amilyen az ipolyszakállasi is — már jobban sikerült összehangolni a biológiai igényeket és a gazdasági szempontokat. Éppen ezért a 7. ötéves tervidőszakban épült istállókban is a kötetlen tartástechnológiát alakítják ki. A tervezőkkel szembeni igény most az, hogy olcsóbb épületeket tervezzenek. Nem lesz könnyű eleget tenni ennek a követelménynek, mert a mezőgazdasági építőanyagok ára, ha mérsékelten is, de emelkedik. A tudománynak azonban akkor is válaszolnia kell a gyakorlat e fontos kérdésére. A gyakorlati szakemberekkel szemben pedig az az elvárás, hogy szorgalmazzák a tudományos-műszaki eredmények alkalmazását, mert különben egy szép napon nem lesz, aki megfejje a teheneket. Csakis a különböző tényezők — fajta, épület, takarmány, berendezések, szakember — közötti összhang megteremtésével lehet a tejhozamot fellendíteni. / ; KOVÁCS ELVIRA A készülő Határőrök tere Petríálkán (A szerző felvétele) ÉPÜL A HATÁRŐRÖK TERE Minden városnak szerves részét képezik terei. A szlovák fővárosban jó néhány van belőle, de az új lakótelepeken még szokatlan látvány. A bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozóinak a XVI. párt- kongresszus és a CSKP megalapításának 60. évfordulója alkalmából tett kötelezettségvállalásában szerepel, hogy július 11- ére átadják Petržalka Öliget (Starý háj) részében a Határőrök terét. A befejezés időpontja megállíthatatlanul közeledik; ezért ellátogattunk az építkezésre, hogy a helyszínen győződjünk meg az építőmunkások eredményeiről. „Már most leszögezhető, hogy vállalásunkat az utolsó betűig teljesítjük. A befejező munkákat jelenleg négyes üzemünk 16 dolgozója végzi, és valószínű, hogy július ö-ára minden munkát elvégeznek. Ismét beigazolódott, ha jól együttműködünk az alvállalkozókkal, akkor a közös' munka gyümölcsei törvényszerűen jelentkeznek. Az építkezésen jó munkát végeztek a Ján Paušek vezette szocialista munkabrigád és Nagy Imre munkacsoportjának tagjai, továbbá a bratislavai Városi Kertészeti és Üdülési Közterület- fenntartó Vállalat munkakollektívái, a zvoleni Járási Építőipari Vállalat dolgozói, akik a járdákat aszfaltozták és a Nový Jičin i Járási Építőipari Vállalat alkalmazottjai, akik a közvilágítást készítették. Jól hajráznak a kőmunkások, annak ellenére, hogy problémáik voltak á kevésbé jó minőségű burkolatkockákkal.“ — mondja Si'efan Mikuš, a négyes üzem építésvezetője. A Határőrök tere az Óligetben nem marad egyedülinek Petržalkám Később elkészül az N. K. Krupszka-tér Zaboson (Ovsište) és a Gyerzsinszkij tér Lúkyn. Talán érdekesnek tűnik: vajon miért kapta a határőrökről a nevét az említett tér, mikor a petržalkai utcákat, tereket a történelem ismert egyéniségeinek nevével illetik. Ennek néhány oka van. Először is rendszeresen július 11-én ünnepeljük a határőrök napját. Aztán, ebben az évben ünnepeljük az államhatárok védelméről szóló törvény aláírásának 30. évfordulóját. Petržalka nemcsak hazánk államhatárán van, hanem a szocialista rendszer határán is. így a tér neve az évfordulóra emlékeztet és azok együvétarto- zásának és együttműködésének szimbóluma, akik hazánk biztonságát, a szocializmus határait védik. |snÚJÍTÓ SZERELŐK Az Alistáli (Hroboňovo) Efsz határa nyitott könyveként dicséri a növénytermesztési és gépesítő csoport munkáját. Ötvenöt hektáros területen egyenletesen fejlődik a napraforgó. Azt mondják, párját ritkítja a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Sebő Gyula mérnökkel, a szövetkezet gépesítőjé- vel az egyik cukorrépa-táblánál állunk meg. A dús levelek jól elborítják a földet. Az idén általában ritka a cukorrépa ezért többször is megkérdezem, milyen módon vetették, hogyan végezték a növényápolást. A gépesítő készségesen válaszol: — A talajt már ősszel előkészítettük és tápanyaggal is elláttuk. Tavasszal nem kellett fölösleges munkák végzésével tömíteni a földet. A simítózás, talajlazítás után Patócs László és Torma József a tizennyolcsö- ros Monair vetőgéppel szakszerűen vetette el a magot. Gyorsan csírázott és egyenletesen kelt. A vetés előtt és után is gyomírtőszert permeteztünk a földbe. Említi, hogy a dunaszerdahelyi cukorgyár agronómusai hektáronként 110 ezer egyedet számoltak, ami csúcseredménynek számít. Szerinte jó helyezést érnek majd el a jampoli és pros- téjovi felhívás alapján kibontakozott szocialista munkaversenyben. A szőkiilő gabonatáblákat szemlélve elmondja, hogy elég nagy hozamok lesznek, és idejében felkészültek a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítására. Nem volt könnyű, jnert az idény után akarták megkezdeni a kombájnok javítását, de csak nehezen szerezhették be az alkatrészeket. Ezért döntöttek úgy, hogy műhelyükben alkatrészeket újítanak fel, és esetleg lehetőségeik szerint újakat is gyártanak. Persze, csak olyanokat, amelyek gyártásához elegendő tudásuk van. — Hozzáláttunk a nagy munkához — emlékezik vissza a fő- gépesítő. — Elsőnek a Kolosz kombájnok vágószerkezetébe készítettünk kaszákat. Sikerültek. A szomszédos üzemektől is vásároltunk néhány alkatrészt, munkánkat siker koronázta. A kombájnokon a nagy javításokat már januárban elvégeztük. Most, az indulás előtt már csak ellenőrizzük üzemképességüket. Az idény utáni javításnak köszönhetjük, hogy a gabona betakarítása előtt nem kell kapkodnunk. ötletekről, újítási javaslatok megvalósításáról beszél. Szinte minden szerelő újító, kezdeményezésük mindig a legégetőbb problémák megoldására irányul. Tavasz óta a gabona betakarítására és a szalma összehárításá- ra, tárolására gondoltak. Ezt bizonyítja az egyik szín alatt lévő, két művelet végzésére is alkalmas gép. Egy régi SZK—4 os szovjet gyártmányú kombájnra szereltek fel egy szalmafú't.' ' és egy dízelmotort. Több megvalósított újítási i». tat az udvaron. A megfeleld szaktudású szerelők mindig azon törik a fejüket, hogy a jelenlegi helyzetben milyen módon pótolják a géphiányt. Mert a munkát el kell végeznie a gépesítőcsoport tagjainak akkor is, ha nem szerezhetnek be elegendő gépet és alkatrészt. Segítenek tehát magukon. Már most készülnek arra, hogy aratáskor a lehető legrövidebb idő alatt üzemképessé tehessék a gépeket. Gyártják azokat az alkatrészeket, amelyek munka közben a leggyakrabban hibásodnak meg. Előrelátás, tervszerűség van a tevékenységükben. A gépek megszemlélése után Kún István mérnökkel, a szövetkezet elnökével beszélgettünk még a felkészülésről, a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítás lehetőségeiről. Na gyón elégedett a szerelők munkájával és úgy véli, hogy a Detakarító csoportokat megfelelő gépekkel láthatják el. A nyári munkák tervébe már belefoglalták mindazokat a teendőket, amelyek elősegítik a munkák gyors és jó minőségben való végzését, összefoglalva véleményét bizakodóan fejtegeti: — Bár voltak és vannak alkatrész* és gépbeszerzési gondjaink, mégis elegendő gépünk van, hogy gyorsai, folyamatosan dolgozhassunk. A határban termett gabona idejében a raktárakba kerülhet. BALLA JÓZSEF ■1
