Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-31 / 179. szám, péntek

Äratási nagyüzem — kényszerpihenő után

Szinte élvezet volt nézni, hogy a tucatnyi gépóriás milyen ügyesen „bánik el“ az asztalsík Kánás-dűlő búzarengetegével. Vasárnap volt és nagy forróság, A látvány viszont a legdolgosabb hétköznapokra emlékeztetett. Sajnos, nem sokáig, mert az égbolton tornyosuló mogorva felhősereg véget vetett a kombájnok munkájának. Hétfőn ugyan kisütött a nap, de a gépek alighogy megkezdték a munkát, tovább ázott a határ.

— Ki látott már ilyen nyarat

— méltatlankodtak sokan. — A mi időnkben — emlékeztek az idősebbek — aratáskor csak néhány perces záporok voltak. Olyankor beültünk a gabonakeresztek tövébe, s amikor kisütött a nap, újból kezünkbe vettük a kaszát, és folytattuk a munkát.

Kedden reggel csend honolt p Kanyapta-menti tájon. — Rosszabb időjárás ez, mint az októberi — pillangatott az alacsonyan úszó felhőkre Vajányi László, a Buzitai (Buzica) Egységes Földművesszövetkezet elnöke, miután reggel hét óra körül az efsz irodájának bejáratában kézfogással üdvözölte az éjjel érkezett magyarországi vendégkombájnosokat.

— Ha ez a kényszerszünet nem jön közbe, akkor július végére befejezzük az aratást. így viszont alighanem csak valamikor augusztus elején — vélekedett az elnök.

Az ígéretes kezdés után nem tervezett, nem várt szünnapok következtek. A magyarországi Önodi Termelőszövetkezetből érkezett két kombájn legénysége, azaz Gyükér János és István, valamint Földi István javítással töltötte a kényszerszünetet.

A kényszerpihenő után olyan volt a mozgás a gépparkban' mint az ébredő méhkasban. Indulásra készülődött a 28 kombájn — köztük az öt lőcsei (Levoča), a hét magyarországi, valamint az a teljesen új E-51G- os is, amelyet kezelői, azaz Varga Gyula és Túróczi Endre, aznap délelőtt hoztak a komá- róci (Komarovce) udvarba.

— Három körül kezdhetünk — így szólt Simko Béla főagro- nómus a határszemle után. A hordozható adó-vevő-készülékek gyorsan szétrepítették a vezényszót, s a kombájnok, a terményszemveszteséget ellenőrző Si- vák János csoportvezető a főag- ronómustól. Kérdéséből mindenki megértette, hogy a tábla termése estére mind a magtárban lesz.

Az alsólánci (Nižný Lanec) határában a lőcsei vendégkom- bájnosok dolgoztak. Szomszédságukban nyolc szalmabegyűjtő, köztük a helyi Hangácsi Mihály, Gazsi József, valamint néhány lőcsei traktoros járta Ho- rál típusú felszedővel a Kánást. Szaporán dolgoztak, hiszen a szalmát csak a tábla sarkába hordták, ott készült a kazal. Ugyanakkor pedig igyekezniük is kellett, mert az efsz műhelyében készített homlokrakodó karral felszerelt UN 050-es rakodógép, amelyet Fazekas László kezelt, szinte szemfényvesztő gyorsasággal dolgozott.

— Amit eddig négy adagolóasztal és négy szalmafúvó végzett, azzal most ez a rakodó egyedül is bír — dicsérte az űj szerkezetet Vozár Géza ag- ronómus.

Bodnár Károly főgépesítő szinte gondolatomat olvasva azonnal azt is megjegyezte, hogy egyelőre csupán egy van belőle, de a napokban elkészül a második is, s így lényegesen meggyorsul a szalmaszedés.

A buzitai Keleti Tanorok dűlőben 11 kombájn birkózott a parttal. Koloszok, Nyivák és E-512-esek igyekeztek egymás mellett a szikkadó búzatengerben. Eleinte csak lassan, mert nedvességtartalom még meghaladta a húsz százalékot, később

— Gombamódra nőttek a kazlak, hiszen az új rakodógép győzte az iramot

szállító autók és a szalmabe- gyüjtők hada három csoportra szakadva megindult.

# * *

Háromkor Varga Bertalan próbakörre indult gépével, majd amikor néhány métert megtett, a csoportvezető a többinek is intett: — Indulhattok. Egyszerre vagy 45 méterrel lett keskenyebb a szép, tiszta búzatábla. A kombájnok után három szalmabálázó is elindult.

— Holnap hová megyünk? — kérdezte az első rendek alatti

1981.

VII. 31.

— Dobrosi Pál vendégkombájnos szívesen Jött segíteni a csereháti aratóknak {.A szerző felvételei)

azonban, amikor a műszer mutatója alacsonyabb fokot jelzett, a gépek is felgyorsultak. Any- nyira, hogy vétek lett volna akkor a kombájnok kezelőit beszélgetésre bírni.

Dobrosi Pált, a magyarországi Hernádnémeti Termelőszövetkezet dolgozóját is csak akkor mertem kérdezni, amikor gépének tartályából Demko Gyula pótkocsijára ömlött vastagon a búzaáradat.

— Nálunk sík a terep, mi ahhoz vagyunk szokva, de ha rosszabb, meredekebb dűlő nem lesz, akkor nincs baj, vágjuk.

— Hányadik éve arat?

— Ez a hatodik, s itt, Buzi- tán most vagyunk először, mert e két szövetkezet csak az idén kezdte az ilyenfajta együttműködést.

— Otthon milyen volt az aratás?

— Szerencsére akkor jobban kedvezett az idő, így egy jő hét alatt majdnem befejeztük az aratást.

— Meddig maradnak?

— Amíg lesz munka. Az ellátás kitűnő, csak az időjárás ma- kacskodik — válaszolt tömören, majd nyelt néhány kortyot a demizson friss vizéből, visszaült az E-512-es gép kormánykerekéhez, s Orosz János, Lakatos István és a többi társa nyomába eredt.

Aznap aratási nagyüzem volt a Kanyapta mentén — szervezetten és zavartalanul folyt a munka. Igyekeztek az aratók, üzemelt a szárító, teltek a magtárak, a szalmakazlak is gombamódra nőttek, a Tövisgirinden pedig nyolc gép szántotta a búzatarlót.

GAZDAG JÖZSEF

A szárítóüzemek nem állnak I©

Esőtől terhes felhők úsznak az égbolton. Sűrű záporok zúdulnak a földre, elűzve a határból embert és gépet. Kényszerpihenőt tartanak a gabonabetakarító csoportok tagjai is, akik türelmetlenül kémlelik, hogy mikor törnek elő a felhők mögül a napsugarak. A déčíni és más járásokból érkezett kisegítő kombájnosok már hazafelé készülődnek.

Az egész Ipoly mentén alig mozdul valami. Csak az Ipolysági (Šahy) Efsz szárítóüzemének kéménye füstölög. Tóth Géza műszakvezető a teljesítményekről készített kimutatásokat adja össze. Elmondja, hogy ők esős időben is dolgoznak. Szárítják a lucernát és egyidejűleg tisztítják a búzát.

Teherautó áll a mérlegen. Fógel István gépkocsivezető leméri a rakomány súlyát és bejegyzi az asztalán heverő füzetbe. A tágas tárolóhelyen Hon típusú rakodógép segítségével rakja meg gabonával a teherautót. Utána a kormányhoz ül, és a szárítóüzembe szállítja a búzát. Elvégzi ezt a kis adminisztrációs műveletet, mert az adminisztratív személyzet munkaideje már lejárt.

Bezárta kapuit a Mezőgazda - sági Felvásárló és Ellátó Vállalat ipolysági üzeme is. Túl nedves a gabona, nem vehetik át, mert úgyszólván alig van lehetőségük a szárítására.

Ipolyságtól .északra sem dolgoznak még a kombájnok, itt is átázott a föld. A palásti (Plášťovce) Efsz szárító üzemének udvarán azonban lázas munka folyik. Antal István ugyancsak Hon rakodógépével rakja Saliga István tehergépkocsijára a gabonát. Mellette egy újabb „piramis“ vár elszállításra. Ezen is jól feszül a fóliaponyva, amint mondják, könnyen lecsurog róla a víz.

— Ily módon tároljuk átmenetileg a gabonát, hogy folyamatosan üzemeltethessük szárítóüzemünket — mondja ^e- lebný János műszakvezető. — Ogy szervezzük a munkát, ahogy az időjárás alakul. Délelőtt a kombájnoktól még 20—21 százalékos nedvességtartalmú gabonát hoznak be, dél felé már

14—15 százalékost. Ha nem kell szárítani, akkor a vetőmagot tisztítjuk, vagy csávázzuk. Az ipolysági átvevőhelyre száraz gabonát, a Hontianske Nemcei- be nedveset szállítunk.

— Ideje lenne már egy korszerű átvevőközponlot létesíteni

Ipolyságon — mondja. — Sok gabona terem ezen a vidéken, és a közelben nincs egy új siló. Átgondoltabb beruházással, a feltételek figyelembevételével kellene jobb lehetőségeket teremteni a gabona átvételére. Még az Ipolysági Efsz is Hontianske Nemcére szállítja megtermett gabonája egy részét. Időveszteség, üzemanyagpazarlás.

Dicséri szövetkezetük vezetőségét, mert nem sajnálta a pénzt a szárítóüzem építésére:

— Hasznos beruházásnak bizonyult. Ezt csak mi tudjuk értékelni, főleg ilyenkor, gabonabetakarítás idején. Könnyebben oldjuk meg gabonaszárítási, tárolási gondjainkat, mint a szomszédos mezőgazdasági üzemek. Amennyit lehet, Idehaza szárítunk, a többit pedig a Hontianske Nemce-í átvevőhelyen.

A garat szüntelenül telik búzával. Pereszlényi Vilmos karbantartó állandóan szemmel tartja a tartályokat. Ha valamelyik megtelik, gyorsan átállítja a lefolyónyílást.

— Automatikus ellenőrző rendszert kellene beszerelni, akkor jobban ügyelhetnénk más munkafolyamatokra. Remélem, hamarosan sor kerül a korszerűsítésre.

Igazít a tüzelőanyag-adagolón. Magyarázza, hogy ésszerű szabályozással csökkenteni lehet a tüzelőanyag-fogyasztást. Tapasztalt szakember, 14 éve dolgozik már az üzemben. Már a láng színéről is meg tudja állapítani, hogy megfelelő-e az égés foka.

Antal István beindítja a rakodógépet. Kiált a gépkocsivezetőnek, jöjjön közelebb, de a teherautó meg sem mozdul. Ezért odafut és megkopogtatja a vezetőfülke üvegét. A gépkocsivezető felriad, és miután rendbeszedi magát, startol, a gabonapiramishoz áll. Amíg megtelik teherautójának raktere. mente- getődzik:

— Kissé elszenderedtem. Reggel óta nagy volt a hajtás, az ipolysági átvevőközpontba szállítottam a gabonát. Délután négy órakor ebédelhettem. Itt helyben unalmasabb. Csak pár métert mehetek a teherautóval. Azután várakozás, amíg újra ki-: ürül a garat.

Néhány perc múlva megtelik a kocsi raktere gabonával. Sa-. liga István újra startol, és a garathoz szállítja a rakományt. Zavartalanul működhet az üzem.

BALLA JÖZSEF

összhangban az építőipar igényeivel

Szlovákia építőanyagipara első félévi tervfeladatait minden fontos termékcsoportban időarányosan teljesítette. Elkerülhetetlen azonban megemlíteni, hogv nehézségeink voltak az építkezések téglával való ellátásában, mert a terv az idei szükségleteknél alacsonyabb feladatokat szabott meg. Operatív intézkedéseink nyomán az év hátralévő részében a helyzet javulása várható — mondta bevezetőül Július Mihál mérnök, az SZSZK Építőipari Minisztériuma szakosztályának igazgatója azon a sajtó- tájékoztatón, melyen a továbbiakban az építőanyaggyártás termelési-műszaki bázisának a

7. ötéves tervidőszakban várható fejlesztését és főbb irányzatait ismertette.

Az elkövetkező öt évben az építőipari termelés csökkentett arányú növekedését követve az építőanyag-gyártásban sem lépik jóval túl a termelés két százalékos növekményét, s ez az építőipar igényeivel összhangban történő fejlődést eredményezhet. Szlovákia építőanyagtermelésében a jövőben további határt szabó tényezőként kell számolni a korlátozott tüzelőanyag* és energiafogyasztási keret adta lehetőségekkel, valamint a munkaerők számának állandósulásával vagy esetleges csökkenésével. Mindezekből kiindulva dolgozták ki az ágazat szakterületenkénti fejlesztésér nek főbb irányzatait.

A cementgyárban nem várhar tó nagyobb arányú növekedés még a rohozníki 770 tonna kapacitású új termelőrészleg üzembe helyezése után sem, mert a stupavai üzemben — ahol az energiaigényes termelés Bratislava környezetvédelmi szempontjainak sem felel meg — ezt követően leállítják a termelést.

A kerámiai építőanyagok kü zött idővel megjelenik az ásványi eredetű szigetelőanyag, mely az eddigi kőolajból készült tetőzeti műanyagszigetelök helyett alkalmazható.

A téglag^ártásban a könnyebb termékek előállítása és azok hőszigetelő tulajdonságainak javítása kerül előtérbe. Az agyagba újabban a hőerőművekben keletkező hamut keverik, amit mindezidáig sok kellemetlenséget okozó hulladékként tartották számon.

A kőiparban elsősorban Ke let-Szlovákia ellátását kell az ötéves tervidőszak végéig megoldani. Ogy, hogy a kavics nagy távolságokból történő szállítását és Magyarországról való behozatalát fokozatosan leállíthassuk. Ehhez pedig új bányák nyitása szükséges.

j. M. K.-- Délután három órakor már indulhattak a kombájnok. Simko Béla (balról), Tóth Ernő és Varga Bertalan alaposan megvizsgálták a szemet, majd jelt adtak a további nyolc kombájnnak is az indulásra