Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-03 / 155. szám, péntek

Többet adni, többet látni Gomhaszög '81. — ,,Na, ezen is túl vagyunk — sóhajtottak a nézők, fellélegeztek a szerve­zők, fáradtan ültek le az autó­buszok ülésein a szereplők, majd ki gyalog, ki gépkocsi ban haza indult. A XXVI. Or­szágos Kulturális Ünnepség résztvevőinek e három csoport­járól kell és érdemes szólni, hiszen minden ilyen rendez­vénynek kölcsönösen egymásra ható tényezői ők. Nem tudom születtek-e (szü­letnek-e) már szociológiai fel­mérések az effajta rendezvé­nyekről. Tény azonban, hogy az évek óta jósolt hanyatlás csak nem akar bekövetkezni, pedig „szakértők“ és „laiku­sok“ jövendölték (jövendölik) az ilyen típusú rendezvények alkonyát. Aligha téved az, aki azt állítja, hogy Gombaszögöt (a földrajzi név fogalom, amelyhez képzettársítások sora kapcsolódik) a nézők éltetik, a nézőket pedig a remény, hogy talán az idén többet, is, jobbat is láthatnak a legközhelyesebb jelzőkkel illetett völgy szabad­téri színpadán. Többet adni, többet látni jönnek tehát szo­cialista kultúránk élenjárói és azok akik ennek leltéteménye- sei, befogadói. Véleményem szerint az idei rendezvényen beérett a CSE- MADOK Központi Bizottságá­nak az a törekvése, hogy Gom­baszög legyen a több mint két hónapja folyó fesztivál-sorozat gyümölcsszedése, ahol az ama­tőr művészeti mozgalom leg­jobbjai mutatják be legsikere sebb műsoraikat. Ezt az állítást igazolja a Szlovák Televízió kettes csatornáján sugárzott egyórás műsorblokk szerkeze te és minősége is. Nem tudom, hogy a tévékészülékek előtt ülőket mennyire kerítette hatal­mába a szabadtéri színpad né­zőterét uraló hangulat, de az előző évek tévé számára ké­szült összeállításainál az idei egységesebbnek, tisztábbnak hatott. Jobban megmutatta a csehszlovákiai magyarság kul­túrájának még mindig megha­tározó szerepet játszó folklór- és tánc-hagyományápolás és a kórusmozgalom eredményeit. Néprajzilag is indokolható, hogy a Dél-Szlovákia külön­A hetvenedik születésnapját ünneplő Jirí Taufer nemzeti művész életműve a cseh szocia­lista irodalom értékes alkotó­eleme. 1911. július 5-én született a morvaországi Roskovicén. Már középiskolás korában érdeklő­dik az irodalom, a kultúra és a politika iránt. Különösen a cseh szocialista költészet kivá­ló képviselői, Stanislav Kôstka Neumann, Jirí Wolker és Jose) Hora gyakorolnak rá mély ha­tást. Első verseskötete tizenhét éves korában jelenik meg. 1934-ben bebörtönzik, mert részt vesz az illegális pártúj­ság. a Moravská rovnosť anti­fasiszta röpiratának szerkeszté­sében. Brnói jogi tanulmányai ide­jén kerül közeli kapcsolatba fíedrich Václavekkal, a kiváló bűző tájegységeiből érkezeit táncegyüttesek nemcsak önálló tánckturtpozíciókkal, de tájegy­ségeink táncait bemutató kö zöi műsorral is szereplési le­hetőséget kaptak. Alkalmas helynek vélem, hogy a televízió immár több éves gyakorlatáról is szóljak. Nagy apparátussal, külső és belső munkatársak seregével készíti a helyszíni közvetítést és a felvételeket. Örömünk le­lik benne, hiszen nem minden­ki jöhet el Gombaszögre, s így hazánk minden állampolgára megismerkedhet szocialista nemzetiségi kultúránk gyöngy­szemeivel. Ellenben azt már csak remélni merem, hogy ez az öröm az esztendő folyamán sem fogy el annak okán, hogy évente hatszor-hétszer megis­métlik ugyanazt a felvételt. Téve ezt mindaddig, amíg a néző meg nem kapja az úgy­nevezett „legyinto csömört“. |ó lenne, ha a Szlovák Televí­zió műsorszerkesztősége nem­csak gombaszögi kategóriák­ban gondolkodna és a jövőben más jellegű műsorokat is su­gározna nemzeti kultúránkról. Minden esztendő egyik leg­sikeresebb műsorai közé tarto­zik a gyerekek néptánccso­portjainak szereplése. A zselizi (Želiezovce) verseny két leg­jobbja a ghýmesi (Jelenen) V'illő és a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál pompás színfoltja volt mindkét nap műsorának. A dunaszerdu- helyi (Dunajská Streda) Kis Fókusszal és a szenei (Senec) Pöttömszínházzal szemben ők voltak a szerencsésebbek, hi­szen minden alkalommal több e zer ember előtt szerepelhet­tek. Az utóbbi két gyermek- együttes —az idei Dunamenti Tavasz győztes kisszínpada il­letve színjátszó csoportja — a rozsnyói (Rožňava) Városi Mű­velődési Ház színpadán üres nézőtér előtt játszott. Gyerme­kek gyermekeknek — szólt mű­sorblokkjuk hangzatos címe, amely sajnos csupán ennyi maradt. Jól emlékszem: két év­vel ezelőtt az akkor is győz­tes szenei együttest füttykon­cert fogadta Rosznyőn. ahon­nan az akkori verseny második helyezettje került ki. Az idén az oltani gyerekek már el sem jöttek a négyszáz kilométerről érkezett két együttes bemuta­tóját megnézni. Gondoljon min­denki amit akar, a tény, tény marad: a tavaly szereplő rozs­nyói gyermekszínjátszók fellé­pésének telt házával szemben, az idén üres volt a nézőtér. Szervezési műhiba, amely a lelkes gyermekgárda csalódásá­val végződött. Ebbe a kategóriába tartozik az országos ünnepség másik, szinte évente ismétlődő szer­vezési hibája. (Még szerencse, hogy a gombaszögi néző birka- türelme végtelen.) ízlések és pofonok ... éppen ezért helyet kap a műsorban a magyar nó­ta és a popzene is. Az előbbi, szombaton okozott csalódást, az utóbbi, vasárnap. Mindkét esetben nem a műsorfüzetben meghirdetett előadók érkeztek meg. Érthetetlen, miért nem lőhet ogy évente periodikusan ismétlődő rendezvényre ponto­san megszervezni a legnagyobb közönséget vonzó rétegmüsorok szereplőit. S ha már felborul a műsor, olyan pótmegoldást kellene ta­lálni (ha ez lehetséges), amely a maga műfajában színvonalat jelent. Nem úgy mint a Korái együttes koncertje, amely e másodrangú popzenét játszó zenekar szégyenteljes bemutat­kozása volt. Velük szemben is egyértelműbb volt szombat éj­szakai sikere a csehszlovákiai magyar fiatalokból álló Gravis együttesnek. Tagjai a mintegy másfélórás koncerten elsősor­ban az igényes hangszerelés­sel és a tartalmas dalszöve­gekkel hívták fel magukra a figyelmet, pedig zenéjük hami­sítatlan rock. Gombaszög kultúránk több­fajta gyümölcsöt termő fájának közszemléje. Ezeknek a gyü­mölcsöknek színével, zamaté­val nincs baj. A tálalás, az asztalterítés minőségével gon­dosabban, a keesöi (Kečovo) lakodalmas asszonyoktól tanul­va kellene foglalkozni. A ha­gyományőrzés szép példáit lát­hattuk az észak-gömöri folklórt bemutató rozsnyói járás műso­rában, amely vasárnap délelőtt Gambaszög házigazdáinak jó munkáját dicsérte. Hasznos kezdeményezésnek bizonyult, hogy Zselízről ide is elkerült a komáromi (Komár­no) járás tárgyi népművészetét bemutató kiállítás. Az érdeklő­dés mellett igény is jelentke­zett, hogy szakmai ismeretek­kel rendelkező kalauzai legye­nek az ilyen bemutatóknak. Különösen, hogy a tárlók fel­iratai között helyesírásilag hi­básak, helyrajzilag pontalanok is akadtak. Gombaszög hagyomány, amelynek megteremtésén már nem, de megőrzésén egyre in­kább fáradoznunk kell, mert a színpadon látható, hallható népművészeti műsorok, táncok, kórusművek, dalok önmaguk­ban mit sem érnek, ha nem tálalják őket pontos szervezői munkával. Az idén is meggyő­ződhettünk, hogy a gombaszögi közönség a világ egyik leghá- lásabb közönsége. Példa volt erre a két vendégegyüttes — a bratislavai Dimitrovec és a magyarországi Bihari — sze­replése, akiket tapsa többszöri ismétlésre kényszerített, ami a harmincötfokos hőségben a két együttes tagjaitól nem kis tel­jesítményt követelt. S Gomba­szög ezzel is érettségét, szo­cialista nemzetköziségét bizo­nyította. DUSZA ISTVÁN A HŰSÉG KÖLTŐJE Jirí Taufer hetvenéves marxistával, és Stanislav Kôst­ka Neumannal, a modern cseh szocialista költészet nagy te­kintélyű képviselőjével. Ekkor már cikkei és versei jelennek meg a Rudé právoban, a Tvor- bában, a Délnická rovnost-ban, az Index és az U Biok c. új­ságokban, illetve folyóiratok­ban. A munkásmozgalomban kifejtett aktív munka, az iro­dalmi és szervező tevékenység során tudatosítja, hogy a párt elválaszthatatlan a tömegeket magával ragadó tudományos világiízettől, hogy a pártmun­ka elképzelhetetlen öntudatos fegyelem és szervezettség nél­kül. A második világháború alatt a Szovjetunióban él. A moszkvai rádió csehszlovák szerkesztősé­gében, majd az idegen nyelvű kiadóban dolgozik. A felszaba­dulás után hazajön, egy ideig a Tvorbát szerkeszti, majd a Svoboda kiadó vezetője. A cseh irodalmi köztudatban virtuóz műfordítóként tartják számon. Majakovszkij tolmá­csolását a cseh fordításművé­szet egyik csúcsának tekintik. Majakovszkij gondolatainak tauferi tolmácsolása nélkül ne­hezen képzelhető el a háború utáni cseh irodalom. Taufer nemcsak a költői gondolatot, de a születő új szovjet való­ság légkörével mesterien páro­Nem megtorpanni Jegyzetek — fesztiválok után Jegyzetfüzetek fekszenek előt­tem. Végigvándorolták velem az idei szlovákiai magyar ama­tőr fesztiválokat, a kerületie­ket és az országosokat egy­aránt. Felkiáltó- és kérdőjelek, mondatfoszlányok, jelzők jegy­zetek, sorjáznak az oldalakon. Az ezreket megmozgató, izga­lomban tartó, élményt jelentő fesztiváloknak vége, eljött a számvetés, a tapasztalatok le­szűrésének ideje. Valljuk meg: még ma is akad­nak olyanok, akik titymálóan szólnak az amatőr művészeti mozgalomról, mások meg vala­miféle furcsa, magamutogató gyülekezetnek tartják az önte­vékeny szereplőket, holott a va­lóságban egészen más a hely­zet. Bárki meggyőződhet róla — a tamáskodók is — ha részt vesznek az országos rendezvé­nyeken. Üröm tapasztalni, leír­ni, hogy napjainkban sokezer szlovákiai magyar munkás, sző- vetkezeti tag, értelmiségi és egyre több fiatal használja ki értelmesen szabad ideje jelen­tős részét. Művelődik és máso­kat művel, egyre többet merít kulturális értékeink tárházából ós — küzkinccsé teszi azokat a fellépések és előadások révén. S ami legalább olyan fontos: mindezt művészi mércével is mérhető színvonalon teszik. Ékes bizonyítók érré valameny- nyi hazai magyar országos ama­tőr fesztivál, amely ezreket vonzott és még több résztvevő­nek nyújtott valóban művészi élményt. Az eltelt több mint két évtized alatt hazai magyar vi­szonylatban soha' nem voltak ilyen kiemelkedő rendezvények, mint az idén. Végigjártam a rendezvénye­ket; csoportvezetőkkel, szerep­lőkkel, nézőkkel beszélgettem. Egyöntetű vélemény alakult ki, hogy végre szervezésben is nagykorúak - lettünk, mert az idei rendezvényekről végre el­tűntek a jórészt felelőtlenség­ből, nemtörődömségből adódó szervezési mellékfogások és zűrzavarok, amelyek főleg a szereplőknek és a csoportveze­tőknek okoztak számtalan bosz- szúságot. Persze, azért még az idén seru volt felhőtlen az ég­bolt. Ugyanis egy egy rendez­vény sikere nemcsak a CSEMA­DOK KB illetékes munkatársai­nak munkájától függ. Fontos a helyi szervek, intézmények se­gítsége, hathatós támogatása is. E téren a dunaszerdahelyiek (Dunajská Streda) érdemelnek dicséretet, mert ők valóban szívügyüknek tekintik a Duna­menti Tavaszt s ez a mindenre odafigyelő támogatás érződött is. Végig jó hangulatú, szerep­lőknek, nézőknek egyaránt szép perceket szerző, igazándi fesz­tivál volt Csallóköz szívében. Úgy vélem, elismeréssel szól­hatunk a galántai és a zselizi (Želiezovce) párt- és állami szervek, valamint a kulturális intézmények munkájáról is. A napsugaras rozsnyói országos kulturális rendezvényt viszont a szombat délelőtti rendezői baklövés árnyékolta be. Két gyermekcsoport (a szenei és a dunaszerdahelyi) utazott több­száz kilométert oda-vissza, nem csekély összegért, és egyetlen­egy néző sem jelent meg az előadáson! Mindenképpen fele­lősségre kell vonni azokat, akik suló eszmei gazdagságot ülteti át Wolker és Nezval nyelvére. Gondolatokban gazdag költé­szetével folytatja, továbbfej­leszti S. K. Neumann, Wolker, Nezval és Beibl költői öröksé­gét. Jirí Taufer törés nélküli, egyöntetű, elkötelezett költé­szetet képvisel. Verseinek tar­talmi skálája sokrétű, meg- énekli bennük a szülőföldet, az anyai szeretetet, az egysze­rű munkásember hősiességét, a szovjet nép heroizmusát. Vers­sel száll vitába az eszmei el­lenféllel, a kispolgáriassággal, az élősködéssel és az elvtelen- séggel. Költészete ízig-vérig szocialista . költészet. Versei nagy képzelőerőről, a valóság új tartalmi és formai megjele­nítésére törekvő költői tehet­ségtől tanúskodnak. SOMOGYI MÄTYÄS hibáztak, hiszen anyagi és er­kölcsi kárt okoztak felelőtl'en- ségíikkel. Az ünnepség szerve­zői több ezer koronát költöttek el — mind kiderült — fölösle­gesen, és a gyermekek pedig bizony sírtak. Úgy vélem, többet kellena tenniük a Jókai-napok sikeré­ért, elsősorban a komáromi vá­rosi szerveknek és kulturális intézményeknek is. Hibának tartom, ha a szlovákiai magyar országos rendezvénnyel egyidő­ben ugyanabban a városban bu­dapesti operetténekesek lépnek fel, s nem egészséges jelenség az sem, amikor kellő propagá- ció híján úgyszólván csak né­hány érdekelt tudja Komárom­ban (Komárno), hogy most ren­dezik meg az amatőr színját­szók és szavalók országos fesz­tiválját. 1 Beszélni kell nyíltan ezekről a gondokról, nem sza­bad hagyni, hogy a Jókai-napok elszürküljenek, érdektelenné váljanak. A szervezőknek jobban kell gazdálkodniuk az idővel is. Né­miképp módosítani kell a Jókai- napok és a Dunamenti Tavasž időtartamát és beosztását, hogy ne legyenek zsúfolt délelőttök, esték és eseménytelen délutá­nok, s jövőre ne forduljon elő az, ami a Dunamenti Tavasz zá­ró ünnepségén, amikor a cso­portok zöme már hazautazott, s az eredményhirdetésre csak­nem üres nézőtér előtt került sor. Ugyancsak ésszerűsítésre vár a zselizi időbeosztás is, Képtelenség, hogy egy csoport* vezető egyidőben próbáljon a zselizi szabadtéri színpadon, részt vegyen a lévai értékeié* sen és a csoporttal étkezzék. Meg kell már szervezni — más országos fesztiválokhoz hason* lóan —, hogy a népi tánccso­portok vezetői Zselizen szakmai összejövetelen találkozhassa- nak, véleményt cseréljenek, Fontos ez a szakmai megbeszé­lés önmaguk, de az egész moz­galom további fejlődése szem* pontjából is. Az idei rendezvények egyik pozitívuma, hogy szinte ugrás* szerű fejlődés következeit be Kelet-Szlovákiában. Egyrészt számos pedagógus, népművelő ismerte föl1 az amatőr művészet jelentőségét, másrészt pedig a felfelé ívelésben nagy szerepe van a Kelet-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ vezetői­nek és illetékes munkatársé* nak. Ök — pártunk határoza* tainak szellemében — kellő fi­gyelmet szentelnek a szlovákiai magyar rendezvényeknek s a magyar csoportok szakmai, anyagi segítségének is. Ideje fenne, ha a közép-szlovákiai testvérintézmény is okulna a két másik kerületi népművelési központ jó munkájából és vég* re jobban támogathatná a ma* gyár lakta vidékek amatőr cső* portjait, mert tehetségekből, szép elhatározásokból itt sincs hiány, de a jó szerepléshez szakmai és anyagi segítség és kellő alkalom is igényeltetik. Ezért kellene már jövőre min* denképpen megrendezni a köj zép-szlovákiai magyar amatőr csoportok kerületi fesztiválját is. A jövőben arra is kell tőre-1 kedni, hogy a társrendezők ne csak a nevüket adják a rendez­vényekhez, hahem a pénzüket is. Mindenképpen üdvös lenne, ha például a SZISZ Központi Bizottsága anyagilag is támo­gatná például a Dunamenti Ta­vaszi. így el lehetne érni, hogy minden csoport legalább két napot vagy ha lesz rá anyagi fedezet, több időt töltsön a fesztiválon, mert így a csopor­tok láthatják egymás műsorát, megismerkedhetnek egymással. A külön írást igénylő művé­szi színvonaltól eltekintve ez­úttal szándékosan csak a szer­vezéssel kapcsolatos problé­mákról szóltam, s a leírtak után sem tűnjék ellentmondás­nak: jók voltak az idei feszti­válok. De még jobbak is lehet­nek, s ezért az önelégültség he­lyett a felmerülő problémák megoldására kell összpontosíta­nunk. Hogy jövőre még több le­gyen a napsütés. SZILVASSY JÓZSEF BEE 1981. VII. 6 3. A ghýmesi (Jelenec) Villö gyermekcsoport Gombaszögön is nagy sikerrel szerepelt (Gyökeres György felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents