Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-30 / 178. szám, csütörtök
T ranszformátorkészítők Látogatóban Bodrogköz legújabb üzemében A Bodrogközben Királyhelmec (Krúf. Chlmec) után Bodrog- szerdahelyen (Streda nad Bodrogom) él a legtöbb ember. A jelenlegi 2800 lakos közül 1116 a, felnőtt, azaz a munkaképes polgár. A férfiak legjelentősebb része (közel 400) az ágcsernyői (Čierna nad Tisou) átrakóállomáson dolgozik. A többiek a Kassa (Košice) és Michalovce ipari létesítményeiben kerestek megélhetést. Otthon az állami gazdaság mintegy 380—420 személynek — többnyire férfiaknak — iHnít n rl munkát. A a termelést —- mondja a művezető. — Valóban minden ilyen zavartalanul, ilyen simán ment? — kérdezem kicsit hitetlenkedve. — Lényegében igen, noha gondok, nehézségek olykor felmerültek — de ezek talán természetesek is egy hagyománynélküli, új dolog megvalósításakor. Ezek az asszonyok ipari munkát azelőtt nem végeztek. Bizony volt közöttük nem egy, aki felugrott a géptől mikor beEzek a fiatal lányok már nem kívánkoznak el Bodrogközből (Gazdag ). felvétele) bodrogszerdalielyiek nagy része tehát mindennap ingázásra kényszerül. Bodrogszerdahelyen azonban már hosszú évek óta a fő gondot mégsem ez, hanem az asszonyok foglalkoztatottságának megoldása jelentette. A helyi nemzeti bizottság sokéves kezdeményezése, próbálkozása 1978-ban végül eredményt hozott. Sikerült ugyanis elérni, hogy a Dubnicai Általános Gépipari Üzem leányvállalatot nyitott Bodrogszögben, s 1980 márciusában a Bodrogszerdahelyen felépült új üzemcsarnokban is megindult a termelés. E két üzemcsarnokban most — a megrendelésektől függően — különféle transzformátorokat készítenek. A tekercselést Bodrogszerdahelyen, a komplettizá- lást Bodrogszögben végzik. A két munkahelyen jelenleg 200 nő dolgozik. Gecse István művezető mondja: — Nagy szükség volt erre az üzemre. Sok asszonynak, lánynak lett munkahelye itt Bodrogszerdahelyen — és ez igen fontos. Fontos azért, mert ezután kevesebben fogják itt hagyni ezt a vidéket. Azelőtt ugyanis nagyon sokan elmentek. Példa erre a mi családunk is. Öten vagyunk testvérek, és egyedül én maradtam itthon. Igaz, az egyik bátyám most hazajött és valószínű, hogy itthon is marad. Gecse István fiatal, és ez mondható el magáról az üzem vezetőségéről is. Az átlagéletkor 26 évi A lendület, a tenni- akarás, a bizonyítás így szinte mindannyiuk alaptermészetének tekinthető, de erről majd később. Tartsuk be az időrendet, és nézzük milyen is volt a kezdet kezdete. — A hetvenes évek közepe táján a Tesla Liptovský Hrádok, iiLajd a Tesla Bratislava, a Tesla Vráble kéviselői is megfordullak Bodrogszerdahelyen azzal a szándékkal, hogy fióküzemet nyitnak. Az induláshoz szükséges csarnokunk sajnos nem volt meg. Erre a célra egyedül az úgynevezett Kossuth-kúriát tud- luk felajánlani Bodrogszögben. De az nekik nem felelt meg. Nem így a dubnicaiaknak! Ök igent mondtak, s aztán már ment minden, mint a karikacsapás. Kis beruházással átalakítottuk a kúriát, negyven asz- szonyt elkiildtünk Dubnicára, megtanulni a szakmát és három hónap után már meg is kezdtük indítottuk és az el kezdett zúgni. Eddig több. mint negyven nő vált meg az üzemünktől. Nagy részük azért ment el, mert beindítottuk a kétműszakos termelést. A második műszak 14 órától 22 óráig tart. Sok asz- szony nem tudta hol elhelyezni á gyermekét és ezért jobb megoldás híján kénytelenek voltak felbontani a szerződést. — Ez gondolom kihatással volt a termelésre? — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztük meg. Mostanára viszont már sokat javult a helyzet. Lassan kialakul egy jó, ütőképes munkakollektíva. Az utóbbi hónapokban a termelékenységgel nincsenek nehézségeink és a selejt sem több a megengedettnél. Itt Bodrogszerdahelyen, ebben a tágas új csarnokban 60 tekercselő gépünk két műszakban üzemel. 160 asszony dolgozik rajtuk. A trafók szerelését Bodrogszögben 41 asszony végzi. Az alapanyagokat Dubnicáról kapjuk. En nagyon ügyesnek, tehetségeseknek tartom a dolgozóinkat. Hiszem, hogy tartósan jó üzemmé válunk. A művezető kétségtelenül optimista, de vajon ilyenek-e a dolgozók is? Nézzük, ők hogyan vélekednek. Találomra állok meg egy-egy tekercselő gép mellett, s várom a válaszokat. Kollár Mária: „Négy gyermekem van. Ezelőtt nem voltam munkaviszonyban. Borsiban lakunk, a férjem a vasúton dolgozik, Kassa mellett. Most kezdtünk építkezni, szükségünk van a pénzre, ezért is döntöttünk úgy, hogy munkába állok. Igen jó, hogy itt van ez az üzem. Borsihoz közel is van és hát keresni is szépen lehet. Még teljesen nem gyakoroltam be a szükséges mozdulatokat, de nincs különösebb gondom. 1500—1600 koronát minden hónapban megkeresek.“ Petró Otília: „Én kiskövesdi vagyok. Azelőtt az állami gazdaságban dolgoztam, a kertészetben. Mikor a kertészetet felszámolták, válaszút elé értem: döntenem kellett, hogy a szőlészetbe megyek dolgozni, vagy munkás leszek. Otthagytam a kapát, és őszintén mondom, nem bántam meg.“ Kendi Viola: „Én az üzem egyik legfiatalabb dolgozója vagyok. Egy éve, 15 évesen kerültem ide. Kicsit messziről, Kis- géresről járok be. Az alapiskola elvégzése után a szőlőskei Szőlészeti Szakközépiskolába jelentkeztem, ahova fel is vettek, de a szüleim lebeszéltek a továbbtanulásról. Bevallom, kezdetben elég szomorú voltam, hiszen hiába volt jó a teljesítményem, mivel a szüleim még kapták a családi pótlékot, én csak 300—400 koronát kereshettem. Most, hogy betöltöttem a 16. életévemet, a helyzet megváltozott. A múlt hónapban nagyon jó teljesítményem volt és selejtet sem gyártottam. A kétezer korona fizetésnek igen örültem. A tekrecselés nem nehéz munka. )ó szem és kézügyesség kell hozzá. Én örömömet lelem benne.“ Ügy érzem, a bodrogszerda- helyi tekercselő üzem dolgozóinak szavaihoz nem kell kommentárt fűzni. Ürülnek az új üzemnek, a munkalehetőségnek és az csak természetes, hogy jól akarnak dolgozni, mert a fizetés is ettől függ. Befejezésképpen talán még annyit fontos megemlíteni, hogy a bodrogközi asszonyok 37 féle transzformátort gyártanak, melyek nélkülözhetetlenek többek között a színes televíziók, lemezjátszók, a modern telefonok gyártásához. És ez még mindig csak a kezdet. A bodrogszerdahelyi tekercselő üzem fejlesztés előtt áll. Az elkövetkező években összesen 800 nő kap majd itt munkalehetőséget. SZÁSZAI* GYÖRGY Bútor minder! mennyiségben Tele a bútorraktárak f£ Nincs összhang a bútorgyártás és a vásárlók igénye között Szlovákia bútorüzletei ez év első négy hónapjában 73 millió koronával maradtak le a tervezett forgalomtól. A fogyasztási szövetkezetek az első negyedévben az 1980-as év azonos időszakához viszonyítva 4 millió 614 ezer korona bevétellel értek el kevesebbet a bútor eladásából. Mindennek ellenére, a raktárakban több az áru, mint az elmúlt évben. Lemaradás mutatkozik a termékfelújítás, a fejlesztés terén. Ha azt kutatjuk, mi ennek a nem éppen örvendetes ténynek az oka, rájövünk, hogy a gyökereket a termelésben kell keresni. A bútorgyárak nagyon széles skálájú termékekkel árasztják el a piacot, de sajnos régóta azonos kivitelben. Jóformán alig veszik figyelembe a fogyasztók elvárásait, ami a bútorok szépségét, hasznosságát, minőségét illeti. A vásárlók azt is számon kérik, hogy a bútordarabokat ötletesen lehessen a lakásban elhelyezni, ne csak egyhangúan, ahogyan ezt a kiállítótermekben is gyakran látjuk. Tény, hogy a bútorgyártó szövetkezeteknek és a helyi gazdálkodás asztalosüzemeinek nagyobb lehetőségük van a fogyasztók kívánságainak kielégítésére, — ennek árát ugyancsak megkérik, — mégis bútoraik külalakja csak nagyon csekély mértékben tér el, a bútorgyári termékektől. Erről a közszükségleti cikkek brnói vásárán is meggyőződhettünk. A hatodik ötéves terv sem hozta meg a bútoreladás fejlődésében a várt eredményt. Még annak ellenére sem, hogy a konyhabútor színskálája élénkebb lett és a lakószoba —, valamint a hálószobaberendezésekben is eszközöltek néhány változtatást. így például, a bútorfelületek kidolgozásánál műanyagot használtak, új formájú ülőgarnitúrákat terveztek és a hálószobákban az ágyba szerelték az ágyneműtartókat. Nem küldtek piacra azonban újszerű és olcsó konyhabútorokat, főleg a kis lakások számára. Nem kaphatók kis asztalkák. illetve a kaphatók nincsenek szépen kidolgozva. Elmaradt a szétnyitható bútorok mechanizmusának felújítása, az ajtókon a zárószerkezetek tökéletesítése, a bútorhuzatok minőségének, változatosságának javítása. Tény, hogy megjelent a piacon néhány új, műanyag bevonatú bútor, amely ugyan tartós, de nem elég tetszetős. A helyzet nem kielégítő a gyerekszoba bútorokat illetően sem. Nem kapni megfelelő áron jó minőségű, egyszerű bútort a gyerekek és a fiatalok szobáiba, olyat, amelyet a család öt-tíz évre vásárolhatna. A kereskedelmi minisztérium illetékesei a bútoripari kutató- intézet jelentése alapján elem* zést készítettek a bútorelárusí- tás helyzetéről. Rámutattak: abban, hogy a bútorok megtöltik a bútorraktürakat, más okok is közrejátszottak. Ahhoz, hogy a kereskedelem a vásárlók számára hozzáférhetővé tegye a bútorválasztékot, szüksége van raktárakra, elárusító és kiállító területekre. A fogyasztási szövetkezetek az új áruházakat kivéve ilyen üzletekkel nem rendelkeznek. Az állami bútorüzletek áruik 10 százalékát sem tudják bemutatni a vevőknek. Sajnos a bútorgyárak nem készítenek elegendő katalógust termékeikről, nem mutatják be rajzaikon az elemes bútorok összeállításának módját, úgyhogy a vevőknek fogalmuk sincs arról, hogyan néz ki egy- egy összerakható bútor készen. Ez a bútorfajta más szolgáltatást is igényel a kereskedelem* tői, — így a szállítást és a lakásban való összeállítást. A bútor házhoz szállítását a kereskedelem leállította, hivatkozva az üzemanyag-takarékoskodásra. A másik szolgáltatást pedig a munkaerőhiányra hivatkozva szüntették meg. így aztán nem csoda, ha az a vásárló, aki a bútorokat cserélni akarja, meggondolja magát, s egy-két évet vár a lakás felújításával, amíg a helyzet kedvezőbb lesz. A mai helyzeten az eladás szervezésével megbízott szakembereknek kell változtatniuk, így megnyitni a féltve őrzött raktárakat szombatonként a vásárlók előtt. Ilyenkor lehetne megszervezni a bútor házhoz szállítását és összeszerelését isj Az üzletek azért rendeltek erre az évre több árut, mert arra számítottak, hogy átadják a tervezett mennyiségű új lakást. Az építőipari vállalatok azonban késtek a múlt évben, és az első negyedévben jóformán alig adtak át lakást. Tehát feltételezhető, hogy az új lakásba költözők még csak ezután fognak vásárolni. Gyorsabban kell reagálni a fogyasztók igényeire, ez a bútoreladás, vagyis a kereskedem mi forgalom növelésének első feltétele. A Brnói Lakberendezési Kutatóintézet feltételezése szerint a negatív hatások ellenére a hetedik ötéves tervidőszakban a bútor vásárlása 33,6 százalékkal növekszik. Mindez csak akkor valósulhat meg, ha a bútorgyárak és a bútort gyár-, tó szövetkezetek figyelembe veszik a fogyasztók érdekeit. Mert az emberek csak akkor cserélik ki régi bútoraikat, ha attól szebbet, jobbat, megfelelőbbet tudnak méltányos áron vásárolni. MIROSLAV RAKOVSKÝ Míg az egyik rakodó elé színültig telirakott tehergépkocsik állnak, a másikat a vagonok is megközelítik. A raktárként szolgáló, rekeszekre felosztott csarnokokban sűrűn megforduló targoncák és szállítólapok a gépkocsikról a szerelvényekhez hordják a súlyos ládákat, pontosabban a darabáru-küldemé nyékét. A Prága-žižkovi teherpályaudvaron, a nemzetközi darabáruküldemények állomásán éjjelnappal nagy a forgalom. Sok mindent megtud az, aki egy ideig figyelemmel kíséri az itteni lüktető életet. — Ma a megrendeltnél négy kocsival kevesebb érkezett — utal Vlastimil Titz raktárnok a minden bizonnyal rövidesen várható nehezségeikre. Köztudott, hogy a vasúti kocsikkal általában sok a baj. Annak ellenére, hogy a žižkovi dolgozók az áru haladéktalan kirakásával megteremtik a szükséges rakodóteret, a vagonok zöme csak a belföldi szállítási feltételeknek felel meg, a külföldi utakra előírt paramétereknek sajnos már nem. A rakodóról betérünk az egyik raktárrészbe. — Maga is láthatja, hogy egy Zižlcovró! a világba A NEMZETKÖZI DARABÁRU-KÜLDEMÉNYEK PÁLYAUDVARÁN talpalatnyi felesleges helyünk sincs mutat maga élé Vlastimil Titz. — Igaz ugyan, hogy a helyszűkének is megvan az előnye — folytatja. — A küldeményeket kénytelenek vagyunk emiatt haladéktalanul továbbítani. A vagonokat is a leggazdaságosabban kell megraknunk, ha pedig hiányzik néhány kocsi, mint például ma is, akkor azonnal meg kell találnunk a legmegfelelőbb pótmegoldást. Olyan intézkedésekre van tehát szükség, amellyel megelőzhető a felesleges munka, vagyis a küldemények többszöri átrakása. Célunk az, hogy sehol ne vesztegeljenek a kocsik, és a kocsiforduló idő is megrövidüljön. A rakodóhoz újabb megrakott teherautó érkezik. A rendetlenül, egymás hegyén-hátán tornyosuló ládákat az átrakásra kirendelt három ember mérgelődve fogadja. Szerencse, hogy átkaiknak nincs foganatja, de nem ártana, ha azok, akik ilyen felelőtlen munkát végeznek, meghallanák a rakodómunkások róluk alkotott, nem éppen hízelgő véleményét. — A küldemények túlnyomó többségét a Szovjetunióba irányítjuk. Egyet közülük Magyar- országon, kettőt Romániában négyet pedig Jugoszláviában várnak — mondja Vlastimil Titz. Milyen árut tartalmaznak a ládák? — Gépkocsik pótalkatrészeit, orvosi és laboratóriumi műszereket, közszükségleti cikkeket — hangzik a válasz. Egyúttal azt is megtudjuk, hogy a Szovjetunióba küldött áru szállítása ma már egyszerőbb. Megszűntek a vagonok paramétereivel kapcsolatos nehézségek. Nagy előny ugyanis, hogy a Čierna nad Tísou-i átrakóállomáson a küldemények a mieinktől eltérő vagonokba is átrakhatok. A nemzetközi darabáru küldemények állomásának szolgáltatásait főleg a kisebb őrucik- keket szállító vállalatok veszik igénybe. Egy-egy küldemény súlya nem haladhatja meg az öt tonnát. A nagyobb és súlyosabb áruküldemények — például a gépsorok — szállítására a termelővállalatok szempontjából előnyösebb, ha egy vagy több egész vagont bérelnek ki. Zižkovról azonban nem csupán darabárut szálítanak külföldre. A Čechofracht például a helyi fuvarozóüzemek igénybe vételével a nem szocialista országok vásárain és kiállításain résztvevő vállalatainak anyagát is innen szállítja rendeltetési helyére. Kétségtelen, hogy egyenlőre még bonyolult a Nemzetközi darabáru-küldemények állomásának helyzete. Az állandó helyszűkével küzdő 13 dolgozóra csakhamar jobb napok virradnak, újabb raktárhelyiséget kapnak, több lesz a helyük. Ha pedig megszűnnének n vagonhiánnyal kapcsolatos gondjaik is — ami a szállíttatok és a vasutasok egymás iránti megértését feltételezi —, akkor úgy menne a munka, akár a karikacsapás. Nagy kár, hogy a felelős dolgozók figyelme erre a követelményre nem mindig terjed ki. KARDOS MARTA 1981 VII.
