Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-30 / 178. szám, csütörtök

SZÜNET ELŐTTI ZÁRÖÜLÉS MADRIDBAN A háborús veszély egyik fokozója ILJICSOV: Ä SZOVJETUNIÓ KÉSZ ÉSSZERŰ KOMPROMISSZUMOKAT KÖTNI Klein nagykövet felszólalása (ČSTK) — Az éjszakai órákig tartolt kedden a 35 ország mad­ridi európai biztonsági és együttműködési találkozójának a nyári szünet kezdete előtti utolsó teljes ülése. A szólásra jelentkezett 17 küldöttségvezető állásfoglalása közül a legna­gyobb érdeklődés a szovjet és az amerikai képviselő felszóla­lását előzte meg. Sorrendben előbb Max Kani pH I m a n nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője beszélt. Fel­szólalása mind vádaskodó hang­nemét, mind az Egysült Álla­mok egyoldalú követeléseit újra kifejtő tartalmát tekintve meg­lehetősen disszonánsán hatott abban a pillanatban, amikor a találkozó egyfajta mérlegkészí­tésnél és a következő tárgyalási szakaszra való felkészülésnél tart. Kampelman visszatért a szovjet katonai fenyegetés mí­toszának ecseteléséhez, az Afga­nisztán és az emberi jogok ürü­gyén indítóit propagandakam­pány felelevenítéséhez. Meg kell érteni és reálisan kell értékelni az eddigi munkát, s mindent meg kell tenni azért, hogy mielőbb sikeresen befeje­ződjön a madridi találkozó, mondotta, Leonyid lljicsov, a szovjet küldöttség vezetője. A szovjet küldött rámutatott a Madridban elért jelentős hala­dásra és a záródokumentum-ter­vezet legfontosabb fejezeteire, amelynek számos kérdésében már megállapodás született. Ha­tározottan visszautasította az amerikai iődelegátus cinikus hamisításait, amelyek azt cé­lozzák, hogy meghiúsítsák a madridi találkozót és megsem­misítsék mindazt, amit a közös intenzív munka hosszú hónapjai alatt elértek. Részletesen foglalkozott az európai katonai enyhülési és le­szerelési értekezlet összehívásá­val kapcsolatos kérdésekkel. El­mondta: ami a konferencia man­dátumát illeti, előzetes megálla­podás jött létre, de nem értek el haladást a bizalomerősítő intéz­kedések érvényesítésének kér désében, valamint az értekezlet helyét és időpontját illetően. Felszólalásának végén Leó nyid lljicsov felszólította a ta lálkozó résztvevőit, hogy a szü­netet az aktív tárgyalásokra va­ló előkészületekre használják fel. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió kész ésszerű kompro­misszumokat kötni, amelyek nem érintenék elvi álláspont­jait, de megfelelnének a helsin­ki Záróokmány szellemének és elsősorban a fő célnak, az eu­rópai biztonság megszilárdításá­nak és az együttműködés fej­lesztésének. A madridi találkozó utolsó plenáris ülésén felszólalt Rados lav Klein, a csehszlovák küldött ség vezetője is. Kijelentette, hogy a szünetet az eddig nyi­tott kérdések megoldási módjá­nak keresésére kellene födítani. Az elért eredmények jól bizo Egy eltérített repülőgépen BANISZADR FRANCIAORSZÁGBA MENEKÜLT Irán kérte a volt elnök kiadatását (ČSTK) — Abul Hasszan Ba niszadr, volt iráni elnök teg­napra virradó éjszaka Párizsba repült és politikai menedékjo­got kért. A francia külügymi­nisztérium úgy döntött, hogy megadja a mendékjogot Bani- szadrnak. A hivatalos jelentés szerint ennek egyetlen feltéte­le, hogy a volt iráni elnök Franciaországban nem folytat semmilyen politikai tevékenysé­get. Az iráni külügyminiszté­rium szóvivője tegnap közölte, hogy Irán kérte Franciaország­tól Baniszadr kiadatását, ám Párizs ezt elutasította. A 47 éves Baniszadr 1979 ig élt Franciaországban és Kho­meini ajatollah legközelebbi munkatársai közé tartozott. A sah bukása után Khomeinivel együtt tért vissza, 1979. feb­ruár 1-én Teheránba. 1980 ja­guárjában az elnökválasztáson a szavazatok 75 százalékának megszerzésével győzött. Baniszadr „mérsékelt“ hívei és az iszlám fundamentalisták 17 hónapig tartó hatalmi har­ca után Baniszadrt ez év jú­nis 22-én a parlament döntése értelmében megfosztották tiszt­ségétől. Ezt követően Irán te rtiletén rejtőzött. Legfőbb el lenfelél, Radzsai volt kormány­főt elsöprő szavazattöbbséggel választották meg utódává. Külföldi hírügynökségek első jel'entései szerint a katonai re piilőgépet, amellyel Baniszadr Franciaországba érkezett, kedd este térítették el Iránban. A hadsereg vadászgépeinek nem sikerült a volt elnök gépét utolérniük Irán területe felett. Törökország állítólag nem en­gedélyezte Baniszadrnak a le­szállást. Claude Cheysson fran­cia külügyminiszter közölte, hogy a repülőgépet visszaszol­gáltatják Iránnak. A teheráni rádió közölte, hogy keddre virradó éjszaka Teheránban az Enkelab téren bomba robbant, amely egy sze­mélyt megölt és többet megse besített. A rádiójelentés szerint a robbanásért az amerikai ügy­nököket terheli a felelősség, akik az iráni rezsim ellen ter­rorkampányt folytatnak. nyílják azt, hogy jószándékkal és a résztvevők jogos érdekei­nek tiszteletben tartásával elér­hető egy pozitív záródokumen­tum elfogadása. Klein rámuta­tott arra, hogy a tárgyalásokon akkor keletkeztek nehézségek, amikor néhány nyugati küldött­ség az egyoldalú, vagy számos állam szempontjából elfogadha­tatlan javaslatok érvényrejutta- tása során ultimatív módszere­iket alkalmazott. A találkozó éjszakába nyúlt ülése után kezdetét vette a nyá­ri szünet. A tanácskozás munká­ját október 27-én újítják fel. BONN A költségvetésről (ČSTK) — Romiban folytató­dott a kormánykoalíció két pártja (SPD/FDP) vezetőségé­nek tanácskozása az NSZK jö­vő évi költségvetéséről. A zárt ajtók mögött folyta tott tanácskozást késő éjszaka megszakították, de tegnap dél­után ismét tárgyalóasztalhoz ültek és még ma is folytatód­nak a megbeszélések. A DPA hírügynökség szerint mindkét párt megegyezett a ta­karékossági intézkedésekről szó­ló keretmegállapodásban. Más részleteket egyelőre nem közöl­tek. Megfigyelők véleménye megegyezik abban, hogy főleg a szociális kiadásokat csökken­tik, ami mindenekelőtt a legala­csonyabb bevételekkel rendel­kező dolgozókat sújtja. Az izraeli parlament döntése (ČSTK) — Az izraeli parla­ment kedden jóváhagyta az ún. nemzetközi erők elhelyezéséről szóló megállapodást. E csapa­tok feladata lesz, hogy ellen­őrizzék az egyiptomi—izraeli békeszerződés megtartását. A szerződést, melynek értelmé­ben a jövő év áprilisától 2000 külföldi katona foglalja el a je­lenlegi izraeli katonai álláso­kat a Sínai-félszigeten, a két ország képviselői az USA kép­viselőjével együtt formálisan pénteken írják alá Washington ban. A nemzetközi erők fő kontin gensét amerikai katonák alkot ják majd, s politikai megfigye­lők egyértelmű megállapítása szerint a megállapodás valódi céJja, hogy megerősítse az ame­rikai katonai jelenlétet a Kö­zel-Keleten. Ki Richard Allen? Amikor az ÁPN hírügynökség kiil öntudósítójaként dolgoztam az Egyesült Álamokban 1966 ban, néhány napot a Hoover In­tézet archívumában töltöttem Kaliforniában. Egyszer valaki azt mondta, hogy szeretne ve­lem beszélni az intézet tudomá­nyos munkatársa, a szovjet— amerikai kapcsolatok szakértője, viszonylag fiatal, de nagy jövő előtt álló tudós, Richard Allen. Beleegyeztem. Akkor 30—35 éves volt, s energikus, határo zott embernek tűnt. Keresztbe vetett lábbal ült velem szemben. Néhány jelentéktelen mondat után ezt mondta: — Biztosan tud róla, hogy Kí­nában aktívan dolgoznak az atombomba gyártásán. — Hallottam — válaszoltam. — Akkor válaszoljon egy kér désemre: Eddig miért nem sem misítették meg önök ezeket az atomközpontokat? — Mire gondol? — Néhány pontosan célba fu­tó atombombára gondolok. Hu ilyen akciót kezdenének ön:ík, az Egyesült Államok vezető kö­rei biztosan megértéssel reagál nának rá. Azt válaszoltam, hogy az Egyesült Államok „vezető körei nek“ pozíciója ebben a kérdés­ben jelentéktelen. Jelentős vi­szont országunk állásfoglalása, amely a nemzetközi problémák ilyen fajta megoldási módját nemzetközi rablótámadásnak és bandit izmusnak tartja. Allén arca elborult: — Ön itt az erkölcsről beszél, holott mindenki előtt világos, hogy az ön országa világura­lomra törekszik. — Régi mese . .. — Régi, de nem mese. Talán letettek a kommunizmus világ­méretű győzelmének dokiríná járói? Ez az önök /jártjának va­lamennyi dokumentumában megtalálható. Mindezt olyan hangsúllyal mondta, amelyből kitűnt, hogy a vitás kérdésben a beszélgetés folytatása eredménytelen. — Programdokumentumaink­ban a kommunizmus eszméjé­nek győzelmébe, a haladó tár­sadalmi rendszernek a régi, haldokló társadalmi rendszer feletti diadalába vetett hitről van szó. — Ne-e e m — tiltakozott be­szélgetőtársam —, az egész vi lúgon forradalmat készítenek elő. Önök készítették föl Fidel Castrót és Che Guevarát is. — Eszerint tehát Szparta- kuszt, az ókori Rómában a rab­szolgavezért azzal vádolhatná, hogy Amerikában polgárháborút készített elő, amelynek során az északiak legyőzték a rabszol­gatartó délieket __ A beszélgetés eredménytelen volt, és csakhamar véget is ért. Emlékszem, csodálkoztam azon, hogy ilyen embert, akinek gon­dolkodásmódja, politikai színvo­nala inkább az amerikai hadse­reg tisztjéhez illik, „szép jövő előtt álló tudósnak" neveztek. Már meg is feledkeztem róla, de két év múlva újra eszembe jutott. Richard Allen Nixon el­nöklése alatt a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéskörében a tanácsadók soraiba került. Meg­lepetésem nem tartott sokáig. Allent csakhamar leváltották féktelen durvasága miatt, ami egy külpolitikusnak nem éppen jó tulajdonsága. Ezután még valami történt. Miután Reagan elnök a Fehér Házba költözött beszélgetőtár­samat nemzetbiztonsági tanács­adónak nevezték ki. Amikor a közelmúltban tudo­mást szereztünk arról, hogy az izraeli légierő lebombázott egy bagdadi atomreaktort, lelki sze­meim előtt megjelent az energi­kus Richard Állen: hogyan felel­ne meg politikai gondolkodás- módjának ez a banditaakciót Annak ellenére, hogy az akciói minden bizonnyal Izraelben „sü­tötték ki“, kétségkívül először Washingtonban hagyták jóvá. Elolvastam Leonyid Brezsnyev- nek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa ülésén elhangzott be­szédét arról, hogy az amerikai imperialisták milyen gyalázato­son támogatják az agresszív tet­teket és védenceik nemzetközi bandi/izmusát., hogyan élezik a feszültséget, beavatkoznak más államok belügyeibe, s hogyan akarják megváltoztatni az em­berek véleményét az atomfegy­ver-használat lehetőségéről, s mindezt hogyan leplezik az állí­tólagos szovjet katonai veszély­re való hivatkozással. Ismét magam elé képzeltem Richard Allent, a már középko­rút, egyet azok közül, akiktől sajnos oly sokban függ a tö- megpusZtíló fegyverekkel túlter­helt világ sorsa, akik katonai fölényre törekszenek, s ezzel fokozzák a háború veszélyéi. GENRIK BOROVIK HAIG: A KÜLKERESKEDELMET POLITIKAI FEGYVERNEK KELL TEKINTENI (ČSTK) — Alexander Haig amerikai külügyminiszter keddi nyilatkozata szerint az ameri­kai kormány a külkereskedel­met politikai fegyvernek tekin­ti, amelyet a jövőben még akti­1981. VII. 30. A nyugatnémet lapok az utóbbi időben többször figyel­meztettek arra, hogy az Egye­sült Államok az NSZK-ban ál­lomásozó csapatainak néhány egységét közelebb akarja he­lyezni az NDK és Csehszlová­kia határaihoz. Azt a látszatot akarja kelteni, mintha új, meg­felelőbb kaszárnyákat keresne. Ha a térképre tekintünk és fi­gyelembe vesszük a világ hely­zetét, akkor látjuk, hogy egé­szen másról van szó. Az első ilyen javaslatok még Carter idejéből származ­nak. Amire Carternak már nem jutott ideje, utódja szeretné megvalósítani. Meggyőzni nem kellett az új elnököt, mivel Reagan kezdettől fogva alkal­mat keres arra, hogy bebizo­nyítsa: „Amerika ismét a leg­nagyobb“. Megtetszett neki az is, ahogyan a közvélemény előtt magyarázták és elfogad­hatóvá próbálták tenni a ter­vet: „a kelet felé való vonulás csak az amerikai katonák em­beri méltóságát tartja szem előtt, mert a régi kaszárnyák nem megfelelőek.“ A tábornokok terve több pontból áll. Először meg kell győzni a nyugatnémet közvé­leményt arról, hogy teljesen mindennapi, rutinügyrül van szó. Ahogy az emberek is új lakásokba költöznek. így az amerikai katonáknak is új fe­dél lesz a fejük fölött. És hogy éppen keleten? Ez csupán vé­letlen, gondolhatja az egyszerű ember. így állítólag könnyíte­rikai dandárt helyeznének át Giessen, Wildľleckon és Gra fenwöhr városokba, amelyek kb. 30 kilométerre vannak a rozvadovi határátkelőhelytől. A következő szakaszban 14 dandárt helyeznének közelebb a Csehszlovákiai és az NDK Komé és poiioi zsarolás nek néhány városon, mint pél­dául Frankfurt, Offenbach, Mannheim vagy Heidelberg helyzetén, ahol a tengerentúli katonák összpontosulnak, s ahol sohasem sikerült ineg- kedveltetniük magukat a helyi lakosokkal. A terv második pontja sze­rint az NDK és Csehszlovákia határaihoz közel eső katonai objektumokat kibővítik, hogy nagyobb egységek is használ­hassák. Az egyes csapatok itt gyakrabban fognak gyakorla­tokat tartani, hogy a környe­zet, de főleg a polgári lakos­ság hozzászokjon az amerikai jelenléthez. Oj fegyverraktára­kat, utakat akarnak építeni, amitől csak egy lépés a nagy állandó kaszárnyák építése. Ebben a fázisban három ame­határaihoz. Tekintettel arra, hogy néhány közülük raké­tákkal van ellátva, nincs ki­zárva, hogy az így előretolt ál­lásokba tervezik a Pershing 2 és a szárnyas rakéták elhelye­zését — a NATO 1979-es dön­tése alapján. Ezt axtervet szi­gorúan titokban Tartják, mert a bonni kormány tiltakozó tün­tetésektől tart. Schmidt májusi washingtoni látogatása során kijelentette Reagannak, hogy a szövetségi biztonsági tanács jóváhagyta az amerikai egységeknek szánt új fegyverraktárak építésének tervét. Brüsszelben a NATO hadügyminisztereinek tanács­kozásán az USA ráadásul arra kényszerítette a szövetségi köz­társaságot, hogy egyezzen bele a néhány száz millió márka ér­tékű új katonai infrastruktúra felépítésébe. Most várják állí­tólag az „amerikai kívánságok részletesebb kifejtését“, írta a Süddeutsche Zeitung, és hozzátette, hogy minden egyes katonai egység áthelyezése az NSZK adófizetőinek egymilliárd márkájába kerül. Bonnban eddig mindent ti­tokban tartanak, de kiszivár­gott, hogy még nem teljesen készek a tervek. S mindez az­ért van így, mert a jelenlegi gazdasági válság, valamint a szociális és közkiadások terve­zett csökkentése nem éppen kedvező körülmény a költséges katonai műveletek beismeré­sére. A nyugatnémet haladó köz­vélemény felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet az Egyesült Államoktól való füg­gőség rejt magában. Leleplezi az említett terv igazi célját: a katonai és politikai zsaro­lást. Bonn kijelentései arról, hogy hozzá akar járulni a Kelet és a Nyugat közti bizal­matlanság fölszámolásához, az ilyen tervek fényében csupán üres szólamok, mert ellentét­ben állnak a tettekkel. (P) vabban akar felhasználni a Szovjetunióval és a többi szo; cialista országgal való kapcso­lataiban. Washington a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat a nyomás eszközeként akarja al­kalmazni a Szovjetunióval szem­ben, hogy kikényszerítse „poli­tikája megváltoztatását a nem i zetközi színtéren“. Haig a sze­nátus külkereskedelmi albizott­ságában mondott beszédében is-» mét megpróbálta a Szovjet­unióra hárítani a felelősséget a nemzetközi feszültség fokozó­dásáért. Haig szerint az USA egyik fontos cél'ja, hogy nyu­gat-európai szövetségeseit is rávegye: gyakoroljanak gazda­sági nyomást a szocialista or­szágokra. Az amerikai kormány végre akarja hajtani az Egyesült Ál­lamok katonai erői növekedé­sének komplex programját, amely a stratégiai és hagyomá­nyos fegyverek korszerűsítésén és tökéletesítésén kívül feltéte­lezi az általános hadkötelezett­ség bevezetését, a fegyvergyár­tás felé való orientációt és az Egyesült Államok tudományos és műszaki potenciáljának moz­gósítását a fegyverfajták és -rendszerek fejlesztésére — mondotta keddi beszédében Caspar Weinberger hadügymi­niszter. Weinberger ismét az állítóla­gos szovjet veszéllyel érvelt, s véleménye szerint az Egyesült Államoknak mint a vezető nyu­gati nagyhatalomnak ezzel „kö* telessége“ szembeszálľnl.

Next

/
Thumbnails
Contents