Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-29 / 177. szám, szerda

MEGKEZDŐDÖTT A SPANYOL KOMMUNISTA PÁRT X. KONGRESSZUSA Az SZKP KB üdvözlő távirata (ČSTK) — Madridban tegnap megkezdődött a Spanyol Kom­munista Párt X. kongresszusa. A tanácskozáson több mint 1200 kiiidött vesz részt 160 000 spa­nyol kommunista képviseleté­ben. A kongresszuson 75 európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai ország kommunista, munkás- és szocialista pártjainak küldöttsé­gei is jelen vannak. A szovjet delegációt Jurij Szkjarov, az SZKP KB póttagja vezeti. A kongresszust Dolores Ibár­ruri, az SKP elnöke nyitotta meg. Ezt követően Santiago Carillu, a párt főtitkára terjesz­tette elő a pártnak a IX. kong­resszus óla kifejtett tevékeny­ségéről szóló beszámolót. Az SKP X. kongresszusa jú­lius 3J ig tart. A Szovjetunió Kommunista Pártja Közpori li Bizottsága táv­iratban üdvözölte a spanyol kommunisták kongresszusának küldötteit. A távirat egyebek között megállapítja, hogy a ta­nácskozásra olyan időszakban került sor, amikor az imperia­lizmus legagresszívabb erői az enyhülés meghiúsítására törek­szenek, fokozzák a lázas fegy­CIA-terv Kadhafi eltávolítására (ČSTK) — Larry Speakes, a Fehér Ház képviselője hétfőn megerősítette, hogy Reagan el­nök levelet kapott a képviselő­ház felderítési bizottságától, amely a tervbe veti ClA-akció ellen tiltakozott. A terv tartal­máról a napokban az ameri­kai sajtó tudósított. A News­week hírmagazin értesülése szerint a CIA titkos tervet dol­gozott ki Kadhafi líbiai vezető „eltávolítására“. A Washington Post szerint ezek a tervek Kadhafi államfő haladó kormá­nya ellen irányulnak. A felderítési bizottság né­mely tagjai annyira „kétség- beejtően kalandornak“ találták az elképzelést, hogy sürgősen közös levélben kérték az elnö­köt: akadályozza meg az ak­ciót. verkezést, és növelik a háborús veszélyt. Stratégiájuk része az is, hogy Spanyolországot be akarják vonni a NATO-ba, s ez­zel kívánják megbontani az euró­pai katonai stratégiai egyen­súlyt. A szovjet emberek — hangoztatja továbbá a távirat — tudatosítják, milyen nagv felelősség hárul a baloldali erőkre Spanyolországban a je­lenlegi helyzetben. A Szovjet­unió népe mindig őszinte és mély szolidaritását fejezte ki a spanyol kommunisták és vala­mennyi demokrata harcával — állapítja meg az SZKP távirata. Reagan reformtervéről (ČSTK) — Ronald Reagan amerikai elnök tegnapra vir­radó éjszaka tévébeszédet tar­tott, amelyben a nyilvánossá­got arra szólította fel, hogy támogassa adóreformtervét. Ezt a közeli napokban terjeszti a Kongresszus elé. Reagan beszédében a re­formterv mellett védelmébe vette az állami kiadások drasz­tikus korlátozásának a tervét is. Mint Ismeretes, a korláto­zások legfőképpen a közkiadá­sokat érintenék. A gazdasági tervről a képvi­selőház ma kezdi meg vitáját. AFGANISZTÁN KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK NYILATKOZATA (ČSTK) — A hét legfejlet­tebb nyugati ország állam- és kormányfőinek ottawai tanács­kozása több Afganisztánnal kapcsolatos állásfoglalást tett, s erről adott ki nyilatkozatot hétfőn Kabulban Afganisztán külügyminisztériuma. A „hetek“ jóváhagyólag vet­ték tudomásul az- európai kö­zösségek miniszteri tanácsának egy nemzetközi Afganisztán- konferenoia összehívására vo­natkozó javaslatát. Ezzel kap­csolatban az afgán külügymi­nisztérium a következőket kí­vánja kijelenteni: Az afgán kormány korábban már egyértelműen leszögezte, hogy ez az elgondolás a leg­teljesebb mértékben irreális és elfogadhatatlan, mivel ez a ja­vaslat az Afganisztán körül ki­alakult helyzet politikai rende­zésének szorgalmazása helyett az afgán nép és kormánya szuverén jogainak megsértésé­re és az ország belügyeibe való beavatkozásra törekszik. A „hetek“ és a „tízek“ az afgán kormány részvétele nél­kül akarják megvitatni az af­gán nép nemzetközi érdekeit érintő kérdéseket. Ezt az af­gán kormány határozottan el­utasítja. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy megvitasson, sőt, határozatokat hozzon Afganisz­tánnal kapcsolatos kérdésekről az afgán nép nevében tényle­gesen eljáró kormány képvi­selőinek bevonása nélkül, szö­gezi le Afganisztán külügymi­nisztériumán ítk nyilatkozata. Megjegyezzük Kivel szolidáris a „Szolidaritás"? Elegendő élelmiszerrel el­látni egy ország lakosságát, nem egyszerű dolog még ott sem, ahol nincs élelmiszer- hiány. Az elosztás, szállítás tárolás stb. ott is sok szerve­ző munkát követel. Még ke­vésbé egyszerű ez egy olyan országban, ahol nincs bőség az élelmiszerekben, s ahol az ellátást bizonyos elemek, bizonyos célokat követve tu­datosan még akadályozzák is. Lengyelországban, ahol a válságos helyzet következté­ben egyes napi szükségleti cikkekben jelenleg hiány mutatkozik, a kormány s a helyi szervek igyekeznek, hogy legalább a legszüksége­sebb élelmiszerekkel — még­ha adagolva is azokat a jegyrendszer segítségével — . ellássák az ország lakossá­gát. S hogy ne férjen kétség az elosztás igazságosságához, a hivatalos szervek a „Szoli­daritás képviselőit is jelhív­ták, vegyenek részt a közel­látással foglalkozó bizottsá­gok munkájávan. Ám a ,,Szo­lidaritás'‘ képviselői ezt visz- szautásították, mert ők „nem azért vannak, hogy . együtt­működjenek, hanem hogy el­lenőrizzék a hivatalos szer­veket“. Az együttműködés helyett a „Szolidaritás“ újabb sztráj­kokat, éhség menet eket szer­vez és olyan akciókkal fe­nyegetőzik, amelyek nem szaporítják az élelmiszerek mennyiségét, viszont annál inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy elodázódjék a válságos helyzet megoldása, s még rosszabbá váljék a közellá­tás. Kút na városkában a „Szolidaritás“ szintén úgyne­vezett éhségmenetet szerve­zett. A résztvevők száma azonban a vártnál sokkal alacsonyabb volt. Annál töb­ben voltak azok, akik a jár­da szélén kérdően tekintet­tek a tüntetőkre, s még in­kább azok szervezőire. Növekszik a járdán állók, a kérdően tekintők sora — szerte az országban hi­szen már közel egy éve an­nak, hogy tart a válság. S azok, akik a munkások s más dolgozók akkori elége­detlenségére választ ígértek adni, s ezért vonzó, „Szoli­daritás“ néven úgynevezett szakszervezetei is alkottak, az életkérdések pozitív meg­oldásában nem vállalnak részt, visszautasítják az együttműködést. Ezért az or­szágban állandóan növekszik azoknak a száma, akik felte­szik a kérdést: igazában ki­vel is szolidáris a „Szolidari­tás“? (yn) RADZSAI MÁR GSAK KHOMEINI JÓVÁHAGYÁSÁRA VÁR Kéz a kézben (ČSTK) — Mohammed Ali Radzsait hétfőn formálisan ki­nevezték Irán új elnökévé — közölte a teheráni rádió. Rád zsai a július 24-i elnökválasz­táson elsöprő győzelmet ara­tott: a szavazatok 88,12 száza lékát szerezte meg. Amint azl az iráni belügyminiszter hiva­talosan közölte, a második helyre 626 001 szavazattal Ahasz Saibani került, a további két jelölt egyenként félmillió szavazatot sem kapott. Az új iráni elnök tavaly augusztus óta a miniszterel­nöki tisztséget töltötte be. Várhatóan — miután Khomeini ajatollah jóváhagyja kinevezé­sét — lemond kormányfői posztjáról. Teheránban a hét elején a rendszer 16 további ellenségét végezték ki. Köztük volt Mo­hammed Reza Saadati, az el­lenzéki népi mudzsaheddin szervezet egyik vezetője. Az USA és Egyiptom (ČSTK) — Anvar Szadat egyiptomi elnök Alexandriában kijelentette, hogy országa és Szudán az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja kato nai berendezéseit. Az újabb lé­pést, amely az Egyesült Álla mok és Egyiptom kölcsönös ka­tonai együttműködésének meg­szilárdításához vezet, Szadat azzal magyarázta, hogy állító­lag a Perzsa-öböl térségében szembe kell szállni „a szovjet veszéllyel“. Az alexandriai egyetemen Szadat elmondta, hogy közös katonai együttműködése intézkedésekben állapodon meg Dzsafar Ninieri szudáni elnök­kel is aki az elmúlt napokban Egyiptomban tett hivatalos lá­togatást. Közelgő amerikai látogatásá­val kapcsolatban Szadat kije­lentette, hogy „kész köszönetét kifejezni Reagan elnöknek“ az eddigi gazdasági és katonai tá­mogatásért. Azzal dicsekedett, hogy Egyiptom a közeljövőben újabb F—16-os bombázógépe­ket, rakétákat és tankokat kap az Egyesült Államoktól. Kommentárunk 1981. A nemzetközi helyzet to­vábbra is bonyolult és fe­szültséggel teli. A Reagan kor­mányzat egyre emeli a fegyver­kezés spirálját, a meglevő vi­szonylagos katonai erőegyen­súly felborítására, az erőfö­lény megszerzésére törekszik nem titkolva világuralmi ambí­cióit. Vér folyik a Közel-Kele­ten és Afrika déli részén, az imperialista erők folytatják be­avatkozásaikat Latin-Ameri ka és Délkelel-Ázsia országainak belügyeibe. Éles társadalmi konfliktusok rázkódtatják meg Nagy-Britanniát. Ugyanakkor a nyugati közlemény széles körei­nek fokozódó tiltakozása elle­nére a NATO megkezdi a wa­shingtoni kormány által szított fegyverkezési hajsza új szaka­szának megvalósítását, folytat­ja az új amerikai nukleáris ra­kétafegyverek nyugat-európai telepítésének előkészítését. Eb­ben a feszült légkörben a Szov­jetunió konstruktív külpolitikai javaslatai az enyhülés és a nem­zetközi biztonság ügyét szolgál­ják, a józan észhez, az emberi­ség lelkiismeretéhez szólnak. A Szovjetunió következetesen síkra száll a nukleáris leszere­lésről, a fegyverkezési hajsza megállításáról folytatandó tár­gyalásokért és számos konkrét lépést tesz a katonai konfliktu­sok veszélyének csökkentése, a háborús költségvetések korláto­zása érdekében. Ezt újból meg­erősítette a moszkvai Pravda szombati számában Usztyinov marsall szovjet honvédelmi mi­niszter, aki válaszolt a Reá- gan-kormányzat kijelentéseire ugyanakkor elemezte a Szovjet­unió javaslatait. Világszerte nagy figyelmet keltett ez a cikk, amely fél év után az új amerikai külpolitikát most elő­ször elsősorban katonapolitikai szempontból vizsgálta meg, s igen határozottan rámulatott: n Szovjetunió szembeszáll a fegy­verkezési versennyel, a háborús veszély elhárítására törekszik. De nyomatékosan leszögezte azt is, hogy az amerikai kor­mányzat minden lépésére a Szovjetunió határozott ellenlé­péssel válaszol, nem engedi ka­tonai fölény kialakítását, nem hagyja magát megfélemlíteni. A szovjet honvédelmi miniszter ismételten hangsúlyozta: hiába állítják s akarják ezzel igazol­ni a fokozott fegyverkezést az amerikai vezetők — a világban két, orvosi segítségei és egye­bet kapnak emiatt a szocialis­ta országokban. Ma azonban más időket élünk. Rosszaka­róink számításai homokra épül­tek. A szocialista országokban minden lehetőségük meg van arra, hogy meghiúsítsák a reak­ciónak a katonai fölény meg­szerzésére irányuló terveit“ — írta Usztyinov marsall. Ugyan­akkor a cikk rámutat azokra az amerikai lépésekre is, ame­lyek közvetlen fenyegetést je­térre is. Amennyiben a Nyugat ma még nem kész a konkrét válasszal, azt később, például az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó ér­tekezleten is megadhatja, A bi zalomnövelő intézkedések azon­ban szovjet részről nem való­síthatók meg anélkül, hogy a NATO ne tegyen megfelelő lé­pést. Nyilvánvaló, az ameri­kaiak célja az, hogy a Szovjet­unió elleni agresszió esetére csökkentsék a Szovjetunió vá­figyelmeztetés a fegyverkezés veszélyeire kialakult katonai egyensúly nem változott meg. Az amerikai politikát elemez­ve Usztyinov marsall rámuta tott, hogy a washingtoni veze­tés a nyolcvanas évek elején éles fordulatot hajtott végre, olyan körök kerültek hatalom­ra, amelyek a nemzetközi kér­désekben az erő alkalmazásá­nak hívei, nem hajlandók elfo­gadni a történelmileg kialakult változásokat, azt tűzték ki cé­lul, hogy mindenáron a maguk javára fordítják a világban lét­rejött erőviszonyokat. Látható, Washington azt tűzte célul ma­ga elé, hogy a vitás kérdéseket az Egyesült Államok katonai erejével oldja meg. Az ameri­kai kormányzat fegyverkezési politikájának, a tárgyalások fel­függesztésének, a fennálló szer­ződések gyakorlati felmondásá­nak politikája azonban a kato­nai fölény megszerzésén kívül más célt is követ: a példátlan arányú fegyverkezési verseny­nyel meg akarja ingatni a Szovjetunió és a szocialista or­szágok gazdaságát. „Washingtonban egyesek már azt számítgatják, vajon a Szov­jetunió hány gazdasági prog­ramját kell emiatt megszakíta­ni, mennyivel kevesebb árucik­lentenek a Szovjetunió és szö­vetségesei számára. A wa­shingtoni héják képesek az emberiség létérdekeit is kocká­ra tenni saját önző, szűk cél­jaik érdekében. A „szabad vi­lág“ védelmének ürügyével konfliktusokat szítanak a világ különböző részein, fokozzák a fegyverkezési versenyt, a társa­dalmi politikai stabilitás meg­bontására törekednek Európá­ban. Usztyinov marsall a köz­vetlen fenyegetés példájaként utal a lengyelországi esemé­nyekre, ahol a belső ellenfor­radalmi erők tevékenysége mel­lett megnyilvánul az imperia­lizmus rosszul álcázott beavat­kozása is. Hangsúlyozta: azok­nak, akik a népi Lengyelország szocialista vívmányai ellen irá­nyuló mesterkedésekkel próbál­koznak, tudatosítaniuk kell, hogy a lengyel nép meg tudja védeni ezeket a vívmányokat és barátaira, szövetségeseire is tá­maszkodhat. A Szovjetunió új békejavas­latait elemezve első h,plyen a bizalomerősítő Intézkedéseket említette. Leszögezte, ha ezek érvényét a Szovjetunió egész európai területére kiterjesztik, akkor ki kell terjedniük a kon- tienst övező tengerekre és lég­laszcsapásának erejét, nem pe­dig az, hogy gondoskodjanak Európa biztonságáról. A szovjet honvédelmi minisz­ter igen részletesen foglalko­zott a közepes-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésével, a Szovjetunió javaslatával az ilyen rakéták telepítésének be­fagyasztására. Konkrét adatok­kal támasztotta alá, hogy a kö­zepes-hatótávolságú hordozó- eszközök tekintetében számsze­rű egyenlőség van a két fél kö­zött, s leszögezte: a mintegy hatszáz amerikai rakéta telepí­tésével a NATO több mint más- félszeres fölénybe kerülne a _ hordozóeszközök terén, a tölte­teket illetően pedig ennél is na­gyobb lenne ez a fölény. Nyo­matékosan figyelmeztetett arra, a Szovjetuniónak megvannak a lehetőségei, hogy szükség ese­tén megfelelő választ adjon, hogy ne engedje meg az Egye­sült Államoknak a katonai fö­lény megszerzését. Az ered­mény az egyensúly fennmara­dása lenne, de magasabb szin­ten. Ezzel azonban nemcsak hogy növekszik Nyugat-Európa biztonsága, hanem éppenhogy csökken, és a nyugat-európai országok még nagyobb függő­ségbe kerülnek a Pentagon nuk­leáris stratégiájától. Ezeket a tényeket hangsú­lyozva a miniszter újból leszö­gezte: ha a NATO-államok nem telepítenek területükre további amerikai nukleáris rakétákat, akkor a Szovjetunió kész csök­kenteni nyugati területein elhe­lyezett közepes-hatótávolságú nukleáris eszközeinek a jelen­legihez mért számát. A mora­tórium nem jelenti a tárgyalá­sok előfeltételét, de ha elfo­gadják, biztatóbb lehetőség nyí­lik arra, hogy véget vessenek e fegyverek veszélyes felhal­mozódásának földrészünkön. Hasonlóképpen változatlan a szovjet tárgyalási szándék a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról. Usztyinov cáfol­ta azt az amerikai vádat, amely szerint a Szovjetunió nem len­ne hajlandó az Ilyen fegyverek számának lényeges csökkenté­sére. Kijelentette: szovjet rész­ről semmi akadálya sincs an­nak, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján ha­ladéktalanul folytassák a SALT- folyamatot. A haladó, békeszerető közvé­lemény megelégedéssel és egyetértéssel fogadta a szovjet tárgyalási készség ismételt meg­erősítését. Erről tanúskodik Usztyinov marsall cikkének szé­leskörű nemzetközi visszhangja. A világos és konstruktív állás- foglalás korunk legégetőbb problémáihoz, a háború vagy a béke kérdéséhez újabb ösztön­zést ad a békéért, a világégés ellen küzdő erőknek, amelyek éppen ezekben a hetekben szá­mos nyugat-európai országban is egyre jobban hallatják hang­jukat. Tiltakoznak a fegyverke­zés fokozása ellen és sürgetik a tárgyalások mielőbbi megkez­dését, amit a Szovjetunió, a szocialista közösség oly állha­tatosan szorgalmaz. PROTICS JOLÁN

Next

/
Thumbnails
Contents