Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-02 / 154. szám, csütörtök
A kor, amelyben élünk, csodálatos és rendkívül felelősségteljes. Megköveteli az irodalomtól, az embertől s az írótól, hogy pontosan megértse a nép és a társadalom előtti felelősségét. Brezsnyev elvtárs a párt XXVI. kongresszusán elmondott beszámolójában különös figyelmet szentelt azoknak a feladatuknak, amelyek az ország alkotó értelmisége előtt állnak, kifejezte meggyőződését, hogy a szovjet kultúra mesterei új művészi felfedezésekkel örvennapi élete tele van feszült szellemi keresésekkel. Az élet értelme, a lelkiismeret problémája sokakat izgat, ami a lelkileg érzékeny, lelkiismeretes emberek kiélezett reakciója a társadalmunkban még létező fogyasztói kezdeményezések pragmatizmusának kihívására. Az utóbbi években született művek tükrözik ezeket a folyamatokat. Nem véletlen, hogy Ju- ríj Bondarev, akí olyan kiváló csataregényekkel kezdett, mint Az utolsó ágyúlövések és a Zászlóaljak tüzet kérnek, áttért A teremtés ideje deztetik meg a népet. Ez a meggyőződés nagy tisztesség mindannyiunknak. Mindazonáltal jól tudjuk, hogy óriási felelősség is korunk és a hősi szovjet nép előtt. Teljes mértékben nyilvánvaló, hogy irodalmunk az utóbbi tíztizenöt évben új minőségre tett szert, társadalmi-filozófiai értelemben gazdagodott, humanizmusa elmélyült, éles fordulatot vett az emberi lélek alapvető problémáinak, a szellemi és erkölcsi értékok vizsgálatának irányába. Újra és újra visszatérünk ahhoz, hogy mi az élet értelme, mi nyújtja az embereknek a létezés és a mindennapi lét magasrendü értelmét. Az élet állandó mozgásban van, és az irodalom az élettel együtt fejlődik. Az utóbbi másfél évtizedet az ember szellemi szükségleteinek gyors növekedése jellemzi: vonzódás a könyvhöz, a művészethez, érdeklődés a történelem iránt. A historizmus szó szerint mindenben jelentkezik. Ma nemcsak a történelmi regény, de bármilyen történelmi dokumentum, bármely dokumentarista vagy ismeretterjesztő könyv pillanatok alatt olvasóra talál. Az emberek és különösen a fiatalok mindena filozófiai-hazafias problematikára. Az emberi tudat alakításához, a társadalom szellemi potenciáljának teljesebb kibontakoztatásához és megerősítéséhez hozzájárultak Belov, Asztafjev, Noszov, Zaligin, Szolouhin, Su- gajev. Kuvajev, Suksin, Troie- polszkij, Kazakov, Dumbadze és mások művei. Ami a klasszikus irodalmi örökséget illeti: örök szellemi érték, amelyet nem lehet és nem szabad megdermedt állapotban múzeumi vagy antikvá- riumi tárgyként kezelnünk. A mai kor életét éli. A klasszikus irodalom titka éppen abban rejlik, hogy min den nemzedék a maga módján olvassa. Sőt, a mindennapi ember életének folyamán a múlt nagy írója új és új oldalait mutatja meg. PéTdául Dosztojevszkij. Az én Dosztojevszkij ul vasatom iskolás-, diák , majd felnőtt koromban más és más volt. Dosztojevszkij értelmezése különösen jellemző nemcsak egy konkrét ember számára, de a társadalmi fejlődés szempontjából is. Másképpen viszonyultunk hozzá a húszas, harmincas, negyvenes években, s az utóbbi Korunk a képernyőn Jegyzetek az Arany Prága tévéfesztiválról Az Arany Prága televíziós fesztiválon szerepelt alkotások arról tanúskodnak, hogy a tv- filmek alkotóit világszerte országaik időszerű problémái foglalkoztatják. Az emberi, családi kapcsolatokat a legtöbb esetben átszövik az adott társadalmi rend sokrétű kérdései. Tarka képet nyújtott a mai témák feldolgozásának módszere is. A munkanélküliség kérdésével foglalkozott a Férfi az egész életre című NSZK-beli alkotás. Egy család sorsán keresztül mutatta be, hogy a munka elvesztése, az ebből származó bizonytalanság a család felbomlásához, az emberi kapcsolatok romlásához vezet. A Nézd milyen szép a kazein című film egy hallássérült gyermekek számára létesített iskola hétköznapjait tárta a néző elé. Dél-Spanyolországban nyaraló fiatalokról szól a Kék nyár című spanyol filmsorozat. Ennek egy része, a Beatrix, szerelmem líra! és egyben humoros vallomás a barátságról, ébredező sze retemről. Megnyerte a fesztivál közönségének tetszését. A sikerhez a film gyermekszereplőinek kiváló teljesítménye is hozzájárult. Idős, magukra hagyott emberek problémáját vetette fel a Csónak hangja című japán film. Hangsúlyozta, hogy a szociális gondoskodás nem merülhet ki az anyagi segítség és kényelem biztosításában. Az öregek számára ennél sokkal fontosabb, hogy mint egyének, a társadalom tagjai megőrizzék méltóságukat. A háború ellen foglalt állást az osztrák televízió Apám felejthetetlen alakja című filmje, amely a bűn és felelősség kérdéseire keresi a választ. Rámutat arra, hogy felelősség terheli mindazokat, akik tétlenül szemlélik az eseményeket és semmit sem tesznek a bűntettek elhárításáért. ff csehszlovákiai tévénézők nagy része már a fesztivál előtt megismerkedhetett Jirí Hubač Éretlen málna című alkotásával, amely az élet igazi értékeit kutatja. Főszereplői idős emberek, akik életük alkonyán álmaikat, terveiket összevetik azzal, amit az életben sikerült megvalósítaniuk. A fesztivál érdekes alkotásai közé tartozott a Bolond című francia vígjáték is, amely bőven használva a túlzás eszközét azt érzékeltette, hogy a gazdagság, a pénz eltorzítja a jellemet, megfosztja az embert az örömtől, boldogságtól, a józan ítélőképességétől. A zenei kategóriában versenyző alkotások mindegyike egy- egy próbálkozás volt a zeneművészet értékeinek televíziós megjelenítésére, népszerűsítő sére. Az operák tévé-feldolgozásai között igen sikeresnek mondható Bartók Béla egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának tévéátültetése. A filmet a Magyar Televízió a londoni Filharmonikus Zenekarral együttműködve készítette. Sikeréhez az ötletes díszlet, Sass Szilvia és Kováts Kolos kiváló teljesítménye is hozzájárult. A tv-nézők számára különösen vonzóak a koncertpódiumok nagy virtuózainak életét bemutató alkotások. Ilyen volt az Eugen Jochumról, a híres kortárs karmesterről készült NSZK-beli alkotás. Hangversenyek, próbák hangversenyeken, próbák alkalmával és a magánéletben készült felvételek sorozatával igyekezett megrajzolni Jochum művészi portréját. A francia te levízió Gian-Carlo Menotti. a spanyol tévé pedig minden idők egyik legnagyobb gitárművészének, Andres Segoviának az éle téről. és művészetéről készített vonzó dokumentumfilmet. Az indiai és iraki televízió zenés filmjei országuk népzenéjével és e népzene hagyományaira épülő zenealkotásokkal ismertették meg a fesztivál közönségét. Banglades a szabadságharcot, a mát ünneplő dalciklussal jelentkezett. Az idei fesztiválon rendkívül sok balett-feldolgozás is szerepelt. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a szovjet táncművészek a Tánc világa című alkotásban. Ugyancsak sikerrel szerepelt a Csehszlovák Tévének A balett dicsérete című alkotása. MOLNÄR ANGÉLA két évtizedben. Rendkívüli humanizmusa meghatározza hozzá való viszonyunkat. Északon születtem, szüleim vologdal parasztoktól származnak, akik képesítésüket a toty- mai pedagógiai főiskolán szerezték és néptanítók lettek. Édesapám az egész háborút a fronton töltötte és az én gyermekkorom a kolhozban, szülőfalumban telt el. Csakúgy, mint kortársaim, mindenféle mező- gazdasági munkát végeztem. Korán felnőttem. A gond és a dolgos népi tapasztalat nagymértékben meghatározta világnézetemet, életszemléletemet. Később is éreztem hatását, amikor főiskolás, majd a Moszkvai Egyetem aspiránsa lettem. Tudományos kutatásaim témája: az orosz társadalmi gondolkodás története; a forradalmi demokraták és a narodnyikok. A demokraták is és a narodnyikok is — emlékezzünk Nyekraszov- ra — a „nép szószólói“ voltak, ideológiájuk az orosz dolgozó parasztság ideológiája volt. Amint látják, mielőtt hivatásom lett volna az irodalmi kritika, a múlt század irodalmi kritikájának ta nu 1 má n yozá sá va I foglalkoztam. A legfontosabb a kritikában, hogy rávegyük az olvasókat és az írókat a társadalmi szintű gondolkodás méreteinek kitágítására az irodalomban és az olvasótáboron belül. Az igazi kri tikának esztétikának kell lennie. Tanítania kell a mű és az élet szépségeit meglátni. De természetesen nem felejtkezhet el a társadalmi aspektusról. Az igazi kritika az esztétikai és a társadalmi elemzés harmonikus egysége; bármely ferdítés disz- szonanciához vezet. A kritikusnak „Télő életet“ kell élnie, szinkronban kell lennie a századdal. Nem véletlen, hogy Block a kritikát a hosszú távú gondolat kifejezésének tartotta. Ami a mai kritikát illeti, úgy tartom,- hogy nálunk a kritika komoly dolog. Ahogy mondani szokás, minden irodalom olyan kritikával rendelkezik, amelyet megérdemel. A mai irodalomnak gondolkodó, tehetséges kritikája van. Azt. hiszem, a nyolcvanas években az irodalom nagy események, nagy tettek, új életszemlélet kidolgozásának küszöbén áll. Az új, ami már most is utat tör magának az irodalomban, és ami véleményem szerint mindjobban előtör ebben a folyamatban, az irodalom politizálódása, társadalmi, szociális, állampolgári értékének növekedése: ez ma az élet objek- tív követelménye. FELÍRSZ KUZNYECOV Pacemo EGY MAGYARORSZÁGI ESZPERANTÓ CSOPORT Sopront ldegenforgalnn központtá avatja történelmi múltja; az a nagyszerű műemlék - együttes, amelynek részeként számos gótikus és reneszánsz építmény -a középkor hangulatát idézi. Természetjárásra, téli sportok űzésére alkalmas a vidéke; szubalpin levegője van; a történelmi múltban gyökerezik fejlett kulturális élete. Sopron kultúráját szépen reprezentálják múzeumai, magángyűjteményei, egyeteme, főiskolája, egyéb iskolái, intézményei, zenei élete stb. fit éve alakult a soproni Pacemo Eszperantó Csoport. Ennek tevékenységéről érdeklődtem Mnzuch Ilonától, a csoport pénztárosától. — 1978-ban alapítottuk az eszperantó csoportot 14 fővel. Nevünket — Pacemo, vagyis Békés — a tizenöt évvel ezelőtt létesült Esperanto Gruppé Pacemo csoporttól vettük, amely néhányéves működés után megszűnt. Ennek tévé kenységéből kiindulva látott neki kis csoportunk a munkának. — öt év hosszú idő, ez alatt gazdag tevékenységet lehet kifejteni. — Az első év tulajdonképpen a nyelvtanulás éve volt, s a más csoportokkal való kap- csolatfölvétel ideje. Hetvenhétben viszont már nemzetközi eszperantó találkozót rendeztünk 350 fő részvételével. He nemcsak mi láttunk vendégül más országokból eszperantistá- kat, hanem mi is részt vettünk több nemzetközi találkozón, többek között Várnában, Lu» zernben, Luxemburgban az eszperantó kongresszuson. Belföldi kirándulásokat is szerveztünk. Testvércsoportunk a mosonmagyaróvári eszperantó csoport, velük cserekirándulást rendezünk. Számos neves eszperan- tista látogatta meg klubunkat, például Poliscsuk eszmetárs Taskentből, aki Magyarország több városát kereste föl és előadást tartott az eszperantó klubokban. Nálunk három napot töltött, ezalatt megismerkedett városunkkal, és beszámolt az ő csoportjuk tevékenységéről. Felejthetetlen élmény volt a jereváni Bagdad Szárkisz szobrászművésszel szervezett találkozó is. Rajtuk kívül sok más eszperantistával kötöttünk szoros barátságot, a világon szinte mindenütt van levelezőtársunk, ismerősünk. — Hogy ünnepük meg fennállásuk ötödik évfordulóját? — Nemzetközi taláikozóvaL Július 3-tól 5-ig tart a rendezvény. Csehszlovákiai vendégeket is várunk. Gazdag műsort készítünk; szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát. A meghitt baráti légkör kialakításával is a békét szolgálnánk. Hisz az eszperantó mozgalom célja a béke hirdetése. A ma már harmincöt főt számláló csoportunk is a világbéke megszilárdításán tevékenykedik, az emberek közötti megértést hirdeti, jelszavunk: Per Esperanto por la mondpacol — Eszperantóval a világbékéértl FIALA ILONA Vakáció (Gály Katalin rajza) Nagyobb lesz az iskola Megkezdődött a nyári szünidő, ám a Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és a vele egy épületben lévő Gimnáziumban nyoma sincs a vakációnak. A tanítás ugyan szünetel, s a júliusban napközi otthonra szoruló néhány tanuló zsivaja is csak alig észlelhető, de a Kuzmány utca pirostéglás épületének belseje sokkal zajosabb, mint a tanévben. Épül. Hogy miért és hogyan, azt Kecsey Károlyné igazgató- helyettestől, az iskola pártalap- szervezetének elnökétől kérdeztük meg. — Egyetlen nemzetiségi alapiskola vagyunk a városban, éppen ezért munkánk különösen jelentős és felelősségteljes is. Fejlődik társadalmunk, fejlődik az ország, s ez a pozitív irányú változás a mi iskolánkban is lemérhető, megfigyelhető. Ezt a természetes folyamatot igazolja nálunk többek között, hogy az utóbbi hét évben az 1—4 évfolyamokban közel hetvennel emelkedett a tanulók száma, valamint az is, hogy a korszerű oktatási módszerek folyamatos bevezetése, alkalmazása egyre jobb eredményeket szül. Az elmúlt évek során az oktatásban elértünk egy bizonyos, nyugodt lelkiismerettel azt is mondhatom, hogy jő színvonalat. Elégedjünk meg ennyivel? Nem! Nem szabad itt megállnunk, hiszen akkor vétenénk a társadalmi és az egyéni érdekek ellen. Mi haladni akarunk, következetesen teljesíteni a ránk bízott feladatokat. Az újabb előrelépés ma sokféle tényezőtől függ, egyebek között az oktatás körülményeitől, az iskola anyagi-műszaki feltételeitől. Ez az a kérdés, amely minket mostanában céljaink kitűzésekor leginkább foglalkoztatott és foglalkoztat. Nem véletlenül, hiszen eléggé szűkösen vagyunk ebben a százudeleji épületben. Annyira szűkösen, hogy négy osztályunk a város másik pontján, egy olyan épületben van, amely kevésbé megfelelő. Nem beszélve arról, hogy így nagy gondot okoz az oktatást segédeszközök szétosztása, illetve a szaktantermek kihasználása. Ugyanakkor a többgyermekes szülőknek sem mindegy, hogy egy helyen vagy szétszórtan van az iskola. Azt hiszem, még idejében tudatosítottuk, s tudatosították velünk együtt a. város illetékes párt és állami szervei, hogy gyermekeink (ma 550 a számuk) érdekében tenni kell valamit. Felmérve a helyzetet, a városi nemzeti bizottság oktatási osztálya és más szervek — hasonlóképpen, mint a múltban már nemegyszer — segítő kezet nyújtottak és támogatják azt az elhatározásunkat, hogy a kétszintes iskolánkra egy újabb emeletet építsünk. — Hol tartanak a nagy munka előkészületei? — Az építkezés, amely a város új választási programjában is szerepel, már megkezdődött. Beruházója a vnb oktatási osztálya, kivitelezője pedig a Druž- byt építő vállalat. A munka eddigi menetével elégedettek lehetünk, hiszen a kassai Stavo- projekt tervezési iroda jóvoltából gyorsan elkészültek a tervrajzok, s nincs különösebb haj az építkezéshez szükséges anyagokkal sem. A munkák két szakaszban történnek. Az 1,5 millió korona költségvetéssel épülő első részben a jobbszárnyra három terem kerül. A balszárny két helyisége a második szakaszban épül. Az épület homlok* része, azaz az eleje nem változik, így kiegyenlítődik az épületrészek közötti mostani szint1 különbség. Az építésben mi is részt vállalunk. Pontosabban a munka dandárja a szülőkre, a tantestületre és diákjainkra hárul. Megszerveztük a munkát. A szülők zöme megígérte, hogy s-e- gít. Van, aki szakmunkára jelentkezett, s van, aki segédmunkát vállal, így a nyár folyamán, illetve az építkezés időtartama alatt sok áldozatkész szülővel, mint például Öllé Gyulával, Petro Ivánnal, Gudus Lászlóval, Zsigmond Ferenccel, Fejes Sándorral, Kelner Lajossal, Majoros Istvánnal és másokkal is találkozunk. örvendetes, hogy olyan szülők is jelentkeznek, akiknek u gyermekei már kijárták az iskolát, mint például a buzttai Vaskó János, és olyanok is, akiknek csak a közeljövőben lesznek iskolás gyermekei. Ezen kívül iskolánk, valamint a helyi magyar tanítási nyelvű ipari SZISZ-szervezeteinek tagjai Közül néhányan itt lesznek építőtáborban. — Mikorra készül el az épület? — Ez elsősorban az építőktől függ. Nekünk az volna a legjobb, ha minél előbb elkészülne, hiszen nagy szükség van az újabb tantermekre. §ízom az építőkben, a szülőkben és ennek alapján nem tartom lehetetlennek, hogy az ősz folyamán elkészül az első három helyiség. GAZDAG JÓZSEF 1D81 vii. :
