Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-02 / 154. szám, csütörtök

A kor, amelyben élünk, cso­dálatos és rendkívül fele­lősségteljes. Megköveteli az iro­dalomtól, az embertől s az író­tól, hogy pontosan megértse a nép és a társadalom előtti fele­lősségét. Brezsnyev elvtárs a párt XXVI. kongresszusán elmondott beszámolójában különös figyel­met szentelt azoknak a felada­tuknak, amelyek az ország al­kotó értelmisége előtt állnak, kifejezte meggyőződését, hogy a szovjet kultúra mesterei új művészi felfedezésekkel örven­napi élete tele van feszült szel­lemi keresésekkel. Az élet értel­me, a lelkiismeret problémája sokakat izgat, ami a lelkileg ér­zékeny, lelkiismeretes emberek kiélezett reakciója a társadal­munkban még létező fogyasztói kezdeményezések pragmatizmu­sának kihívására. Az utóbbi években született művek tükrözik ezeket a folya­matokat. Nem véletlen, hogy Ju- ríj Bondarev, akí olyan kiváló csataregényekkel kezdett, mint Az utolsó ágyúlövések és a Zászlóaljak tüzet kérnek, áttért A teremtés ideje deztetik meg a népet. Ez a meg­győződés nagy tisztesség mind­annyiunknak. Mindazonáltal jól tudjuk, hogy óriási felelősség is korunk és a hősi szovjet nép előtt. Teljes mértékben nyilvánvaló, hogy irodalmunk az utóbbi tíz­tizenöt évben új minőségre tett szert, társadalmi-filozófiai ér­telemben gazdagodott, humaniz­musa elmélyült, éles fordulatot vett az emberi lélek alapvető problémáinak, a szellemi és er­kölcsi értékok vizsgálatának irányába. Újra és újra visszaté­rünk ahhoz, hogy mi az élet ér­telme, mi nyújtja az emberek­nek a létezés és a mindennapi lét magasrendü értelmét. Az élet állandó mozgásban van, és az irodalom az élettel együtt fejlődik. Az utóbbi más­fél évtizedet az ember szellemi szükségleteinek gyors növeke­dése jellemzi: vonzódás a könyvhöz, a művészethez, ér­deklődés a történelem iránt. A historizmus szó szerint minden­ben jelentkezik. Ma nemcsak a történelmi regény, de bármilyen történelmi dokumentum, bár­mely dokumentarista vagy isme­retterjesztő könyv pillanatok alatt olvasóra talál. Az emberek és különösen a fiatalok minden­a filozófiai-hazafias problemati­kára. Az emberi tudat alakításához, a társadalom szellemi poten­ciáljának teljesebb kibontakoz­tatásához és megerősítéséhez hozzájárultak Belov, Asztafjev, Noszov, Zaligin, Szolouhin, Su- gajev. Kuvajev, Suksin, Troie- polszkij, Kazakov, Dumbadze és mások művei. Ami a klasszikus irodalmi örökséget illeti: örök szellemi érték, amelyet nem lehet és nem szabad megdermedt álla­potban múzeumi vagy antikvá- riumi tárgyként kezelnünk. A mai kor életét éli. A klasszikus irodalom titka éppen abban rejlik, hogy min den nemzedék a maga módján olvassa. Sőt, a mindennapi em­ber életének folyamán a múlt nagy írója új és új oldalait mu­tatja meg. PéTdául Dosztojev­szkij. Az én Dosztojevszkij ul vasatom iskolás-, diák , majd felnőtt koromban más és más volt. Dosztojevszkij értelmezése különösen jellemző nemcsak egy konkrét ember számára, de a társadalmi fejlődés szempontjá­ból is. Másképpen viszonyultunk hozzá a húszas, harmincas, negyvenes években, s az utóbbi Korunk a képernyőn Jegyzetek az Arany Prága tévéfesztiválról Az Arany Prága televíziós fesztiválon szerepelt alkotások arról tanúskodnak, hogy a tv- filmek alkotóit világszerte or­szágaik időszerű problémái fog­lalkoztatják. Az emberi, családi kapcsolatokat a legtöbb esetben átszövik az adott társadalmi rend sokrétű kérdései. Tarka képet nyújtott a mai témák fel­dolgozásának módszere is. A munkanélküliség kérdésével foglalkozott a Férfi az egész életre című NSZK-beli alkotás. Egy család sorsán keresztül mutatta be, hogy a munka el­vesztése, az ebből származó bi­zonytalanság a család felbomlá­sához, az emberi kapcsolatok romlásához vezet. A Nézd mi­lyen szép a kazein című film egy hallássérült gyermekek szá­mára létesített iskola hétköz­napjait tárta a néző elé. Dél-Spanyolországban nyaraló fiatalokról szól a Kék nyár cí­mű spanyol filmsorozat. Ennek egy része, a Beatrix, szerelmem líra! és egyben humoros vallo­más a barátságról, ébredező sze retemről. Megnyerte a fesztivál közönségének tetszését. A si­kerhez a film gyermekszereplői­nek kiváló teljesítménye is hoz­zájárult. Idős, magukra hagyott emberek problémáját vetette fel a Csónak hangja című japán film. Hangsúlyozta, hogy a szo­ciális gondoskodás nem merül­het ki az anyagi segítség és ké­nyelem biztosításában. Az öre­gek számára ennél sokkal fon­tosabb, hogy mint egyének, a társadalom tagjai megőrizzék méltóságukat. A háború ellen foglalt állást az osztrák televízió Apám fe­lejthetetlen alakja című filmje, amely a bűn és felelősség kér­déseire keresi a választ. Rámu­tat arra, hogy felelősség terheli mindazokat, akik tétlenül szem­lélik az eseményeket és semmit sem tesznek a bűntettek elhárí­tásáért. ff csehszlovákiai tévénézők nagy része már a fesztivál előtt megismerkedhetett Jirí Hubač Éretlen málna című alkotásával, amely az élet igazi értékeit ku­tatja. Főszereplői idős emberek, akik életük alkonyán álmaikat, terveiket összevetik azzal, amit az életben sikerült megvalósíta­niuk. A fesztivál érdekes alkotásai közé tartozott a Bolond című francia vígjáték is, amely bőven használva a túlzás eszközét azt érzékeltette, hogy a gazdagság, a pénz eltorzítja a jellemet, megfosztja az embert az öröm­től, boldogságtól, a józan ítélő­képességétől. A zenei kategóriában verseny­ző alkotások mindegyike egy- egy próbálkozás volt a zenemű­vészet értékeinek televíziós megjelenítésére, népszerűsítő sére. Az operák tévé-feldolgozásai között igen sikeresnek mond­ható Bartók Béla egyetlen ope­rájának, A kékszakállú herceg várának tévéátültetése. A filmet a Magyar Televízió a londoni Filharmonikus Zenekarral együttműködve készítette. Sike­réhez az ötletes díszlet, Sass Szilvia és Kováts Kolos kiváló teljesítménye is hozzájárult. A tv-nézők számára különö­sen vonzóak a koncertpódiumok nagy virtuózainak életét bemu­tató alkotások. Ilyen volt az Eu­gen Jochumról, a híres kortárs karmesterről készült NSZK-beli alkotás. Hangversenyek, próbák hangversenyeken, próbák alkal­mával és a magánéletben ké­szült felvételek sorozatával igyekezett megrajzolni Jochum művészi portréját. A francia te levízió Gian-Carlo Menotti. a spanyol tévé pedig minden idők egyik legnagyobb gitárművészé­nek, Andres Segoviának az éle téről. és művészetéről készített vonzó dokumentumfilmet. Az indiai és iraki televízió ze­nés filmjei országuk népzené­jével és e népzene hagyomá­nyaira épülő zenealkotásokkal ismertették meg a fesztivál kö­zönségét. Banglades a szabad­ságharcot, a mát ünneplő dal­ciklussal jelentkezett. Az idei fesztiválon rendkívül sok balett-feldolgozás is szere­pelt. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a szovjet táncművészek a Tánc világa cí­mű alkotásban. Ugyancsak si­kerrel szerepelt a Csehszlovák Tévének A balett dicsérete című alkotása. MOLNÄR ANGÉLA két évtizedben. Rendkívüli hu­manizmusa meghatározza hoz­zá való viszonyunkat. Északon születtem, szüleim vologdal parasztoktól származ­nak, akik képesítésüket a toty- mai pedagógiai főiskolán sze­rezték és néptanítók lettek. Édesapám az egész háborút a fronton töltötte és az én gyer­mekkorom a kolhozban, szülő­falumban telt el. Csakúgy, mint kortársaim, mindenféle mező- gazdasági munkát végeztem. Ko­rán felnőttem. A gond és a dol­gos népi tapasztalat nagymér­tékben meghatározta világnéze­temet, életszemléletemet. Ké­sőbb is éreztem hatását, amikor főiskolás, majd a Moszkvai Egyetem aspiránsa lettem. Tu­dományos kutatásaim témája: az orosz társadalmi gondolko­dás története; a forradalmi de­mokraták és a narodnyikok. A demokraták is és a narodnyikok is — emlékezzünk Nyekraszov- ra — a „nép szószólói“ voltak, ideológiájuk az orosz dolgozó parasztság ideológiája volt. Amint látják, mielőtt hivatá­som lett volna az irodalmi kriti­ka, a múlt század irodalmi kri­tikájának ta nu 1 má n yozá sá va I foglalkoztam. A legfontosabb a kritikában, hogy rávegyük az olvasókat és az írókat a társadalmi szintű gondolkodás méreteinek kitágí­tására az irodalomban és az ol­vasótáboron belül. Az igazi kri tikának esztétikának kell len­nie. Tanítania kell a mű és az élet szépségeit meglátni. De ter­mészetesen nem felejtkezhet el a társadalmi aspektusról. Az igazi kritika az esztétikai és a társadalmi elemzés harmonikus egysége; bármely ferdítés disz- szonanciához vezet. A kritikus­nak „Télő életet“ kell élnie, szinkronban kell lennie a szá­zaddal. Nem véletlen, hogy Block a kritikát a hosszú távú gondolat kifejezésének tartotta. Ami a mai kritikát illeti, úgy tartom,- hogy nálunk a kritika komoly dolog. Ahogy mondani szokás, minden irodalom olyan kritikával rendelkezik, amelyet megérdemel. A mai irodalom­nak gondolkodó, tehetséges kri­tikája van. Azt. hiszem, a nyolcvanas években az irodalom nagy ese­mények, nagy tettek, új élet­szemlélet kidolgozásának kü­szöbén áll. Az új, ami már most is utat tör magának az iroda­lomban, és ami véleményem szerint mindjobban előtör ebben a folyamatban, az irodalom po­litizálódása, társadalmi, szociá­lis, állampolgári értékének nö­vekedése: ez ma az élet objek- tív követelménye. FELÍRSZ KUZNYECOV Pacemo EGY MAGYARORSZÁGI ESZPERANTÓ CSOPORT Sopront ldegenforgalnn köz­ponttá avatja történelmi múlt­ja; az a nagyszerű műemlék - együttes, amelynek részeként számos gótikus és reneszánsz építmény -a középkor hangula­tát idézi. Természetjárásra, té­li sportok űzésére alkalmas a vidéke; szubalpin levegője van; a történelmi múltban gyökere­zik fejlett kulturális élete. Sopron kultúráját szépen reprezentálják múzeumai, ma­gángyűjteményei, egyeteme, fő­iskolája, egyéb iskolái, intéz­ményei, zenei élete stb. fit éve alakult a soproni Pa­cemo Eszperantó Csoport. En­nek tevékenységéről érdeklőd­tem Mnzuch Ilonától, a csoport pénztárosától. — 1978-ban alapítottuk az eszperantó csoportot 14 fővel. Nevünket — Pacemo, vagyis Békés — a tizenöt évvel ez­előtt létesült Esperanto Gruppé Pacemo csoporttól vettük, amely néhányéves működés után megszűnt. Ennek tévé kenységéből kiindulva látott neki kis csoportunk a munká­nak. — öt év hosszú idő, ez alatt gazdag tevékenységet lehet ki­fejteni. — Az első év tulajdonkép­pen a nyelvtanulás éve volt, s a más csoportokkal való kap- csolatfölvétel ideje. Hetvenhét­ben viszont már nemzetközi eszperantó találkozót rendez­tünk 350 fő részvételével. He nemcsak mi láttunk vendégül más országokból eszperantistá- kat, hanem mi is részt vettünk több nemzetközi találkozón, többek között Várnában, Lu» zernben, Luxemburgban az esz­perantó kongresszuson. Belföldi kirándulásokat is szerveztünk. Testvércsoportunk a mosonma­gyaróvári eszperantó csoport, velük cserekirándulást rende­zünk. Számos neves eszperan- tista látogatta meg klubunkat, például Poliscsuk eszmetárs Taskentből, aki Magyarország több városát kereste föl és elő­adást tartott az eszperantó klu­bokban. Nálunk három napot töltött, ezalatt megismerkedett városunkkal, és beszámolt az ő csoportjuk tevékenységéről. Felejthetetlen élmény volt a jereváni Bagdad Szárkisz szob­rászművésszel szervezett talál­kozó is. Rajtuk kívül sok más eszperantistával kötöttünk szo­ros barátságot, a világon szinte mindenütt van levelezőtársunk, ismerősünk. — Hogy ünnepük meg fenn­állásuk ötödik évfordulóját? — Nemzetközi taláikozóvaL Július 3-tól 5-ig tart a rendez­vény. Csehszlovákiai vendége­ket is várunk. Gazdag műsort készítünk; szeretnénk, ha min­denki jól érezné magát. A meg­hitt baráti légkör kialakításá­val is a békét szolgálnánk. Hisz az eszperantó mozgalom célja a béke hirdetése. A ma már harmincöt főt számláló csoportunk is a világbéke meg­szilárdításán tevékenykedik, az emberek közötti megértést hirdeti, jelszavunk: Per Espe­ranto por la mondpacol — Eszperantóval a világbékéértl FIALA ILONA Vakáció (Gály Katalin rajza) Nagyobb lesz az iskola Megkezdődött a nyári szün­idő, ám a Kassai (Košice) Ma­gyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lában és a vele egy épületben lévő Gimnáziumban nyoma sincs a vakációnak. A tanítás ugyan szünetel, s a júliusban napközi otthonra szoruló néhány tanuló zsivaja is csak alig észlelhető, de a Kuzmány utca pirostéglás épületének belseje sokkal zajo­sabb, mint a tanévben. Épül. Hogy miért és hogyan, azt Kecsey Károlyné igazgató- helyettestől, az iskola pártalap- szervezetének elnökétől kérdez­tük meg. — Egyetlen nemzetiségi alap­iskola vagyunk a városban, ép­pen ezért munkánk különösen jelentős és felelősségteljes is. Fejlődik társadalmunk, fejlődik az ország, s ez a pozitív irányú változás a mi iskolánkban is le­mérhető, megfigyelhető. Ezt a természetes folyamatot igazolja nálunk többek között, hogy az utóbbi hét évben az 1—4 évfo­lyamokban közel hetvennel emelkedett a tanulók száma, va­lamint az is, hogy a korszerű oktatási módszerek folyamatos bevezetése, alkalmazása egyre jobb eredményeket szül. Az el­múlt évek során az oktatásban elértünk egy bizonyos, nyugodt lelkiismerettel azt is mondha­tom, hogy jő színvonalat. Elé­gedjünk meg ennyivel? Nem! Nem szabad itt megállnunk, hi­szen akkor vétenénk a társa­dalmi és az egyéni érdekek el­len. Mi haladni akarunk, követ­kezetesen teljesíteni a ránk bí­zott feladatokat. Az újabb elő­relépés ma sokféle tényezőtől függ, egyebek között az oktatás körülményeitől, az iskola anya­gi-műszaki feltételeitől. Ez az a kérdés, amely minket mostaná­ban céljaink kitűzésekor legin­kább foglalkoztatott és foglal­koztat. Nem véletlenül, hiszen eléggé szűkösen vagyunk ebben a százudeleji épületben. Annyi­ra szűkösen, hogy négy osztá­lyunk a város másik pontján, egy olyan épületben van, amely kevésbé megfelelő. Nem beszél­ve arról, hogy így nagy gondot okoz az oktatást segédeszközök szétosztása, illetve a szaktanter­mek kihasználása. Ugyanakkor a többgyermekes szülőknek sem mindegy, hogy egy helyen vagy szétszórtan van az iskola. Azt hiszem, még idejében tudatosí­tottuk, s tudatosították velünk együtt a. város illetékes párt és állami szervei, hogy gyermeke­ink (ma 550 a számuk) érdeké­ben tenni kell valamit. Felmér­ve a helyzetet, a városi nemzeti bizottság oktatási osztálya és más szervek — hasonlóképpen, mint a múltban már nemegyszer — segítő kezet nyújtottak és tá­mogatják azt az elhatározásun­kat, hogy a kétszintes iskolánk­ra egy újabb emeletet építsünk. — Hol tartanak a nagy mun­ka előkészületei? — Az építkezés, amely a vá­ros új választási programjában is szerepel, már megkezdődött. Beruházója a vnb oktatási osz­tálya, kivitelezője pedig a Druž- byt építő vállalat. A munka ed­digi menetével elégedettek le­hetünk, hiszen a kassai Stavo- projekt tervezési iroda jóvoltá­ból gyorsan elkészültek a terv­rajzok, s nincs különösebb haj az építkezéshez szükséges anya­gokkal sem. A munkák két sza­kaszban történnek. Az 1,5 mil­lió korona költségvetéssel épülő első részben a jobbszárnyra há­rom terem kerül. A balszárny két helyisége a második sza­kaszban épül. Az épület homlok* része, azaz az eleje nem válto­zik, így kiegyenlítődik az épü­letrészek közötti mostani szint1 különbség. Az építésben mi is részt vállalunk. Pontosabban a munka dandárja a szülőkre, a tantestületre és diákjainkra há­rul. Megszerveztük a munkát. A szülők zöme megígérte, hogy s-e- gít. Van, aki szakmunkára je­lentkezett, s van, aki segédmun­kát vállal, így a nyár folyamán, illetve az építkezés időtartama alatt sok áldozatkész szülővel, mint például Öllé Gyulával, Petro Ivánnal, Gudus Lászlóval, Zsigmond Ferenccel, Fejes Sán­dorral, Kelner Lajossal, Majoros Istvánnal és másokkal is talál­kozunk. örvendetes, hogy olyan szülők is jelentkeznek, akiknek u gyermekei már kijárták az is­kolát, mint például a buzttai Vaskó János, és olyanok is, akiknek csak a közeljövőben lesznek iskolás gyermekei. Ezen kívül iskolánk, valamint a helyi magyar tanítási nyelvű ipari SZISZ-szervezeteinek tagjai Kö­zül néhányan itt lesznek építő­táborban. — Mikorra készül el az épü­let? — Ez elsősorban az építőktől függ. Nekünk az volna a legjobb, ha minél előbb elkészülne, hi­szen nagy szükség van az újabb tantermekre. §ízom az építők­ben, a szülőkben és ennek alap­ján nem tartom lehetetlennek, hogy az ősz folyamán elkészül az első három helyiség. GAZDAG JÓZSEF 1D81 vii. :

Next

/
Thumbnails
Contents